Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-27 / 202. szám
ES/,AKMAGVAROmAC. Szombat, 1966. augusztus 2X A matyó rózsák alkotója Peking a „knitorális íarradalera“ sodrában Tilos a nyiratkozás, az európai szabású ruhák viselése A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának 11. plénuma után Peking rendkívüli napokat élt át. Az utcákat ifjak és kiskorúak lepték el katonai egyenruhához hasonló öltözetben, balkarjukon vörös szalaggal. A „vörös gárda” tagjai ezek, a pekingi egyetemi hallgatók és iskolai tanulók új szervezetéé, amely „a nagy kulturális forradalom” során keletkezett. A szervezet tagjai fogadalmat tettek, hogy egész életükben Mao Ce-tungot védelmezik. A boltokban Mao elnök képét árusítják. A „forradalmi diákság” követeli, hogy ne gyártsanak „feudális, burzsoá és revizionista” müveket tartalmazó hanglemezeket. A fenti meghatározáson külföldi és kínai klasszikus zene értendő, köztük Mozart, Bach, Beethoven, Csajkovszkij, Bartók slb. Követelik a sakk betiltását. mert a sakk „a feudálisokat és a burzsoáziát szolgálja”. A „forradalmi diákság” követeli az illatszerek gyártásának, a napszemüvegek árusításának, a fri- zura-hajvágásnak. az európai szabású ruhák, cipők viselésének betiltását. A neonreklámok Mao elnök műveiből való’ indézeteket sugározzanak. A közlekedés' járműveken akasszák ki Mao képeit. Jelöljenek ki köztereket, ahol Mao müveiből tartanak felolvasásokat. A „kulturális forradalom" újabb hulláma együtt jár a na* clonalista érzelmek és szovjet* eJlenes hangulatok íelszításá* val. Ez a; "Iván í szol Sadjuk lián Jetben Aulával Jtabad: betett fagy «őst a lést rr kevésb Vők Uhu jegyzet Filmdráma és novellafüzér F 1 ojtogatta az értelmetlen hőség, nyomasztotta a kimérten zart tér, és egész lényén az a robbanásig feszült semmittevésre kényszerítettség uralkodott, amitől mindig szabadulni vágyott, de még sohasem sikerült. Úgy látszik, a felháborodás, a lázadni aikarás most érte el csúcspontját, most jutott abba az állapotba, amikor már nincs tovább! Érdekes, de általában az ember akkor jut el idáig, amikor már az előző időszakok hosszú töprengésében, fárasztó türelmességében, jórészt elfecsérelte összes testi erejét, felmorzsolta idegeit és az egész időszak teljességét tekintve a leggyengébbnek mondható fizikai értelemben. Némán állt a porban, nézte a szürke, egyhangú és végtelen Falakat, s ki tudja már hányadszor, kereste azt a hajszálnyi rést, amelyet, ha kell, akár körömmel is, de kiszélesítene annyira, hogy testét valahogy átpréselje rajta. Eddig sem találta, most miért lett volna szerencséje? Vagy abban reménykedett titkon, hogy közben megváltozott a világ? Ml az, hogy közben? Tegnap óta? Nevetséges. Az ő kedvéért még a falak sem változnak (noha számára egyelőre ezek jelentették a világot), nemhogy a Világ. És egyébként is. Micsoda nagy szavak: a Világ! Hogy merészeli ilyen könnyelműen használni a fogalmakat. Úgy látszik, már eljutott odáig, hogy szembe kerül elveivel, most nevezetesen azzal az igen lényegessel, amely nem tűrte a fogalmak felületes használatát Éz megint csak idegesítette. Persze! Nem az egész világról van szó, hanem csak az ő világáról. Ez a világ nem tetszik neki, és ezt akarja megváltoztatni. Egy ostobán, a körülményektől rákénysze- rített világ, de éppen, mert nem maga választotta, nem is hajlandó elfogadni. Amióta először kezdte gondolkodásra használni koponyáját, attól kezdve mindig mást akart. És ez természetes, mert nincs senki a földön, aki ilyen Falakat álmodott volna magának. Ezek között a Falak között, nem is lehet olyanról beszélni: élet. Nincs! Vegetáció, az esetleg lehetséges, de ennél sokkal többre kell vágynia annak, aki elfogadta azt a küldetést, hogy a legmagasabb rendű élőlények sorába tartozzék! És ő elfogadta, sőt, követelte magának ezt a jusst. Követelte, de mit ér a nagy hang, ha nem hallja senki?! És ha hallja?! Mit tehet érte bárki is a Falon túlról? És egyáltalán, ha meghallják, meg- értik-e, s ha megértik, hajlandók-e, tudnak-e tenni, segíteni? Legyen optimista. Igen. De akkor hol késik? önszántából, vagy más körülmények hatása alatt marad-e tétlen? Nem tudja, csalt azt, nincs sehol. Jelét sem vette észre. Pedig nem az az önző dac él benne, hogy mindenáron egyedül győzni és kimenekülni a FALAK közül. Mit számítana már, csak valahogy kijusson! Gyenge, ujja csak úgy megszokásból végigszaladt a FALON. Tapogatta, mint alvó ellenfelet. Simogatta, nehogy idő előtt felébredjen. Feje szédült, de ezzel most nem törődött. Remegett egész teste, de ez most teljesen lényegtelen volt. Valami tompa, utolsó előtti nyugalom szállt rá. Nem lehet azt mondani, hogy csak arra az egyetlen dologra, a célra koncentrált volna, inkább úgy mondhatnék. erősen összpontosított is, ugyanakkor érthetetlenül figyelmetlen, szórakozott is volt Vagyis hát lelkiállapota modern, szóval amolyan légüres térbeni lebegés volt Hm Érthetetlen. Mintha boldognak látszanék! Úgy is van. Boldog! De honnan e nem éppen alkalomhoz illő érzés? Miért? És most vajon helyesen használta-e a fogalmat? Csakugyan boldogságnak nevezhető az, amit érez? Nem, vagy legalábbis nem maradéktalanul. Hasonló hozzá, bizonyos elemei fellelhetők, de keverednek egy másfajta érzéssel is, amit viszont keserűségnek neveznek úgy általában. Mindenesetre, nem olyan letört, mint eddig volt Alit mozdulatlanul, vére lüktetett Nézte a FALAT, mely Amikor szűrkék a falak elmosódott, tompa szürke színével emelkedett magasba előtte. Megindult felé. Már alig néhány lépésre voltak egymástól. Teljesen ösztöneire bízta magát Csak annyit érzett, hogy valami nagyon hajtja vérét, valami nagyon feszíti belülről fejét, valami nagyon égeti agyvelejét és koponyáját Talán a végső elhatározás ereje, vagy a túlhajtott test gyengesége? Képtelen volt választ adni. Igaz, most nem is kereste a válaszokat a kérdésékre. Nem állt meg, nem állhatott meg. Csaknem meztelen mellén érezte a FAL hűvösségét, s ez most jólesett égő testének. Megrezzent Melle a durva, rücskös FALHOZ ért* Itt van. Nincs visszaút. Hogy valamiféle emelkedett érzése legyen, talán illett volna, elfogódottságot, vagy ahhoz hasonlót éreznie, de minden hangulat nélkül, csak a reflexek végezték kiszámítottan pontos munkájukat. Ha azt mondta volna, hogy minden érzés és gondolat megszűnt benne e percekben, hazudott volna. Nem szűnt meg, hanem egyszerűen leredukálódott egyetlen érzéssé és gondolattá, a szabadulás vágyává és akaratává. S ami apró erő a sokféle érzésben és gondolatban élt volna, az most mind e sűrített EGYETLENEKBEN összpontosult. ütik meg. Nem tudta, mit jelent, de valahol érezte; ebbe«1 a reményre jogos előjeleknek kell megnyílván ülni ok. Ki>* Ionosén az erősítette benne ezt a sejtelmet, hogy e furcsa, számára még megmagyarázhatatlan zajok egyre Inkább erősödtek. S ahogy nőtt hangerejük, úgy kezdtek hasonló tani a súrlódás okozta zörejhez. Egy másféle sejtelem Is kezdett ébredezni benne. De c* ellenkező előjelű, sokkal inkább balsejtelem-féle volt Mintha tudatáig hatolt volna a gyenge életű gondolat; nerb sokáig bírhatja ilyen kitartással ezt a megerőltetést. A* erős igénybevétel megtette ugyan azt a jószolgálatot, hog? nem ‘engedte ezt a gyanút félelemmé fejlődni. Kétségtelenül rontott azonban annyit ős annyira, hogy tagadhatatlanul a szorongás kötötte le ereje egy részét, s ez kedvezőtlenebb körülmények között végzetessé is válhatott volna. A súrlódás zörejei hirtelen megszűntek, és egy pillanatra úgy tűnt, mintha az erők kiegyenlítődtek volna, s bizonyos egyensúlyi, helyesebben tétlonségi állapot következett volna be. A következő pillanatok eseményeit nert tudta sem követni, sem pedig érzékelni. Csak annyit érzett, hogy lökésszerűen előre vágódott, arcra zuhant, és egész testében végigszaladt egy addig ismeretlen erősség“ fájdalom. Az események gyorsasága következtében nert1 tudta felfogni, hogy mindez győzelmét jelenti. Ledőlt * FAL! E kemény erőcsomő tudatán kívül lendítette előre, úgy. hogy mire ráeszmélt, már elvégezte helyette, amit abban a pillanatban, a cselekvéshez el kellett volna határoznia Széttárt karokkal, hátrafeszült testtel, teljes erejéből rádőlt a FALRA. Lába ujjaival belekapaszkodott a laza földbe, arcát kissé félrehajtotta, s megfeszített izmokkal tolta, próbálta dönteni a rücskös felszínű szürke tömböt Időérzékét teljesen elvesztette, fogalma sem volt róla mióta tarthat már ez a szó szoros értelmében feszülő harc. Arra lett figyelmes, hogy fülét halk percegésszcrű zajok Amint megértette, mi is történt, nem mozdult rögtönNem azért, mintha fizikailag képtelen lett volna rá, hanem. mert pihenni akart egy kicsit Most kezdett rátörni igazán minden visszafojtott izgalom. Most tudott csak félni igazán attól, mi lett volna ha... Most tudott csak igazán örülni annak, hogy az a „ha” elmaradt. Hagyta, hogy ezek a nagyon is természetes érzelmek elborítsák, hiszel nem kellett már félni azok gyengítő, esetleg káros hatásaitól! Talán e percben egyáltalán nem kellett félnie seny mitől. Alatta holtan, ártalmatlanul feküdt a sokáig gyű' lőtt FAL. Törte, sértette testét most is, de másként, hatalmát vesztetten. Durva volt, de durvasága a holtaid)1 kísértő, emlékdurvasága volt csak. H irtelen sajnálni kezdte a percet. A jövőből vesztté félelme nyugtalanította. Rögtön el akarta kezdeni azt, aminek még csak lehetőségét, de biztos lehetőségét teremtette meg. Hirtelenül hanyattvetette magát. és szemét az Ismeretlenül kék ég vakította. Talán a htt? tálén színhatás tette, talán az átváltozott hatalmas energia, de a külső szemlélő számára érthetetlenül gyors eb*, határozással felugrott, és elkezdett szaladni, rohanni; Nem volt különösebb célja (mármint olyan értelemben^ hogy hova), csak a vad felszabadult rohanást, gyorsaság0^ erőt rkarta érezni! Rohant előre, és közben szüntelenül kiabálta: , „Amikor szűrkék a falak, akkor:.., amikor szürkék * FALAK, akkor kell kitömi!’* „ Ródvai B. Péter s 'ürelm lem fels2 toár b. _ e zi krtnn; ‘gyébli sem i •hak. kláíjá ‘ meg fisok ; A 1 téridő és zotts tornbe tatot < biz te. A k. s*ör ( vitattá tolijai, közös ■amint tok v. saülct. izott arra e . tagg tohet tolta ftorifr tom irt toódoí OVülé! toller “ni/afi észü laogy Szóm I . A 1 tok t követ tounl-i Taf *éfr kebb fi, ! lek «ék tana) Mrtt 0ot._ ftoz’et öng tonte to. tola. ko P,< fő t *Cöz; illäj toorjj toiiic hoz; N toin aU(i, fge tolsi tozi azoi ®ég. , » suli *aal toiz, to> Sár arn bejbe] S Kok ’•ko *z tos boj toá báj tos to; ke % Ro Vc ujjak mintáinak előrajzolása évtizedeken keresztül a Kökény-közi ház tisztaszobájában történt. A hímzéseket olykor az egész Kis Jankó-„had” végezte, ahogyan a népes, szerteágazó családokat Köves- den nevezik. Ennek a teremtő munkának vezetője, jhletője és állandó továbbfejlesztője több mint fél évszázadon keresztül a stílust teremtő Bori néni. A felszabadulás után, már közel hetedik évtizedéhez, minden erejét és tudását ösz- szegyűjtve kapcsolódott be a szocialista szövetkezeti mozgalomba és ott alkotó képzeletének virágaival, rózsáival segítette az új matyóhímzés megszületését, majd kibontakozását. Amikor végigtekintünk gazdag rajzgyűjteményén, tervein, emlékrajzain, sure és ingujj hímzésein egy erőteljes, gazdag képzelőerővel megáldott népi-alkotó töretlenül fejlődő munkájában gyönyörködhetünk. Művészetivel még életében megújítójává vált a matyó díszítőművészetnek. EREDMÉNYES, sok évtizedes munkásságának gyümölcse még éleiében beérett. Az egyszerű, fekete matyóruhás asz- szonyt számos állami és művészeti elismerés, kitüntetés övezte. Mint népi alkotót ma már nemcsak a matyóföld vallja magáénak, hanem az egész ország népi mintaírói, hímzői is, amikor életművének nagyszerűségét elismerve a nevét viselő országos népművészeti hímzés pályázaton emlékeznek tisztelettel munkájára. Molnár László ciója, amelyben minden egyes virágnak külön nevet adományozott. A szíves-rózsa, a páros-rózsa, a haragos-rózsa, a bundás-rózsa, a cser-rózsa a legismertebbek valamennyi virága között. A SZÁZADFORDULÓT követő évtizedekben a népi kultúra Iránti megnövekedett polgári érdeklődés következtében kifejlődött magyaros népművészet — az iparművészek és rajztanárok által készített tervek formájában — visszajutott Mezőkövesdre is. Kis Jankó Bori művészetét, mesevirágaiból ösztönösen létrehozott kompozícióját — ahogyan ő gyakran nevezte virágait — a magyarosság nem tudta el- sekélyesíteni. A mezőkövesdi Kökény-közi kis ház, ahol született és ahol utolsó napjáig szorgos munkában töltötte életét, a XX. században évtizedeken keresztül a kíváncsi érdeklődők és néprajzosok, külföldi közéleti személyiségek találkozóhelye volt. A múlt század nyolcvanas éveiben kialakult környezet, a festett ágy, a sarokpad, a díszesen faragott, festett támlás székek, a szabadtüzű. hófehérre meszelt pitar, (konyha), a cserépedények, s végül a kis udvar mezei virágaival olyan hangulatot őrzött meg, amely emlékeztette létrehozóját — a matyó virágok alkotóját — eredményes munkásságának virágzó korszakára. A mezőkövesdi hímző- népművészet, amelyben legszebbek a női és a férfi viseleti darabok, köztük a páratlan gazdagsággal és színezéssel hímzett surcok — női és férfi kötények — lobogós ingKILENCVEN esztendővel ezelőtt, 1876. augusztus 27-én született Kis Jankó Bori. a matyóföld országszerte híres mintaírója és hímzője. A kiegyezés utáni úri Magyarország falusi népének élete, mindennapi munkája, öröme és bánata formálódott azokban az évtizedekben az ország számos vidékén, ki- sebb-nagyobb tájegységeken sajátos népművészeti és közösségi kultúrává. A falusi elzártságban, nádfedeles házakban és bútorokban, táncokban és szokásokban női és férfi viseletekben alakul és fejlődik a díszítőművészet — gyönyörködtetve létrehozójukat, a zselléreket és summás- lányokat. A század utolsó évtizedeiben egyre gyorsuló gazdasági fejlődés hullámai többnyire megmaradtak a főváros és a nagyobb ipari központok határai között. S a nép élete a sok ezer faluban alig változott valamit. A szélesebb paraszti rétegek elszegényedése, a földtulajdon nagyságán alapuló rétegződés a népművészet fejlődésében is tapasz- talhatóvá lett. Ahogyan időben közeledünk századunkhoz, olyan mértékben fokozódnak a különbségek, nemcsak a telekkönyvi bejegyzésekben. hanem elsősorban a jómódúak környezetének gazdagodásában, a viselet cifraságában. A szegények, a kisföldűek, hogy legalább látszatban ne maradjanak el a jómódúaktól, hogy valamit ők is mutathassanak az egyre nehezebb és sivárabb sum- másélet külső megszépítéséből, versenyre kelnek a gazdagokkal az élet számos területén, de főképp a díszítőművészetben a pompás ruházko-, dússal. Ezekben az esztendőkben alakul ki a „Hadd korogjon, csak ragyogjon” szólásmondás a matyó szegények között. Ebben a korszakban, az egyre több ellentmondást szülő falusi környezetben kezdi meg munkáját Kis Jankó Bori, aki szűcsmesterséget folytató őseitől öröklött tehetsége révén már az iskola padjában a matyó virágok, rózsák, és szívek, tulipánok és madarak alkotójává válik. Az évek múlásával egyre több és több virág formálódott ceruzája. hímzőtűje nyomán. Mire életének delelőjéhez érkezik, együtt van a híres. Száz matyó rózsa elnevezésű kompozíA felek elítélik a Dél-Afrikai Köztársaságban uralmon levő fajüldöző rendszert, valamint a portugál gyarmatositök üzelmeit, követelik, hogy haladéktalanul szüntessék meg az agressziót és vonják ki a külföldi csapatokat Dél-Viet- nambóL A közlemény rámutat arra’ hogy a Szovjetunió és Zambia kapcsolatai sikeresen fejlődnek. A zambiai jószolgálati küldöttségnek augusztus 22-től 25-ig a Szovjetunióban tett látogatásáról kiadott hivatalos közlemény megállapítja, hogy a Szovjetunió és Zambia határozottan elítéli a fajüldöző politikát és a gyarmatosító módszereket, amelyeknek célja, hogy Zambia népét egy idegen kisebbség igájába hajtsák. Szovjeí-zambiai közlemény ni mindig hálás téma, a tw* kantéria is nagy érdeklődési vonz, s ha mindezek többség ben sziporkázóan szellemes' fordulatos, rövid történetkék' kel párosulnak, nem utolsó- sorbán ragyogó színművészek formálják a szerepeket, a rövid két óra, amit a moziban töltünk, kellemesnek ígérkezik. Az olasz házassági erkölcs. az olasz társadalom tágjainak szerelmi élete a fii* mek révén ma már szinte at egész világon ismert Jól is* mert környezetben pereg ennek az összeállításnak féltu* catnál több története. Talán egyetlen kivételével valamennyi kitűnően poentírozott nagyszerű játék, néhány per- ces olyan anekdota, amelyben a pikantéria dominál. Minder játék-részecske ízlésesen rendezett, sehol sem érezhető öncélú mozzanat, szigorú tömörséggel szerkesztett film- novellák elevenednek som előttünk. A történeteket eg} közös főszereplő: Vittoric Gassman kifogyhatatlan búmon! játéka köti csak össze Minden részben más és má.‘ alakban jelentkezik, s minden kis villanásnyi szerepből egész embert forrnál. Kellemes időtöltés ez a film, de témájánál fogva szigorúan csal felnőtteknek. (bm) i hogy ezzel fegyelmezzék őket. ; Egy bizonyos fokig naturalista • ábrázolásban, de döbbenetes - érzéki élességgel rajzolódik ki a filmtörténet során a ceza- íomániás tiszthelyettes és néhány segítőjének clállatiaso- dása. Néhány érdekes emberi jellem bontakozik ki a íog- . lyoik körében. E domb veszedelmesen emlékeztet a , hajdani, egyiptomi pirami- 1 sokra, amelyek ugyancsak kegyetlenül rabolták az emberi ’ életeket. Ez az analógia, ! amely az egyiptomi rabszolga- . sorsot, a hitleri rabszolgasá- : got és egy ilyen, kevéssé is- [ mert, emberei lenen appará- . tust, mint ez az angol katonai . büntetőtábor, együtt asszoci- L álni képes, egyben azt is mutatja, hogy az emberi méltó- ! ság megtörésére irányuló tö- . rekvések, kegyetlenkedések . veszedelmesen azonosak, akár . a Fáraó, akár a Führer, akár . pedig őfelsége, az angol ki- ; rály nevében követik el. Döb- ; benetes filmalkotás A domb. ! Igen jól megformált jellemek, . a mondanivalót jól hangsú- L lyozó kontrasztas fényképezés • segítették Sidney Lumet rendező elképzeléseinek mara. déktalan megvalósulását. i Beszéljünk a nőkről • címmel szellemes novellafü• zérrel jelentkeztek az olasz , filmalkotók. A nőikről beszélKét, egymástól jellegében nagyon is eltérő film pereg csütörtöktől a miskolci bemutató mozikban. Magyarul be szőlő angol filmdráma aj egyik. Címe: A domb és története a második világháború idején játszódik. Tulajdonképpen játszódhatni bármikor, hiszen a háborúból a filmben semmit nem latunk szavát az elembe rtelenedés az emberi méltóság megalázása ellen emeli fel, s így mondanivalója felülemelkedik aj időn, általánosan emberi vc válik. Egy angol katonai büntetőtáborban vagyunk. A tábor- valahol, sivatagos vidéken létesült. Észak-Afrikában vagy Közel-Keleten, s ide gyűjtik az angol királyi hadsereg azon katonáit, akik valamilyen módon összeütközésbe kerültek a törvénnyel, legtöbbjük azonban azért jutótl e rettenetes táborba, meri elege volt az oktalan háborúból. A táborban egv főtörzsőrmester vezetésével olyan őrség várja a foglyokat, amely kegyetlenkedésben túltesz a hitleri táborok gyilkos keretlegényein. Egyik nevezetessége a tábornak egy sziklából és homokból rakott, magas domb, amelyre teljes menet- felszereléssel szokták a foglyokat felkergetni többször is,
