Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-04 / 104. szám
2 ÉSZAKMAGTARORSZÁG Szerda- 1966- május 4 Osztályülésekkel folytatta munkáját az Akadémia közgyűlése l Kedden, az Akadémia köz- (gyűlésének második napján folytatódott az osztúlyülések sorozata, amelyen megvitatják az egyes tudományterületek helyzetét és összegezik A Magyar Tudományos Akadémia megtartotta WGG, évi közgyűlését, amelyen megjelent és felszólalt Apró Antal, jdz MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnök- helyettese is. Az idei akadémiai aranyérmet Erdey-Gruz Tibor akadémikusnak, az Akadémia főtitkárának ítélték oda a I szaktudomány művelésében és a tudományszervezésben elért ! kimagasló eredményeiért. Képünkön: Rusznyák István, az tAkadémia elnöke átadja az aranyérmet Erdey-Gruz Tibornak. Az „örök város” paradoxonairól A Rómába kerülő felületes Kzcmlélő azt hiheti, hogy az r,építkezések válsága”, amelytől oly sokat beszélnek manapság Olaszországiján, nem egyéb, mint a lakóterület túltermelése. Csakugyan: Iia végigsétálunk az új városnegyedeken, csaknem minden ház kapuján ott láthatjuk a „Kiadó”. vagy „Eladó* táblácskát. ügy van* csupán a* i.örök Városban” tízezrével vannak tires lakások az új házakban, üresek, mert a munkások, Vagy a kistisztviselők képtelenek a nagy lakbéreket megfizetni, tt ezért kénytelenek az elemi kényelmet is nélkülöző Végi házakban összezsúfolódni. Olaszországban a hivatalos számítások szerint 21 millió szobára volna szükség ahhoz, hogy mindenkinek korszerű lakást biztosítsanak. De ugyanebből a forrásból származó adatok szerint az iskolák tanteremhiánya 1975-ig „csúcseredményt” fog elérni: akkorra már 2,5 millió tanuló számára nem jut hely az olasz iskolákban. Másik, nem kevésbé nyugtalanító számadnt tanúskodik a kórházak hiányáról: 207 000 kórházi ágeyal keve- sebh van, mint kellene. Ezt a felsorolást tovább is lehetne folytatni. Pedig ugyanakkor Olaszországban mintegy félmillió építőmunkás maradt állás nélkül. Ezekhez a számokhoz nem kell kommentár. ezek önmagukért beszélnek. a feladatokat. Az orvostudományok osztályának ülésén Babies Antal akadémikus, osztálytitkár a többi között arról számolt be, hogy az orvostudományi osztály javaslatot dolgozott ki az Akadémia és az Egészségügyi Minisztérium közötti együttműködésre, főleg a könyvkiadás, n műszerellátás, é.s a nemzetközi kapcsolatok vonatkozásában A kémiai tudományok osztályán Lengyel Béla levelező- tag, osztói vtttkár áttekintést adott vegyiparunknak a második ötéves tervben elért fejlődéséről és a kémiai alapkutatások szerepéről, A gazdasági és jogtudományok osztályának ülésén Friss István akadémikus ismertette a tavalvi közgyűlés határozatával létrehozott osztály működését. Az agrártudományok osztályának ülésén Mócsy János akadémikus elemzést adott az agrártudományok helyzetéről és a kutatási eredmények népgazdasági hasznosításáról, A filozófiai és történeti tudományok osztályának ü'ésén Mátrai László akadémikus terjesztette elő a beszámolót, A műszaki tudományok osztályának ülésén Bognár Géza akadémikus osztálytitkári beszámolójában. az akadémiai kutatások és az ipari terme'é.s kapcsolatának szorosabbá válását emelte kt. A nvelv- és irodalomtudományok osztályának ülésén Tamás Lajos akadémikus az osztályhoz tartozó bizottságok és intézetek sokoldalú munkájáról adott számot. A matematikai és fizikai tudományok osztályának ülésén Budó Ágoston akadémikus elsősorban a távlati tudományos kutatási tervben az Akadémia gondjaira bízott szl- i lárdtest-fizikai kutatásokkal foglalkozott. A biológiai tudományok osztályának ülésén Straub F. Brúnó akadémikus beszámolójában a biológiai alapkutatások küszöbön álló fejlesztésével kapcsolatban a szakember-képzés fontosságára hívta fel a figyelmet A föld- és bányászati tudományok osztályában Szá- deczky-Kardoss Elemér akadémikus osztálytitkár. a pszichológiai bizottság ülésén Gegesi-Kiss Pál akadémikus ismertette a bizottság tevékenységét. A beszámolókat élénk vita követte. A pulhomyui ember és us© tudománya lenne pedig az egész, Istenkém, milyen egyszerű! Csöveket fektetnénk az uicálc burkolata alá, melyekbe meleg vizet, vagy forró párát íúvatnánk. Mind elolvadna a hó. Nyugaton csinálják már ezt kérem, itt-ott. Felépítenénk természetesen egy forró párát, vagy meleg , vizet termelő üzemet. Az egyszerű, szegény hólapátolók oda meoooooooooooooooooooooooooooc A kibic —* Hogy miért nincs ezen az asztalon egy tisztességesebb hamutartó, azt nem tudom. Persze, ez az asztal is lehetne szebb, masszívabb. Hogy a presszóról már ne is beszéljek. Pedig nem kellene ide nagy beruházás, 150 —200 ezer forintoeskából már szépen rendbe lehetne hozni. De hát olyan ez is, mint az egész város. Mert esküszöm magának, uram, nem értem ezt a várost! Nem értem! Maga érti? — Hébe-holja. ■. — Szerencsés ember! Én még any- nyiszor se értem. Itt fekszik a Bükk lábánál. Lillafüred, Tapolca, kohászat, nagyipar, második város, satöbbi,.: Fejlődik, nem mondom, fejlődget. De itt kellene ennek a városnak tartania, uram? Először is a Szinvát, a Pe- oét már régen le kellett volna fedni. Bagatell! Sok az utas a villamosokon. Kérem! A Tiszai pályaudvartól egy gyorsjáratú magas vasú tat a kohászatig, a vasgyárig. A szerelvény nem is áll meg sehol, csak a gyárban. Ripsz- ropsz, máris ott van mindenki! Ennyi az egész és a villamosokon máris kényelmesen utazhat a nép. Itt az Avas. Szép, szép. Épült ott ugye, ez az, egy kilátó, egy lépcsősor. De hol van a lanovka? Hol van, uram?! A múltkor is meglátogatott egy kedves ismerősöm, de nem mertem elvinni az Avasra! Hát még egy lanovkát se mutathassak neki? Szégyelltem magam, uram! És az utak, uram! !— Igen, az utak.; » — No, ugye! Jön a tél. Esik a hó. Egy csomó szegény, ártatlan ember ott fagyoskodik a hóeltakarításnál, Hát nekem van szívem. Itt benn, a mellényem alatt érző, meleg szív dobog, uram! Sajnálom őket. Hát a ml társadalmunk, a ml városunk miért nem sajnálja? Gémberedetten lapátolják a havat az autókra, és a társadalom csak nézi zsebre dugott, közzel. Persze, a hó esik tovább, úgysem tudják eltakarítani. Milyen egyszerű hetnének fűtőnek, szelepkezelőknek. Egyszerű ez, uram, nem? — Valóban, — Nem tudom, maga hogy van vele, de engem sokat foglalkoztat az egészségtelen, csúnya telepek ügye. Tudom, tudom, van olyan terv, hogy ezeket egyszer majd felszámolják. De mikor? Hát mért kell ezzel ennyit várni? Óda állítok nyolc földgyalut, tizenkét markológépet, harminc dömpert, és az egész telepet pillanatok alatt kihordom a szemétre. Helyükre már húzom is fel a toronyházakat, a korszerű, egészséges otthonokat paritokkal, teniszpályákkal, ügetővei. Ennyi az egész. Olyan sokból áll ez? Vagy itt van a Mályl tó. Szereti maga a vizet? — Szereterm — Én ki nem állhatom, mert víziszonyban szenvedek, de' mégis! Adva van az a tó-rendszer, és hallom, nagyon szép. Mi iennö az első teendő? Szállodák, éttermek, klubok,,. Nem mondom, a Balaton is valami. De mi lehetne itt? Természetesen a tavakat azonnal össze kellene kapcsolni. Nemcsak egymással, hanem a Tiszával is. A Tiszát mélyíteni, szélesíteni, hogy a tengerjáró hajók is feljöhessenek rajta. így, uram, a barna arabokat, a fényes-fekete afrikaiakat is tisztességgel fogadhatnánk a Mályi tavon! Fellendülne a turista forgalom, a kereskedelem, sörbet, füge, pálma érkezne hozzánk közvetlenül a termelőtől. Virágozna, gazdagodna országunk. De azt hiszi, kidolgozzák egyszer így azt a tavat? — Nem hiszem — Én hiszem. Mert miért ne látnak be egyszer, hogy így helyes? Igaz, elmondtam én már szebb terveket is, de nem valósította meg senki. Csak nem tudom, miért Aranybánya ez az ország, uram, aranybánya! Hét miért nem használjuk ki? A külföldieket vonzza a romantika, szeretik például ősi várainkat. Hát építsük újjá ősi várainkat! Ha mindez kevés, építsünk új ősi várakat! Ma már, a modern technika korában sokkal könnyebb ez, mint a középkorban volt. 'Szerződtessünk originált török janicsárokat, hozzuk fel őket a. Málvi tavi tengeri kikötőbe, és innen küldjük szét a csapatokat egy-egy padisah vezetésével a várháborúkhoz. Uram! Hogy fellendítené ez a csapat például a téeszek áruforgalmát! Hiszen paradicsom,'gyümölcs, aludttej kellene a csapatoknak! A lovaknak zab, széna. Apropó ló;;; Vágtatnom kell nekem is innen, rengeteg a munkám, sajnos, nem érek rá a társalgásra. Főúr! Fizetek! Egy duplám volt, az annyi, mint három- hatvan, itt a kettő forint ötven, meg húsz az kettőhetven, visszakapok tíz fillért... igen, köszönöm. No, ez elment. Látja, uram, ezt nem szeretem én az emberekben! Fogadom, ha nem szólok, ez a pincér nem adja vissza a tíz filléremet! Pedig nekem szükségem van rá, mert holnap is akarok kávét inni, nem dobálózhatom köny- nyelműen a pénzemmel! Neon igaz, uram? Priska Tibor Egyáltalán nem lepődött meg a két idős héni, hogy a Volgából kiszállva, az iránt érdeklődtem: merre lakik az az ember, aki „gyógyítgatni” szokott. Nem lepődtek meg, mert különösen vasárnaponként nem egy kocsi ácsorog a kis parasztház előtt, — Tessék csak menni, bátran, arra jobbra. Ott lakik. Arany keze van annak. — Hol tanulta mesterségét? — Tanulta? — csodálkoztak rám, egyben neheztelés is van hangjukban — istentől van az, már úgy született..; nituiti a »/eltíppítl... Nem találtam otthon délelőtt Kiss Ernőt, de mondták, hogy tsz-tag, így a tsz-ben kerestem. — Az idén még nem szerzett egyetlen munkaegységet sem nálunk Ernő bácsi — mondta az elnök. — De segíti ő a közöst így is. Nem is tudom, hogy lennénk meg nélküle. Baleset mindig adódik, ha valaki leesik a kocsiról, csak Ernő bácsihoz visszük. Az állatorvos elnéző mosollyal hallgatja beszélgetésünket. • — Doktor úr. mit szól ehhez a tevékenységhez? A maga munkájába is „besegít” Kiás Ernő? —- Azt én nem hagynám! — mondja derűs biztonsággal. — Nekem olyan jó kapcsolatom van pácienseim gazdáival, hogy ilyen ügyben nem fordulnak kuruzslóhoz, MÍÉ mond n körzeti orvos? Dr. Bodnár Tibor fiatal ember, nemrég került a községbe, úgy „örökölte” Kiss Ernőt. — Az elődöm sokat hadakozott vele. Magam még nem is váltottam szót Ernő bácsival; — Tud róla. hogy működik? — Tudok, De mit tegyek? Keze nyomán nem is egy beteget kellett táppénzre venni) Volt, akinek megrándult bokáját masszírozta el úgy, hogy sokáig nem tudott utána dolgozni. Egy alkalommal rá is írtam a táppénzes papírra, hogy szakszerűtlen beavatkozás miatt súlyosbodott a beteg állapota, Reméltem, nem kapja meg táppénzét, de nem lett a dologból semmi; Kiss Ernő egy törött bokát is megkent már úgy, hogy a néni sánta maradt. Nem is beszélve egy régebbi esetről, amikor egy tbc-gócot masszírozott szét, aminek hosszas intézeti kezelés lett a következménye. — Mégis, mit tesz Bodnár doktor a kuruzsló ellen? — Igyekszem betegeimet távoltartani. — Sikerrei? — Azt hiszem, igen, hiszen nagyon sok reumás megbetegedést kezelek. Azt azonban ne várják tőlem, hogy a ház előtt sorakozó Opeleket én küldjem el, „Csak « ina»ani baján la n uííuin" Délután mégis otthon találtam a „híres” embert. Óvatosan tapogattuk körül szavainkkal egymást. — Ismeri az emberi test felépítését? — Ismerem. — Honnan ismeri? — Én is voltam gyerek. Ha fájt valahol, megtapogattam magamnak, így ismerkedtem. Ha kiugrott valamelyik ízületem, helyrelettem. Magamnak sikerült, másoknak is megteltem. •— Egészségügyi könyvet olvasott-e? — Hogyne, gyerek koromban egy szülésznő lakott nálunk, annak volt mindenféle könyve. Azt nézegettem.; — Nehéz dolog ám egy vátl- ízületet helyre tenni még orvosoknak is. i— Nekem semmi az. — Jó, lehet, hogy ebben ügyes, ösztönösen. De bénult betegeket is vállal. Akkor mit tesz? — Attól függ, hogy mitől béna. Ha agyvérzéstől, akkor nem vállalom. Mást igen. — Maga szerint mitől van a bénulás? — Egyszerű. Eldugul az ér, attól. (Ha ez ilyen egyszerű lenne!) Paralizisnél a gerincvelő dugítja el az eret, csak I-i kell onnan masszírozni. (Es van, aki ezt el is hiszi!) A baj legtöbbször a negyedik csigolyánál van. Olt van az ideg- rendszer központja. (De csak Kis Ernő anatómiája szerint!) Csendesen, elnéző mosollyal okosít. — Az agyvérzést is meg lehet akadályozni. — Hogyan? — Akinek sokat fáj a feje, annak nyakában az erek al- Lvadt vérrel vannak tele. (Ariinak az embernek már régen j rossz lennel) Ezeket a vérrö- ■göket kell csak elmasszirozni, ■s megszűnik a fejfájás, meg■ előztük az agyvérzést. \\ főnököt Ibcjclcíitilc : Míg beszélgettünk, motoros ■ember érkezik. Intelligens, idősebb férfi, a járás egyik klren- [deltségének vezetője. : — A főnököm megbízásából •keresem. Azt kérdezi, hogy a ■jövő héten melyik napon tud- [ná fogadni? [ i— Kit kell fogadni? • — Budapestről, a területi fó- ■oszlály vezetőjét. Igen nagy [ember ám, nem is ón, hanem ja megyed hivatal vezetője kalauzolja majd el ide, csak azt •mondja meg, melyik nap jö■ het. j — Mi baja a főnökének? : — Azt én nem tudóim [ Kiss Ernőt se zavarja külö- ■nöeebben, hiszen minden baj ■ fő oka a negyedik csigolyáiban székel. Jöhet a főnök, [jártak itt már nagyobb embe- irek is. A hírhozó elpanaszol- :ja, hogy neki is fáj a válla, ■valamikor elesett motorral. j A „tudós” ember megértőjén mosolyog. Nem is kell to- ivább részletezni, tudja ő azt ■így is, mi a panasz oka. : — Ugye, van a vállán egy jkis daganat? [ — Nincs, nincs ott semmi. ■ — Dehogy nincs, nekem ne jmondja, én tudom. Az tör- jtént, hogy két ín keresztbe for- jdult, s becsípte a húst. Le kell [pattintani egyiket a másikról, is kész. Egy pillanat az esés-'. : Szeretném látni a „kezelést”, de az idegen bizalmatlan, Lehet, hogy a területi főosztály vezetőjének jó az ilyen doktor, de ő nem kér belőle. Vagy nem győzte meg a válláról adott helyzetjelentés? Aki már megjárta Tisza pnl konyát Zsuzsika, szülei nagy szomorú ságára, teljesen béna alsó végtagokkal született. A kislány most hat éves. Édesapja mondta el a következőket: — Hallottam én is a tisza- palkonyai emberről. Főleg a feleségem megnyugtatására egyeztem bele, hogy mindent megpróbáljunk, ezt is. — Hogy zajlott le a kezelés? — Azt mondta, a negyedik csigolyánál van a baj. Semmi az egész. Egy mozdulat, s a gyerek saját lábán fog hazajönni. — Elhitte? — Nem. Láttam mindjárt, hogy fogalma sincs a dolgokról. Feleségem miatt nem tehettem meg, hogy ne engedjem a gyerekhez nyúlni. Megnyomkodta a kicsi gerincét, a gyerek sikoltozott, természetesen nem változott az állapota; — Mit mondott Kies Ernő, amikor látta, hogy nem történt semmi? — Azt mondta, becsfpődött. egy ín. menjünk el legközelebb, akkor kiszabadítja. — Hányszor voltak nála? — Négyszer. — Mit fizettek? — Nem kér semmit, érméi adunk. Pénzt adtam, meg bort No, meg egyszer elvittem Tály- lyára kocsival, mert sok levelet kapott onnan, hívták. Bejárta a falut, de ahogy később utána érdeklődtem, senkit sem tudott meggyógyítani) Miért líirik nx egészségügyi szervek ? TiszapaTkonyán, egészen as ötvenes évek elejéig nagyon rossz volt az orvosi ellátás; Alig tíz éve telepedett meg ott az első állandó orvos. Ez az oka, hogy szinte elszaporodott a kuruzslás a községben, mert Kiss Ernő nem is az egyetlen, csupán a legkltartóbb. Évekkel ezelőtt már felszólította a járási főorvos, hogy hagyjon fel az ilyen mesterkedéssel, de úgy látszik, ez hiábavaló volt. Szinte érthetetlen viszont, hogy egy ilyen, még oly alapvető egészségügyi ismeretekkel sem rendelkező parasztember miként tehet szert országos hírnévre? Mit keresnek a budapesti, a Hajdú és Zala megyei Opelek, Volgák Tiszapalkonyán? Amit neves orvosprofesszorok még nem tudtak megakadályozná, például a gerine-elmeszesedéiI, azt Kiss Ernő fogja meggyógyítani az ötven évvel ezelőtti szülészkönyvekből merített tudományával? A beteg hitének mindig nagy szerepe van a gyógyulásban, az nem vitás. Kiss Ernő feltétlenül, annak köszönheti esetenként elért, pillanatnyi sikereit, hogy már bizonyos nimbusz övezn a „tiszapaiko- nyai ember”-1. Csak a szerencsés véletlennek köszönheti) hogy teljes anatómiai tájékozatlansága következtében eddig még nem okozott nagyobb bajt. Ámbár ezt nem is lehet tudni, hiszen a messziről jött emberek nem térnek vissza, meg annyi esze mindenkinek van, hogy ha baj van, nem dicsekszik el vele, előzőleg hol) kinél kuruzsoltatta magát. Veszélyes az ilyen tévé* kenység, s az illetékeseknél meg kell találniuk a módot rá* hegy mielőbb megszüli tessék» Adamovics Hon» j
