Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-28 / 151. szám

EaAä, IS8C Jőafes SS. ESZAKMAGYARORSZÄG 5EK3 3 i. Az idegen, aki erre téved, felkiált a csodálatos látvány­ig... Akik éltek ezen a vi­déken, vagy dolguk végezté­vel erre jártak, soha nem fe­lejtik el. Édeni szép a táj — tele rejtelmekkel annak, alti idegen itt, s csupán a pihe­nés vágya hajtotta ide. Fönt északon, a Zempléni hegyek kicsiny szorosáról van szó — az Aranyosi völgyről. Délnyugatról a kassai or­szágúton könnyen megköze­líthető, Encsnek letérve át­vezet az utunk a Bársonyos és a Hernád felett, majd Abaújkér már mint a völgy kapuja tárulkozik elénk egy teknős mélyedésből. Innen az út csodálatos. Aki délnyugatról érkezett, egy kicsiny település mellett ha­lad el. Aranyos a neve — valamikor aranyat mostak a Hidegpatak vízében, amely mindvégig jó barátja és kísé­rője, sőt segítője az ideérke­zőnek, innen a neve; párhu­zamosan kíséri a portalani- tott makadámot, néha játé­kosan útját állja, apró hi­dak alatt bujkál. Zenéje van ennek a pataknak, ahogy a sziklákon alágörög vize, mely hideg, mint a jég. Szinte min­den kilométeren találni édes- vizű forrást, mely a sziklás meder partjából buggyan fel. A víz felett összeborulnak a fák, de az úttestet is beár­nyékolják, és csak az apróbb- ..-nagyobb tisztásokat éri a nap­fény. A levegőt fenyő-, tölgy-, bükk- és nyírligetek szűrik meg. Ünnepiesen szépet alkotott ebben a völgyben a termé­szet. * Zuhog az eső, párában az egész völgy. A kéri útkeresz­teződésnél italbolt. Itt talál­kozunk az első emberrel, aki segít a természetnek szebbé tenni a völgyet. Strik József útkaparó, a 15 kilométeres völgy nagyobb részének őre. Csupán ezen a tavaszon 250 köbméter követ hintett el az úton. Az Aranyosi völgyről be­szélgetünk. — Elpusztult a fürdő ... Kár volt hagyni — ez Strik József véleménye. — Négy éve. 24 órában ötven autó ment el az utamon. Most. valamivel több, különö­sen vasárnap. Hornyait Ist­ván még em­lékszik arra az időre, amikor ez a völgy a krvrn vök bel i ok majáü.sózó he­lye volt. Va­sárnaponként szekerekkel, kerékpárokon jöttek — szólt a cigényzene a fürdői fák alatt. Később Miskolcról és Debrecenből is jöttek ide tu­risták. Két patinás- hírű bortermelő község között A völgyi „feszül” ez az édenszépségű völgy, Abaúj- szántő és Erdőbénye között. De a Murga és a többi hegy nem adott soha jó bort. Di- rekttermőt, novát. Búcsún­ként véres verekedések vol­tak erre. Különösen a bol- dogkőújfalusi bálok és bú­csúk voltak hírhedtek. Mint fiatal legényember, sokat, járt a szomszédfalu báljára Sóvá­ri András is. Persze, vereke­dett is, ha szorult helyzetbe került. Most? Ö mondja: — Nincs már verekedés er­refelé ... Mások a mai fiata­lok. Az irtózatos szegénység és a gazdagság váltották egy­A kihalt, murgai kőbánya szicíliai tájra emlékeztet... út őre — Strik József. must ezen a vidéken. Boldog­kőújfalu a legszegényebb volt. Itt a felszabadulás előtt ab­ból éltek, hogy biztosítottak a házukat, azután magukra gyújtották. Éjjelenként meg­megjelent a rémisztő veres kakas a Zempléni hegyek ol­dalán. a falvak felett, s még a felnőttek is beleremegtek. A szegénység réme minden­napos volt erre. — Maga miről írna. innen? — kérdem Hornyaik Istvánt, fellélegezve a völgyi történe­tekből. — Hát azt kéne megfogal­mazni, hogy raktak itt az elvtársak egy nagy kazlat. Talán IS méteres is volt. Mondták a tagok, hogy az ledől. Nem dőlt le. Megkö­szönni nekik, hogy ügyesen rakták, a kazlat. A .rémtörténetek után a tsz egy hatalmas kazla.. Legalább akkora ebben a kontraszt, mint a szőkébb ér­telemben vett völgy bejára­tánál a sziklás Murga, össze­hasonlítva a Ga'mnbász-hid- dal. a Nagy árnyékkal, ennek a 15 kilométeres szakasznak régi és friss fenyveseivel, tölgyeseivel, az útrakikö­nyöklő több méteres szikla­függönyével. melyet a nép Ádám szakáliénak nevezett el. A Murga szicíliai tájba il­lő — a folytatása? Beszéljenek róla azok, akik­nek- elsősorban nem rejtel­met, de kenyeret ad ez a vi­dék. Akik nemcsak csodál­ják, de V.Hmáiával, flórájával küzdenek. Akiknek egyszer­smind gond az. ami munkát, szépséget ad életükhöz. Buráth Lajos Foto: Agotha Tibor Napirendjei a vad g ars d á lkod á * javHás.t A Magyar Vadászok Or­szágos Szövetségének idei közgyűlését vasárnap a ME- DOSZ-.szék házban rendezték meg. Gál Zoltán, i szövetség ügyvezető titkára be . miolt a eziy •' ség elmúlt évi munká­járól. A beszámoló szerint az^ el­múlt idényben már 42, úgy­nevezett bérkilövő vndásztnr- • saság működött. A külföldi vadász vendégek 10(i:-ben 617 fczbakot lőttek ki, közülük a vadásztársaságok területén hat, az állami erdőgazdasá­gokén négy trófea nyert aranyérmet. Szarvasbikából 607-et, dám bika bői 28-at ej­tettek el külföldi vadászok. A .szarvasagancsok közül 27-et, a dámlapátokból négyet tün­tettek ki aranyéremmel. A MAVAD-dal kötött szer- •ődések alapján 70 600 lőtt nynlat adtak át a vadásztár­saságok, ami az előirányzat­nak csupán öl százaléka. Lőtt fácánból a 14 000 darabos tel­jesítés csupán 77 százaléknak felel meg. A titkári beszámoló a so- onlevö tennivalók között em­lítette meg a kívánatosnál jobban megnő' elfedett őzállo­mány szigorúbb minőségjaví­tó selejtezését, valamint az apróvad mesterséges tenyész­tésének fokozását, a természe­tes szaporulat hatékonyabb védelmét. A kenyérről ran szó! Taktabájöii a gépekre „építettek“ Kiss Bálint, a taktabáji Béke Termelőszövetkezet el­nöke határozottan állítja — s ebben megerősítik az irodá­ban dolgozó könyvelők, meg a beszélgetésre egybegyült szak­emberek is —, hogy akár már a holnapi napon — június 24-én kerestük fel a Béke Termelőszövetkezetet —, el­kezdhetnék az aratást, s ha va­lami változtatna az „egyes szá­mú” terven, az csak a várat-' lanul esősre forduló időjárás lehetne. Az ég azonban tiszta, sőt inkább annak örülnének, mint mondják, ha „jönne még” valami felhöcske. Meri. a kései vetésű kukoricára, a cukorrépára, no meg a jó jö­vedelmet biztosító kertészetre még jól jönne a kívánt eső. Olcsóbbá tenné, a termelést, hiszen keiesebbet kellene dol­gozniuk az öntözőgépeknek. Kipróbált kom ba inasok Ért mondogatják, a jó előre kimunkált, megvitatott terv realitását bizonygatják, azon­ban az elnök is, a szakembe­rek is egyre nyugtalanabbul tekintgetnek az ablak felé. Mindannyian szorongva vár­juk, vajon Szerencsen hogy sikerült a gépek- és a vezetők vizsgája, nem jön-e közbe valami, ami bizony könnyen kétségessé tehetné a papíron megtervezett, s minden tekin­tetben előkészített aratási, be­takarítási munkát. Itt Takta- bájon sem nyugodtak bizony, éppúgy, mint sok helyen: va­jon sikerült-e, sikerül-e biz­tosítani annyi alkatrészt — ha fillérekbe kerülő apró dolgo­kat is —, amennyi szükséges a gépek folyamatos munkájá­hoz. Alkonyatba hajlik már az idő, amikor egymás után be­robognak a vontatók, a trak­torok, s alig telik bele néhány perc, a traktorosok örömmel újságolják: minden rendben ment. Csupán egy gépnek kel­lett visszafordulnia, nehogy a vizsgán „lepontozzák”. Vala­mi baj történt a villamosság­gal. — No, végre! — sóhajt meg­könnyebbülten az elnök, ami­kor egyszerre csak közeledő motorok zaja veri föl a csön­det, s egymásután fordulnak be az MTZ-ék, Zetorok a major udvarába. Mindenki az ablakhoz szalad. S néhány perc múlva a brigádvezető már jelenti is: — Megvolt, sikeresen! Nem találtak semmi hibát. Most már csak az az egy rosszul ja­vított kombájn, és nekimehe­tünk a nyárnak. — Holnap reggel jönnek Szerencsről, most beszéltem a gépjavítóval — nyugtatja meg a brigádvezetőt Kiss Bálint, majd elmondja" részleteseb­ben is, hogy két saját kom­bájnjuk közül a gépállomási szerelők az egyiket ugyancsak furcsa mód szerelték fel. Kí­vülről nézve minden csavar a helyén van annak. Csakhogy a termelőszövetkezet gyakor­lott kombájnosai, akik a gé­pekkel dolgoznak majd, né­hány perc alatt észrevették, hogy a régebbi SZK-gépböl egyszerűen kifelejtették Sze­rencsen a szalmatovábbítót. Miért less könnyebb, mint tavaly? Az öröm után, hogy vala­mennyi traktor, pótkocsi si­keresen vizsgázott, az elnök mosolyogva invitál: gyerünk, nézzük meg a határt. Közben elmondja részletesebben is, hogyan lesz ez az idei nyár, az idei aratás. Közepes termés ígérkezik. Elmegyünk az egyik cukor­répatábla mellett, s az olyan szép, hogy mindjárt kijelenti az ember: — No, az idei holdanként! hozam túl lesz a 250 mázsán. — Ez pedig nagy szó! De odébb a másik táblán, ahol bizony hetekig állt a víz, s ráment még a vetés után is, pont az ellenkezőjét állíthat­nánk : — Bizony, ez csak 100—150 mázsát ígér. S így van ez a kalászosoknál is. Az egyik árpatábla szép, a másik gyen­gébb. A búza is. A hatalmas bezosztája tábla egyik végén 18—20 mázsásnak tetszik. Olyan nagyok, teltek a kalászok, hogy ilyenre nem is emlékez­nek. A másik végén azonban ritkább, 8—10 mázsás. — Ez a mi átkunk — mór- zsolgal egy telt kalászt Kiss Bálint —• az egyenetlen határ. Ezért is sürgetjük a belvízren­dezést. Ha itt is volna egy le­vezető csatornácska, biztos, hogy egyformán szép lenne a búza. De így a lapályon tönk­reteszi a talajszerkezetet a viz. S persze a munka, a be­takarítás is nehezebb így, kü­lönösen a gépek számára. Per­sze az idén már nem félünk. Jó kombájnosaink vannak, sa­ját gépeink, s úgy szerveztük meg az egész betakarítást, hogy lehetőleg ne jöhessen .közbe semmi. Ahogy tovább haladunk az egyik helyen bőséget, a másik helyen gyengébb termést ígérő dúlok között, az elnök sorra- veszi, miért is nyugodtabbak az idén, mint tavaly, még ak­kor is, ha néhány nem kívánt esős nap nehezítené a munkát. Az egyik árpatábla mellett megjegyzi: — Ezt holnap, vagy holnap­után már vágjuk, tehát még Péter, Pál előtt. S ez is jól jött az idén. Hamarabb kezd­hetjük a munkát. így megosz­tottabb a tennivaló. Míg ezen dolgoznak a kombájnok — ha birnánk, akkor rendre vág­nánk, mert sok benne a búza­kalász is —, be tudjuk fejezni a kukoricák kapálását. S utá­na valamennyi gép csak az aratást segítheti, gyorsíthatja. Mert szinte minden munkát a gépekre építettük. A közel 800 holdnyi aratni* valóból több mint hatszáx hold betakarítását a két kom­bájn vezetői vállalták. (Ez szép átlagteljesítmény.) Csak néhány holdnyi területet arat­nak kézzel; ami még /r.rtad, az az aratógépek dolga. Meg­néztük a kombájnszérüt és a raktárakat is. Mindenütt to­vábbító szalagok, tehát gépek könnyítik a munkát. így ez­zel a beosztással is bőségesen Afesbe/dödöH a «ombafclvásárlás f? c* Az Erdei Termékeket Fel­dolgozó és Értékesítő Vállalat miskolci üzeme elégedett az időjárással. A korai meleg és ugyanakkor száraz időjárás nagyon kedvezett az egyik legértékesebb erdei gyümölcs­nek, a málnának. A vadon termő, illatos erdei málnából mintegy hét vagonnal sike­rült eddig felvásárolni. A málnatermés minősége mar régen nem volt olyan jó, mint az idén. hetek után beköszöntött ki­adós esőzések most a másik értékes, külföldön is nagyon keresett erdei terméknek, a gombának kedvezők. Ha a?: időjárás nem változik, gazdag gombatermésre számítanak a borsodi erdőségekben. A ró­kagomba és más gombafélék felvásárlása már megkezdő­dött, s néhány napon belül vagonos tételekre számítanak a felvásárló és feldolgozó he­lyeken. marad gépi erő arra, hogy a kombájnokat kövessék a szalmalehúzók, s a letakarított területen azonnal kezdhessék a mélyszántást. A mélyszántást különösen hangsúlyozzák Taklabájon, Mert bizony a „felemás” határ részben azzal is magyarázható, hogy az elmúlt évben jelen­tős terület maradt szántaiján. A tavaszi szántás soha sem le­het olyan jó, mint a nyári, az őszi. — No, és ha esik? Ha meg­ismétlődik az 1965-ös nyár? — Kiss Bálint azonnal válaszol: — Akkor készen állnak a kézi kaszák, az aratópárok. Minden alkudozás nélkül. Ügy terveztük, a tagság teljes beleegyezésével, hogy nálunk minden munkát munkaegység­A málnaérést segítő száraz K állításod arütafa'ófc a mezőkövesdi iö ömüvesszovoutezetben Az elmúlt szombaton va­lóságos földmű vessző vetkezeti napot rendezett a községben a mezőkövesdi fmsz. A dél­előtt folyamán Bartolák Mi­hály, a SZŐ VOSZ elnökhe­lyettese tartott előadást a megye minden részéből ér­kezett mintegy 250 föl dm ű- vosszö vetkező ti vezetőnek az új gazdasági irányítás kap­csán rájuk váró feladatokról. Délután egész sor földmű­vesszövetkezeti rendezvényre került sor a. községben. Cse- gc Géza, a MÉSZÖV elnöke egy új, önkiszolgáló csemege- és élelmiszer boltot nyitott meg ünnepélyesen, a Béke ét­teremben cukrászati és hideg- konyhai kész! tm ény okból nyílt árubemutató, a Hold­fény presszóban strandcikk kiállítást, a Zsóri fürdőn pe­dig ruha- és fürdőruha be­mutatót rendeztek. A műve­lődési házban jó! sikerült könyvtombolát és könvvkiál- lftést rendezett a földműves- szövetkezet. s ugyancsak a művelődési ház emeleti csar­nokában műszaki és lakbe­rendezési kiállítás nyílt. A ki­állítás, amely iparunk szinte minden új termékét bemutat­ja, egész héten át megtekint­hető. A tejipar a lakosság ellá­tása érdekében az elmúlt években megkezdte a régi üzemeinek korszerűsítését. Tatabányán, Pécsett és Kom­lón üj tejgyárat építettek. Székesfehérvárott már épül, Szegeden pedig jövőre kezdik meg az új. napi .százezer li­teres tejüzem építését. Jövő­re Miskolcon is megkezdődik egy napi 150 000 literes tej'- üzem építése. Győrött, Ka­posvárott, Bác.sbokodon. Má­tészalkán és Szolnokon a meglevő tejüzem rekonstrük­gel mérünk és végzünk. Nos, ez is közrejátszik, hogy nyu­godtak vagyunk. Ebben az évben nem lehet hiba, nem lesz késedelem! Barcsa Sándor ciójára kerül sor. Az idén nehány sajt-újdon­sággal gyarapodik a tejipar választéka. Most várjak hoz­zá s gépet, s várhatóan a nyár végén forgalomba kerül a műanyagfóliában érlelt ké­regnélküli trappista és edámi sajt — egyelőre piackutatási céllal készítenek lágy. könnyű teasajtot, rúdalakú, ke­mény, speciális magyar gyúrt sajtot és juh tejből készült fehér sajtot, ajnelyeket a kö­zönség véleményétől függően gyártanak majd. Jövőre új tejüzem épül Mi'lto'coa Sa/(újdonságokkal gyarapodik a választék

Next

/
Oldalképek
Tartalom