Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-26 / 150. szám

▼«sárnap, 1966. fnnins 26. ßSZAKMAGYARORSZAG 9 Hasznosan segíti a gyógyszer- és vegyipart A Magyar Tudományos Akadémia kutatási eszkfizökct kivitelezd vállalaténál, a kísérleti osztály egyik érdekes konstrukciója az esztétikus formájú rotadeszt, a l'orgó vacuum lepároló. Segítségé­véi alacsony hőfokon folyamatosan desztillálhatnak. Használata jelentős segítséget ad a gyógy­szer- és vegyiparnak. Kis, kézi cirokseprőt keres­tünk a minap. Évek óta nem könnyű feladat cirokseprőt vá­sárolni, mert az, —• vajon ki tudná megmondani, miért — nálunk hiánycikk. De most si­került kapni! Igaz, kicsit éret­len, zöldes színű még a szála, szára meg egyáltalán nincsen, csak egy piros műanyagzsineg­gel összekötött kis csonk jelzi, hogy itt kellene lenni a fogó­jának. Ehhez képest az ára elég borsos. Viszont a nyelet jelző csonk végén aprócska fémkupak van, ezzel a felirat­tal: Made in Austria. így Hindjárt más! Ila külföldről jött, ráadásul Ausztriából, ak­kor le előtte a kalappal! A2 ingfélékkel mindig baj­ban vagyok. Ha a kirakatban megtetszik egy, a boltban ki­derül, hogy abból a fajtából csak 14 éves fiúcskára való nagyság kapható, normális fér­fiméret, vagy negyvenesen fe­lüli nyakbősegű már luxusnak tekinthető. S ha netán mégis adódik, például kötött gyapjú T ávol-keleti hivatalos kiküldetésből igye­keztem vissza, Moszk­vába. Odaléptem az Aerof­lot pénztárához, hogy jegyet kérjek. Letettem a szükséges pénzt. A pénztárosnő úgy nézett rám, mintha a vőle­génye lennék: ragyogott a pofikája, még el is pirult a szemtelen. Mellette hirtelen egy egész kíséret jelent meg e színen: valami fő-fő re­pülő, széles rangjelzéssel a karján, meg egy másik, meg egy harmadik. Még a szom­szédos asztalkáktól is a pénz­tárosnőhöz szaladtak a kislá­nyok. A rangjelzéses főnök nyúj­totta nekem a repülőjegyeket és az általam letett pénzt. — ön ingyen fog repülni — mondta. — Hogyhogy? — Csodálkoz­tam. — Bizonyára összetévesz­tett engem valakivel! És mintha vezényszóra tör­tént volna, mindenki neve­tett, a főnök, a pénztárosnő, mindannyian. — Mi ezt jobban tudjuk! — mondta a főnök. — a mi elektronikus gépünk sohasem téved. Üdvözöljük, mint re­pülőtársaságunk milliomodik utasát, és ebből az ünnepélyes alkalomból megajándékozzuk egy ingyen jeggyel. Mindenki tapsolt, szorongat­ták a kezemet. Láttam, szív­ből örvendeztek. Zavaromban alig tudtam kinyögni néhány köszönő szót, és igyekeztem a repülőgép felé. gyanazon repülőgépen találkoztam az egyik barátommal, Paska GuljajevvoL Vendégségben ingek esetében, akkor a kira­kati árhoz képest 25—30—40 forinttal többet írnak a blokk­ra. Ugyanis a kirakatban min­dig a legkisebb méretű darab­nak az árát tüntetik fel. így vonzóbb, olcsóbbnak tűnik. Kár, hogy az emberiség több­Apió hosszúságok sége nem a legkisebb méretet viseli. Nem lenne éppen tisz­tességtelen dolog úgy feltün­tetni az árat, hogy iksz forint­tól ipszilon forintig, nagyság szerint. Az sem lenne éppen baj, ha az ingféléket és egyéb vászonárukat a gyárban nem firkálnák össze a szabászathoz szükséges jelzések ürügyén ki- moshatatlan ceruzajegyekkel. • Kimeríthetetlen az italos ember találékonysága. Azt már „megénekeltük” nem egyszer, hogy az italfogyasztás a kocs­mákból nagyrészt átterelődött M. Lanszkaj: Rejtett volt a rokonainál és ugyanaz­zal a járattal akart visszare­pülni Moszkvába, amelyikkel jómagam. Ugyanannál a pénz­tárnál váltotta meg a jegyet, előttem állt a sorban, és még jobban meghökkent, mint én. — Képzeld! — kesergett. — Ha magam elé engedlek, én lettem volna a milliomodik! így pedig a kilencszázkilenc- venkilencezer-kilencszázkilenc- venkilencedik! Megőrülök! — Semmi okod az irigyke­désre — mondtam. Ebből a potyajegyből nekem nem lesz semmi hasznom. Benyújtom az elszámolást a kiküldetésről, és visszaadom a pénzt a kasszá­nak. Kész röhej! — Megbolondultál?! — szólt Paska csodálkozva. — Neked adták az ajándékot, nem a vállalatnak. — Ajándék, ajándék. Ide süss, mi van ezen a jegyen nyomtatásban: Ha potyán utaztál, vissza a pénzt! — Ha zavart okoz ez a jegy — mondta Paska —, egye fene, cseréljünk. Az én jegyem normális, saját pénzemmel fi­zettem érte, nem kell elszá­molnom vele senkinek. Vi­gyed, hogy megnyugtasd vele a főkönyvelő lelkiismeretét. Nekem pedig a milliomodik jó lesz a gyűjteményem számára. Odaadtam. Utóvégre Paska előtt állva én lettem volna a 999 999-edik. a fűszer- és csemegeboltokba, & senki sem veszi komolyan azt a tilalmat, hogy a boltban a palackozott italt elfogyasz­tani nem szabad. Sőt. dugóhú­zót, sörbontót adnak kölcsön, s a következményeket a szom­szédos kapualjakban láthatjuk. A minap az egyik miskolci fűszer- és cscmegeboltban egy berúgott vásárlónak megta­gadta a pénztáros a palacko­zott bor kiszolgálását, önki- szolgáló bolt volt, tehát csak a pénztárosnál akadhatott fönn ittas kortársunk. Milyen is az emberi segítőkészség és lele­ményesség!? Egy másik vásár­ló, aki korábban üvegboltban járhatott, frissen vásárolt vi­zeskancsóját ajánlotta fel a ré­szeg állampolgárnak; a még ki nem fizetett palackból a bort betöltötték a kancsóba, a biz­tonság kedvéért bele is ittak, így a pénztáros kénytelen volt leblokkolni, s ezzel a vásár lét­rejött. (bm) kamera Megérkeztünk. Elszámol­tam, mellékeltem a dokumen­tumokat, ós az Aeroflot aján­dékából megörvendeztettem az asszonykámat ós a srácokat Elmúlt egy hónap, talán több is, egyszercsak a könyvelésre hívattak a nagyfőnökhöz. Szét­tárta a kezeit: — Kedves elvtársam, magá­nak vissza kell fizetnie a haza­felé szóló jegy árát. Fennakadt a szemem a cso­dálkozástól. — Hivatalos források alap­ján kell azt mondanom — folytatta. — Menjen el a moziba és gyönyörködjék a szerencséjében. P ersze elmentem a mo­ziba. Ültem, néztem. Bemutatták a híradót. Egyszercsak látom a repülőte­ret. látom Paskát. Látom ma­gain és a ceremóniát. Ahogy üdvözölnek, ahogy visszaadják a pénzt, ahogy mindnyájan boldogan nevetnek. Alig hal­lom tulajdon, idegenül hang­zó szuvaimat, amint négyszer elmakogom, hogy köszönöm. Jaj, de nehéz volt az egészet végignézni, mint „publikum­nak”. Mellettem egy bácsit ette a sárga irigység, nagyot krákogott, majd hangosan do­hogott: — Ez valami új divat, „Rej­tett kamera”. Így hívják. Ol­dalt van egy szemetesláda vagy valami automata, abba bújik bele az operatőr, ott for­Borsodi Gandide avagy az optimizmus Természetes — Arról akar beszélni, Candida, mi a ter­mészetes? — Természetes! — Kérdezzem, vagy mondja? — Mondóin. — Tehát természetes az, ha az ember valakit előre enged a csúcs forgalomban a villanyoson. — Nem természetes. — Ne beszéljen ilyeneket! Ez lenne a ter­mészetes! — Na látja, maga is azt mondja: ez len­ne! Tehát csak lenne, de nem az! — De miért? Nem az a természetes és he­lyes, hogy az emberek tekintettel legyenek egymásra? — Ne keverje össze a természetest a helyessel. — Miért? — Mert az epyik a természetből folyó, hogy úgymondjam ösztönös cselekedet, a másik a meggondolt, szabályos, helyes. — Akkor maga szerint az lenne a termé­szetes, ha a folyók kiöntetének, a vulkánok kitörnének, a tornádó pusztítana és az em­berek átgázolnának egymáson? — Bizonyos mértékben ez a természetes: mert a természetnek az a■ rendje, hogy ' a folyók nincsenek szabályozva, a vulkánok körülhatárolva, az emberek... — Na, — ne mondjon ilyeneket. Hiszen akkor visszatérünk a pusztítás és ököljog vi­lágába. — Onnan indultunk ki. Az volt a termé­szet, — és a természetes. — Es most is az? — Nem. Mert az ember közbelépett. Meg­szabályozta a folyókat és az ösztönöket. Együttélési és ehhez hasonló szabályokat alkotott. — Még mindig nem értem. Maga szerint az emberi magatartás nem természetes? — Nem. Emberi. És ez nagy különbség. Éppen azért beszélek róla. Az ember felis­meri a természet törvényeit és irányítja azo­kat. Felismeri a saját és mások természeté­nek törvényeit is, és azokat is irányítja, szabályokba foglalja. — Tehát ami emberi, az nem természetes. — Ne legyen ilyen élre állító. A dolgok­nak évezredek alatt az ember adott nevet és értelmet. Önmagának és társainak is. Ezért kell. hogy a legtöbb dolog emberi és ne természetes legyen. — Jó, — bizpnyos mértékben elfogadom. De, ha az emberi felismerés a társadalom­ban szokássá válik, — lassan természetessé is lesz. — Natúrom expellas furca.... — Már megint latinul beszél! — Igaza van. Lefordítom: a természetet cl lehet űzni vasinllával, mégis visszatér. — Akkor mi értelme van annak, hogy emberileg éljünk, neveljünk? — Mert, ha nem kergetnénk vasvillával a rossz tulajdonságokat, akkor kényelmesen élnének itt köztünk. — De, ha úgyis visszatér?! — Ezekből az esetekből lesznek a nagy drámák. — A színpadon, vagy az életben? — Mindkettőben. — Azért nincsenek ma nagy drámák! — Miért? — Mert kergetjük a természetet. — Téved. A természetes és az emberi, az ösztönös és az értelmes ütközéséből lettek a nagy drámák és a nagy megtisztulások is. — Mi tehát a teendő? Hagyjuk a termé­szetet érvényesülni, vagy zabolázzuk embe­rivé? — Föltétlenül. Ismerjük meg a természe­tet. a magunkét is, és tegyük értelmeséé, emberivé. — Akkor nem lesz természetes? — Akkor az lesz természetes, ami embe­ri. Ami több annál. TATRAT BARNA l)| könyvek a miskolci könyvesboltokban Az elmúl hét könyvel közül elsősorban ...ycs Gyula úti­könyveinek Színes kalauz cí­mű gyűjteményes kiadásáról kell írnunk. Kezdődik a kötet Illyés 1934-ben írt Oroszország című művével, amely a ma­gyar reakció hatalmas táma­dását váltotta ki, amikor an­nak idején a Nyugat Könyv­kiadó Vállalat megjelentette. Folytatódik az 1946-ban, a pá­rizsi béketárgyalások idején írt Franciaországi változatok­kal, ezt követi az Egy falu Dél-Franciaországban 1947-ből, aztán visszakanyarodik a há­ború kitörése előtti, 1939-es nyárhoz Nyugat-Európában, Egy utolsó hét címmel. Végül gatja, forgatja, az anyját neki. Hogy az emberek ne lássák őtet. Ott görnyednek, mint a színészek, még csak nem is szipognak. Elmentem az üzemi bizott­sághoz. — Miért kell nekem vissza­fizetni a pénzt, kérdem én, ha nekem gratulált az Aeroflot, és most engem irigyel min­den néző? Az üzemi bizottságban meg- hányták-vetették a dolgot és így szóltak: — Te abban vagy hibás, hogy eltitkoltad a közönség előtt a szerencsédet. Ami a pénzt illeti, nekünk az a vé­leményünk, hogy nem kell visszafizetned. Gyerünk a jog­tanácsoshoz. Roppant agyafúrt jogá­szunk van, de még ő is be­vallotta, hogy praxisában ilyen eset nem fordult elő. Ilyent egyetlen törvénykönyv sem tárgyal... Már második hete tart a vita. A többség mellettem van, de egyesek még haboznak. T egnap telefonált Paska Guljajev. Majdnem sirt. amíg beszélt: — Gyere el hozzánk, igazold, hogy ez az ingyen jegy nem az enyém, hanem a tiéd. Én, a kelekótya, elhencegtem vele a feleségemnek. Nagyon meg­örült neki, és most követeli rajtam a pénzt. — Vidd el a moziba — mondtam —, nézze meg a hír­adót. — Miért? — Majd meglátod. Rejtett, kamera, a fene ott egye meg, bemutatja a teljes igazságot. Fordította: Pogonyi Antal Annyi után címmel a legutób­bi utazásairól szóló rövid visz- szaemlckezések következnek. Ugyancsak külföldi utazás szülötte Makkal György köny­ve, a Vietnam. Ez a mai Viet­nam harcáról szól úgy, ahogy a szerző személyesen látta, amikor ott járt legutóbb. Végül még egy utazási riportkönyvről számolunk be. Halon László könyvének címe, Felfedezem Amerikát. Az útleírások poli­tikai mondanivalóit jól egészí­ti ki Nyerges János közgazda- sági munkája, az Üj irányza­tok a világkereskedelemben. Az idegennyelvű könyvek közül ezen a héten több angol könyv érkezett Miskolcra. A Pengium sorozatban jelent meg a nálunk is jól ismert Sámuel Beckett-nek, a Godotra várva szerzőjének Malone Dies című könyve. Ugyanebben a sorozatban érkezett Graham Greene-nek, A csendes ameri­kai világhírű szerzőjének Brighton Rock, The end of the Affair, A gun for sale és A burnt-out case című négy mű­ve. Ezenkívül William Faulk­ner kötete, a Sanctuary is a so­rozatban jelent meg. Kedden és szerdán békekölcsön sorsolás Az Országos Takarékpésrs- tár június 28-án és 29-én tart­ja a II., a III. és IV. Béke­kölcsön 1966. első félévi sor­solását. A húzásokat mindkét napon Budapesten, az OTP Nádor utcai kulturális termé­ben bonyolítják le. Kedden délután 13 órai ke»-’ dettel a II. Békekölcsönt sor-; solják, 112 000 kötvényre 31,9 millió forintot. Szerdán dél­előtt 10 órakor kezdődik a hú­zás. Először a III. Békekölcsön 442 000 kötvényére 64,2 millió forintot, majd a IV. Békeköl­csön 270 500 kötvényére 39,4 millió forintot sorsolnak ki. A kétnapos húzáson a há­rom békekölcsönből összesen 824 500 kötvényt sorsolnak ki 135,2 millió forint nyere­ménnyel és törlesztéssel. Bölcs mondások Halálosan szerelnem egy­szer a hattyú dalát hallani. Minden lepke egy özvegy virágot, hagy maga után. A megbocsátásnak joga van ahhoz, hogy az elkövetett hi­bát megismételje. A szerelem soha nem hal meg. Rendszerint véget ér. Az elmúlásnak Is megvan a tavasza. A fehér hóharmat, amely a fákon kivirágzik. Nézni más, mint észreven­ni. Minden, költő botanikus. Szivének szertárában préselt virágot őriz. Hogyan mondhatod valami­re, hogy örökké sajnálod, hol­ott az életed véges. Milyen szép lenne az élet, ha az összes hazúgságok, ami­ket mondtál, igazak lettek volna. Nem kértem, hogy szüles­sek. De élni akarok. Az ostoba ember csak at­tól a perctől kezdve létezik, hogy felfigyeltél rá. Mikor egy villanyégdt vásá­rolsz. tartósságát ne számítsd ki fényévekre. A strucc a homok tisztele­tére viseli a fejét. A Hold tudja, de nem mondja meg, mennyi titok van a Földön. Nos, mi sokkal töb­bet tudunk az ő égj titkai­ról. És ezt ki is mondjuk. A virágot nem szedik. Meg­ölik. Nem minden ökölvívó jut el oda, hogy kezet fogjunk vele-. Üvölthetsz. amennyit akarsz! Allatszeliditó vagyok. Ha az asszony hallgat, biz­tos lehetsz, hogy forral vala­mit.. Nem bocsátom meg nekedj amiért hagytad, hogy csalód-, jam benned. A tücsök „haszontalan dalf* cirpel. De csak a hangya szá-í mára. Mióta műkedvelők horgászd nak, -a halak vasárnap vidá­mak. Az egér a legszelídebb az állatok között; nem az ember háza mellett, hanem benn a házban lakik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom