Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-29 / 126. szám

Tasfenasp; J©68.ta&Jwf 29. P északmagtaborszAG Életünk legizgalmasabb eseménye Egy folyóirat felhívja olva­sóit, írják meg- életük legiz­galmasabb eseményét, és küldjék be a lapnak. ígéri, hogy a legérdckescbLeket közli, és magas honoráriumot fizet az „izgalmas esemény” írójának. Módfelett kecsegtető a fel­hívás, mondom magamban az első pillanatban, hiszen izgalmas esemény egy idő­sebb ember éleiében ugyan­csak bőven adódhatott. És hirtelenjében végig is szá­guldottam emlékezetemben egész eddigi pályámon. Hogyan írhatnám meg őszintén, semmit el nem hall­gatva és semmit sem szépítve életem legizgalmasabb ese­ményét? Persze, sok olyan, izgalmas eseménye lehetett életemnek, amellyel az em­ber nem szívesen dicsekszik el a nyilvánosság előtt, s hátha éppen az a legizgalma­sabb, amelyikben a magam szerepe nem volt valami di­cséretre méltó. Vagy hazud­jam? Hozzáköltsek vagy el­titkoljak lényegbevágó körül­ményeket? Nem, ez csalás volna. Annyi, mintha teljes egészében kitalált vagy más­sal megesett történetet írnék meg. Szóval egy obiigát no­vellát. Ami azt illeti, való­színűleg sok „pályázó” fog ilyen pia fraust elkövetni, de én becsületes akarok marad­ni. Vagy igazat, vagy sem­mit! Mert ez lelkiismereti kérdés, ugyebár? Sorra vettem életem összes jelentékeny eseményét és el­kezdtem vizsgálgatni nagyító üvegget. Gyermekkoromnál kezdtem. Lezuhanásom a padlásról, lábíicamodásom, amikor kicsi híján befullad­tam a Turku-patakba, és egyéb szörnyűségek. Rabló­kalandok a törcsvári várban, kőcsaták az országúton, ve­rekedések, betegségek. Majd két világháborún, forradal­mak és ellenforradalmak iz­galmas eseményein, úti él­ményeken, halálos veszedel­meimen keresztül idéztem fel a lehető legizgalmasabb élményeimét. Itt egy kis vér, ott egy összetört csont­darab, amott egy-két ezer halott, hullahegyek és akasz­tófák, egy kis rettegés, eg_y kis bánat, borongás, pergő­tűz, tehetetlen düh, robaj, sikoly s más effélék. Szoron­gatott helyzetek, súlyos gon­dok, barátok, ismerősök, ro­konok elhurcolása, német lő­szervonat felrobbantása, élel­miszervonat kisiklatása, szö­késem, felszabadulásunk, mind, mind csupa izgalmas eseményei életemnek. Izgal­mas eseményei — voltak. De ahogy ma sorra mérlegelem őket, még nagyító alatt is olyan halványak, elmosódot- tak, olyan elmúltak, hogy külön-külön, vagy együttvéve sem tudnak nagyobb izgal­mat kiváltani belőlem, mint­ha idegen ember élményei­ként olvasnám valami re­gényben. Szinte ^csodálom, hogy mindezek valamikor izgalmas mozzanatai voltak sok mással együtt életemnek. Melyik hát a legizgalma­sabb? Bolondság, hogy min­den-minden, ami csak tör­tént velünk, idővel elveszti izgalmasságát, egyszerű tör­ténet, esemény lesz belőle. Hiába, hiába, nem pályázha­tom ... Hiába rakosgatom, boncol­gatom életem darabjait. Csak azt érzem, hogy amíg boncol­gatom, egyre jobban közele­dik a vacsora ideje s egyre kíváncsibban várom, mi lesz vacsorára. És — hopp, meg­van — most ébredtem rá, hogy ez a várakozás és a va­csora feltalálása jelenleg éle­tem legizgalmasabb ese­ménye. Mindig az, ami jön. Soha­sem az, ami elmúlt. Hajdú Bála Tóth Imre metszete Társadalomtudományi baráti köröket szerveznek megyénk kis falvaiban Az őszi és téli hónapokban kísérletképpen újszerű nép­művelési formát valósítottak meg Mocsolyástanyán és Dusnokpusztán. Ügynevezett komplex előadásokat rendez­tek Az osztálytársadalmak kialakulásáról a kapitaliz­musig címmel. A műsoros is­meretterjesztő esteken nagyar és történelem szakos tanárok korrajzot adtak az elmúlt tár­sadalmak politikai, gazdasági és kulturális életéről. Ezeket az előadásokat érdekes mó­don szemléltették, így nem­csak az általános műveltséget növelték, hanem biztosították a tanyasi emberek hasznos szórakozását is. Egy-egy elő­adáson az irodalmi színpadok Boldogkő várának aljában „Boldogkő vára valószínű­leg a tatárjárás után épült, a XIII. század második felé­ben.. ” — így kezdődik a tör­téneti összefoglalás a várról, amely ma is tekintélyesen ter­peszkedik, bár falait erősen megtépázták az évszázadok. — Három évvel ezelőtt azon­ban megkezdték a vár restau­rálását. Az Országos Műem­lékvédelmi Felügyelőség két millió forintot biztosított rá. A munkát az idén befejezik. A vár egyik részét üdülőnek ren­dezik be. Sok új ház épül Mindezt Molnár Jenőtől tud­tuk meg. Ö a boldogkőváraljai tanács vb-e!nöke. Sőt, most már nemcsak ez a vár alatti település tartozik hc.zzá, ha­nem Eoldogkőújfalu és Árka is. A három községben 3300 em­ber él. Nemcsak tanácsuk kö­zös, hanem termel önző ve tke- JBftBEiaEEaaBHiiiHasn BőlyegSnvázSé Hdle-bcm Tűnődések rövid pórázon A világ leghíresebb. aforizmáiból Dicsőség annak, aki két kalászt nevel ott, ahol ko­rábban csak. egy volt. (Tyimirjazev) Ne adj alamizsnát annak a koldusnak, amelyik jól koldul! (Shaw) A művészet nem más, mint a válogatott valóság. (Vigny) Akik nem becsülik, azok nem érdemlik az életet. (Leonardo da Vinci) Akinek nincs igaz célja, az elpazarolja szenvedé­lyeit. (Montagne) Gőg nélkül is lehetsz tudós. (Seneca) Az ifjú ne az apja. hanem a saját tehetsége alapján kezdje pályafutását! (Platon) Szeretjük Platont is, az igazságot is, de legszentebb kötelességünk, hogy mindenekelőtt az igazságot szol­gáljuk. (Arisztotelész) Sokan azért törik magukat kitüntetésekért, hogy maguknak is bizonyítsák: ők valóban kiváló emberek. (Arisztotelész) Ami mindenkire vonatkozik, arra hasztalan kere­sel egyéni megoldást. (Dürrenmatt) Az emberben több a csodálni való, mint a kivetni való. (Camus) Lelkiismeretűnk makacsul ragaszkodik a természet rendjéhez — minden emberi törvény ellenére. \ (Rousseau) Sem olyan boldogok, sem olyan boldogtalanok nem vagyunk, mint amilyennek hisszük magunkat. (La Rochefoucauld) Mindig van annyi' erőnk, hogy elviseljük mások szenvedéseit. (La Rochefoucauld) A nő olyan, mint az árnyékod: ha futsz utána, menekül előled, ha szaladsz előle, rohan utánad. (Musset) Aki nem kérdez, annak nem hazudnak. (Ray Lawler) Az életben semmi sem lehet fontosabb kötelessé­günk teljesítésénél. (Romain Rolland) A vén bűnöst nehéz megjavítani. (Seneca) Aki valamit tiz szóval is el tudna mondani, de hússzal mondja el, az egyéb aljasságokra is képes. (Carducci) Gyűjtötte: E. Kovács Kálmán B RS n E3 U H fcJ ■ (3 E H n El a a S3 a H C3 n «9 a a 13 ES a n a K □ S.J II h rc S3 S3 a zetük is. A lakosok zöme tsz- tag, mások az erdészetben dol­goznak Sokuknak adott mun­kahelyet az egykori kastélyban levő tbc-kórház is. — Szorgalmas, dolgos nép él ezen a szép vidéken — állapít­ja meg a tanácselnök. — Ritka hét, hogy a tanács emberei kétszer-háromszor ne menné­nek „helyszínelni” az új csa­ládi házakhoz... Az ivóvíz, a közlekedés Kőváralja és Újfalu lassan összenő. — Addig azonban külön-kü­lön kell törődnünk gondjaik­kal és örömeikkel — Sebestyén István, a községi párttitkár már sorolja is az örömöket: — Tavaly művelődési ott­hont kapott Újfalu. Kóváralján felépült az új posta és korsze­rűvé alakították ál az iskolát. Árkán boltot építenek és még ebben a félévben orvosi ren­delőt rendeznek be. A terme­lőszövetkezet agronómus-la- kást épít. Aztán itt lesz az új üdülő, ami hamarosan megnyí­lik a várban, s még inkább fellendíti az egyébként is láto­gatott település turistaforgal­mát. Akkor pedig még égetőb­bé válik Kőváralja legnagyobb gondjának, az ivóvízellátásnak megoldása. — Vagy itt van egy másik gond — veszi át a szót a ta­nácselnök. — A közlekedés. Nagyon örülnénk, ha a Regéc és Encs között járó autóbusz elmenne Árkára is. Ez a község csak két kilométerre van tő­lünk Nem nagy távolság az autóbusznak, amely Enesen so­káig kihasználatlanul áll, de igen nagy távolság, csaknem negyven gyereknek, akik eső­ben, hóban gyalog járnak Ár­káról a kőváraljai általános iskola felső tagozatába ... Az asszonyok mondja Ha már a gondoknál tar­tunk, Sebestyén István még egy dolgot hangsúlyoz: — Napközi otthon kellene a falunak. A termelőszövetkezet­ben ugyanis igen sok asszony dolgozik. Csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk róluk, s nem túlzás, ha azt mondjuk: oroszlánrészt vállalnak a mun­kából. És ezek az asszonyok zömmel több gyermekes anyák. A kisgyerekeket pádig nem tudják hol elhelyezni. Maguk­kal vir.ni a földekre? Ez nem megoldás! Az encsi járásban öt, úgyne­vezett kiemelt község van: Encs, Szikszó, Gönc, Hidas­németi és Boldogkőváralja. A járási tanács különös figye­lemmel kíséri e községek gond­jait—bajait. Ez a figyelem bi­zonyára konkrét segítséget is eredményez. így kell lennie, a Boldogkő várának aljában la­kó emberek örömére. R. A. tagjai részleteket adtak elő a kor neves íróinak és költőinek munkáiból, vetítőberendezés segítségével bemutatták az ak­kori képzőművészek legszebb alkotásait, a különböző építési stílusokat és hanglemezről megszólaltatták zeneszerzői­nek műveit. Ezeket a kom­plex előadásokat a tanyasi lakosság örömmel fogadta és kérte további folytatásukat. A Borsod megyei Tanács el­határozta, hogy a nyári hóna­pokban az edelényi, az encsi, a sátoraljaújhelyi, a miskolci és a szerencsi járás 22 tanya- központjában és kisebb falujá­ban társadalomtudományi ba­ráti köröket szervez, és há­roméves előadássorozatot in­dít. Ezzel a munkával a já­rások magyar és történelem szakos tanárait bízzák meg. A komplex előadások műsorához szükséges berendezéseket, va­lamint szereplőket és kamara- zenekarokat művelődési autó- • val szállítják ki a tanyaköz­pontokba. Az előadások sike­res lebonyolítására júniusban 35 előadó részére ben-.akásos továbbképző tanfolyamot ren­deznek Mezőkövesden. COOOOOOOOOOOOOOOCOOOOC I Rács § a Siamora élőit o 3 Ruhák, kosztümök, O bliizok, feszes bikinik... A lányok nagyon csino­sak, a ruhatervezők mustrái nemkülönben. Valahányszor divat­műsor pereg a tévében, férfiak s nők egy em­berként ülitek a készü­lékek elé. így volt ez legutóbb is, amikor a budai várból közveti- tették ^képernyQwk.rc a szebbnél szebb, sejtel­mes, kecses női holmi­kat. A ruhák többségét a rár egyik, alabárdo- sokkal tarkított termé­ben mutatták meg a kameráknak. Am a biki­niket és a csodálatos op-art-okkal díszített, egybeszabott fürdőru­hákat rács közbeikta­tásával szemlélhette a nyájas néző. Férfitársaimmal együtt sokáig meditáltunk: mi­nek a rács? Volt, aki azt mondta: a képszerűség kedvéért, a hangulatért. A jelenlevő feleségek egyike azt mondta: — Hogy oda ne rohan- § játok... O (P-l> O 3000000000000000QOOOOC Balett-ősbemutatók Szegeden A Szegedi Nemzeti Színházban két balett-ősbenjutatót rendeztek. Szervánszky Endre Metamorfózis című zenekari darabjára és Bach IV. Brandenburgi versenyére Imre Zoltán írt koreográfiát. A jelmezeket ugyancsak Imre Zoltán tervezte. aBJBKHDIEISK! Jelenet a Mctamorfózls-ból. X>OOQOOOOOQOOOOOOOOOOQOÖOOOOOOQOOOOOOQOOCÍ iOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCÍ n émet munkásosztály körében, a legnehebb időkben sem. E. Peter Trog I (Tudósítónktól.) Ismerik azokat az embereket, _ akik héjaként csapnak le minden levélre, vagy levelezőlapra? Akik úgy vadásznak egy-egy színes bélyegre, mint az ördög a halandók leikeire? Bizo­nyára van ilyen ember Ma­gyarországon is éppen elég, nemcsak nálunk, az NDK-ban. Már csak azért is, mert _ a magyar bélyegek világhírűek, legkapósabb cseretárgyak a világ minden bélyegtőzsdéjén. És nemcsak a fiatalokat izgat­ják a bélyegek. Szomszédunk­ban lakik két 7—8 éves fiú, és éppen olyan fanatikus bé­lyeggyűjtők, mint egyes új­ságíró kollégáim itt Hallé­ban. Pedig, utóbbiak közül nem egy nagyapa már. Most azonban a fiatalabb gyűjtőkről szeretnék írni. Július 2-a és 10-e között ugyanis itt, I-Ialle-ban rende­zik meg az első, nemzeti, if­júsági bélyegkiállítást. A Né­met Kultúrszövetség, a Pio- nirszervezet és az FDJ egy­aránt bábáskodik a fiatal fila- lelisták találkozóján. A zsűri­ben a „régi motorosok” fog­lalnak helyet, vagyis a képzett íilatelisták, akiknek örül a szívük, ha a fiatalok lelkes bélyeggyűjtő szenvedélyével találkoznak. Az NDK 11 kör­zetében pedig mar 265 ifjúsági gyűjteményt jelentettek be, Halle körzetében már kivá­lasztottak a 35 legjobbat kö­zülük. De érkeznek majd máshonnan is fiatalok Halié­ba, hogy részt vegyenek a bé­lyeggyűjtők felső kiállításán. Lesz itt természetesen rendkí­vüli bélyegző is arra az időre. A bélyegző figurája a legen­dáshírű Kis trombitás-nak, a fialal kommunistának, Fritz Weineck-nek képe, aki életéi áldozta a mozgalomért, ami­kor a reakció ellen kellett har­colni. Életéről dal is születet! ugyancsak a Kis trombitái címmel. És ez n dal a húsza: évek óta soha sem halkult £

Next

/
Oldalképek
Tartalom