Észak-Magyarország, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-24 / 199. szám

fteerda, 1966. augusztus 24, északmagyarorsíAg 3 A fő utcán végesteien végig A miskolci utak építéséről ték el a Kiváló dolgozó címet, sőt, Sz. Bodnár Mihályné az Állami gazdaságok kiváló dolgozója kitüntetést is. Si­mon László vontatóvezető há­romszoros kiváló dolgozó és az állami gazdaságok kiváló dol­gozója. Iván János pincemun­kás úgyszintén. Sivák József fogatos ugyancsak a többszö­rösen kiváló munkások közé tartozik. Az agronómusok kö­zül Tóth Ferenc brigádvezető ötszörös kiváló dolgozó, Si­mon János agronómus szintén, s elnyerte már az Állami gaz­daságok kiváló dolgozója cí­met, valamint a Munkaér­demrend bronz fokozatát. Pin­tér András munkaügyi elő­adó szintén háromszor bizo­nyult méltónak a Kiváló dol­gozó címre és a vele járó ju­talomra. i i; És nem utolsósorban sokszorosan kiváló dolgozó Éles Gyula bácsi, a központi kertész is. De a felsorolt ne­vek csak példák. A kiváló dolgozók, a többszörösen ki­tüntetettek is sokkal többen vannak. Mert ezt a gazdaságot tíz év alatt a hűséges ragasz­kodásig megszerették a dol­gozók. Szcndrci József Miskolcon lassan megszokott kép, hogy itt is, ott is bontják, építik az utat, a villamos sí­neket, új híd, új aluljáró alko­tását kezdik meg. Van úgy is, hogy ma befejezik a munkát, s holnap esetleg egy másik ki­vitelező jóvoltából újból föld­hányások, árkok tarkítják az utat. Vannak, akik tudomá­sul veszik, hogy az építés a város fejlesztéséért történik, másokat (és van amikor jog­gal) bosszantják az építéssel járó kellemetlenségek. A tß -ödes küveielsnénys!, áfmanerí megoldási);* A 600 éves város sok vonat­kozásban kamaszkorát éli. Ro­hamosan nő, gyarapszik, fej­lődik. Ami tegnap jó volt, ma szűk, ami modern, holnap kor­szerűtlen. És van a városnak egy gyógyíthatatlan baja: a körülölelő hegyvonulatok, a hajdani rendezetlen építke­zés egyetlen és keskeny főut­cájába kényszerítik a forgal­mat. Egyre több az utas a villamosokon, az autóbuszo­kon, egyre több a személy- és a tehergépkocsi. A nagy, s gyorsuló forgalom masszív villamosvágányokat és kor­szerű közutat kíván. És most csattan az ostor az évekkel ezelőtti takarékos, akkor ta­lán olcsó, de ma drága épít­kezés miatt Sokan, s joggal kérdezik: nemrég építették a kettős vá­gányt, miért kell újra csinál­ni? Elég egy pillantást vetni a Győri-kapuban felbontott al­építményre; elég rozoga, a sín­rendszer, egyszerű kőágyaza­ton feküdt. Ezt végig ki kell cserélni. Ezt nagyreszt már elvégezték. Az utolsó szakasz­ra, a LÁÉV és a Marx tér kö­zött — most, ebben az évben kerül sor. Nemrég kezdték meg a Kun Béla utcától lefelé a sínek melletti közút oontását. Ez kö­zönséges makadám alapú út volt. Talán megfelel egy nem túl terhelt falu fö utcájának, de Miskolcon bűn lenne így hagyni. M’ történik a Györi-fcapui épiikeztsné ? Sokan szóvá tették, hogy lassúnak tartják a Győri-kapui építkezést. — Gyakran utazom a villa- rhoson — mondja Kálvin Jó­zsef építésvezető —, hallom és ismerem az emberek megjegy­zéseit. Mi a reális valóság? Ez évben az eredeti terv szerint a LAEV-től a Gyula utcáig ter­jedő szakaszon kellett volna befejeznünk a ntunkát. A to­vábbi, a Marx térig terjedő szakasz a jövő évre maradt volna. Ennek kihatásaként az út 1967-ben egész évben ki­esett volna a közúti forgalom­ból. A gondot növelte, hogy a mentesítő út jövőre már nem bírná a közforgalmat A vá­ros vezetői megteremtették a feltételt, így az év végéig az egész szakaszon, tehát a Marx térig befejezzük a villamos­vasút korszerűsítését. Az ed­digi 40—50 ember helyett már csaknem 100 emberünk dol­gozik itt, s még jön 20—30 ember. Tulajdonképpen mi be is fejezzük a miskolci villamos sínhálózat korszerűsítését, s jövőre már a 3. sz. főútvonal korszerűsítésén dolgozunk. A mi munkánkra itt aligha lesz egy emberöltőig szükség. A masszív vasbeton al- és fel­építmény 40—50 évet kibír. „Láí!ia!a!'an“ ouiíiiia az aluljáró épitésénsl A városban több út elkészí­tésén a Közlekedési Építő Vál­lalat miskolci főépitésvezető- ségének emberei ügyködnek. Teljesítelek esedékes kongresszusi felajánlásukat a diósgyőri kohászok A Lenin Kohászati Művek­ben most értékelték a gyár­részlegek közötti hagyományos párosverseny júliusi eredmé­nyeit. Az értékelő bizottság megállapította, hogy az üze­mek eleget tettek esedékes kongresszusi felajánlásuknak. A nehézüzemek csoportjában a martinászok érték el az első helyezést. A 'nagyüzemek kö­zül az acélöntődé dolgozói bi­zonyultak a legeredményeseb­beknek. A középüzemek kö­zül a csavar gyáriak nyerték el a vándorserlcget, akik a meg­engedettnél kisebb létszám­mal és baleset nélkül teljesí­tették feladataikat. A helye­zést elért gyárrészlegek dol­gozóit — az erkölcsi elisme­résen felül — hetvenezer fo­rint pénzjutalomban részesí­tették^ A pártmunkás M indig ott csetlett-botlott nagybátyja körül, akit a villamosság szerel­meseként emlegettek Edelényben. Ragadt a gyerekre a sok „titok”, amikor a bátyó a huzalok, a szikrázó készülékek és berendezések között dolgozott. — Úgy ragad rád minden, mint mé­hecskére a méz — mondta a bátyó egyszer a gyereknek... Darmos Lajos már az utolsó hónapokat „taposta” a középiskolában. A végzős diák minden izgalma benne feszült, vágyak, ter­vek rajzották körül. Az életbe készült, bár titokban arra gondolt; tovább tanul... Tanult is ő vasszorgalommal, de ott, olyan szakmában, ahol „úgy ragadt rá minden, mint méhecskére a méz". A gyermekkori emlékek és élmények ma mar egy meglett férfi élményei. De sokkal gazdagabb, szélesebbkörű már mindez, mint akkor. Mert ő nem lett hűtlen a vil­lamossághoz. Szakmunkás vizsgát tett. Al- berttelepen a bányában dolgozott, majd 1955-ben a BVK-ba jött. Elvégezte az elektrikusi tanfolyamot is, most a villany­szerelő részleg csoportvezetője. Tagja az üzemi pártbizottságnak és a munkásőrség szakaszparancsnoka. Emberek között él és dolgozik, isméri gondjaikat, bajaikat, sok gyakorlati tapasz­talatot szerzett nemcsak a gazdasági, ha­nem a pártmunkában is. A pártmunka felemelő, felelősségteljes megbízatás, önként vállalt kötelesség, a pártélet törvényeinek tisztelete, szeretete és alkotó módon való megformálása. Mert a pártmunka alkotás. S nem is akármi­lyen. Olyan, ahol csak • művészit lehet al­kotni, mert az anyag ehhez az ember, a mindennapi élet. Az élet, megannyi szépségével, mélysé­geivel és beláthatatlan távlataival sok buktatót is rejt magában. S e rejtelmek­ben eligazodni, helyesen tajeKozoam a pártmunka egyik fő és elengedhetetlen követelménye. Egy alkalommal odamegy hozzá egyik munkatársa. Úgy is, mint csoportvezető­höz, úgy is, mint párttaghoz, és a pb tag­jához. A látogató elmondta: olyan lakás­ban lakik, hogy az ablakkeret mellett ki­látni a szabad égre, s mindez albérlet, drá­ga pénzért. A panaszt továbbította, meg­beszélte illetékes szervekkel, és a segítség nem maradt el. Nem ígért, nem mondott bíztatást, hi­szen tudta, hogy ehhez nincs joga. De joga van és kötelessége őszintén, nyíltan beszel­ni mindenkivel. S ezzel él is... Ezért bíz­nak benne, ezért szeretik még azok is, akik adott esetben haragudnának rá. Órabér javítás volt az üzemben. Mint csoportvezetőnek kikérték véleményét. Az egyik dolgozó nevén megakad a tekintete. — Ezt nem javaslom... Törölték is a névsorból. Az ügyet le is zárhatták volna, hiszen az indok alapos volt. Ez volt neki, mint csoportvezetőnek, a gazdasági vezetőt megillető intézkedése. Az esetet követően beszélgetésre hívta az érintett dolgozót Megbeszélte vele, miért nem kapott emelést s nyíltan megmondta. — Én nem javasoltalak. E z mór a pártmunkás tette volt. Itt érvényesül az elv, hogy a párt­munka nem választható el a gaz­dasági munkától. S a munka mögött min­dig az ember áll. Erre gondol ő mindig, bármilyen ügyről legyen is szó. Jó érzés tudni és tapasztalni: helyesen járt el, és teljesítette a pártmunkával járó kötelessé­gét is. Darmos Lajos olyan ember, aki szeret az élet sűrűjében járni. S ebben íaradha- tatlan. (tóth) A sok gond, baj ellenére jó eredménnyel, határidő előtt fejezték be a József Attila utca építését. Itt a Sajó-hid készítése, s a folyó túlsó olda­lán levő útszakasz építése van hátra, de ez már nem érinti a közúti forgalmat. A Sajó fel­duzzadt vize gátolja a pillé­rek építését. Ez majd „termé­szetesen” elhárul. A KÉV nagy munkája a hejöcsabai aluljáró létesítése. Az építés feltételeként előbb el kell készíteni a Tapolcára ve­zető új útat. Aki erre jár. nagy földhányásokat, darukat lát, embert keveset. Pedig dolgoznak. Hadd beszéljen erről a fócpítcsvezető, Ha­raszti Jenő: — A mintegy 100 méter hosszú, új nyomvonalú tapolca úton kívül meg kell építeni az új csatornarendszereket is. Ehhez 350 méter hosszúság­ban, két emelet mélységben kell csatornát építenünk. Ha­gyományos eljárással gigan­tikus mennyiségű földet kel­lett voina megmozgatnunk. Mi ezt alagútszerű építéssel old­juk meg. És ez jó két hónqp* pal lerövidíti a munkát. A forgalom áthelyezése ii ügyesen történik. Szeptember 1-én a tapolcai forgalom előtt újból megnyitják a régi utak Ugyanakkor befejezik a hejö­csabai, déli terelőút építések hogy az. biztosi tani tudja a forgalmat az aluljáró készítése idején. A föépítésvczető tájé­koztatása szerint október kö­zepére elkészül az új nyom- vonalú. s végleges tapolcai út, átépítik, korszerűsítik az utat az egyetemig terjedő szakaszon is. November elején lezárják a 3. sz. útvonalat, s megkez­dik az aluljáró építését. Az aluljárót a terv szerint 1967. december 31-ig kell elké^ szíteni. Igen ám, de a Ganz- MAVAG hivatalosan csak 1967. december 31-re készíti el az aluljáró híd szerkezetét. így az átadásból aligha lesz vala­mi határidőre. Igaz, a MAVAG szóban megígérte, hogy ko­rábban elkészíti. A másik gondot a posta fcá- belüzeme okozza. A kábel­üzem kapacitás-hiányra hi­vatkozva nem végzi el a szük­séges munkát az említett Sajó-parli útszakaszon. Ugyan­csak kapacitás-hiány miatt itt is csak jövőre ígéri á szükséges kábel-áthelyezést A KÉV felajánlotta segítségét, de a posta említett üzeme így is elzárkózik. A KPM a beruhá­zó, KPM-vállalat a kivitelező, s a KPM hatáskörébe tartozik a posta említett üzeme is. Ügy gondoljuk, hogy a minisz­térium megtalálja az üzem ösztönzésének leghatásosabb módját, így nem fog elhúzód­ni az átépítés. a MÁVAIIT végállomás és az új tő élvonal A jelenlegi, miskolci MÄV- AUT-állomásnak nevezett te­lepen naponta jóval több mint tízezer utas fordul meg; Évek óta tart az új pályaud­var építése körüli huzavona. Most végre megvan a pénz, el­készült a terv. Az akadályt most az jelentette, hogy „fáz­tak” tőle a kivitelezők. A Borsod megyei Mélyépítő Vállalat értette meg a sok ezer ember gondját Szomolya Pál, a vállalat igazgatója kö­zölte, hogy vállalták a mun­kát A jövő évben meg is kez­dik, s két év alatt felépítik a modem állomást Az állomás mellett húzódik majd el Miskolc másik új fő­utcája. A Szeles utcán átha­ladva nyúlik majd át a Sajón, illetve innen halad a Fazekas utcán nyugati irányban. Gyors megvalósítására aligha van remény, hiszen 400 lakást kellene szanálni. Távlati és fokozatosan megvalósuló el­képzelés tehát, de az új épí­tési engedélyeket már ennek figyelembe vételével adják ki'. Van még egy gond: a ká­tyúk. Mindössze egy kocsival és néhány munkással dolgozo Járőrszolgálatra, a kerületi tanácsok összefogására lenn? szükség. Ebben van is előre­haladás. A kátyúk megszünte­tését azonban csak a végleges éi korszerű utak kiépítése oldja meg. Ez folyamatban van» de még eltart néhány évig. » Csorba Barn* 4 SzereiJk a vattaiak a virágot. Ezt bizonyítja a házak előtt ezernyi színben pompázó virágerdő. Foto: Szabados György ötven hold fordul termőre. Ne adjon többet a százötven hold új szőlő, csak háromezer hek­tót, már akkor is ugyanannyi hordó kell a következő évben, mint amennyit, most. kapunk. De nemcsak új hordók kelle­nek, hanem új pince is. Ha nem építünk újat, nem tudom, jövőre hová tároljuk az új mustot. — És ha nem lesz? Hiszen nem könnyű Hegyalján meg­felelő boros pincét építeni... — No, persze, akkor se önt­jük ki a mustot — mondotta nevetve Gyula bácsi. — Elad­juk a borforgalminak, amit nem szeretnénk, mert jobb az, ha mi magunk kezeljük, érlel­jük meg a borokat, és úgy értékesítjük. Jubileum A Tolcsvai Állami Gazda­ság most ünnepel. Jubilál. Tíz éve szerveződött speciális, szőlőtermelő önálló gazdaság­gá. Augusztus 19-én délután nagy ünnepség volt a gazda­ság központjában. Kapás Pál igazgató köszöntötte a dolgo­zókat és több mint 72 000 fo­rint jutalmat osztott ki. Elbú­csúz tat. tok 15 idős munkást is.- Kemény munka után nyugdíj­ba mentek. Köztük Biliczki András bácsi, aki 71 évesként eddig a legöregebb szőlőmun­kás volt a gazdaságban, és Hármágyi Sándor bácsi, aki hetvenedik életévében „nyug­díjazta a szőlőkapát”« — Tíz év alatt hatvanhat munkás öregedett meg ná­lunk — mondotta Rubóczá Já­nos, az szb titkára —, s ezek mind nyugdíjat kapnak. De nagy munkák idején, főleg szüretben, még most sem tudnak nyugodni, jönnek és segítenek. Hűséges niunliásgárdn *— Egyszer érdemes lenne részletesen is felmérni, mi mindent csinált tíz év alatt ez az aránylag fiatal állami gaz­daság. Mennyit termelt, meny­nyi hasznot adott a nép­gazdaságnak. Egy nagy tény azonban felmérés nél­kül is bizonyos: duplájára növelte szőlőterületét, s egy máris gyönyörű, de még be nem fejezett virágzást indí­tott el Hegyalján. S mindez­zel egy időben jól képzett, szorgalmas, tapasztalt, _ nem utolsósorban pedig hűséges szőlőtermesztő, meg borász szakmunkásokat nevelt. Van­nak itt már olyan emberek tucatjával, akik ötször, négy­szer, vagy háromszor nyerték el a Kiváló dolgozó címet, mellé a miniszteri kitünte­tést, az Állami gazdaságok ki­váló dolgozója címet és jel­vényt. meg kormán vki tűn tető­seket is. Itt dolgozik például Sz. Bodnár Mihály és felesége. Mindketten szőlőmunkások, s mindketten háromszor nyer­■nyt* Talán még sohasem volt R**1 olyan dús a szőlők lombja, sál' »hint most. Tolcsvától keletre ide** Sátoraljaújhelyig és nyugatra ;y * majdnem a tokaji útelágazásig lyoli hajlong az állami gazdaság ni»“ területe, összesen 1318 hold. ill»' De ebből csak 834 hold a ter- oű' hiő. A többi új telepítés. r* A cubrosodás kielégítő A termelés idei utolsó simí­tásait szinte csak tegnap fe­lezték be. Érés alá kapáltak az elmúlt napokban, s ezzel hefejezték az idei kötelessé­get. A bogyók szépek, cukro­sodnak. Éles Gyula bácsi, a Tolcsvai gazdaság központi ■ _ ^kertésze szinte naponta szem- mo® *éli, s ízleli is a gyarapodást. — Nem lesz annyi szőlőnk, i» mint amennyi tavaly volt — éget mondta csendesen. — Talán húsz mázsás átlagot szürete- lünk holdanként. Tavaly több ize4“ Volt. De a cukrosodás ..; az- •lák' Sál eddig nincs különösebb tajy haj. Most, augusztus végén édesebb a szőlőnk, mint tavaly Szeptember végén volt. Vannak azonban olyan táb­lák, amelyek az idén is re­kordot ígérnek. Sárospatak határában, a Megyernek ne­vezett részen lesz talán 80 mázsa szőlő is holdanként. | Öreg szőlő ez, összesen nyolc- l van hold, s még mindig lelke á gazdaságnak. A sátoraljaúj­helyi Köveshegy és a tolcsvai . Kincsem se rossz. Eső azon- "ohjj ban már nem kellene. Talán íety Csak szeptember x végén még sÁl" héhány milliméter csapadék, nló' egy jó erős harmat, hogy mog- refl' Induljon a nemes penészedés. Vagyis az aszúsodás. — Napfény kell már — °ei' Mondta Éles Gyula bácsi. — cukrosító, aranyszínű napfény. Akkor lenne magas cukorfok, meg aszú is. Tavaly Rengeteg eső esett, savanyú mustot szűrtünk, a cukorfok átlagosan csak tizennégy és fél fok volt, az idén igazán ékelne egy jó, napfényes “sz.,, lö Már a szűreire i készülődnek ótí* ’ ürítik a távolabbi kis pin- íegf ®éket, a bort beszállítják a íé központi pincébe. Ott érik majd tovább. Javítják és fes- pajfi hk a préseket, meg a szüretelő a.té' idényeket. A következő hetek­ül' hon várják 1500 darab hordó fel' fékezését is, kis hordók, két i hektósak, mert ilyen kell a jefl1 hegyaljai boroknak. Van-e már elegendő P hordó? — kérdeztem Éles •aí>' Gyula bácsitól, mert tudtam, itífí hogy erősen szorongatott a ;e°J hordóhiány már a tavalyi szü- *ét előtt is. •— Ha ez a hőromezer hek- gcé foliter megérkezik, pillanat- * hyilag éppen elegendő lesz a hordónk — felelte Gyula bá­ni» esi. — Am jövőre újabb száz­A tizedik év

Next

/
Oldalképek
Tartalom