Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-05 / 132. szám

Vasárnap, 1966. június 5. RS7.AKIW AG VA BORSZAG 5 Y etőmastermel teles Borsod megyében Az élelmiszerek és ipari alapanyagok termelése mel­lett a mezőgazdasági üzemek­ben egyik igen fontos, mindig nagy gondosságot követelő fel­adat a vetőmagszükséglet meg­termelése lehetőleg olyan mennyiségben, hogy tartalék üs maradjon belőle és exportra ös jusson a külkereskedelem kívánalmai szerint. 228 vetőmagtermelő gazdaság A vetőmagtermesztés meg­szervezése, irányítása és ellen­őrzése, valamint a termett ve­tőmagok felvásárlása a Vető­magtermeltető és Ellátó Válla­lat feladata, hatásköre. Ennek az országos hálózattal rendel­kező, igen fontos vállalatnak megyénkben alközpontja mű­ködik meglehetősen népes, ke­reskedelmi és mezőgazdasági szakemberekből álló kollektívá­val. A vállalat termelési osztá­lyának vezetője, Kőrössy Kál­mán, maga is agronómus, aki­vel a vetőmagtermesztés hely­zetéről, feladatairól és problé­máiról beszélgettem a minap. Kőrössy Kálmán mindenek­előtt azt mondotta el, hogy csak Borsod megye területén 220 termelőszövetkezettel és nyolc állami gazdasággal áll­nak szerződéses viszonyban, vagyis megyénk területén 228 mezőgazdasági nagyüzem fog­lalkozik vetőmagtermesztéssel. Az osztályvezető részletesen ismertette a vállalat ténykedé­sét, számszerűen mutatta be, miliői mennyi vetőmag ter­mesztésére kötöttek szerződést a termelő üzemekkel. A ren­geteg adat közül csak a fon­tosabbakat, a nagyobb tétele­ket említem. Takarmány és étkezési borsót magnak közel 10 000 holdon termetnek me­gyénkben, és a betervezett, szerződésekben lekötött vár­ható vetőmag mennyisége meghaladja az 500 vagon té­telt. Ezen túl fajta borsóból 1470 holdon termesztenek ve­tőmagot, 85 vagon termést vár­nak, és ezt is szerződésekkel kötötték le. Az igen értékes bükkönyt vetőmag céljára 2300 holdon termelik s mint­egy 25 vagon termést várnak, Nagy tétel a vetőburgonya. 1750 holdra vonatkozó szerző­déseket kötöttek, immár első­sorban az északi termelőszö­vetkezetekkel, az ózdi, edelé- nyi és encsi járásokban, mert az utóbbi években ezeken a vidékeken bizonyult jónak a burgonyatermesztés. Termel­nek még vetőburgonyát a Bod­rogközben és a Tisza-vidéken is, de sajnos, az elmúlt évek­ben szegényes eredményekkel. — Mindezek ellenére a ve­tőburgonya termesztését mi nagyon szorgalmazzuk és mind anyagilag, mind szakmailag igyekszünk előmozdítani a ter­melést, mert a burgonya az utóbbi években az egyik leg­kritikusabb növényünk lett — mondotta Kőrössy Kálmán osztályvezető. — Részben a pem kedvező időjárás, részben a kártevők és növényi beteg­ségek miatt nemcsak a ter­méshozamok romlottak le, ha­nem a burgonya minősége is. Lucerna és vöröshere Másik két igen problemati­kus növény: a lucerna cs a vö­röshere. Az elmúlt években a magfogás katasztrófái isan visz- szaesett. A holdankénti átla­gos terméshozamokat már csak kilókban lehet kifejezni, ho­lott legalább egy mázsa mag­nak kellene teremnie. Tudják ezt a termelők is, hiszen a ve­tőmaghiányt elsősorban ők ér­zik meg. Az idén is mindössze 200 mázsa lucernamagot ka­pott a megye, holott más évek­ben Borsodban 10—12 vagon lucernamagot vetettek el éven­te! — Az idén a megyei ta­nács mezőgazdasági osztálya elrendelte, hogy a kevés vető­magot tisztán vessék el a gaz­daságok — mondotta Kőrössy Kálmán. — A 200 mázsa mag­gal mintegy 1600 hold terüle­tet vetettek be tisztán, és a megye nyugati részén a kelés jónak mondható, északon és keleten viszont az eső nélküli időjárás miatt még nem lehet tudni, milyenek lesznek az új­vetésű lucernák. A vállalat a kedvezőtlen helyzet ellenére is 3300 holdon lucernára, 4500 holdon vörös­herére kötött magfogási, azaz: magtermelési szerződést. Ha csak egy mázsa teremne hol­danként — máris megoldódná­nak a problémák. — A lucerna és a vörös- here magfogásával kapcsolat­ban nem győzzük hangsúlyoz­ni és szorgalmazni a védő vegyszerek használatának fon­tosságát — mondotta Kőrössy Kálmán. — Időben végzett, szakszerű porzások nélkül nem lehet elegendő magot fogni. Jó lenne, ha ezt végre minden termelő megértené és nem sajnálná a költségeket, se a szükséges munkákat e két nö­vény védelmétől. Igen fontos a tarlóporzás, majd az apró, zöldbimbós porzás. Ha azonban sok a kártevő rovar, akkor a porzásokat nyolc-tíz naponként addig kell ismételni, amíg a kártevők el nem pusztulnak. Az idén a Vetőmagtermelte­tő és Ellátó Vállalat minden körzeti felügyelőjét ellátta bo- gárfogó hálóval. A felügyelők főleg ellenőrzésre, annak meg­állapítására használják a háló­kat, hogy mennyi a kártevő rovar a lucernásokban, s en­nek alapján figyelmeztetik a termelőket a porzások elvég­zésére. örvendetes, hogy az idén már több termelőszövet­kezet vásárolt bogárfogó há­lót, s remélhetőleg használják is azokat. Kőrössy Kálmán osz­tályvezető még azt is elmon­dotta, hogy a magormányos nevű kártevők kiirtása nélkül a megfelelő mennyiségű luqer- namagfogás nem biztosítható. Ezek ellen a Phosdrin elneve­zésű vegyszer tökéletes védel­met biztosít! „ Mostaha“ növértyeti — További mostoha növény- csoportjaink: a lencsefélék és a babfélék — mondotta Kő­rössy Kálmán. — Mindössze 570 holdra sikerült szerződést kötnünk. Pedig egy mázsa len­cse 1200 forint cs közepes ter­mése is öt-hat mázsa. Az Are- tit nevű új német vegyszerrel a gyomirtása is megoldható. Ezt a legutóbbi ankétünkön cs bemutatónkon bebizonyítottuk. Egyszerűen nem értjük a len­cse- és a babfélékkel szembe­ni idegenkedést. A Vetőmagtermeltető és El­látó Vállalat az elmúlt heten nagyméretű bemutatókat ren­dezett a termelő üzemek szak­embereinek részvételével. Uj eljárásokat és új vegyszereket mutattak be. Egyben megszem­lélték a vetőmagtermelő táb­lákat. A kultúrák általában nagyon szépek, kivéve az északkeleti területeket, .ahol május vegéig nem volt eső. Mindent összevetve Kőrössy Kálmán osztályvezető így nyi­latkozott: — Az új gazdasági mecha­nizmus, a termelőszövetkeze­tek nagyobb önállósága ked­vezett a vetőmagtermesztés­nek. A termelő gazdaságok szí­vesen vállalkoznak vetőmag- termesztésre. Ezt leginkább az a tény bizonyítja, hogy az idei vetőm a gtermel te lesi tervein­ket szerződésileg túlteljesítet­tük. Mindent összevetve nyolc és fél százalékkal nagyobb te­rületre kötöttünk vetőmagter­mesztési szerződéseket, mint ahogyan terveztük, Ez kedvezően hat majd ex- portfcladalaink teljesítésére is, hisz.en borsóból, salátából, uborkából, kaporból és hagy­mából jelentős magtételeket exportálunk. Elsődleges fel­adatunk azonban mindenkor a hazai szükségletek biztosítása, a termelő üzemek igényeinek kielégítése, Szendrei József Csónakházat építenek a Miskolci Pamutíonó dolgozói A Miskolci Pamutíonó dol­gozói a vízisportélet kifejlesz­tésére, a hétvégi pihenő kel­lemes eltöltésére a Mályi tó­nál saját erőből csónakházat építenek. A 250 négyszögöl te­rületű telken az építkezés mar befejezés előtt áll. A még a nyár elején elkészülő épület­ben nyolc férőhellyel három szobát rendeznek be, és a csó­nakok tárolására raktárhelyi­séget is kialakítanak benne. Embereik vagymk..« égebben tervezek egy írást, témáját ismerősök, ismeretlenek, levélben, beszéd közben ajánlották. írjon — mondták — arról, hogy az emberek ■ jók egymáshoz, segítenek a bajba jutotta­kon, a nyomorékokon, az elesetteken, — egyáltalán: a társaikon. S példákat soroltak fel: itt egy brigád ezt és ezt vesz béna gye­rekeknek, amott a nőtanács szervez látoga­tást, szintén árváknak mondható gyerekek­hez. Itt ennyi pénzt és ajándékot vittek, amott műsoros délutánon a szeretet és fi­gyelmesség millió jegyével árasztották el azokat, akiknek ezt az édesanyjuk nem te­szi, mert nem teheti meg. Ha megírtam volna csak egy nappal is előbb, akkor meggyőzöm az olvasót: íme, jók vagyunk! Ám éppen a reggeli lapunk­ban olvasom: rendőrkézre kerültek bizonyos „elit” fiúk, akik pár nappal ezelőtt ittas ál­lapotban garázdálkodtak egy autóbuszon, nem fizették ki a viteldíjat, aztán egy tel­jesen ismeretlen embert eszméletlenre ver­tek. Heten voltak a jómadarak, heten egy ellen, ez gyávaságukra vall, — s hogy még­is fenegyerekeskedtek, azt az italnak és az egymást bátorító szónak és tettnek köszön­hetik. Nem tudom, hogy a hét közül melyik ütött elsőnek. Valószínű, hogy volt hangadó köztük, aki bujtogatta, bátorította a többie­ket is, hogy nincs annál természetesebb, ha egy ismeretlen embert félholtra vernek. Va­lószínűnek tartom, hogy még okot is talál­tak rá, s feldühödöttségükben sértettnek, megbántottnak hitték magukat. .. . Mert minden cselekedetnek van egy indítéka, egy elindítója. Egy oka, egy barát, egy munkatárs, egy utastárs. Az ismerősöm meséli s kér, hogy jegyez­zem fel: Varga Géza 8 tagú szocialista bri­gádja (a Diósgyőri Gépgyár MEO-jában dol­goznák) kapott 500 forint jutalmat. Régeb­ben kirándultak ebből a pénzből Lillára (talán éppen oda, ahonnan a garázda vagá­nyok felszálltak s előtte ittak), vagy Tapol­cára, sört kértek, iszogattak, beszélgettek, cimboráltak. Mikor elfogyott a pénzük, úgy érezték, haza kell, menniük, akkor felültek egy autóbuszra és szépen hazamentek. Most nem ezt tették, pedig eddig sem cselekedtek rosszul. A pénzen apró ruhácskákat vettek, meg csokoládét, s elvitték egy paralízises gyereknek, ki a kórházvárosba. Ott látták, hogy a béna gyermekek csúszkálva „jár­nak”, valamelyiknek eszébe jutott, hogy szerkeszthetnének görgős járművet s meg- könnyíthetnék a gyermekek helyzetét. Nem tudom, hogy a nyolc ember közül kinek ju­tott ez elsőnek eszébe, nem is tartják fon­tosnak, a lényeg — mondták s magam is ezt tartom — az ötlet cs a kivitelezés. Már készítik is a prototípust, s ha beválik, so­rozatban csinálják a nyomorék gyermekek részére. inele jutott az eszébe, hogy az 500 ío- g/9 rintot ez alkalommal ne sörre költ- sék, hanem a gyerekeknek ruhát ve­gyenek rajta? Nem tudni ezt sem pontosan. A rendőrségünk bravúros gyorsa­sággal elfogta a vagányokat —, ám ők se nagyon tudják megállapítani: ki ütött első­nek az ismeretlenre. Lehet, hogy a hőzön- gők egymásra fogják, miután beijedtek. Ta­gadnak, mentegetőznek, akkora vehemenciá­val, amekkorával nekiestek egy teljesen is­meretien embernek — heten — minden ok nélkül. Tudták ők, hogy ki az az ember? Lehetett kétnapos csecsemő apja, koporsó­ban fekvő halott hozzátartozója. Az egyik esetben örömében, a másik esetben bánatá­ban kellene osztoznia a társadalomnak, em­bertársainak, nem pedig megverni vandál módon, És lehet, hogy az az ember éppen azok közül való, akik a csúszó-mászó béna gyermekeknek görgős szerkezetet csinálnak, s mielőtt az „elit” fiúk felszálltak a buszra, éppen azon gondolkozott, s talán akadt is egy nagyszerű ötlete ... Nem lehet ponto­san rekonstruálni a dolgokat, a dolgok me­netét, de ez esetben nem is lényeges. Másik példámat levélben írta meg egy já­rási népművelési felügyelő Ózdről: hatvanöt asszony a nőtanács szervezésére elindult Sé­tára, hogy a gyermeknevelö intézet három­hat éves árváinak kedveskedjenek. „A sok­sok ajándék mellett — írja Takács Sándor — többet jelentett a gyermekeknek az a sze­retet, amellyel körbe vették őket ezen a na­pon az édesanyák ...” Szóbotlás, elírás, hogy édesanyák, mert azok, akik meglátogatták a sátai árva gyermekeket, nem édesanyjuk őnekik. De ki’ tudja azt. hogy az édes szó miként került az anya elé? Nem vagyok eti- mológus, de annyit sejtek: a jóság, a gon­doskodás, az önzetlen szeretet sűrítése ré­vén kapcsolódik egy szóvá a kettő. Az ózdi anyák közt is volt egy, aki javasolta: men­jünk el Sátára, szerezzünk az árváknak örö­met. S hatvanöt asszony, munkáját félre­téve, elindult. hét fiatalember, talán korán déJ­4 után, egy javaslatra indulhatott el Lillára. Aztán ... Megvertek egy ismeretlen embert s otthagyták esz­méletlenül, utána gyáván (nyelvezetüket használva) lekoptak. Jó hecc lesz, gondol­ták, — majd emlegetik: hogy amikor X. belerúgott, hogyan görnyedt össze, s finto­rított a hasító fájdalomtól, amikor Y. ar- culvágta. Nem akarok mélyebb következte­téseket levonni, de az embertársak kínlódá­sában kéjelgő csoportok, pártok múltját em­berek alkották: fasiszta csőcselék. Ezek a fiatalemberek nem fasiszták. Csak elferdült jellemükben egy szilánknyi van abból, amit az emberiség legaljának, legnagyobb mo csókjának tartunk, — ha szabad itt a fa­sisztákkal egy sorban emlegetni az ember, a homo sapiens fogalmát. Csak egy szilánk­nyi, de íme: egy embert eszméletlenre ver­tek. S elgondolkodtató, hogy mi ezeket a ga­rázda fickókat nem vagyunk képesek a hely­színen leszerelni, semlegesíteni. Rendezzünk tömegverekedéseket? — kérdezhetik. Vagy: egy-két férfi ököllel oktassa ki őket, azokat, akik heten vannak s elvakultan embertele­nek? Lehetséges, hogy az a szerencsétlen ember azért kapott ki, azért verték eszmé­letlenre, mert védelmébe vette a kalauznőt, kit minősíthetetlen jelzőkkel' illettek? zt hiszem, nem ott, az autóbuszon 4 kell elkezdeni az ilyen emberek ne­velését. Ott, ahol megszületik, az öt­let, ahol valaki javasolja: ne sörre költsük ezúttal a jutalom összegét; hanem tegyünk jót azzal, akit a sors, a véletlen nyomoréksággal vert meg. Mert ott élnek ők is, miköztünk. Éppen azoknak az anyák­nak kell intelmeikkel, jószavukkal, szigo­rukkal nevelni a gyermekeket, akik szám­lál Ii a tat lan gondjuk-bajuk kellős . közepén időt szakítanak arra, hogy az ismeretlen ár­váknak is juttassanak a szeretetből, az anya édességének fogalmából. A garázdáknak is volt, vagy van édesanyjuk. Ez persze sokkal bonyolultabb dolog. Tu­dom, újat ezzel nem mondtam. Nem is ta­nács ez, csak pár gondolat arról, hogy mi­lyen szomorú, ha az embert merőben ellen­tétes szándékú, történetű, kimenetelű hírek érik. S hogy a kettő együtt nem csupán hi­deg-melegvíz, de intő is: szocialista erköl­csünk sokszínűségébe ne csupán a jócsele­kedet tartozzon bele, de embertársaink ne­velése is. Bőséges lehetőségekkel rendelkezünk esz­közökben. S az ezközöket döntőn maguk a nevelésre szorulók választják meg. Mint ahogyan a jóságunk formáját is döntően az arra rászorulók határozzák meg • Baráfh Lajos \ fiülsők az Ig»aa*sig;l>an javításában is megnyilvánult.' Nem vitás, hogy azon a kis beszélgetésen, amelyet a nagyüzemi pártbizottság egyik szobájában rendeztünk, Szé­kely László, a nagyüzemi pártbizottság titkára és Dar­vas István munkaversenyfele- lős igen kellemes helyzetben volt. Rudabányán, az emléke­zetes bányaszerencsétlenséget követő megtorpanás óta foko­zatosan javult a termelés. Kezdettől fogva ma is jelszó: minőségi munka, baleset nél­kül. Az üzem vezetősége, a pártbizottság, a szakszervezet mindennap ott volt és ott van a dolgozók között. Találkoz­nak, beszélgetnek, a közös gondokat közösen oldják meg. Székely László ezért termé­szetesnek tartja, ami néhány üzemünkben, bizony, még hi­ányzik: Rudabányán a dol­gozók többsége lelkiismereti kérdést csinál abból, hogy mindennap jobbat adjon. Más szóval, tisztában vannak ve­le. hogy a kohászat termelése mennyire összefügg az ő mun­kájukkal. ezért is választották jelszavukként a minőséget — Ott tartunk — mondja Székely László —, hogy dol­gozóink önmagukkal szemben is elégedetlenek, ha ' alatta maradnak az előző napi tel­jesítésnek. Nemigen kell sem az üzemvezetőségnek, sem a pártszervezetnek szólni azért, hogy pótolni kellene a hi­ányt. Megteszik maguktól, igyekeznek a mércét megtar­tani, vagy túlszárnyalni. Ta­lán ez a legnagyobb ered­mény, amit elértünk. Igen, ez a nagy „felfutás” titka, s nem utolsósorban a szocialista munkaverseny, amely Rudabányán a hatva­nas évek elején kezdte bon­togatni szárnyait. Az üzem minden második dolgozója szocialista brigádtag már, vagy versenyez ezért a cím­ért. Szám szerint ezertizenhe- ten vannak. Fiatalok és nők, műszakiak és fizikai dolgozók egyaránt tisztában vannak veié, hogy saját boldogulásuk, keresetük is összefügg az üzem eredmé­nyeivel. Tavaly mintegy tiz napra rúgott a nyereségrésze­sedés, azt szeretnék, ha most több lernte.' Ez a gazdaságúi sabb termeléstől függ. ezt tar-: tották szem előtt, amikor ősz-r szeállították kongresszusi versen yvállalásukat. A műi szaki konferencián és a terme-; lési tanácskozásokon sok szó esett róla, hogy a verseny ak­kor lesz élő, ha mindenki tud­ja, s átérzi jelentőségét. A, verseny plusz munkát jelent; ez a többleteredmény akkor értékes igazán, ha a gazdai ságosságo-t fokozza. Ezért nem a termelési tervek látványos túlteljesítését, hanem az ön­költség csökkentését, a minő­ség javítását, a munka ter­melékenységének növelését vállalták. A vasércbánya és az előkészítő mű üzemegység geinek összehangolt terv« csak néhány számadatban- mutatkozik majd meg az ér­tékelésnél, ám ezek a legfon­tosabb mutatókat javítják.’ , Feltétlenül javítják, mert Rudabányán tudják értékelni az elismerést. Jó érzés az' iparágban elsőnek lenni, jó érzés erről az újságnak nyi­latkozni. S mert egyszer már" felállították maguknak a mér­cét, meg is akarják tartanig , Onodvári Mikié« Régen tért már haza hason­ló jó hírrel Budapestről Bics István, a Rudabányai Vasérc­bánya és Előkészítőmű igazgatója. Az Országos Érc- és Ásványbánya Válla­lat központjában értékelték a hozzájuk tartozó hat mű mennyiségi és minőségi mu­tatóit. Rudabánya az első he­lyet hódította el, és a juta­lom: új sportpályát kapnak és neonvilágítást a telepre. Minkettőre nagy szükség van. Csapatukkal, a Rudabányai Bányásszal szeretnének be­jutni az NB II-be, kell tehát az új pálya. A neonvilágítás­sal pedig tovább korszerűsö­dik az üzem. Megérdemelték a jutalmat, jól dolgoztak. Ezt Budapes­ten. azon a bizonyos tanács­kozáson úgy fogalmazták meg: aki többet tesz a kalapba, többet vehet belőle... Nos, Rudabányán az első négy hó­napi tervet csaknem négy és fél ezer tonnával túlteljesí­tették. Ez a túlteljesítés nem­csak milliókban, hanem az önköltség fokozatos csökken­tésében és a minőség állandó Az üzem sportköre, a vízispor- tot kedvelők örömére, két vi­torlás csónakot már be is szerzett; A kongresszus tiszteletére Több cement, égetett mész Uejőeftabáról nőségben. Szép sikert értek el a kiszállítási terv teljesíté­sénél is. Ezt — vállalásukat is számottevően túlhaladva — már eddig tízezer tonnával tetézték meg. Ez az ered­mény azon felül, hogy érté­kesen segítette és segíti az építkezések anyagellátását, egyben hasznos tartalékot je­lent a nyári időszakra, ami­kor a MÁV a mezőgazdasági betakarítás miatt lényegesen kevesebb vasúti kocsit bizto­síthat a szállításokra. A he- jőcsabaiak eddigi munkájá­nak értékét növelt, hogy eze­ket az eredményeket a tava­lyinál kisebb munkáslétszám- rrial érték el, s közben javí­tották a termelékenységi, ön­költségi mutatókat is. A Hejőcsabai Cement- és Mészmű dolgozói is értékes felajánlással csatlakoztak a párt kongresszusának tiszte­letére kezdeményezett mun­kaversenyhez. S jóllehet ez évi termelési tervük jelentő­sen nagyobb a tavalyinál, az építőipar megnövekedett szükségletére való tekintettel vállalták, hogy cementből és égetett mészből nyolcezeröt­száz tonnával tetézik meg évi előirányzatukat. A termelő- berendezések jó kihasználá­sával, fegyelmezett munkával az év eddigi részében bíztató eredményeket értek el a fel­ajánlás teljesítésénél. Cement­ből kétezer, égetett mészből 1600 tonnát adtak már ese­dékes tervükön felül az épít­kezésekhez, kifogástalan mi­

Next

/
Oldalképek
Tartalom