Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-17 / 115. szám

északmagyarorszag Kedd, 1966. májas It. Kadosa Pál szerzői estje Miskolcon A Filharmónia kamara-bér­leti sorozatában figyelemre méltó esemény lesz május lil­án, szerdán este a Bartók Béla Zeneművészeti Szakis­kola koncerttermében. Első alkalommal rendezik meg élő komponista szerzői estjét. Ka­dosa Pál Kossuth-díjas zene­szerző, akinek műveiből a ka­mara-koncert műsorát össze­állították, személyesen is részt vesz és közreműködik a hang­versenyen. A szerzői est mű­során Kadosa III. vonósnégye­se, valamint Radnóti és Jó­zsef Attila verseire írt dalai, továbbá a IV. szonáta szere­pelnek. E legutóbb említettet az illusztris komponista elő­adásában élvezhetjük. A szer­zői esten közreműködik Szik- lav Erika énekművész, Szűcs Lóránt zongoraművész, továb­bá. a Bartók vonósnégyes tKomlós Péter, Deviten Sán­dor, Németh Géza, Botvay Károly), melynek tágjai közül Komlóst és Némethet a mis­kolci közönség már mint szó­listát megismerte; most vonós­négyesben találkozhat velük. A szerzői estek rendezése nagyszerű kezdeményezésnek mutatkozik. A zeneszerető kö­zönség érdeklődéssel várja Kadosa Pál estjét és várja e kezdeményezés folytatását a következő évadban. Magyar küldöttség utazott Szófiába A KGST valuta- és pénz­ügyi állandó bizottságának so- ronkövetkező ülésére dr. Tí­már Mátyás pénzügyminiszter vezetésével magyar delegáció utazott Szófiába We trgg y 'itt Wntos 'sváb'«»* u nem sí e t k is s í m e ä ö ■* azé a s ág i S épk iá&iít í- & Hétfőn délelőtt Mihail ►Yycszterov, a szovjet ke­reskedelmi kamara elnöke Kirill Mazurov, a Miniszter­tanács első elnökhelyettese és A büntetésben is osztoznak Stétet as Avas ssáUó sikhasstóinak ügyében A miskolci járásbíróság a napokban fejezte be Molnár Ferencné és társai bűncselek­ményének tárgyalását, akik el­len az ügyészség társadalmi tulajdont károsító csalás és sikkasztás miatt emelt vádat. A vádlottak 89 873 fo­rintot sikkasztottak. KcpzeHséi; nélkül anyagkönyvelő — segédmunkásból raktáros Molnár Ferencné, aki a mis­kolci Avas szállóban volt .anyagkönyvelő, 1956-ban min­den előképzettség nélkül fog­lalta el munkakörét. Négy polgárit végzett. Petró Sán­dor, aki az italraktárat vezet­te és Molnárnéval együtt több sikkasztásban vett: részt, se­gédmunkásként került a szál­lodához. Néhány éve léptették elő italraktárosnak, mert a régi raktáros megbetegedett. Molnárné észrevette, hogy a leltári íveket csak számszaki­lag ellenőrzik, megnézik, egyezik-e az összeadás, azt azonban, hogy a számok mö­gött mi rejlik, nem kutatják. Ekt követően számos esetben hamisította meg a kimutatá­sokat. Ugyanakkor Petró Sán­dort rávette, hogy minden lel­tározásnál emeljen ki a hozzá­juk befolyt pénzből 3—4 ezer forintot, és azon osztozzanak. A raktárajtó mindig nyitva volt Molnárné az élelmiszerrak­tár leltárát is meghamisította, később a cukrászüzemét is. Azt állítja, csak azért, hogy a vállalat élüzem maradjon. A cukrászüzem leltárát azért DARVAS JÓZSEF: más szovjet vezető személyi­ségek, valamint számos kül­földi kormányküldöttség jelen­létében ünnepélyesen megnyi­totta a moszkvai nemzetközi mezőgazdasági gép- és mű­szerkiállítás, amelyen 20 or­szág mintegy ötezer gépet és