Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-26 / 201. szám

4

KNZAKMAGVARORSZAl.

Péntek. 1966- augusztus 2SKelten a kitüntetetlek közül

Alkotmányunk ünnepe alkalmából a népművelés több kiváló művelője, hosszú éveken át szorgos munkálója kapott munkájának elismeréseként különféle kitüntetéseket, magas szintű elismeréseket Jutott az elismerésből a népművelés gyakorlati végrehajtóinak és jutott az irányítóknak is. A Borsod megyei népművelők igen tekintélyes hányadát kapták a kitüntetéseknek. Közülük kerestünk fel a minap kettőt. Olyan népművelőket, akik irányító poszton látják el e nemes feladatot.

Or. Hetényi György

■'több mint másfél évtizede áll a művelődési élet irányító helyén. A Borsod megyei Tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője. Korábban az oktatásügyi osztály vezetője volt, majd 1957 tavaszától az egyesített művelődésügy megyei irányítója. Azóta foglalkozik közelebbről a népművelés irányításával is. Korábban két alkalommal is kitüntették Az oktatásügy kiváló dolgozója jelvénnyel. 1953-ban először és 1958-ban másodszor. Csaknem egy évtizede hát, hogy az oktatáson kívül a népművelés is munkaterülete. Erre a mintegy tíz esztendőre emlékezünk beszélgetés közben.

— 1957 elején, talán nem is

kell külön felidéznem, nem volt könnyű dolog a művelődési élet irányítása semmilyen poszton. Az ellenforradalom áltat összezilált állapotok közepette, amikor még erősen hatottak különféle téveszmék, hatott az ellenséges propaganda, meglehetősen összekúszálódtak az ideológiai 'frontok. Megtorpanás volt a tudatformálásban, a könnyebb szórakozás volt a domináló elem, a népművelés fogalmát igen sokan hajlamosak voltak leszűkíteni az öntevékeny művészeti csoportok munkájára. Nekem különösen nehézséget okozott, hogy korábban a közoktatásban dolgoztam,

amelynek állami jellege, bevált szervezettsége egészen másfajta munkastílust, irányító munkát kívánt, mint a népművelés, amely inkább mozgalmi jellegű volt. A társadalmi aktívák, a tiszteletdíjas népművelők tevékenységének összefogása, irányítása újszerű feladatot jelentett nekem. Így kezdődött...

— Mit tart legnagyobb eredménynek a Borsod megyei népművelési munkában?

— Azt, hogy sikerült a népművelés társadalmasításában, közüggyé tételében előbbre lépnünk, mégpedig jelentősen, és sikerült olyan aktívahálózatot kialakítanunk, amely képes az adódó feladatok megoldására, és szívesen is munkálkodik azon. Igen nagy eredménynek tartom, hogy 1953-ban, a párt művelődés-, politikai irányelveinek útmutatása alapján szinte front- áttörés-szerűen sikerült Borsodban az érdekelt társadalmi és állami szervek jó koordinációja felé előbbre lépnünk, mert ez jelentette az azóta végzett munkánk jó alapját.

Borsod megye népművelési életét párt- és állami szervek több alkalommal -mérlegelték, és igen nagy fejlődést, sok eredményt rögzítettek. Ezekben az eredményekben dr. Hetényi György irányító munkája is tükröződik. Ezt a tevékenységet honorálta államunk most, amikor dr. Hetényi Györgyöt a Kiváló népművelő jelvénnyel tüntette ki.

I

Perényi István

tizenhetedik esztendeje dolgozik a népművelésben. Előbb társadalmi aktívaként. 1958- tól függetlenített minőségben, mint a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete borsodi trösztbizottsága kulturális bizottságának vezetője. Pedagógus a képesítése. Tanár, akinek két érdeklődési területe van. Mindkettő gyűjtőfogalom, meglehetősen tág körű: a művelődésügy és a sport. A minap tért haza az NDK-ból. ahol Berlinben az ŐRT (Olimpiai Reménységek Tomaversenye) versenyeire hívták meg versenybírónak. Egy hétig működött ebben a minőségben. Sok szép élménnyel jött haza, de most elsősorban kulturális munkájáról beszélgetünk. II-utat, amelyen a bányász kul- túrmunkások eljutottak új népművelési formákhoz. Igen jó érzékkel ismerte fel a kul- túrbizottság az irodalmi színpadban rejlő tudatformálási, ízlésfejlesztési lehetőségeket. Nem egy alkalommal voltunk tanúi, amikor a bányász irodalmi színpad tagjai munkásszállások alkalmatlan termeiben tartottak előadást, vitték a szép, a művészet szerete- tét a messzi településekre, a tröszt dolgozói által lakott falvakba, olyan helyekre, ahová semmi más kulturális szerv nem jutott még el. 1961 tavaszán már az első országos szakszervezeti irodalmi színpad fesztiválon, Győrött szereztek országos elismerést. Azóta is járják a községeket, de már nemcsak az irodalmi színpad, hanem a zeneoktatás, az ismeretterjesztés sokféle formája is eljut a legtávolabbi településekre.

— Legfőbb célunk — mondja Perényi István —, hogy mind jobban behatoljunk és mind tógabb teret biztosítsunk a kultúrának a bányász községekben. Az elmúlt évadban a családi ünnepek rendezésével foglalkoztunk kiemelten,

minta-ünnepségeket rendeztünk például valódi esküvővel. A következő évad terveinek előterében a szocialista brigádok munkájának jobb, hatékonyabb segítése áll.

A tröszti kultúrbizottság munkája valóban kollektív, az eredmények sem egy ember sajátjai, de a jó irányítás méltán kapott magas elismerést.

(benedek)

Kép szöveg nélkül

Opcrabrrleti sorozat Miskolcon

A Debreceni Csokonai Színház operatársulata, amely már évek óta rendszeresen vendégszerepei Miskolcon, a most kezdődő évadban is több előadást tart városunkban. Az új («vadra, illetve annak hat bemutatójára bérleti sorozatot is hirdetnek. A bérletben Bizet Carmen je, J. Strauss Cigánybárója, Mozart Don Jüanja, Kurt Weill és B. Brecht Mahagonnyja, végül közös műsorban Mascagni Parasztbecsülete és Tardos Laurája szerepel.

Hét válasz

jegyzetein Ure

Lapunk augusztus 21-i számában szóvá tettük, hogy gyermekek tutballozásra

használják a miskolci Horvath Lajos utca szépen ápolt parksávjait. A Miskolci I. kerületi Tanács vb-titkára arról értesítette szerkesztőségünket, hogy a parkok rongálásának megakadályozása végett, a lakóbizottságok köz- beiktatásával, megállapították a rongáló gyermekek azonosságát, és eljárnak szüleik ellen, remélve, hogy ezzel sikerül a további rongálásokat csökkenteni.

Ugyancsak az I. kerületi Tanácstól érkezett válasz a lapunk augusztus 20-i számában megjelent. Padok a sarkon című jegyzetünkre. Ebben azt a panaszt tettük szóvá. hogy az Arany János utcai Szinva-partról elvitték a kényelmes, hordozható padokat, s csak két régi, kényelmetlen betonlábas pad maradt ott. A kerületi tanács építési csoportjának vezetője, Csongrádi Béla főmérnök arról tudósít válaszában, hogy a padokat a Szinva túlsó partján levő új parkocskában helyezték el, s megítélése szerint ott jobban tudnak pihenni a környék lakói.

Uorús idők emlőkéiből

Mánxj óra?

■1932. VII. 31. M. J.)

— Hány óra? — kérdi az iskolásgyerek reggel az édesanyjától, és sietve simítja le mosakodás közben összekúszált lmját a törött fésűvel, arra gondolva, jaj, mi lenne, ha elkésne az iskolából.

— Hány óra? — kérdi a halk léptekkel járó gyermekektől aggodalmasan a feleség betegágyánál virrasztó férj, türelmetlenül várva az orvos érkezését.

— Hány óra? — böki meg szomszédját Nagy János közlegény izgatottan. Mert hajnali háromkor kezdődik az általános roham, amelyből nem mindenki tér vissza a századba. Alig hallja a tüzérségi előkészítés őrületet zenebonájától, amikor a szomszéd azt mondja: még egy fél óra, testvér.

— Hány óra? — csilingeli érthető nyugtalansággal a bálba készülő leány, és nagy sietségében ajka helyett a keskeny vonallá irtott szemöldökét keni be rúzzsal.

— Hány óra? — dadogja az idegességtől sápadt if)ú szerző első prämier je előtt, éppen a huszonötödik cigaretta felfalása közben.

— Hány óra? — zaklatja minden öt percben a kalauzt egy türelmetlen elegáns hölgy utas, aki két évi házasság után most repül ki először családi fészkéből, hogy régi szerelmével találkozhassék.

— Hány óra? — dunnyogja az öreg díjnok a gépiró kisasszonyhoz és unottan rója az ákombákomokat, mert az ebédre gondol. És talán arra, nincs is a világon egyéb jó, mint a terített asztal.

— Hány óra? — szólít meg valaki esté az utcán. Csizmás, törődött falusi munkásember. Másodmagával bandukol a sürgölődő városi nép közt. Fél kilenc van — mondom. Akkor éjfélre beérünk — mondja ő és tovább kopog a csizmájuk, tempósan, egyenletesen, fáradtan. Nem szólnak egymáshoz, csak mennek, mennek, Éjfélre, ahogy mondták, biztosan beérnek. Mert szűkszavú emberek. Nem mondanak ők semmit, ami nem bizonyos dolog ■. .

— Hány óra? Hány óra? — kérdik itt is, ott is. Mert bűvös, nagy hatalom az Óra. Az Óra jelenti az élettel való közösségünket, az életben való részvételünket. Amíg azt kérdezzük — legyünk iskolásgyerekek, aggódó családapák, harcban álló katonák, bálozó leányok, drukkoló szerzők, kalandra vágyó menyecskék, öreg díjnokok vagy törődött munkások — hány óra van, addig ha dúsan, ha gyéren, de közösségünk van az élettel. Az életből akkor kapcsolódunk ki, ha Óra őfelsége leveszi kezét rólunk, lla nem kéri számon senki az időnket, munkánkat, s ödönghelünk naphosszat, anélkül, hogy értelme lenne megkérdeznünk: hány óra. Mert akárhány az óra, nem várnak ránk az iskolában, a hivatalokban, a műhelyekben, a bálban, a színházban és nem hiányzunk sehol a sorból.

Talán nincs is nagyobb baj a világon, mint az, hogy napról napra több emberről veszi le hatalmas kezét az Óra. Napról napra több embernek olyan mindegy, hogy hány óra.

Hajdú Béla

Gyors kárrendező

Az elmúlt napokban munkaértekezletet tr ott ; Állami Biztosító Borsod megyei igazgatósága. A megbeszélésen részt vettek a megyében levő fiókok vezetői. Az igazgatóság vezetője ismertette az év eddig eltelt szakaszának eredményeit, külön kiemelte a gyors kárrendezés feltételeinek megteremtését és a biztosítottak számának szinte ugrásszerű növekedését. A főigazgatóság képviseletében Bajai Ferenc osztályigazgató vett részt a munkaértekezleten, amelynek során a fiókok versenyét is értékelték. Első helyre a Miskolc városi fiók került.

Kózsapark, liajíalóház, járdaépítés , Tiszaszcderkénybcn

A Tiszaszederkényi városi Tanács legutóbbi ülésén a községfejlesztés időszerű kérdéseit vitatták meg. Az ismertetett terv szerint a víztorony környékén rózsaparkot hoznának létre, és két, modern világítású hirdetőoszlopot állítanak fel a városban.

1968-ban hajtatóházat akarnak építésid 1969-ben csaknem háromszáz ezer forintot fordítanak az óváros villanyhálózatának és járdáinak bővítésére, 320 ezer forintot az úthálózat korszerűsítésére. Ezenkívül ifjúsági par' kot is akarnak létesíteni.

Kórházi jegyzetek.

Gondolatok négy fal között

Az idegosztályon

így fut, fogy el a félelem, s váltja fel helyét a biztonság, s már a derű is.

Hetven éves bácsi ül a fal melletti padkán. Olyan örökmozgó, minden iiánt érdeklődő ember. Ujjal „mondták fel” a szolgálatot. Emiatt jött be. Szépen javul, gyógyul. Az egyik este azt mondjak neki a betegek:

— Nem lesz abból a kézből már soha semmi!

Az öreg meghökken egy pillanatra, nézegeti egy ideig kezefejét, aztán legyint:

— Lesz, nem lesz, kibírom vele azt a harminc évet, ami még hátra van.

A derű, ami szavaiból árad (egyébként szépen gyógyul) jókedvre hangolja a többieket is. Azt a fiatalembert is, aki a kezelőszoba előtt várakozik egy eléggé komplikáltnak tűnő aktusra, a lumbálásra. Különféle hírek, vallomások forognak a betegek körében erről. milyen veszélyes, fájdalmas ...

S amikor a páciens — az imént említett fiatalember is

— túlesik rajta, mosolyogva lép ki újra a folyosóra. S leszűr egy ] tanulságot: a rémhír, a kusza szóbeszéd csak arra jó, hogy — mint ez esetben is

— még nagyobbra növelje a mindennapos gyakorlat nagyszerű eredményeit és tetteit, a tudomány gazdagságát.

(tóth)

Gyógyszer a szénanátha elled

A szénanátha és az orr, » száj. a gyomor és a bél nyálkahártyájának másfajta gyulladásos megbetegedései ellen igen hatásos gyógyszernek bizonyult az Ahanon-drazsé.

Ezt a gyógyszert a Német Demokratikus Köztársaság rodlebeni gyógyszergyárában állítják elő és először a szeptember elején megnyíló lipcsei őszi vasáron mulatják b<* a nyilvánosság előtt.

Tubuavonal, mini-szoknya

A kisipari szövetkézetek tervező laboratóriumának és «* szövetkezeti szalonoknak a kreációit a sajtó képviselőinek bemutatták a Gellert szálló Gobelin termében. A kollekciót az Európában most elterjedő fiatalos divatirányzatok jellemzik. A ruhák rövi- debbek, sok a csak csinos fiatal lányoknak szánt, jóval á térden felül érő mini-szoknyái amely azonban ősszel és télen csöppet sem célszerű, viszont ezt ellensúlyozzák a hosszú' nadrágos kosztümök. A ruhák között megtalálható a* úgynevezett tubus vonalút egyenes, lezser szabású, fölfelé álló vagy kámzsák nyakkal. Továbbra is divatosak a geometrikus szabásvonalak, amelyeknél a derékvonal vagy a mell alá vagy a csípőre tolódik, sok érdekes anyag- és színkombinációval kísérleteznek a tervezők. A* őszi-téli divatban előtérbe került a kétsoros gombolású fazon megoldás. Míg a zakók az előző évinél hosszabbak, a felöltők kissé rövidültek, * térdig érnek.

letve nem is az ő személyi munkájáról, hanem arról, amit vezetésével a trösztbizottság kulturális bizottságának meg kell oldania.

— A kultúrbizottság nélkül én nem tudnék dolgozni — mondja beszélgetés közben. — A munka oroszlánrészét a bizottság tagjai végzik. Hiába volna az én elgondolásom, irányító elképzelésem, ha nem olyan jó, gyakorlattal rendelkező népművelők lennének munkatársaim. Munkámat most A szocialista kultúráért kitüntetéssel honorálta a művelődésügyi kormányzat. Ügy érzem, ez a kitüntetés munkatársaimnak, a kultúrbizott- ság tagjainak is szól.

— 1958-ban kerültem ebbe a függetlenített beosztásba — mondja, amikor pályájáról beszélgetünk. — Csaknem akkor vettem át a borsodi bányászok kulturális életének irányítását, amikor megjelentek a párt művelődéspolitikai irányelvei. Ez mindjárt meg is szabta feladataimat. Üj tennivalók, új feladatok jelentkeztek. A régi sablonokkal, az egyes bányatelepeken már ugyan régen megszokott, de teljesen elavult módszerekkel szakítanunk kellett, és a látványos produkciók helyett a tartalmas népművelő, művészeti munkát kellett előrtérbe helyeznünk. Ez persze nem ment mindenült simán, fennakadás nélkül. Igen sok szál kötötte a közönséget az elavult régihez, a rossz műkedvelősdi játékhoz.

Emlékszünk jól erre a korszakra. Sok-sok egyéni sérelem, sok-sok csoportos visszavonulás és sok-sok lelkesedés, az újnak felismerése jelezte az

amelynek a gyógyítás idejére lakója lesz. De csak addig tart mindez, míg az első „megpróbáltatásokon" túl nem esik.

Minden embernél más a kezelés módja az idegosztályon is. Az egyik súlyosabb, a másik kisebb eset. S hogy van ilyenkor? A régiek, a „veteránok”, akik már néhány napja, vagy hosszabb ideje érkeztek, tájékozottabbak. A beszédtéma; az egymás baja, betegsége. S ki-ki, bizonyosfajta szakértelemre is szert tesz, ami kikívánkozik belőle. S beszél és beszélnek — emberi dolog — eltúloznak, felnagyítanak dolgokat, akárcsak egy injekció erejéig terjedő ápolást, is. Az „újonc” hallgat, hiszi is. nem is amit hall, de tudja, hogy ezen át kell esnie. S ami a gondolatok határának mezsgyéjén terem: az már a bizalom . . Bizalom az orvosban, aztán a győzelem tudata: nem is fájt ez olyan nagy.on . . . Ebben van a hála, a köszönet, az elismerés a doktor iránt

Fák közé ékelt kicsi sziget az idegosztály Miskolcon, a Semmelweis kórházban. A város zaja is tompán, úgy ér ide, mintha párnázott ajtón verekedőé át magát, A csönd és a megszűrt zsivaj andalítóan nyugalinas, kellemesen pihentető.

A nyugalom a legnagyobb úr e villaszerű kis épületben, ahol az egyetlen, hosszú folyosón futószőnyeg „nyargal” végig. Az ablakokban gondosan ápolt virágok illatoznak, a falakon képek, a fal mellett néhány ülőke. Minden aprosag, a legkisebb rezzenés is otthonos, biztató nyugalmat áraszt.

Mindennap korán kezdődik itt az élet. Megszokott medrében biztonságot, szeretetet, önzetlen, áldozatkész munkát hordoz. Fontos, a legfontosabb ismérve ez az osztály hangulatának, jellemző vonása a gyógyításnak. S ami mindehhez a keretet adja, a lényeget dokumentálja, az a bizalom.

Bizalom nélkül nem lehetne teljes értékű a gyógyulás, nem nyújthatná a feltétlen biztonsagot a gyógyítás. De mert a kettő között a legteljesebb az összhang, nincs félelem . és fenntartás, kifogás és elutasítás, csak egyetértés. S ebben van az eredmények titka, a sikerek záloga, a visszaadott, újra megtalált egészség mindennél drágább értéke.

Meglepő az a közvetlenség és nyíltság, ahogy a beteget már az első percben fogadják, gondozzák, ápolják. S ez nem gesztus, hanem általános gyakorlat, a munka stílusa — emberi magatartás. !Az orvosnak mindig van ideje a beteg számára nemcsak a hivatalos keretek között, hanem egyéb tekintetben is. Ez jólesik a betegnek, aki ezáltal is érzi, hogy törődnek vele, figyelnek legkisebb rezzenésére is, ugyanakkor e megismerés tapasztalatot jelent a gyógyító orvosnak, adalékot a kórrajz minél teljesebb kialakításához, a végleges diagnózis rögzítéséhez.

ösztönös a félelem mindenkiben, aki átlépi a kórház kapuját, ismeretlen világ az.