Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-14 / 165. szám

ÉSZAK MAGY ARORSZÁG Csütörtök. I960. Július U, Mindenütt elítélik !i% USA vietnami a^rc§sz!őját Az amerikai repülőgépek ismét bombázták Hanoi és az ország: legnagyobb ki­kötővárosa. Haiphong kö­zött félúton fekvő Hai Duong-i fontos vasúti hi­dat. Az ország légHerébe behatoló amerikai gépek ezenkívül más közlekedési csomópontokat I» támadtak a VÜK dali részében. Nguyen Cao Ky tábornok, dél-vietnami miniszterelnök szerdán reggel ismertette kor­mányának nagy hírveréssel be­harangozott újabb átszervezé­sét, A soron következő kor­mányalakítás azonban nem hozott semmilyen lé­nyeges változást a katonák kezében levő kulcsfontos­ságú tárcák tekintetében, csupán — mint megfigyelők rámutatnak — azt a célt szol­gálta, hogy polgári személyek kinevezésével megnyugtassák a katonai uralmat nyűgnek érző lakosságot. Dean Rusk amerikai küüigv- miniszter sajtóértekezletén is­mertette a SEATO miniszteri tanácsának és az ANZUS mi­niszteri tanácsának ülésszakát, továbbá a japán, tajvani és dél-koreai vezetőkkel folyta­tott tanácskozásainak eredmé­nyét. Rusk igen tartózkodóan ecsetelte a vietnami hábo­rú kilátásait. Ezzel kapcsolatban emlékez­tetett Johnson elnök omahai beszédére, amely azt a meg­állapítást tartalmazza, hogy ,senki sem mondhatja meg előre, milyen sok erőfeszítés­re és áldozatra lesz még szük­ség ebijén a háborúban". A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy az. Egyesült Államok nem szándékszik megváltoztat­ni vietnami politikáját. De Gaulle szerdán délelőtt újabb megbeszélést folytatott Savang Vatthana laoszi ki­rállyal. Az eszmecsere fő té­mája ezúttal is a délkelet­ázsiai helyzet volt. A megbe­szélést követő szélesebb körű tanácskozáson Fompidou éls Souvanna Phouma miniszter­Vicfnami őrsé« Forradalmi ifjúsági napolt A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség munkájának időszerű kérdéseiben foglalt állást szer­dai ülésén a KISZ Központi Bizottsága. Részt vert a ta­nácskozáson: Czinege Lajos honvédelmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja. Az állásfoglalás rámutat: a Vádoljuk az imperializmust akció sikere arra ösztönöz, hogy ezen az úton keressék a KISZ politikai munkája to­vábbi fejlesztésének lehelősé­gét. Ezért I960 második felé­ben vietnami őrséget tarta­nak. Jövőre a hazánk sorsának alakulásában jelentős szerepet játszó történelmi évfordulók — március 15. március 21 és április 4-e alkalmából forra­dalmi ifjúsági napokat rendez­nek. elnök, Couve de Murville francia külügyminiszter és a laoszi király kíséretének tag­jai is részt vettek. A francia köztársasági elnök kedd esti pohár köszöntője élénk visszhangot keltett. De Gaulie lényegében az eddigi­nél határozottabban bélyegez­te meg az amerikaiak katonai és politikai beavatkozását. Julius 11-én és 12-én az olasz képviselőház külügyi bi­zottságában mélyreható vita folyt az olasz külpolitikáról, s ezen felszólalt FanCani kül- ügyminszter is. A Hanoi és Haiphong lx>rr>- bázására vonatkozó interpellá­ciókra válaszolva Ianfani ismét tartózkodott attól, hogy bármiféle tá­mogatásról vagy megértés­ről beszéljen az Egyesült Államok politikájával kap­csolatban. Fanfani a továbbiakban megismételte, hogy az oiasz kormány kész hozzájárulni u genfi értekezlet felújításához, vagy bármiféle más tárgyalás előkészítéséhez, s folytatta diplomáciai tevékenységét ez­zel kapcsolatosan. Cáfolta Goldberg ame­rikai EN’SZ-fődclcgáiusnak azt az állítását, hogy az olasz kormány nagyobb megértést tanúsít az Egye­sült Államok iránt, de nem volt hajlandó ennél részletesebben taglalni kor­mányának álláspontját A Havannában székelő tri­kón t mentális szolidaritási szervezet szerdán közleménv- ben hívta fel a világ haladó országainak kormányait és. szervezeteit, készüljenek fel arra, hogy önkénteseket küldjenek Vi­etnamba az amerikai ag- rcsszorok elleni harcra. Nyolcvan francia tudós, író. művész és jogász a genfi egyezmények aláírásának 12. évfordulója alkalmából nyilatkozatban bélyegezte meg az Egyesült Államok beavatkozását Délkelct­Azsiában. A nyilatkozat aláírói — kö­zöttük Louis Aragon, Hervé Bazin, Jean-Paul Sartre. Alain Kesnais — az amerikai ag­resszió azonnali megszünteté­sét és a genfi egyezmények végrehajtását követelik. Az etlclcnyi GELKA, meg a világbajnokság — Nem bírom ki! Kérem szépen, ez már sok az én idegeimnek!... Az izgatott telefonáló köz­vetlenül Ede lényből hívta szerkesztőségünket. Telefon­díjat nem „kímélve” percek­ig ecsetelte idegállapotát, majd zaklatottan rátért a lé­nyegre: — Képzeljék el: hétfőn né­zem a nyitómeccset. Körü­löttem tombol az egész Csa­bid (hogv a szomszédokról ne Is beszéljek!). Egyszcrcsak cssss .; Visítás. Mármint a televízióban. Aztán persze a szobában is. Merthogy a tévé bedöglött... Este mér hová menjek megjavíttatni Ede- lényben? Irány a szomszéd utca, át a sógorékhoz. Sze- j-en cséré ott jó volt a tévé. Másnap aztán elrohantam a GELKA-.szervizbe, lös mit gondolnak, mi fogadott? Egy kiírás: „Leltár miatt zár­va!” ... Most mit szólnak eh­hez? Leltár! Éppen a világ­bajnokság idején! Méghozzá j nem is egy napig! Úgy tu­dom, hogy Edeiényben 976 tévé-tulajdonos van, és eh- i hez a szervizhez tartozik még számos község is, Nem hi­szem, hogy éppen csak a mi készülékünk romlott volna el ; hétfőn, kedden, vagy szer­dán . i t Gyorsan felhívtuk telefo­non az edelényi GELKA- szervizt. Igen, a panaszkodó- \ nak igaza volt: éppen most, kedden és szerdán tartottak itt leltárt. Vajon miért? — Bizonyos észrevételek miatt soronkívüli leltárt kel­lett készítenünk — hallottuk a központi leltárvezetőtőL — Mi is sajnáljuk, hogy éppen a világbajnokság idejére esett ez, és elnézést kérünk érte az ügyfeleinktől. Megnyugtatá­sukra közöljük, hogy csütör­tök reggeltől már ismét ren­delkezésükre állunk. i. nt) Vizsolyi híradás Lajtos Mihály, a vizsolyl Rákóczi Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet elnöke levél­ben számolt be Fehér Lajos elvtárs július 7-i látogatásá­ról. — Fehér Lajos elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyet­tese megtekintette a telepet és a legelőt. Legelógazdálko­Több mint 1100 óvás a törvénysértő határozatok miatt A Legfőbb Ügyészség tájékoztatója A szocialista állam ügyész­ségének feladata: őrködni a törvényesség megtartásán. Az általános törvényességi fel­ügyelet körében vizsgálatok­kal tárják fel a törvénysérté­seket a leghatékonyabban, és leggyakrabban. Az országban működő ügyészségek éven­ként mintegy 6—7 ezer ál­talános felügyeleti vizsgálatot tartanak a különféle állam- igazgatási szerveknél, vállala­toknál, szövetkezeteknél. gyeimét törvénysértésekre. Evenként mintegy 14 000 ilyen beadvány érkezik az ál­talános felügyeleti szakághoz. Mintegy 14—15 százalékuk megalapozottnak bizonyul. Az elmúlt évben a panaszok alapján — egyéb intézkedé­sek mellett — 1114 óvást nyújtott be az ügyészség a törvénysértő határozatokat ki bocsátókhoz. dúsunk eredményeiről elisme­rően nyilatkozott. Kijelentet­te, hogy eredményeink or­szágosan a legjobbak közé tartoznak — írja Lajtos Mi­hály. A Vizsolyt termelőszövetke­zet kétezer katasztrális hold­jából 324 hold a legelő. Eb­ből 130 katasztrális holdat há­rom év óta minta-, illetve bemutató-legelőnek jelölt ki a megyei tanács mezőgazdasági osztálya. Azóta a minta-legelőn kor­szerű gazdálkodást folytat­nak. Tavaly egy holdon 160 mázsa zöldfű volt itt az át­lagtermés. Az eddigi mérések és becslések alapján az idén a legelő holdankénti zöldfű hozama meghaladja majd a 300 mázsát. A jó legelőgazdálkodás! le­hetőségeket figyelembe véve egy 300 férőhelyes üszőnevelő telepet létesítettek — csak­nem 5 millió forintos beru­házással. Ahogy ő látja H osszú nyakán puhán hajlik vissza a sötét­kék melegítő zárt, ma­gas gallérja. Egyenes derék­kal ül a széken, várakozó mo­sollyal néz rám. — Nevedet nem írom meg, csak történetedet. Szeretném, ha őszintén beszélnél magad­ról, valakik talán tanulhat­nak majd abból, amit elmon­dasz. vállalati kocsi vitte ki a csa­ládot, mert apa kapott erre bizonyos kilométert — Édesanyád is dolgozott? — Nem. Anya régen szövő­nő volt, de apa nem engedte dolgozni. Nem is volt rá szük­ség, meg aztán sokan voltunk gyerekek. Kellett otthon a mama. A megye termelőszövetke­zeteiben elsőként a vizsolyi- ban alkalmazzák a villany- pásztort. — Szívesen, különben sincs mit szégyenkeznem. En nem csináltam semmi rosszat, még akkor sem, ha rendőrségírt. járt gyerek vagyok, ahogyan itt, az otthonban osztályoz­nak minket. Nem sértően, csak a statisztika miatt, tet­szik érteni... — Értem. Kezdd el. A tizennégy éves, szőke fiú kényelmesen hátradől a szé­ken, s beszélni kezd. Szépen, szabatosan, intelligensen. — Szép, háromszobás villa- lakásban laktunk. Apa jól ke­resett. Még négy testvérem van, én vagyok a legkisebb. Aztán apát arra kötelezték a gyárban, hogy ha beosztását meg akarja tartani, tanuljon. Az még régen volt, én kicsi voltam. Emlékszem azokra az időkre, amikor vasárnaponként kirándulni jártunk. Hol a Rakacai tóra, hol a Bükkbe, mikor hová. Legtöbbször a Az ügyészi vizsgálatik és az egyedi panaszok kivizsgá­lásánál szerzett tapasztalato­kat a Legfőbb Ügyészség messzemenően hasznosítja az új jogszabályok előkészítésé­nél. Nagy jelentőségűek azok a vizsgálatok is, amelyek azt kívánják feltárni, hogy egyes fontos új jogszabályok ho­gyan mentek át a gyakorlat­ba. s milyen további intézke­désekre van szükség a jogsza­bály maradéktalan végrehaj­tására. A megelőzést és a hiányos­ságok megszüntetését, szolgá­ló átfogó Intézkedéseken kí­vül az ügyészségeit számos óvást, felszólalást nyújtanak be a különféle törvénysértő határozatok és intézkedések ellen. Ezen túlmenően indo­kolt esetben az általános fel­ügyeleti ügyészek fegvelmí, kártérítési, illetve büntető el­járás megindítását kezdemé­nyezik a törvénysértést elkö­vető, vagy vétkes személy el­len. Tivon kezde-n^nvezésre 1139 ecetben került sor az etmúlt évben. Tgen fontosak azok a kezdeményezések, amelyek arra Irániadnak, bogv n felelős beosztású veze­tő. térése meg valamely dol­gozd törvénvsértő elbocsátá­sánál — a kiesett, időre járó munkabér utólagos megfizeté­sével — a társadalomnak okozott kárf. Sok esetben az állampolgá­rok panaszai és bejelentései hívtak fel az ügyészség fi­FÁK — Valami ba) van a fákkal. Fogynak. Vág­ják állandóan itt is, ott is. Nemcsak nálunk, Miskolcon, hanem úgy hiszem, az egész or­szágban vágják. Tudok falusi utcákat, ahol a házak előtt gyönyörű, nagy fák vetettek ár­nyékot, és most mindegyiket kivágták. Tudok dűlőket, ahol dió, alma, körte, cseresznye, szilvafa borította a dombot, de néhány éve valamiért mindegyiket kivágták. Nemrégiben olvastam a Népszabadságban egy jegyzetet, mely szintén a fák pusztulásával, pusztításá­val foglalkozott. Sok példát említett az ország különböző részeiből. Szóval valami baj van a fákkal. Nem hiszi? — De elhiszem. — A legfájóbb nekem persze, Miskolc. A mis­kolci fák pusztulása. Nálunk nincs fa. Az utcák kopárak, alig-alig találunk itt-ott egy bokrot, két, három nagyobb ligetecskét. A,korom, a füst viszont szinte minden oldalról ömlik ránk. Télen az udvarok hava azonnal feketévé válik. A fa nemcsak szép, hanem egészségügyi szempontból szükséges is. Mégis, a miskolci fák fogynak, fogynak. A lillafüredi nyárfasor! Milyen gyönyörű volt! Egyszer csak nekiáll­tak, és egyik felét kivágták. — Az út miatt vágták ki. — Az úthoz még most sem nyúlt senki. Az út ugyanolyan, mint volt évekkel ezelőtt. És a hámori fasor? A patak partját is szép fák szegélyezték. Azokat is kivágták egytől egyig. Azt mi indokolta? Ugye erre nem szól semmit. Egyszer láttam, hogy a Felszabadítók útján váfriák a gesztovyefákat. Hát ezt miért kell? — kérdeztem. Buszmegálló lesz itt, mondták. Valóban elkészült a megálló, a busz oda ka­nyarodhat, a közlekedés biztonságosabb. Ezt megértem, bár a fát sajnálom. De nemrégi­ben a Népkert széléről Is JdvágtaJi egy jege­nyesort. Miért? — Megöregedtek. — Igen, ezt mondták akkor. Láttam a fá­kat állva is, kivágva is. Szerintem életerős, egészséges fák voltak. Nagyon sajnáltam, hogy kivágták. A legjobban pedig a Szabad­ság téri díszcseresznyefákat sajnáltam. De nyilván nemcsak én, hanem az egész város sajnálta és sajnálja most is. Aki látta a virág­zó fák színpompáját, annak nem kell mon­danom, miért. Aki nem látta, annak úgyis hiába mondanám. Néhány éve megdöbbenve láttam, hogy fejszés emberek jelennek meg a téren, és vágják a szélső fákat. Miért? — kérdeztem. Vécét építünk ide — mondták. Hát a vécének kellett a hely. Most meg ki­vágták az egészet. — öreg fák voltak. — öregek. De nem mindegyik. Némelyiken mindenki láthatta: kiszáradt. Szerintem csak ezeket kellett -volna kivágni, és a helyükre ültetni a fiatal fát. így talán szebb a tér? El­szomorító ránézni is. Csupasz, üres. Mikor lesz azokból a vékony hajtásokból gyönyörű, lombos fa? Hiszen ehhez emberöltők kellenek! Egyébként a Felszabadítók útján a gesztenye­fák. között is látom elültetve az előnevelt fócskákat. Talán a gesztenyékre is sor kerül? Pedig a gesztenyénél nincs szebb fa. Nem vagyok se kertész, se biológus, de órákig be­szélni tudnék szépségéről. liehet, hogy kivág­ják a gesztenyefákat is? Higgye el, valamirbaj van a fákkal. Véleményem szerint sokkal jobban fogynak, mint ahogyan azt bármiféle magyarázat is iiidokolná. így, vagy úgy, pérsze lehet magyarázni a vágást, de nagyobb szük­ség lenne a fákra. Nem? Priska Tibor — Mi voR az a minden? — A minden, Piri néni volt. ö most szegény apa új fele­sége. — Még mindig szereted apádat? — Nem. Igazan nem. .:. Csak sajnálom... — Sajnálod, hiszen ő jutta­tott ide? — Tudom, azért nem szere­tem, meg anya miatt. De saj­nálom. Olyan drága, jó em­ber volt, s úgy szeretett min­ket, gyerekeket. — Folytasd, mi lett aztán? — Aztán válóper. Apa le­mondott rólunk, s én nem tu­dom, miért, de elköltöztünk a villából. Anya dolgozni ment, ezer forintot kapott, s voltunk rá négyen, mert két testvérem már keresett. — Gyerektartást kaptatok? — Azt nem tudom. Lehet, hogy nem. Anyám nem ment utána. Büszkeségből. Nagyon önérzetes. Engem felvettek a napközibe ingyenesnek, de nem engedett ebédelni járni. Szégyellte. — Hol laktatok? — Egy égrenyíló szobában. Még fekhely sem volt elég, én a földön aludtam. — Apád nem akart magá­hoz venni egyikőtöket sem? — De igen. Voltam is ná­luk. A nagyobbak hallani se akartak róla, hogy betegyék a lábukat hozzájuk. Vakbélmű- lót után értem jött apa a kór­házba Piri nénivel, hogy haza­visz. Akkor láttam Piri nénit először. — Milyennek találtad? — Nem is tudom. Anyánál jóval fiatalabb ... — Elmentél? Szinte meglep az okos, szin­te felnőttes okfejtés. Gábor — nevezzük így — már nem is egyszer végiggondolta eddigi életét, látszik a szabatos, meg­fontolt gondolat-csoportosítás- bóL — Aztán apa tanulni kez­dett. Megszűntek a vasárnapi kirándulások, s valahogy az egész ház elcse ndesed ;tt. Azért mondom így, mert apa, sze­gény, igen vidám ember volt. Anya csak azért szidott min­ket, hogy folyton „fejetetején áll a ház” — ahogy ő mondo­gatta — ha apa otthon volt. — El. Tél volt. otthon meg tüzelőnk sem volt elég. Anya is jobbnak látta, ha néhány hétre hozzájuk megyek. Egy hétig tartott. Hazaszöktem. — Nem jól bántak veled? — Azt nem mondhatom . .1 — Akkor, hiszen csak ne­hezítettétek édesanyátok hely­zetét ... bírtam — Tudom. Nem látni... Keményen nyel, majd ismét nagyon komolyan folytatja. E mlékszem a vizsgaidők­re. Ügy vártuk haza apát! Izgulva, szo­rongva! Igaz, én még kicsi voltam, s rendszerint el is aludtam, mire apa hazajött, de a többiek mindig megvár­ták. — Már akkor elhatároztam^ hogy egy ’ otthonban lesz ne* kém a legjobb. Egyszer elmem* tem a tanácshoz, s kértem, he­lyezzenek ed. Azt mondták» nincs rá ok. — Hogy tanultál az iskolád ban? — Abban az évben megbafef tam. — Még nem volt meg a dip­loma, amikor már elkezdődtek a cirkuszok. Mi volt az ok? Nem lehetett tudni. Aprósá­gok. Egyszer meg is verte sze­gény apám anyát, ma is viseli arcán a nyomát Aztán minden kiderült — Miért nem tanultál? — Nem tudtam odafigyelni.' Anya folyton szidott, hogy so­kat csavargók. A srácok között jó volt elhülyéskedni, nem kellett gondolkozni.., — Mégis, hogy kerültél ide? — Amikor megbuktam, lát­tam, hogy Így tényleg csak ma­gammal tolok ki. Megint mondtam anyának, adjon ott­honba. — No és? — Hallani ss akart róla. Pe­dig sokszor ennivalóra is alig jutott... — Végül? — Végül az iskolában ellop­tam egy gyerek orkánját. Az­tán egy másikét is. — Elfogtak? — Nem. Fel se tételezték ró­lam. Még tartott az apa nevé­nek tekintélye. Két hét múlva mindkettőt a karomra akasz­tottam, s beállítottam a ren­dőrségre, Megmondtam, hogy most visszahoztam, de ha nem tesznek otthonba, ezután is lopni fogok, s el is adom. — így „sikerült?^ — Így. — Most milyen a bizonyít­ványod? — A nyolcadikat fejeztem be, jórendű vagyok. — És ezután? — Gyógyszergyártó vegyész- ipari tanulónak vettek fel. Ha szegény apával nem töténik az a baj, vegyészmérnök lettem volna, de így is jó. — Még lehetsz...' E lgondolkozva, kevés re­ménnyel rám hagyja] — Talán ... lehet.. i | arra azonban nem leszek ké- i pes, amit szegény apa csi­nált ... igen okos volt, s ki­tartó ... szegény ... Adamovics Horn i

Next

/
Oldalképek
Tartalom