Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-29 / 126. szám

Vasárnap, 1086. május 20. mmnmnmmsssmmaum A lkoboli z sai us elleni Iáét Miskoüeoii Május 30-án tartják Miskol­con, a Szenlpétori-kapui kór- liúz előadótermében azt a tu­dományos ülést, amelyik e§y- ben megnyitója az alkoholiz­mus elleni hétnek. A tudomá­nyos ülést a miskolci kórhá­zak tudományos bizottsága, és a Vöröskereszt alkoholizmus elleni társadalmi bizottsága rendezi. A délelőtt 10 órakor kezdődő ülést dr. Nemecskay Tivadar egyetemi magántanár, a városi Vöröskereszt elnöksé­gének tagja, a tudományos bi­zottság elnöke nyitja meg. Az ülésen dr. Orlhmayr Alajos, az Egészségügyi Minisztérium ideg-elmeügyi főelőadója, dr. Bálint István, az Országos Munkaegészségügyi Intézet tu­dományos főmunkatársa és dr. Boczán János kórházi adjunk­tus tart előadást. Kiállítás is nyílik: a Szentpéteri-kapul kórház munkaterápiás műhe­lyének alkoholista betegei ál­tal készített tárgyak közül mu­tatnak be több darabot, CSSSAKMAGVAROESZÁG 5 mgaacngairaaMmi« ' íevá!s!) szépül az srlói strand A mind nagyobb népszerű­ségnek örvendő arlói strandot inár nemcsak a közvetlen kör­nyék lakói látogatják, hanem távolabbi községekből, váro­sokból is sokan keresik fel. A strand az idén tovább szé­pül. Folytatják a járdaépítést és az autóparkoló kialakítását. A strandhoz az idei nyárra már úszómestert is szerződtet­tek. Remény van arra is, hogy a földművesszövetkezet megfe­lelő mennyiségű hűsítőt, hi­deg, meleg ételt szállít a für- dőzőknek. A községi tanács a strand rendje végett szabály­rendeletet is hozóik Bossorhánypőr Citrom kém inkább hittérítő jut róla eszembe, Tonzúrástm kopás«, piros-sima az arca, s ahogy délebédjét kanalazza — imént hagyta abba néhány percre az építkezést —. hatalmas baju­sza levesébe lóg. És a szeme? Abban egyenesen elgyönyör- ködöm. Olyan, mint a nyári égbolt, amely alatt vibrál a forró levegő, s attól fényes, hogy visszaerillog benne, ami eléje kerülkőzlk. Hát lehet ez­zel az örökké mosolygós szempárral csak megfélemlíte­ni is valakit? ft — Ugyan, szamárság volt az egész — mondja egy kö­zépkori! férfi, — Nem tudom, én bizony nem tudom... — feleli kér­désemre egy öregasszony. — Nem ajánlom, hogy be­menten Robozókhoz. Hamis a kutya — ijesztget egy má­sik asszony, aki tárnival be­szélget a kapuban. Béniről férfi hangját hallom: meg az Albert is! Hátam mögött összesúgnak. Egyik kuncog, a másik okít­ja: no. azért csak van valami a dologban. Mert amióta az Albert megfélemlítette... A többit nem hallom,. Bizonyá­ra azt mondta, hogy amióta Roboz megfélemlítette a bo­szorkányt, kevesebb bajt ka­var. Vagyis kevesebb a be­teg. gyorsahh a gyógyulás, és Kobozná is lábadozik. No, igen. Az igazság ked­véért azonban tegyük hozzá azt is, hogy állítólag meghalt a szomszédos Ivánkái kuruzs­ló. Viszont a „boszorkány" még itt van. De ml van Roboznéval? • — Vannak, akik még min­dig hiszik, hogy Mihály bá­csi boszorkány. Az uram is nekik dőlt. be. De ml már nem hisszük. Pontosan ma egy éve derült ki, hogy nem 5 ron­tott meg. Allát a kerítésre tett kar­jára helyezi, szemét lesüti. Embere nincs itthon. 9 így egyedül neki kell röstellked- nie. — Ma egy éve megvizsgált az orvos. Aztán megoperáltak Rengeteg vesekövem volt Most már jobban vagyok, visszatért az étvágyam is... Hát így' ért véget a boszor- kánypör, A XX. század második felé­ben, egy dél-borsodi faluban Elképesztői Csata László Hossz munka, vagy rossz értékelés? Méhkaptárak a Csereháton tesen a méhész is ott él a „le­geltetés” idején maga készí­tette kunyhójában, és figyeli, gondozza a szorgalmasan gyűj­tögető méheket. Igaz, most az esős idő nem kedvez a kap­tárait lakóinak, az eddigi me­leg napokon azonban máris sokat gyűjtöttek a Cserehát akácosaiból. L áttam egyszer egy’ burlesak-filmet: cit­romszeleteket oy a- logattak a vonószenekar tag­jai, hogy koncertképtclenné tegyél; riválisukat, a fúvós- zenekart. Azóta a citrom lát­tán és hallatán intenzíveb­ben fut össze a nyál a szám­ban, S éppen ma reggel láttam, hogy a lépcsőházunkban a citromfa kibontotta fehérszí- nü szirmát. A citrom tankönyveink precíz fogalmazása szerint „tojásalakú, két végén elhe- gyesedő, éretlenül zöld, éret­ten sárga színű déligyü- mölcs Húsa szintén sárga, 10—12 gerezdre osavU:, rend­kívül iédús, érőjén savany- kás ízű (szinte érezzük' nyel­vünk Matt összetorlódik a nyál) Ó-vitaminban különö­sen gazdag", A világ citromtermelése esztendőnként mintegy két­millió tonna. Ebből az USA 610, Olaszország 385 tonnát termeszt, Magyarország éven­te több mint tízezer tonna citromot Importál, * Süt a nap, meleg van. Hosszú sorok állnak a cuk­rászdák előtt; fagylaltra vár­nak. Amikor nagy a hőség, a citrom fagyi a legkelendőbb. A női fodrász szalonban nehéz búrák alatt dús és ke­vésbé dús hajak gőzölögnek. Szól a fodrászkisasszony: — A citromot elhozta? Matatás a retikülben, s elő­kerül az illatos déligyüMölcs, hogy a következő pillanat­ban fényt, patinát, selymet adjon a? asszonyt hajnak- A fürdő teraszán nap­szemüveges fiúk, lányok. Szívják, hívják magukba a napfényt. Szájukban vékony szalmaszál, melynek vege li­monádé sűrűjében turkál. A szalma eltömődik. Egy erős szippantás, és máris bepré- selődik a szalmaszálba a cit­rom ízes húsa. Azt mondja otthon a fele­ségem: — Ha cipőt tisztítasz, a krém után egy szelet citrom­mal dörzsöld be, meglátod tükörfényes lesz a cipő. Amikor beteg voltam, teá­ba csavarták a citrom le­vét. Tegnap, a fiamnak vásá­roltam egy citromszeletet, azt mondta, életében nem evett olyan finomat. Tegnap­előtt a nagynénimnél jártam, arca tele volt citrom-pako­lással. Bőrét szeretné kisimí­tani. A citrom héját sokféle sü. töménybe reszelik bele. De húsra, gyümölcsre, ver- muthra és befőttre is he­lyeznek egy-egy díszes kari­kát. És a vendéglői menü­ket is díszítik citromszeletek­kel. Egy lengyel népszerű tudományos filmben a csir­két tanították gondolkodni a citrom segítségével. A nagy X­X­X­X­8­I x­x­x­x­*■ Á nyúlánk, szemüveges Késik Mi. húly könnyedén a munkapadra lendül, s locsolni kezdi a falon elhelyezett cse­repes virágokat Az AKÖV miskolci villamos műhelye tele van virággal. Különösen a filodendronra büszkék, amely csaknem egyidős a Puskás Tiva­dar többszörös szocialista brigáddal. Ahogy nő, terebélyesedik a növény, úgy ér el új és új sikereket a 13 tagú kol­lektíva, Maciácsi Béla művezető Kóslkra int. — ö a virágfelelősünk. De nemcsak ebben kitűnő. Megnyerte a szakmai versenyt, így három hónappal előbb szabadult feí, mint a többiek. — Ez nagy dolog. Késik szerényen mosolyog. — Dehogy. Csak azt csináltam, amit itt tanultam. Kósikról van a naplóban egy bejegy­zés, Rákó Sándort, aki gimnáziumba jár, oroszból és matematikából korre­petálja. — Olyan jól érti a* anyagot? — Persze. Hiszen gimnáziumban ér­tem, s utána mentem el tanulónak. A brigádra egyébként jellemző a ta­nulási kedv. Gimnáziumba jár még Ferenczi József, Bojdik László pedig most végzi a műszaki egyetemen a má­sodik évet. A vttlamosmöhelyiek hoz­zák rendbe a gépkocsik elektromos mű­szereit. A munka sokoldalúságot, rá­termettséget kíván. — Ezer-kétezer alkatrésszel dolgo­zunk — magyarázza a művezető —, és sokszor sok száz alkatrész hiányzik. Sokszor több darabot szét kell szedni, hogy egy jót csinálhassunk. Nem kell v>'>v^v^t<mvsínvsni^'^<í^fc2fv*s,*wnvsí'>vís Virág a műhelyben félteni a fiúkat, ötletgazdagok, mindig találnak valami megoldást. Bogyó Károly egy villamos öninditót hoz elő, — A tengely gyakran eltörik. Ilyen­kor el kellene dobni. De hát nagy, több száz forintos érték. Mi megmentjük Hogyan? Csavarmenettel beleerősíte­nek, majd leesztergálnak egy toldalé­kot. A módszer remekül bevált. Hány ezer forintnyi értéket mentenek így meg? Nem tartják számon, — Vannak emberek, akik azt keresik, hogyan lehet nemet mondani, itt azt keresik, hogyan lehet valamit és jól megcsinálni — jellemez Madácsi, Ez nagyon fontos. Nem mindegy, mi­lyenek a jármüvekben beszerelt vil­lamos alkatrészek. Az ő munkájuk ben­ne van az autóközlekadés nagy gépe­zetének működésében. Gyakran elő­fordul, hogy műszak után tovább kell maradni, Nem kell őket külön agitál­ni. És nem túlóradíjért teszik. Ilyen­kor mindig nagyobb teljesítménnyel dolgoznak. Tavaly az árvíznél műszak után fizetés nélküli munkát vállaltak, hogy a tönkrement kocsik mielőbb el­hagyhassák a javító műhelyeket. ÉS most is van értékes vállalásuk Közismert, hogy egyre több iskolai au­tóbuszra van szükség. Vállalták, hogy három tönkrement kocsit újjávarázsol­nak az iskolai év kezdetére. —» Ebben benne lesz a mi munkánk is — mondják. Körülbelül 150 óra kell az elektromos berendezések, műszerek javítására. A kongresszus tiszteletére munkaidőn túl, társadalmi munkában készítjük el, A vállalatnál —■ érthetően — nagyra értékelik a brigád munkáját. De ők, Mát.vu» Rezső brigádvezetővel az álep mégis szerénykednek. — Nines a ml munkánkban, éle* tünkben semmi rendkívüli, semmi szenzációs. Szeretjük szakmánkat, tud­juk mit, miért kell csinálni. De hát ez természetes is. (Csorba) l A vándorméhészek a megye [déli részéről felhúzódtak az íészaki hegyek közé, ahol most fnagy kiterjedésű akácosok vi­rágzanak. A Csereháton, a Sző­rmére, a Büttös környékén, [vagy a határ mentén húzódó, [illatozó akácerdőkben több fhelyen is láthatók hosszan sor- íjázó méhkaptárak, Természe­■nöke az értékelés nyilvános * ismertetése után a követke- J ző’ket mondotta: 2 A ml közösségeink becsű- J lettel, sok gonddal, bajjal J küzdve dolgoznak, dolgoztak, J különösen az elmúlt évben, J Egyetlen egy sem ütötte meg í a mértéket ahhoz, hogy elis- J menésben részesülhessen? J Valószínűleg az értékelésben J lehet a hiba. J Beszélgettünk az értékelés- * rőt a megye illetékes szak- J embereivel. Mint elmondot- ? fák. sajnos, maguk a tsz-ek J is követtek el hibát. Számos 3 közös gazdaságból nem gon- J dósán összeállított jelentőse- x két küldtek, s ezeket a bízott- * ság visszaküldte. Arra azon- 3 ban már nem volt idő, hogy X a minden tekintetben megfő- $ lelő, új jelentéseket megvár- x jak. így a megyéből csak hót 3 közösség „versenylapját" to- * vábbították a minisztérium- 2 ba. 3 őszintén szólva már ez Is X furcsa. Vajon nem lenne 2 megfelelő idő és mód rá, 2 hogy a követelményeknek [j megfelelő jelentések készül- x jenek?! A válasz csak ez le- x hat: lenne •— ha akarnák és x törődnének vele az illetéke- * seki í A másik és feltétlenül jo- » gos megjegyzés: vajon a J Földművelésügyi Minisztéri- > unt vezető szakemberei ter- J mészetesnek veszik, hogy egy > megyében, ahol több száz tsz j termel, küzd, egyetlen egy , sem dolgozik elismerésre > méltóan? Előfordulhat ugyan, ’ hogy a versenyfeltételek or- > szagosán általánosak, s az j értékelés nem tesz különösé- , gdí, figyelmen kívül higvja > az objektív adottságokat, ] Bár ez, ha így van, eleve í helytelen, irreális. De még ; így is kevés a valószínűsége, \ hogy megyénk egyetlen tsz-e • sem emelkedett fejlődésben, • gazdálkodásban az átlag fölé, ; s nem „juthatott” az elsőket- : ven közé. Barcsa Sándor Az országban főbb ezer, Borsod megyében 294 terme­lőszövetkezeti gazdaság tag­sága, szakemberei, vezetői nagy érdeklődéssel várták: vajon méltóak lesznek-e rá, hogy nevüket, munkájukat, mint a valóban jól dolgozó­két, elismerjék az egész or­szág közvéleménye előtt. Nem hiúságból, nem számí­tásból, hiszen az elmúlt esz­tendőben végzett munkáról készített összegezés, jelentés már egyáltalán nem változ­tat azon, mennyit termeltek, milyen jövedelemre tettek szert. Egy ilyen jelentés,_ ös­szegezés csuk regisztrálása lehet annak, ami megtörtént, Szuhjektíve, emberi szem­pontból, a holnap végzendő munka szempontjából azon­ban egyáltalán nem (közöm­bös, hogyan értékelik a ko­rábbi hónapokban, a tegnap végzett munkát. így van ez a mezőgazdaságban, az ipar­ban, az élet minden terüle­tén. Néhány nappal ezelőtt a Földművelésügyi Miniszté­rium előterjesztése alapján a Minisztertanács jóváhagyta, mely termelőszövetkezetek érdemelték meg az elmúlt, 1965-ös évben végzett mun­kájuk alapján az elismerést, jutalmat, vagy csupán egyet­len oklevél lehet jutalma egy éves szorgalmuknak, tö­rekvésüknek. A minisztérium, illetve a Minisztertanács 08 termelőszövetkezetet jutal­mazott kitüntetéssel, pénz­zel, elismerő oklevéllel. A hatvannyolc között azonban egyetlen Borsod megyei kö­zösség sem szerepel a 294- böl. Annak ismeretében, hogy a borsodi termelőszövetkeze­tek éppen az elmúlt eszten­dőben általában jobban gaz­dálkodtak, mint korábban, olyan következtetést lehet le- vonni, hogy a termelőszövet­kezetek versenyének értéke­lése bizonyos reális voná­sokat rejthet magában. Az egyik termelőszövetkezet eb Koboz Albertné hosszú ide­je betegeskedik, Járt már az Ivánkái kurázsiénál is, az sem segített rajta. Sorvad, nem eszik, ágynak dőlt. Egy éjjel, mert éjjeliőr vagyok én, ké­rem, kissé pityókásan nekem ront Koboz Albert: Maga megrontotta a feleségemet, azért beteg. Hagyjon neki bé­két, mert a tenyereim között morzsolom szét. Az egész fa­lu tudja magáról, hogy bo­szorkány! © A falu valóban telj volt el­képesztő hírekkel. Egyre-más- ra megbetegedtek az asszo­nyok. Meg a csecsemők is. „Jézusom, nem kell a gye­reknek a bimbó!” „Szentsé­gei; cg, nekem is ugyanott fáj, ahol Raboménak!" „Jóságos istenem, szabadíts meg a bo­szorkánytól!”, A boszorkány pedig kétség- beseRen védekezett. Hát mit árthat cgv vénember nála negyven, ötven óvva! fiata­labb terem tmA” veknek! © Bíróság előtt ál Koboz Al­bert. Még most is szentül hi­szi. hogy Kiss Mihály boszor­kány. — Mert hát, kérem tiszte­lettel, tulajdonképpen nem kizárólag az embernek árt az­zal a szúrós szemével. A só­gorom ék boa vezettük a tehe­net. merthogy neki adtuk el. Az utcán haladtunkban szem­mel verte a jószágot Kiss Mi­hály. Ah asszonyom loihoká- s:H főzött a tehén teléből, át­lói lett beteg. Két éve tartja ilyen módon rontás alatt. Pernye, főleg éjszakánként. Mert nappal megvan vala­hogy, de éjjel rájön a fájás, nyüszít, forgolódik és a bo­szorkány szúrós szemepárját látja maga előtt. Félelmete­sen sötétkék az a szempár, és olyan vagyonúm, hogy aki ab­ba néz, nem tud szabadulni tőle. A bíróság ítéletet hoz. Hat­száz forint pénzbírság, és az összes költség megtérítése. Í De mindez eloszlatja-e a ht- Jszékenyek boszorkány-hívó­jáét? Nyugta lesz-e ezentúl a J nadrágban lötyögő „boszor- J kánynak”? 1 © J — Azt éppen nem mondha­Jtom. Még a tárgyalás után is 2előfordult, hogy ha szemközt J Jött velem valamelyik fiatal- * asszony, elfordította gyereke Jfejét, nehogy vám nézhessen. 3 Nézem a „boszorkányt”. Ne­— Kuss te, takarodj! — ki­ált a fiatalasszony a mérges komondorra. Pillanatig tűnő­dik, nyisson-e kaput. Ebből már elege van. Inkább rákö­nyököl a kerítésre, is, úgy kér­di, mit akarok. Búr kérdezés nélkül is tudja. A boszorkány miatt jöttem. A boszorkányt nagyjából re­habilitálta a közvélemény. Pontosan ma egy esztendeje. © Színhely: egy dél-borsodi falu. Szereplők ... Az ő ne­vük már nem lényeges. Egy ízben valamennyiükről olvas­hatott az újságolvasó. Csak­hogy azóta véget ért a har­madik felvonás is. Tárgyaló­teremben került sor a finálé­ra. Az akta száma: B. 325/ 1963. A boszorkány rehabilitálá­sának évfordulóján döbbentő tanulság miatt térünk vissza az, ügyre, vádló ős vádlott ne­vét megváltoztatva. Nevezzük el a boszorkányt Kiss Mi­hálynak. Igen, Mihály­nak. Ezúttal ugyanis férfit keresztel el a hiedelem bo­szorkánynak. Most nyolcvan éves, akkor két évvel fiata­labb volt. A vádlott neve pe­dig legyen Roboz Albert. S mivel ez utóbbi felesége a harmadik főszereplő, nyilván­való. hogy ő a továbbiakban Koboz Albertné. © Kiss Mihály akkoriban ezekkel a szavakkal tonnant be a járási tanácsolnék foga­dónapjára: — Öreg ember vagyok én már, elnök elvtárs, minden­nap várhatom, hogy értem jön a kaszás. De elmehetek-e úgy az élők közül, hogy ujjal mu­togasson családomra a falu? Hat gyerekem van nekem, ké­rem, meg kilenc unokám. Nem csukhatom lo a szemem azzal a gondolattal, hogy ha­lálom után szégyenkezniök kell. *»1*1 Akkor aztán elmesélte a következőket. gazdasági válságok idején —• hasonlóan a kávéhoz — eit- romszállitmányokat küldtek a tenger hullámsírjába. Gyógyszer is készül e jeles déligyümölcs héjából; por alakban vegyítik több dra­zsé-formájú gyógyszerünkbe. Tojás alakú, két végén el- hegyesedő, sárga színű déli­gyümölcs .,, ' » T ermészetrajzához im­már hozzátartozik egy fájdalmas funk­ció teljesítése is. Szörpöt, li­monádét szürcsölő. napfény­re éhes fiúk, lányok, velem együtt mit sem tudtok arról, milyen is egv mindennapi kémiai reakció, tízezer kilo­méterrel távolabb egy hábo­rúban. A könnygáz-bombák természetéről hiába fagga­tom vegyészeinket; létének „elméletét” ismerik csak. Az újfajta könnygáz-bomba ösz- szetételéröl majdnem semmit sem tudnak. Szürke ruhás, komor buddhista szerzetesek Da Nang városában szintén keveset ismernek a könny­gáz-bombák önéletrajzáról, Azt viszont tudják: ba leve­gővel egyesül, sűrű, fojtó füsttel telik meg a környező világ; a szemet elönti a könny, a tüdőt köhögés rá*- za-fajtogatja. Egyszer a strandon csinta­lan srácok égő csikket nyom­tak a hasas léggömbök sze­gyébe. Pukk... pukk,,! pukk. Megijedtek a napfény imádói; leesett szomükről a sötét színű szemüveg, jól lát­tam: egy középkorú, gondat­lan, vidám úr rémületében feltúrté fürdőköpenyének széles gallérját és az eget nézte. A nap éppen tűző­fénnyel sütött. Citrom szeleteket kötöttek nedves zsebkendőbe a budd­hista szerzetesek, amikor könnygáz-bombákat dobál­tak közéjük HvlloRak az apró bombák, midi a kőzá­por. A buddhisták sok ezres tömege a könnycsorogtató és a fulladásig köhögtető go- molvag ellenére sem vonul­tak vissza az utcákról.' Transzparenseik ott remeg­tek tovább reszkető kezeik­ben. A kíméletlen kémiai ködhnllámban korommal és vérrel írt betűk rázkódtak a magasban, követelvén Pél- Vietnam szabadságát, Ky tá­bornok és az amerikai had­erők távozását. A citrom, ez a tojás alakú, két végén el- hegyesedé, sárga szí­nű déligyümölcs — amelyből évente kétmillió tonnát ter­mesztenek, amelyből az USA egymaga 619 ezer tonnát tér- meszt — vékony szeletekben, zsebkendőbe orr és száj elé kötve szűri, bomlasztja a ve­szedelmes gázokat. Pirulj, biológiai tankönyv, hogy te ezt nem tudtad! Párkány László I H H H H M ES Hl K Ml ■■ Mf ni m IB H M

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom