Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-22 / 172. szám

Péntek, Í966. júHus 22. ES7:AKMAOYAR01?S7,AO 3 Jó ütemben aratnak az ózdi járásban Az ózdi járásban, különösen !* hegyközi tsz-ekben jó ütem­ben halad az aratás. De má- sütt is, például Borsodszent- Eyörgyön, a zab kivételével, már valamennyi kalászos ter­ményt learatták. K hét végén előreláthatólag a járás több községéből jelenthetik az ara­tás befejezését. A betakarítás meggyorsulása a kedvező idő­járáson kívül, az aratás jó megszervezésének, a gépi mun­ka kihasználásának és az. ipa­ri munkásság nagyarányú se­gítségének köszönhető. Iía sok, az is hiba Nincs könnyű dolga egyet­len járási vezetőnek sem. Mert kihez fordulnának még manapság is elsősor­ban segítségért, ha baj van, a községek, a termelőszövet­kezetek, mint a járás veze­tőihez. „Ez kellene, az kel­lene, egy kis építőanyag, egy kis dotáció, mert hogy mégis kevés lesz a pén­zünk ...” S ha lehet, ha jo- Bos, ha, valahogy ki lehet szorítani, mindig csak meg­akad az a segítség. Persze, van kivétel is. Egyik járásunk tanácsá­nak, vezetőjét is napokon át újra és újra kereste telefo­non, személyesen, mikor így, mikor úgy a járási székhely­ivel szomszédos tsz elnöke. — Kétszázezer forint kel­lene, elnök elvtárs. Most már biztos, hogy kell. A bank nem adhat többet, hi- szer a felmérések... — Főtt a feje persze a. tanács veze­tőjének. Tudta, hogy meg­érdemelné a közösség és vissza is adná az államnak. Ele, ha nincs. És mi mást felelhetett volna: — Sajnos. Még próbálko­zom, de nem hiszem, hogy sikerül. Másnap nem jelentkezett a termelőszövetkezet, azon­ban harmadnap megint csak a tsz-elnök hangja üdvözölte, ahogy felvette a telefonkagy­lót. De nem úgy, mint ad­dig, hanem vidáman: — Üdvözlet, elnök elv- társ. Jelentem, hogy nem kelj a kétszázezer. Kaptunk hatszázezret. A többi most jön. — a tanács elnöke megütközve hallgatta. — Ne viccelj, hallod-e! Hatszázezer? Az teljesen le­hetetlen. Hiszen, ha én nem tudtam. I: (Presztizské rdés is az ilyesmi!) ... Csak nem a minisztériumtól? — S a ta­nácselnök fejében mindjárt megfordult a gyanú: megke­rültek, panaszkodtak __ — Nem a minisztérium­tól, elnök elvtárs. Magasabb helyről. — S mert a tanács elnöke nem szólt, közberik­kantotta: — Hát megjött az eső, elnök elvtárs! Esik és ez nekünk eddig már leg­alább plusz hatszázezer. — A tanácselnök megkönnyeb­bül ten sóhajtott, azután persze megjött a. kedvre. — No végre! Csakhogy esik! Akkor most már nyu­godtak vagytok? — Nyugodtak. Hát jó munkát ott a járáson! Az elnök megnyugodott, s ráadásul mindenütt esett az egész járásban. Sőt még más­nap is. harmadnap is. Ha­nem néhány nap múlva megint csak a tsz elnöke jelentkezett; — No, mcglcaptátok már a második hatszázezer do­tációt is? — érdeklődött jő- kedtrűen a járás vezetője. Hanem a vonal túlsó végé­ről csöppet sem vidám vissz­hang érkezett: — Megkaptuk, elnök elv- társ, de baj van. Úgy lát­szik. csak kell az a kétszáz­ezer. Mert hogy... Szóval vagy az a kétszázezer kell, vagy intézkedjetek, hogy amit tegnap felülről, kap­tunk, annak a felét vegyék vissza. Mert most meg már sok az a magasabb helyről jött dotáció ... Bizony, csöppet sincs könnyű dolguk azoknak, akikhez mindenkor, minden­ben bizalommal fordulnak az emberek. R. S. Túl azon, hogy riporííéitiák... jságok szerkesztői, rádióriperterek, a tv operatőrei évről évre ugyan­azzal a céllal indulnak kiszállásra: híradással szolgálni azokról a diákokról, akik táboroznak. Az ügyesebb riporter sztoryt ke­res, a másik csupán számhalmazt „ömleszt” az olvasó elé, megint mások munkamozzana­tot örökítenek meg a filmfelvevő lencséjével, esetleg az esti szabad programból valamit: gitározó, éneklő, jókedvű fiúkat, lányokat. Az újságírók beszámolója lehet érdekes, ér­dektelen, az olvasó figyelmét lekötheti, avagy nem: mindez nem változtat a tényen. Esetleg a lényeg szenvedhet csorbát a figyel­metlenség esetében. Túl azon. hogy a táboro­zó, csatornaásó, gyümölcsszedő fiatalok ri­porttémák, a dolgok mélysége sok mindenről beszél, sok mindent rejteget a gondolkodó, fi­gyelő, a közvéleményt jelentő olvasónak, rá­dióhallgatónak, tv-nézőnek. Ha számokban látjuk, hogy például a tiszalúci táborban a nyár folyamán 800 diák dolgozik majd. s a négy turnusban nem csupán borsodi, hane.n Heves megyei fiatalok is dolgoznak, avagy dolgoztak — ez önmagában is sokat mond. bár a számok szerények. Az a G00 ezer forint ér­ték, melyet kubikolással termelnek ezek a diákok Tiszalúc határában, jószerével egy ki­sebb üzem heti termelését sem teszi ki. Még­is, valahogy ez a félmillió többet ér annál, amennyit mutat. Értéke megsokszorozódik, megnő — a kétszeres öröm kíséretében szám­láljuk a nagy közösség gyarapodásakor. Mert a jó sáfár a dolgok lényegét is látja, amikor számot vet a rábízott értékekkel. Nem csupán a mennyiség számít itt (bár nagyon igaz a közmondás, hogy „sok kicsi sokra megy'’), de a minőség is. Csak kérdezzünk meg egy anyát, akinek felnövő fia az első keresetét adja oda — mit érez akkor? Vajon ugyan­azt, amit a családfő keresetének leszámolása­kor, elosztásakor? A legnagyobb öröm az, meghatódásra kényszeríti az anyát. Szép az, hogy diákjaink táborban töltenek két hetet nyári szünidejükből s fárasztó mun­kát vállalnak a társadalom gyarapodására. Szép és nemes dolog — mondhatjuk joggal. Szép, mert azok a lányok és fiúk, akik két he­tet töltenek építőtáborban, megerősödve, fel­frissülve s nagyobb kedvvel indulnak „igazi” vakációjukra. Nemes, mert önként vállalják a kemény, olykor megfeszített munkát. S hogy ezek a táborok évről évre sikeresen dolgoznak, pedagógiánk, szocialista nevelési módszereink fontos eszközei — a munkára- nevelés aratja sikerét. Ám azon túl, hogy munkára neveljük ifjúságunkat, a hazaszere­tet élesztője Is ez a tábor. Hiszen a hevesi, a borsodi s más megyék ifjúsága szikes, mo­csaras területek csatornázásában, lecsapolá- sában, termések betakarításában vesznek részt. Jobban magukénak érzik a hazát — mert a tájak szebbé, gazdagabbá tételéhez ve­rejtékükkel is hozzájárulnak. Hasznosak ezek az építőtáborok érért Is, mert ifjúságunkról olykor lebecsmérlően. el­ítélően szólnak olyanok, akiknek éppen, hogy nevelniük kell (vagy kellene) ezt az ifjúsá­got. önmagukat igazolják a nyár folyamán a fiatalok a pálcát törők — de sok esetben ön­maguk — előtt is. A közvélemény másként ítélkezik, amikor a lapok, a rádió, a televízió hírt ad róla, hogy diákok, egyetemisták, fő­iskolások, középiskolások fáradságot nem saj­nálva, területeket csapolnak le. szikes vidé­keket változtatnak termővé, nyári betakarí­tásnál segédkeznek. Úgy mondják: a nyár rövid. Különösen a diák szemében tűnik annak. Szinte elröppen­nek a meleg, strandolásra, erdőjárásra, játék­ra legszebb napok. Kemény kubikolásban az órák nehezebben telnek. Mezőkön hajlongva az ember sűrűbben nézi az órát és a napot: mikor nyugszik már le a horizonton túl. A könyvet, ceruzát forgató kezeken a bőr felre­pedezik, megtörik, megkérgesedik. A fájdal­mas, lázas tenyerek lüktetése mindennél na­gyobb bizonyság, mindennél ékesebb hittétel a hazaszeretet, a társadalom mellett, Már külön világot jelent diákifjúságunk életében a nyári építőtáborozás. Mókás fel­iratokkal különböztetik meg sátraikat, szinte minden brigádnak megvan a maga nótája, melyet szorgalmasan fütyülnek munkába me­net, s akkor is. ha fáradtan megtérnek a tá­borba. Jókedvüket magukkal hozzák s ma­gukkal viszik vissza az iskolába, ahol a ma­tematika rejtelmeit, az irodalom szépségét, a nagyvilág elrendezését tanulják majd! S megtanulnak hinni önmagukban is: ere­jükben, kitartó szorgalmukban, munkára ter- mettségükben — egyszóval emberi hitük is megerősödik izmaikon kívül ... 1-s zzel együtt, immár évek óta, milyen gyorsan elröppennek a nyári hóna­pok, a vakáció! Még szerencse, hogy ismétlődő folyamatról van szó ... Barálh Lajos Helytállás 50—60 foltos licsóabcn Az Északmagyarországi Tég- ►la- és Cserépipari Vállalat 13 ^termelő üzemének dolgozói ki- kváló eredményeket értek el a ► kongresszusi verseny eddigi [szakaszában. A vállalt 5 millió ► helyett már 7 és fél millió igen f jó minőségű égetett téglát ad­óiak terven felül az építőipar­inak. Ez a munkasiker azért is k figyelemreméltó, mert a júliusi ► kánikula gyakran megfeszített £ munkát követelt a gyárak ► munkásaitól, elsősorban a tég- [lakihordóktól. A vállalat legkorszerűbb ► üzemében, a mályi gyárban a jobb munkakörülmények ki­alakítására az égető kemen­cékben nagy teljesítményű hő­elszívó és friss levegőt nyomó ventillátorokat szereltek fel — de a téglakihordók még így is 50—60 fokos hőségben dolgoz­nak. A csapatok a forró ke­mencékben egymást váltják, ezzel nemcsak a folyamatos munkát biztosítják, hanem ter­melékenységüket is növelik. Egy-cgy csapat ugyanis műsza­konként az előírt 10 ezer da­rab helyett, átlag 12 ezer téglát rak Ifi. ,JIozoni-viszenr szolgálat a szerencsi járásban Borsodban aránylag sok az eldugott, kis lélekszámú falu. A járási székhelytől és a nagyobb településektől távol­eső helyen is elromlik a rá­dió, vagy ;; televízió, „enni kér” a cipói Szakember álta­lában nincs aZ ilyen kis köz­ségekben, hogy gyorsan se­gítene a bajon. A pulnoki Vegyesipari Ktsz néhány év­vel ezelőtt bevezetett, újfajta szolgáltatása éppen ezért gyorsan népszerűvé vált. Au­tó keresi fel időnként a köz­ségeket, összerzedi a javítás­ra váró lábbelit, s néhány nap múlva már szállítja is visz- sza — megreparálva. Később úgy alakultak a lehetőségek, hogy a putnoki ktsz rádió, tv és más cikkek javítását is el iudta vállalni aránylag rövid , határidőre. J Ezt, a megyénkben úttörő- £ nek számító vállalkozást egy­• kettőre követték a többi já- 5 fásban is. A KISZÖV leg­♦ utóbbi, májusban megtartott I küldöttértekezletén már azt £ hallottuk, hogy a szerencsi Jiárás kivételével mindenütt ► eredményesen működik a „ho- [ zom-viszem szolgálat. ► Most újabb, örvendetes [ eseményről számolhatunk be ► olvasóinknak. Az eddig „mos- (tohagvereknek” számító köz­► ségek is részesülhetnek már E * e szolgáltatás előnyeiből. Nemrég ugyanis vadonatúj ^ autót kapott a szerencsi Ci- ► liész Ktsz. Tizennégy községet £ — köztük Megyaszót, Ujcsa- ► nálost. Monokot és a takta- ► közi falvakat — látogat meg | időnként a kocsi. Nem kell ► már Szerencsre utazniuk a já- l i ás másik csücskében lakó ► embereknek, ha szakszerűen [ akarják megjavíttatni cipőjü- ► két. ^ Hogyan vált be az újdon­ság a ktsz-nél? ► Egy hónap alatt nem ér- ► tek el kiemelkedő eredményt; ► ez persze nem jelenti azt, | hogy ez a továbbiakban is , így lesz. ► — A nyári hónapokban ná­, lünk egyébként is elég nagy ► a pangás. Az igazi szezon J maid augusztus közepén kez­dődik — hallottuk HomonnaJ ; Lászlótól, a ktsz elnökétől. • A jövő hónapban már az í ’skolaévre készülnek min- . denütt. a gyerekek cipőjét ’ hozhatják rendbe. Sok éves , tapasztalatok szerint ilyenkor ; szinte elárasztják munkával a , cipészeket. , [ Augusztusban éppen ezért I a ..hozom-viszem” szolgálat • autója is gyakrabban felkere­si maid a szerencsi járás ft- ■ zennégy községét. Gy. TL ^ Hódra völgyén végig Magasak a domboldalak I. Július közepe. Az Edelény Jyó vezető műút oldalán már vsak sárga szalmakupacok, orr ósá got, lehelő tarlók, s »nT1*6 sokasodó barázdák jel- hogy itt néhány nappal , z^ött még kenyeret termő alaszmilliárdok hajladoztak. idén korán beérett a tér­és. és gyorsan dolgoztak a »epek. Egy évvel ezelőtt yenkor, bizony még lábon yztatta, barnította a kalász- V, döt az alig szünetelő eső. ”_r így js jobb termést adott löld a szokottnál. Innen, az vdelényj műúttó] számítva, yh°l a szénbánya füstölgő eddöhányója az első igazi utána már a me- domboldalak sorakoz­ik- egészen Bódvaszilasig munkához láthattak a kombáj­nok, az aratógépek, a kézi y^szák. Hanem a termés az k0 is több, jobb, mint hit- tervezték, a% aratási ** mond Edeiényben, a Járás egyre amsiasodó székhelyér., a ~*dya-hídon túl búzával kirakott vontatók sorakoz- a felvásárló vállalat ter- Jknyraktára előtt, Az ede- nyj Alkotmány és a környe- terrnelőszövetkezel ek meg- akop szállítógépei bizony Mssé váratlanul „lepték meg ’ ftelvásárl óhelyet. Egyrészt. *aeft együ napról a másikra beérett a kalász, másrészt, mert a vártnál több a ter­més, s az első napokban las­sú volt a mérlegelés, a fel­vásárlás. A közös gazdaságok türelmetlenkedtek is erősen. S korántsem jogtalanul, kü­lönösen, ha olyasfajta akadá­lyokkal találták magukat szemben, hogy egyszerűen kevés volt a zsákoló, a zsák­hordó ember. S azért kevés, mert valamilyen, nem eléggé meggondolt elv alapján csu­pán 28 fillért kaphat egy-egy mázsa termény zsákolója. S ennyiért ugyan ki vállalja szívesen?! A termelőszövetkezetek ter­mészetesén azonnal segítséget kértek, hiszen ilyen furcsa melléfogások az aratás egész menetét késleltetnék. Igen, késleltethetnék, hiszen ilyen­kor elsősorban a szállítógépek fürgeségén múlik a betakarí­tás. S ha azok órákat állnak a raktár előtt, kint, a búza­táblákon kénytelen a kombájn leállni. Ezért siettek az ész­revétellel a járás vezetőihez, a járási pártbizottsághoz. Eredményesen. Mert ma már valóban gyorsabb a tiszta, jó faisúlyú búza mérlegelése, rakodása. Szerencsére az egyre jobb, hozzáértőbb felkészülés, elő­készítés következtében a las­sú átvétel voll mindeddig ta­lán a legkirívóbb aratási ne­gatívum. A Járási pártbizott­ságon. ahol ily«nkor évről év­re kétszeres az ügyelet, nyo­ma sincs az egy évvel ezelőtt mindennapos nyugtalanság­nak. A végrehajtó bizottság ülése után — a járás egész­ségügyi helyzete szerepelt na­pirenden — Tóth elvtárssal, a járási pártbizottság titkárával és Lázár Jenő elvtárssal, a járási tanács vb-elnökével mindjárt az aratásról ejtünk szót ugyan, hiszen ez most a legfontosabb munka, de mindjárt hozzá is teszik: „szerencsére” még e napok­ban sem az aratás az igazi gond. A gépek kisebb-na- gyobb, mindig előfordulható hiba miatt le-leállnak egyik­másik helyen, mégis jól dol­goznak. A hatvan kombájn, az aratógépek mindenütt időben megkezdték a munkát. Az idő jó, a korábbi évek kapkodásának semmi nyoma. De ha valahol mégis segíte­ni kell, azonnal ott terem az, akire szükség van. így az­után most, a nyári munkák idején is inkább a követke­ző évről, a holnapról esik több szó. A holnapról, amely olyan fontos az itt élő emberek szempontjából, s mind a mai napig nyitott kérdés. 4mi ma meg kárba rét»» Olyan szép. kies vidék ez a terület, az edelényi járás te­rülete. végig a Bódva völgye, a rakacai tó, Jósvafő, Aggte­lek környéke, hogy nem vé­letlenül emlegetik: paradi­csom ez. Paradicsom — a tu­risták számára. De a har­minchat termelőszövetkezet közül huszonöt-harminc közös­ség néhány ezer tagja számá­ra csak új módon, új terme­lési szerkezettel válhat azzá. Annyi érdekes legenda, mese kapcsolódik a szeszélyes Boci­vá hoz. a barlangokhoz, hogy napokon át lehetne hallgatni. De a még zabol ázatlan Bód­va olykor képes elsöpörni ezer és ezer termelőszövetkezeti tag több hónapos munkáját egyetlen nap alatt. S a me­sében megszépülő dombolda­lakon a korábbi módszerek­kel mindeddig csak keserves verítékkel termett meg a szű- köcske kenyér. Nos, ezt a két szélsőséget, a mesét és a va­lóságot kell e területen kö­zelebb hozni egymáshoz. Mindezt pedig szívós akarat­tal, hozzáértéssel, a termé­szet adta lehetőségek ésszerű hasznosításával. (Három évvel ezelőtt terje­delmében kiadós, könyvnyi vastagságú távlati tervet dol­goztak ki a járás szakembe­rei. Húsz évre előre. Már ak­kor is jó érzékkel, jó meglá­tással. Erre bizonyság a me­zőgazdaság egyes területeit, s a lejtős területeket megkülön­böztetett gonddal érintő és átfogó új. fejlesztési mecha­nizmus. Hiszen ez a távlati terv valóban az adottságok­nak megfelelő tagoltsággal, körzetesítéssel vázolja a hol­napi teendőket, a termelés szerkezeti átalakítását úgy, hogy az a legfontosabb, a gazdaságosság szempontiából határozza meg a tennivalókat. Azonban a korábban elkészí­tett tervből mindeddig nem sok valósulhatott meg. Pedig, hogv mennvire szfvügvük ez a Bódva völgyében végig a közösségeknek, a szakembe­reknek, arra élő példa volt a termelőszövetkezetek év eleji [ tervezése, amelyet az idén. még sok tekintetben meg) kellett változtatni. < A járás vezetői, a szakéin-; berek beszélik, hogy valóban, az új gazdaságirányítás és a" környezetből adódó lehetősé-, gek ésszerűbb hasznosítása- < nak ismerete diktálta végső, soron néhány közösség ez < évi gazdálkodási tervét. Mérj a túlzásokat is. Több termelő-, szövetkezet ugyanis már most, ] a harmadik ötéves terv első < esztendejében azonnal meg< akart szüntetni olyan, való-, ban kevésbé jövedelmezőt üzemágakat, mint a sertéshíz-, lalás, hiszen ehhez nem t,e-< rém meg e vidéken a szűk-, séges abra ki akarni ány. Igent ám. de az ésszerű változtat Í-, sokhoz, a szarvasmavha-te < nyésztéshez, ezen belül is a * növendékneveléshez, mint az-i edelényi dombos vidék egyik i környezetadta lehetőségéhez 4 olyan feltételek is szüksége- < sok, amelyeket nem l'b’tj egyik hónapról a másikra elő-i teremteni. S bizony, a . gazdaságok kénytelenek vol-j tak ez évben még módosítani j a terveken. Pedig több száv:4 vagon olyan, kiváló minősé-J gű szálastakarmány volt, van4 ma is a Bódva völrve né-J hány termelőszövetkezotébcr 4 amely aranyat ér. alapvetői feltétele a szarvasmarh .-f" 4 nyészfésnek. S ebben az esz.-J tendőben végső soron ki hasz, 4 nálatlan maradt. Jellemző 5 hogv csak nagy nehezen s; 4 kerül a fölösleget értékesítő « ni, ha sikerül. De mindünké I olcsóbb áron. mintha már valamelyik állattenyí --- J tésl üzemágban használhatnák? fel! 4 Barcsa Sándor ♦ sőzsolcán, Sárospatakon és Tornyosnémetiben — szervez­tek mezőgazdasági gépszerelő szakköröket. Ezekben, előre kidolgozott tematika alapján, az általános iskolákból 2.56 felső tagozatú fiatal ismerke­dett meg a különböző mező- gazdasági géptípusokkal, azok működésével, kezelésével, sze­relésével, valamint a terme­lőszövetkezetek életével a nö- r vénytermesztéstől az admi­nisztrációs munkákig. A fog­lalkozásokat kiváló pedagó­gusok és a gépállomások mér­nökei, technikusok tartották, ,s az elméleti oktatást gyak­ran filmvetítésekkel, szellemi fejtörőkkel, gépbemutatókkal tették változatossá. Az iskolai év befejeztével a szakkörökben tevékenyke- dő nyolcadikosok közül hu­szonnégyen iratkoztak be gép­ipari technikumba azzal a céllal, hogy az érettségi után mezőgazdasági gépszerelők lesznek. A szakkörök a nyá­ri hónapokban is tevékeny­kednek. .Az ötödik, hatodik, hetedik osztályba járó fiata­lok az aratás során megfigye­lik a földeken a gépek mun­káját, pontos naplót vezetnek a hibákról, a gépek kijavítá­sáról. Vilmányban. Szendrőn, Sárospatakon és Felsőzsolcán pedig a nyolcadik osztályt ki­járt szakköri tagok már részt vesznek az aratógépek és a kombájnok javításában. A megyei tanács művelődésügyi osztálya az eddigi tapasztala­tokat hasznosítva szeptem­berben újabb 50 falusi iskolá­ban szervez ilyen szakkörö­ket. Megyénkben fokozott gon­dot fordítanak rá, hogy a falusi gyermekek már az általános iskolában megsze­ressék és megismerjék a mezőgazdasági m unióikat megkönnyítő korszerű gé­peket. A megyei tanács mű­velődésügyi osztályának kez­deményezésére az elmúlt ok­tatási évben 12 községben — többek között Szendrőn, Fel­Hasznos elfoglaltság a mezőgazdasági szakkörök tagjai számára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom