Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-16 / 193. szám

ESZAKMAGTARORSZAG Kedd. 1966. anyoszta» *A Hírügynökségek az ameri­kai polgárjogi mozgalom köz­pontjaiból újabb megmozdu lásokról és véres összetűzések­ről számolnak be. Vasárnap délután Chicagóban három polgárjogi menet indult el kü­lönböző irányban, tiltakozásul a néger nyomornegyedek álla­pota ellen. A menetekkel egyidöben súlyos összetűzés zajlott le a város egyik központi parkjában a rendőrök és mintegy háromezer faj­gyűlölő között. John Patler, az amerikai náci párt egyik vezetője felszólítot­ta a parkban tartózkodó fehé­reket, készítsék elő a „fehé­rek forradalmát”. A szónok körül rövidesen nagy tömeg verődött össze, akik „hatal­mat a fehéreknek”, „öljük meg a piszkos négereket” s ehhez hasonló jelszavakat ki­ál toztak és horogkeresztes zászlókat lobogtattak. Patler azt is közölte, hogy Lincoln Rockwell, a náci párt veze­tője két héten belül. Chicagó­ba érkezik, hogy előkészítse hp. fehérek forradalmát”. Pat­ler beszéde után az őrjöngő tömeg kövek­kel, üvegekkel támadott az arra haladó négerek kocsijaira, majd a helyszínre érkező, gu­mibotokkal felszerelt több száz rendőrre A rendőröknek — akik riasztó lövéseket adtak le — csak hosszú dulakodás után sikerült megfékezniük a tömeget. Az összetűzésnek több sebesültje van. Kilenc személyt letartóztattak. Az Észak-Karolina-i Raleigh­ben a Ku-Klux-Klan 5000 tag­ja vett részt egy nagygyűlé­sen. A gyűlés szónokai a leg­durvább támadásokkal illet­ték a színesbőrű lakosságot Ünnepségek Indiában és Pakiszíánban Indira Gandhi, India mi­niszterelnöke hétfőn az or­szág függetlenné válásának 19. évfordulója alkalmából ünnepélyesen felvonta India zászlaját. Beszédében egység­re es elszántságra szólította fel az ország népét. Pakisztánban is megemlé­keztek az ország függetlenné válásának 19. évfordulójáról. Ajub Khan elnök rádióbeszé­dében főként az indiai—pa­kisztáni viszonnyal foglalko­zott és hangoztatta, hogy or­szága minden állammal béké­ben akar élni. Különösképpen vonatkozik ez Indiára. Ezután arról szólt, hogy Pakisztán ragaszkodik a kasmiri kérdés rendezéséhez, és reméli, hogy a problémákat sikerül békés eszközökkel rendezni. Román vezetők látogatása Gyerpyószentmiklóson Nicolae Ceauseseu több más román párt- és állami vezető társaságában országjáró kör­útja során szombaton délután látogatást tett a Maros Magyar Autonom Tartományban. A ro­mán vezetők egyebek között megtekintették Gyergyószent- miklós, Csíkszereda és Szé­kelyudvarhely városokat és környéküket. A Gyergyószentmiklóson tartott nagygyűlésen Ceauses- cu, az RKP főtitkára beszédében méltatta a vi­A fotó nyereményjpgyzéke A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közli: Az augusztus 14-i 33. sz. fo­gadási héten 13 találatot 8 pályázó ért el, s mind a nyolcán eltalálták a 13 plusz egy mérkőzés eredményét is, a szelvényenkinti nyeremény a jutalommal együtt a nye­reményilleték levonása után 67 922 forint. 12 találatos szelvények szá­ma száz darab, ezek nyere­ménye a nyereményilleték le­vonása után 2169 forint. 11 találatos szelvények szá­ma 1135 db, szelvényenkinti nyeremény, a nyereményille­ték levonása után 191 forint. 10 találatos szelvénvek szá­ma 8053 db, nyeremény, a nyereményilleték levonása után szelvényei.,nnt r ügyven forint. dék, a magyar autonom te­rület és az egész ország eredményeit és kijelentette: ezen a vidé­ken románok, magyarok és né­metek közösen vívtak nehéz harcot az elnyomók — román, magyar, német és egyéb el­nyomók ellen. A szocialista Románia új alkotmánya nemzeti különb­ségre való tekintet nélkül egyenlő jogókat biztosít ha­zánk minden polgárának — mondotta Ceauseseu. Itt-ott akadnak elmaradott nézeteket valló emberek, még előfordul, hogy nem megfelelően bánnak romá­nok magyarokkal, vagy magyarok románokkal, de mindez a múlt maradvá­nya, amit teljes egészében ki kell küszöbölni. Úgyszintén nagygyűlést tar­tottak Csíkszeredán, Ceauseseu itt mondott beszédében emlé­keztetett a román és magyar parasztok 1943. évi közös megmozdulására, ismét hang­súlyozta a román, a magyar és egyéb nemzetiségek össze­fogásának szü kségességé t, Danilo Kis: Manzárd Nem tudom, melyik regé­nyét írta előbb, a Manzárdot, vagy a 44. zsoltárt. A kiadás sorrendjében azonban utóbbi az előbbit is érthetőbbé, kö­zelibbé teszi. így együtt már egy életmű szerves részei, egymást magyarázzák, egy­mást igazolják. MOSTANTÓL kezdve izga­tott reménykedéssel várjuk Danilo Kis minden újabb mű­vét Kováts Lajos Az íróasztalon innen - és túl V alóságos irodalma van már az íróasztalon innen és túl levő em­bereknek. Hol szatirikus han­gon, hol mélységes komoly­sággal beszélünk a két pólus­ról, s a pólusok közt levő ese­tenkénti szakadékról. Gyakori elemzés, szóbeszéd és gúny tárgya az íróasztal, amelynek birtoklásáért nem kis küzdel­mek folynak. Egy szakmunkásképző inté­zet igazgatójával beszélgettem a minap, s felfigyeltem egyik nagyon érdekes megállapításá­ra. Szóba kerültek az ipari- tanuló intézetben, és a közép­iskolákban végzett fiatalok munkahelyi magatartásának kérdései. Az igazgató elmon­dotta, hogy a szakmunkás fia­talok többsége tisztelettudó, jól beleilleszkedik a közösség mindennapi munkarendjébe. Az érettségizett fiatalok java­része pedig kissé talajtalan a munkahelyen, esetenként fenn­héjázó, s ha ügyfeleket bíznak rá, fölényes, lekezelő. Mélyen gyökerező problé­mához vezet el bennünket ez a tapasztalatokra alapított megállapítás. Az ifjú szakmun­kás: szakmáját értő ember. A közösségbe történő beillesz­kedéséhez megbízható belépő- jegye van. Nem lesz úrrá rajta burkolt formában a kisebbrendűségi érzés. Az érettségizett fiatal sebtében ta­nulja meg a hivatalban elvég­zendő munkát, így jelületessé válik. A felületes emberek jel­lemző tulajdonsága a fennhé- jázás, az ügyfelek lenézését A hivatalok, intézmények fiatal generációja a képlékeny, bizonytalan, s az idők folya­mán egyre halványuló tudás birtokában már csak az író­asztal mögött érzi biztosnak egzisztenciáját Persze vannak, akik sokoldalúan képezik ma­gukat. de sok a megrekedt, az íróasztal biztos bástyája mögé húzódó ember. Nem lenne célszerű, a hiva­talokban olykor megmutatko­zó közömbösséget, ridegséget a felekkel történő udvariat­lan bánásmódot csak a fiata­lok nyakába varrni. Az idő­sebb generáció soraiban is ta­lálunk megrögzött paragrafus- rágókat, közömbösöket Velük kapcsolatban eszünkbe jutott az Ismerős szólás-mondás: „Akinek az isten hivatalt adott észt is adott hozzá.” Ez körülbelül annyit jelent, hogy az idősebb generáció tagjai közül annak idején sokéin cse­kélyke tudás birtokában in­dultak el az íróasztalok meg­hódítására. Ha a hivatalok embereinek rideg magatartása csak „háztá­ji” relációban nyilvánul meg, tulajdonképpen belső ügy. Az illetők legfeljebb rossz kollegá­nak minősülnek. Ám, amikor az íróasztal innenső oldalán állók summás panaszait hall­gatjuk, a meg nem értés, az elutasítás és ridegség sok-sok válfajával találkozunk, akkor az íróasztal bástyája mögé hú­zódó ember magatartása köz­üggyé válik. Legutóbb kormányhatározat született az állampolgárok ügyeinek intézéséről. Ez is azt bizonyítja, hogy az író­asztal innenső oldalán állók gondjai társadalmi gonddá for­málódtak, s legfelsőbb állami fórumokon kell foglalkozni ve­lük. A legutóbbi kormányha­tározat rámutat, hogy az „ügyek intézésénél nem egy esetben hibák, bürokratikus megnyilvánulások tapasztalha­tók.” Majd később ezt olvas­hatjuk: „Az igazgatási szer­vek határozatai nem mindig segítik a dolgozók tájékozódá­sát: gyakran egyáltalán nem, mások pontatlanul hivatkoz­nak a határozat alapját képe­ző jogszabályra, az indokolás pedig olyan szűkszavú, felüle­tes. hogy az ügyfélben a mel­lőzöttség, és a jogsértés érze­tét kelti.” A Minisztertanács az ál­lampolgárok ügyeinek jobb intézéséről szóló határozata nagy szolgálatot tesz a lakosságnak. Régóta vá­rakoztat magára ez az intéz­kedés, hiszen hivatalaink, in­tézményeink olykor semmibe vették a hozzájuk bizalommal forduló panaszosok bejelenté­seit, kéréseit. Mindez termé­szetesen összefügg azzal, amit már korábban elmondottunk: az íróasztalon túl élő emberek magatartása képzetlenségük­höz; s asz íróasztalokkal kapcso­latban táplált polgári illúzi­ókhoz vezethető vissza. Ez az illúzió még erősen tartja magát egyes hivatalok­ban. Az akták elfektetése, az ügyek csigalassúságú intézése arra enged következtetni, hogy a hivatalok többsége akként vélekedik: az ügyfél van a hivatalért A napokban egy ismerősünk ekként sóhajtott fel: Egyszerű állampolgárként nem vagyok képes semmilyen ügyet nor­málisan elintézni.” A sóhaj jo­gosult, hiszen magunk is ta­pasztaltuk nemrég: egy pecsét­re két napig kellett várni. Két mondatból álló engedély meg­fogalmazása három napig tar­tott Mindennapi apró-cseprő ügyeink intézése közben ki ne találkozott volna manikű­röző adminisztrátorral, rideg magatartást tanúsító titkárnő­vel, ügyintézővel. Ki ne érez­te volna azt a sok esetben mesterségesen táplált fölényt, amely az íróasztal két oldalán létrejött, természetesen majd mindig az ügyfél rovására. Az íróasztal „hatalom”. Legalábbis így tartják egye­sek. Pedig a Központi Bizott­ság is rögzítette: az állami in­tézményben tevékenykedők az állam megbízottjai. Sajnos, az íróasztalt egyesek vízvá­lasztónak tartják. Egyenlőség- jelet vonnak az íróasz,tal és a hatalom között, így az író­asztal a hatalom „szimbólu­mává” válik, s az íróasztalon innen levők alkotják azt a tábort, amely nem lehet egyenrangú ezzel a „szimbó­lummal”. Nagyon veszélyes magatar­A FIATAL jugoszláv író­nak két regényét jelentette meg egy kötetben az Európa Kiadó. Az egyik a Manzárd, a másik a 44. zsoltár. A könyv elolvasása után mindenekelőtt némi irigység fogott el. Mindkét regény friss, annyira modem s mégis a mi világunkból való, hogy erre nincsen példa mai iro­dalmunkban. Ha van nálunk kortársa Danilo Kisnek. az ta­lán Somogyi Tóth, vagy Her­nádi Gyula, de ők még a kez­detnél, a keresésnél tartanak, nem jutottak el a befejezett műig. Idősebbek is, mint Kis, aki 1960-ban, mikor a 44. zsoltárt befejezte, még csak huszonötéves volt. örvendetes viszont, hogy kiadóink egyre több művet jelentetnek meg az oly sokáig elhanyagolt kelet-eürópai iro­dalomból, ezzel egyrészt segí­tik nyugat-centrizmus ink lomtárba küldését, másrészt a valóban modem törekvések érvényesülését. Kissel az az uj stilus jelentkezik, melyet a lengyel Mrozek, a cseh Havel •*s Klima képviselnek, s amely •’álunk egyelőre még hiány­zik. Mindenekelőtt a mester- i ’übeli tudás az, ami meglep - magával ragad. Kis ismeri modern regénytechnika unden fogását. Különösen a Tanzárd bizonyítja ezt. Az fjúság emlékképeinek pazar mozaikja, széttörése és össze­rakása módszer az idő folyá­sának, s a pillanat időtlensé­gének ábrázoláséhoz. Alakjai­nak szprielensége. jellemfei- lődésük (ha szabad elváltaié­ban ezt a k!feiezést használ­nom) Pszichológiai romanti­kája a’ emberi,brázolás sza­badabb távlatait nyitja meg A eselekménv váratlan fordu­latai. logikai hérpeai lehetővé teszik a kömani valóság s az. azt meghaladó igazság kife­jezését Az író intellektualítá­sa a sokszor kápráztatóan felidéző erejű leírások után azonnal visszaránt a minden­nap racionalizmusába, nem annyira megismertet valami­vel, mint inkább megfejt va­lamit — a szemünk láttára. Csak az a kár, hogy a regény egyes fordulatainál az eszkö­zök túlsága már fárasztó, s ami remekműnek tetszett, az így válik csemegévé. A MÁSIK regényben, a 44. zsoltárban az eszközök. a technikai fogások háttérbe szorulnak a mondanivaló lá­vaömlése mögött. A láger megismételhetetlennek tűnő, ábrázol ha tat lan mik vélt való­sága néhány nagy remeklés — mint például Sempruné — után. Kis művében ismét élő­vé változik. Szinte a kimond­hatatlant is ki tudja monda­ni, s ez már nem technika, hanem nagy művészet. Itt. is egy „fogással” dolgozik. Hő­sének, Jakabnak a problémá­ja: miképpen mondja el gyer­mekének, aki a lágerben fo­gant, s csodával határos mó­don menekült meg, hogy mi történt. Gondolkodik a felada­ton, s arra a meggyőződésre jut, hogy azt nem lehet el­mondani. Az ő helyébe lép Kis, így az író benne van a műbén, s fölötte is áll: a föl­adat a köznapi elbeszélésből, beszámolóból művészi céllá változik. Mert míg azok. akik valóban átélték a lágereket, nz utazást, a fogságot, a bor­zalom állandó egyidejűségét, azoknak csak iszonyatos em- ’ snVAoeik vannak, vagy anek- 'étáik — a művész azonban a»m emlékezik, nem vissza­idéz. hanem felépít egv valő- ■•ópot. úlrateremtl azt. ami volt, s ígv Igazabban tud tükrözni, mint a csak emlé­kező. „ Átveszi, nem veszi ? H at éve elmúlt már, hogy a kutatófú­rások során feltört meleg vizet ter­málfürdő céljára hasznosítja Sáros­patak községi Tanácsa. Társadalmi összefo­gással építettek egy kis medencét elindítás­nak. amely osztatlan örömet keltett egész Hegyalja. Hegyköz és Bodrogköz lakossága körében, hiszen Miskolctól fel az országha­tárig egyáltalán nincs melegvízű fürdő me­gyénkben. Ezt azonban csak ideiglenes megoldásnak tekintették, mert az egyetlen medencében ezer ember is szűkösen fér eL, márpedig van olyan vasárnap, amikor 4—5 ezren is füröd- nének. ha lenne hely a medencében. Erről azonban szó sem lehet, mert vagy a víz, vagy a fürdőzők szorulnának ki a medencé­ből. ha egyszerre akarnák élvezni a fürdőzés örömeit. így aztán tervet készítettek a fürdő további bővítésére. Az üzemeltető községi tanács, s vele együtt Sátoraljaújhely. Sáros­patak, a vidék lakossága már évek óta várja a megyei vízművek megígért segítségét a nagyszerű terv valóra váltásához. Evek jöttek, évek mentek, de ebben a fon­tos kérdésben mindössze annyi történt, hogy időnként ki-kijött egy-egy bizottság, terep­szemlét tartott, majd visszament és maradt minden a régiben: a fürdőigazgatóság máig sem vette kezelésébe a sárospataki fürdőt. Egy kellemetlen változás azért mégis történi megyei igazgatóság az évek múlásával, ma már a korábbi, per­cenkénti 800 liternek legfeljebb fele, vagy még annyi se kerül a medencébe, a többi dugulás, vagy elfolyás miatt „elszökik” vala­hová. S ha a vízhozam apadása továbbra is ilyen arányú lesz. bizony, megtörténhetik, hogy egyszercsak üresen marad az egyetlen kis medence is. A forráskút teljes lecsövezésén kívül ége­tően sürgős lenne egy nagyobb sportmeden­ce építése. Sárospatak. Sátoraljaújhely diák­város. ezrekre rúg az itt tanuló általános- és középiskolás diákok száma, s hozzászámítva az üzemek, termelőszövetkezetek fiatalságát is. igazán nem tarthatjuk túlzottnak a zemp­léni fiatalok jogos igényét egy korszerű sportmedencére. Ennek természetesen az Idősebb fürdőzők is nagyon örülnének, mert akkor a jelenlegi medence teljesen az övék maradhatna és zavartalanul használhatnák gyórvulásukra. S ok egyébre Is. de leghamarabb a csö­vezésre és egy sportmedencére ok­vetlenül szüksége volna tehát a für­dőnek. A községi tanács — úgy látszik — a maga szerény költségvetéséből képtelen ál­dozni a fürdő fejlesztésére, éppen ezért egy­re türelmetlenebbül várja a zempléni táj la­kossága. hogy a megyei fürdőigazgatóság te­gyen valamit, az ígéretnek megfelelően vegye át és bővítse ki a sárospataki fürdői. tás az íróasztalon tűi meg" nyilvánuló közömbösség, hí' szén sokan hajlandók ezt azonosítani magával az állam' hatalommal. Az idősebb generáció maga­tartásán alig-alig tudunk már változtatni. Viszont azt sem­miképpen sem szabad tűrni, hogy az iskolapadot elhagyva a fiatal generáció azonnal át­vegye ezt a múltból ittmaradt örökséget. Az iskolák, különösen a technikumok, a gyors- és gép­író iskolák százával bocsátják útnak végzett növendékeiket Ezek közül sokan kerülnek olyan munkakörbe, amelf közvetlenül kapcsolatban van az emberek ügyes-bajos dol­gainak intézésével, bonyolítá­sával. Nem mindegy, milyen kvalitású fiatalok ülnek be * hivatalokba! Legutóbb, az ok­tatási reform vitája közben sokan szóltak róla, hogy * jövőben egyre inkább képes- ségvizsgának kell alávetni azokat a fiatalokat, akiket ügy­intézéssel bíznak meg. A kva­lifikáció nemcsak a tudásra, a felkészültségre vonatkozik * jövőben, hanem az emberi magatartásra is. Igaz; a tantervek nem tűi biztatóak az emberi, az etikai magatartás kialakításával kap­csolatban. Az osztályfőnöki órák annyira lekötöttek, hogy szinte lehetetlen beiktatni * hivatalokban, intézmények­ben tanúsítandó magatartás­ról szóló előadásokat. Ha az iskola, szűkös lehető­ségeinél fogva most még nem képes a felvértezésre, akkor a hivatalnak, a munkavállaló­nak kell felmérnie: miként lehet életinduláskor úgy star tolni, hogy az embert szeres­sék, tiszteljék munkatársát- hém utoliösófbán ügyfeléi- Ama a fiatalokat illeti: nem célravezető, ha beleesnek at íróasztalok köré vont bűvölet­be. A gyakorlat ugyanis azt bizonyította mind ez ldáig; minden íróasztal csak annyit ér, amennyit a gazdája. At íróasztal önmagában még nem nyújt egzisztenciát, megbecsü­lést; magának a munkaválla­lónak kell azt szerénységgel, szorgalma« munkával kivív­nia Az íróasztal a valóságban nem hatalom, csak egyesek tu­datában az. Hiteles példákkal tudjuk Illusztrálni; társadal­munk erélyessége nem eg? embert fosztott meg már biz­tosnak vélt „íróasztal-bástyá­tól”. Manapság csökkent aí egykori szólásmondás hitele, mely szerint a hivatallal ész i* jár. Sokat tehet a szellem meg­változtatásáért a fogadó hiva­tal, intézmény. Amilyen mun­kafegyelem és példa fogadja * fiatalokat, aszerint rendezik b* munkahelyeiken jövendőbe!* életüket. Néhány hivatal ta­posómalom-szerű mechanizmu­sa azonnal áthangolhatja * jóra, rosszra egyaránt fogókon! fiatalok lelkét. Egy-egy kol­lektíva nyomban bélyege* hagy az újonnan hivatalba lá­pé arcán. Ez a bélyeg lehe* maga a mosoly, a szívélyesség« de lehet a durvaság, a szívte­lenség is. A szigorú, de igazságsze­rotő hivatali irányító* nyomban észrevesz* az „íróasztal-íelsőbbrendűsá­get”, s mivel ez nagyon fon­tos , morális kérdés, fonté* feladat, hogy a párt és az ál­lam megbízottja nagy türe­lemmel és nevelő szándékk®* magyarázza meg a közhelynek és ijesztő sablonnak tűna igazságot, amely egyébként * mostani kormány ha tárt/’“8* szelleméből is kitűnik: nem a*, ügyfél van a hivatalért, hanef a hivatal az ügyfelekért, áí emberekért. ' Párkány László JSéger tüntetések az USA-ban ¥éa#e« összetűzések €hiea^óbun

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom