Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-13 / 191. szám

Szombat, 1966. augusztus 13. ESZAKMAGTARORSTSAO z ni katr lázat ■észt íáza* ni at i le <özü oral , *> •hegJ ;züst' riáW i sí­bs leivé i & ■nzió hi­-3—1 aidé Mind többet beszélünk a munkás kertszövetkezetek ala­kításának szükségességéről, egyéni és népgazdasági hasz­náról. A megértő, helyeslő szón. egyetértésen kívüli kü­lönféle aggályok is elhangza­nak, és túlzó megnyilatkozá­sok is hallhatók. A tovább­lépéshez vitapartnereink né­zeteit kell előbb tisztáznunk. Van aki úgy véli, hogy a kertszövetkezet révén oldja tneg házhely-problémáját. Őszintén fel keli világosíta­nunk, hogy nem ez a célunk. Nem is valami új földosztás­tól van szó. Azok sem járnak helyes gondolatvágányon, akik attól tartanak, hogy most a tsz-szervezés harmadik me­nete következik. A kétlakiság feltámadására gondoló aggá- lyoskodók sem értékelik he­lyesen a jelenlegi helyzetet. Kár lenne veszni hagyui! Bármennyire jó is az or­szágban az összterülethez vi­szonyítva a szántóföld aránya, mégis luxus volna egyes he­lyeken a korábban jól hasz­nosított területeket veszni hagyni, vagy nem vonni in­tenzívebb művelés alá. Van­nak területek, amelyeket a munkásszövetkezeteken ke­resztül jobban lehetne hasz­nosítani. Az is közismert, hogy s falvakból sokan települtek Városba, bányásztelepekre. Ki hérházba, ki kertes házba, Vagy albérletbe. Van ezekben nz emberekben valami nosz­talgia a természet, a föld iránt. Vannak családok, ame­lyeknek helyzete úgy kívánja, hogy a konvháravalót: maguk termeljék meg. Az idősebb munkások. értelmiségiek és alkalmazottak váltig állítják, és az orvosok is bizonyítják: id önkim jól esik a kikapcso­lódás. A nyugdíjasok pedig élfoglaltságot találnak, nem érzik magukat feleslegesnek! A kertszövetkezetek alakí­tása lehetőséget nyújt rá, hogy a tagok saját, vagy bé­relt földterületen részben, vagy egészben megtermelhetik a háztartásban szükséges zöld­ség- és gyümölcsféléket, sőt, bizonyos cikkekből többet ter­melve a központi árualap nö­veléséhez is hozzájárulhat­nak. Hol a legal kai masabb? A szövetkezetek megszerve­zését elsősorban Miskolcon, a megye városaiban, bányatele­pülésein. városiasodé na- Evobb községekben, üdülő- és fürdőtelepeken. valamint ezek közelében ajánljuk. Megyénkben kialakulóban Vannak már az üdülő- és ki­ránduló-telepek. A Mályi- és yilat elefl tenfl hofí jünK :unk bmi' n el spár urai lána* mi- roztá ságo1 övetJ n je ■kna> it a; a: igái" munka lehetőségeit, s gondol­ni kell a szaporítóanyag biz­tosítására is. Bizonyos beru­házások is szükségessé válnak. A pihenőhelyként, munkaesz­köz-raktárként szolgáló házi­kók építése elengedhetetlen. Típustervek alapján négy kertszövetkezeti tag a határos területen együttesen is épít­het ilyen házikót. Egyes terü­leteken az út építése Is szük­ségessé válik. A miskolci kis­kert-mozgalomban részvevők szép együttműködést valósítot­tak meg. Gondolni kell bizo­nyos kiegészítő tevékenység megszervezésére is. Például a méhészkedésre. A működés­hez szükséges anyagok közös beszerzése könnyebb, és re­mélhető, hogy idővel kedvez­ményesebb is lesz. A kor­mányzat a takarékszövetkeze­ten keresztül 5—10 ezer fo­rintnyi hitel igénybevételét is lehetővé teszi. Együtt, közös erővel A Népfrontnak eddig is je­lentős szerepe volt a kiskert- mozgalom fejlesztésében és a munkás kertszövetkezetek ala­kításában. Nemrég két tanács­kozás is volt ez ügyben. Részt vettek azon többek között a megyei pártbizottság mező- gazdasági vezetői, jelentőséget tulajdonítva ennek a népgaz­dasági szempontból is hasznos alakulásnak. A földművesszö­vetkezeti mozgalom is segítője, istápolója lett a munkás kert­áth* jktól ám? gyáf kf é3$ *ntét k ií‘ . itf tap& k. A Fel' nvr fese) n, a> /ölti unci' saji nutá Itáli8 érzé Lkáfr tog»' ilye* ilrrű" gyj»1 mód' ikk.81 Htot' űyat iszá' ’áriV SS moO1 fib* mód' alek SaJ' >ngd itta1] im*; t.eg<* lülé^­néfk bt**1 ítá«' kát>® nicí’ rula' pőf' iné*? A Népfrontnak, a tanácsok­nak. és a földművesszövetke- zeteknek együtt kell dolgoz­niuk e sokrétű probléma meg­oldásán. Stabil alapot kell te­remteni a szövetkezők számá­ra. Olyan területek kerülnek a szövetkezetekben művelés alá, amelyeket eddig nem hasznosították eléggé. Megmű­velésük biztosított, mert a munkaerő mindenütt jelen van. A városban élő családok számára biztosítja az önellá­tás megjavítását. A lakosság körében nagy érdeklődés mu­tatkozik iránta, A különféle szerveknek, az akadályok el­hárításában kell együtt dol­gozniuk — a működés jó fel­tételeinek biztosításáért. Hegyi Imre Munkaverseny — „papírkatonák“ nélkül A li ami inni« évek közepén népművé- Udi III ’ Uliis szeü bemutató volt Lon­donban. Ezen részt vett három felbokrétá- zott cigándi legény is. A korabeli újságok azt írták róluk: „Legnépszerűbb volt a bokrétá­ban a cigándi Térjék János, akit egész Lon­don Miszter Jancsinak hívott”. Miszter Jan­csit és két társát a kiküldők szépen feldeko­rálták, de az érzelmek és az értelem lépcső­fokait tudatosan elzárták előlük, hogy mit se veszítsenek „hamvasságukból”. így a három legény a londoni népművészeti bemutatón sem érzelmileg, sem értelmileg nem azono­sulhatott a világrendezvény célkitűzéseivel. Az egykori história ezúttal egy analógia kapcsán jutott eszünkbe. A mostanában meg­erősödő és új jelentőségre szert tevő munka- verseny-mozgalomban akad néhány mozzanat — az analógiába behelyettesíthető képlet —, amelyről érdemes szót ejteni. Nemrég hallot­tunk egy kitűnően dolgozó kombájnosról. aki nap mint nap nagy ambícióval teljesíti a reá kirótt feladatokat. Szóba elegyedtünk vele, és a pártkongresszus tiszteletére előre törő munkaverseny célkitűzései, részletei után ér­deklődtünk. ..Nekem azt mondták: jól dolgoz­zak, mert közeledik a kongresszus.” „Hánya­dik kongresszus?” „A huszonkettedik” — vá­laszolta. A párbeszédből világosan kitűnik: a szó­ban forgó mezőgazdasági munkást nem ké­szítették fel a szocialista munkaverseny mos­tani, újabb szakaszára. A példa arra is utal, hogy a sokat emlegetett tudatosság hiányával állunk szemben. Természetesen a példák so­kaságát sorakoztathatnánk fel bizonyítékául annak, hogy a szocialista munkaverseny nem minden közösségben tudatosult kellőképpen. A szélesen bontakozó kongresszusi munka- verseny az üzemekben és a mezőgazdaságban is általában — egy-két kevésbé jó példától el­tekintve — nagy egyetértés mellett, s igazi lendülettel terebélyesedik. A Lenin Kohászati Művek, a Pamutfonoda, s más üzemek kitűnő brigádteljesítményei már eddig is országos figyelmet váltottak ki. Nemrégiben hírt ad­tunk a ricsei termelőszövetkezet egyik állat­tenyésztő brigádjának milliós értékű válla­lásáról is. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa nagy gonddal és ügyszeretettel irányítja a kezde­ményezéseket, szervezi a munkaversenyeket. A figyelem sok mindenre kiterjed, de néhány nagyon fontos mozzanat még mindig mellő­zött „szempont” a szocialista munkaverseny­ben. megtételében sok a sab­lon. a formális elem. A munkaverseny-felelősök nem apellálnak mindenkor a belső meggyőződésre, keveset törődnek azzal, ahogyan az emberek csata sorba állnak, őket csak a puszta csatasorba állás érdekli. Ennek tartalma és minősége kevésbé. Sokan úgy vélik: a vállalás megtétele a fő, egy bizonyos (vagy több) célfeladat megoldása a döntő, a belső tartás, a vállaló érzelemvilága, lelki indítékai másodlagosak. Hallottunk már munkaverseny szervezés­ről, ahol az egyedüli és kizárólagos érv' a kilátásba helyezett anyagi előny volt. Holott nagyon jól tudjuk: az anyagi előnyökön kívül nagyon fontosak az érzelmi indítékok, a vál­A vállalások lalt feladat társadalom-politikai relációjának hozzávetőleges, vagy teljes ismerete, annak meglátása, hogy nálunk semmilyen kezdemé­nyezés, nekirugaszkodás nem lehet öncélú. Az „emberek, ezt el kell végezni!” — elv a kapitalista technokrácia metódusa. A „visz- szakacsintgatásnak” kár volna engedni, ná­lunk nem szabad a munkáltató és a munka- vállaló „szerződésén” alapulónak tekinteni a munkalendületet. Szerencsére nagy általános­ságban a munkaversenyek alakulásában, eredményességében a hajtómotor mindenkor a meggyőződés. De a kivételek arra figyel­meztetnek, hogy az alkotó ember politikai hitvallását, vagy a munkaverseny gondolatá­hoz fűződő érzelmi kapcsolatait nagyon fon­tos tényezőnek kell tekinteni. Az érzelmileg gyengén hangszerelt emberekre még az ön­érdek felismerése mellett is csak rövid távon lehet számítani. Márpedig munkaversenyrend­szerünk pernamenciája, beleértve a kam­pány-lehetőségeket is, azt követeli meg, hogy a társadalmi haladás szempontjából oly fon­tos közösségi akció tartós legyen, esztendőkre szóljon. A lificTÍiliiín kilencedik pártkong­t\ nuszmiuu resszus tiszteletére kibon­takozó munkaversenynek, túl a konkrét gazda­sági célkitűzéseken, van néhány lényeges po­litikai vetülete is. A pártkongresszusok hosszú távra mutatják meg az irányt. A párt kong­resszusai — eddigi tapasztalatok bőségesen igazolják — általában mindig stabilizálták a munkás-paraszt hatalom közérzetét, irányt szabtak a gazdasági élet számára, s javaslatot tettek az életszínvonal további emelkedésére. A soronkövetkező pártkongresszusnak is ez lesz a fő feladata. Az elmondottak, jóllehet közhelyszerűen hangzanak, mégis fontos, konkrét agitációs érvek, alapbázisul szolgál­hatnak az érzelmileg telített, céltudatosabb munkaversenyek kibontakoztatásához. A párt- kongresszus nagy hatással lesz belpolitikánk további alakulására. Manapság — ezt jól meg­figyelhettük — a szocialista tábor pártkong­resszusaira jobban felfigyel a nagyvilág, mint az „állami” eseményekre. Tehát külpolitikai hatása, vetülete, s a világ-politikába történő „belejátszása” szintén kézenfekvő. Ügy hisz- szük ezek is hatásos érvek, az agitációs mun­kában lehet, rájuk építeni. A sablonok ked­velői, a „papírkatonák”, akik csak a munka-* verseny százalékos vállalásaival képesek „szárnyalni”, ártanak a munkaversenynek. A lélektelen, „csináljuk meg, emberes-maga­tartás lefegyverzi a versengésért őszintén lel. kesedöket, erősen csökkenti a kezdeményező­készséget, rontja a tömegek alkotó szellemét. A „b .lógató jánosok”, még ha pillanatnyi feladataikat jól is teljesítik, nem lehetnek a szocialista munkaverseny fundamentumai. A könnyebb ellenállás, mely szerint egyesek politikai munka nélkül kötelességérzetre, pénzkeresetre, esetleg virtusra apellálnak, nem hoz igazi hasznot, a szocializmus kony­hájára. Meggyőződés, belső tartás hiányában a szép százalékok végül is „dekorációvá” de­valválódhatnak. mint a három felbokrétázott cigándi legény, akiket ismeretek nélkül küld­tek el Londonba egy nemzetközi bemutatóra. Párkány László [A rettegés éjszakája Megkezdték a családi pótlék kifizetését; a tsz-tagokiiak Augusztus 20-isf tizenhét millió forintot kézbesítenek A napokban országszerte biegkezdték a családi pótlék kifizetését azoknak a terme­lőszövetkezeti tagoknak, akik * kormány ez évi határozata álapján váltak erre jogosulttá, “tint ismeretes, a tsz-tagok korábban csak legalább há- 10 éven aluli gyermek **tán kaptak családi pótlékot — az említett kormányhatáro­zat szerint azonban — július 1-től a családi pót­lék már két gyermek után is jár, a korhatárt pedig 14 évre emelték. A jogosultság kiterjesztése *~.az eddig beérkezett és el­bírált igény-bejelentések sze­rint — mintegy 90 000 olyan '’ermel őszövetkezeti családot ^rint, akik eddig egyáltalán bem kaptak családi pótlékot. ■Ő-Z eddig is jogosult 13 000 ksz-tag egy része — az, aki- bek három 10 éven alulin kí- *ül 10—14 éves gyermekük is *an —, az eddiginél több csa- j^di pótlékot kap. Mindezt összevetve; a termelőszövetkezeti ta­gok az eddigi 39 000 he­A végtelen kötél a meg­szokott tempóban kí- » győzött végig a szál­riítóvágatban. A csillék úgy .lógtak” rajta, mint füzérre 'kötött szőlőfürtök. Az üreset > munkahely, a tele csillét a ■ napvilág felé vonszolta a ; karvastagságnyi kötél. L. I.- ,nek és társainak meleg nap volt a mai. A front jól „adta” ,a szenet, alig-alig állt le a • szállítás szusszanásnyi időre, t jó pénzt ígért a műszak. Nőtt .a csillések lendülete is. A jó­kedv szárnyakat adott a mun­kának. L. I. ls mindent bele- > adott. Gyakorlott, szakszerű . mozdulatokkal „kezelte” a [csilléket, nem lehetett rá pa­nasz. Odakinn. műszak után tör­tént meg a baj. Valamin ösz- szekoccant munkatársaival. Az indulat akkorára dagadt ben­ne, hogy nem tudott uralkod­ni magán. Ösztönös mozdu­lattal. vad lendülettel már csapott is — aztán jöjjön, ami­nek jönni kell. Mártabányárói egy másik üzembe helyezték át. Nem vette tragikusan a dolgot, le­gényember volt. nem kötötte a család, az otthon, a gyerek. Kialakult munkatársi, baráti köre nem volt. Uj munkahelyén. Annabá- nyán is megállta helyét. Jó bányász hírében állt. Szívből gratuláltak neki, amikor meg­nősült. Sikert, boldogságot kí­vántak elhatározásához. Egy idő után mind több hiány került az egykor meg­becsült, jó munkás neve mel­lé a műszaknaplóba. Kérdez­ték, keresték, kutatták okát, de ő konokul hallgatott. Mély­ségesen szégyellte magát, s már érlelődött benne a gon­dolat: leszámol, otthagyja az üzemet Ivott S nem is akárhogyan. Fize­tésének csak roncsait adta ha­za. pokol lett otthon az élete, azzá tette ő maga. Minden­naposak voltak a viták, a ve­szekedések, gyakran ütötte, verte asszonyát... Ezen az estén is késő este tért haza. Egész nap a város­ban tekergett. egyik kocsmá­ból ki, a másikba be. Mire hazaért, úgy elfolyt a fizeté­se. mintha nem is kapott vol­na semmit. Ahogy az előszobába ért, az ittas emberek szokásához híven, nagy lendülettel sarkig tárta az ajtót, és úgy állt meg a küszöbön, mint aki viadal­ra készül. Felesége éppen ak­kor emelte le a levest a tűz­ről, amikor férje hozzálépett, s durván megragadta karját. Olyan szemekkel nézett rá, mint aki minden pillanatban kész a gyilkosságra is. Az asz- szonynak alig volt ideje az asztalra tenni a forró ételt. néhány lépést hátrált a férje elől, aki ebben a pillanatban utána lépett, magasra emelte öklét, és köszönés helyett le­sújtott. Pillanatok alatt olyan daganat nőtt felesége szeme alján, hogy egy villanásnyi időre L. I. is visszahőkölt. De a düh és az ital ereje erő­sebb volt a józan észnél. Má­sodszor is lecsapott. Az asz- szony a földre zuhant. Véde­kezőén tartotta maga elé kar­ját, melle erősen zihált, színié kapkodott a levegő után. Ijed­ten, szinte eszelősen nézett férjére, feljajdult. és ájul tan terült el a földön. Amikor magához tért. nem bírt fel- tápászkodni. Egyre csak ha­sát fogta, ahol a szíve alatt már három hónapja hordozta gyermekét. Homlokára verej- tékcseppek ültek ki. olyan fe­hér volt, mint a tej. egyik szemével, amelyikre a kegyet­len ököl lecsapott, alig lá­tott, beszélni sem tudott. Fér­je úgy állt fölötte, fenyege­tően, vésztjóslóan, mintha örökre el akarná taposni. Az asszony nagynehezen a heve- rőhöz vánszorgott. végignyúlt rajta, mint egy félholt. resz­kető szívvel várta, mi törté­nik. E z az éjszaka a rettegés éjszakába volt számá­ra. Bár holtfáracjtan. megszégyenítve, megalázva pihenni, aludni vágyott, nem merte lehunyni szemét. Csak akkor nyugodott meg kissé, amikor férje a másik szobá­ban végignyúlt az ágyon ágy, ahogy volt, ruhástól, még a cipőjét sem húzta le, és el­aludt ügy szuszogott, mint egy gőzmozdony. Szája széle, torka kiszáradt, nehezen vet­te a lélegzetet, néha akkorá­kat sóhajtott, mint a fuldok­ló. ha levegőhöz jut Amikor felébredt, felesége már nem volt otthon — mun­kába sietett L. I. bódult fő­vel ébredt, gyűrötten, csap- zottan, fáradtan. A csap alatt megmosakodott a sütőbe« megtalálta a tegnapi vacso­rát, megmelegítette, és fala­tozni kezdett Sokáig ült az asztalnál szót­lanul. Aztán hirtelen mozdu­latai papírt és ceruzát szedett elő. néhány sort lejegyezve bezárta a lakást, és útnak in­dult A kórházban őszintén el­mondott mindent, a legapróbb részleteket is kiteregetve se­gítséget kért. Az elvonókúrán az ötös szobában jelölték id számát a betegágyat. Hat hé­ten át gyógyították a legna­gyobb emberséggel és szere­tettel. őszinte szívvel, kézen­fogva a szakadék szélére ju­tott embert, megmutatva szá­mára a visszafelé vezető utat. S zorongva várta az első látogatási napot — vajon eljön-e felesége? S amikor az asszony bekopo­gott a betegszoba ajtaján,' boldogan sietett eléje. A sorompó lezárult. Hate­mették a múltat, hogy rom­jain új élet sarjadjon, mind­kettőjük új élete ... ttóetil a Nyéki-tő, a bogácsi, a kö­römi, a végardói fürdő, a ra- kacai víztároló közismert, mint üdülő- és pihenőhely. Igény mutatkozik ezeken a területeken a parcellázásra. Vikendházakat akarnak léte­síteni. Az üdülőtelepen létre­hozandó kertszövetkezet több szempontból hasznos. Egy ér­tekezleten felhívták a figyel­met, hogy Sima községben az elvándorlás következtében sok az eladó ház, sok helyütt szép gyümölcsös is párosul hozzá. Ä terület különösen alkalmas a pihenésre, de a vadászoknak is kedvenc helye. Az állami tartalékterülete­ket is hosszú lejáratú, kollek­tív bérlettel lehet hasznosíta­ni. Miskolcon több idősebb, egyedül élő ember szívesen eladná földjét, szőlőjét, mert a föld megművelése, adója terhet jelent számára. Ha több ilyen föld van egymás mellett, az szerencsés helyzet, mert 200—400 négyszögölével felparcellázva, megfelelő kert­szövetkezet létesíthető. Ahol sikerül számba venni a kertszövetkezet céljaira fel­használható területet, ott a Népfront, a földművesszövet- kezet segítő közreműködésé­vel létrejöhet a szervező bi­zottság, és hozzáfoghat a te­rület hasznosításához, az alapszabály megalkotásához. Milyen elvek szerint? Egy-egy tagnak általában a rendelkezésre álló munkaerő figyelembe vételével juttas­sunk területet. Ez 200 négy­szögölnél ne legyen kisebb, felső határa pedig ne haladja meg a 400 négyszögölet. Egy 200 négyszögöles parcellán megtermeszthető 14—16 gyü­mölcsfa, 40—50 gyümölcs- bokor, 20—32 tő szőlő (lugas) és köztesként szamóca is. A fák koronájának össze- borulása előtt még zöldség is termeszthető. Egy személy évi zöldségszükségletének meg- termcsztéséhez 22 négyszögöl, ha a burgonyaszükséglet meg- termesztése is cél, akkor 40 négyszögöl területre van szükség Egy öt. tagú család számára csonthéjasok és bo­gyósok telepítése esetén és a zöldségszükséglet termelésére 300 négyszögöl terület meg­felelő A már megalakult kertszö­vetkezetben tervszerű munká­hoz kell fogni. Társadalmi, politikai és szakmai szempont­ból nagyon jó, ha különféle foglalkozású emberek jönnek össze egy csoportba. Jogász­nak, műszaki és mezőgazda- sági szakembernek okvetlenül kell köztük lenni. Ki kell dol- gozniok a telepítési tervet, fi­gyelembe véve a talaj- és ég­hajlati adottságokat, a gépi Á munkás kertszövetkezetekről lyett most csaknem < 250 000 gyermek után ré- « szesülnck családi pótlék- < ban. < A nagyszámú lgóny-bejelen-4 tés feldolgozása, értékelése} igen nagy feladatot jelentett,« de így is sikerült biztosítani < hogy az új jogosultság alap-} ján járó összegeket a többig júliusi családi pótlékkal} együtt szabályos időben, zök-< kenőmentesen folyósítsák va-| lamennyi érdekeltnek. « A július havi családi pót-« lékként augusztus 20-ig < több mint 100 000 terme- < lőszövetkezeti családnak } mintegy 17 millió forintot « kézbesítenek. Ebből csaknem 15 millió fo-} rintot a július 1-én érvénybe; lépett kormányhatározat alap-] ján fizetnek ki; < Azok a családi pótlékra jo-, gosult termelőszövetkezeti ta-} gok, akik esetleg még nem; nyújtották volna be erre tgé-; nyűket, az igény elbírálása' után visszamenőleg is meg-, kapják a családi pótlékod ‘

Next

/
Oldalképek
Tartalom