Észak-Magyarország, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-01 / 128. szám

2 RS'/. 4KMAOY A RORS7,\0 Szerda, 1966, június I» Soszfakorics állapota [Tüntetés a Ky-kormány ellen kielégítő Dmitrij Sosztakovics, a vi­lághírű szovjet zeneszerző ál­lapota kielégítő, a legutóbbi, kedden megtartott konzílium megállapítása szerint egyelőre nem kell tartani a beteg álla­potának rosszabbodásától. A specialisták szerint a zeneszer­zőnek szívinfarktusa van. A konzílium eredményét Alekszej Sakunov professzor, a Szverdlov kórház főorvosa közölte a TASZSZ tudósítójá­val. Sosztakovicsot május 29- én szállították a Szverdlov kórházba. Tárgyalások Nem sikerült eredményt elérni A hűéi rádió Hanoiban fo­gott adása beszámol arról, hogy a legújabb önelégetések (öten gyújtották fel magukat) változatlanul izgalomban tartják egész Dél-Vietnamot. Az emberek ezrei járulnak az elégetett és beszentelt holttes­tekhez, s földreborulva imád­koznak előttük. A hívők ájta- toskodása mindig heves tünte­téssé fokozódik az amerikaiak és a Ky-kormány ellen. Buddhista papok egyes cso­portjai folytatják a böjtölést és újabb papok iratkoznak fel az önelégetésre jelentkezettek, listájára. Eddig 42-en szerepel­nek már a névjegyzékben. Saigonban kedden délután meglepetésszerű találkozó jött létre a katonai kormány kép­viselői és a buddhisták veze­tői között. A megbeszélés szín­helye Nguyen Van Thieu ál­lamelnök palotája volt. Meg­figyelők szerint a találkozó az első lépést jelenti a dél-viet­viszály rendezése nami belpolitikai kompromisszumos felé. Az elnöki palotából távozó buddhista vezetők ^elmondot­ták, hogy a kétórás megbeszé­lésen nem sikerült konkrét eredményeket elérni. A budd­histák megismételték követelé­süket, hogy az uralkodó kato­nai junta mondjon le és írja­nak ki általános választásokat. Tavaszi újoncok NEM UJ SZOKÁS, jól be­vált gyakorlat már, hogy a ka­tonaköteles fiatalokat nem egy­szerre és ősszel hívják be, ha­nem szétosztva a létszámot több részletre, fokozatosan, így arányaiban mindig sokkal több a kiképzett, „öregkatona”, és aránylag kevés az újonc. A váltások is egyszerűbbek és harmonikusabbak így, hiszen ugyanannyian szerelnek le, amennyien bevonulnak. A behívókat most is meg­kapták a fiúk. Nem váratlanul jöttek ezek a behívók. Az MHS megyei és városi elnök­sége régebben foglalkozott a. fiatalokkal és előkészítette őket a katonaéletre. A kiegészítő parancsnokság se. úgy dolgo­zik most, mint régen. Minden fiatallal előre megbeszélik, mikor számíthat a behívásra, így időben le tudja zárni ügyeit, nem hagy maga után félmunkát, lelkileg is felké­szülve, nyugodtan vonul be a hadseregbe, hogy alkotmányos kötelességének eleget tegyen. A fiúk már reggel hét óra­kor gyülekeztek. Sok volt a kí­sérő is. Szülő, testvér, kedves, jóbarát. Persze, nem minden­kit kísértek. Voltak köztük olyan fiatalemberek, akik így 'nyilatkoztak': \ — Engem ne kísérgessenek. Nem az óvodába megyek. Fel­nőtt férfi vagyok, és mától kezdve katona. így igaz. A fiúk a jelentke­zés percétől katonának számí­tottak. Viselkedésük is azon­nal megváltozott. Ha tiszt, vagy tiszthelyettes szólt hoz­zájuk, kihúzták magukat- és úgy válaszoltak, pedig még nem volt rajtuk a katonaruha. A kiegészítő parancsnokság tisztjei beszélgettek velük és ellenőrizték, bevonult-e min­denki. Ez ennek a rendje. Meg­látogatta őket Csontos Mihály alezredes is, a városi kiegészí­tő parancsnok. A folyosón tisz­tek várakoztak. Különböző egységektől, alakulatoktól jöt­tek. Várták az „anyagot”, mert egyelőre csak így nevezték az ismeretlen fiúkat. Az egyik századostól megkérdeztem: — Messzire viszik őket? — Nem. Valamennyien köze­li helységekben fognak szolgál­ni — hangzott a válasz. — így megkönnyítjük a hozzátar­tozók helyzetét, könnyebb és olcsóbb a látogatás. — Hazamenetelre, szabad­ságra. vagy eltávozásra mikor számíthatnak a fiúk? A százados mosolygott. — Az több dologtól függ — mondotta. — Elméletileg hat­nyolc hét múlva lehetőség nyí­lik rá, hpgy egy részük szabad­ságot, vagy eltávozást kap, hi­szen hat hét múlva felesküd­nek. A szabadság és az eltá­vozás azonban a katona visel­kedésétől. magatartásától függ. A szorgalmas, jó katona hama­rabb kap szabadságot, vagy el­távozást. Sokszor a jó szol­gálatot, a kiváló munkát ép­pen szabadsággal jutalmazzuk. A KOI A'ŐSÖN rengeteg bő­rönd sorakozott. Szebbnél szebbek. Mintha nem is kato­nának, hanem üdülni menné­nek. Persze, ezekre a bőrön­dökre nem lesz szükség. — Ahogy innen elmegyünk és megérkezünk a laktanyába, a fiúk első útja a fürdőbe vezet — mondotta a százados. — Tető­től talpig megfürödnek. A für­dőből kijövet orvos várja őket. Még egy ellenőrző orvosi vizs­gálaton esnek át. Az orvostól kilépve várja őket a katona­ruha. Az összes felszerelés, kivéve a fegyvert, mert azt csak később, megfelelő előké­szítés után és ünnepélyesen adjuk át. Az nagy pillanat, amikor a fiatal katona meg­kapja fegyverét. A fiúk, természetesen olyan fegyvernemekhez vonultak be, amelyelcre az MHS kiképzési tanfolyamán felkészültek. Az eddig tanultakat azonnal hasz­nosíthatják. Az első hetekben egészségügyi megfigyelés alá, úgynevezett karanténba kerül­nek. Addig felkészülnek az igazi katonaéletre. Mert az igazi, a vidám, a sokszor paj­kos, de mindig fiatalos kato­naélet csak a karantén után, végeredményben a katonai es­kü letételével kezdődik. CSONTOS ^alezredes elytárs még ázt is elmondta ézékről a fiúkról, hogy döntő több­ségük középiskolát végzett, gimnáziumot, vágy techniku­mot, és valamennyien igen fontos fegyvernemekhez ke­rülnek. A szolgálati idő, termé­szetesen, nekik is két eszten­dő, amennyit a honvédelmi törvény előír. Sz. 3. ü HAIO-váfsáp! Franciaország atlanti társ­országainak képviselői e héten összeülnek Párizsban, hogy a június 6-án Brüsszelben meg­nyíló külügyminiszteri érte­kezletre kidolgozzák a NATO- válság megoldását célzó javas­lataikat. A 14-ek egységes ál­láspontot akarnak kialakítani Franciaországgal szemben. Az atlanti külügyminiszte­rek jövő héten Brüsszelben összeülő tanácsa végleg el­dönti, hogy hova kerül a Shape, a NATO jelenleg Párizs köze­lében székelő vezérkara. Merényletet terveztek Castro ellen A kubai belügyminisztérium közleménye A kubai belügyminisztérium kedden közleményben ismer­tette a vasárnap esti partra­szállási kísérlet hátterét. A közlemény elmondja, hogy va­sárnap az éjszakai órákban hat személlyel a fedélzetén egy motoros bárka kísérelt meg kikötni Havanna egyik külvárosánál. A kubai fegyve­res erők a kísérletet azonnal észrevették és beavatkoztak. Kél személy, akit már partra tettek, a tűzharcban életét vesztette. Kubai őrhajók és re­pülőgépek űzőbe vették a me­nekülő bárkát és tizenhat ki­lométernyire a parttól elsüJy^ lyesztették. A fedélzeten tar­tózkodó négy személy közül kettő meghalt, kettőt élve fog­tak el. Ezek. vallomást tetted Egyikük, a csoport vezetője el­mondotta, hogy az Amerikai Központi Hírszerző Hivatal, » CIA utasítására indullak el Floridából. Utasításuk és cél­juk az volt, hogy meggyilkol­ják Fidel Castro kubai mi­niszterelnököt és így olyan, helyzetet teremtsenek Kubá­ban, amely kedvező lenne egy agresszív támadás szempontjá­ból; Veszély fenyegeti hét iráni hazafi éleiét Az iráni Tudeh-Párt — mint az Humanité jelenti — nyilat­kozatban hívta fel a figyelmet arra, hogy veszély fenyegeti két, másfél éve börtönben sínylődő iráni hazafi életét. Parziv Hékmedtjut és Ali Khavarit több mint másfél éve hurcolták el és börtönöz- ték be az iráni hatóságok, anélkül, hogy magyarázatot ad­Halálra ítéllek Kongóban az összeesküvő minisztereket Egy katonai bíróság kedden Léopoldville-ben halálra ítélt négy volt kongói minisztert, akik a Mobutu tábornok elle­ni sikertelen összeesküvést ve­zették; A négy személy a következő: Evariste Kimba, aki egy ideig miniszterelnök is volt, továbbá Jerome Anany, Alexandre Ma- hamba és Emanuel Bamba. Justin Bomboko kongói kül­ügyminiszter kedden közölte, hogy kormánya nem kívánatos személynek. minősítette Alain Rens belga, diplomatát, a léo- poldville-í belga nagykövetség első, titkárát, akiről bebizonyo­sodott, hogy része volt az üsz- szeesküvésben. A külügyminiszter közölte, hogy az elítéltek a francia, a nyugatnémet, az amerikai és a belga nagykövetséggel léptek kapcsolatba, majd hozzáfűzte, hogy a szóbaniorgó személyek vallomása szerint Nyugat-Né­metország és az Egyesült Ál­lamok, valamint Franciaország elzárkózott az összeesküvés tá­mogatásától lak volna, miért is tartóztatták le őket. Hosszú időn keresztül senki sem tudott róluk, s ro­konaik csupán nyolc hónap múlva kereshették fel őket á börtönben. A legújabb hírek szerint á két letartóztatottat átszállítot­ták* egy katonai börtönbe és á teheráni katonai törvényszólt elé állítják; Az ügyész halálbüntetést kér Ali Khavari és Parziv Hékmedtju fejére; Az iráni Tudeh-Párt Köz­ponti Bizottsága felhívással fordul a világközvéleményhez; minden demokratikus párthoz és szervezethez, mindazokhoz; akik szívükön viselik a sza­badság és a demokrácia ügyét, rrfinden lehetőt tegyenek meg a két iráni hazafi megmenté-' séért III elegeire h M cső zott a nyárias május A szokatlanul korai meleg, a nyárias tavasz után igen zord,. Európa több részében valósággal téli hideggel búcsú­zott el a május. Jugoszlávia, Ausztria, Csehszlovákia és Lengyelország több részéből jelentettek havazásokat, hóvi­harokat és erős fagyot. A me­gyénk északi határáról jól lát­ható szlovákiai hegyeken, a szádelői völgy feletti csúcso­kon is fehér hósapka van. Bán­ktUon is hullott néhány cenB- méteres hó. A május végi csapadéknak örült a mezőgazdaság, mert a szárazság már kezdett aggasz­tóvá válni. Az esőkkel együtt érkezett, néhol viharos erejű szél azonban többfelé káro­kat okozott. A .hosszúra nőtt rozsok és őszi árpák megdől­tek. összekuszálódtak. A viharos szél megtépázta a gyümölcsösöket is. íSa5a5H5E5RSasa52525a5HS2SHSESI15BS2SHSZSHSB5E5E5E5aS2S?SH5a5a 52SH5H5£5H5B5aS2SES25E5aSH5E5'H T£S2SaSHSaSH5HSH52525H5HSaSHSE5HSa5HS2525HSH5aSH! 25R5H5H5H5H5E5F5H5H5F52Sa5FSZ525Z5i25H5Z Füíöp János: • 7 ALÁLKOZ S ziklai Sándor nem az első Szovjetunió- beli önkéntescsoporttal indult Spa­nyolországba. finnek minden bi­zonnyal az volt a7. oka, hogy még nem fejezte be katonai tanulmányainak soron következő szakaszát. Néhány hónappal később azonban — természetesen titokban — ő is útra kelt, méghozzá a San Vicente nevű spanyol hajón. Ez a hajó nem tartozott a tengeri flotta leg­modernebb egységei közé; a fedélzetén tar­tózkodó önkéntesek sokat türelmetlenkedtek a hajó lassúsága miatt. Csupán az vigasztalta őket, hogy. az út folyamán — egyelőre be­szélgetésekből — megismerték a földet, amely felé igyekeztek, s ahol a nemzetközi munkásmozgalom, valamint; a fasizmus ed­digi legnagyobb méretű összecsapása folyt. Egyik .visszaemlékezésében Sziklai Sándor leírja, hogy ő is sokat beszélgetett a spanyol hajóskapitánnyal Tbérföldröl, az ottani har­cokról. Érthető türelmetlenséggel és kíván­csisággal fogadott minden hírt, amely a há­borúról érkezett. E hírek között egyre gyak­rabban ojvastak egy nevet: Lukács tábor­nokét. Lukács tábornok neve- gyorsan _vált közismertté; győzelmek sorozata fűződött hozzá. Sziklai Sándor — úgy érezte — jól ismeri a nemzetközi munkásmozgalom veze­tőit, legjobbjait; „Lukács” tábornokról azon­ban még nem hallott. Valahányszor megkér­dezték tőle, ki. ez a legendás parancsnok, bosszankodva vallotta be; fogalma sincs, ki­ről van szó. Pedig ekkor már Lukács tábornok nevével kapcsolták össze Madrid védelmének egyik arcvonalszakaszát, azt, ahol a fasiszták a leg­súlyosabb vereséget szenvedték el, majd a híres guadelaiarai csatát, amelyről meg lesz szó az alábbiakban. , Madridba érkezése után Sziklai Sándor Zalka Máté ismerős, zömök, vállas figuráját pillantotta meg a vezérkar egyik folyosóján. Jóízű magyar köszöntés harsant a fűiébe: __ Hogy vagy, egykomám? M egölelték, örömmel üdvözölték egymást. Zalka végignézett Sziklai Sándoron, s utolsó találkozásaikra célozva a lábára mutatott; — No, ugye, igazam volt azzal a reggeli sportolással? Nem tudom, hogy másznád rneg itt a hegyeket afféle gyenge, „tanári” lábak­kal! Sziklai Sándor elmondta, hogy így is, úgy is megfogadta volna Zalka tanácsát: nemcsak jószántából, hanem kötelességből is erős fi­zikai kiképzésben részesült a katonai tanfo­lyamon. — Befejezted? Elvégezted? — kérdezte Zalka. Sziklai rábólintott. — S az eredmény? Milyen volt? — Itt vagyok — felelte Sziklai Sándor' fir­tették..egymást; csak az jöhetett ki Spanyol- országba, aki a legkiválóbbak közt végezte el a katonai stúdiumokat. ' A két jóbarát nem vált el egymástól ezen a napon. Szolgálati ügyeiket el­intézve, együtt telepedtek le a mala­gaborral megtöltött üveg mellé, hogy hazai szokás szerint egy-egy pohár borral meglo­csolva cserélgessék a szót az „otthoniakról”, a spanyolországi állapotokról, a harcokról. S ekkor derült ki, hogy Lukács Pál tábornok, a 12. nemzetközi brigád parancsnoka azonos Zalka Mátéval. Zalka elvitte Sziklai Sándort arra a kiál­lításra, ahol a guadalajarai hadizsákmányt gyűjtötték egybe. A 12. brigádnak igen nagy szerepe volt ennek „összegyűjtésében”. A guadalajarai harcok ahhoz a fasiszta tá­madási tervhez tartoztak, amelynek végső célja Madrid elfoglalása volt. Mivel szem­közti offenzívájuk összeomlott, majd a Jara- ma folyó melletti támadás során nem tud­tak tért nyerni, az olasz expedíciós hadtest­tel próbáltak operálni, észak felől próbálták harapófogóba fogni a fővárost. Az olasz hadtest a Liltorio-hadosztály, va­lamint három feketeinges „önkéntes” had­osztály: az „Isten akarata”, a „Fekete nyilak” és a „Fekete láng” képezte. 50 000 olasz ka­tona, 222 löveg, 108 harckocsi, 32 páncélautó, CO harci repülőgép indult támadásra. A had­műveleti. sűrűség — P. I. Szamoljov, szovjet hadtörténész számításai szerint — kilométe­renként elérte az 1500 katonát, 19 löveget, 8 harckocsit és 5 repülőgépet. A köztársaságiaknak igen széthúzott., vé­kony védelmi vonaluk volt. Tartalékokkal úgyszólván alig rendelkeztek. Március 10-én különösen válságos volt a helyzet: azon a ponton, ahol két köztársasági csapattest érintkezett, a fasiszták áttörtéle a frontot. A Torrijosbó] Brihuegába vezető' út mentén mé­lyen behatoltak a védelmi vonalba. Közel az úthoz, a Palacio de Don Luisban — ez egy hatalmas főúri kastély volt — ta­nyázott harcálláspontján maga Zalka Máté is. Felismerte a támadás veszélyét: ha az ellen­ség eléri a Madrid felé vezető utat, bekeríti a nemzetközi brigádokat. Tartalékkal azon­ban nem rendelkezett. Gyors elhatározással saját brigádtörzsét vetette harcba: a félszá­zadnyi lovasságot, a. szakácsokat, küldöncö­ket, telefonistákat, valamennyi mozgatható emberét. Parancsot adott a közelben állomá­sozó tűzérütegnek, hogy közvetlen, irányzás­sal vegye tűz alá a rohamosan közeledő ellen­séget. Az üteg parancsnoka. Szántó Rezső, gyors zárótüzet vezényelt. Ennek hatására az előretörő mórok és olaszok megtorpantak — a gyalogsági etlenlökés pedig visszavetette őket. A guadalajarai ütközet legválságosabb percei értek véget azzal, hogy a fasiszták futásnak eredtek. Az ellenlökés elrendelésé­nek érdeme kétségtelenül a parancsnoké volt. E bben a nagyszerű gái'dában harcolt egy magyar önkéntes század is. Azokban a napokban, amikor a fenti beszélgetés lezajlott, a század maradványa — mert a magyarokat se kímélte a súlyos harc — Meco városában pihent, s éppen átszerve­zés alatt állt. A nemzetközi brigádokban sok magyar származású önkéntes harcolt szét­szórva; most döntés született, hogy a ma­gyarokat egyetlen zászlóaljba vonják össze. A szervezéssel Zalka Máté törzskarának egyik tisztjét, Pedro Fernandezt — azaz Cséby Lajost — bízták meg. A magyar zászlóalj a 13. számú Dombrowski-brigád harmadik zászlóalját képezte. A Dorn brow ­ski-brigád, több más nemzetközi brigáddal együtt, a 45. hadosztályhoz tartozott, Zalka Máté hadosztályparancsnoksága alá. Késő este volt, mire az egymásra lelt jó ba­rátok mindent elmondtak egymásnál?. Bú­csúzni kellett volna — de késő este nem volt ajánlatos elindulni; ilyenkor kezdett böm­bölni a német nehéztüzérség. A fővárost lőt­ték. Ez már a hitleri „totális” háború főpró­bája volt: a nácik a, polgári lakosság lelki ellenállásának megtörésével kísérleteztek. A madridi „kísérlet” azonban visszafelé sült el. A madridiak ellenállását még inkább megacélozta az oktalan, gyilkos ágyútűz. Nemcsak a munkabíró férfiak és nők, hanem az aggok és a gyermekek is önként dolgoz­tak a romok eltakarításában. Zalkának mennie kellett. Sziklai Sándor el­kísérte útján a királyi palota közelébe. A sö-. tétséget tüzek derítették' fel. A tüzek fényé-, nél javarészt idősebb férfiak, kendős asszo­nyok és iskolás korú gyermekek szorgoskod­tak: téglát, építőanyagot adogattak kézről, kézre. A lánc egy épülethez vezetett, amely-, nek oldalában hatalmas rés tátongott. Kő­művesek dolgoztak rajta. __ A minap történt — mondta Zalka. — A z egyik fő utcán haladtam éppen, amikor elkezdődött az ágyúzás. Egy lövedék néhány méterrel a mozgó villamosszerelvény mögött robbant fel. Két halott, több sebesült... Jöt­tek a mentők, a tűzoltók, a kocsikat félre­vontatták. a sebesülteket ellátták, a forga­lom haladt tovább. Ha nem látóin, nem hi­szem el. — Hős nép — folytatta elgondolkozva ZalU ka. — Nemes, büszke, soha nem fogja el­tűrni a rabigát. Lám, a hamu alatt, hány éven át ízzott a parázs ... s lángja most az egekig csap íei, látja az egész világ. Volt valami Zalka Máté hangjában, vala­mi rezdülés, valami lágyság, amely arra val­lott, hogy nem először fogalmazza meg magá­ban ezeket a gondolatokat, ezeket a szava­kat. S nem csupán a spanyol népre gonr dőlt!... két forradalmár szótlanul tette moi a hátralevő utat s öleléssel, csókkai búcsúzott. Akkor még nem tudhat­ták, hogy ez a találkozás valóban az utolsó volt. kettőjük között. Részlet íi szerző Rendületle­nül című most megjelent Könyvéből. (Zrínyi Katonai Kiadó, 1966.) V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom