Észak-Magyarország, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-22 / 172. szám

Világ proletáijal. egyesfilíetekl A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXII. évfolyam, 172. szám. ARA: 50 FILLÉR Péntek. 1966. július 22. Ilagyolils feladatok, újszerű együttműködés S zocialista társadalmunk építésében napjaink­ban az élet újabb, bo­nyolultabb, ennélfogva nehe­zebb feladatokat állít elénk. Uj ötéves tervünk célkitűzései összhangban vannak népünk azon óhajával és törekvéseivel, hogy gyorsabb ütemben fejlőd­jenek életkörülményei és min­denki munkája szerint élvezze az alkotó munka gyümölcseit. Uj gazdaságirányítási rendsze­rünk jelentős előmozdítója lesz annak, hogy a jobb munkával, bőségesebb termést takarítsunk be az egész társadalom hasz­nára és javára. A minőségükben új körülmé­nyek érlelték meg annak szükségét is. hogy változzék a gazdasági irányítás és a társa­dalmi szervezetek tevékenysé­ge, hogy elhatóroltabb, ugyan­akkor jobb együttműködés ala­kuljon ki munkájukban. Ennek jegyében jött létre a közel­múltban az a megbeszélés is, amelyen egyrészről a kormány elnöke és elnökhelyettesei, másrészről a Szakszervezetek Országos Tanácsa titkársága vett. részt. Noha társadalmi rendünkben természetesnek kell tekintenünk az állam és a szakszervezetek képviselői­nek közös tanácskozásait, ez utóbbi mégis kiemelkedően jelentős volt. Az itt született döntések — amelyeket a Mi­nisztertanács és a SZOT elnök­sége ülésén is teljes mértékben jóváhagytak — nagy hordere­jűek a napi gondok megoldá­sában, a távlati célok megíté­lésében és a sajátos, valamint közös feladatok kialakításá­ban. A kormány vezetői és a SZOT titkársága kölcsönösen tájékoz­tatták egymást az ország gaz­dasági életével, illetve a dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyeivel kapcsolatos tapaszta­lataikról, az ezzel összefüggés­ben jelentkező időszerű kérdé­sekről, nem utolsósorban ar­ról, milyen legyen a kormány ós a szakszervezeti mozgalom vezető szerveinek együttműkö­dése a közös megoldást igény­lő feladatokban. A kormány és a SZOT veze- tői egyöntetűen hangsúlyozták unnak szükségességét, hogy minden erejüket a távlati célo­kat megalapozó mai feladatok­ra kell összpontosítani. Mind a kormánynak, mind a szakszer­vezeteknek elsődleges érdeke, bogy valóra váljanak az idei tervek, különösen olyan célki­tűzései, amelyek a legdöntőbb befolyással vannak az élet- körülmények alakulására, mint a kifogástalan minőség, a tár­sadalmi hasznosság, az előállí­tás költségeinek csökkentése, termelésünk értékesíthetősége belföldön és külföldön egy­aránt. Az eddigieknél jobban szükséges hangsúlyozni e felté­telek maradéktalan teljesítését, hiszen csak ezen az alapon van O'ód és lehetőség rá, hogy fo­kozatosan kielégíthessük a dol­gozó emberek egészségvédel- tht, szociális, kulturális igé­nyeit. E felfogás érvényesíté­se céljából olyan megállapodás született a kormány és a SZOT Vezetői között, amely szerint a szakszervezetek részt vállalnak már az elgondolások, feladatok kidolgozásában is. A miniszté­riumok és főhatóságok viszont telelések azért, hogy a szak- szervezeteket bevonják az érin­tett kérdések, javaslatok ki­dolgozásába, véleményüket fi­gyelembe vegyék és haszno­sítsák. Nem kisebb kérdések­ről van szó. mint például arról, hogy a szakszervezetek részt vesznek a különböző időtarta­mú népgazdasági tervek kidol­gozásában. a beruházási rend- szer kialakításában, különösen a szociális, kulturális, munkás- védelmi beruházások meghatá­rozásában. M egállapodás született ar­ra is. hogy a szakszer­vezetek tevékenyen részt vesznek az új gazdasági irányítás részleteinek kidolgo­zásában, egy sor olyan dolog kimunkálásában, amelynek az a célja, hogy növekedjék a gazdasági vezetők egyszemélyi felelőssége és egyidejűleg ér­vényesüljön a dolgozók okos. hasznos akarata, az őket képvi­selő szakszervezetek álláspont­ja. E célból az állami vezető szervek és a szakszervezeti központi szervek bensősége­sebb, rendszeresebb konzultá­ciós kapcsolatot alakítanak ki. Javaslataikat, szándékaikat, in­tézkedéseiket kölcsönösen egy­más elé terjesztik. Tudatosan törekednek rá, hogy a külön­böző kérdések megítélésében jelentkező véleménykülönbsé­gek kibontakozzanak, nyíltan felszínre kerüljenek, ugyanak­kor egyeztetéssel megoldást is nyerjenek. Nagyjelentőségű az a megállapodás, amely kimond­ja, hogy a dolgozók életkörül­ményeivel kapcsolatos kérdé­sekben a kormány csak a Szak- szervezetek Országos Tanácsa véleményének meghallgatásá­val, figyelembevételével dönt és a miniszterek az illetékes szervek egyetértésével határoz­hatnak a felügyeletük alá tar­tozó területeken. Ez az elvi állásfoglalás még jobban hangsúlyossá válik az üzemek gazdasági vezetői és a szakszervezeti bizottságok kö­zötti viszony meghatározásá­nál. Ezzel összefüggésben egy sor kérdést majd a közeljövő­ben lehet és kell kidolgozni, a közleményben kifejtett közös állásfoglalás azonban már ön­magában érzékelteti, hogy az igazgatókra és a szakszerveze­tekre nagy felelősség hárul a dolgozókat közvetlenül érintő kérdések megoldásának mérle­gelésénél és eldöntésénél. Né­hány ilyen kérdés kiragadásá­val már jelezni lehet a dolgok intézésénél bekövetkezendő mi­nőségi változásokat. Ilyen pél­dául a kollektív szerződések rendszerének felújítása, újbóli alkalmazása az üzemekben. Noha még korai volna ponto­san körvonalazni, mit foglal majd magában az igazgató és a szakszervezeti bizottság meg­állapodásának dokumentuma, semmiképpen sem a régiek egyszerű megújításáról van szó. A szerződéseknek minde­nekelőtt a dolgozókat közvetle­nül érintő megállapodásokat kell tartalmazniok. N em kevésbé jelentős a jogok nagyobbmértékű kiterjesztése. Ilyen például a vétó-jog, amely azt eredményezi majd — ha a szakszervezetek helyesen élnek vele —, hogy törvénytelen, rendelkezésellenes, a közös megállapodást sértő intézkedé­seket nem lehet foganatosíta­ni. A szakszervezetek felhatal­mazást kaptak rá. hogy ha ilyen kísérlet történne, ne já­ruljanak hozzá. Sőt, a törvé­nyes rendelkezések megsze­gőivel szemben kezdeményez­zenek eljárást illetékes állami szerveknél és szükség esetén tárják a nyilvánosság elé til­takozásukat a megállapodások megszegőivel szemben. E jog­gal szorosan összefügg az a kölcsönös megállapodás is, amely szerint a szakszerveze­tek véleményét ki kell kér­ni az üzemi, üzemegységé gaz­dasági vezetők tevékenységé­nek megítélésénél, tisztségük­ben történő megerősítésnél vagy leváltásuknál. Ennek módját és rendszerét részletei­ben kidolgozni a közeljövő fel­adatainak egyike. mi oha a kormány és a SZOT közötti megálla­podásnak csak néhány pontját emeltük ki, indokolt is­mételten hangsúlyozni, hogy a közös határozat nagyjelentősé­gű a szakszervezeti mozgalom szerepének továbbfejlesztésé­ben. társadalmi és gazdasági életünk további demokratizá­lásában. Timmer József Millennium Poloniae A Bódva völgyen végig Ménes a Blikkben Elítélték a kistokaji leleséggyilko«! Számok, adatok, gólok Nagysikerű hangverseny Aggteleken A világhírű aggtelek—jósvafői ..Baradla” eseppkőbarlang hangversenytermében nagy­sikerű barlanghangversenyt adott a miskolci MÁV fúvószenekar. A barlanghangver­senyt ebben az évben még többször megismétlik. Coove de Murville Magyarországra érkezik Couve de Murville francia külügyminiszter hétfőn utazik Prágába. Háromnapos cseh­szlovákiai tartózkodása után pedig hazánkba látogat A francia külügyminiszter Prá­gában Vaclav David külügy­miniszterrel és Jozef Lenárt- tal, a csehszlovák kormány eillőkével tárgyal. Július- 27- ét Bratislavában tölti, ahol Michal Chudiknak, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökének vendége lesz. Couve de Mur­ville július 28-án reggel Bra- tislavából egyenesen Buda­pestre utazik. A francia lapok kiemelik, hogy francia külügyminiszter még nem járt sem Csehszlo­vákiában, sem Magyarorszá­gon a háború óta. A kelet— nyugati közeledést kereső francia politika sikereként értékelik, hogy De Gaulle köztársasági elnök eredmé­nyes szovjetunióbeli útja mel­lett a külügyminiszter ez év­ben csaknem valamennyi szo­cialista országba ellátogat Péter János befejezte szovjetunióbeli látogatását Péter János külügyminisz­ter, aki július 13-án érkezett Moszkvába, hogy eleget te­gyen a szovjet kormány meg­hívásának, befejezte hivatalos baráti látogatását a Szovjet­unióban. Csü törtökön testvéri, szívé­lyes légkörben megtartották Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter és Péter János magyar külügyminiszter tár­gyalásainak befejező megbe­szélését A két külügyminisz­ter foglalkozott a mindkét or­szágot érintő kérdésekkel. Csütörtökön délután Péter János a Moszkvától mintegy 30 kilométerre levő Lenyin- szkije Gorki helységbe látoga­tott A másfél évszázados, egy­kori nemesi kastélyban öt Lenin utolsó éveiben, és itt is halt meg 1924. január 11- én. Péter János megtekintet­te a múzeummá átalakított házat bejárta a körülötte el­terülő» parkot Péter János és kísérete csü­törtökön este a menetrend- szerű géppel visszautazott Budapestre. Újabb séta a világűrben A Gemini—10 amerikai űr­hajó csütörtökön folytatta út­ját. A kabin utasai, a terv szerint magyar idő szerint késő este ereszkedtek le az Atlanti-óceán vízére. Vállalkozásuk egyik legne­hezebb „mutatványát”, az űrsétát Collins mutatta be csütörtökön hajnalban. Ezt megelőzően szerda este 20 óra 30 perckor a Gemini—10 levált a hozzákapcsolt Agena —10 rakétáról, amelynek ha­talmas motorjai tetfék lehe­tővé, hogy Young és Collins szédületes sebességgel min­den eddiginél nagyobb — 776 Kedvenc időtöltésük: a fényképezés kilométer magasságba emel­kedjék. — Ez idő tájt a Ge­mini—10 még 255 kilométer­nyi távolságban üldözte újabb célpontját — a már hónapok óta élettelenül — energiameg­hajtás és radar segítsége nél­kül keringő Agena—8 raké­tát. Három órás üldözés után a pilótáknak sikerült „befog- niok” és mintegy 16 méter­nyire megközelíteniük a célra­kétát. Collins ormótlan űrre hájé­ban, magyar idő szerint csü­törtökön 0.2 órakor mászott ki a biztonságot jelentő ka­binból, hogy ismét csak öl­tözékének védelmére bízza magát, végrehajtsa az űrid- rándulást. A Gemini—10 bur­kolatán elhelyezett kézi kor­látba kapaszkodva kezdte meg lebegését Hordozható kézi lökhajtásos motorjába ekkor bekapcsolta a nitrogén- üzemanyagot. szolgáltató ve­zetéket, majd az Agena—8- haz manőverezett Collins és az anyaűrhajó közötti kapcso­latot a 18 méter hosszú köJ- dökffiinór alkotta. Young és Collins a leszál­lást megelőző órákban nagy­takarítást rendezett az űrha­jóban. A világűrt eközíben szemétkosárnak használták. Mint bűnbánóan bevallották, a kidobott holmik között volt néhány olyan tárgy is. ame­lyet eredetileg nem szándé­koztak kiselejtezni és csupán véletlenül kerültek a „hulla­dékok” közé. Ezek között sze­repel egy filmfelvevő, egy kísérleti mikrometeorit gyűj- tödoboz, amely a Gemini—10 oldalára volt erősítve és amelybe a világűr porrészecs­kéit gyű l főtték össze tudomá­nyos célokra, egy fűthető kesztyű és egy szfnesfilm a korábbi Gerru ni -repülősekről.’ A diósgryörl Ady Endre Művelődési Ház fotoszakkö- rénck munkáiból kiállítás nyílt, amelyet július 30-ig tekinthetnek meg az érdek­lődők. Még nem 1041 el az fj’ 00 P a monstrum­gyár teste már egészen feke­te a szürkületben. Talán be­te is olvadna az elterpeszke­dő, zsúfolt város képébe, ha hatalmas kémény-karjai nem nyújtóznának mindenek fölé. És ha nem vibrálnának ben­ne fények. Igen, benne, a gyár testében égnek a fények. In­nen messziről, az Avas olda­láról egészen parányi fények ezek, de erősek, vakítók. Éle­tet hirdetnek. A vasgyár éj­jeli életét. A munkát. Sokszor láttam már így. es­ti szürkületben a gyárat. Min­dig más volt. De a hangulat, amely megmarad az ember­ben róla, mindig azonos. És ezt az azonost a mindig vál­tozóban Igazán nehéz fényké­pen rögzíteni. Rém Jánosnak sikerült A fénykép egy a kiállított 49 közül. Az egyik tabló kö­zepén helyezték el. És így va­lamit szimbolizál is ezen a kiállításon. A középpontban a gyár van. Az itteni embe­rek életének középpontjában is. Mert akik a diósgyőri Ady Endre Művelődési Házat lár fogatják, s akik például a foto-szakkör tagjai, azok itt élnek a gyár körül, s zömmel a kohászatban, vagy a gép­gyárban dolgoznak. Különféle szakmájú emberek, vagy ta­nulók, akiket azonban a sza­bad időben összehoz egy kö­zös vonzalom: kedvenc idő­töltésük a fényképezés. 16 tagja van a szakkörnek, amely két évvel ezelőtt ala­kult az akkor nyitó új műve­lődési házban. Tulajdonkép­pen csak egyetlen konkrét és hasznos céllal hozták létre a szakkört: fényképen rögzítsék a ház rendezvényeit, a kerü­let társadalmi eseményeit, és a képekkel hirdetőtáblán, vagy díszes errüékalbumokban mutassák be az itteni életet. Amolyan házi riporter-szolgá­latként alakult tehát a szak­kör, zömmel fiatalokból, egé­szen kezdő fotósokkal. A legfonlosabb az^ megvolt a kezdőkben is: a kedv és az érzék a fényképe­zéshez. Fokozta kedvüket, hogy a kis szakköri helyiség­ben fényképezőgép, előhívó, nagyító-, szárítógép és más technikai fölszerelés áll ren­delkezésükre. Érzékük, tehet­ségük csiszolására pedig szakmai előadásokat, dia-be­mutatókat, vitákat és sok szakkönyvet biztosított szá­mukra a művelődési ház, r"v aztán a kis sza’ kör lassan többet is produkál a kezdeti célnál. A ház esemé­nyeiről, a III. kerületi élet­ről készült képek közölt mind gyakrabban akadnak olyanok, amelyekre már a szigorú szakemberek is kije­lentik; művészfotok. A közelmúltban a szakkör hígjai összegyűjtötték leg­jobb felvételeiket. A művelő­dési ház Juhász Miklósnak, az Országos Fotóművész Szö­vetség tagjának elnökletével zsűrit kért meg a képek elbí­rálására. És a zsűri a szakkör tíz tagjának 49 fényképét ki­állításra bocsátotta... A kiállításon képből álló kollekciója kapta az első díjat. Krazsalkovics László Téli hangulat című képe nyerte a második. Csor­ba Zoltán Érdeklődés című felvétele pedig a harmadik helyezést. Korbacska Gyula dicsérő oklevelet kapott. Ked­venc időtöltésük, szórakozásuk közben a művészet mezsgyé­jére léptek. Jó Irányítással, értő gonddal keltene most már törődni vele, hogv többé ne kanyarodjanak te erről az útróL (Ruttkay)

Next

/
Oldalképek
Tartalom