Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-17 / 90. szám

a K- í 1 968. rr. északmagyarorszAg UTCA Tóth /rare rézkarca Száz kép Vietnamról Száz kép Vietnamról címmel, nagyhatású dokumentumgyüj ternény látott napvilágot 10 ezer példányban az Országos' Béketanács gondozásában. A magyar és külföldi fotoriporte-«. rek felvételei a francia gyar-J matosítók felett aratott Dien' Bien Phu-i győzelemtől napja-' inkig kísérik végig a vietnami nép útját. Beszámolnak' arról, hogyan szegték meg az ameri­kaiak a genfi egyezményeket.' s tiporták lábbal a vietnami!’ nép szabadságharcának egy-? egy mozzanatát, a Vietnami? Demokratikus Köztársaság el Jeni terrorbombázások puszii-'; tásait. Theo új hazája (Tudósitónktól.) Hatalmas építkezési gócponttá alakult Halle Thälmann-tcre. Már le­rakták itt az NDK első maga­san fekvő utcájának alapjait, hogy könnyítsenek ennek a kö. zépnémet közlekedési centrum­ban fekvő városnak forgalmán. Ennél az építkezésnél dolgozik Theodor Stecher, két gyermek atyja, akinek felesége laboráns­nő egyik állami vállalatunk­nál. Kollégái szerint szorgal­mas ember Theodor, vagy ahogy ők nevezik Theo. Érde­kessége azonban az, hogy nem­régen lakik nálunk, nemrégen nevezi az NDK-t hazájának. Nyugat-Iíémetországból érke­zett, onnan, ahol az egykori koncentrációs-tábor parancs, nokából elnökké lett Lübcke az államfő. Nem Theo az egyetlen, alci hozzánk jött az elmúlt eszten­dők során. Hetenként érkeznek újabbak. Legutóbb 4 nap so­rán 48 áttelepülő jelentkezett. Volt, aki azért, mert nem sze­ret olyan szívtelen világban élni, ahol a csillogó autó fon­tosabb, mint az ember, volt, aki azért, mert nem ért egyet a szükségállapottal, amit a bonni kormány be akar vezet­ni, és volt, aki a növekvő ka­tonai terhek miatt, amit a kis­emberrel fizettetnek meg. Szinte mindig ugyanazok a motívumok játszottak közre. Ki kételkedne benne, hogy)' az áttelepülés nem ment min­dig simán? Volt, aki nem folytathatta nálunk régi szak­máját, volt, akinek újat kellett] ] tanulnia, volt, akinek szokat-!! fannak tetszett az új világ, a mii- világunk. De minden áttelepü lő megállapította, hogy „itt!! megértésre, segítségre és biztos] egzisztenciára lelt,” (E. Peter Trog)] Akik sétáltak már a Bükk öreg erdőiben, bizonyára lát­ták és tudják, hogy olvasni is lehet a fák kérgéről. Olvasni_ a. szó valódi értelmében: be­tűket, szavakat, mondatokat, jeleket. Rendszerint az éltes, vastag fák törzsére írnak az emberek, úgy vélem, legin­kább fiatalok. Bennük táncol leginkább a játékos vágy, hogy megörökítsék nyomai­kat, nem egyszer érzelmeiket is, üzenetül hagyva a későbbi időnek. Ezernyi jel van a fákon. Főleg a szürke bükk-törzse- ken. Azokra legjobb írni. Legtöbb a szív. Jól sikerült, szabályos, vagy elnagyolt szív. Egyik nagyobb, másik kisebb. Talán aszerint válta­koznak a méretek, mennyire volt szerelmes az, aki véste. Ügy vélem és úgy érzem, a nagyon szerelmesek egészen nagy szíveket vésnek. A szi­vekben betűk, keresztnevek. Csak annyi, hogy J. B. és D. A. Meg hasonló betűpárok. Ezerszer, vagy ki tudja, hány­szor lehetne összerakni belő­lük az ábc-t. Hogy aztán ki­ket rejtenek ezek a betűk? — még a fák sem tudják. Sze­relmeseket, mindenképpen szerelmeseket. Miként szerel­mes lehetett Jóska és Ildikó is, meg János és Ilona, meg Dezső, meg Kati, és a többi sok-sok, aki bevéste nevét valamelyik fába. Vannak aztán ilyen felira­tok is: „Itt voltunk. 1963. jú­nius 16-án ..." Bevésett ne­vek következnek és még két szó: „Örök barátok.” Hogy aztán tart-e még ma is a ba­rátság — ki tudja?! Higgyük azt, hogy igen. Az igazi bará­tok nem szokták elhagyni egymást. Egy másik felírás: „Itt pihent Kemény Sándor szocialista brigádja. 1964. jú­lius 8-án." Hol dolgozik ez a, szocialista brigád? Nem tu­dom. Arról nem hagytak jelt, azt nem vésték bele a fa tör­zsébe. De talán mindegy is. Egészen bizonyos, hogy be­csületes, szorgalmas, össze­tartó emberek. Láttam olyan szívet is, amely ketté volt hasítva, s alatta két szó: „Anna, szeret­lek!” Felkiáltójellel. Egyéb­ként azt is megfigyeltem, hogy Írásjeleket nem nagyon használnak az erdő vésnökei, legfeljebb felkiáltójelet, pon_ tot és vesszőt egyet se láttam. Vannak a fák törzsein más jelek is. Több helyen láttam ötágú csillagot, más helyen címert, sportköri jelvényt és emberfejet is. Meg rengeteg dátumot aláirt nevekkel. Az évek során a fák tovább nö­vekedtek, és megnyílt, kiforrt az írás, meg minden jel. Ezek már kitörölhet étiének. Mind­addig megmaradnak, amíg a fák élnek. Talán száz évig is. A legrégebbi dátum, amelyet egy vastag bükk törzsén lát­tam, ez volt: 1904. De bizo­nyára vannak ennél régeb„ biek is, hiszen a fák sokáig élnek, sokkal tovább, mint az ember, s hűségesen őriznek minden jelet, minden üzene­tet. (sz. }.) Reflektorfényben Új SiossMik-alífasaiMk Sinliovits Imre — A mindig jobban, mindig másképp kötelessége, amit ma­gamra róttam, rrra késztetett, hogy egyre vizsgáljam magam: mit tettem jól, mit rosszul, fej­lődtem-e, képes vagyok-e fej­lődni? Az első szerepe, az első film­szerepe — ez a lexikonra tar­tozik. Hát az első szerep, amellyel Sinkovits is elégedett? — A Katona József színház­ban ment három egyfelvoná- sos. Nagy Lajosé, Déry Tiboré és Urbán Ernőé. A három da­rabban három szerepet ját­szottam, az egyik méghozzá kettős szerep volt. Akkor érez­tem úgy, hogy most már ki szabad mennem fővárosi szín­padra. Három és fél szerep egy es­tén. Sinkovits gyakran újrázta meg ezt a bravúrt: a „rekord” a Három testőr tizennyolc sze­repe volt a József Attila Szín­házban. A rekordot most újra meg­közelíti: Gertler Viktor . . .és akkor a pasas . .. című filmjé­ben tizenhat szerepet játszik. Valóban: melyik filmszere­pével volt elégedett? — A két félidő a pokolból. És, persze, a Tizedes. Azóta az utcán, a boltban, mindenütt tizedes vagyok. Most majd talán ő lesz „a pasas”. Mert Sinkovits akár­mit játszik, olyanképp és olyan jól csinálja, hogy fogalommá teszi a szerepét, azonosítják vele. Így volt Karló a Legen­dából, így Sade márki a Marat- ból, így Ádám a Tragédiából, így • • • Vannak-e álmai? — Ahhoz még túl fiatal va­gyok. Nem is túl fiatal, mert az egész fiataloknak is vannak vágyaik. De elég fiatal vagyok ahhoz... Kis szünet. — De... Ha mégis monda­nom kell valamit: Peer. A Nemzeti S:0>;ház tagja. Szerény,' művelt ember. Ked­ves mindenkihez. Így, jól teszi. (Z. LJ a más kenyerén tengődött, most meg úgy fennhordja az orrát, mintha ő lenne az atya­isten. Hát csak ennyit akartam mondani. — Azt hogy értette, bácsi- kám, hogy más kenyerén ten­gődött. csak nem azt akarja ne­kem .bemesétni, hogy Marosi elvtárs kegyelemkenyéren élt? Kibújik a szög a zsákból. Tu­dom, mi volt a felszabadulás előtt Marosi elvtárs. Részes arató, napszámos. Abból élt, mint sok más szegényember, hogy másokat eltartott — a kepeadó gazdáját, meg akinél napszámba járt. Kizsákmá­nyolták a munkaerőjét, és a gazdák abban a tévhitben él­tek, hogy ők adják a kenyeret neki. Pedig fordítva volt. — Látod, te szamár, kellett neked kinyitni a szádat! Meg nem állsz többet előtte. Hiába ugráltál, mégse adták ki az út. ját. — Lehülyézetl a bitang, le, hogy az a... — Meg is érdemied. — Ne kezdd megint, Mari. mert... — Jól van, jól, ne fenyege­tőzz! Szedd a lábad! Lassan ránk virrad. Holnap is nap lesz. Hova is kell menni? — Megy a guta, nem megyek sehova. — Megint ugrálsz? Oda mégy, ahova küldenek, kész. — Még hogy vén hülye. Hát 6 mi? — Baloldalias. — Baloldalias? — Hát tán nem az? — Látod, ezt kellett volna még mondani, akkor biztos ki­teszik a szűrét. De te is csak nyaggatni tudsz. Inkább súgtál volna, de csak nyaggattál. Az öreg dünnyögve lépege­tett morcos felesége mellett. „szakemberek kezébe kerül­tem”, mondja, — szerepelt, a Művész Színházban, a Belvá­rosiban és az Ifjúsági Színház­ban, végül a Nemzetiben. Egy napon magához hívta Gellert Endre és Major Tamás. A Nemzeti Színház szerződ­tette. Sinkovits tiltakozott, ő elvi okokból először vidékre akart menni. És gyakorlati okokból is. így beszélte meg a menyasszonyával. Gombos Ka­tival. — Ez sem lesz rossz házas­ság — nyugtatta meg Major. Sinkovits, ma: — Tizenöt esztendő múltán úgy érzem, mindkettő jól sike­rült. Az elsőt a Gombos—Sinko­vits család két gyermeke, a másodikat temérdek szerep, két Jászai Mari-díj és most a Kossuth-díj bizonyítja. Temérdek szerep. Ügy tűnik, Sinkovits számára nincs lehe­teti«;. Vajon ő maga elégedett? ;sem akartak róla, hogy színész slegyen. Mondani sem merte; súgy célozgatott csak rá, mint- Ehn valaki más pályázna a szí- snészetre. E A baráttal hosszú évek után -most találkozott újra. Fölele- Evenítették a régi emléket, Sin- Ekovits megkérdezte: E — Emlékszel, mit válaszol- Etál? 5 — Emlékszem. Azt mond- stam: „Neked ezt a szerepet Snem így kell majd eljátszanod. =ha nem másképp, jobban ...” E Jobban és másképp — ez Evezette, — vallja —, színészi E pályafutásában. E — Jobban, ezt úgy értettem Ehitclesen. Másképp, hogy c Emagam egyéniségét belevigyen' Eés sohase ismételjek. ~ A főiskolát elvégezte — Diákkorában egy barátjával a. Madách téri kis színházból jövet ezt mondta: — ... szerepét így én is el tudnám játszani. A szülei akkoriban hallani Az idegennyelvű művek kö­zül elsősorban egy orosz nyel­vű kötetre hívnánk fel a fi­gyelmet. Albert Einstein mun­kásságának gyűjteményes ki­adásából az első kötet érkezett Miskolcra. Einstein 1905 és 1920 között publikált írásait tartalmazza a könyv. Aki né­metül is tud, jól egészítheti ki Einstein írásait a modern fizi­ka egyik legnagyobb élő tudó­sának, Werner Heisenbergneh kötetével, a Physik und Philo- sophic-vc\. Ebben többek kö­zött a modern quantum-elmé- let történetét tárgyalja a szer­ző, amiről az orosz Eirjstein- kötet egyik tanulmánya is szól. Németnyelvű szépirodalmi munkák közül megemlíthetünk egy Rcmarque-kötetet, amely­nek Liebe, deinen nächsten a címe és Heinrich Böll nálunk Magukra maradtak címmel ki­adott. művét a Haus ohne Hüi- ter-t. Kedves, színes írás még a Ryihmun, Spässc, Bühnen­sterne, amely az NDK legis­mertebb színészeit mutatja be. iiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Az elmúlt hét könyvei közül néhány tudományos könyvet kell megemlítenünk. Elsősor­ban Homoki Nagy István cso­dálatos felvételekkel díszített albumát, a Hegyen, völgyön-1. Ez a hasonló tárgyú film írott változata a filmbeli fel­vételek egy részének. A másik al'bumszerű kiadás dr. Enyedi György műve, A föld mező- Bazdasága című. Ez az agrár- íöldrajzi tanulmány számos térképpel, statisztikával, rend­kívül hasznos olvasmány. Az irodalomtörténet kedvelőinek ajánljuk a Hagyomány és újí­tás című tanulmánykötetet. Vajda György Mihály szer­kesztette. A XX. század világ­uralmának egyes részleteit ismertető tanulmányok egy­aránt tárgyalják Brecht, He­mingway munkásságát, vala­mint a szovjet, az angol és a kínai líra problémáit. Az ifjú­ság számára a Nagy emberek élete sorozat új kötete jelent meg, Román József irta, a címe Mohamed élete. uiiiiiiiiiiiirimimiimmmmiiiim Új könyvek a miskolci könyvesboltokban Jelek a fákon — Mondd, hogy így, Józsi, ne lovagoljanak annyit rajtad. — Majd ha bolond lennék, mint a biztatóm ... Nem így volt. Én csak azt mondtam, hogy reckir. Ki fogja nekünk megfizetni, ha rájön egy nagy eső a magvas lucernára oszt se takarmány, se semmi? — És rájött az eső? — Rájöhetett volna, nem igaz? — Nem azt kérdeztem, bá- csikám, arra válaszoljon, sike­rült a magfogás vagy nem? — Akkor sincs joga lehü- lyézni az idősebbet. Tessék megmondani, van, vagy nincs? Erre vagyok kíváncsi. — Én meg arra, kedves bá- csikám, hogy megjött az a nyo­morult eső, vagy nem. — De megjöhetett volna. Ki ismeri a jóisten szándékát... — Háromszázötvenezer forin. tot kaptunk a lucernamagért. — Mennyit, Marosi elvtárs, jól hallottam? — Jól. Itt van a könyvelő elvtárs is, bizonyítja. — És ha takarmánynak vág­ják le, az mennyit ért volna? — A felét se, talán száz­ezret. — Ehhez mit szól, bacsikám? — Ügye, mondtam, hogy ne ugrálj, te húzod a rövidebbet. Most szólj te nagyokos. No, állj fel, Józsi, kérdeztek. — Nagyon kinyílt már a csi­pád, Mari. Csak menjünk haza, letöröm én a szarvad, ne félj. — Van is kitől félni... — Nincs semmi mondani­valója, bácsikám? — Van. — Józsi! ne bomolj, ülj le, kinevet a világ. — Ne rángass, Mari, mond­tam mar . .. Nemcsak hozzám volt ilyen vagdalkozó Marosi, úgy beszél a tagokkal, mintha cselédei volnának. Nem is tu­dom, hol tanulta ezt. Annyi földjük volt csak, ami a csiz­májukra ragadt, az apja, ő is bogy bebizonyítsa nekünk: Ma. rosi elvtárs durva az emberek­hez, szerelnénk, ha nem keret­be magát a bácsi, elmondaná nekünk, miért hülyézte őt le Marosi elvtárs. ■— Már megmondtam egy­szer. Azért, mert amellett vol­téra, hogy vágjuk le takar­mánynak a lucernát, ne rec- kirozzunk. ■— A bánata is amiatt van a lelkén, mert ilyen goromba volt magához Marosi elvtárs? — Hát hogyne ... persze... ktiggye el az elvtárs, a szívem majd meghasadt, amikor az a taknyos a fejemhez vágja, hogy vén hülye vagyok. Miért v«gyok én vén hülye, tessék ezt nekem megmondani, elv­társ? — Szólhatok? — Tessék, Marosi elvtárs. *— Józsi bátyám nem mond igazat, csak kerülgeti a prob­lémát, mint macska a forró kását. A mezőgazdaságban reckir nélkül nem megyünk semmire. Itt, ezen a helyen vetettem fel, hogy halálos vé­tek lenne levágni azt a lucer­nát takarmánynak, meg kell hagyni magnak. Gyönyörűen virágzott, öröm volt nézni. Azt i? tudjuk, hogy a lucernamag­ért jó pénzt adnak, ugyanak­kor nekünk volt százötvenezer torint kiesésünk búzából. Erre az én Józsi bátyám felugrik, mint akinek tüske ment az alsórcszibe, és elkezd kiabál­ni, hogy mindenki marha, aki belemegy ebbe a dologba. El­fogyott a türelmem, és azt mondtam neki, hogy ha én, aki ezt javasolom, marha va­gyok, akkor maga meg vén hülye. Azt is hozzá tettem, hog Józsi bátyám csak a saját hasznát nézi, van már annyi takarmány a portáján, hogy eladásra is jut, de még erre is táj a foga. Jó lett volna neki részelni a lucernából. — Így volt, Józsi bácsi?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom