Észak-Magyarország, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

Tasärnap, 1968. május ZZ. fiSZAKMAGTARORSZÄG 3 Akik a kerítés mögött laknak Jól öltözött, szépen fésült cigányasszony rivall a gye­rekekre: — Mit tátjátok itt a szátokat csúnya, mocskos kölykök! — S csapdos a tenyerével, mint­ha verebeket riogatna. Beles­tek a mihasznák a kerítésen — egy másik világba. Itt, a tarcali cigánytelepen — Csak egyszer szabaduljak meg ebből a környezetből!... Mondom, jó lenne, ha raj­ta kívül még sok családfő így gondolkozna a harminckilenc közül. — Ha dolgoznának, így gon­dolkozhatnának — feleli. — De sokan csak ingyen akarnak kapni. Én nem. Csak azt be­Glonci Etelka, aki gondozónőnek készül. a ház gazdája, meg rajta kí­vül még vagy három, kerí­téssel húzott határt a maga hajléka és a telep lakói közé. Talán féltik a házukat? Meg­lehet. Hiszen jócskán elüt mindegyik a putriktól, egyik­nek még kút is van az udva­rán, a falak fehérek és sár­gák, cserép fedi a tetőt, a szobában meg hófehér dunna és párna buggyantja nagyha­súra az ágyat a terítő alatt, szép a bútor is, szól a rádió, a konyhai asztalon főtt étel párolog mindennap — van hát mit félteni és takargatni a szem elől. De kizárólag csak a nevét szolgálná a kerítés? Aligha. Jelkép ez: aki mögötte lakik, az maga is különb a többinél! Szívesen menne más környezetbe, épí­tene tágasabb, módosabb há­zat, összegyűjtötte rá a pénzét... Tetszenek ezek a kerítések. Mert a kultúremberré váló cigánynak először el kell kü­lönülnie övéitől, hogy azután maga után húzhassa „megtért” fajtáját. Lassan megy, igaz, nagyon lassan. De nem is le­het gyorsan megváltoztatni az évszázadok formálta életmó­dot! Már az is eredmény, hogy felhagytak a sátorozás­sal, s megtelepedtek ócska putrijaikban. Most a putrik közötti kerítések következ­nek ... Itt a Glonciak kezdték. Az egyik Glonci szalagke­zelő a bányánál, szakmunkás, a másik gépkezelő, a harma­dik váltókezelő a vasútnál. Az egyik Glonci lány ezen a nyáron a tarcali bölcsődé­ben gyakornokoskodik, hogy ősszel szakiskolára mehessen, ahová a tanács javasolta, mi­után jó eredménnyel végezte az általános iskolát. csüli meg az ember, amiért megizzadt. Gyerekek lepik el a viskók közötti térséget, a felnőttek be­húzódtak a putrik hűvösébe. Egy-egy asszony előbújik ko­szosán és kócosán. Rimánko- dik: bedől a vályogfal, nekik Nincs hét, hogy egyszer-két- szer meg ne fordulna a tele­pen: meghallgatja a panasz- kodót, tanácsot oszt, tervez- szervez, jelentést készít, pa­pírra rögzíti, hogyan változ­tathatnák meg a telepiek ál­lapotát — hogyan épülhetne mind több jelképes kerítés. Maga is úgy véli, miként a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának legutóbbi, többek között a cigányság kérdésével foglalkozó ülésén elhangzott: az lenne a legjobb, ha szétosz­lathatnánk ezeket a települé­seket. De addig is, amíg rá­kerülhet a sor, leküzdve az anyagi és egyéb természetű akadályokat, tenni kell vala­mit. A tarcali cigánytelepen látni a tanács munká­jának nyomát: friss vizű ku­tat építettek, azóta csökkent a bélfertőzósek száma — ez a legnagyobb jótett. De a terv, melyet az elkövetkező évekre készített, az lesz az igazi! 1975. december 31-ig teljes egészé­ben felszámolják a cigányte­lepet! Nehéz munka lesz, az biztos! De lesz hozzá segítség is. Mindenekelőtt a Glonciak és az ő példájuk. Meg közülük is elsősorban Glonci Dezső, aki négy esztendeje képviseli a cigányság érdekeit a tanács­ban. — S ezenkívül még nagyobb segítség lesz, a fiatalság — mondja a maga is mindössze huszonöt éves váltókezelő. Rendkívül értelmes, komoly és nagyon mélyen gondolkodó fiatalember. — Az a legfonto­sabb, hogy őket vegyük kéz­be. Járják végig az általános iskolát, s ha elérkezik az ide­je, azonnal küldjük őket mun­kába, egy napig se ténfe- regjenek. Ez a legfontosabb! A Glonciak példája igazolja: egyedül a munka változtatja meg a régi, nomád életmódot. Az teremti meg a kis kerítése­ket, semmi más. A többit az­után meghozza az idő — ha van elegendő türelem és megértés. Meséli a tanácsel­Járom egyik házat a másik titán, szíves szóval beszélge­tünk, tisztelettudóan csende­sek a gyerekek, megtörlik az asszonyok a tiszta széket, mi­előtt hellyel kínálnak, terítő fehérük az asztalon, poharak sorakoznak a konyhaszekrény­ben. Azt se csodálnám, ha Glonci... (már nem tudom az utónevét, van belőlük néhány!) borral kínálna, hiszen négy­száz négyszögöl szőlője van — éppoly rangos ember, mint eok-sok falusi. A faluban len­be a helye! — Amint megkapom a ház­helyet, megyek. Már ki is fi­1 ettem csaknem négyezer fo- Intot ~r_ mondja Glonci Elek. Glonci Dezső tanácstag, aki a felnövő ifjúságban bí zik. is kellene házhely. De kölcsön is, hogy építhessenek. Miből törlesztőnek a kölcsönt? A telepiek közül mindössze harmincnyolc férfi dolgozik állandóan. Közülük se mind­egyik adja haza keresetét, legfeljebb a felét, néha a ma­radékot. Egészséges, erőtel­jes férfiak olykor munkát vál­lalnak — egy hétre, kettőre. Aztán újból hetekig lustálkod­nak, zavarják az asszonyt há­zalni, meg a gyerekeket, bár ez régóta tilos. A tanács szigo­rúan megtiltotta! A tanács persze nem csak tilt. Berényi Antal, a végre­hajtó bizottság elnöke valósá­gos „cigány-szakértő” lett. nők, Tarcalon idegenkednek a gondolattól, hogy a' falu „felszívja” a telepet, vagyis, hogy szétszóródjanak és ne egy csoportban éljenek. Az idegenkedés érthető, de nem állandósítható. Valahol kez­deni kell... És valahogy ... A jószándékúak elől nem zár­kózhatunk el. A Glonciak nem azért építettek kerítést, hogy mindentől és mindenkitől el­válasszák magukat, hanem azért, hogy közelebb kerül­hessenek a társadalomhoz, amelyhez vágyódnak, s amely részének vélik magukat - életfordulásuk után: joggal. Csala László j Foto: Szabados György i Négy ér tárlatából,.. f A mezőnagymihályi Uj Barázda Tsz elnöke, Lukács Lajos nyilatkozik 1962 novemberében, a me­gyei pártértekezleten felszó­lalt — többek között — Lu­kács Lajos elvtárs is, a me- zőnagymihályi Uj Barázda Tsz elnöke, a megyei pártbi­zottság tagja. Egyebek között saját termelőszövetkezetük példájára hivatkozva bizonyí­totta, hogy a nagyüzemi gaz­dálkodás kezdeti nehézségei leküzdhetők, ha a tsz vezető­sége jól dolgozik, ha a párt­szervezet hatásos eszközökkel segíti a közös gazdálkodás célkitűzéseit, és ami a leg­fontosabb: ha jó a tsz-tagsúg munkához való viszonya. A továbbiakban szorgalmazta a fejlett agrotechnikai, agro­biológiai eszközök, módszerek szélesebbkörű alkalmazását, a tsz-ek tájjcllegének megfelelő szakosítását, az anyagi ösz­tönzés fejlesztését és az idő­sebb tsz-tagok ésszerű fog­lalkoztatását. Javaslatai szinkronban vol­taic a megyei pártértekezlet, valamint a VIII. kongresszus határozataival, így természe­tesen foganatja is volt. Me­gyénk számos termelőszövet­kezete — mint három és fél évvel ezelőtt a nagymihályi Uj Barázda — már túl van a közös gazdálkodás kezdeti ne­hézségein, az Uj Barázda pe­dig azóta előbbre lépett. Mindez nem jelenti azt, hogy akár csak egy tsz-ünk is gondtalanul él, hogy szövet­kezeteink már mintaszerű szocialista nagyüzemek. De fejlődésük szinte kézzelfogha­tó. Erről győződhettünk meg a nagymihályi Uj Barázda elnökének tájékoztatásából is, szövetkezetük helyzetéről, amely nem a leggyengébbek, de nem is a legjobbak közé sorolható. — Mi a legutóbbi párlér- tekezlet idején már valóban túl voltunk a kezdeti nehéz­ségeken, azóta egy kicsit előbbre is léptünk. Nyolc éve dolgozunk közösen 3350 ka- tasztrális holdon, amelyből 1600 szántó, jelenleg 213 tag­gal, sajnos, közülük 105-en már öregségi járulékosok, il­letőleg nyugdíjasok. És ez jel­zi is egyik legnagyobb gon­dunkat, amelyről később még szólni szeretnék. Viszont a tagság magas átlagos életko­ra ellenére is — a fcsz-veze- tőség körültekintő munkája, fejlődő szakmai hozzáértése, pártszervezetünk segítsége, a kommunisták példamutató helytállása, különösen pedig a tsz-tagság szorgalmas mun­kája nyomán — az elmúlt nyolc év során kereken két­szeresére nőtt szövetkezetünk­ben az egy tagra jutó oszt­hatatlan alap értéke. zájárul a tsz-tagság életkö­rülményeinek további fejlődé­séhez. Várhatóan kedvezően hat majd szövetkezetünk fej­lődésére, gazdaságirányítási rendszerünk reformja is. Aki Mezőnagymihályon is­merős, tudja, hogy szövetke­zetünk egy kicsit előnyösebb, ugyanakkor hátrányosabb helyzetben is van megyénk sok más tsz-énél. Amiatt, hogy szomszédságban élünk a Mezőnagymihályi Állami Gazdasággal. Ez egyrészt elő­nyös, mert helyben van a pél­da, a fejlettebb mezőgazdasá­gi nagyüzem sok-sok tapasz­talatával, segítségével is ami­kor szükségünk volt, vagy van rá. A segítségeid;, a jó példáért természetesen hálá­sak vagyunk a gazdaság igazgatójának, dolgozóinak. Másrészt, az állami gazdaság objektív adottságai nehezítik is helyzetünket, mert a 8 órás munkaidő, a jobb, stabilabb kereseti viszonyok néha ki­lépésre „csábítanak” egy-egy tsz-tagot, akik azután az ál­lami gazdaságban keresik bol­dogulásukat. A „kikacsintga- tás” lehetősége néha lazítja a Hollóházán alig egy évtize­de kezdték meg a finom porce- lanáruk készítését. Azóta a gyár öt iparművészének ter­vezésében több mint 80 féle, modern vonalú mokkás, teás és süteményes készlettel, kü­lönböző vázákkal és mintegy 200 fajta porcelán dísztárggyal jelentkeztek a piacon. A hollóháziak igen jó minő­ségű és szép kivitelű lermé­fegyelmet, de arra is van példa, hogy az állami gazda­ságból kilépők nálunk kötnek ki. Nagyobb gond tagságunk magas átlagos életkora. Az, hogy a borsodi ipar „szívóha­tására” községünk fiataljai közül sokan „elvándoroltak”, s a tagság elöregedése né­hány év múlva a jelenleginél is nagyobb gondot okozhat. A munkaerő-helyzettel függ össze elsősorban, hogy bizo­nyos kampányfeladatokat már most is a helyesebb elosztási elvek csorbításával, részes­műveléssel tudunk csak meg­oldani. S ha már a jelenlegi gon­doknál tartunk, megemlíte­ném. hogy a mostaninál sta­bilabb kereseti viszonyok, ru­galmasabb pénzügyi intézke­dések és az idősebb tsz-tagság jövőjét, nyugdíjviszonyait érintő, sőt. a falusi népsza­porulatot kedvezően befolyá­soló szociális intézkedések is enyhítenék, esetleg meg is oldanák gondjainkat. Tudjuk, hogy a párt és a kormány nagy figyelmet szén. tel a mezőgazdaság fejleszté­sét; érintő kérdésekre. Való­színű. hogy a IX. kongresszus is behatóan foglalkozik majd gondjainkkal, a termelőszö­vetkezeti gazdaságok problé­máival. Azt is tudjuk, hogy a .iászándék nem hiányzik, leg­feljebb az anyagi erőforrások korlát ozo tta b Irak. Szövetke­zetünk tagsága a népgazdaság és saját jól felfogott érdeké­ben is szorgalmas munkájá­val, becsületes helytállásával akar és fog hozzájárulni, hogy az elkövetkezendő években, már az idén is. tovább bővül­jenek államunk anyagi erő­forrásai — fejezte be nyilat­kozatát a mezőnagymihályi Uj Barázda Tsz elnöke. Csépányi Lajos kább magyaros díszítésű kész­leteket és figurákat kértek. Ezért az üzem iparművészei most érdekes munkába fog­tak. Felkeresik hazánk nép­művészetéről híres tájait, hogy a helyszínen tanulmányozzák a régi viseleteket, a házilag készített. dísztárgyakat és színes motívumokat. A gazdag tapasztalatokat, a különböző tájak formakincseit és Népművészeti motívumokkal díszítik a hollóházi porcelántárgyakat Szövetkezetünk teljes gépe­sítettsége, számos beruházása, állatállományunk növekedése, a 30 forint körüli munkaegy­ségérték, a kéthavonként rendszeresen fizetett előleg, a célprémiumok és ami min­dennél fontosabb, a tagság egysége, egyetértése, mind­mind jelzi, hogy tényleg előbbre léptünk. Különösen az utóbbi 3—1 év során, an­nak ellenére, hogy az időjá­rás majdnem minden évben megvámolta munkánkat. Fejlődésünkhöz rendkívül nagy mértékben járult hozzá államunk segítőkészsége, tá­mogatása, egész gazdaságpoli­tikájával, a szükséges pénz­ügyi, anyagi eszközök bizto­sításával, a lehetőségek meg­teremtésével a szakmai és po­litikai képzettség fejlesztésé­hez. Nagy segítséget jelentett az idén februárban életbe lép­tetett ár- és bérkorrekció, amely fokozta a tsz-tagság érdekeltségét, például az ál­lattenyésztés fejlesztésében. Ez az intézkedés növelte a szociális juttatások mértékét is, amely kétségtelenül hoz­ke elnyerte a közönség ízlé­sét, és már nemcsak belföl­dön, hanem a nyugati orszá­gokban is egyre többet ren­delnek belőlük. A külföldi vá­sárlók azonban gyakran ki­fogásolták a modern vonalú formákat, és ezek helyett in­mintáit pedig felhasználják az exportra kerülő készletek, vá­zák és más porcelántárgyak tervezésénél. A gyár vezetői szerint a magyaros motívu­mokkal díszített porcelánáruk készítését jövőre kezdik meg. Csúszozsalu zással építik a Borsodi Ércclőkészítőinű száz méter magas vasbetonkéményét A Sajókeresztúrnál létesülő Borsodi Ércelőkészítőműnél száz méter magas vasbeton­kéményt építenek az ércdara- bosítmány égetésekor keletke­ző. nagy mennyiségű füstgáz eltávolítására. Az óriási ké­mény különleges módon, há­rom réteges falazással ké­szül. A kilenc méter átmérő­jű kéményoszlop külső ré­szét nagy szilárdságú acélszá­las vasbetonból, a közbenső ré­teget hőszigetelő téglákból, míg a belső részt tűzálló be­tonból építik meg. Az építkezést, a kéménytest rendkívül nagy súlyára tekin­tettel, gondos talajszilárdsági vizsgálatok előzték meg. A ké­ményalap helyén mintegy ki­lenc méter mélyre több mint száz betoncölöpöt építettek be, hogy erősítsék, biztonsá­gossá tegyék s talaj tartó szi­lárdságát. Az építés — a terveknek megfelelően — jó ütemben ha­liad, s péntekig már túlhalad­ták az ötven méter magassá­got. A falazást, a kivitelező 31. sz. Építőipari Vállalat műsza> ki vezetőinek újításával cél­szerű módon, úgynevezett csúszózsaluzással oldják meg, a zsalukat a rájuk szerelt munkaállványokkal együtt sű­rített levegő mozgatásával emelik a kívánt szintre. Az óriáskémény a terv sw>- rint a jövő hónapban készül «3. Borsod milliárdos megye Postások munkaértekezlete Miskolcon Kedden, május 24-én a mis­kolci totó-lottó irodában mun­kaértekezletre gyűlnek össze a járási postás takarékmegbí­zottak. Az értekezleten az , eddig elért eredményekről és j a további feladatokról tárgyal­nak. 1 Borsod néhány nappal ez­előtt milliárdos megyévé vált: a takarékkönyvekben elhelye­zett pénzösszeg meghaladta az egymilüárd forintot. A munkaértekezleten ennek a •szép eredménynek eléréséről, és további fokozásáról is szó esik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom