Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-14 / 165. szám

4 ÉSZ AKMAGT A BORSZAG Csütörtök. 19««. tu 11 os 14­Szabvány és helyi teremtő erő N éhány hete sugározta a televízió két fiatal szocialista város: Ka­zincbarcika és Várpalota ve­télkedőjét. Bizonyára sok tíz­ezer néző előtt zajlott le a vetélkedés, ki egyik, ki má­sik városnak szurkolva fi-, gyei te a játékot. A vetélkedő egyik pontjaként mindkét vá­ros versenyzőinek rövid fil­met kellett készíteniük sző­kébb pátriájukról. A filmeket aztán láthata az egész ország. Ember legyen a talpán, aki különbséget tud tenni a Vár­palotán 1952-ben épült ház­sor és a Kazincbarcikán ugyanakkor épült utca között, vagy egy tavaly készült ház­sor képe láttán meg tudja mondani, hogy Kazincbarci­ka, vagy Várpalota filmjét látta-e. Fejlődő szocialista városaink párhuzamosan nö­vekednek. Olyannyira, hogy ez a párhuzamosság, az új városrészek színes, üde folt­jai ellenére, hovatovább el­szürkül valamennyi új tele­pülésünket, teljesen jellegte­lenné téve azokat. A közelmúltban a Dunán­túlon Jártunk. Többek között Pécsett. Esti szabad óráink­ban ráérősen nézegettük a kirakatokat. Egyetlen olyan árucikket se láttunk, amelyet ne vásárolhatnánk meg Mis­kolcon is. Ez éppen nem bai, legyen is minden nálunk, ami Pécsett. De nemcsak az áru­választék, illetve a árukínálat volt egyforma, hanem az Aruk kirakati elhelyezése, sőt a dekoráció, az árjelző cédu­lák is. Azonos, műanyagtáb­lákból kivágott díszítő ele­mek. azonos feliratok, jel­mondatok, csaknem hajszál­nyi pontossággal, azonos ötle­tek. Vendéglátóiparunk egyik újabb büszkesége a kecske­méti Aranyhomok szálloda és az ahhoz kapcsolódó étterem, presszó. Felkerestük. Nagyon szép, sőt, impozáns épület. Az ablakokat ugyanazon, mű­anyag lemezecskékből álló re­dőny takarja, mint minden betker. intézményt, az aszta­lokon ugyanazok a hamutar­tók, só- és paprikaszóró üveg­csék a fogpiszkáló dobozkák­kal, az étlapon csaknem kité­tel nélkül ugyanazok' az éte­lek. Járjuk az országot. A föld­művesszövetkezet siófoki Ba­laton cukrászdája berendezé­sében, belső kiképzésében ugyanazokat a stílusjegyeket viseli magán, mint bármelyik borsodi földművesszövetkezeti cukrászda, illetve presszó. A különböző megyék iparcikk boltjai felett, amelyek a me­gyei iparcikk kereskedelmi vállalathoz tartoznak, ugyaiv- olyan cégtáblák lógnak, mint Borsodban a hasonló jellegű vállallat boltjainak bejáratá­nál. A dísztárgyak választéka az egész országban azonos, az emléktárgyaké szintén. Alig- alig látható valamiféle tájjel­legű emléktárgy. mindenütt ugyanazok, legfeljebb annyi eltéréssel, hogy a Miskolcon kapható vázára az avasi tele­vízió- és kilátótornyot festet­ték, a Sopronban vásárolha- tóra a Tűztorony képét, a győrire a városházát, a sze­gedire a fogadalmi templom két tornyát, a Dél-Baranyá- ban kaphatóra meg a siklósi vár kapuját, csak éppen a Tenkes kapitánya hiányzik róla. Az elmúlt évben Mis­kolcon kezdeményezték, hogy helyi jellegű, kis szériákban készített ötvösművészeti al­kotásokkal gazdagítsák e sort. Hámorlíovács szerárusorozat a Diósgyőri Kohászati Múzeumban A maga nemében páratlan gyűjteménnyel gyarapodott a Diósgyőri Központi Kohászati Múzeum. A hámorkovácsok őshazájából, a csehszlovákiai Kassa közelében levő Meczen- zéfról 234 darabból álló szer- áru-sorozat érekezett a napok­ban Diósgyőrbe. Az ipartörté­neti szempontból rendkívül ér­tékes kollekcióban mindazok a munkaeszközök, gyártmányok, ásók, kapák, lapátok, ekeva­sak stb. szerepelnek, amelye­ket a meczenzéfi hámorková­csok állítottak elő vízikerék meghajtású műhelyeikben. E gyártmányok kiváló minőségük révén keresettek és felülmúl­hatatlanok voltak szinte év­századokon át Európa-szerte, de jutott belőlük még az afri­kai Kongóba, Nigériába, sőt Japánba is. A meczenzéfi mes­terek jó üzleti érzékkel vidé­kek, országrészek, táj- és ta­lajadottságok szerint készítet­ték, és így is márkázták gyárt­mányaikat A diósgyőri múze­um kérésére ezekből a tájan­ként, országonként változó, más-más kivitelű, de azonos rendeltetésű munkaeszközök­ből készített a meczenzéfi há­morkovács dinasztia utolsó képviselője, a nyolcvan éves Tischler József egy-egy minta­darabot, amelyet nemsokára bemutatnak az érdeklődőknek. A gyűjteményhez, mintegy „élő mellékletként” magneto­fon-felvétel is tartozik. Az idős mester, e szakma utolsó mohi­kánja ugyanis magnetofansza- lagra mondta a hámorkovácsok egykori művelőinek életét, szo­kásait, munkakörülményeit. azonban e jó kezdeményezés valahol elakadt, rövid életű­nek bizonyult. H osszasan sorolhatnánk a példákat az építé­szet, a városrendezés, a vendéglátás, a kereskede­lem területéről és még az élet sok más megnyilvánulását so­rakoztathatnánk fel annak bi­zonyítására, hogy eluralkodott nálunk valami túltengő szab­ványosítás. Ha netán egy épü­let-típus jól bevált, valahol sikeres volt, úgy hosszú ideig az egész ország annak uno­katestvéreivel telik meg. és ha valamelyik konfekció-üzem lila alapon zöld kockás anyagból készít nyári ingka­bátot, úgy az egész ország ugyanazt a mintát hordja, hi­szen a kereskedelem csak ezt kanja és kínálja. Sokat beszéltünk tiszteletre méltó hagyományokról, ha vendég érkezik hozzánk, egy- egy kis városnak annyi jel­legzetességét tudjuk felsorol­ni, hogy túlhaladjuk ebben a világszínvonalat. De ha va­laki például a népviseletről és népművészetről az egész világon híres községben he­lyi jellegzetességű ajándék- tárgyat keres, csak olyasmit kap, amit az országban bár­hol, bármely vasúti utasellá­tó pavilonban megvásárolhat. A szerencsi boltokban ugyan­az a csokoládé kaptató, mint Mezőcsáton, holott a világhírű csokoládégyár üzemi zaja be­hallatszik a boltba, s a pör- kölődő vajas kakaó illata be­lengi a környéket, a hegyaljai községek italboltjai valamifé­le központi készletből való bort mérnek és így tovább. em azt kívánjuk, hogy az egyes városok, köz­ségek életében túl­tengjenek a helyi jellegzetes­ségek és vessük el a kiala­kultat, az országosan elfoga­dottat. Nem provinciális jel­legű épületeket, kirakatokat és díszműveket akarunk, ha­nem a hagyományokra