Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-18 / 221. szám
▼*sírt**p. t9»WI. szeptember T9. ßSZAKMAGYARORSZAG 7 Egy álújságíro szélhámoskodásai Miskolcon Csöng a telefon. A hivó megmondja, kit keres. — En vagyok — felel gyanútlan kolléganőnk. — Ne tessék haragudni a zavarásért, de ... egyszóval szükségem volna a pénzre, amit tegnap kölcsön adtam. És, talán tetszik rá emlékezni, a taxit is én fizettem ki. .. — Miféle kölcsönről és taxiról van szó?! Ne haragudjék kérem, semmit sem értek ... — Mert biztosan nem tetszik rá emlékezni. Egy kicsit, hogy úgy mondjam, kapatos tetszett lenni... Tessék csak egy kicsit visszagondolni. Italbolt . .. Kisgyerek ... Cigaretta ... Marx tér ... — Mondja meg végre, mit akar tőlem! — Semmit. Csak a pénzemet. — Egyáltalán ismer engem? — Hogyne! ön, kérem ... — S a telefonáló félreérthetetlenül megmondja kolléganőnk nevét. Kattan a telefon. A döbbenetét harag váltja föl. Itt valami félreéltésről van szó. Sőt, mi több — visszaélésről! . Vörösmaty utcai 23-as számú italbolt. Ide jöttünk először, hogy kolléganőnk és valamennyiünk becsületének védelmében próbáljuk kideríteni az igazságot. Az italbolt vezetője felháborodva idézi vissza az esetet, munkatársai nem kevésbé felháborodottan tanúskodnak. — Zárórakor egy szőke nő lépett a pénztárhoz, s egy doboz cigarettát kért — mondja a pénztárosnő. — Közöltem vele, hogy már nincs kiszolgálás. „Hol’ a főnök!” — mondta erre, s mint aki jól ismeri a járást és bennfentesnek érzi magát, elindult a raktár felé. A vezető kartárs akkor már kifelé jött... — ... és megkérdeztem tőle, mit óhajt — veszi át a szót az italbolt vezetője. — Bemutatkozott. Mondta a nevét, az Északmagyarországból jól ismert nevet. Nagyon határozott volt. És közvetlen. Akkor még nem tudhattam, hogy egy csalóval, szélhámossal állok szemben. De mi történt ezután? A szőke nő — eléggé spicces állapotban — elpanaszolta, hogy igyekezne hazafelé kisfiával — jaj, hol is a gyerek, ott áll az ajtó előtt, hozza már be, vezető kartárs! — igyekezne hazafelé, de pénzzavarban van, s „ha már ilyen jól összejöttünk, adjon nekem kölcsön ötven forintot taxira, majd holnap aztán hívjon fel a szerkesztőségben, és elintézzük”. — Adtam neki ötven forintot. S azután — emlékszem, aznap este volt a holland— magyar mérkőzés, siettünk haza valamennyien — mondtam neki, egy darabon elvisszük. A gyerekkel együtt beült közénk; munkatársaim útközben lakásukhoz közel kiszálltak. Vártam, hogy kiszálljon az „újságírónő” is, hiszen, ahogy korábban mondta, egészen másfelé lakik, mint én. Nem akartam udvariatlannak látszani, meg észre is vettem rajta, hogy egyre jobban hatalmába keríti a megivott ital, a kisgyereket is sajnáltam, álmos volt már nagyon — hát elvittem egészen a lakásáig. Ott azt mondtam a taxisnak, hogy várjon rám, mindjárt jövök. Azután betámogattam, a kisfiúi lefektettem, mert az anyja. . Bár nem tudom én, olyan igazából részeg volt-e, hiszen amikor elköszöntem, azt kérdezte, nem akarnék-e ott maradni ,.. — Odakint sajnálkozva mondtam a gépkocsivezetőnek, hogy ez a nő bizony kikészült egy kicsit. Ö felnevetett. „Kikészül ez gyakran! Jobbfajta személy! Volt ő már nekem potyautasom...” Albérlői hatezerért Marx tér 32. Pratolini mintájú „neorealista” udvar. Zsinegen száradó ruhafélék, pillanatok alatt elősereglő öregasszonyok, söprést mímelnek közelünkben, hogy hallják a „hírnek valót”. Az italbolt vezetője sorra veszi a lakásokat. Nem ez volt. Ez sem. Megáll a deszkakerí- téses kiugró előtt. Ez az! — Ki lakik itt? — kérdezi a vasgyári rendőrőrs egyik tagja. — Itt, kérem, a Kreutzer Giziké lakik — kezdi nótáját egy öregasszony —, nagyon rendes kis asszonyka az, kérem szépen, gondját viseli kis családjának, igaz, a férje mostan nem él vele, csak néha jön, mert tetszenek tudni, nős ember, hórom gyereke van, de a kis Gyuszika is az övé, csak még nem esküdtek össze. és... Fiatal férfi lép elő a konyhaajtón. — Én vagyok az új bérlő. Vagyis albérlő. Nyolc hónapra vettem ki a lakást. Ennyi ideig nem lesz itthon Kreutzer Giziké. Hatezret adtam érte a nyolc hónapra. A kohászatnál dolgozom. Gyereket várunk. Kell a lakás. Neki most úgysem lesz ró szüksége. Bevonul. — Bevonul? Hová? — A börtönbe. Ahogy hallom, nyolc hónapot kapott valami írógép miatt, amit elhozott valahonnan, és eladta... Már be kellett volna mennie, de két hét halasztást kapott, hogy a gyereket elhelyezhesse. Kottái ülhetik a nyomat... Másik utcában lakik a ház- felügyelő, oda megyünk. — Semmi jót nem mondhatok róla — kezdi az asz- szony, miközben kikeresi Kreutzer Gizella nevét a lakókönyvből. — Nagyon rendezetlen az élete. Kölcsönöket kér, és nem adja meg. Tartozik lakbérrel is. Azt mondják, gyakran iszik. Meg azt is mondják, de én ezt nem bizonyíthatom, hogy vendégeket fogad a lakásán. — Hol dolgozik? — Hónapok óta sehol. — Miből él? — Amit az emberekből kicsal, abból... Annak a pénznek bottal üthetik a nyomát. Egyik munkatársunk édesanyja a fia szemére vetette valamelyik nap, hogyan tűrhetünk meg magunk között olyan kolléganőt, aki fúnek- fának tartozik. S elmesélte, hogy közeli rokonuktól két héttel ezelőtt száz forintét kért, hivatkozva az „újságíró kolléga” jóbarátságára. És arra, hogy ő maga is újságíró. Ki tudja, hány helyen hivatkozott erre? Ki tudja, hány egyet, kékes füst szállt a fejünk felett; koccintgattunk, jó hangulat kerekedett. Az asz- szony az asztal sarkánál ült, megbontotta fején a kendőt, ölhetett kézzel hallgatott, mosolygott, figyelte a férfiak beszédét. Süteményt tett az asztalra, de inkább a bor mellett maradtunk. Elszaladt az idő. — Kár, hogy elmennek —, mondta az asszony, amikor Géza megnézte az óráját. — Nagy kár. Holnap libát sütök, káposztával, krumplival. Búcsúkor így szokás. Mi kelten nem sokat eszünk mór. A gyerekek szétszéledtek, az egyik Pesten van, műszerész, a másik meg Miskolcon, oda ment férjhez, egy tanár vette el. Nyaranta hazalátogatnak, de máskor nem igen. Magunk vagyunk, így aztán nem is ünnep az ünnep... — Hiszen jól van — intette le Fülöp az asszonyt. — Van nekik elég dolguk. — Attól még eljöhetnének... — Úgy is jönnek, ha tudnak. — Ránk nézeti: — Rendes gyerekek, a feleségem még befeketítené itt őket, hogy ránk se néznek soha. De hát maguk is tudják, hogy van az. Mindenki fut a dolga után ... Igyunk még egy pohárral, áldomásnak. Amikor megköszöntük a vacsorát, mindketten megfogadta! ták velünk, hogy eljövünk újra. — Bármikor —. mondta Fülöp. — És hozzák el a feleségeiket is. A kisházban ellakhatnak. Alkísért bennünket a szállásunkra, az ajtóban várt ránk. amíg felöltöztünk. Odabenn Miklós félrevont. •— Ide figyelj —, mondta. Nem fogadhatjuk el ingyen ezt a vacsorát. — Ugyan már —, mondtam. Szóltam Gézának is, hogy mit akar Miklós. — Nem tudom —, felelte Géza. — Nem tudom .. . — Hát akkor mégegyszer — mondtam Fülöpnek az ajtónál —. köszönjük szépen a lakomát. — Lakomát?! — nevetett Fülöp. — Az a fő, hogy ízlett és jól éreztük magunkat. — Ezt periig —, szólt hirtelen Miklós, és egy összehajtogatott ötven forintost nyújtott át az öregnek —, ezt pedig fogadja el. Igazán annyit ettünk, ittunk. Fülöp hátra hőkölt: — Hogy tetszik képzelni?! — Hát... — dadogta Miklós —, nem kívánhatjuk ingyen. Géza gyorsan elfordult, én a csomagommal bajlódtam. Nem akartam odanézni. — Istenem — mondta kétségbeesetten Fülöp —, én hívtam meg magukat ... No tessék már ... M iklós dadogott még valamit, aztán zavartan zsebregyúrte a pénzt. Elviselhetetlen csend támadt. — Hát akkor menjünk —, szólt Géza. Megfogtuk a csomagokat. Fülöp némán baktatott utánunk. A kapuban szótlanul kezet nyújtott. — Igazán nagyon kedves Volt —, mondtam neki. — Majd eljövünk megint... — Szívesen várjuk, — bólin tolt szomorúan. Úgy érezte, semmibe vettük. Otthagytuk. Nem hallottuk, hogy bement volna a házba. • ne íven visszaélt az emberei •jóhiszeműségével, lejáratv; «hivatásunk tisztes voltát. Kirendelték • elővezetését « . Pénteken délelőtt érdeklőd «tünk a megyei börtön pa- Jrancsnokságánál, igaz-e, bőgj • Kreutzer Gizellának nyolc ha • vi böx-tönbüntetést kell letöltenie. Igaz. A kéthet i halász- 2llis letelt, szeptember 13-ár •reggel kellett volna jelentkez • nie. Szeptember tizenötödikér .délelőtt még nem jelentkezett JElővezetését elrendelték 2 Nyolc hónapig nem les; • módja rá, hogy egyik kollé rganönk nevét jogtalanul hasz- .nálva garázdálkodjon. De e; 2a nyolc hónap egy másik vé- 2tek miatti bűnhödése. Emi • csalásért is felelnie kell. An- «nál is inkább, mert visszaesí .bűnös, s az ilyennel szember 2az eljárás keményebb 2 Szeptember 15-én deleiét • még nem tudtuk, merre rej• tőzhet Kreutzer Gizella 2Szerettünk volna személyeset 2megisrperkedni az ismeret Jlen álkollégával". Bizonyár; • megszimatolta, hogy újabb, t 5ki tudná, mióta folytatott csa- 2lásaiért gyarapszik a bünlajst 2roma. S nem lehet egy köz Jismert név mögé elbújni ; felelősségre vonás elöl Csala László Fiatal karmesterek versenye Besanconban A 21 éves Catherine Comet, aki párizsi születésű, de néhány éve az Egyesült Államokban él, nyerte meg a 19. besanconi zenei fesztiválon a fiatal karmesterek első díját az „amatőrök'’ kategóriájában. A diplomás muzsikusok kategóriájában az első helyen a csehszlovák Mario Klemens végzett. K * . rr ** ifim oen éreztem ma »am tHHHMHHHt« »»»»»«»♦»♦*♦*»»»» It***************** * S Tűnődések rövid pórázon * E. Kovács Kálmán aforizmáiból * «I» ¥ * Akkor is igazat mondj, ha vigasztalsz! H* * X * * * % * * * T * * * * * T * * * * Az egyszerűség titkát megfejteni a legizgalmasabb feladat. « Nem sokra becsülöm azok józanságai, akik nem szeretik a bort. * A birtoklás többel ér a tulajdonjognál. * A kijáró megvesztegetné a saját lelkiismeretél is, ha volna neki. Az a hős, amelyik nem szereti igazságot, az nem is hős. szenvedélyesen az t*************************************■*•***•*■* (Levelezőnktől.) Egy hetet töltöttem a Miskolci MÁV Igazgatóság üdülőjében, amely a mezőkövesdi Zsóri fürdő mellett van. Úgy érzem, hangot kell adnom megelégedésemnek, mert minden szempontból elsőrendű ellátásban részesültem. Kitűnően éreztem magam, és remélem. mások ugyanilyen jó tapasztalatokat szereztek itteni üdülésük során. Murányi Tibor Bánréve Űj könyvek a miskolci könyvesboltokban nak A kentaur című műve. Ezt a könyvet óriási siker kísérte eddig Keleten is, Nyugaton is. Nagy érdeklődéssel olvasták a Szovjetunióban, Párizsban pedig irodalmi díjat nyert. A tanulmánykötetek sem maradtak el. Közülük az egyik a magyar esszéírónak, B. Nagy Lászlónak műve, A teremtés kezdetei címet viseli. A másik A német irodalom a XX. században című és érdekes tanulmányok szólnak benne, többek között Thomas és Heinrich Mann, Werfel, Kaffka, Remarque meg mások működéséről. A szociológiára kíváncsiaknak figyelmét felhívjuk egy új, vaskos kötetre. Kulcsár Kálmán a szerzője és a címe: A szociológiai gondollcodás fejlődése. Piac utáni Foto: Szabados György »Nag) on határozott volt...” Az elmúlt hét könyvújdonságainak legérdekesebbjei nagyobbrészt külföldi alkotások, vagy külföldi témájúak. Elsősorban örömmel üdvözölhetjük, hogy megjelent magyarul Ehrcnburg memoárjainak befejező része is. Az Emberek, évek. életem — sorozat harmadik kötete már a közelmúltat tárgyalja, és politikai mondandóiban, valamint intim részleteiben egyaránt >ppen olyan érdekes, mint az előző kötetek. Ugyancsak érdeklődésre tarthat számot a mo- lern francia próza egyik nagy úttörőjének, a mar meghalt Nobcl-díjas Andre Cidenek annak idején nagy feltűnést keltett könyve, A pénzhamisítók. Végül beszámolhatunk arról is, hogy olcsó kiadásban került a magyar könyvpiacra John Updike amerikai íróElkósziilí Sátoraljaújhelyen a Művészeti Napok program ja A rendező bizottság Halász István tanácselnök-helyettes irányításával kellő időben hozzákezdett a Művészeti Napok programjának összeállításához, úgy, hogy ezekben a napokban már meg is hirdethették a bérletezést. Az október 2-án kezdődő Művészeti Napok 9 rendezvényére bocsátottak ki bérletet. A közönség kívánságának megfelelően a programot most „levegöseb- ben”, három hétre osztották el. A változatosság érdekében a hangversenyeken, operaelőadásokon, zenei számokon kívül prózai műveket, táncszámokat, művészi tornabemutatót is műsorra tűztek. Ez idén is fellép a tavaly nagy sikerrel szerepelt Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar, a debreceni Csokonai Színház operatársulata és a Miskolci Nemzeti Színház egjüttese. amely Kálmán Imre operettjén kívül bemutatja Németh László A csapda című színművét is. Érdeklődéssel várja Sátoraljaújhely és egész Hegyalja közönsége Agay Karola operaénekesnő áriaestjét. Szendrey-Karper László gitárművész, Ujj Viktor Gézáné zongoraművésznő és a városi kamarakórus műsorát. Szerepelni fog a Művészeti Napok programján egy népi együttes, a Budapesti Irodalmi Színpad Keres Emil, Latinovits Zoltán, Mensáros László és más fővárosi előadóművészek közreműködésével, míg a Testnevelési Főiskola hallgatói művészi tornabemutatóval vesznek részt n sátoraljaújhelyi Művészeti Napok műsorán.