Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-12 / 138. szám
6 ESZAKMAGYA KOKSZA© Vasárnap, 18S$. Jód!«® Mi Búj ócska így él Tampere, finn testvérvárosunk j Beszélgetés dr. Fekete Lászlóval a miskolci küldöttség tapasztalatairólt Néhány évvel ezelőtt Tampere finn város küldöttsége meglátogatta a miskolci városi tanács vezetőségét. Több párt képviselője és a Finn— Magyar Baráti Társaság titkára érkezett hozzánk, hogy előkészítő tárgyalásokat folytasson Miskolc vezetőivel testvérvárosi kapcsolat kiépítéséről. A látogatást nemrégiben viszonozta ’ Miskolc Icüldött- sége, amelyet dr. Fekete László, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke vezetett. Útján szerzett tapasztalatairól beszélgettünk a napokban. Városias város, sok modern épület Először is maga az a város érdekelt bennünket, amály a visszaadott látogatás következtében most már testvérvárosunk lett. — Nagyon városias város — kezdte beszámolóját dr. Fekete -László. — Alig száz esztendős, 145 ezer lakosa van, és elég nagy területen fekszik. A fővárostól, Helsinkitől északnyugatra terül el, dombok, hegyek- veszik körül, kétoldalt tengerszem-tó határolja, aránylag kevés napot kap. A .városi jelleget elsősorban a rengeteg modern épület adja. Sok a magas ház, dominálnak a modern középületek. Ezek- .nek nagy része az elmúlt 10 évben épült. Jó volt látni, milyen célszerűen használják fel építkezésüknél a földrajzi, adottságokat. A városias jelleg ellenére megőrzik a természetes környezetet, nem vágják ki. a fákat, közöttük helyeznek el középületeket, és ezek jól .illenek a természeti tájba. Villamos-forgalom . jóformán nincs, sok autóbusz, trolibusz és magánautó gördül az utcákon, amelyek éppen- olyan tiszták, mint a középületek. Sok evőé, napközi és szociális otthon — Hogyan élnek ebben a szép környezetű, tiszta városban? — Az utóbbi időben sokat költöttek a gyermekekre és az öregekre. Óvodák, napközi otthonok épültek, valamint szociális otthonok. Az idős embereknek az utóbbin kívül családi házak is állnak a rendelkezésükre. Hasonlítanak az angol boarding housokra, közös étterem, társalgó van bennük, és mindenkinek kis lakás lakószobával, garzonkonyhával, mosdófülkével. A szociális otthonokban műhelyekben dolgozhatnak az idős emberek. Amit készítenek, azt részben értékesíthetik, részben magát az otthont díszítik vele. Van náluk egy úgynevezett nemzeti nyugdíj, ezt meg(Foto: Szabados) Az ózdi szocialista brigádok és a sálai óvodások Halvánkét rajz az MHS mezokovesílj pályázatán A , Magyar Honvédelmi Sporísz5* vétség: mezőkövesdi járási agHlciós és propaganda bizottsága a területén működő általános iskolák tanulói részére rajz-pályázatot hirdetett. A rajzpályázat témái voltak: 1. A szocializmus építése; 2. A Néphadsereg: katonáinak élete, valamint a béke védelme. A pályázatra 67 rajz érkezett be, melyeket a járási tanács művelődésügyi osztálya, valamint az iskolák felkért rajztanáraiból álló zsűri értékelt. A zsűri értékelése: A Néphadsereg katonáinak életéről szóló témában: 1. Horváth Gyula (Bogács), n. Rigó János (Mezőkövesd, I. sz. iskola), III. Nagy Imre (Bükkábrány). A szocializmus építését kifejező témában: I. Kakukk Borbála (Mezőkövesd; 3. sz. ált. iskola), ii. VasJ kó Erzsébet (Mezőkövesd, 1. sz* iskola), Hl. Puzsár Éva (Mezőkövesd, 1. sz. iskola). A béke védelme témában: I. V&* Ívj János (Mezőkövesd, 1. sz. iskola), II. Vámos Judit (Mezőkövesd, l. SZ. iskola), III. Kindprnal Katalin (álezőnagymihály). Tóth István, a mezőkövesdi 3. ara. általános iskola tanulója a zsűri kttlöndíját érdemelte ki Hídépítés című akvarelljével. Az első helyezetteket az MIIS járási elnökség könyvjutalomban részesítette« a második, harmadik helyezetteket oklevéllel tűntette ki. A kiállított művek elbírálása, valamint a díjak kiosztása után az MIIS járási elnöksége a helyezést elért pajtásokat megvendégelte. Királybíró György megyei szervező ARCOK A BRIGÁDBÓL Aki vissza főtt iimtiiHimimtiiuimiimiMiuiiiJtiiHitMEiiiuiimimimiiiiimiiur. Szeges léc smz űlíoia 1 ^ r\ iadtan csikorog a kocsi fékje a Szinyei-Merse ~ utcában. A volán mellől kiszáll a vezető, le- S hajol és egy szöggel teli lécet vesz föl, amit S szakértő kezek úgy állítottak az úttestre, hogy aki 5 ráhajt kocsijával, hamisítatlan defelctet javíthat ~ azonny ómban. jjj Körbenéz a férfi. A kapuk alól megannyi, kölyök les = kifelé. Elkapja, az egyiket. ,,Te voltál!” Dehogyis ö E volt! „Akkor meg tef’ Ennek meg angyali csodál- E kosás ül az ■ arcán. 5 Apropo, Angyal! Legutóbbi filmjében láttam ellen- — feleinek ezt a nem. éppen játékos trükkjét, akik cmí- 3 gyen késleltették a rettenetes Simon Templarnak, ~ valamennyi tévé-néző csodálattal övezett Nagy Mrs- E terdetektívjének útját. Hanem, ami érdekes lehet a E képernyőn, nem biztos, hogy ugyanaz a Szinyei-Merse £ utcában. Mivel errefelé mostanában nem járt Temp- ~ lar, következésként az angyali históriák bandái S sem. Álékor meg ki, vagy kik tették az útra a szöges — lécet?! = Mégis a gyerekek? Ugyan! Hiszen őket minden este E pontosan fél nyolckor elbúcsúztatja a tv-maci, ho- £ gyan láthatnák, mi történik azután a képernyőn, £ pontosabban a templári alvilágban! Ám, ha mégis előfordulna, hogy egy-egy gyerek, az ~ esti mese után is fent marad, és szülői engedéllyel s tovább nézi a műsort, — hangsúlyozom: szülői en- S gedéllyel, mert hiszen a szülők eme félnyolcas idő- £ pont tekintetében bizonyára rendkívül szigorúak és — következetesek! —, úgy az ő kedvükért javaslom a 3 meseműsorok szerkesztőjének, hogy macijával ekként ~ búcsúzkod jék: s ... és holnap, gyerekek, kevésbé veszélyes módon £ játsszatok Tenkest, Robin Hoodot és Angyalt! = (—la) = Akár hiszi, akár nem, még a honvédségnél is gyorsan szalad az idő. Persze, már csak így utólag visszapillantva látszik rövidnek a huszonhét hónap. Mert a laktanyában nagyon hosszúnak tűntek a napok. De azért senki sem panaszkodott, hogy unatkozik. Gondoskodtak a „programról”. Úgy mondják, a honvédség érleli igazán férfivá a férfi-palántát. S ez így is van. Sok mindent megtanul ott az ember, sok mindenre ráébred, nem ártanak azok a kisebb-nagyobb „megszorítások”. A riadt tekintetű, bizonytalan újoncok „dörzsölt”, életrevaló férfiként szerelnek le, S ehhez hozzájárul a tanulás is. Szinte mindenki tanult, egy kicsit talán az is a kiképző tisztek szándéka, hogy felébresszék a kényelmesebb civil életben elszuny- nyadt tudásvágyat. Ott jöttem rá én is, hogy tanulni kell, ott láttam meg, hogy mennyire „divatba jött” a tanulás. De ez hasznos, s nem múló divat. De nem is erről akarok én mesélni s bizonyára maga sem a kátonaél- ményeimre kiváncsi... Közben azért ne feledkezzünk meg az elénk tálalt földi javakról sem... Megmelegszik a pohárban a sör ... Egészségére! Szóval: a brigád. A kedves kis kollektíva, ahogy manapság mondják. Valóban, nagyon közel állnak hozzám a fiúk. Fiúk? En vagyok a legfiatalabb, szinte gyerekként kerültem közéjük. Tizenöt-tizenhat éves voltam, ipari tanuló, esetlen lakatosgyerek. Akkor alakult a brigád, ötvennyolcban. Nagyon örültem, hogy maguk közé fogadtak. Belepotfyantam egy közösségbe, ahol felnőttként kezeltek, s ahol lehetőségem volt felnőttként viselkedni és dolgozni. Emlékszem, ugyanígy ültünk akkor is, ennél a vendéglői asztalnál, amikor szóba került a brigádalakítás. Én — fiatalkorú lévén — málnaszörpöt ittam. Ha már így összejöttünk, mondta Csutak, azaz Kökény Laci, a leendő brigádvezető, beszéljünk komolyan. Nem tudtuk, mit akar, csak néztünk rá értetlenül. Aztán elmondta a terveit. A kis söröző társaságot, a hosszú évek során összeverbuválódott szakembereket — akik között mellesleg a baráti viszony is kialakult —, szóval ezt a kis társaságot hivatalossá kéne tenni. Amit eddig minden szándék nélkül csináltunk, csupán csak azért, mert jó volt együtt lennünk, most csináljuk szervezetten, tudatosan... Még ott nevet választottunk a brigádnak, másnap beszéltünk azokkal, akik nem voltak jelen a söröspoharas brigádalakításnál, van-e kedvük hozzá, aztán hivatalosan Is megkezdtük működésünket. Amikor bevonultam, már kétszeres szocialista brigád voltunk. Sok mindent kicsiholtunk magunkból, valóban a gyár legjobb szocialista közösségévé vált az „együttesönk”. Persze, ezek csak szavak, de Őröm volt látni azt az évekig tartó felbuzdulást, ami hajtotta az embereket. Mindenki tenni akart valamit, mindenki komolyan vette az olhatároP&st. Annyira összenőttünk, a hétközsiftpolc egymásutánjában végzett apróbb-nngyobb közös munkák annyira összefűztek bennünket, hogy kétségbeestem, amikor megkaptam a behívót... Most, amint látja, itt vagyok. Januárban szereltem le. S ami a legérdekesebb, s tulajdonképpen ezt akartam elmesélni: egy pillanatig sem éreztem a megszokott kollektíva hiányát. Helyesebben: egy pillanatig sem éreztem, hogy kiszakadtam a kollektívából. A kétségbeesés fölösleges volt, a katonáskodás hosszú hónapjai alatt is éreztem, hogy brigádtag vagyok. Kezdetben csak leveleztünk, később — havonta meglátogattam őket. Jöttem szabadságra, második utam mindig a gyár volt. Amikor kórházban voltam, bejöttek hozzám ... Röstellftm elmondani, még zsebpénzt is adtak. Nem akartam elfogadni, de szinte rámtukmálták. A brigádjutalomból nekem is jár, mondták. Persze, egy kicsit azért, izgultam, amikor ismét civilként léptem át a gyárkaput. Nem a személyzetire men- tem, a fiúkat látogattam meg először. Láttam rajtuk, hogy örülnek. Aztán elindultunk, együtt intéztük az adminisztrációs ügyeket. Másnap már dolgoztam, mintha mi sem történt volna. Ügy múlt el ez a huszonhét hónap, mintha semmi változás sem történt volna életemben. Pedig hát történt..! Most a civil életet kell ismét megszoknom. De nem lesz nehéz, a bri- gádtagok, jó barátaim segítenek. Nem is hiszi el, milyen jó érzés — tartozni valakihez... Akár hiszi, akár nem, ez az érzés a legjobb a világon ... Olyan büszke voltam, amikor írták, hogy ismét megkapták a szocialista okleve- > let.. Immár negyedszer. No de milyen gyorsan elröpült ez a másfél óra ... Látogasson meg majd a műhelyben, ott közösen folytatjuk a beszélgetést. Meg kell ismernie a fiúkat, nagyon rendes társaság . . Na, egészségünkre! Ténagy Sándor immumimiummiimmifniiimnitniiuimtiiiiniMUiimiMUiiik' kaphatja mindenki 65 éven felül. Akinek van nyugdíja volt vállalatától, az természetesen annak az összegnek arányában részesül ebből, akinek nincs, az a teljes összeget kapja. Rengeteg társadalmi egyesület patronálja az otthonokat, és van olyan otthon is, amelyben egyaránt élnek óvodáskorúak,, valamint öregek. — Milyen az életmódjuk? — Nagyon becsületes város. Nem nagy a bűnözés. Mint északon általában, sokat isznak, de az állam rendkívül erős harcot folytat az alkoholizmus ellen. Vannak alkoholmentes vendéglők és szállodák, délig sehol se szolgálnak fel alkoholt, viszont bizonyos alkoholféleségekre fejkvótát állapítanak meg, ezt a mennyiséget kedvezményes áron kaphatja meg egy- egy személy. Sok az alkoholelvonó intézet, és nagyon szigorúan büntetik az ittas gépkocsivezetőket. Akkor is lecsukják, ha rajtakapják, ha nem okozott az ittasság balesetet. Az ilyen elítéltet rendszerint az építkezésekre viszik dolgozni. Azt is tapasztaltuk, hogy az étkezés általában nagyon egészséges. Kevés zsírt, fűszert fogyasztai nak, viszont annál több zöldséget, gyümölcsöt és fehérjét. Men megállapodtak —• Mit tudnak rólunk? — A néhány évvel ezelőtt nálunk járt küldöttség látogatása előtt elég keveset tudtak. Kissé még mindig a fel- szabadulás előtti Magyarországot ismerték, élt bennük egy romantikus finn—magyar baráti' szellem. A nálunk tett látogatás óta ez változott. Amikor most náluk jártunk, azt mondták, teljes őszinteséggel óhajtják a kapcsolatot, ás olyan kendőzetlenül mutatták be városukat, ahogy mi is tettük néhány évvel ezelőtt. Két szép színielőadást Slveztünk a város egyik színházában, Láttuk a Twist Olivért musical formájában és Peter Weiss Marat-drámáját. favaly a tampereiek Becsben mutatták be nagy sikerrel a .Vest side story-t. Az előadá- rok valóban művésziek vol- ak. Találkoztunk az új Tár- adalomtudományi Egyetem inn-ugor szakos tanárával, iki jól beszél magyarul. Per- ize benne is él bizonyos fokú «mániákus finn—magyar hanti élmény, ezt a múltból tozzák magukkal mindany- lyian, Mi igyekeztünk akkor v amikor nálunk iá.rtak és most is mai tartalommal meg-* tölteni ezt a kapcsolatot. } — Milyen közös megegyezést született? « — Látogatásunk célja éppen* az volt, hogy a testvéri kap-} csőlátókat az érzelem teréről a« realitás talajára vigyük, vagyis} mindketten profitáljunk be-« lőle. Nem protokolláris kapcso-* latra gondolunk, ők is kimon-} dottan munkakapcsolatot sze-* retnének. Náluk például sok a* reumás megbetegedés, éppen« ezért érdeklődnek Miskolc} gyógyvizei, forrásai iránt. A« traumatológia is érdekli őket,* valamint a mi szociúlpoiiíi-} Icánk, család- és gyermekvé-* delmünk. Mi viszont tanulha Y tunk az iparuktól, építkezésük-« tői egyaránt. Éppen ezért, a* népek barátságának ápolása« érdekében szeretnénk ösztö-* nozni a jövőben a kölcsönös} turista-utazásokat, a kulturális* rendezvények cseréjét, és a} szakemberek kölcsönös latosa-* tását. Meg is állapodtunk,£ hogy írásban kinyilatkoztatjuk* testvérvárosi kapcsolatunkat,* szorgalmazzuk a szakemberek} cseréjét, utcákat nevezünk el* kölcsönösen Miskolc és Tam-} pere nemzeti hőseiről, turista-* utakat segítünk elő, és lehe-} tővé tesszük — illetékes ható-« Ságokkal megbeszélve — a* diákok csereüdültetését egy-* másnál. Finn barátaink han-} goztatták, hogy mindketten kis« nép vagyunk, mindketten saját} erőnkből akarjuk építeni éle-* tünket, ők ezért fordulnak* & nagy érdeklődéssel a történél-« mi rokonság ismeretében a mai} magyarok felé. Mi rajta le-} szünk, hogy ez a testvéri kap- * csolat minél eredményesebb« legyen — fejezte be a beszél-« gétóst dr. Fekete László. } Máté Iván »«) Sáta községben, az egykori Fáy kastélyban több millió forintos tatarozás, átalakítás után alig több mint egy hónapja nyílt meg Borsod megye első gyermekotthona, óvodás korúak részére. Az intézményben egyelőre 32 állami gondozásban levő 3—6 éves korú gyermek kapott egészséges elhelyezést. Az igazi otthon teljességét, melegségét azonban nem pótolja minden vonatkozásban a gondozók odaadása, féltő dédelgetése, a kicsik a valódi értelemben vett otthonra, családra vágynak. Ezt érezték meg az Ózdi Kohászati Üzemek 120 szocialista brigádjának tagjai, akik a. gyermekek rendszeres látogatására vállalkoztak, és különféle játékokkal és ajándéktárgyakkal örvendeztetik meg a kicsinyeket. Vállalták a gyermekotthon technikai berendezéseinek állandó rendben tartását. Sokan otthonukba viszik a kicsinyeket néhány heti tartózkodásra, kirándulásra, üdülésre utaznak velük. A gyerekek a kényelmes, higiénikus állami otthonon kívül az ózdi kohászok erős és melegszívű családjában is igazi otthonra találnak.
