Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-17 / 142. szám

4 sas ÉSZAKMAGYARORSZAG Péntek, 19G6. júnítts lt ——i Az utca pedagógiája A városi ember kórén­/I getegben él. Tiltó éí <& «ä> irat,ian táblák szabá­lyozzák lépteit, az úttesten kijelölt sávokon haladhat át számára építették a járdákat A városi utca a nap 24 órá­jából 18—19 órán át szinte egyformán „foglalt”. Autók, motorkerékpárok százai, s a járdákon emberek ezrei. A sta­tisztika szerint az ember' az utcán tnlti éleiének egyheted részét. Sétálás, bevásárlás, ki­rakatnézés. munkahelyre, szín­házba, moziba sietés — a leg­gyakoribb alkalmak, amikor szemtől szemben állunk az Utcával. Az utcán sokfajta hatás ér bennünket: kedvező, kevésbé jó, vagy egészen rossz. Az ut­cai magatartást a közlekedés- rendészeti előírásokon kívül többnyire íratlan törvények szabályozzák. Rómában az 50- es évek elején törvényt hoz­tak: nyilvános helyen, utcán, parkokban tilos a csókolódzás. Moszkvában ugyanabban az időben a szemetelés kihágás­nak számított. Nálunk a tiltó rendelkezések minimálisak. Talán jó is ez, mert jobban érvényre juthatnak az önindí- iékú pedagógiai elvek. • A minap egy tehetséges de­koratőrre! beszélgettem. Az utca hatásairól, kisugárzásai­ról volt szó. Lelkesen mondta: az utca nevel. Jól tudom, így tanulták a kirakatrendező is­kolában. érveit és lelkesedését el is fogadtam, hiszen magam is sejtem, milyen ízlésformáló hatással lehet emberére az ut­ca. De a kirakat nem minden. Különben is vannak gyenge színvonalú, ízlésromboló kira­katok is. Ismerősömmel inkább arról vitáztam volna, milyen kelle­metlen, egyben magatartás meghatározó hatások érhetik az utca népét. Ila megindu­lunk a Tanácsház tértől a Bé­ke tér irányába, felfigyelhe­tünk a borkóstoló környékén látható „utcai penészekre”, az önmagukról megfeledkező, it­tas emberek szégyenfoltjaira. Nyáron fagylalladagok hull­nak a járdára, mert gyengén rakták a tölcsérbe, vagy ma­ga a íagylaltozó volt ügyet­len. A háziasszony is gyakran elejti a frissen vásárolt tojá­sokat, s később kisgyerekek síkálgatják a járdán a nem túl gusztusosán mutató tojás- sárgáját. A gyerek elejti a.tej­feles, vagy tejesüveget, ott FB kígyózik és savanyodik a po­ros járdán a tejtermék. A Kossuth mozi környékén ma- szatos, rosszul öltözött gyere­kek dariznak 21) fillérek után. A Béke étterem előtt ittas ember őgyeleg. Feje mind ne­hezebbé válik. Aztán elterül az Állami Áruház kirakatának tövében, kopott cipős lábai be­lelógnak a járókelők soraiba. A nagy csemegeüzlet környé­kén, az árkádok alatt söröz­nek. Recés söröskupacok szer­teszét, guruló üvegek a föl­dön. Távolabb cseresznyét majszol egy kamasz, a vörös magokat a járdára köpdösi. A színház árkádja alatt fiatal pár csckolózik. A járókelők jóindulatúan, vagy kevésbé megértőén fejüket csóválják. 12—13 éves srácok vihognak a csókolózó pár mögött. A vil­lanyrendőrnél olajfoltokkal tarkított szerelőruhában férfi préseli fel magát a villamos­ra. A tcrleszkcdés a nagy tö­megben foltot hagy a világos nyári kartonruhákon. A vil­lanyrendőrtől lejjebb négy egymás mellett haladó ember beszélget. A szembejövők csak úgy képesek kikerülni őket, ha lelépnek az úttestre. Amott meg fékcsikorgás, ká­romkodás ... 'alaki egyszer azt mond­ta egy tanácskozáson: nem állíthatunk min­den ember mellé nevelőt, aki figyelmeztet: ne szórd a járó­kelők fejére a szőnyeg porát, ne szemetelj, ne részegeskedj, ne szertelenkedj az utcán. A költő is szomorúan látná: „a színek víg pacsirtái” alig- alig zengenek azokon az ut­cákon, amelyeken egy kicsit szabad prédává válik a járda és az úttest. A kőrengeteg „embersűrítő” voltát sokan nem veszik figyelembe. Az ember-erdő szokások, maga­tartások tucatját produkálja az utcán is. Vannak követésre méltó szokások: az utcai jól- öltözöttség, (kellemes miskol­ci tulajdonság ez), a szűkre szabott járdákon gyakran ta­pasztalt udvariasság, és a kart karba öltött szombat délutáni, vasárnapi séta. De vannak követésre egyáltalán nem mél­tó szokások. A kirakatok többsége, saj­nos, változatlanul nem nagy­városi A kibontakozást per­sze gátolja a sok szűkre sza­bót, korszerűtlen, ügyetlen ki­rakatnyílás. De ahol lehetőség kínálkozna, ott is agyonzsúfol­Hajdú Béta: Aki nyugovóra. I ©fsa 1 aaj ába KÍSZ-oUaíás a szerencsi sarasban Az 1965/66-os KISZ politikai Oktatás nyolc forma alkalma­zásával bonyolódott le a sze­rencsi járásban. A kiszesek- nek mintegy 73 százaléka je­lentkezett valamelyik tanfo­lyamra. A változatos témájú előadásokhoz a járási KJSZ- bizottság 300 különböző dia- íilmet biztosított, valairfint 00 világpolitikai térképet és mintegy 250 fényképes do­kumentumot. A folyamatos oktatás ennek ellenére sem volt mindenütt zavartalan, például Legyesbényén, Alsó- dobszán, Rátkán, a Tokaji Fmsz KISZ-szervezeténél. Ez­zel szemben jó eredménnyel zárták a taníolyamot Sóstó­falva, Taktaszada, Szegilong, Golop, Tárcái ÁG í„ Taktabáj, Csobaj, Tarcal-Kőbánya, Mád Ásványbánya, valamint a bodrogszegi őrlőmű KISZ- szervezeténél. Az ipari és a mezőgazdasági kérdéseket tár­gyaló tanfolyamokhoz Tar­cal-Kőbánya és Mád Ásvány­bánya KISZ-szervezete fel­kérte előadásra az üzemve­zetőt és a főmérnököt is. Szinte mindenütt felvetődött az az óhaj, hogy jobban épít­senek a fiatalokra, mint ed­dig. A diósgyőri szénbányászai kezdete Kissely Gyula tanulmánya bányászat kezdetét. Az erede­ti dokumentumok többsége a Szlovák Állami Bányásza­ti Levéltárban volt található. Erre is csak 1959 után, egy nagyobb levéltári iratrendezés során ügyeltek fel. A meglelt dokumentumok teljes részle­tességgel tárgyalják a szén­bányászán kutatásokra vonat­kozó terveket, elképzeléseket, s a későbbiek során a realizá­lást. Kiszely Gyula a diósgyőri szénbányászat kezdeti szaka­szát eredeti dokumentumok alapján tárja fel, s így rajzo­lata az 1767—1868-as időszak­ról a leghitelesebb. A tanul­mányhoz nagyon érdekes,, ér­tékes térképeket mellékel, é: gazdag irodalmat, iratjegyzé­ket tesz közzé. Ha netán vala­ki terjedelmesebb és átfogóbt tanulmányt szeretne írni z fenti témakörben, példamuta­tó kollegális módon, szorgal­mas csoportosításával és fel­halmozott adataival ICiszel) Gyula ezt nagyban elősegíti. A tanulmány részletesei megismertet a diósgyőri koro- r.auradalom kialakulásával Fazola Frigyesnek jés kortár­sainak kutatásaival,, szóvá te­szi Mária Terézia bányászko­dást serkentő jutalmait, na­gyon érdekes megvilágításai adja a vaskohászat és a kö- szénbányászat egymásrautalt­ságának, összefüggéseinek. Vé­gül a szervezett állami szén- bányászati kutatásról ad ké­pet. A fejezetet hiteles és pontos statisztikai adatok egé­szítik ki. A kiállítás és a nyomdai kivitelezés a Herman Ottó Mú­zeum és a Borsod megyei Nyomdaipari Vállalat gondos­ságát dicséri. (P—1) A Múzeumi Füzetek 18—19. számaként figyelmet keltő tanulmány jelent meg a diós­győri szénbányádat kezdeté­ről. A dolgozat áttanulmá­nyozása nemcsak a szakembe­rek számára lehet érdekes, ha­nem sok haszonnal forgat­hatják az átlagolvasók is. Té­mája kibontása közben ugyan­is a szerző sok új általános történelmi mozzanattal ismer­tet meg. Mindazok a tanulmá­nyok, amelyek eddig a diós­győri szénbányászat kezdetét dolgozták fel, eredeti doku­mentumok hiányában kényte­lenek voltak beérni puszta következtetésekkel. Kiszely Gyula olyan forráshoz jutott, amely a leghitelesebben raj­zolja meg a diósgyőri szén­Mezőgazdasági , gépállomások Figyelem! Figyelem! Az aratás napokon belül megkezdődik, a torlódás elkerülése érdekében az ARATÖGÉPZSINEG bálAzözsineg BÄLÄZÖ HUZAL (drót) GABONASZSAK TAKARÓPONYVA és EGYFENEKÜ TŰZVÉDELMI HORDÓ (109,— Ft/db) szükségletüket most szerezzek be. Megrendeléseiket mielőbb jutassák el vállalatunk­hoz, mert a későn beérkező két, esetleg raktárkészlet hiányában csak késedelmesen tudjuk teljesíteni. AGROKER Vállalat pedig minden pereputtyom Marostorda megyéből való. , - , nézem az Most nezem, akkori 36— 37 éves Tamási nagy kari má­jú, műyészkalapos fotográfiá­ját, magas galléros télikabút- ját. Messzenéző, gondolatlátó tekintető akkor is az volt, amit Nagy László az Elet és Irodalom június 4-i számában közölt rézkarcán megörökített. Csak éppen itt a félprofil jobbra, a rézkarcon meg bal ra fordul, és kalap nélkül mu­tatja az író magas homlokát. Más alkalommal egy mis­kolci ünnepi hét író találkozó­jának sokadalmában jöttünk össze, már mint régi ismerő­sök, hol itt, hol ott, több más, vendég íróval együtt. Ma is meg tudnám mutatni Tapol­cán pontosan azt a helyet, ahol egy hat-nyolc tagi) tár­saság az Anna szálló kerthe­lyiségében — akkor még nem volt kikövezett a terasz — fe­ledhetetlen órákat töltött Ta­mási Áronnal, aki kimeríthe­tetlenül ontotta magából a szé­kely népi élet anekdotakin­csét. Nemcsak Miskolcon, hanem a megye falvaiban is fel-fel- tünt később Áron, ha hírét vette valamiféle népet érintő eseménynek. Magam sem tud­nék erről, ha újságírói út­jaim során véletlenül ott nem lelem egyik faluban a parasz­tokkal meghitten beszélgető írót. A falu- és lélekkutatót, aki mind nagyobbra nőtt , a Királyhágón innen cs túl egy­aránt. Nem tartottam minden mis­kolci látogatását számon, de tudom, egyszer-egyszer meg­fordult itt könyvnapokon s más alkalmakkor. Magam legutóbb a színház klubhelyi­ségében láttam viszont az öt­venes évek valamelyiken. Néhány mai miskolci író em­lékszik még erre a találko­zóra. mr . . i könyvek, s más Lrldl'ltOK nyomtatványok között. Visszaperdítem az idők változásait, különböző tájak és emberek rezonálását a törté­nelem fordulóira. 1943 októbe­rében huszonhat tagú „anya­országi” újságíró csoport járt hatnapos tanulmányúton Er­délyben az EMGE meghívásá­ra. Kolozsvártól Csík megye nevezetes helyeiig jártunk meg sok várost, falut. Sok helyt a vendéglátók szerepe­ljen kedveskedő erdélyi írók szolgáltatták a tanulmányi csoport viharossá fajuló vi­lágnézeti vitáihoz a csillapító humort. Látogatásunkat; amelynek részese volt történe­tesen Darvas József is. *• EMGE RM4-CS „Erdélyi Gaí' danaptúra” örökítette meí Ezért, meg azért őriztem mcí ezt az ajándékba kapott, 6» oldalas kalendáriumot, meri sok hasznos mezőgazdasági ta1 nulmány és egyéb anyag mel; lett gazdag irodalmi anyagp* is tartalmaz az erdélyi íré* verseiből, novelláiból. Köztö*| két Tamási-írást. De pergessük visszább nä néhány évvel az idő kereké* Elébb azt mondám, hogy Arc* neve országszerte, sőt két-of' szágszerte egyre hangzatosak bá nőtt De ne én mondjál* ezt, azért hát belelapozok KELET NÉPE 1939. április számába, amelyben Féja Gél* akkori hangja szól Tamás Áron az időben megjelelj Szülőföldem című új köteté ről. (A Kelet Népét Féja G? za és Szabó Pál szerkesztett* akkor.) „Tamási sohasem tört ki maga Urai környezetéből” írja Féja — „elképzelhetett len, hogy pl. a mai értelem' ben licit ,történelmi’ regénk írjon. De egészen beláthatod lan az életterület és az él ménytömeg, amihez lírai él' meny, lírai erecske köti. Ö a. legtisztább teremtó mai magyar irodalomban, talán az egész magyar irodtf lomban is. Költóibb legtöbb lírikusunknál.” jt lapszám élé* Ugyané Tamási Aro* „A határkerülők” című elW szélése reprezentálja többe* között a színvonalas tartat mat. Beleolvasok az ízese* megírt lírai elbeszélésbe, amíg ízlelgetem egy-egy szét egv-egy mondat varázsos za' ma tát, mondogatom AncsU' Icámnak, hogy jobban meg' győzzem magamat is igazam' ról: látod, nem halt meg Árok hiszen most is vele beszélj' tek . .. Aztán olvasom az írá* végső mondatait: „Ölembe veszem a virago' kát, és úgy viszem a temeti' be. Messze bent van az apáé1 sírja, együtt a nemzetség ré‘ gi halottjaival, kiknek elejéi még akkor temették Ide, ami' kor felütötték a temetőt ■■ Mellette a testvéreim fcküsi nek, haton. Majd nagyapái* cs az ö fiai. Tovább dédapái* nyugszik és az ősök szám*' san. ölemből odateszem a virá‘ gokat az apám sírjára ... Aztán mozdulatlanul nézem * földet és az jut eszembe, hódi valamikor én is itt fogok f küdni... .........Miénk a fény, amjl lelkűnkbe fogadunk, s a föltí amelyen, élünk és meghalunk­K öny v t ár be re s $ cl ezés i kiáll fi ál nyílik Miskolcon Mint lapunkban már hírül adtuk, a II. Rákóczi Ferenc Könyvtár június 18-án nyitja meg az SZMT-székházban azt a kiállítást, amelyen bemu­tatják, milyenek legyenek a korszerű könyvtári berendezé­sek. A kiállítást délelőtt 10 órakor Szőnyi László igazgató bevezetője után Varga Gá- borné, a megyei tanács bv- elnökhelyettese nyitja meg, majd szakkommentárt mond dr. Tombor Tibor, az OKDT könyvtárépítési és berendezési szakbizottságának elnöke. A kiállításon bemutatnak 96 darab könyvtári bútort (azo­nos rendeltetésűek több vál­tozatát is) és két komplett kis­könyvtár! berendezést, A bú­torokat a Sátoraljaújhelyi Asztalosipari Klsz készítette, s a ktsz szakemberei június 22-től részt vesznek a kiállí­táson, hogy felmérjék az ér­deklődők igényeit. Június 20-án 10 órai kezdet­tel Szabados László, a Könyv­tártudományi és Módszertani Központ munkatársa tart ve­títettképes előadást a megye területéről meghívott járási, városi és községi tanácsi ve­zetők, valamint szakszerve­zeti bizottságok elnökei szá­mára. A meghívottak elláto­gatnak megyénk legkorsze­rűbb könyvtáraiba is. A kiállítás alkalmából jó' nius 21-én és 22-én Miskol con tartja soron követkéz* ülését'az OKDT könyvtárép1' tcsi és berendezési szakbizott' sága is. 23-án és 24-én tapasz' talaícsere megbeszélés lesz más megyékből érkező könyv­tárosok részvételével. A Idái' lítást 25-cn zárják. fi Miskolc’’ tazeti Színház műsora 17, pónlek. Eérletsztinct. MY FA^ LADY. 7 órai > 18, szombat. Bérletsz.Onet. RP FAI It LADY 7 óra. 19, vasárnap. Bérletszünet. MAYA 7 óra. 20, hétfő. Nincs előadás. . 21, kedd. Bérletszünet. MY FAÍ** LADY. 7 óra. . 22, szerda. Bérletszünet. MY FAÍ** LADY. 7 óra. , 23, csütörtök. Bérletszünet. VP FAIR LADY. 7 óra. 24, péntek. Bérletszünet. MY FAJ# LADY. 7 óra. A MAGYAR RADIO miskolci stúdiójának műsora <a 188 méteres hu Mám hosszon 18—19 óráig) Borsodi tükör. Újítók között. . . Nem feledkeztek meg róla!.;# Legújabb lemezünk. Kulturális krónika. A hétvége megyei sportműsorai A jazz kedvelőinek. wr1 az idei Két nappal könyvhét megnyitása előtt lehelt utol­sót Tamási Áron. Attól kezd­ve egy-két hétig alig múlt el óra, hogy ne került volna szó­ba neve, életműve, szépigaz emberi vonásai. Könnyek is csordultak, könyvek, folyóira­tok lapjai fordultak, mert túr­ion fúrt, zakatolt bennem va­lami, ami nem hagyott nyug­ton. írnod kell róla. ha nem akarod, hogy új veszlesé'gérzet zsugorodjék a többi közé. Hangold bele magadat az élő, időtlenül élő Áron szűkszavú sokatmondásaiba, s meglátod, átveszed az ő mosolyát, hogy a székely derű jegyében szól­hasd róla, amit mondandó vagy. — így szólt a belső hang, amelynek engedelmes­kedem. Lapozgatom az Erdélyi Szép­míves Céh 1934-ben kiadott Antológiáját, amely betűrend­ben sorakoztatja lel az Erdé­lyi Helikon íróit, szám sze­rint harminckettőt, a szemel­vényekhez mellékelt fényképes rövid személyi adatokkal. Ho­gyan is, mikor is került bir­tokomba ez az ízléses, 490 ol­dalas könyv? Igen, tudom. El­ső találkozásom emlékét őrzi hat-hót erdélyi íróval és Kosz­tolányi Dezsővel, aki Buda­pestről elkísérte őket Mis­kolcra. Ä Korona szálló egyik termében találkoztak Miskolc irodalmi életének ismertebb tényezőivel avégből, hogy kap­csolatot teremtsenek velük, s új híveket szerezzenek a Szép­míves Céh égisze alatt tere­bélyesedő erdélyi irodalom­nak. Hírük, nevük, műveik meg­előzték őket, s így könnyű volt velük a közös nyelvet megta­lálni. Tamási Áronnal külö­nösképpen, amikor kiderült, hogy szülőfaluink — az Ud­varhely megyei Hirkaslaka és a Fogaras megyei Zernest nem esik távolabb egymástól pár tíz kilométernél, különben nak minden szögletet, nem szárnyalhat a fantázia, nin­csenek megkapó, vagy akár meghökkentő kirakatok. Pe­dig mennyi ízlést, elrendező­készséget, színérzékenységet tanulhatnának gyermekeink a szép kirakat láttán. S az utca? Az utcai „színek víg pacsirtái”, a helyénhagyott virágok, a bántatlan szobrok, az illatozó kőpárkányok még mindig nem igazi esztétikai látványosságok. Bár már az öltözködésben is eléggé tehe­tősek vagyunk, a sarki fűszer­boltba azért mégis pongyolá­ban szaladnak le a háziasszo­nyok. Az utcai öltözködés vá­lasztékossága sem mindig megfelelő. Pedig ha tudnánk, milyen fontos pedagógiai té­nyezők ezek. A figyelő, ser­dülő gyerekek, a kamaszok rengeteg impulzust kapnak az utcán. Sokan ott tanulnak meg öltözködni, viselkedni, a divat is az utcán hódít, terjed igazán. M z utca pedagógiája csak úgy lehet hatá­sos, ha sokat és inten­zíven fáradozunk azon, hogy minden, amit az utcán te­szünk, egy kicsit tudatos le­gyen. Itt most nem egyszerű­en a városképről van szó, ér­zésem szerint jóval többről. Az ember magatartásainak, szoká­sainak alakításáról, szépérzé­kének fejlesztéséről No, per­sze, ehhez az is kell, hogy a borxnérések pultjainál valóban ne adjanak italt az ittas em­bernek. A csókolózó párok fi­gyelmét gyengéden fel lehet rá hívni, hogy az utca nem al­kalmas a szerelem megnyilvá­nulásaira. És talán a brigád­vezetők is tudnának segíteni abban, hogy a munkából ha­zasiető brigádtagok ne olajos ruhákban szánjánál; fel a jár­művekre. Meg lehet találni a formáját, hogy az emberek többségében szunnj'adó peda­gógiai erő és tehetség a jó- ízlés és a tapintat határán be­lül valahol azért gyümölcsöt hozzon. Párkány László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom