Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-24 / 199. szám
fteerda, 1966. augusztus 24, északmagyarorsíAg 3 A fő utcán végesteien végig A miskolci utak építéséről ték el a Kiváló dolgozó címet, sőt, Sz. Bodnár Mihályné az Állami gazdaságok kiváló dolgozója kitüntetést is. Simon László vontatóvezető háromszoros kiváló dolgozó és az állami gazdaságok kiváló dolgozója. Iván János pincemunkás úgyszintén. Sivák József fogatos ugyancsak a többszörösen kiváló munkások közé tartozik. Az agronómusok közül Tóth Ferenc brigádvezető ötszörös kiváló dolgozó, Simon János agronómus szintén, s elnyerte már az Állami gazdaságok kiváló dolgozója címet, valamint a Munkaérdemrend bronz fokozatát. Pintér András munkaügyi előadó szintén háromszor bizonyult méltónak a Kiváló dolgozó címre és a vele járó jutalomra. i i; És nem utolsósorban sokszorosan kiváló dolgozó Éles Gyula bácsi, a központi kertész is. De a felsorolt nevek csak példák. A kiváló dolgozók, a többszörösen kitüntetettek is sokkal többen vannak. Mert ezt a gazdaságot tíz év alatt a hűséges ragaszkodásig megszerették a dolgozók. Szcndrci József Miskolcon lassan megszokott kép, hogy itt is, ott is bontják, építik az utat, a villamos síneket, új híd, új aluljáró alkotását kezdik meg. Van úgy is, hogy ma befejezik a munkát, s holnap esetleg egy másik kivitelező jóvoltából újból földhányások, árkok tarkítják az utat. Vannak, akik tudomásul veszik, hogy az építés a város fejlesztéséért történik, másokat (és van amikor joggal) bosszantják az építéssel járó kellemetlenségek. A tß -ödes küveielsnénys!, áfmanerí megoldási);* A 600 éves város sok vonatkozásban kamaszkorát éli. Rohamosan nő, gyarapszik, fejlődik. Ami tegnap jó volt, ma szűk, ami modern, holnap korszerűtlen. És van a városnak egy gyógyíthatatlan baja: a körülölelő hegyvonulatok, a hajdani rendezetlen építkezés egyetlen és keskeny főutcájába kényszerítik a forgalmat. Egyre több az utas a villamosokon, az autóbuszokon, egyre több a személy- és a tehergépkocsi. A nagy, s gyorsuló forgalom masszív villamosvágányokat és korszerű közutat kíván. És most csattan az ostor az évekkel ezelőtti takarékos, akkor talán olcsó, de ma drága építkezés miatt Sokan, s joggal kérdezik: nemrég építették a kettős vágányt, miért kell újra csinálni? Elég egy pillantást vetni a Győri-kapuban felbontott alépítményre; elég rozoga, a sínrendszer, egyszerű kőágyazaton feküdt. Ezt végig ki kell cserélni. Ezt nagyreszt már elvégezték. Az utolsó szakaszra, a LÁÉV és a Marx tér között — most, ebben az évben kerül sor. Nemrég kezdték meg a Kun Béla utcától lefelé a sínek melletti közút oontását. Ez közönséges makadám alapú út volt. Talán megfelel egy nem túl terhelt falu fö utcájának, de Miskolcon bűn lenne így hagyni. M’ történik a Györi-fcapui épiikeztsné ? Sokan szóvá tették, hogy lassúnak tartják a Győri-kapui építkezést. — Gyakran utazom a villa- rhoson — mondja Kálvin József építésvezető —, hallom és ismerem az emberek megjegyzéseit. Mi a reális valóság? Ez évben az eredeti terv szerint a LAEV-től a Gyula utcáig terjedő szakaszon kellett volna befejeznünk a ntunkát. A további, a Marx térig terjedő szakasz a jövő évre maradt volna. Ennek kihatásaként az út 1967-ben egész évben kiesett volna a közúti forgalomból. A gondot növelte, hogy a mentesítő út jövőre már nem bírná a közforgalmat A város vezetői megteremtették a feltételt, így az év végéig az egész szakaszon, tehát a Marx térig befejezzük a villamosvasút korszerűsítését. Az eddigi 40—50 ember helyett már csaknem 100 emberünk dolgozik itt, s még jön 20—30 ember. Tulajdonképpen mi be is fejezzük a miskolci villamos sínhálózat korszerűsítését, s jövőre már a 3. sz. főútvonal korszerűsítésén dolgozunk. A mi munkánkra itt aligha lesz egy emberöltőig szükség. A masszív vasbeton al- és felépítmény 40—50 évet kibír. „Láí!ia!a!'an“ ouiíiiia az aluljáró épitésénsl A városban több út elkészítésén a Közlekedési Építő Vállalat miskolci főépitésvezető- ségének emberei ügyködnek. Teljesítelek esedékes kongresszusi felajánlásukat a diósgyőri kohászok A Lenin Kohászati Művekben most értékelték a gyárrészlegek közötti hagyományos párosverseny júliusi eredményeit. Az értékelő bizottság megállapította, hogy az üzemek eleget tettek esedékes kongresszusi felajánlásuknak. A nehézüzemek csoportjában a martinászok érték el az első helyezést. A 'nagyüzemek közül az acélöntődé dolgozói bizonyultak a legeredményesebbeknek. A középüzemek közül a csavar gyáriak nyerték el a vándorserlcget, akik a megengedettnél kisebb létszámmal és baleset nélkül teljesítették feladataikat. A helyezést elért gyárrészlegek dolgozóit — az erkölcsi elismerésen felül — hetvenezer forint pénzjutalomban részesítették^ A pártmunkás M indig ott csetlett-botlott nagybátyja körül, akit a villamosság szerelmeseként emlegettek Edelényben. Ragadt a gyerekre a sok „titok”, amikor a bátyó a huzalok, a szikrázó készülékek és berendezések között dolgozott. — Úgy ragad rád minden, mint méhecskére a méz — mondta a bátyó egyszer a gyereknek... Darmos Lajos már az utolsó hónapokat „taposta” a középiskolában. A végzős diák minden izgalma benne feszült, vágyak, tervek rajzották körül. Az életbe készült, bár titokban arra gondolt; tovább tanul... Tanult is ő vasszorgalommal, de ott, olyan szakmában, ahol „úgy ragadt rá minden, mint méhecskére a méz". A gyermekkori emlékek és élmények ma mar egy meglett férfi élményei. De sokkal gazdagabb, szélesebbkörű már mindez, mint akkor. Mert ő nem lett hűtlen a villamossághoz. Szakmunkás vizsgát tett. Al- berttelepen a bányában dolgozott, majd 1955-ben a BVK-ba jött. Elvégezte az elektrikusi tanfolyamot is, most a villanyszerelő részleg csoportvezetője. Tagja az üzemi pártbizottságnak és a munkásőrség szakaszparancsnoka. Emberek között él és dolgozik, isméri gondjaikat, bajaikat, sok gyakorlati tapasztalatot szerzett nemcsak a gazdasági, hanem a pártmunkában is. A pártmunka felemelő, felelősségteljes megbízatás, önként vállalt kötelesség, a pártélet törvényeinek tisztelete, szeretete és alkotó módon való megformálása. Mert a pártmunka alkotás. S nem is akármilyen. Olyan, ahol csak • művészit lehet alkotni, mert az anyag ehhez az ember, a mindennapi élet. Az élet, megannyi szépségével, mélységeivel és beláthatatlan távlataival sok buktatót is rejt magában. S e rejtelmekben eligazodni, helyesen tajeKozoam a pártmunka egyik fő és elengedhetetlen követelménye. Egy alkalommal odamegy hozzá egyik munkatársa. Úgy is, mint csoportvezetőhöz, úgy is, mint párttaghoz, és a pb tagjához. A látogató elmondta: olyan lakásban lakik, hogy az ablakkeret mellett kilátni a szabad égre, s mindez albérlet, drága pénzért. A panaszt továbbította, megbeszélte illetékes szervekkel, és a segítség nem maradt el. Nem ígért, nem mondott bíztatást, hiszen tudta, hogy ehhez nincs joga. De joga van és kötelessége őszintén, nyíltan beszelni mindenkivel. S ezzel él is... Ezért bíznak benne, ezért szeretik még azok is, akik adott esetben haragudnának rá. Órabér javítás volt az üzemben. Mint csoportvezetőnek kikérték véleményét. Az egyik dolgozó nevén megakad a tekintete. — Ezt nem javaslom... Törölték is a névsorból. Az ügyet le is zárhatták volna, hiszen az indok alapos volt. Ez volt neki, mint csoportvezetőnek, a gazdasági vezetőt megillető intézkedése. Az esetet követően beszélgetésre hívta az érintett dolgozót Megbeszélte vele, miért nem kapott emelést s nyíltan megmondta. — Én nem javasoltalak. E z mór a pártmunkás tette volt. Itt érvényesül az elv, hogy a pártmunka nem választható el a gazdasági munkától. S a munka mögött mindig az ember áll. Erre gondol ő mindig, bármilyen ügyről legyen is szó. Jó érzés tudni és tapasztalni: helyesen járt el, és teljesítette a pártmunkával járó kötelességét is. Darmos Lajos olyan ember, aki szeret az élet sűrűjében járni. S ebben íaradha- tatlan. (tóth) A sok gond, baj ellenére jó eredménnyel, határidő előtt fejezték be a József Attila utca építését. Itt a Sajó-hid készítése, s a folyó túlsó oldalán levő útszakasz építése van hátra, de ez már nem érinti a közúti forgalmat. A Sajó felduzzadt vize gátolja a pillérek építését. Ez majd „természetesen” elhárul. A KÉV nagy munkája a hejöcsabai aluljáró létesítése. Az építés feltételeként előbb el kell készíteni a Tapolcára vezető új útat. Aki erre jár. nagy földhányásokat, darukat lát, embert keveset. Pedig dolgoznak. Hadd beszéljen erről a fócpítcsvezető, Haraszti Jenő: — A mintegy 100 méter hosszú, új nyomvonalú tapolca úton kívül meg kell építeni az új csatornarendszereket is. Ehhez 350 méter hosszúságban, két emelet mélységben kell csatornát építenünk. Hagyományos eljárással gigantikus mennyiségű földet kellett voina megmozgatnunk. Mi ezt alagútszerű építéssel oldjuk meg. És ez jó két hónqp* pal lerövidíti a munkát. A forgalom áthelyezése ii ügyesen történik. Szeptember 1-én a tapolcai forgalom előtt újból megnyitják a régi utak Ugyanakkor befejezik a hejöcsabai, déli terelőút építések hogy az. biztosi tani tudja a forgalmat az aluljáró készítése idején. A föépítésvczető tájékoztatása szerint október közepére elkészül az új nyom- vonalú. s végleges tapolcai út, átépítik, korszerűsítik az utat az egyetemig terjedő szakaszon is. November elején lezárják a 3. sz. útvonalat, s megkezdik az aluljáró építését. Az aluljárót a terv szerint 1967. december 31-ig kell elké^ szíteni. Igen ám, de a Ganz- MAVAG hivatalosan csak 1967. december 31-re készíti el az aluljáró híd szerkezetét. így az átadásból aligha lesz valami határidőre. Igaz, a MAVAG szóban megígérte, hogy korábban elkészíti. A másik gondot a posta fcá- belüzeme okozza. A kábelüzem kapacitás-hiányra hivatkozva nem végzi el a szükséges munkát az említett Sajó-parli útszakaszon. Ugyancsak kapacitás-hiány miatt itt is csak jövőre ígéri á szükséges kábel-áthelyezést A KÉV felajánlotta segítségét, de a posta említett üzeme így is elzárkózik. A KPM a beruházó, KPM-vállalat a kivitelező, s a KPM hatáskörébe tartozik a posta említett üzeme is. Ügy gondoljuk, hogy a minisztérium megtalálja az üzem ösztönzésének leghatásosabb módját, így nem fog elhúzódni az átépítés. a MÁVAIIT végállomás és az új tő élvonal A jelenlegi, miskolci MÄV- AUT-állomásnak nevezett telepen naponta jóval több mint tízezer utas fordul meg; Évek óta tart az új pályaudvar építése körüli huzavona. Most végre megvan a pénz, elkészült a terv. Az akadályt most az jelentette, hogy „fáztak” tőle a kivitelezők. A Borsod megyei Mélyépítő Vállalat értette meg a sok ezer ember gondját Szomolya Pál, a vállalat igazgatója közölte, hogy vállalták a munkát A jövő évben meg is kezdik, s két év alatt felépítik a modem állomást Az állomás mellett húzódik majd el Miskolc másik új főutcája. A Szeles utcán áthaladva nyúlik majd át a Sajón, illetve innen halad a Fazekas utcán nyugati irányban. Gyors megvalósítására aligha van remény, hiszen 400 lakást kellene szanálni. Távlati és fokozatosan megvalósuló elképzelés tehát, de az új építési engedélyeket már ennek figyelembe vételével adják ki'. Van még egy gond: a kátyúk. Mindössze egy kocsival és néhány munkással dolgozo Járőrszolgálatra, a kerületi tanácsok összefogására lenn? szükség. Ebben van is előrehaladás. A kátyúk megszüntetését azonban csak a végleges éi korszerű utak kiépítése oldja meg. Ez folyamatban van» de még eltart néhány évig. » Csorba Barn* 4 SzereiJk a vattaiak a virágot. Ezt bizonyítja a házak előtt ezernyi színben pompázó virágerdő. Foto: Szabados György ötven hold fordul termőre. Ne adjon többet a százötven hold új szőlő, csak háromezer hektót, már akkor is ugyanannyi hordó kell a következő évben, mint amennyit, most. kapunk. De nemcsak új hordók kellenek, hanem új pince is. Ha nem építünk újat, nem tudom, jövőre hová tároljuk az új mustot. — És ha nem lesz? Hiszen nem könnyű Hegyalján megfelelő boros pincét építeni... — No, persze, akkor se öntjük ki a mustot — mondotta nevetve Gyula bácsi. — Eladjuk a borforgalminak, amit nem szeretnénk, mert jobb az, ha mi magunk kezeljük, érleljük meg a borokat, és úgy értékesítjük. Jubileum A Tolcsvai Állami Gazdaság most ünnepel. Jubilál. Tíz éve szerveződött speciális, szőlőtermelő önálló gazdasággá. Augusztus 19-én délután nagy ünnepség volt a gazdaság központjában. Kapás Pál igazgató köszöntötte a dolgozókat és több mint 72 000 forint jutalmat osztott ki. Elbúcsúz tat. tok 15 idős munkást is.- Kemény munka után nyugdíjba mentek. Köztük Biliczki András bácsi, aki 71 évesként eddig a legöregebb szőlőmunkás volt a gazdaságban, és Hármágyi Sándor bácsi, aki hetvenedik életévében „nyugdíjazta a szőlőkapát”« — Tíz év alatt hatvanhat munkás öregedett meg nálunk — mondotta Rubóczá János, az szb titkára —, s ezek mind nyugdíjat kapnak. De nagy munkák idején, főleg szüretben, még most sem tudnak nyugodni, jönnek és segítenek. Hűséges niunliásgárdn *— Egyszer érdemes lenne részletesen is felmérni, mi mindent csinált tíz év alatt ez az aránylag fiatal állami gazdaság. Mennyit termelt, menynyi hasznot adott a népgazdaságnak. Egy nagy tény azonban felmérés nélkül is bizonyos: duplájára növelte szőlőterületét, s egy máris gyönyörű, de még be nem fejezett virágzást indított el Hegyalján. S mindezzel egy időben jól képzett, szorgalmas, tapasztalt, _ nem utolsósorban pedig hűséges szőlőtermesztő, meg borász szakmunkásokat nevelt. Vannak itt már olyan emberek tucatjával, akik ötször, négyszer, vagy háromszor nyerték el a Kiváló dolgozó címet, mellé a miniszteri kitüntetést, az Állami gazdaságok kiváló dolgozója címet és jelvényt. meg kormán vki tűn tetőseket is. Itt dolgozik például Sz. Bodnár Mihály és felesége. Mindketten szőlőmunkások, s mindketten háromszor nyer■nyt* Talán még sohasem volt R**1 olyan dús a szőlők lombja, sál' »hint most. Tolcsvától keletre ide** Sátoraljaújhelyig és nyugatra ;y * majdnem a tokaji útelágazásig lyoli hajlong az állami gazdaság ni»“ területe, összesen 1318 hold. ill»' De ebből csak 834 hold a ter- oű' hiő. A többi új telepítés. r* A cubrosodás kielégítő A termelés idei utolsó simításait szinte csak tegnap felezték be. Érés alá kapáltak az elmúlt napokban, s ezzel hefejezték az idei kötelességet. A bogyók szépek, cukrosodnak. Éles Gyula bácsi, a Tolcsvai gazdaság központi ■ _ ^kertésze szinte naponta szem- mo® *éli, s ízleli is a gyarapodást. — Nem lesz annyi szőlőnk, i» mint amennyi tavaly volt — éget mondta csendesen. — Talán húsz mázsás átlagot szürete- lünk holdanként. Tavaly több ize4“ Volt. De a cukrosodás ..; az- •lák' Sál eddig nincs különösebb tajy haj. Most, augusztus végén édesebb a szőlőnk, mint tavaly Szeptember végén volt. Vannak azonban olyan táblák, amelyek az idén is rekordot ígérnek. Sárospatak határában, a Megyernek nevezett részen lesz talán 80 mázsa szőlő is holdanként. | Öreg szőlő ez, összesen nyolc- l van hold, s még mindig lelke á gazdaságnak. A sátoraljaújhelyi Köveshegy és a tolcsvai . Kincsem se rossz. Eső azon- "ohjj ban már nem kellene. Talán íety Csak szeptember x végén még sÁl" héhány milliméter csapadék, nló' egy jó erős harmat, hogy mog- refl' Induljon a nemes penészedés. Vagyis az aszúsodás. — Napfény kell már — °ei' Mondta Éles Gyula bácsi. — cukrosító, aranyszínű napfény. Akkor lenne magas cukorfok, meg aszú is. Tavaly Rengeteg eső esett, savanyú mustot szűrtünk, a cukorfok átlagosan csak tizennégy és fél fok volt, az idén igazán ékelne egy jó, napfényes “sz.,, lö Már a szűreire i készülődnek ótí* ’ ürítik a távolabbi kis pin- íegf ®éket, a bort beszállítják a íé központi pincébe. Ott érik majd tovább. Javítják és fes- pajfi hk a préseket, meg a szüretelő a.té' idényeket. A következő hetekül' hon várják 1500 darab hordó fel' fékezését is, kis hordók, két i hektósak, mert ilyen kell a jefl1 hegyaljai boroknak. Van-e már elegendő P hordó? — kérdeztem Éles •aí>' Gyula bácsitól, mert tudtam, itífí hogy erősen szorongatott a ;e°J hordóhiány már a tavalyi szü- *ét előtt is. •— Ha ez a hőromezer hek- gcé foliter megérkezik, pillanat- * hyilag éppen elegendő lesz a hordónk — felelte Gyula báni» esi. — Am jövőre újabb százA tizedik év
