Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-06 / 185. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAG Szombat. 1966. augusztus <1 írlekezlel Hlros méban A Hirosima és Nagaszaki ellen 21 évvel ezelőtt intézett atömbombatámadás évfordu­lója alkalmából Hirosimában pénteken nemzetközi értekez­let nyílt meg. amelyen 50 ja­pán küldött, valamint tíz or­szág és három nemzetközi szervezet harminc küldötte vesz részt. Az értekezleten megvitatják a nemzetközi bé­kemozgalom további kiszéle­sítésének és megerősítésének kérdéseit, és fellépnek az atomfegyverek betiltásáért, valamint a vietnami háború azonnali befejezéséért. Az értekezleten angol, in­diai, amerikai, francia, mon­gol és szovjet békeharcosok, a Béke-világtanács, a Szak- szervezeti Világszövetség és a / DÍVSZ küldöttel vesznek részt. Az NDK. a VDK és a DNFF küldötteitől megtagad­ták a beutazó vízumot. Ceausescu: Rendezni Ite!I az európai helyzetet A BTA ismerteti azt a nyi­latkozatot, amelyet Nicolae Ceausescu, a Román KP fő­titkára adott a Bolgár Tele­vízió tudósítójának. Ceausescu megállapította, hogy napjainkban rendkívül nagy jelentősége van az euró­pai biztonság megszilárdítá­sának, a földrész népei kö­zötti viszony normalizálásá­nak. Az európai helyzet ren­dezése, amelyre Románia, Bulgária és a többi szocialis­ta ország is törekszik, kedve­ző hatással lenne a nemzet­közi életre és elősegítené a világbéke fenntartását. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének nem­rég Bukarestben megtartott értekezlete a jelenlegi hely­zet mélyreható elemzése alap­Az an'-ol katona? erők malaysiai határvidéken maradnak Sir Michael Walker, Anglia malaysiai főmegbízottja (nagy­követe) pénteken kijelentette, hogy Anglia és Malaysia kö­zött megbeszélések folynak a Borneoban (Kalimantan) állo­másozó angol csapategységek visszavonásáról, de erre csak az indonéz—malaysiai béke­egyezmény ratifikálása után kerülhet sor. A Suharto-rend- szer — mint jelentettük — megbékülésre készül Malaysiá­val. Londonból érkezett jelen­tések szerint viszont az angol katonai erő jelentős része az egyezmény szentesítése után is megmarad a malaysiai határ­vidéken. ján arra a következtetésre jutott, hogy minden feltétel megvan az európai biztonság kérdésének új módon való kezeléséhez. Ceausescu rámutatott, hogy napjainkban a békeharc szo­rosan összefügg az Egyesült Államok vietnami agresszió- i ellen vívott küzdelemmel, az amerikai intervenciósok ellen küzdő vietnami nép megsegítésével. Az Egyesült Államok kormányköreinek rá kell ébredniük, a kiutat abból a zsákutcából, ahová jutottak, a VDK bombázásának hala­déktalan és feltétlen beszün­tetése. csapatainak és fegy­verzetének elszállítása Dél- Netnamból, a genfi egyez­mények ‘ maradéktalan betar­tása jelenti. Csak így lehet megoldani a vietnami problé­mát, csak így érhető el a vi­etnami háború beszüntetése. VigTázznnk grcrmekcínk §zem<’iiliíj2;ára A Fővárosi Tanács János kórházának szemészeti osztá­lyára öt év alatt száz gyermek került szemsérüléssel. A sérülések legnagyobb ré­szét, több mint egyharmadát, lökés vagy ütés okozta. Esz­közként leggyakrabban a bot szerepelt, de előfordultak fut­ball, drót, ping-pongütő, író­szer által okozott sérülések is. Több baleset következett be a kisgyermekek kezébe ke­rült kés. olló, tü miatt is. A hajigálás és lövöldözés — nyíl, parittya, légpuska — együtt­véve a sérülések másik har­madát eredményezte. Egészben véve az esetek 15 Dávid Teréz: Kásahegy A Pozsonyban élő, ismert nevű írónő immár másodszor jelentkezik olyan regénnyel, amelyik a szlovák és magyar könyvkiadási egyezmény alap­ján mindkét országban meg­jelent. Az első regény, a Kí­sértetek múzeuma nagy ér­deklődést keltett hazánkban is: a szigorú hangú önvallomás konkrét élményeket szembesí­tett egy múzeummá „szelí­dült” náci koncentrációs tábor kínálta élményekkel. A Kásahegy szatirikusán bo­nyolított cselekménye a kö­zelmúlt bürokratikus fonáksá­gait mutatja be, de az alap­anyag, amelyre a szatirikus gondolatmenet épül, ismét a második világháború vissza- rémlő víziója. Dávid Teréz szellemes alap­ötletből kiindulva, egy kérdő­ív kitöltésének ürügyén hatá­sos fricskát ad a bürokráciá­nak, de ezentúl elsősorban a bizalom mesterséges befa­gyasztó!, az álbaloldaliak kap­A MAGTAB RADIO miskolci itudlójáoak műsora i <a 188 méteres hullárabosszoo \ U—19 óráig) H Hétvégi krónika. ^ „Kommunista szombat” a Lenin H Kohászati Művekben. H Az emberekért. H Életképek. H Vidám dallamok. Borsodi földek, borsodi falvak. 1 Mi újság a földeken? 1 Mezőgazdasági szakkönyveink, i föl. ^ Magyar nóták, csárdások. t----------------------- H 4 Közlemény ] Értesítjük az utazóközönséget,? fcogy a Bajcsy-Zs. u. javítási rritn-j kai miatt aug. hó 8-án üzemkezdet-^ tói. az. alábbt forgalom-eltérést ve-? zetjük be: 4 Az i-es. gyors és KN autóbuszok? a Tiszai pályaudvar felé a Bajcsy-? Zs. u., Kun Béla u., Vörösmarty! utcán át. mig a Papírgyár felé ha-^ ladó irányban változatlanul je-? lenlegl útvonalukon közlekednek.-) A 3-as és a 23-as járatok Szirma,? Illetve Martlntelep felé a Kun B.? u.. Vörösmarty u., vasúti felüljá-? rón át, mig a Béke tér felé halad-J va Jelenlegi útvonalukon közle-? kednek. 4 A 4-es járat eredeti útvonalán, a ' Kun B. utcán át közlekedik mind_+ két irányban. 4 A 7-es és a 8-as járatok eredeti? útvonalukon, azaz a Zsolcai kapu.? József A. utcán át közlekednek? mindkét irányban. ) Az l-es, KN, 3-as és a 23-as Já-a rátok részére a Kun B. u. és Vö-4 rösmarty utca kereszteződése előtt? megállóhelyet létesítettünk. + Miskolci Közlekedési Vállalat J-------------- ? ? ü gyeletes állatorvos szombat? déltói hétfő reggelig: dr. Fehér? SMIklós Miskolc, Tóth u. 35. Tele-? fon: 13-988. Beteg jelentés 8—9-ig és* 13—11 óráig. * nak benne alapos leckét. Nem lenne olyan figyelmet keltő a mű, ha a szerző a humoreszk szintjén, tárja olvasó elé az ötletet. A regény szerkesztése (a fejezetek címeit egy-egv kérdőív „kérdés” helyettesíti) világosan árulkodik Dávid Te­réz alkotói módszeréről; a szé­lesen kibontott jellemek plasz- ticitásáról, az emberi sorsok hiteles megfogalmazásáról. így a röpke ötlet nemcsak kerete, kiindulópontja a kitűnő re­génynek, hanem a formai biz­tonságérzet forrása is. Az alapötlet aztán kitágul: egy társadalmi életérzés mutatja meg magát még a személyi kultusz korából, amikor a bi­zalmatlanság kásaheggyé tor­nyosul a közélet és a magán­élet széles arzenáljában. Mivel a szerző életútja — ezt regényeiből jól tudjuk — zaklatott volt, így neve, csa­ládi köteléke, foglalkozása többszöri metamorfózison esett át. A kérdőívek bőséges kí­váncsisága tehát alkalmat adott csipkelődésre, a kérdő­íveken szereplő kérdések visz- szájára fordítására. Dávid Te­réz személyes sorsa, történel­mileg „hitelesített” életútja (maga is megjárta a koncent­rációs táborokat, esztendőkön át bújkálnia kellett) perbe- szállhatott a hivatalosságok oktalan kíváncsiskodásával. Dávid Teréz érvei konkrét ér­vek, amelyek elégségesek és alkalmasak voltak a kérdőív kérdéseinek nevetségessé téte­lére. A kitűnő regénynek egv- ben ez a motívum korlátja is, ugyanis más, simább életutat bejárt írók aligha tudtak vol­na ilyen hatásosan szembe­szegülni a buta kérdések mel­lett föllelhető néhány racio­nális kérdéssel. Ugyanis Dávid Teréz még a .racionális kér­déseket is hatásosan perszif- iálta. A Kásaheffv természete­sen ígv is erőteljes regény; a szubjektív építkezési elemek mit sem tompítanak a helyen­ként maró szatíra hatásfokán. A könvvet elismeréssel fo­gadták Szlovákiában, és ná­lunk is gyakran forgatják, mert szókimondó, egyben igen kellemes olvasmány Dávid Teréz regénye. — párkány — százaléka volt kedvezőtlen ki­menetelű. A sérülések okait elemezve, az orvosok azt ajánlják, hogy a szülők job­ban ügyeljenek gyermekeik játékára. Ne korlátozzák a gyerek szabadságát, de a vágó-, szúróeszközöket tart­sák távol a kisgyerekektől. A nagyobbaknak is tiltsák meg, hogy a különböző lövőeszkö­zökkel játszanak. Camping-itongresszus Ba aicníiiretíen A Nemzetközi Camping és Karaván Szövetség 27. nagy- táborozásának résztvevői — akik a héten a budapesti cam- pingekben üdültek — vasár­nap vonultak le Balatonfüred- re, a nagytáborozás színhelyé­re. Valóban karaván Indult útnak, 1500 autó, amelyből 1100 lakókocsit is vontat maga után. Ha egymás mögött ha­ladnának, 30—35 kilométer hosszú autósor kígyózna az országutakon. A kocsik azon­ban 80—100-as csoportokban közlekednek, egymástól megfe­lelő távolságra. A balatoni országút nyári vasárnapokon rendkívül zsú­folt és egy ilyen hosszú kocsi­sor megjelenése rendkívüli torlódásokat okozhatna. Éppen ezért a rally résztvevői terelő- úton közelítik meg Balatonfü- redeL Tokióból utaztunk Fukuóká- ba. Az expressznek délután négykor kellett befutnia Hiro­simába. A naptár augusztus hetedikét mutatta ... Akkor Japán már túl volt az augusz­tus hatodik! emlékezéseken. Kevcs szó esett az atombom­báról, amely huszonegy eszten­dővel ezelőtt Hirosima felett robbant és pusztított. Az ex­pressz légkondicionált kupéjá­ban az utasok önfeledten tre- fálőztak. Odakint a rizsföl­dek zöldjét pirosszínű reklám­táblák törték meg: „Vásároljon Toyota gépkocsit!” Vonatunk alig félórányira Hirosima előtt a tengerpart mentén szágul­dott ... Milyen lesz ez a vá­ros, amelyről nyomban a bomba, a pusztulás, a szenve­dő emberek, kétszázezernél több halott jut eszünkbe? Ho­gyan fogad majd bennünket Hirosima, a pályaudvar? To­kióban, Oszakában, Nagojá- ban, az északi Sapporóban, s mindenütt, ahol megfordul­tunk a japán szigeteken, ren­geteg prospektust, reklámfü­zetet kaptunk. I>e Hirosima és Nagaszaki egyikben sem sze­repeli. .Milyen arca van ma ennek a városnak, amely fölött 1943. augusztus 6-án, hétfő reggel 8 óra 15 perckor elszabadult a poklok pokla? , Ml, magyarok ott szorong­tunk az ablakoknál, óránkat nézve vártuk, mikor bukkan fel a város, ahol három napon keresztül dühöngött a tűzvész, ahol kilométeres körzetben minden a lángok martaléka lett, ahol a kőhazak is elég­tek. Hányszor olvastunk erről, s a bujdosó élőkről, akik el­rejtőzve várták a halált! És azokról, akik megmenekültek, de magukban hordozták az is­meretlen kórt és hirosimai lé­tüket eltagadva kerestek élet­társat maguknak... És pár perccel négy előtt a vonat szánté befutott a házak közé, földszintes és egyemele­tes faépületekkcl szegélyezett utcákon át vágtázott be Hiro­sima központjába. A kalauz éppen olyan szcnvtclenül ki­áltotta Hirosimát, mint koráb­ban Kobe, vagy Okayama ne­vét. A peronon szörpöket és fagylaltot kínáltak az árusok, odafönl egy repülőgép zúgotL. S mi kérdőn tekintettünk egy­másra: hol van Hirosima, a pusztulás városa? ... Csak a félig romba dőlt ipar- csarnok kupolájának vasváza tűnt fel a távolban, azután Szaszaki Teiko, a kórházban papírdarukat hajtogató kis­lány szobrával, tetejében ai atombomba gyermekeinek em­lékműve. Teiko úgy tudta: aa ősi monda szerint a darvah ezer évig élnek. Amikor tizen­két éves korában kitört rajta a lappangó „atombomba-be­tegség”, a kórházban elhatá­rozta, hogy ezer papírdarval hajtogat — és akkor ő Is meg­gyógyul. Teiko azonban a 644. papírdaru után örökre le­hunyta a szemét. Neki és a * atombomba gyermekeinek állít emléket a bronzszobor. De há­nyán akadnak, akiket ma is rombol a szörnyű kór, az atombomba hatása, cs hányán halnak meg napjainkban is Hirosimában, a romokból fel­emelkedett, de lelkében azóta is beteg városban? Amikor Akihito japán trón­örökös meglátogatta az atom­bomba rombolását megörökítő múzeumot, a kiállított borzal­mak nagy részét előre letakar­ták, hogy óvják az iíjú herceg idegeit. Pedig ezeket a ször­nyű emlékeket, az összeégett csontvázakat, a 8.15-kor meg­állt órákat, az összeolvadt ro- hamsisa kokat, a hamuvá lett iskolásfüzetckct éppen azért gyűjtötték össze, hogy vádol­janak és emlékeztessenek! 1945 augusztusában Japán sor­sa már megpecsételődött, a háború napjai meg voltak számlálva. De az amerikai stra­tégák a japánokon még ki­próbáltál!: ezt a szörnyű fegy­vert, hogy azután zsaroljanak atombombáikkal... Ma már mindez a múlté. Hi­rosima újjáépült, mégsem fe­lejt, s mi sem feledhetjük azt a huszonegy esztendővel ez­előtti augusztus hatodikat. Azért emlékeztetünk rá, hogy ne legyen több Hirosima, nej legyen több Nagaszaki és a darvah valóban ezer évig él­jenek. Sebes Tibor Megjeleni a Nemzetközi Szemle augusztusi száma Az új szám vezető cikke a Varsói Szerződés tagállamai­nak bukaresti tanácskozását elemzi Egyetértés és szolidari­tás címmel. Az esemény vál­tozatlanul a nemzetközi poli­tikai érdeklődés homlokteré­ben áll. Hasonlóképpen fontos kordokumentum az Izvesztyi­jából átvett cikk: Vietnam igaz ügye győzni fog. Ebbe a témakörbe tartozik a News­week munkatársának, Emmet John Hughesnek Vietnami helyzetkép című írása is. A hí­res amerikai publicista, James Reston Johnson és a komo­lyabb válság címen írt elem­zést az amerikai elnök politi­kájáról. Nélkülözhetetlen el­igazító cikk Púja Frigyes A fejlett tőkés országok mun­kásmozgalmának újabb jelen­ségei című tanulmánya. A to­vábbi nagy figyelmet érdemli; írások: Az Olasz Szocialista; Párt jobbra tolódásának okai, (Holodkovszkij), Néhány meg­jegyzés az afrikai államcsínyek margójára (Alleg), A kereszté-j nyék és a marxisták párbeszé­de folytatódik (HoU itecher). A színvonalas folyóiratot a szó-1 kásás rovatok és az igen hasz­nos nemzetközi es cinén y nap tát egészíti kb h b: ei ti h; sé ni 6; fi; v< 4.1 itá di fc * * * * A temetés lett volna? Makacs? Még akik nem szerették, azok sem mondták ezt rá. Volt, hogy billegett a világ körülötte, s akadtak, akik megpróbálták, hogy megtapossák. Ezek után szava lett csak határozottabb, s kicsit keserű-keményebb. Egyszer valakik elültették ben­ne a hitet, s az gyökeredzett, mélybe nyúlt és magasba emelkedett, átjárta az egész testét, kitéphetetlenül. Az ér­zéseket, az ösztönös gondola­tokat tudta átformálni tudatos cselekvéssel. M indenki beleláthatott. Nem csinált titkot ab­ból, amit érzett, gon­dolt Takaratlanul élt, nem volt mit rejtegetnie. Harminc éve is tudta róla az egész gyártelep, hogy kommunista, s még az öreg pap is megtette: kenyeret küldött neki, amikor már a parasztokhoz se állha-. tott be dolgozni, mert a csend­őrök utána mentek. „Kommu­nista, de rendes ember”, mondta az öreg, fehér hajú tisztelendő, s hívei között mind többen akadtak, akik elhagy­ták a de szócskát. Példa lett. A hűségé. A megtörhctetlen- ségé. Negyvenöt után az első választáskor itt, a gyártelepen a kommunista párt nyolcvan százalékot szerzett meg a sza­vazatokból: a pártról nem so­kat tudtak az emberek, de is­merték Tóth Istvánt. Hívták erre-arra, ilyen, meg amolyan vezetőnek. Maradt, Hitt abban. hogy az ember mindenütt so­kát tehet Asszonyának könnye már el­fogyott összezárt ajka jajo­kat marasztal -belül. Fiainak hull a könnye, de nem törüli le, anyjukat támogatják. PapP János csak néhány mondatot szól, s aki annyit, oly sok he-| lyen beszélt, most dadogva, le­vegőt kapkodva keresi a sza; vakat, úgy érzi, egyik sem jó rá, hogy Tóth Istvánt méltó­an búcsúztassa. Ellép a kopor­sótól, a zenekar lassú léptek­kel már vonulni kezd, hogf( időben ott legyen a simát A koporsót a kocsiba emeliik, 1 koszorúkat egy másikra rak­ják. Az élet még a búcsú per­ceiben is szervezett. Talán ép­pen ezért könnyebb a fájdal­mat elviselni: különben össze- roppanna az ember. Az útneflP hosszú a sírig, mégis, a lépői lépés után elszorult szívvé' oly nehéz. A gyászinduló ak­kordjai és göröngyök tomp* puffanása. A mélyben egy fa­láda; koporsó. Bezárt magáb* egy embert, akit Tóth István­nak hívtak, s élt ötvenkét évet. i puha, zsíros fényű föld mái eltakarja a koporsót tel­jesen. A gyári gőzkür­tők most szólalnak meg, min­den más hangot elnyomva jaj­gatnak addig, míg az utolsó maréknyi föld is a koporsó fö'é kerül; Temettek egy embert; Mészáros OtlA •z a *n «z ja tíc in hí ét te te tz te 8J Slj hi V; tó te öt hí v. hí tv N h, ti ír le te amiKor úgy érezte, nem bírja tovább, futott, szaladt a test­vérénél is testvérebb Tóth Ist­ván mellé, aki nem faggatta, kérdezte, csak leültette, s be­szélni kezdett, két napja ho­gyan járt a kugiipályán, vagy arról, ki körül sürög, legyeske- dik a három fiú valamelyike. Másnap, vagy harmadnap, csak akkor kerültek elő a ne­héz dolgok, a súlyos s*zavak, s amikor Pista bácsi kiejtette a „tudod János”-t, végre úgy érezte, itthon van, megnyugo­dott; Csodálatos dolog ez: létezik egy ember, aki harminchét éve leblokkol minden hétköznap reggel, odaáll a gépe mellé, s hajt, hajt, nyolc órát. Elviszik a keze alól a gépet, újat hoz­nak helyette, lebontják a feje felett a műhelyt, hogy nagy ablakosat, háromszor akkorát emeljenek a helyébe, de ő dolgozik szüntelen. Sokszor ki sem látszott a gépkölosszusok közül, mégis, szemvillanása, szava, kézmozdulata a kolosz- szusoknál Is nagyobb erőknek szabott parancsot, emberi ér­zéseknek és akaratoknak. Tud­ták, hogy amire azt mondta, úgy legyen, az úgy lett, s ami­re nemet mondott, azon nem engedett változtatná. Konok azt róla, ami az életét jelen­tette? Belefér-e egy élet be­szédek mondataiba? Ahogy a koporsó Is csak a testet zárja el, a szavak is parányokat ad­nak vissza az egészből. A ti­zenöt éves gyerek első verej- tékcseppjei az öreg, rég eltűnt műhely falai között; a torok­szorító izgalom, amikor bizal­miként először került szembe azokkal, akiket kenyéradó gaz­daként tanítottak tisztelni; harcok és bukások, kenyér- nélküliség és üldöztetés; a vörös virradat tüze, majd a hunyó parázzsal omló lelkese­dés; és újra a gyűrkőzés nap­jai, hetei, hónapjai. Évek. öt­venkét esztendő. Több mint tíz esztendeje már csak bácsi­nak szólították. Még az elv­társai is: Pista bátyám. Böl­csességben, tapasztalatban, higgadtságban és céltudatos­ságban nőtt olyanná, hogy az idősebbek is tanítójuknak te­kintsék; H árom fiű öleli, támogat­ja a roskadozó anyát: a társat a feleséget. Es ott áll közöttük, a család szűk körében Papp János is, akit sokszor és sokfelé elvitt innét a sors, v agy a párt szabta pa­rancs, de mindig visszatért. Amikor nagyon nehéz volt, k a gyárból majdnem min­ie f\ den-ki ott volt, a dél­it utáni műszakból is csak »azok maradtak benn, akik \nélkül megállna az élet. A ha- »lottasházon kívül ravataloztak, [mert tudták: rengetegen lesz- tnek. Mindenütt emberek íe- [kete ruhája siötétlett. Voltak, (akik nem szerették, tisztelni 'azok is megtanulták: kemény [ember volt, de nem a tölgyek 'magasba törésével, hanem ki- [téphetetlen földbe kapaszko- tdósával. Gyökér volt és törzs: [hagyta, hogy az ágak, lombok, (a dísz másoké legyen. A ke- 'mencék ércolvasztó tüzét [hordta szemében, akaratában <az acél szilárdságát. Pedig [csöpp ember volt különben, de ia kélszerakkorák is megliu- ínyászkodtak előtte. A benne [lakozó hit többet ért az izmok [erejénél. Tudta, mit akar. És [soha nem magának akart va- ilamit. [ Mennyire nem illik hozzá a 'szó; élt! Élt ötvenkét évet. [„Mély fájdalommal tudatjuk, 'hogy Tóth István elvtárs.;.” [Szavak: a végtisztesség mon- 'datai a semmit nem érző, hó­fehér, fényes papíron. És most ra beszédek: elfúló hangok, [könnyes szemek, a kezek re- r megése. Elmondhatják-« mind-

Next

/
Oldalképek
Tartalom