Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-22 / 120. szám
'Vasárnap, 1966. május Ti. esZAKMAGTAKOKSZÁG 9 Autókedvelők figyelmébe ajánlhatjuk: kisfogyaszlású NSU kocsik a BNV-n. Zenei krónika Nagymama és a „vágó“ Ü.t SZÍNFOLTOT jelentett Miskolc hangverseny-életében az évadot záró utolsó filharmóniai rendezvény: Kadosa Pál Kossuth-dijas zeneszerző ön- álló/ szerzői estje. A hagyományos kamarazene és zenekari hangversenyeken szinte alkalmanként találkoztunk eddig is a XX. századi élő mesterek alkotásaival, arra azonban még nem volt módunk, hogy egy szerző zenei portréját rajzoljuk meg művei válogatásából teljes estét betöltő műsor nyomán, örömmel fogadtuk a Filharmónia május 18-i hangversenyét, mert Kadosa müveit a múlt évadban is meleg hangon üdvözölte a közönség. Ezúttal a III. vonósnégyes, József Attila és Radnóti Miklós verseire írott dalok és a IV. zongoraszonáta képezték a műsort. — A Bartók Vonósnégyes klasszikus kamarazene hangzással a pódiumon — csak keveseknek megadatott mindig mindent újrateremtő, élő kifejezéssel adta elő a III. vonósnégyest, melynek második tétele formálásában, s hangtasággal, klasszikus szövegmondással tolmácsoló előadója. A dalok közül a Radnóti versekre Írottak ragadták meg a hallgatót, mélyen emberi lírájukkal, finomságukkal. A nehéz zongoraszólam túlnő a zongorakíséret fogalmának határán, hisz a gondolati tartalom ugyanolyan súlyú hordozója, mint a szöveges zene. Szűcs Lóránd igényes zongorázásával méltó kamarazene partnere volt az énekesnőnek. A műsor befejező számát: a IV. Zongoraszonátát a szerző maga játszotta nagy sikerrel. A szerzőt és a zongoraművészt hosz- szan ünnepelte a hallgatóság. Ráadásként a legújabb kompozícióból: a Nyolc kis zongora- darab-bői hallottunk néhányat, melyek koncentráltságukkal, tömörségükkel újabb kedvező oldaláról mutatták be a mai magyar zene és zenei közélet egyik legreprezentánsabb képviselőjét. 0 1 A BARTÓK BÉLA Zeneművészeti Szakiskola növendék zenekarának május lG-i, Versenyművek című hangversenyén, az intézet jelenlegi és volt növendékei voltak a köz-i reműködők. Flach Karolina, Kovács Magdolna, Nemes Ferenc tanárok és Molnár Viola növendék Bach, Vivaldi, Mozart és Szőnyi műveit adták elő szép sikerrel. Külön kiemelkedett a tanári produkciók közül Osvay Ágnes fuvola és Bakonyi Tamás oboa játéka, C.imarosa Kettősversenyének szinte teljes értékű előadásával. A műsor befejező számát, Mozart d-moll zongoraversenyét Paska Gábor IV. szakiskolás hallgató játszotta. Paska zongorázása az est legnagyobb meglepetését, egyben zenei élményét jelentette. Ha figyelembe vesszük, hogy Paska mindössze 4 éve foglalkozik komolyan zongora tanulmányokkal Bcnkő Zoltán tanár irányítása mellett, meg kell állapítanunk, tehetsége a legszebb reményekre jogosít fel. A zenekarban játszó hallgatók örömmel és lelkesedéssel kísérték szólista barátaikat. Különösen a barokk szerzők műveinek kíséretét oldották meg jól. A sikeres koncert Gombás Ferenc tanár odaadó munkájának volt az eredménye. Reméljük, hogy a vezetése alatt álló intézeti zenekar további szinvpnalas produkciói városunk zenei életébe szervesen fognak beépülni. Laczó Zoltán AGYMAMA 187S-ban született. Egy évszám nem mond sokat. De a milléniumi ünnepségek idején már közel húsz éves nagylány volt. Tisza Pisla négylovas hintáját — majd első autóját a megyében — sokszor látta elrobogni az Arad és Várad közti úton, ahol akkor laktak. Azt is tudta, hogy egy Ady nevű váradi újságíró a Viola néni szomszédainál lakott, s a szállásadó nénik sokat pletykáltak róla. Az a bizonyos három nemzedék, amely az első világháborúi megérte — a kettő közt nyomorgóit, s a harmadik után is megmaradt és él —, mind megvan az 6 kisebb-nagyobb emlékeiben. Ha mai fiatalokról van szó, nagymama bölcsen legyint: a Lajos is az ablakon át szöktette meg az Erzsit 16 éves korában, 1903-ban. Akkor sem volt erkölcsösebb a világ. Csak sűrűbbek voltak a zsalu- gáterek. — Mi az a zsalugáter, Nanyó? — Hát meg azt sem . tudod, fiam? A mi házunkra lavasz- szal mindig felkerült a külső ablak helyére a zsalugáter. Anekdoták Mikor Lessing ««Minns von Berth elm” című darabjai bemutatták, megjelent h mannheimt herceg Is, akinek nagyon tetszett az. előadás, különösen aimak a színésznek a játéka, aki Telhelm őrnagyot játszotta. Egy sikerült jelenet után a herceg felkelt a helyéről és a tehetséges színészhez, fordult; — Brnvó, őrnagy. Előléptetem ezredessé. Egy újságíró egyszer megkérdezte Hemingwavt irodalmi terveiről. — Egy regényt írok. — Mi a témája? — A téma elég új számomra. Egy filmből veszem, amely egyik novellámból készült. © Valaki megkérdezte Voltairct, nem szándékozik-e királyról színdarabot írni. — Eszein ágában sines. Nem akarom elveszíteni a királyi nyugdíjamat. • Itubcnset egyszer megkérdezte egv tisztelője, hogy tanult-e valamit ismert mesterektől, és megnevezett három festőt.. — Igen, nagyon hasznos dolgot tanultam tőlük. — Éspedig? — Megtanultam, hogy nem szabad festeni* Ac a farácsos, napvédő tábla, amíí billegetni lehetett belülről. a franciák nevezték „zsaluzi" (jaloüsie)-nak: féltékenységnek. A féltékeny asszony, vagy a pártában maradt lány figyelte onnan irigyen a más szerelmét. De ami a. zsalugáter mögött történt — ac titok maradt. — Mint a skot balladában. .,örökké titok legyen! — szólt a lány — „Titok lesz!" — mondta Find- !*V, — a huncut legény. No. ilyen titok maradt ez is. Volt miről pletykálni a kávés find- zsak felett! Nagymama — mostanában — elszaka.dva a sírokba zárt Idáktól és Lajosoktól — s a megmaradt kevés Erzsik és Olgák ritka leveleit olvasgatva — minden este hal-, fél- hetkor odaül a XX. század középének nagy találmánya, a tv elé. Még szurkol is ' a ritkaságszámba menő magyar góloknak — élvezi a színdarabokat. követi a híradók eseményéit. ~ Hát mégis csak rettenetes fiam, ezt a szegény népet, hogy bombázzák, mérgezik égetik, füstölik. Hol is van ez, fiam? Vietnamban, nagymama. — Ázsiában, ugye? Igen. Délkelet-Ázsióban. ~ . tanultunk mi erről a relso Leányiskolában, tudod mert én csak azt jártam, de most is emlékszem a francia igék ejtegetésére. Nem arról szól ez a regény... az a kis vietnami kislány, aki olt kerékpározik a fővárosban ... — Hanoiban. A Graham Green regénye az 1954-es, s azt megelőző francia—viet- na mi háborúról. ~ Azt én már elfelejtem, fiam. De az a kislány nagyon kedves, okos kis teremtés volt. Nem csaphatta be az a'fiú... — A „csendes amerikai”. — Az. Az. De a filmeket, azokat nem szeretem. — Milyen filmekéi? Hát, azokat az értelmetlen, gyorsan pergő képeket. Hidd el, mindetinek a „vágó” az oka. — Miért? r Hát oda van írva: vágó X- Y- Ác vágja ki az értelmet a filmekből. Dehogy, nagymama. A vágó gondoskodik arról, hogy a képek, események, felvételek a legjobban kövessék egymást. A filmgyárban, vagy külső felvételeknél több képet készítenek egy-egy jelenetről, tájról. A vágó éppen olyan nagy művész kell, hogy legyen, mint az operatőr és a rendező, akikkel ö állítja ősz- sze a végleges képsort. — Véglegesen rosszul! — mondja a nagymama. S ő, aki egyébként olyan szelíd, mint a bárány, olyan igénytelen, mint egy csipegető madár — nem hajlandó megbékélni a vágóval. — Ac az oka mindennek, hidd cl. E A TÉVÉT, azt nagyon szereti. Kapcsolatot tart vele a világgal, ahová már nem merészkedik fájós lába mialt. Végigjárja a Földközi tengeri hajóutat, megborzad a víztől és a házaikból kiperzsell békés lakosok kínzásától. Követi az eper keserves útját a termelőtől a Ferihegyi repülőtérig — s onnan a ragyogó utat Svédországig vagy Kazincbarcikáig. Ismeri a színészeket és már-már a focistákat is. A „Szülőknek — nevelésről'' adást is meghallgatja — egy kicsit kételkedve: cn még olyan embert, akinek az alaptermészete megváltozott volna, nem láttam. Tíz óra felé még gondolkodik: a híradó második részét is megnézze-e? Egyet azonban ó is elfelejt. Hogy a „tévé-bűvölet” alól magát kivonja. Hiszen az egy-két éves tévé tulajdonosok mind ebbe a betegségbe esnek: nc- zik-nézik — akár üdít, akár fáraszt, akár jó, akár bosz- szantó. Nem zálogainak a műsorok között. Meg azlan ott van az a babona is: nem jó a tévét ki-bckapcsolgatni.-GY AZTÁN nagymama B is elfelejti — pedig már nagyszerűen tudja kezelni, jobban, mint a lánya — hogy ha bosszantó —, meg kell rajta nyomni, ott felül, azt a kis gombot. Amelyik elzárja. Akkor acíáu nem bosszantó a. „vágó” sem. S 1alán idő marad egy kis családi beszélgetésre is. TATRAY BARNA vételében még mindig újat tudott teremteni a XX. század gazdag irodalmában. A harmadik tétel világosan fogalmazott, közérthető, s mégis egyéni nyelvezetét, gondolatait kétszer élvezhettük, másodszor a nagysikerű produkció ráadásaként. Sziklay Erika volt a dalok mondanivalóját koncentráltan, rendkívüli szuggeszti vitással, csodálatraméltó intonációs tisziiMiiiNinmiiiiiiNiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiimiiiiiiiiniimiiiiMiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiuiiiiiiiiniiinniiiniiiiiiiiiimmin Szigorú orvos Szeretem megcsodálni a kígyózó, fényes korlátokat. Aluljárókba le, viaduktokra fel, toronyházak lépcsőin futnak nyílegyenesen, pompázom Szinte vezetik az embereket — az utasokat és a várakozókat, a lakókat és a vendégeket, vezetik és röpítik, mint a gondolat. Gyermekkorom sztanioljai csillognak a csíkként futó nyílegyenesben. Üjabban fényesek a korlátok, s ezüstszalagként díszítik a peronokat, a lépcsőket. Gyermekkoromat juttatják eszembe. A Hernádvölgyet, melyet két ezüstös szalag szel ketté, a Hernád és a Bársonyos. Olykor a Szerencs patak is csillog. De annak nyáron a nagv melegek idején elapad a vize, majd teljesen kiszárad. Pedig de szerettük volna, ha az apróbb-nagyobb gátjaink mögött fürdésnyi víz összegyülemlik ... A csillogó korlátokról jut eszembe ez. És még az is. hogy miért csillognak ezek szüntelen? Hiszen tele korommal, gázokkal, füsttel a városi levegő; néha lemossa az eső, de ott marad a fekete sara a házak tetején, fákon, hirdetőoszlopokon. Am a korlátok felett nincs hatalma. Fényét nem tompítja el soha, hiszen annyit rácsodálkozom, s mindig tisztának, fénylőnek találom. Talán külön takarítók ügyelnek e fényes keretekre? Egyik este a Tiszai aluljárója előtt várakoztam s meglestem a korlátok fényességének titkát. Csodával határos a természet gondoskodó rendjel Hat-nyolcéves fiúgyerek jött anyjával, benne a pesti gyors utasáradatában. ök ketten: egy pár utas azokból, akik a fővárost látták két órával azelőtt. Nagy élmény, nagy bizony! A gyermeknek is, a fiúnak, aki fáradhatatlanul körbeszaladgálja szülőjét. Aztán neki a korlátnak. Tenyerét rátapasztja, s már csúsztatja is rajta végig. Fent megáll, diadalmasan visszanéz a fordulóra, ahol anyjának kell előbukkanni. S mert pár másodperc türelem *» Arra kértem, hogy szíveskedjek levetkőzni: Korlát és roller kevés ahhoz, hogy a kedves arca felbukkanjon, újra elindul az apró emberke, lényeiét erősen rászorítva a korlátra ... A lépcső végén megfogja anyja kezét, s mint aki egy nagyon fontos hivatást bevégzett, egyenletes, nyugodt léptekkel elindul a villamosmegálló felé. A lépcsőket kísérő korlát sztaniol- színben csillog... O Reggel hallottam — ki tudja hányadszor — gyermekkorom kedves kis dalát a gólyáiéi. A vérző lábú madár a tavasz visz- szavonhatatlan megérkezését jelentette számunkra annakidején. Ma már? A meteorológiai jelentéseket figyeljük, esetleg a reumás ismerősök fájdalmaiból következtethetünk és lassan magunk is hasonló szaggatásokat figyelhetünk meg ízületeinkben. A gyermekkórus visszalopja az emlékekbe a legszebb kort:. Amikor magunk is énekeltük: „Török gyerek megvágta. magyar gyerek gyógyítja...” Szerettük a gólyát és én soha nem haragudtam arra a török gyerekre, aki — állítólag — megvágta a kedves madár lábát. Ebben az volt a legfontosabb, hogy mi gyógyítjuk a beteg gólyát Ez egyszerre jelentette a nemes cselekedetet és a titokzatos madár közelségét Gólya, gólya, gilice, Mitől véres a lábad? Török gyerek megvágta. Magyar gyerek, gyógyítja .'.7 ... Él a fiam közelében egy görög család. Van nekik egy kis fiuk, alig valamivel kisebb, mint Atti. Tamásnak hívják s a két gyerek csodálatosan érdekes egymás mellett. A fiam nyúlánk, szökés, Térni zömök, fekete. Az előbbi töprengő, az utóbbi harsányan nevető. A fekete csöppség ismeri a magyar ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦« nyelvet, s úgy köszön kis magyar barátainak, hogy „Szia!” A napokban alkut kötött a két gyerek a grundon. Atti elkerte Tamás rollerjét, cserébe odaadta a labdáját velem együtt hiszen egyedül mit ér a foci? Egy roller tehát ez esetben egyenlő volt egy pirospettyes labdával; én — valószínű — csak ráadásnak számítottam, amolyan felpénznek. Míg alkudtak, figyeltem őket. A török gyerek jutott eszembe, azokból egy, akik a nóta szerint megvágták a kedves gólya lábát. A török gyerek is fekete lehetett s ha történetesen nem ismeri a magyar nyelvet, vajon hogy cserélhetnének rollert labdára, plusz apukára? Valószínű, hogy a csere megtörtént volna, sőt a játék is. Nevetésből mindannyiunknak jutott volna bőven, pedig arról egy szó nem eshetett az alkuban. S honnan származik e dal? A madártan sugallotta, hogy a gólyák délre szállnak, s az egyenlítő irányából térnek vissza, hogy jelezzék a visszavonhatatlan tavaszt, a magyar gyermekeknek? Vagy talán a történelmünket idézik? A török uralmat, a keserű másfél századéi? Gólya, gólya, gilice. Mitől véres a lábad? Nazim Hikmet, a nemrég elhunyt török író itt. a lillafüredi Palota szállóban kért bocsánatot, hogy őseiről nem a legjobb a vélemény Magyarországon. Egy tatár gyerek halálos komolyan szégvellte történelmét, s amikor egy budapesti egyetemre került, évfolyamtársaival sorba kezetfogott, hogy a tatárjárásért vezekeljen ... ... A fekete görög gyerek és Atti hamar megkötötték az alkut. A szerződés értelmében én köteles voltam Tamással focizni, a fiam pedig a grund szélén rollerezett. Tulajdonképpen mi hát a különbség? Baráth Lajos
