Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-10 / 162. szám

6 CSZAKMAGYARORSZAO Vasárnap, IMA. iúlíns Itt AZ ÜNNEPLŐ SOPRON Azon már ne múljon „Sietünk rohanó forgatagá­ban, nagyvárosaink zajos életé­től elfáradt ember gondolj arra, hogy itt sok, mindent megtalálsz, ami gyönyörködtet, ami szórakoztat, ami pihentet. Várunk!” Ezzel a gondolattal zárult a Soproni Ünnepi Hetek 1966. rendezvénysorozat mű­sorfüzetének köszöntője. Való­ban, Sopron várta a vendége­ket, az immár hagyományos ünnepi alkalomra, és fel is ké­szült azok fogadására. A pro­paganda ragyogó. Alig van az országnak olyan helysége, amelynek falain, hirdetőoszlo­pain ne lennének a soproni plakátok, vagy ahová ne ju­tottak volna el a soproni meg­hívók. A szíves hívogatásban, a propagandában sok egészsé­ges lokálpatriotizmus tükröző­dik, és a helyenkénti kisebb túlzások is bocsánatosak. A vá­rosban mindenütt zászlók len­genek, üdvözlő feliratok kö­szöntik magyarul és németül az érkezőket. A város nemcsak propagan­dával készült az ünnepre, ha­nem szebbé is tették a várost. Megépült például a Lővérben a Fenyves szállóig terjedő út­szakasz, több új létesítményt adtak át, a hangulatos, törté­nelmi levegőt árasztó belváros sok utcáját aszfaltozták, fel­újították. A készülődésekben keményen dolgozott az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség helyi építésvezetősége is, és több műemlék éppen ez alka­lomra kapott új külsőt. Június utolsó napjai szeszé­lyes időjárással ijesztgették a Soproni Ünnepi Hetek rende­zőit és részvevőit. Hűvösség, esők, alacsony felhőzet, bántó szél tette kétségessé a rendez­vény sikerét, de a nyitás nap­jára. július 1-re napfényben fürdött az antik város és kör­nyéke. Az OTP itt rendezte meg a július 1-i lottósorsolást, s érdekességként ötös találat is adódott egy Győrben vásá­rolt szelvényen. Az esti meg­nyitó ünnepséget lovasfelvonu­lás vezette be, majd a Beloian­nisz téren, a Tűztorony tövé­ben zajlott le a hivatalos meg­nyitás. Mintegy háromezer em­ber szorongott a sötét téren, mintegy háromhetes rendez­vénysorozatra. Az ünnep má­sodik napján megyei dalosta­lálkozót tartottak, ugyanakkor megkezdődtek a sportrendez­vények is. Bevezetőként nem­zetközi lovasversenyt láthat­tunk a Lővérekben levő aka­dálypályán. Kiemelkedő ren­dezvény az Állami Operaház művészeinek közreműködésé­vel szervezett oratórium-est, a fertödi kastélyban szervezett hagyományos koncert, két or­gonahangverseny, számos egyéb zenei és színházi rendezvény. Szerepel még a programban több kiállítás megtekintése, és egy sor egyéb olyan esemény, ami vonzó, ami közelebb vi­heti Sopront a várost felkereső vendégekhez. Nem veszik zokon talán soproni barátaink, ha a prog­ramhoz, amelynek egyenként minden egyes darabja szép és ígéretes, néhány megjegyzést fűzünk. A különböző jellegű komolyzenei rendezvények, az ide számítandó térzenék és to­ronyzenék tizenkilenc alkalom­mal szórakoztatják az érdek­lődőket. Ezzel szemben a könnyűzene kedvelőinek, illet­ve a tánczene iránt érdeklő­dőknek összesen egy rendez­vény jut. Tudományos jellegű rendezvény kettő, városismer­tető előadás kettő, három szín­házi vendégjáték szerepel a kulturális programban és négy alkalmi kiállítás. Ügy érezzük, bizonyos fokú egyoldalúság je­lentkezik, nem mutatkozik meg Sopron gyakorlati élete, nem látható a szép rendezvé­nyek mögött a mai Sopron. Vendégköszöntőjében a Haza­fias Népfront soproni városi bizottsága eredményként köny­veli el, hogy míg korábban a mai Sopronból mutatott meg többet a rendezvénysorozat, ma inkább a komoly zene do­minál. A nagy zenei hagyomá­nyokkal rendelkező városban szükség van több zenei ren­dezvényre, de éppen Sopron sokarcúsága miatt lett volna EZT A KIS történetet egyik bányaüzemünk igaz­gatójától hallottam. — Reggel, amikor bemen­tem munkahelyemre, irodám ajtaja előtt egy cigány vájár várt rám. Ismertem a fiút, meg voltam elégedve mun­kájával, különösebb panaszt sohasem hallottam rá. El sem tudtam képzelni, mi szél fújta korán reggel irodám ajtaja elé, bar ösztönöm va­lami gyanús dologra készí­tett fel. Nem sokat. teketóriázott. Kijelentette, hogy velem akar beszélni, senki mással. No, mondtam magamban, ennek fele sem tréfa, itt ko­moly dologról lesz szó. Arról is volt. Az én vájár barátom elő­adta „csekélyke” kérését. Néhány száz forint fizetési előleget kért, kérését azzal indokolva, hogy vasárnap búcsú lesz falujában, és sze­retne kilenc tagú családjá­nak alkalomhoz illő lakomát biztosítani. Néhány rokon lá­togatásával is számolni kell. ahogy az már ilyenkor lenni szokott. En, bár emberileg megér­tettem óhaját, mégsem tud­tam, eleget tenni kérésének, mert a rendelkezések nem engedik meg, még az olyan nagy falusi „nemzeti ünnep” esetében sem, mint a búcsú, fizetési előleg folyósítását. Türelmesen megmagyaráz­tam neki, hogy nem tudom teljesíteni kérését, mert elő­leget csak rendkívüli, és na­gyon indokolt esetben — mint például esküvő, halál­eset stb. — lehet kiutalni. Az én vájárom ellenvetél nélkül végighallgatta érvelé­sem és magyarázatom, aztán bocsánatot kérve eltávozott. Megvallom őszintén, gyanús­nak találtam viselkedését, de akkor még nem gondoltam semmi rosszra. MÁSNAP REGGEL meg­lepődve. láttam, hogy bará­tom újra irodám ajtaja elöti vár rám.. Nocsak, tatán nem megint teljesíthetetlen kérésével fog előhozakodni? Már előre éreztem, hogy itt majd rend­kívüli dolog történik. És történt is. Barátom se szó, se beszéd, nekem szegezte a kérdést: Meggondoltam-e magami Kiutalom a kért összeget, vagy sem? Leültettem, cigarettával kínáltam, és újból elmond­tam neki, bármennyire 1» sajnálom, nem tudom telje­síteni kérését, mert csak há­zasság, vagy halál esetén tu­dok fizetési előleget folyósí­tani. A VÁJÁR türelmesen vé­gighallgatott, aztán benyúlt belső zsebébe. Egy papirt vett elő. átnyújtotta: Akkor hat nincs semmi vita köz­tünk, mondta. Tessék, itt a házasságlevelem! Tegnap dél­után megnősültem. Gondol­tam. 12 éve együtt élek a Rózsival, van is hét szép gyermekem, hátha csak az anyakönyvvezető papírja hiányzik a boldogsághoz, azon már ne múljon. Es nem is múlt. Pataki Jenő Jellegzetes belvárosi kép: a Kolostor utca, háttérben a Tűztorony. jongóinak. Mert sokan vannak szerte e honban, és határain­kon kívül is, akik a város csendes utcáit és környező er­deit járva, egy életre szóló em­léket hordoznak a szívükben” — olvasható ugyancsak a mű­sorfüzetben. Igen, ha egy kis túlzással is, de így van. Sop­ron emlékét százak és ezrek viszik magukkal az ünnepi rendezvényekről. Új könyvek a miskolci könyvesboltokban Semutihms riport tos belépődíjjal haladt át az érdeklődő, mondjuk Horváth József festőművész alkotásai- > nak megtekintésére.) Ez a ven- < dégekben nem mindig keltett jó visszahatást, s kívánatos, : hogy necsak a szíves hívogatás, { ......Sopron ... mindig is v onzó hatással volt a városba érkező vendégekre. Igen, ven­dégekre és nem idegenekre. A város természeti és műemléki szépségeit szerényen, de bősé­gesen kínálja csodálóinak, ra­Az elmúlt hét könyvei kö­zül elsősorban egy politikai tárgyúról teszünk említést. Saul Friedländer művéről van szó. XII. Pius és a Harmadik Bi­rodalom a könyv címe, és dip­lomáciai jegyzékek, levelek közlésével támasztja alá do- kumentumszerüen azt, amit Rolf Hochhuth írt meg világ­hírű drámájában, A helytartó­ban. Ez a könyv is a pápa fe­lelősségét veti fel a fasiszta háború idejéből. Azt a felelős­séget, amely XII. Piust azért terheli, mert az egyház hatal­mának csorbításától félve nem lépett fel erélyesen a fasizmus ellen. Két érdekes szépirodalmi műről is megemlékezünk. Az egyik Virginia Woolf sokat vi­tatott, világhírű műve az Or­lando, amely hosszú idő után jelent meg ismét magyarul, a másik a spanyol barokk nagy költője, Gongora, aki többek között Pázmány Péter stílusá­ra is hatott, válogatott versei­nek kötete. ( Az idegen nyelvű könyvek köziil több NDK-ban kiadott mű érkezett. Elsősorban is Ursule és Otto Weil, könyvéről írunk, amelynek rövid címe csak ennyi: John F. Kennedy. A meggyilkolt elnök életéről szól a könyv. • Érdekes törté­nelmi mű Ferdinand Gregoro- viusnak, a múlt század kiváló német történészének Lucretia Botgia című könyve, és nyil­ván sokan emlékeznek még a Marius című színdarabra, amelyet hazánkban is játszot­tak. sok és traktorosok kivétel nél­kül bekapcsolódtak a kong­resszusi versenybe, valameny- nyien igen értékes vállaláso­kat tettek. A növénytermesz­tésből 17 munkacsapat, közel háromszáz férfi és nő tett vál­lalást. így alakult ki a négy­százas szám. Hatszázból négy­száz. Tehát nem mindenki. Ne feledjük el: a szocialista gon­dolkodású paraszt most szüle­tik. De, hogy tömegesen szü­letik, azt ékesen bizonyítja a ricsei példa is. Volt a vállalások körül némi probléma is, tudati probléma mindenekelőtt. Talán négy­száznál is sokkal többen len­nének a versenyzők, ha nem kellett volna beírni a háztáji árutermelést. Sokan úgy véle­kedtek, hogy ha beírják a ház­táji árutermelést, amely ör­vendetesen nagy. éspedig a közössel együtt nagy, akkor majd megadóztatják őket a magas háztáji jövedelem után. Talán mondani sem kell, mennyire hamis gondolkodás ez, és az is sajnos benne, hogy államunk, rendszerünk elleni bizalmatlanságot tartalmaz. Pedig az állam csak örül an­nak, ha sok árut ad a háztáji gazdaság. Különösen örül az olyan helyeken, mint Riese, ahol a közös, a termelőszövet­kezet is meglehetősen sok árut ad. Az ilyen áru éppen olyan kedves a népgazdaságnak, mintha a közösből közvetle­nül származna. II termelőszövetkezet legkisebb munkacsapatát a sertéshizlalók alkotják. Mind­össze hatan vannak a takar­mányszállító fogatossal együtt. A legtöbb árut mégis ez a kis csapat termelt. Szinte fantasz­tikus. amit ez a kis csapat vál­lalt. összesen 3 040 000 forint tok holtversenybe kerülnek, vagy csak nagyon kevés lesz köztük a különbség? — A versenynek három té­tele van — hangzott a válasz. — Első: a közös teimelési fel­adatok teljesítése, illetve túl­teljesítése; második: a háztáji árutermelés; harmadik: a ta­nulás. Ha tehát a közös ter­melésben holtversenybe kerül­nek, az lesz a jobb, aki több háztáji árut adott a népgazda­ságnak. — És ha azzal is holtver­seny alakul ki? — Akkor döntő a tanulás. Hogy ki tanul többet. így kezdődött. földeken, a kecses máksorok közt álltak meg, fordítottak egyet a kapán, hogy a nyele jól támaszkodjon a földben és a kapa kifényesedett hálán mindenki felírta, mit vállal, mennyi közös termelést, meny­nyi háztáji áruértékesítést és milyen tanulást? Délután a bri- gádvezelők keresték a párttit­kárt. — Titkár elvtárs, baj van — mondták, — kevés az űr­lap, mind a háromszázötvenet teleírták. — Már ez is baj? — kérdez­te a titkár. — Van még papír a világon. Írjátok a többit fü­zetlapra, árkuspapírra, vagy amire akarjátok, nem a papír a fontos, hanem az, amit rá­írtok. Az egyéni vállalásokat ösz- szeadták. Ügy határoztak, hogy munkacsapatonként teszik meg vállalásaikat, vagyis kollekti­ven, mert azt mondták: úgy szebb. Az állattenyésztők, foeato-1 versennyel készültek fel a XXIII. kongresszusra, a szov­jet emberek tömegei közt a kolhozparasztok is. Valaki, máig sem tudják, hogy ki, ak­kor ezt kérdezte: — És nálunk? Nálunk nem lesz kongresszusi verseny? Mi nem készülünk fel a mi kong­resszusunkra? — Dehogy nem — mondta egy másik ember. — Olvasd csak az újságot, már ország­szerte készülnek. — És mi, ricseiek nem ké­szülünk? Este, a megbeszélésen azzal álltak elő a brigádvezetők, hogy az emberek kongresszusi munkaversenyt követelnek. Kérték a párttitkárt, az eln<J> köt, meg a főagronómust, hogy csináljanak valamit, tegyék lehetővé, hogy az emberek va­lamilyen módon megtehessék felajánlásaikat. — Ezen már ne múljon — mondták a vezetők, — mi a versenynek szívből örülünk. A járási pártbizottsághoz fordultak segítségért. Hogyan is legyen az a kongresszusi verseny? Azt a választ kap­ták, hogy a tétel nagyon is egyszerű. Az emberek, akár egyenként, akár munkacsapa­tokban vagy brigádokban in­duljanak ki a termelőszövet­kezet éves feladataiból. Szá­moljanak áruban, áruterme­lésben és forintban. Mindenki azt mondja el, hogyan kívánja teljesíteni a tervet, esetleg túl is teljesíteni. — Jó, Jó — mondták a bri­gádvezetők —, de mi lesz ak­kor, ha az egyes miuikacsapa­► r, ' ' látszatra se­S “ ifas sfäs, 'ss ►szatra. Hinni merem ugyanis, ►hogy valójában nem semati­kus. Tartalmilag különösen ►nem. írásom a lelket örven­deztető színtiszta valóságot ►tartalmazza. Riportom a lelke- [sedésről, az egyszerű emberi ►lélek ösztönös és tudatos szár­nyalásáról, a szocialista mun­kaversenyről szól. Arról a 'munkaversenyről, amelyet a [ricsei Üj Esztendő Termelő- szövetkezet nagytisztességű és [nagybecsületű tagjai kezdtek ► el a közelgő IX. pártkongresz- [szus tiszteletére. Nem mind. ,A hatszáz dolgozó tagból négy­száz. Tehát kétharmada. [ Ez a verseny először a szí­nekben, lelkekben és az agy- [velőkben született, majd kint >a földeken, munka közben, ki­fényesedett kapákon nyert .megfogalmazást. A szó legszo­rosabb értelmében a kifénye­sedett kapákon. 1 * ' sorzott, apró, Mar szegen 'dörödött ki a földből a mák. ,Nem sokkal azelőtt fejeződött ►be a Szovjetunió Kommunista ►Pártjának XXIII. kongresszu­ssá. Az emberek örültek a ta­pasznak és a szép sorú mim­ikának. Értelmes, politizálni hszerető emberek a ricseiek. ►Mákkapálás közben a Szovjet­unió Kommunista Pártjának ►XXIII. kongresszusáról beszél­gettek. Akkor már tudták, pogy ősszel a mi pártunk is ►kongresszust hív össze. A ri- pseiek közül néhánvan olvas­nák, hogy a szovjet emberek ►milyen lelkesen, milyen széles- ’ívű és sok eredményű raunka­hanem a Sopronban tartózko­dás egésze is kedves emlékként maradjon meg a látogatóban. Ebben segíthetne például a Győr—Sopron—Ebenfurti Vas­út is. Többek között azzal, hogy biztosítsa az ünneplő vá­rosból távozóknak a kulturált várakozási, vonatra-szállási le­hetőséget, és a XX. század második felében méltán elvár­ható kulturális, tiszta vonat- szerelvényeket. 4 kívánatosabb a sokrétűbb,\ összetettebb ünnepi program.2 A soproniak szeretik a váro-J sukat. Ez lépten-nyomon ta-^ pasztaiható. Javát kívánják^ mindahányan. Helyenként j azonban itt-ott bizonyos túl-< zások mutatkoznak, például a< közterületeken tartott rendez-1 vények túl szigorú elzárásával,J a szinte hermetikus kordonok-j kai és a magas belépődíjakkal.1 (Például amikor go-kart ver-J seny volt a Lenin körúton, egyl sor helyet csak úgy lehetetté megközelíteni, ha a kora reg-4 géltől lezárt területen 8 forin-’ több ezren hallgatták távolabb hangszórókon keresztül az ün­nepséget. Szép élmény volt a kivilágított Stornó ház, a vá­rosháza, majd maga a Tűzto­rony, amely a reflektorok fé­nyében szinte égő oszlopként rajzolódott a sötét égboltra. A torony körerkélyéről elhang­zottak egy XVI. századbeli to­ronyzene dallamai, a városi tanács vb-elnöke, dr. Erdély Sándor köszöntötte az ünneplő közönséget, majd több kórus közreműködésével kórushang­verseny és fúvószenekari kon­cert színesítette a nyitó-estet. A soproniak igen gazdag programot állítottak össze a

Next

/
Oldalképek
Tartalom