egyéb tárgyat mutat be. A két­hetes kiállításon Magyaror­szág is részt vesz. Vasárnap magyar kormányküldöttség érkezett Moszkvába Losonczi Pál földművelésügyi miniszter vezetésével. A küldöttség a hétfői ünnepélyes megnyitó után megtekintette a kiállí­tást. A magyar pavilon első szov­jet látogatója hétfőn Kliment Vorosilov volt, aki barátságo­san elbeszélgetett kiállítóink­kal. Hazánkba érkezett a Comédie Francaise együttese Elfogató parancs Nbrumah ellen A Reuter angol hírszolgálat jelenti, hogy a ghanai katonai kormányzat elfogató parancsot adott ki a megbuktatott Nkrumah elnök ellen és ezt — kiadatási kérelem kíséretében — 60 ország rendőrhatóságai­nak megküldötte. A ghanai katonaság és rend­őrség február 24-én az elnök távolléte alatt hajtotta végre a puccsot, s nem sokkal utána Nkrumah guineába érkezett, ahol mindmáig megkülönbözte­tett vendégszeretetet élvez. A ghanai rendszer elfogató parancsa természetesen nem érvényesíthető a Guineában tartózkodó Nkrumah elnökkel szemben; A pró örömök és nagy szomorúságok árnyé­kában születtem. Éle­tünk egyhangú volt, akár a táj, amelyet szülőföldünknek mondtunk. Síkság, ahol az ap­rócska vakondtúrás vagy szél- hordta halom is égreszökő hegynek, látszik és elnyelő szakadéknak a sekély kis gö­dör. Halmok és gödrök. Apró örömök és nagy bánatok: ti­teket idézlek most, hogy meg­mutassam az egyszerű embe­rek-élétét. Ritka ünnepek és sanyarú hétköznapok: jöjjetek elém: hosszú-hosszú sorban és tegyetek tanúságot a dolgozók igazáról. • * Nyáron szombat volt az ün­nepünk. Bátyáim már nap- szállta előtt hazajöttek a ta­nyák közül, aratásból, csépi ős­ből. Ilyenkor együtt az egész család. Ö, mennyivel más volt ez, az együttlét, mint a farkas-? kergető téli napok munkátlan, kényszerű összezártsága, mikor anyámat és testvéreimet szin­te óránként csúnya veszekedé­sekkel ugrasztottá egymásnak a könyörtelen szűkösség. Most munkából jöttek és naptól barna bőrükbe ivódva hozták a kenyeret Ígérő kalászok fül­ledt szagát. _ . Reggel már korán fölkel­tünk! Anyám kivitt néhány tojást a piacra, hogy vásárol­ni tudjon a vacsorához. Ha kevés volt az összegyűjtött to­jás, egész délelőtt az ól ajta­ját lestem, mikor bújik elő hangos kotkodácsolással vala­melyik tyúk. A kipottyantott tojással azon melegen szalad­tam a boltba, hogy néhány de­ka sót, vagy cukrot hozzak, mert mindig hiányzott vala­mi. Anyám már kora délután nekilátott a vacsorakészítés­nek. Lepényt vagy rétest sü­tött, hogy ünnepi étek várja a munkából hazatérőket. N apszállta felé megállt házunk előtt a mun­kásokat hozó kocsi. Énekelve jöttek, vidáman és kalapjukat lengették, akár a berúgott lakodalmas vendégek. Talán az egynapos szabadság örömétől részegedtek meg. Az egész házsor kitódult az ajtók elé. mert minden házban vár­tak valakit. Szegény munkás­emberek laktak arrafelé. — Enni szeretnénk — mond­ták bátyáim, hogy lerakták a szerszámokat, meg a kenye­reszsákokat. Az étel már asz­talra töve, párologva várta őket, de ezt mindig elmondot­ták: enni szeretnénk. Ez volt a köszönésük. Kezükről, arcukról lemos­ták a rátapadt rengeteg port. és asztalhoz ültek. Én már előbb jóllaktam, hát csak a földre kuporodva néztem őket, hogy inas, barna kezük­ben miként súlyosodik a zsí­rosán csillogó tészta.’ Az udvaron, a sárból ra­kott katlanon már hatalmas üstben melegedett a víz mo­sakodáshoz. Azt mindig va­csora után szokták. Közben megjött Veréb Jancsi is a szomszédból, és falábával vé­gigkopogott a téglás pitvaron, így, szombaton este mindig át szokott jönni, kicsit elbeszél­getni bátyáimmal. Anyám megkínálta a sütöttél, úgyis ritkán, mások jóvoltából jut csak ilyesmihez szegény. — Nem való ez ilyen ha­szon nőikül való embernek — mentegetőzött mindig. — Ves­se szomszédasszony inkább a kutyának. Az is többet hasz­nál, mint én, a fél lábam­mal ... Mindig így szabódott, de azért mindig elfogadta és sa­ját nyomorúságán elérzéke- nytilve, klkönnyesedett szé­niekkel majszolta a ritka cse­megét. Anyám is mindig egyféle­képpen vigasztalta: — Maga legalább visszajött, ha'féllábbal is. Nem úgy, mint az én szegény apjukorn ... Persze, nem mindig társa­logtak egymással ilyen szé­pen, jóságosán. Néha, mikor Jani bácsiék csirkéje átbújt a két udvart elválasztó, rozzant kerítésen és kikaparta vete- ményünket:, csúnyán összeszó­lalkoztak. Anyám ilyenkoy az­zal fenyegette, hogy elüti a másik lábát is, ha nem vigyáz A hazánkban tartózkodó Comédie Francaise társulatá­nak vezető művészei hétfőn ellátogattak a Magyar Sajtó Házába, Jean Marchat, a tár­sulat egyik vezetője elmondot­ta az újságíróknak, hogy tíz színész érkezett Budapestre. Kelet-európai túrnéjukat Lengyelországban kezdték, s nchánynapos budapesti tar­tózkodásuk után Szófiába utaznak. Jean Marchat az újságírók kérésére a Comédie Fran­caise stílusáról, műsorprog­ramjáról beszélt. — Nem vagyunk kísérlete­ző színház — folytatta a mű­vész —, a Comédie Francaise az élő művészetek múzeuma. De .éppen úgy, mint egy rend­ben tartott múzeum, mi is sokszor átrendezünk, felújí­tunk darabokat. A klasszikus színházművészet stílusát őriz­zük és továbbra is meg akar­juk őrizni, de amit lehet, fel­újítunk, „leporolunk”. Termé­szetesen új műveket is befo­gad színházunk, így például játsszuk Giraudoux: Elektra című darabját, valamint Iones­co műveit Is műsorra tűzzük. Legtöbbször a modern írók darabjait más társulatok ren? dezőivel visszük színpadra. Névről több magyar színpadi szerzőt ismerünk, és ha ta­lálnánk olyan darabot, amely a mi közönségünk tetszését Is megnyerné, szívesen bemutat­nánk. Igen nehéz azonban jól fordított darabhoz hozzájut­nunk. A Comédie Francaise mű> vészei, akik a felszabadulás óta először vendégszerepeinek hazánkban, Moliére két- és Marivaux egy művét mutat­ják be, valamint „Elátkozott költők” címmel irodalmi ösz- szeállításukat is előadják. A képernyő előtt Hétvégi szórakoztató esték Szombaton estére csaknem kétórás zenés vígjátékot ígért a televízió műsora. Marivaux, a Moliére utáni francia Író- nemzedék egyik reprezentán­sa került ezúttal képernyő­re. Légy ügyes a szerelemben című munkáját Benedek And­rás fordította, az előadást pe­dig Both Béla rendezte. Mari­vaux műveinek legfőbb jel­lemzői a kecses és lélektani­lag pontos csevegések a sze­relemről, amelyek nem ismer­nek társadalmi korlátokat. A kor divatja szerint, a polgári környezetben játszódó vígjá­ték szálai a szerelem és a vagyon körül szövődnek, s itt is akad egy szemfüles inas, Dubois, aki mint elődje, Sca- pin, vagy mint későbbi tár­sa, Figaro (aki ugyan nem jobban a jószágra. De most ünnep volt, kenyeret ígérő, dolgos hét vége, és a szavak is ünnepi gúnyába bújlak. Veréb Jani bácsit a be­csületes nevén tulajdonképpen Hatala Jánosnak hívták. Fél­lábát a háborúban hagyta. Búskomoran, féllábbal jött haza a frontról. Úgy mesélték, hogy hónapokon át a felesé­gével se váltott egy szót se. Semmit nem dolgozol, még a ház körül sem, csak ült, ült és nézett maga elé mereven. Egy reggel azután, ahogy kiszállt az ágyból: faláb nélkül, ing- ben-gatyúban, főllábon ugrál­va kisántlkált az utcára, és nagy nevetések között: bekia­bált minden udvarra: ■— Veréb lettem ... nézzék csak . .. veréb lettem ... A kkor elvitték a bolon­dok házába. Néhány év múlva hazajött, gyógyultan, de a Veréb név örökre rajta maradt. Mi. gye­rekek már csak így ismertük: Veréb Jani bácsi. Most, hogy megette a le­pényt, cigarettát kórt Feri bá­tyámtól. Rágyújtott és kéjesre torzult képpel fújta a keserű füstöt. Vacsora után kimentünk mindnyájan az udvarra és kö- rülültük a katlant. Csöndesek voltak a nyári esték, és fe­jünk fölött halkan suttogott a bólogató akác. Anyám ide-oda szaladgált: rakott a tűzre, tisz­ta ruhákat hozott ki, teknőt készített elő. Ahogy néha rá­vetődtek a vörösen fellobba­nó lángok, olyan volt, mint a fény körül szédülten bukdá­csoló, kopott szárnyú kis pil­langó. inas, de funkciója ugyan­az) és sok más. hasonló fi­gura a XVII. és XVIII. szá­zadból, népi bölcsességgel fe­lülemelkedik urain, a szerel­mesek segítségére siet, és mindent rendbehoz. Ennyi a Légy ügyes a szerelemben tör­ténete is. Néhány kedves em­lékű színészi alakítással, el­sősorban Ruttkai Éva, továbbá Szokolay Olló, Agárdy Gábor, Makay Margit alakításaival fűszerezve kellemesen töltötte ki a televízió-nézők szombat estéjét. ; Vasárnap es.e több műsor is szolgálta a nézők szórakoztatá­sát. A Majális című műsor fő címében szerencsére már je­lezték, hogy pót-Szilveszter májusban, de még így is ért­hetetlen, hogy amikor csak­­< Jani bácsi kötelességének [ tartotta, hogy meghálálja! anyám vendégszeretetét, hát« dicsérő szónoklatba kezdett) apámról, bátyáimhoz intézve« a rengetegszer elmondott sza-) vakat: « — Milyen derék ember is! volt szegény megboldogult!« Hogy tudott az dolgozni! Nem-) hiába: szerették is gazdái. Tu-< dóm, egyszer együtt arattunk,[ Béreséknél a Tavi-dülőben.« Próbáltuk, melyikünk bírja« jobban. Három renden ke-) resztül hajtottuk egymást..« Egyikünk sem tudta elhagyni) a másikat. A többiek messze« elmaradtak... ) Bátyáim szótlanul hallgat-« ták. Nem voltak beszédesek.) meg kívülről tudták 7nár az« egész legendát. ) A nyám közben kiürítet-) te zsákjukat. A darab« száraz kenyerek mel-[ lett néhány cső tejes kukori-. cát is talált, amit a tanyák; közül hoztak magukkal.) Mingyárt nyársat faragtam,« ráhúztam és sütögettem a pa-) rúzsnál. Jóleső örömmel hall-« gnttam, hogy hatalmas durro-) gással repedeztek az érettebb« szemek, és a közeli élvezetre* gondolva, összefutott számban) a nyúl. < — Hallottátok? — hajolt) bátyáimhoz óvatos suttogással« Veréb Jani bácsi. Közben; még lopva körül Is nézett,« nehogy valaki illetéktelen ki-[ hallgassa a titkot,. — Azt. mondják, újra kezdődik a há-[ ború. Visznek benneteket is ...) Még majd oda maradtok, mint* szegény apától:. . J ) (Folytatjuk.) ) nem tíz ország népe figyeli » mi szórakozásunkat, kultúrán­kat, miért kellett in ter viz iós adásban ilyen ihaj-csuha) re­petával reprezentálnunk a magyar szórakoztató művésze­tet. A műsor első néhány je­lenete ötletesnek indult. Ér­dekes is volt a Szabadság- hegyen például az arlisla- iskolások jelentkezése, meg Hacki Tamás füttyszáma is a Népstadionban; a borotváló elefánt nagyon-nagyon régi szám, s amikor a Hűvösvölgy­ből fejest ugró Márkus László átváltozott a Royal szálló portásává, hogy Fregoli mód­jára eldanússza több csa­tára, miszerint Pest megér egy estet, kezdett a műsor gyanússá válni. Ugyanis ezt már igen sokszor hallottuk és láttuk. (Nem ez volt ar első ismétlés!) A legfeltűnőbb [viszont a szilveszteri tv-mü- >sor záró képsorainak, a szin­tté féktelen nótázásnak. meg­ismétlése volt, hiszen a húsr [fok körüli májusi estében na­gyon nehezen illeszthető be [a szilveszteri hangulat. Nem­iigen várta ezt a szórakoztatást [a nézők nagy többsége és kül- ,honi nézőink is bizonyára el­csodálkoztak, miért kell má- [jus közepén boldog újévet >kívánni. Mert ezt olvashatták )a díszleteken. ► E majális után semmi szín- [ vonalesés és hangulati tö- >rés nem jelentkezett, »mi­ikor Angyal kalandjai pereg­itek, illetve ezt követően t [Latin-Amerikából importálj >és az immár isten tudja [hányadszor jelentkező Xavier >Cugat-műsor próbált szóra- [koztatni. Egyik sem volt sziiv • vonalasabb, jobb, mint a Ma- [jális. • ► Nem könnyű szórakoztató [műsor ugyan, de Itt emlitjüi ► meg a szombat este látót: [Mihail Romm filmriportot. A ►világhírű rendező, a nemrégi- [ben vetített Hétköznapi fasiz­mus alkotója, mint ismeretes, [a közelmúltban Budapestéit ► járt, s a vele folytatott beszél* [getést láthattuk, hallhattuk ► a Barangolás vendégkönyvé­inek adásában. Filmjei alapján ► már felrajzolódott előttünk Mihail Romm portréja, e be­szélgetés, most hallott nyilat- [kozatai csak megerősítették ►hitünket, hogy napjaink egyt? [legnagyobb filmművészét, égé ► ben igen nagy gondolkodöjcA [tisztelhetjük benne, örülünk, ► hogy így is megismerhettük. [ Benedek Mikii» hamisította, hogy az ott. dol­gozó brigád elnyerje a Szocia­lista címet. A brigád ezt a címet a hamisítások időszaká­ban el is nyerte, Molnárné pe­dig Petrával együtt kiváló dolgozó lett, sőt, mindketten többször részesültek pénzju­talomban „jó munkájuk” el­ismeréseként. Molnárné a cukrászüzemből 5—6 ezer forint értékű árut haza is vitt. Ezt, kérésére, Ba- lázsy Ibolya adta út neki. A raktárajtót nem tartották zárva. Adametz Kálmánnak, a cukrászüzem volt vezetőjé­nek állítása szerint az ajtón az alkalmazottak szabadon jár­tak ki és be, nyersanyagot, készárut egyaránt elvihettek, motozás nem volt. A miskolci járásbíróság Molnár Ferencné elsőrendű vádlottat 3 év 3 hónap sza­badságvesztésre ítélte és 5 évre eltiltotta a közügyek gya­korlásától. Petró Sándor má­sodrendű vádlott büntetése 1 év 8 hónap szabadságvesztés, és 3 év eltiltás a közügyektől. Balázsy Ibolyát és Adametz Kálmánt egyenként 1 év 5 hó­nap szabadságvesztésre ítél­ték, és 3 évre tiltották el a közügyektől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom