Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-24 / 174. szám
2 P.SZAKM AGVARORSZAO Vasárnap. 1966. július 24Eles amerikai bírálat érte Johnson áss iái politikáéit Pénteken a külföldi scnély- program szenátusi vitájában Fulbright, a szenátus külügyi bizottságának elnöke kijelentette, hogy „ázsiai doktrínájának” meghirdetésével az Egyesült Államok a rendőr szerepére vállalkozik az ázsiai nem kommunista országokban, Felhívta a szenátorokat, hogy kellő figyelemmel vizsgálják meg a kormány „ázsiai doktríNfger ííiiifctfrsck Chicago és Cleveland után Brooklynban is fokozódnak a néger nyomornegyedek lakóinak tüntetései. Az éjszakai viszonylagos csend után szombaton hajnalban ismét nagyszámú tömeg vonult ki az utcára. Az ellenük felvonultatott 1500 rendőr brutális beavatkozására a tüntetők kőzá- porunl és benzines palackok dpbálásával válaszoltak. A rendőrség több személyt letartóztatott, az összetűzés során egy nő, egy gyermek és egy rendőr megsérült. Clevelandban sem csitult el a zavargások hulláma. Szombaton kora reggel a város keleti negyedében, amely a tüntetések központja, fehér fajgyűlölők gépkocsiról rálőttek egy néger férfira, aki súlyos fejsérülést szenvedett. Hápbirásági tárgyalás a Brazzav llt-i Kongóban Bruzzaville-ben pénteken ismét összeült a népbíróság, amelyet Massemba-Debal elnök rende’ete alapján hoztál; létre, a fontos allamellenes ügyek tárgyalására. Szombaton elsőként az Vhuru című lap egykori fő- szerkesztője, Monsieto ügyét tárgyalták. Monsielo „Ellenállás” címmel kormányellenes röpiratokat terjesztett és kapcsolatot tartott fenn az Egyesült AllamokkaL Monsieto vallomása mindenekelőtt megmutatja a CIA szennyes afrikai tevékenységét. A CIA egyebek között megvásárolt ügynököket to- borzottf az újságírók körében, hogy rajtuk keresztül megszervezze és megvalósítsa az országban a demokratikus rendszer, a szocializmus ellen irányuló rágnlomhadjára- tot. Tekintettel a vádlott őszinte megbánására, a nép- blróság ötévi szigorított börtönbüntetésre ítélte. náját”, amíg az „nem alakult át a szenátus beleegyezése, sőt tudta nélkül tett nemzeti elkötelezettséggé.” „Felmerül a kérdés, vajon valaki vette-e magának azt a fáradságot, hogy megkérdezze az ázsiaiakat, akamuk-e egyáltalán csatlakozni a nagy társadalomhoz” — fűzte hozzá a szenátor az elnök állal az amerikai népnek beígért „nagy társadalomra” célozva. Fulbright hangoztatta, hogy az Egyesült Államok ázsiai céljai „radikális szakítást” jelentenek az amerikai politikai vonallal. A Fehér Ház pénteken este válaszolt a szenátornak u kormány politikája ellen intézett támadásra, olyan kemény hangon, amelyre szinte sosem volt példa az elnök és a kongresszus viszonyában. Újabb Gemini program Miközben Young és Collins részletről-részletre jegyzőkönyvbe diktálták a Gemini—10 űrhajó magassági rekordjavításának történetét, a Cape Kennedy űrkísérleti támaszponton a szakértők nyilvánosságra hozták a szeptember 7-re kitűzött Gemini—ÍJ. program néhány főbb pontját. A Gemini—11 pilótájává Charles Conradot és Richard Gordont jelölték. Miután a rekordjavító Gemini—10-et a Van Allen-félc sugárzási övezetben viszonylag alacsony szintű sugárzási dózis érte, a következő Gemini a tervek szerint már 900 méríüldes (14-ta kilométer) magasságban hajt végre keringéseket a Föld leörül három napon át. A Gemini—11 programjában újabb űrrandevú szerepel: az űrhajót egy új Agena-célraké- tával kapcsolják össze. SIMON FERENC 1930-1966 Cjabb íerrorper, összetűzések Indonéziában A hatszorosan kitüntetett Gatot Sukrísno repülőöma- gyot életfogytiglani börtönbüntetésre Ítélte pénteken este az az indonéz katonai vésztörvényszék, amely előzőleg hat magasrangú tisztet halálra Ítélt a szeptember 30-a akcióban való közreműködés vádjával. Sukrísno őrnagy a Heti külpolitikai m A helyeslő „igen” viszhang- zik a bukaresti konferencia részvevőinek fővárosaiból: A Szovjetunió után a magyar, a lengyel és a mongol párt és kormány is megerősítette, hogy a Varsói Szerződés politikai tanácskozó ‘testületének értekezletén elfogadott dokumentumok teljes egészében megfelelnek politikájuk alapvető elveinek és népeik érdekeinek. A bukaresti határozatok hangsúlyozott helyeslésével tovább szilárdult az az eszmei és gya- koHati' alap, amelyről össze- hangoltabban, a siker nagyobb esélyével nyúlhatunk korunk legfőbb külpolitikai problémáihoz. Jelenünk legégetőbb, következményeiben legsúlyosabb problémája, a Vietnam elleni amerikai agresszió: Ezt a múlt heti külpolitikai események is sokoldalúan bizonyítják. Nem volt egyetlen, jelentősnek mondható magasszintű meg- nyllatkoztatás sem, amely közvetlenül vagy közvetve, ne foglalkozott volna Vietnammal. Sokatmondó az a tény. hogy e megnyilatkozások többsége a szovjet fővárosban hangzott ej. erősített; Megnyilatkozásaiból kitűnt, hogy Indira Gandhi ugyuncsak a békés rendezés hive. E széles problémakörnek azonban csak arra a mozzanatára utalt, hegy épp a békés rendezés érdekében be kell szüntetni Észak-Vietnam bombázását, Bél-Vietnammal kapcsolatos elképzeléseit nem tárta a nyllvánoság elé. Wilson, a szovjet főváros harmadik látogatója az említettekhez képest erősen eltérő elvekhez igazodik. A brit miniszterelnök ugyanis nem csinál titkot abból, hogy általában egyetért az Egyesült Államok Vietnam elleni agressziójával — csupán Hanoi és Haiphong bombázásától határolta el magát. E felemás magatartásban tehát lényegesen több és súlyosabb a negatív, minta pozitív elem. Kevés pozitívuma tollpiheként szerepel a latban, ha az Egyesült Államok vietnami politikájának esetleges szövetséges! befolyásáról esik szó. 4 rözte, amikor ismét leszögezte; „Eltökélt szándékunk. hogy véget vetünk az ellenség pusztításainak.” E felhívásra a VDK népe egyöntetűen így válaszolt: „Készen állunk!” A Vietnami Hazafias Front pedig — miközben köszönetét mondott a földkerekség legkülönbözőbb pontjain élő dolgozók eddigi segítségéért — fölhívta a szervezett munkásokat: akadályozzák meg az amerikaiak vietnami agresszióját segítő .fegyverek és katonai felszerelések gyártását, berakodását és elszállítását, így segítsék a vietnami nép harcát az amerikai imperializmus ellen. A szocialista országok miként eddig, a jövőben Is sokoldalúan segítik az agresszo- rok elleni küzdelmet. A bukaresti nyilatkozat aláírói pedig ismét messze csengőén megerősítették: Igen! Minden szükséges segítséget megadunk Vietnam nagyszerű népének, hogy megszűnjön az agresszió, s a genfi egyezmény betűje és szelleme diadalmaskodjék. Djakarta közelében levő Ha- limí légitámaszpont egyik tisztje volt, és annak a polgári klképzőprogrammak állt az élén, amely a baloldal milíciájának létrehozásán fáradozott. Vol taken pen ez volt az egyetlen vádpont, amit Sukrisnora bizonyítani tudtak. Ugyanaz nap Suharto tábornok, Indonézia katonai diktátora, egy Nyygat-Jává- ban tartott veterán-gyűlésen a baloldal ellen úszitó beszédet mondott. Azt állította, hogy az elnémított kommunista párt az általános választások előtt vissza akar térni a színtérre és addig is — mondotta — akadályozni akarja az új kabinet munkáját. Suharto megjegyzéseit az UPI hírügynökség azokkal a hírekkel hozza összefüggésbe, amelyek szerint Közép-Jáván a szélsőjobboldalt mohamedán diák-csoportok és Sukarno támogatói között fegyveres összetűzések zajlottak le, Katonai parádé az E\K-bun A kairól sportstadionban szombaton reggel megkezdődött az egyiptomi forradalom 14. évfordulója alkalmából rendezett katonai díszszemle. A dísztribünön helyet foglalt Nasszer elnök is. A katonai felvonulás élén a szárazföldi, a haditengerészeti és a légierők zászlóvivői haladtak, miközben a stadion fölött harci repülőgépek köröztek. Ünnepi 1 beszédet Amor marsall mondott, A Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod-Abaiij- Zeitiplén megyei Bizottsága, valamint a pártbizottság munkatársai mély fájdalommal közük, hogy S i m on Ferenc elvtárs, a propaganda és művelődésügyi osztály munkatársa, a párt- bizottság főelőadója I960, július 23-án virradóra, 36 éves korában váratlanul elhunyt. Simon Ferenc elvtár- sat a Megyei Pártbizottság saját halottjának tekinti. Temetéséről később történik intézkedés. Még mindig nehéz elhinni, hogy Simon Ferenc elvtársunk nem él, hiszen halála előtt néhány órával vidáman, a másnapi viszontlátás biztos tudatával köszönt el tőlünk. Lefeküdt, s nem ébredt fel.- Ma már csak emlegetjük, megrendülve, újra meg újra belénk nyilalló fájdalommal. Nagyon fiatalon halt meg. Nagyon fiatalon, mégis nagyon gazdag, eseménydús, igazán harr s, t'.zta, szép életet hagyott maga után. Ezért annyira gyötrő, megrendítő a fájda'om, Rövid élete is olyan dús, hogy most méltó módon nehéz is számba venni. Alig múlt el' Í3 éve*/ amikor 1945-ben az új, szabad élet reményétől fellelkesedve, küzdelmet és harcot vállalva belépett a Magyar Kommunista Pártba. Viszont az ő életében ez már akkor is természetes és törvényszerű volt. Hangácson született 1930. október 6-án. Apja a vasgyárban dolgozott, Diósgyőrött. Most is ott dolgozik, mint művezető. Feri a vasgyári munkások közt, az üzemek árnyékában nőtt fel. Már 1935-ben Miskolcra költöztek, itt nőtt fel, itt élt, s rajongva szerette ezt a várost. A munkások nevelték, s ezzel magyárázha- tó, hogy nagyon fiatalon a küzdő kommunisták sorába lépett. Apjával egyszerre lépett be a pártba. De kommunista lett az édesanyja és a bátyja is. Kommunista felesége is, akivel 1951- ben kötött házasságok A felszabadulás után azonnal tanulni kezdett. 1949-ben a tanítóképzőben érettségizett. Ezután bevonult katonai szolgálatra. Leszerelése után a Miskolci Tervező Vállalat dolgozója lett. Itt dolgozott 1957 szeptemberéig. Akkor került a Megyei Pártbizottságra politikai munkatársnak. Azóta mindig ott dolgozott Tanító maradt ott is. Egyszerű, de mindig meggyőző szavakkal tanított. Az élet érdekelte, hiszen mindig mélységesen felismerte a legégetőbb problémákat, s a társadalmi jelenségek összefüggéseit. Képes volt azok alapos elemzésére is. A tanulást talán egy percre sem hagyta abba. Elvégezte az esti egyetemet, most pedig, amikor a halál elragadta, a pártfőiskola levelező hallgatója volt Tanult és tanított is. Nemcsak a közvetlen pártmunkában, hanem előadóként a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemén is. A pártmunkát fiatalon kezdte, és mindig szenve^ié- lyes odaadással, elvi szilárdsággal, eszmei felkészültséggel végezte. Már a hadseregben is párttitkár volt. Később a Miskolci Tervező Vállalatnál négy éven át irányította az alap- szervezet munkáját. Jelenlegi munkahelyén, a Megyei Pártbizottságon is elnyerte munkatársai bizalmát, alap- szervezetében bizalmiként dolgozott. Fáradhatatlan munkáiáért a tervező vállalatnál 1956-ban elnyerte a Kiváló műszaki dolgozó kitüntetést, 1964. november 7-én, mint kiváló pártmunkást a Munkaérdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. ■Mi. akik vele dolgoztunk, tudjuk, hogy a párt igen értékes harcosát vesztettük el Simon Ferenc elvtárs személyében. Olyan elvtárs és barát volt, akit sohasem fogunk elfeledni. Ismerjük egész életét, mely tiszta, mint a iTÍiristály. Ismerjük rajongva szeretett családját, két árván maradt gyermekét és hűséges harcostársát, feleségét. Bánatukban csak osztozni tudunk. Aktív, értékes külső munkatársa volt szerkesztőségünknek is. A pártmunka tapasztalatai alapján sok értékes cikket irt. iaipunk munkatársai is nagy fájdalommal búcsúznak tőle, s emlékét hosszú időre megőrizzük. A téma ugyan azonos volt, de az állásfoglalások mégis meglehetősen különböztek. Külügyminiszterünk, Péter János egyhetes szovjetunióbeli látogatása és moszkvai tárgyalásai természetesen ismét aláhúzták azt a tényt, hogy a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság azonos módon közelíti meg a problémát, mesz. szemenően egyetértenek az alkalmazandó módszerek es az elérendő célok tekintetében. E konstruktív magatartás azért is természetes, mert pártjaink és kormányaink két héttel korábban a magasszintű bukaresti eszmecserén határozottan és félreérthetetlenül rögzítették álláspontjukat: „Vietnamban csak úgy lehet béke, ha az agresszorok északon és délen egyaránt visszakoznak és lehetővé teszik, hogy Vietnam népe külföldi beavatkozástól mentesen, önmaga rendezze jelenét, jövőjét. Szintén pozitív értelmű és jószándékú Indira Gandhi indiai miniszterelnök álláspontja, amelyet múlt heti moszkvai tárgyalásai során kifejtett, • amelyet hazatérve is megKülönben is: az Egyesült Államok ma már annyira belegabalyodott a Vietnam elleni agresszió hínárjába, hogy a Wilson részéről útjára bocsátott vérszegény ellenvélemény meg se kottyan neki. A békeszerető emberiség azonban nem hagyatkozhat a bizonytalanságra: A világ leg különbözőbb pontjain száz- és százmilliók növekvő erővel lépnek sorompóba, s az agresszió megszüntetését követelik. A tiltakozás hulláma július 20-án a Vietnam melletti nemzetközi szolidaritás napján csapott a legmagasabbra. A Bóke-világ- lanács kezdeményezésére rendezett tömegmegmozdulások szónokai szoros párhuzamot vontak a tizenkét évvel ezelőtt megkötött genfi egyezmény és az azóta eltelt események között. Az. Egyesült Államok tudvalévőén annakidején nem volt hajlandó aláírni a vietnami konfliktus békés rendezésének okmányát, s e helyzetével azóta tudatosan és sorozatosan — visszaélt. Az eszmék és az embertelenség legszélsőségesebb régióiban csapongó „vércsék” elvadult vietnami „fiókái” bombát szórnak, acél- torkaikból tüzet lövellnek szerte szót. Vietnam hős népe azonban keményen ellenáll. Ellenáll és eközben mind szorosabb egységbe kovácsolódik. Ho Si Minh elnök múltheti radiószó- zata nemcsak a jövőre utalt, hanem a jelen tényeit is tűkBelgium csipkében és — pongyolában Ami szép és ami nem az... A z utazásban nem a megismerés, hanem a rá- ismerés a legnagyobb élmény. Amikor a vonat a Rajna mentén Belgium felé robogott velem, s megpillantottam a szőlőborította hegyek közt hömpölygő folyamot, s a hegyek csúcsain n titokzatosnak tetsző várromokat, elsősorban nőm a táj szépsége fogott meg, hanem az, hogy ez az a folyó, amelyről Heine írt, ez az, ahová elrejtették a Nibelun- gok kincsét. Belgium határát átlépve már nem annyira a költő, inkább a földrajzkönyv szavait láttam megelevenedni. „Belgium gazdag ország, mely több mint hét évtizeden át zsákmányolt ki egy önmagánál nyolcvanszor nagyobb gyarmatbirodalmat.” A vonat ablakai mellett elsuhanó táj valóban gazdagságról beszél. Betonozott bekötőutak szelik át a füves, üdezöld földdarabokat, melyeket parknak tartanánk, ha a piros-tarka tehenek jelenléte el nem árulná, hogy csak rét, legelő. A falvak rendezettek és tiszták, a falusi épületek Is emeletesek — de nem szépek. Az ország déli részén sötét-szürke nyerstéglából építkeznek, s ez a fehérre vakolt osztrák, meg a mieinkhez hasonló sárgára, világos szürkére, vagy több színűre festett német házak után, komornak tűnik. Hirtelen elkezdődik az alagutak végtelen sora. Az Arde- nekben járunk, és a hegység minden vonulatát újabb és újabb alagút jelzi. Amikor elhagyjuk az utolsót, szelíden hullámzó zöld síkság fogad, számtalan szeszélyes kis dombját, völgyét, a mezővédő erdősávok vonalzóval húzott sora fogja szabályos rendbe. Mi is áll a földrajzkönyv- ben? Gazdag ország — s az valóban gazdag, idillikusán szép vidék. Am szólnak a leírások az örökké füstbe, koromba burkolt nagy Ipari városokról is — s itt Ismét a rá- ismerés örömét érzi az utazó. Liege, Namur uralkodó színe a sötétszürke, s bár vagy 30 sínpár fut össze a pályaudvar környékén, ami nagy forgalomról tanúskodik az embernek a komorló szürkeség mégis inkább a bezárt bányákat, az elbocsátott bányamunkásokat, i a Belgium déli iparvidékén szüntelenül kiújuló sztrájkokat juttatja eszébe. K özeledünk Brüsszelhez, s mielőtt megérkeznénk, gyorsan összegezem magamban, hogy az iskolai tanulmányokból, s az újságokból, hallomásból és irodalmi élményekből milyen képeket. őrzök e városról: itt. van a Közös Piac székhelye, és a világ egyik legnagyobb légitársaságának, a Sabonának központja. Világkiállítás 19511- ban ... atomi um .. . Munneken Pis . . . németalföldi festészet... De mindezek elé tolakszik az első, a gyermekkor legmélyéről előbukkanó emlék: csipke, „brüsszeli csipke”. Nos, mindjárt az első délután elsétáltam Brüsszel központjába, amelyet valamiféle kisvárosias meggondolással egyszerűen nagy térnek, Grande Piacénak neveznek. Furcsa keverék ez a Nagytér: a középkori művészet csodái övezik, a gótikus Városháza, s a céhek gazdagon aranyozott reneszánsz palotái. S mégsem a szépség, hanem az üzlet uralja a teret; a tér látványosan elrendezett turista- paradicsom. A műemlék épületek lábánál sürgő külföldieket mágnesként vonzzák az egymás hegyén-hátán sorakozó csipkeboltok a Nagy téren és környékén. Kis séta után a Régi Festészet Múzeuma elé érek. Plakát hirdeti falán a „Rubens százada” című kiállítást, mélyre New Yorkból, Münchenből, • Bécsből, s a világ több nagy városából is érkeztek képek. Nem messze alacsony, modern épület vonja magára a figyelmet. tetején színes zászlók lengenek. A nyugati világ egyik központja előtt állunk: Közös Piac — Európa Parlament. „Egész Brüsszel olyan, mint Buda" — ötlik fel a gondolat, néhány pere múltán, amikor lemegyek a Kultúra Dombjáról levezető széles lépcsőkön, s egyszercsak előtűnik, egy impozáns felhőkarcoló; a Sa- bena Székháza. N éhány nap alatt persz# nem lehet alaposa* megismerni egy váo»s| de találkozni lehet lakóival, t elbeszéléseikből, véleményal- kötésükből, no meg a kirakatok árcéduláiból, a színházak, mozik műsorából, a plakátokról, s még számtalan apró jelből leszűrni, hogy milyen életforma, ízlés, milyen gondok, eszmék és törekvéseit élnek a „gazdag Belgium” fővárosában. Zilahi Judit Következik: Vörös kakas, kontra Fekete oroszlán.)