tá­maszkodó helyi jellegzetesség és az országosan elfogadott, célszerű szabvány, vagy típus jó egyeztetésével kialakított, korszerű, kultúrált építkezést, kereskedelmet, ipari és művé­szeti terméket, kulturális megnyilvánulást. Hogy a túl­ságosan központosított, szab­ványosított elképzelés ne sor­vassza el a helyi kezdeménye­ző, teremtő erőt. Benedek Miklós IV A MAGYAR RADIO miskolci stúdiójának műsora (a 189 méteres hullámhosszon U—19 óráig) Megyei körkép. A nyár sem holtszezon! Tervek és emberek. Fúvószene. Ismerkedjünk!... A TÜZÉP-nél. Fiatalok zenés találkozója. Napsugár és könyv Olvasó fiatalok kősóit Néhány asztallal odabb egy fiatalember szinte körülbás­tyázta magát folyóiratokkal- Közelebbről megláttuk a cí­met: „Repülés”. Jenei Szilvesz­ter, a Kilián Gimnázium tanu­lója most, szabad idejében a repüléssel ismerkedik. Hetente kétszer bejön a könyvtárba, nem kis fáradságot vállalva ezzel is, ugyanis Diósgyőrött lakik. — Nem jobb ilyenkor a strandon? — Jó ott is, de egyfolytában unalmas. Mint ahogy megun­nám a mindennapos könyvtár­látogatást is. — Miért foglalkozik repülés­sel? — Gyűjtöm a műszaki folyó­iratokat. Most a Repülés hiá­nyos számait nézem át — Műszaki pályára készül? — Nem. Debrecenbe, az Ag­rártudományi Főiskolára. A vórncí könyvtár olva- róját llétf6n nyitották meg ismét ugyanis néhány napig csinosították. Különösebben nem vált elő­nyére a tatarozás, de az olva­sók szempontjából az a fontos, hogy új szerzemények, képző- művészeti albumok, meggyara- podott lemezek és a lakáskul­túrát ízlésesen tálaló külföldi albumok állnak rendelkezésre, Harangozó Józsefné könyvtá­ros örömmel és nagy türe­lemmel mutatja meg az új szerzeményeket A jelenlevők közül egy diáklánynak mind­járt kedve kerekedik a köl­csönzésre, Fábián Zoltán, a Földes Fe­renc Gimnázium tanulója „elő­re” olvas az egyik csendes zug­ban. Ugyanis a könyvtárban feltüntették a középiskola kö­telező olvasmányait A szőke fiatalember azok közé a ke­vesek közé tartozik, akik nyá­ron kötelező irodalmat olvas­nak. Hiába, nem vagyunk egyformák, s talán ez a jó, Tgyanis rövid körsétánk alatt azt tapasztaltuk, hogy a diá­kok kiszabadulva az iskolai keretek közül, szellemi életük­ben is autarchiára töreksze­nek, s próbálgatják az önálló­ság kedves, kellemes ízét: szélesen tallóznak olyan szel­lemi termékek között, amelyek hasznosak, és valahol érintkez­nek az iskolai tananyaggal, Párkány László A nv*ir a középiskolások fl IITál számára immár többet jelent, mint vakációt. A dolce farniente — az édes semmittevés kissé letűnt diák­korok emléke csupán. Két hó­nap a Tisza-part füzesében, vagy akár a Balaton partján: sok. A mai diák többet akar, változatosabbat s mondjuk meg őszintén: szellemi felfris­sítésre is vágyik a fizikain kí­vül. Naponta találkozunk lebar­nult diákokkal. Vannak, akik építőtáborokból jöttek haza, sokan még indulásra várnak. Mások már külföldre utaztak, vagy belföldi, nyaralóhelyekre. De szép számmal maradtak itt­hon is, tanú rá több strandunk és könyvtárunk. Azt hihetnénk, hogy a diá­kok nyáron megszakítottak minden „diplomáciai kapcso­latot” a könyvvel. Miskolcon, a II. Rákóczi Ferenc Könyv­tár olvasójában mást tapasz­taltunk. A csendes hűvösség­ben főleg diákok tanyáztak. Tóth Valéria, a Zrínyi Gim­názium IV. osztályos tanulója külföldi folyóiratokban talló­zott. Megnéztük közelebbről. A Bildende Kunst-ot és az an­gol nyelvű Apolló-t nézegette. — Csak a képekért? — Nem — válaszolta. — Tanulmányozom ezeket a fo­lyóiratokat. Ugyanis év közben képzőművészeti szakkörbe já­rok, most van időm nézelődni. Elsősorban az érdekel, hogy a külföldi grafikusok milyen technikával dolgoznak. Ezenkí­vül nagyon érdekesek számom­ra a lakberendezési tárgyak. — Talán lakás átrendezésre gondol ? — Nem. A szépség, a har­mónia kedvéért nézegetem a lakberendezési tárgyakat. Ké­pes vagyok hosszú percekig időzni egy-egy szépen berende­zett lakást ábrázoló fotónál. Szerintem egy kicsit ez is kép­zőművészet. A cm rejtjük vék?éltt^­nyünket: Tóth Valéria, ha új otthonát tervezi meg, bizonyá­ra nem engedi be lakásába a talmi, ügyetlen holmikat. Füzes Éva már a „nagyobb” diákok közé tartozik, mint gya­korló pedagógus most készül a tanárképző magyar szakának egyik fontos vizsgájára. Előtte Bessenyei Filozófusa, apró sze­gényes, szürke kötésben. Egy vaskosabb kötetben Bessenyei egyéb munkássága, még távo­labb Németh László Bűn című regénye. A kötelező, s a „sza­badon választott” békés egy­más mellett élése. Amikor vitára kerül sor. Füzes Éva szeme felcsillant. Úgy látszik, kedvenc területére tévedtünk. Németh LászJóról lévén szó elmondja olvasmá­nyainak leszűrt tanulságait, okosan és értékeiden. — Jut idő olvasásra a tanu­lás mellett is? — Szerintem nem lehet vizs­gára készülni „lazító” olvasás nélkül. Ezen azt értem, hogy a szigorú, kötött anyag mellett és után- jó kézbe venni egy-egy olyan könyvet is, amelyet saját magunk választottunk olvasó­polcunkról. Ez igaz, vitázni se lehet rajta; A tokaji szüreti hét érdekes eseménye lesz Tokaj-Hegyalja községeiben még élnek olyan idős embe­rek, akik visszaemlékeznek azokra a tündérmesékre, nép­mesékre és dalokra, amelyeket nagyapjuktól hallottak. A már feledésbe merülő népi értékek legszebbjeit a tokaji helytör­téneti múzeum baráti körének tagjai most összegyűjtötték. A Bodrog-menti falvakban és a híres bortermő vidéken — így többek között Tarcalon, Erdő- bényén, Abaújszántón, Mádon és Tállyán — 24 tündérregét, népi mesét, s mondát vettek magnószalagra, valamint több mint 30 olyan bor- és kapás­dalt jegyeztek fel, amelyeket csak ezen a tájon ismertek; A nép ajkán született me­sék közül a legszebbek a to­kaji Kopasz-hegyre, a Tiszára és a Bodrogra vonatkoznak. Ilyenek például „Miért édes a napszínű tokaji bor?” című el­beszélések. A dalok közül igen érdekes az a rigmusos vers, amely az 1700-as évekből a tiszai lóvontatású hajózás szakkifejezéseit is meg oki- tette. A gyűjtött anyagot a baráti kör a pedagógusok segítségé­vel feldolgozta, és azokból az idén először a tokaji templom­múzeumban műsoros estét rendeztek. A hegyaljai estén a legszebb tündérregéket, mesé­ket és dalokat a tokaji gim­názium versmondói, énekesei adják majd elő. A hegyaljai est egyik érdekes eseménye lesz az idei tokaji szüreti hét- nekj MOZIMŰSOR Régi nyári eset B arátom, aki mellesleg megje­gyezve, megrögzött udvarias ember, már igen türelmetlen, pedig a menetrend szerint még leg­alább háromnegyed óra múlva indul az autóbusz. Félpercenkint nógat, hogy siessek a borotválkozással. — Oszt miért siessek? — mondom. — Mert nem kapunk ülőhelyen — És az baj7 — Nem fogok a te közismert lusta­ságod miatt Tapolcáig állni — topor- zékolt egyébként mindig udvarias ba­rátom. — Méltóztassál talán előre kifáradni és nem várni rám, akkor nem fogsz közismert lustaságom miatt Tapolcáig állni. — Megyek is! — vicsorogta fogai közt, és elrohant előre. Ó volt az első az autóbuszon, félórá­val az indulás előtt. A hőség a szabad levegőn is elég tűrhetetlen volt, bent, az autóbuszban azonban meg lehetett főni elevenen. És ő ült rendületlenül a lefoglalt helyen. Nehogy valaki elfog­lalja. Lassan szállingóztak mások is, beszálltak egy röpke pillanatra, de nem bírták ki a forroságot, s mer úgyis bő­ven volt ülőhely, kiszálltak és a hús kapualjban várakoztak. Barátom azon­ban nem mozdult. Olvadozóban volt, a verejték csurgóit róla, arca kipirult, mint a főtt rák, de nem tágított, mivel­hogy ő nem hajlandó állva utazni ke­rek negyedórát. Kényelmesen megborotválkoztam, felkészültem, s öt perccel az indulás előtt én is odaérkeztem. És beültem az utolsó üres ülőhelyre. — Szervusz Páll — kiáltottam át beljebb ülő barátomnak. Pál dühösen tégigmért, és elfordítot­ta a gőzkamrában elkinzott ábrázatát. Az utolsó percben egy nagyobb tár­saság tolakodott még fel. Nagyobbára hölgyek. Idősebbek és kevésbé idősek, terjedelmesek és kevésbé terjedelme­sek. Nyomukban a kalauz: — Tessenek csak beljebb fáradni. A kocsi elejére. Beljebb húzódtak. Oda, ahol Pál ol­vadt. Ülőhely már nem volt. Az előbb érkezett férfinép nem nagyon igyeke­zett átadni helyét a hölgyeknek. A leg­több úgy tett, mintha nem venné észre az álló asszonynépet. Egyik férfi megszólalt: — Kisfiam, állj fel, add át a helyedet a néninek. A kisfiú megrántotta a vállát. — Nem adom én. Mén nem jöttek a nénik előbb! Az ülőhelyek birtokosai összemoso­lyogtak, mintegy néma helyeslésül. Csak egy idősebb úr nem mosolygott, aki szemben ült Pállal. Mintha most eszmélne, körülnézett a kocsiban, s meglátva a közelében álló nőt, a „bé­kebeli” gavallérok mozdulatával kínál­ta fel helyét minden fontolgatás nélkül. A mosoly a férfiak ajkára fagyott, s megszégyenüllen igyekeztek most már úgy tenni, mintha nem is mosolyogtak volna. Pál is zavartan tekintett körül, mint akinek bűntudat terheli a lelkét. Csak én mosolyogtam már, mert mel­lettem csak két férfi állt. Az autóbusz még el sem indult, és Pál. hogy jóvá tegyen mindent, felállt helyéről. — Tessék parancsolni — szólt a mel­lette álló hölgynek. Utána a többi férfi is megemberelte rryagát. A későn jövő nők valamennyien kaptak ülőhelyet a korán jövő férfiak jóvoltából. Vagy inkább annak az öreg­úrnak jóvoltából, akiben a régi gaval­léria tüze most is úgy lobogott, mint harminc esztendővel azelőtt. Amikor kiszálltunk, Pál alig mert a szemembe nézni. L átod, Pali — szóltam rész­véttel —, ezért nem kell a férfiembernek túlságosan sietni. H. B. BEKE 14—20. Égi háború. Magyarul be­szélő francia—olasz—nyugatné­met. Széles! K.: naponta f. 4. hn. 6 és 8. M.: 17. f. le és í. 12. Ban­diták. Kossuth-filmszlnház délelőtti műsora: 14—16. Égi háború. Magyarul be­szélő francia—olasz—nyugatnémet. Széles! 18—20. Csendes otthon. Ma­gyar. K : vasárnap kivételével na­ponta délelőtt í. tl-kor! Kossuth-Filmszínház délutáni műsora: 14—20. (Csak este t. 7-kort) Az ideális nő. Magyarul beszélő szí­nes amerikai. Csak 18 éven felü­lieknek! 18—20. (Csak délután 4-kor!) Csendes otthon. Magyar. M.: 17. f. 10 és f. 12. Csillagos jegy. FÁKLYA 14—IS. (Csak délután 5-kor!) Rá­kóczi hadnagya. Színes magyar. 14—15. (Csak este I. 8-korl) Cica­babák. Magyarul beszélő olasz. Széles! Csak 10 éven felülieknek! 16. (5 és f. 8-kori) Hintónjáró sze­relem. Színes magyar. 17—19. (Va­sárnap f. 5 és 7. hétfőn és kedden 5 és f. 8-kor!) Királylány a fele­ségem. Francia. M.: 17. f. li-kor! A szeretet jogán. TÁNCSICS 14—15. A Párizs—MUnchen-1 háló­kocsi. NDK. 16—17. A fehér asz- szony. Magyarul beszélő csehszlo­vák. Széles! 18—19. Ketten haltak meg. Magyar. Széles! K.: naponta f. 5 és hn. 7. M.: 17. l»-kor. Duna) kirándulás. SAGVARI 14—15. Voyo. Franci». Széles! 16—17. Minden kezdet nehéz. Ma­gyar. Széles! 18. Az óceán vándo­ra. Szovjet. 19. Egy taxisofőr ha­lála. Magyarul beszélő lengyel. K.: naponta í. 5 es hn. 7-korl SZIKRA 14—15. Mindenki haza! Magyarul beszélő olasz. Széles! 16—17. A fe­hér asszony. Magyarul beszélő csehszlovák. Széles! 18—19. A szí­nész. Magyarul beszélő angol. Szé­les! K.: naponta n. 6 és f. 8. M.i 17. f. ll-kor. A generális. PETŐFI 14—15. rdegen ágyakban. Magya­rul beszélő NDK. 16—17. Fügefa- : levél. Magyar. Széles! 18—19. Yoyo. ' Franci«. Széles! K.: hétfő, csütör­tök, vasárnap f. 5 és 7. kedd. pén­tek, szombat csak 7. M.: 17. 19-kor. Halló, Japánt Miskolc, KERT 14. Az ideális nő Magyarul be­szélő színes amerikai. Csak 18 éven felülieknek! 15—16. Égi há­ború. Magyarul beszélő francia-^ olasz—nyugatnémet. Széles! 17—1*. A flotta hőse. Színes szovjet. !9^ 26- Az aranycsernpész. Francia- Széles! K.: naponta este t. 9-kor! ADY — Tapolca (terem) 16—17. A szisztéma. Magyarul be­szélő angol. 18—19. A fehér asz­szony. Magyarul beszélő csehszlo-: vák. K.: kedd. szerda, szombat: vasárnap 6 órakori ADY — Tapolca (kert) 14—1?. Szamurájhűség. Japán- Széles! Csak 18 éven felülieknek! 16—17. A bolygó hollandi. NDK. Széles 1 18—19. A fehér asszony* | Magyarul beszélő csehszlovák. , Széles! K.: naponta este f. 9-kor! BÜKK (Miskolc-Hámor) 16—17. Az első esztendő. Magyar* : Széles! 18—19. Jelszó: keresek ecf utcát! Jugoszláv. Széles! K.: keid- szerda, szombat 7, vasárnap nn. j 5 és 7. M.: 17. tl-kor. Négy szer- j zetes. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom