Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-05 / 132. szám

▼asárnap. T96«. ftmhts S. fiSZAKMAGY .ÍRORSZÁG Egészségvédelmi tanácsok. A pikkelysömörről Irta; DK. PAKK ÁSD Y JÖZSK F A pikkelysömört elsősorban enyhén gyulladásos alapon ke­letkező, viaszszerű pikkelyes hámlást mutató bőrkiütések teszik kellemetlenné. Ritkán okoz egyéb panaszokat, mint viszketést, égést. Elhanyagolt esetben a száraz pikkelyes fel­rakodás berepedésekhez ve­zethet. Az elváltozások főleg a hajas fejbőrön és a végtagok feszítő oldalán helyezkednek el. Nagyságuk, megjelenési for­májuk szinte minden embe­ren más és más. Néha csak lencsén.viek, máskor akár te­nyérnyiek vagy összefüggően nagy testrészeket beboríthat­nak. Fizikai, kémiai ingerek a tüneteket kiválthatják. A ki­ütések száma is változó. Van beteg, akinek csak egy­két pszoriázisos elváltozása van, van akinél több százat találtunk. A betegség lefolyá­sa is másként alakul egyénen­ként. Leggyakrabban a nyári javulást, vagy tünetmentese- dést téli rosszabbodás követi. Az esetek többségében ilyen szakaszosan változik az egész élet folyamán, de előfordul az is, hogy néhány hónapi jelen­lét után végleg eltűnik, s sohasem jelentkezik többé. A betegség kezdetén tehát sem időrendi lefolyására, sem a kiütések megjelenési formáira vonatkozóan biztos kórjóslatot mondani nem tudunk. Biztos azonban az, hogy a betegség nem fertőző, az éle­tet nem rövidíti meg, a ritkán jelentkező ízületi panaszoktól eltekintve, belső szervi káro­sodásokkal nem jár. Rendkí­vül kellemetlen viszont esz­tétikai szempontból. A kiüté­seket jól látni, ezek fedése sok gondot, kellemetlenséget okoz. Az emberek idegenked­nek a pikkelysömörös beteg­től, attól félnek, hogy betegsé­güket elkapják. Mindez sok bánatot okoz a lelkileg amúgy is megviselt pszoriázisos be­tegnek. Ismételten hangsúlyo­zom, hogy e bőrbaj nem fer­tőző, nem vihető át egyik em­berről a másikra, ezért bántó megjegyzések helyett igyekez­zünk megértéssel könnyíteni amúgy is kellemetlen helyze­tükön. VÉGLEGES gyógyulást biz­tosító gyógyszer hiányában a legkülönbözőbb helyi és belső kezelési eljárásokat pró­báltak ki. Kívülről napozással, gyakori fürdéssel és külsőleg alkalmazott gyógyszerekkel tudunk az állapoton javítani. A zsíros alapanyagú kenőcsök puhítanak, a hatóanyagként beléjük kevert szerektől füg­gően sejtszaporodást csökken­tő, szaruoldó és felszívódást gyorsító hatás segíti elő a kiütések eltüntetését. Kevés olyan belsőleg alkalmazott gyógyszer került forgalomba, melyet ne próbáltak volna ki a pikkelysömör gyógyítására. A vitaminok és hormonok egész sora mellett használtuk az arzént és néhány sejtsza­porodást gátló szert is. Egye­sektől jó eredményeket kap­tunk, tartós adagolásukat azonban káros mellékhatásaik gátolták, sajnos a kedvező ha­tás leggyakrabban csak átme­neti. Szükségesnek tartjuk a fel­tételezett megbetegitő ténye­zők kikapcsolását, emésztési, hormonális, idegrendszeri za­var rendezését. Emellett ked­vező hatású a vitamindús, zsírszegény táplálkozás, gya­kori fürdés és napozás. A bőr­gyógyász szakorvos rendelte rendszeresen alkalmazott külső és belső kezelés hozzájárni a kiújulási készség csökkentésé­hez, a betegség tünetének mér­sékléséhez, esetleg végleges gyógyulásához. Fejlődünk, fejlődünk A Kajászómonostori Irodalmi Hírnök le­bilincselő írásműben ad számot arról, hogy fejlődésünk mai szakában már nemcsak ka­tona- és jogásznép vagyunk, hanem íme, vérbeli versolvasó nemzetté nőtt a magyar. Meggyőzően tudósít arról, hogy a prófétá­kat, Dávid királyt, Sapphot, a latin poéták hosszú sorát és a legújabb kor teljes termé­sét is beleértve, sőt amióta irodalomtörténe­tet írnak szerte e világon, összesen nem ol­vastak annyi verset, mint napjainkban ha- zánkszerte. Népünk a második ötéves terv utolsó esztendejében, 1965-ben összesen 55 033 796 lírai költeményt és 40 166 177 bal­ladái, elégiát, naiv- és műeposzt, sírverset és bordáit stb.-t, stb.-t olvasott el, és ezzel a föld valamennyi versolvasó nemzetét ma­gunk mögé utasítottuk. Kellemesen kielégülve látom, hogy nem­zedékünk. Petőfi mai utódai hívek marad­tunk e nagy hagyományhoz és ha a mi Sán­dorunk, akár egyetlen röpke pillanatra is feljöhetne a síri világból, nyilván a jól vég­zett munka örömével térne vissza az Ely- siumi mezőkre. Lelkendezve állapítaná meg, hogy íme, nem élt hiába, és a tovatűnt csak­nem 120 év során e hazában az egy íőre jutó költeményfogyasztás azóta is erőteljes növekedésben van. De persze, az emberfia gyarló és e szívet- melengetó hír nyomán kizsendült eufóriás percek múlásával ismét savanyú szkepszis ülte meg borongásra hajló lelkületűmet. De a szocialista gondviselésnek hála, né­hány oldallal odébb a Hírnök már ismét ar­ról tudósít, hogy a magyar táncdal színvo­nalának további emelése okából a nyáron táncdal-fesztivált rendezünk. Nos — örül­tem a hírnek — végre e fiatal, nemesröptú műfajban is megcsattogtathatjuk frissen ki­zsendült oroszlánkörmeinket a nemzetközi vetélkedés porondján. Amióta ugyanis a Volt egyszer egy kemence kezdetű, gyerme­keink nemesítésére kelt bűbájos népdalunk tanvtamosított változatát a fülembe haran­gozták, jómagam is derűlátással ítélem meg, hogy — népi talajon — e műfajban is csak­hamar elérhetjük a világszínvonalat. Sajna azonban e vidámító hír után ismét fanyar hangulat, kerített hatalmába. Töpren­gésem nehéz keresztjével a vállamon indul­tam útnak szokott esti sétámra. Utam Ady Endre szobra felé vitt. A költőfejedelem ma is ifjúságom ízeit idézgeti és legkedvesebb emlékeim hunyó parazsát lobbantja lángra. Az ólmos szürkületben a kis névtáblára pil­lantottam, majd egyre szélesebbre táruló pu­pillával sillabizáltam a név elé firkantott nagy latin F és a kis latin r betűt. Első meglepetésemben a palánkra maszatoK ka­maszcsínyre gondoltam. Ezután önkéntele­nül összeolvastam a két betűt és a vésett- aranyozott szöveget. Megállapítottam, hogy a két betű írója Ady Endre nevét egyszeri­ben Fi-Ady Endrére változtatta. Meglepetésem első pillanatában blaszfé- miának érzékeltem a cselekedetet. Csakha­mar rájöttem azonban, hogy az esetnek mé­lyebb értelme van, és lelkiíüleimmel máris hallottam, hogy a Népstadion B-középjének tájékán nemcsak a Puhavagyjenő és más hasonló filantróp tartalmú szózatok dörren- nek majd el, hanem például a Góg és Ma- góg fia vagyok én, valamint egyéb örökéle­tű Ady-poémák is íelzúgnak a nagy szavaló­kórus ajakén. És ez bizony nem csekélység! Ilymódon a költő igazi nagyságának zenit jére hághat fel, mert a jövőben nemcsak a fránya értelmi­ség szívében és fejében, hanem hazánk leg- fennköltebb fórumán, a Népstadion B-közép- jén is dörgedelmes megaíont kap. Vincze Oszkár Nagyszerű fiú A z egyik este, úgy kilenc óra tájban, derék ba­rátomba, K elemenbe ütköztem. Sietett, s rohantában majdnem fellökött az útkeresz- teződésnéL — Ö, te vagy? — torpant meg. — Képzeld, most jövök Süllyed, de válogat i véfAcM, — Csak egy olajszállító vaui * közelben, taxajsliajó nbaou Zenei krónika Aludjon külön, és hagyja, hogy bekenjék egymást! — Hát persze. — És hogy bokán rugdossa a lányokat?!... Édes istenem! Minek kezdenek ki vele? — Ügy. Elvégre férfi méltó­ság is van a világon ... És csak ennyi a kifogásuk ellene? Barátom nagyot lélegzett, majd megtörölte izzadt homlo­kát — Van még egy-két apró eset, de szóra se érdemes. — Gondolom... De szórt csak jólesik, ha kipar.aszolja magát az ember. — Igazad van .. Hogy mi­lyen megértő barát vagy! — s a kárvallott panaszos, férfiasán megrázta jobbomat — Egyszóval? — Tudod, milyen régi Isko­la az övék. Valami mindig el­romlik. Pisti ilyenkor azonnal beveti magát. Hiszen ezermes­ter! Például a múltkor is rend - behozta a vécét. — Bravó! — lelkesedtem. — És mór ez is baj? — Nagyon finnyásak ... Míg Pisti kijavította a vécét egy kis víz kiszaladt a folyosóra. — Ebben a hőségben! — le-' gyintettem. — Ezt mondtam én is 1:. Ta­lán baj volt hogy egv-két órán át mezítláb mentek be az osz­tályba?! ... Bokáig érő vízbe különben sem fulladt még be­le senki! — Csak ennyi az egész? H át van még. amit na­gyon feihánytorgal- nak ... Tudod, Pisti­kém igen gyakorlatias ember. Nem szereli a fölösleges cuc­cokat Nagyon unta már, hogy a megmaradt rongyok, egy zsákba gyömöszölve, ott foglal­ják a helyet az udvar egyik sarkában. Az az ötlete támadt hogyha a MEH-nek már nem kell. hát. égessék el!... Egyik hűvös napon ez meg is tör­tént ... Hogy közben szél tá­madt, és a lángok belekaptak az iskolába? ... Erről a fiam igazán nem tehet' .. De azt meg kell hagyni, hogy most is talpraesetten viselkedett. Rög­tön riasztotta a tűzoltókat! — Bámulatos!! — mondtam. — No, ugye!? — És még ilyen nagyszerű fiúnak akár­mik magatartásból hármast ad­ni! Balogh Béni A PIKKELYSÖMÖR — or­vosi nyelven pszoriázis — azon jóindulatú, nem fertőző, idült befolyású bőrbetegségek egyi­ke, melynek tüneteit évszáza­dok óta ismeri az orvostudo­mány. Keletkezésének oká­val, kezelési módjával napja­inkban is világszerte sokan foglalkoznak, s bár egyes rész­letkérdések egyre világosabban állnak előttünk, egységes ki­váltó okot, minden esetben végleges gyógyulást hozó gyógyszert ez ideig nem sike­rült felfedezni. A legtöbb esetben serdülő­kor után kezdődő betegség; igen gyakori, statisztikai ada­tok szerint, Európában az össznépesség egy százalékában fordul elő. Érdekes, hogy né­gereken rendkívül ritka, en­nek magyarázatát a bőr foko­zott festéktartalmában látjuk. Létrejöttét a pikkelysömör kutatásával foglalkozó több tényezőben keresték. Kimu­tatták, hogy szerepe van az átöröklésnek. Feltehetően a megbetegedésre való haj­lam öröklődik. Felvetődött a bacilusok, vírusok okozta fer­tőzés lehetősége is. Ellene szól, hogy ez ideig nem sikerült az elváltozásból kórokozót ki­mutatni, nem lehetséges más­ra való átruházása, eredmény­telenek az antibiotikumok. Egyes kutatók anyagcsereza­vart tételeztek fel, olyan vál­tozásokat mutattak Id a zsír és cukor anyagcserében, me­lyet kórjelzőnek tartottak, azonban álláspontjukat, akár­csak a belsőelválasztású mi­rigyek mű ködészavarával való magyarázatot, nem sikerüli bizonyítani. Az idegi behatá­sokra való tüneti fellobban á- eok amellett szólnak, hogy az idegrendszernek is fontos szerepe van a betegség létre­jöttében. Érdekes új ered­ményről olvashatunk az „Élet és tudomány” című lap ez évi 9. számában. Eszerint a beteg bőrterületén a sejtképződés viharosan felgyorsul, a leg­külső réteg sejtjei' minőségi változást szenvednek, sok szaru képződik. Ez magyará­zatot ad a kiütések kelet­kezésének kortanához, de nem tisztázza a kiváltó okot, mely­ről ma azt tartjuk, hogy az a szervezet több belső, eddig ismeretlen tényezője által ki­váltott. sajátos bőrreakció. az év végi szülői értekezletről — No és? — Hogyhogy és?! — méltat­lankodott. — Persze, neked nincs gyereked, könnyen be­szélsz. — Nem egészen — világosí­tottam fel. — Ma már a peda­gógia közügy, drága barátom... Hogy úgy mondjam, társadal­mi kérdés... — Csak nincs megint baj a fiacskáddal? Kelemen mérgesen nézett rám: ..Ugratsz?’’ — Világért se.T! Kíváncsi lennék. — Hát akkor hallgass ide kezdte megenyhültem — Te is­mered a Pistit? — Pólyáskorátől. — És mi a véleményed róla? — Hát... hogy is mond­jam .. Élénk. Igen élénk... amolyan fürge fiú — udvari­askodtám. — Na látod... És c-zt nem értik meg. Elképesztő! ; —- És mégis, mik a kifogá­saik? — kíváncsiskodtam. ; Barátom legyintett. — Bagatell dolgok, úgy mondjam, apró-cseprő esetek... És ezekért hármas magatar­tást akarnak neki adni! — Felháborító! — mondtam. — Persze, hogy az!... Nem is nyugszom bele. Felmegyek a... — Jól teszed... De mégis, miket kennek a fiadra? — Hogy mondtad? Kennek? — Nem titkolt, büszkeséggel el­mosolyodott — Az a Pistike szokása ... Tudod, olyan eszes, találékony gverek, hogy kirán­dulások alkalmával, persze éj­jel, cipőpasztával bekeni alvó társai arcát... Hát nem lele­ményes?! — Meglepően! — szóltam őszintén. — De hát ez csupán apró csíny. — Persze, hogy az.. 2 Ezt a Márton tanár úrnak is meg kéne értenie. — C az osztályfőnök? — Nem ... Csak véletlenül az ő arcát is bekente a Pistike! — Tévedni emberi dolog — nyugtattam meg. E zt mondtam én is. És egyáltalán, minek al­szik efte tanár a diá­kokkal egy szobában?! Még éjjel is bakterkodni fölöttük? nulása. Ha még tónusa is gaz­dagabbá és pallérozottabbá válik, fuvolázása a legnajob­bakéval vetekedhet majd. Re­ménységünk valóságos, hisz még öt zeneakadémiai eszten­dő segíti őt kibontakozásában. Produkciójának sikeréhez hoz­zájárult Benkő Zoltán kiváló kamaramuzsikálása. A fuvola- zongoraszólam teljes azonosu­lásának élményét nyújtották a mű nagy részében. Ezt az! egyensúlyt csak a zongora di- \ namikai túlsúlya bontotta meg; a gyors tételekben néhány he- 1 Íven. Szinte maradéktalan mű- ■ vészi produkciónak a III. tételt ! éreztük. Rendkívüli tehetségű; fuvolistánk — szívesen hall-; gatnánk őt máskor és gazda-; gabb műsorral is — két rá-! adással köszönte meg a méltán I lelkes tetszésnyilvánítást. Szünet után Musszorgszkij; Ej kiállítás képei cfmü mü­vét zongorázta Benkő Zoltán. • Szólistaként öt már két éve nem hallottuk. Abban a fejlő­désben, amit e téren is meg­tett, bizonyára része van két- zongorás és kamaramuzsikusi ; működésének. Valóban festői, i képi módon szólaltatta meg a szerző hasonlóan képi inspi-1 rációjú alkotását. A többnyire ; az utolsó tételekben megmu- j tatkozó pontatlanságok sem' tudták elhalványítani a vízió-! náÚs megjelenítés erejét,; szu ggoszti vi tását, s ami az elő- j adás legnagyobb erénye: nagy i formába való foglalását. Laczö Zoltán < feladatok eredményes megol­dását, • A SZOVJET ZENE legki­1 emelkedőbb, s az egyetemes zenetörténet egyik legérdeke­sebb képviselőjének, Szergej Prokofjevnek állított emléket születésének 75. évfordulója alkalmából a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola Prokofjev emlékhangversenyé­vel. A műsor első részében, a szerző munkásságát méltató megemlékezés után, Prokofjev első alkotói korszakából való — hegedű-zongorára írott Me- lódiák-ból játszott Gál Károly es Benkő Zoltán, s ezzel meg­teremtették a hangverseny jó zenei légkörét, Az est középpontjában fog­lalt helyet az érett mondani­valót és stílusösszeíogJalást nyújtó, s az előadókkal szem­ben igen komoly igényeket tá­masztó D-dúr fuvola-zongora szonáta. A fuvolaszólamot Ma- tuz István, u szegedi Zenemű­vészeti Szakiskola végzős nö­vendéke adta elő. Őszinte elis­merésünket és tiszteletünket vívta ki tökéletes hangszertu­dása, a szó igazi értelmében vett virtuozitása, hajlékony dallam formálása, pregnáns rit­musa. s minden — mélyről, fakadó muzikális megnyilvá­Endre orgonaművész előadásá­ban, ezzel is aláhúzva a ba­rokk zenetörténeti hagyomány korhű felidézési szándékát amikor a kor divatja szerint oratórium hangversenyek szü­netében orgonaverseny szólt. A koncertet Händel: 112. zsoltá­rának impozáns el áldásával fejezte be az együttes. Az egész hangverseny össz­képében reprezentatív és gaz­dag élményét részben Reményi János — a jó zene megszólal­tatása ügyében semmi fárad­ságot és akadályt nem ismerő — kórusszervező és vezető munkájának köszönjük, aki aktív közreműködésével és a kamarazenekar rendelk érés re bocsátásával segítette a kon­cert sikerei. Az előadás kisebb fogyaté­kosságai az SEMT-kórus mű­ködésének alkalomszerüségé- bő), n zenekarral való csekély találkozásból, s az egyszeri szólista próbából adódtak. — Leafőbb és legsürgetőbb orvos­lást egy szervezendő városi kórus ü je kíván. Jó reménységgel szolgál az a tudat, hogy az avasi koncert muzsikáját élvezők fülében még visszacsengenek a több hasonló szépet kívánó, zengő akkordok, s az a néhány fogya­tékosság, ami valóban előfor­dult, csillapodni nem szűnő rezgésként fogja sürgetni a MISKOLC hangversenyélete az évad második felében több új színfolttal gazdagodott: a szimfonikus zenekar jó kon­certjeivel, külföldi szólisták gyakori szereplésével, önálló zeneszerzői esttel. Ennek a va­lóban színes sorozatnak a foly­tatásaként tekinthetjük az Avasi templomban rendezett május 24-i hangversenyt, ami­kor is városunk legrégibb mű­emlékében oratórikus művek meghallgatására gyűlt egybe a hallgatóság. A régi zene ked­velői gazdag műsor részesei voltak. A Miskolci Szimfoni­kus Zenekar kamaraegyüttese Mura Péter Liszt-díjas kar­nagy vezetésével Bach: 42. Kantátájának Simfoniaját. szó­laltatta meg. Buxtehude: Be­fiel dem Engel, dass er komm’ című kantátájával, s Vivaldi Magnificat-jávnl folytatódott a hangverseny a Reményi János vezette — zeneművészeti szak­iskolai vegyeskarral kibővített — SZMT kamarakórus, Mar- say Magda, Pekker Zsuzsanna, Juhász József, Takátsy Tibor énekes szólisták és Virág End­re (orgona continuo) közremű­ködésével. A két mű közül az utóbbi hatott kiegyenlített, Igen kulturált, tömör kórus­hangzásánál, szuggesztivitásá- nál fogva lenyűgöző élmény erejével. Händel: g-moll orgo­naversenye hangzott el Virág

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom