Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-29 / 178. szám

északim agy akokszao Péntek, 1566. július 29. Wilson elindult Washingtonba Harold Wilson brit minisz­terelnök csütörtökön délután repülőgépen elutazott az Egyesült Államokba. Elindu­lása előtt részt vett a kabinet újabb maratoni ülésén, amely négy órán át igyekezett „tisz­tába tenni” a kormány ár- és bér-ellenőrzési terveit, majd az alsóház ülésén né­hány interpellációra válaszolt. Egy kérdésre válaszolva Wilson kijelentette, hogy nem ért egyet Ky dél-vietnami miniszterelnök legutóbbi fel­hívásával, amely Észak-Viet- Jiarn invázióját sürgette. Wilson elutazása előtt az ingói nukleáris leszerelési mozgalom nyilatkozatot adott ki. Ebben követeli, hogy Wil­son haladéktalanul határolja el Nagy-Britanniát az Egye­sült Államok vietnami agresz- sziójától. A nyilatkozat sürge­ti az angol—amerikai társas­viszony teljes feladását, mivel az Egyesült Államok bűnös agresszív politikája következ­tében egyre inkább lejáratja Nagy-Britanniát az egész vi­lág előtt. Wilson péteken Johnson el­nökkel folytat tárgyalásokat, majd néhány órás látogatás­ra Ottawába repül, hogy a ka­nadai miniszterelnökkel talál­kozzék. Szombaton délután éppen időben érkezik vissza Londonba, hogy a Wembley-i stadionban jelen legyen a lab­darúgó világbaj nokság angol —nyugatnémet mérkőzés dön­tőjének kezdetén. A „Wembley-i csata” ki­menetelétől függetlenül Wil­son vesztes, mélyen meghason- lott csapat kapitányaként ér­kezik Washingtonba. Huszon­egy hónapos kormányzása alatt ez lesz a munkáspárti kormányfő negyedik látoga­tása Johnson elnöknél és er­re a találkozóra az utóbbi évtizedek font-válsága nyom­ja rá bélyegéi. A Varsói Szerződés országainak közös hadgyakorlata Mint a PAP lengyel hírügy­nökség jelenti, a Varsói Szer­ződés tagállamai egyesített fegyveres erői parancsnoksá­gának terveivel összhangban, július 20 és 27 között a Balti­tengeren hadgyakorlatot tar­tottak Lengyelország, a Szov­jetunió és az NDK haditen­gerészeti és légierőinek rész­vételével. A hadgyakorlat célja az volt, hogy ellenőrizzék a Balti-ten­ger térségében állomásozó szö­vetséges fegyveres erők harci felkészültségét és együttműkö­dését. A kitűzött célt a had­gyakorlat maradéktalanul el­érte. Felbocsáloílák a Kozmosz — 126-ut Szovjetunióban Föld körüli pályára bocsátották a Koz­mosz-sorozat 126. mesterséges holdját, amely az 1962. márci­us 16-án bejelentett szovjet űr­kutatási programnak megfele­lően folytatja a kozmikus tér­ség felderítését. A mesterséges holdon elhe­lyezett tudományos berende­zések kifogástalanul működ­nek; a földi koordináló-számí­tó központban folyik a beérke­ző adatok feldolgozása. Sukarno beszéde Sukamo elnök csütörtökön az új indonéz kabinet beikta­tása alkalmából a Merdeka- balotában több mint egyórás beszédet mondott. Az elnök kijelentette, hogy az 1945-ös alkotmány értelmében tovább­ra is ő az ország miniszter­elnöke. Az indonéz elnök azt is közölte, hogy a Malaysiával való szembenállás politikája továbbra is érvényben van, mivel Malaysia neokolonialis- ta képződmény. Ezzel kap­csolatban Sukamo kijelentet­te; „Kuala Lumpurban azt mondják, hogy a szembenál­lásnak vége. Ez nem így van. Mi csak hajlandóságunkat mutattuk meg, hogy az ellen­téteket békés úton. nem pedig fizikai szembenállás útján oldjuk meg”. Mint a Reuter írja, Sukar- nónak a malayziai egyezség­re vonatkozó kitételei lefor­rázták azokat, akik a kon- frontációs politika gyors be- I fcjezésével számolnak. Feszült helyzet Kongóba» A felső-kongói Kisangani ban, ahol belga tisztek kiprovokál­ták a fehér zsoldosok és a volt katangai csendőrök lázadását, továbbra is roppant feszült a helyzet. Újabb jelentések sze­rint a csütörtökre virradó éj­jel — miután híre terjedt a rend helyreállításának — me­gint gyalogsági tűz verte fel a város csendjét^ Több mint egymillió forint kajsziból Ssabad pártnap a 3. ss. AKÖV-nél Vádoljuk az imperializmust! — hirdették a plakátok, a fel­iratok Miskolcon, a 2. sz. AKÖV hatalmas szerelőcsar­nokában, ahol csütörtökön, július 28-án délután szabad pártnapra gyülekeztek az em­berek. A pártnapon felaján­lásokat tettek a IX. kongresz- szus tiszteletére, egyben el­ítélték az amerikai imperializ­mus vietnámi agresszióját. A nagyszámú hallgatóság előtt Bogár Károly elvtárs, az MSZMP Borsod megyei Bizott­ságának munkatársa tartott előadást. Bevezetőként az új gazdaságirányítás legfontosabb vonásairól, ötéves tervünk cél­kitűzéseiről szólott. Különösen a közlekedési beruházásokról beszélt részletesen. Elmondta, hogy az új ötéves tervben a közlekedési beruházások mint­egy 40 százalékkal lesznek ma­gasabbak az elmúlt öt év ha­sonló beruházásainál. Fejlesz­tik a dieselesitést, a villamosí­tást, és igen megnő a közúti forgalom szerepe. Több száz kilométer hosszúságú új utat építenek, több ezer kilo­méter hosszúságút pedig korszerűsítenek. Az ország út­jainak felét 1970-re pormen­tessé teszik. Fejlesztik az autó­busz-parkot, és a bódés gép­kocsik eltűnnek az ország- utakról. A célkitűzések meg­valósításához természetesen minden dolgozó szorgos mun­kájára szükség van. Méghoz­zá az eddiginél is fegyelme­zettebb, takarékosabb mun­kájára. A kommunisták fel­adata most éppen abban áll, hogy ezekhez a feladatokhoz megnyerje a dolgozó tömege­ket. Az előadó ezután a nemzet­közi helyzettel foglalkozott. El- ítélőleg szólt a népek ellensé­géről, az amerikai imperializ­musról, amely vietnami poli­tikája miatt egyre népszerűt­lenebbé válik az egész világon. Ezután hozzászólások követ­keztek. A különböző részle­gek, osztályok képviselői egy­más után léptek mikrofonhoz, és munkatársaik nevében tö­mören, röviden ismertették, milyen felajánlásokat tesznek a pártkongresszus tiszteletére. A felajánlásokat a gyakorla­tiasság, a termelékenység nö­velésének vágya, a jobb mun­ka igénye és főképp a reális lehetőségek kihasználása jel­lemezte. Sokan emlékeztettek rá, hogy ez a vállalat egyik kezdeményezője volt a kong­resszusi versenynek, illő hát, ha ebben a nemes vetélkedés­ben továbbra is az élen jár. ■fr A hozzászólások végén két távirat szövegét olvasták fel. Az egyiket a vállalat dolgozói az MSZMP Központi Bizottsá­gához, a forradalmi munkás­paraszt kormányhoz küldték. Ebben a táviratban a 3, sz. AKÖV dolgozói kifejezésre juttatták, hogy egyetértenek a párt és a kormány politikájá­val, és mindenben támogat­ják azt. Támogatják természe­tesen a vietnami nép ügyéért vívott harcában is. A másik táviratot, melyben a 3. sz. AKÖV 4500 dolgozója nevé­ben fejezik ki tiltakozásukat az amerikaiak vietnami hábo­rúja miatt, az Amerikai Egye­sült Államok budapesti követ­ségére küldték. A gyűlésen szóba került a* is, hogy a vállalatnál hama­rosan véradónapot tartanak, melynek teljes vérmennyisé­gét Vietnamnak ajánlják. A szabad pártnap utolsó ak­tusaként Molnár László, for­galmi szakosztályvezető átadta a kongresszusi vándorzászlót a miskolci I. sz. üzemegységnek, mely azt első félévi munkája alapján érdemelte ki. Ezután Viskevics Elemér­nek, a vállalat párttitkárának zárszavával véget ért a 3. sz. AKÖV szabad pártnapja. A szovjet—iraki ■■ mm W1 | r //| egyuttmukodesiol A Kremlben megkezdődtek a tárgyalások Koszi gin szov-‘ jet miniszterelnök és Bazzaz iraki miniszterelnök között. Csütörtökön a Kreml nagy­palotájában a szovjet kor­mány ebédet adott Bazzaz iraki miniszterelnök tisztele­tére. Az ebéden beszédet mon­dott Alekszej Koszigin. A szovjet kormányfő kijelen­tette, hogy a Szovjetunió barátsággal és bizalommal tekint szá­mos arab államra, amely független politikát foly­tat. Rámutatott: az ezekkel az or­szágokkal kiépített kapcsola­toknak további fejlesztése, va­lamint az antiimpcrialista ál­lásponton levő arab országok tartós egységének biztosítása különös jelentőségre tesz szert a jelen körülmények között, amikor az imperialisták foko­zottan törekszenek arra, hogy megőrizzék és megerősítsék po­litikai és gazdasági állásaikat az arab keleten. Ezután az Egyesült Államok vietnami agressziójával foglalkozott, majd így folytatta; a Szovjetunió nagy jelentő­séget tulajdonit az Irakkal való politikai és gazdasá­gi kapcsolatok bővítésé­nek. Úgy véljük — mondotta \ szovjet miniszterelnök —, hogy a szovjet—iraki együttműkö­dés során felhalmozódott jó tapasztalat a jövőre nézve iá kedvező feltételeket teremt as ilyen együttműködés tovább­fejlesztéséhez. Ez évben még csak az egyé- hi termelők gyümölcsét vásá­rolta fel a MÉK gönci telepe, a fizetett ki élte 1 millió 250 ezer forintot- . Július 11-től 23-ig több mint háromezer mázsa kajszit vásá­rolt meg. Ennek kétharmada exportra, a többi pedig hazai konzervgyárba, hűtőházba ke­rült Belföldi piacra még nem ju­tott ebből a kiváló gyümölcs­ből. Jövőre és azután már ter­mőre fordulnak a nagyüzemi, több száz holdas telepítések, s ezekből bizonyára jut majd a miskolci boltokba is. A legfőbb kajszi Május 21-én Göncön tartott kajszitermelési ankéton dr. Fejes Sándor Kossuth-dijas, a Földművelésügyi Minisztérium kertészeti főosztályának veze­tője ismertette a világ kajszi- termes2tésének helyzetét. Az ezt követő vitában dr. Pro- bocskai Endre professzor, a Kertészeti és Szőlészeti Főis­kola faiskolai termesztéstani tanszékének vezetője elmon­dotta, hogy Kalifornia a világ legkorszerűbb kajszitermesztö állama, biológiailag és tartal­milag viszont ebben a tájegy­ségben terem a legjobb kajszi. Értékét növeli az is, hogy magja azonos minőségű a mandulával. Hiányzik a járu'ékos beruház ás Két hét alatt érett be a kaj­szi, ez idő alatt kellett fel­vásárolni, osztályozni és szál­lítani. Jelenleg még ehhez a mennyiséghez sincs se raktár, se hűtőtér, se pedig jég. a hű­tőkocsik jegeléséhez. Sürgősen meg kell építeni a tervbe vett 30 vagon os légkondicionált raktárt és törpe jéggyárat. Termőre fordulnak a te építések Jövőre az új nagyüzemi tele pítések közül termőre^ fordul a göncruszkai termelőszövet­kezet százholdas, az utána kö­vetkező évben ismét százhol­Bazzaz iraki miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy országa mindenkor a semle­gesség és a békés együttélés irányvonalához igazodik. Hoz­záfűzte: Irak a Szovjetunióval együtt ellenzi az Egyesült Államok agresszív viet­nami háborúját. Bazzaz kijelentette, hogy or­szágában türelmetlenül várják Alekszej Koszigin szovjet kor­mányfő látogatását­Ha nem Is vagyunk olyan gaz­dagok, mint maguk, de leg­alább előre megyünk, nem hátra. Talán még soká vi tatkoz­tunk volna így, ha az élet, a valóság mindjárt fel nem kí­nál egy olyan helyzetet, mely jelképes erejénél fogva alkal­mas volt a vita lezárására Ekkor ugyanis órámra pil­lantottam, majd pánikszerű gyorsasággal kezdtem össze­kapkodni holmimat az esz­presszó-asztalról. A színielő­adás, ahová jegyünk szólt, né­hány perc múlva kezdődött. — Néni kell úgy sietni! Ná­lunk szabadság van — szólt ismerősöm. — Ha akarok, el­késem a színházból, és akkor is beengednek. — No látja, mlnálunk a ké-i söknek nincs szabadság, s er­re büszke vagyok. Nálunk a másik nyolc- vagy ktlencszáz tisztességes és pontos ember szabadsága az első. Nekik jo- | guk van zavartalanul, a késők zajától, motozásától nem hár J borgatva nézni az eéadást. S azt hiszem, nemcsak a színház­ban. az életben is ez » szabad­ság egyetlen helyes értelmezé- j sei E szavak közben gyorsai! átvágtunk a Rogief téren, s még épp vth lanyoltás előtt brértürg a né' zőtérre, hogy megtekiitsük f Nemzeti Színházban tnouiln Pacsirta című darabját Zilahi Judit (Vca* das telepítése s a g' nci tsz 85 holdas új telepítése. Ezek az új telepítések, a leggyengébb ter­mést számítva, az egyéni kaj- sziíák termésével együtt mintegy tízezer mázsa kajszit teremnek. Az új telepítések megerősödésével pedig évről évre nagyobb termést hoznak. Fel kell tehát időben készülni rá, hogy az aránylag rövid éré­si idő alatt zavartalanul bo­nyolódjék le az átvétel és az osztályozás, s megfelelő minő­ségben az export. A tájegységen belül a felvá­sárolt kajszitermésből Göncön, ahol a további telepítések és a háztáji pótlások kajszi cse­metéit „iskolázzák”, ezernyolc­száz mázsa kajszit vásároltak fel. A többit az-abaújvári, a boldogkőváraljai, a főnyi, a göncruszkai, a hejcei, a kéke- di. a korláti, a vilmányi, a vi- zsolyi és a zsujtai földműves- szövetkezet vásárolta meg és szállította Göncre, a MÉK te-' lepére. ' 28 vagon exportra Lengyelországba egy, Cseh-] Szlovákiába három, az, NSZK-ba huszonnégy hű tova-' gonnal szállítottak. Egy hűtő-] vagonban 924 egysoros rekesz-' ben mintegy hatvan mázsa’ gyümölcs fér el. Az export.-i minőség felvásárlási ára hét] forint hatvan fillér volt, így ai kajszi fák bőségesen meghálál-] ták az ápolást és a kártevők, elleni védekezést. ‘ i Húsz- harmincezer forint egy-egy ] termelőnek ] Molnár Gábor és Vajtó Béla! mintegy húszezer, Szombati] József csaknem harmincezer, forintot kapott a MÉK-nek át­adott kajszijáért. De sokan] vannak Göncön, akik tíz—ti-i zenötezer forintot kaptak a kaj-] sziért. Göncön 176 termelő kö-i tött termesztési szerződést a] \1É’K vállalattal első, illetve, másodosztályú kajszi szállttá-] sára. Az idei termés nagyon jó! minőségű volt, úgy. hogy a1 szerződésben szereplő mennyi-1 5 ség mintegy nyolcvan százalé- j ka exportra került. A MÉK telepén a termelők ’ saját maguk osztályozták ás 1 csomagolták a kajszit az ex- *• port-követelményeknek meg- c felelően. Ez is hozzájárult, 1 hogy a MÉK dolgozóinak jól • szervezett irányításával, arány- ‘ lag rövid idő alatt, zavartala­■ nul sikerült lebonyolítaniuk ■ mind a felvásárlást, mind a - szállításokat. Németh Imre országgyűlési képviselő Groniilio Oszakában Csütörtökön este Giszcn Sza- to, Oszaka prefektúra kor­mányzója, Kaoru Tojama, Oszaka város polgármestere, valamint Sinobu Itikava, az oszakai kereskedelmi-ipari ka­mara elnöke vacsorát adott a várasbán tartózkodó Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter tiszteletére. Tojama polgármester beszé­dében méltatta a Szovjetunió és Japán egyre fejlődő kapcso­latait. Gromiko beszédében arról szólt, hogy szovjet részről nagy jelentőséget tulajdonít a két ország gazdasági kapcso­latainak elmélyítését szolgáló intézkedéseknek, így az üzlet­emberek személyes kapcsola­tainak és kiállítások rendezé- sénéks Belgium csipkében és — pongyolában ► V* ! \cm akar ilí maradni? > > na ég mindig azt állít­] ------| ja, hogy szívesen > visszatér Magyar­> országra? ! Kétheti brüsszeli tartózkodás i után szegezte nekem a kérdést [ belga ismerősöm. Meg kell i hagyni, betartotta a játéksza- ] bályokát: az első és utolsó i nap közt eltelt időben egyszer 'sem említette a dolgot. Első |napi párbeszédünk így hang- ' zott; ] — Visszamegy? i — Igen. ] — Akkor is visszamenne, i ha nem ott élne férje és kis- ] lánya? ! — Akkor is. 1 — Rendben van. Én nem ] próbálom meggyőzni. Állapod­junk meg abban, hogy maga ] két hétig saját szemével néz. i saját fejével gondolkodik, az- ] után- még egyszer beszélünk i róla, őszintén. — Csakis. Másként nem len- ]ne érdekes. i Sokan és sokféleképpen ] kérdezték már tőlem, hogy ha- izamegyek-e, s ha igen, miért? ] Először 1959-ben jártam Nyu­gaton, s akkor az 1956-os el- 'lenforradalom közelsége érző- ]dött a kérdések hangnemén: '..Csak nem állítja, hogy visz- ’ szamegy — ODA?!” Elmúlt hét esztendőnk eredményemül, rendszerünk végleges megszi­lárdulásáról, úgy látszik, a ka­pitalista propaganda torzításai ellenére is nyert valamelyes képet a nyugati átlagpolgár, mert a mostani kérdezösködők hangjában nem volt felhábo­rodás, csodálkozás, vagy affé­le. Említett ismerősöm — egyébként fiatal mérnök — minden személyes, vagy politi­kai indulattól mentesen, a jól kereső belga értelmiségi nyu­godt fölényével biztatott, hogy ismerkedjem meg alapo­san az ő társadalmi rendsze­rével. Szinte adottnak vette, hogy két heti nézelődés után — legalábbis szívem mélyén — csakis azt választhatom. F eleletem, hogy márpe­dig szívesen megyek haza, meglepte. — Szóval nem tetszett ná­lunk? — De, nagyon. — Ugye, belátja, hogy gaz­dagabbak vagyunk, mint ma­guk? — Persze. És változatosan élnek. És dinamikusak. Napo­kig jártam az áruházakat, s két egyforma nyomású kar­tont. azonos szövésű gyapjú­kelmét nem láttam az egész városban. A maguk gazdagsá­gának nem a mennyiség, ha­nem épp ez a változatosság a legvonzóbb jele. Ami pedig a dinamizmust illeti: a Namur-i kapunál megérkezésem után néhány nappal kezdték átépí­teni a kétemeletes csemege- áruházát, s most, amikor bú- csúzkodom, már árusítanak. Tíz nap telt el. Nálunk most tartanának ott, hogy kitegyék a táblát: Tatarozás miatt zár­va, — S akkor mégis, miért? — Hogy miért megyek ha­sa? Mert ha valahol valami jót látok, nem az jut eszembe, hogy de jó lenne ott maradni, hanem az, hogy de jó lenne ná­lunk is megteremteni. Épp úgy, mintha egy csinosan öl­tözött leánykát látok, nem azt mondom, őt kellene örökbe fo­gadnom, hanem azt; ezt a kis ruhát, kalapot meg kellene vennem az én kislányomnak. Érti, mire gondolok? — Magát jól kitanitották az újság-félórán 1 Elmosolyodtam; A gyorsasá­gáról híres nyugati propagan­da ezúttal jól lemaradt. — Nálunk már régen nin­csen újság-félóra. Az újságot magam szoktam elolvasni, és akkor, amikor akarom, — De utazni nem annyiszor utazik, ahányszor akar! — Ez tény. De többet utaz­hatom, s többen utazhatnak, mint néhány évvel ezelőtt. & egyre több a nyugati könyv, színdarab. És egyre bővül a kereskedelmi választék is,..

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom