Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-17 / 90. szám

Vasárnap, 19fi<5. április 17. ESZAKMAGY ARORSZÁG 5 iklós' .or­on­>jai, >ge­TÓl, lelő neg asz­tok, s :iis­el, icin fel­ölt. de tat­vei, ára fon­ván lyo­az a tiz­az tet­ikai iezt irra az két yc- J lí Az önállóságon kívül több bizalmat a termelőszövetkezeti vezetésnek! Megoldódik a zagy-ügy ha helyes elképzelésük megva­lósításához megfelelő segítsé­get kapnak, megfelelő biztosí­tékkal rendelkeznek. Az első és talán legfonto­sabb biztosíték a termelőszö- • vetkezeti tagság bizalma, min­denkori segítséget. Igen ám, de hogy meglesz, erre nem lehet elegendő a tsz-vezetők bizalma a tagok iránt, illetve a tagok szóbeli ígérete. Feltétlenül szükséges, hogy a tsz-vezetők, a szakemberek megfelelő biz­tosítékkal rendelkezzenek.- Olyan biztosítékkal, amelynek segítségével érvényesíthetik jogaikat, felléphetnek az olyan tagokkal szemben, akik az egész közösség eredményes munkáját veszélyeztetik. Ez, amelynek az elkövetkezendő új termelőszövetkezeti alapsza­bályban is feltétlenül szere­pelnie kell, ügy is elképzelhe­tő, hogy a termelőszövetkezeti vezetés, mondjuk, kétoldalú munkaszerződést köt a tagok­kal. Ezt úgv köti meg. hogy ha a isz-tag nem tesz eleget kötelességének, vállalja ennek anyagi felelősségét is. De el­képzelhető úgv is, hogy ha egy valóban rátermett, hozzáértő fegvelmi bizottság segíti a ve­zetést. abban, ne következhes­sek be semmilyen mulasztás, visszaélés. Sőt, elképzelhető úgv is, hogy a tagság, a közgyűlés megha­talmazza, a tsz-elnököt; ha ar­ra szükség van, bárkit büntet­hessen! Végeredményében egyik módszer se zárja ki a termelőszövetkezeti demokrá­cia elveit. /Vő legyen »megkötve* a kezük! Az önálló gazdálkodás, a gazdaság ésszerű Irányítása feltétlenül megköveteli azt is, hogy ne legyen „megkötve-’ a vezetők keze pénzgazdálkodás­ban sem. Eddig ugyanis az alapszabály értelmében egy gépet, néhány számosállatot csak úgv vásárolhatott a ve­zetőség, avagy néhány ezer fo­rintos beruházást is csak úgy végezhetett el. ha ehhez elő­zőleg a közgyűlés megadta be­leegyezését. Egy gazdasági ey alatt, két közgyűlés között viszont előfordulhat, elő is for­dul, hogv a termelőszövetke­zetnek lehetősége nyílik vala­milyen fontos gép vásárlására, egy-egy kisebb-nagyobb beru­házás elvégzésére. Azonban fontos munkák idején nem könnyű dolog összehívni a közgyűlést. Ha viszont a tsz vezetőinek nincs meghatalma­zása; tartván a felelősségrevo- n ás tói, kénytelenek elszalasz­tani a jó alkalmat. Avagy az is előfordul még manapság is, hogy' néhány, hozzá nem értő, a távlatot fel nem ismerő tsz- tag egyszerűen meghiúsít egy- egy hasznos lépést Ilyen körülmények között* ilyen megkötöttségek mellett viszont a legjobb, a leghozzá­értőbb vezetőnek is el mehet a ed ve a munkától. Éppen ez­ért az lenne a helyes, ha a termelőszövetkezeti vezetők természetesen erkölcsi és anya­gi felelősségük mellett, hi­szen amikor a munkát vállal­ják, a felelősséget is vállal­ják, az eddiginél jóval na­gyobb bizalmat kapnának a tsz-tagságtól, a vezetés, az irá­nyítás. a munka minden terü­letén. S amit tettek, arról egyé­ni felelősséggel adnának szá­mot az egész'tagság, a közgyű­lés előtt! Sőt, bizalom, s meg­felelő biztosíték nélkül el sem képzelhető a termelőszövetke­zetek további erősödése, fejlő­dése, eredményes önálló gaz­dálkodása ! Barcsa Sándor Már az idei tervek készíté­sénél, az árutermelés, « pénz­ügyi gazdálkodás kalkuláció­jánál, a termelési szerződések megkötésénél is érződött, ér­vényesült a termelőszövetkeze­tek nagyobb, bátrabb önálló­sága. Igaz, még számos erős „fonállal” hozzá vannak köt­ve bizonyos feltételekhez, el­sősorban a gyengén gazdálko­dó, a kedvezőtlen adottságok miatt mérleghiányos, a társa­dalom, az állam segítségemé szoruló közös gazdaságok. Ez érthető, hiszen gazdálkodásuk, boldogulásuk függ a segítség tartalmától, nagyságától. S az is igaz, hogy egy-egy olyan, fontosabb beruházásnál, ame­lyet az erősebb isz-ok is csak társadalmi, állami segítséggel oldhatnak meg, továbbra is nélkülözhetetlen marad a ta­nácsok, elsősorban a járási, a megyei tanácsok vezető szak­embereinek segítsége. A termelőszövetkezetek azonban, a kenyérgabona ki­vételével. már maguk döntöt­tek abban, milyen növényféle- ségböl, apró magból, állati 'ér­mékből és számos más árufé­leségből mennyit termelnek, mennyire kőinek szerződést a felvásárló vállalattal. S maguk döntenek abban is, hogy a tartalékból, az amortizációs- alapból, a gazdálkodás fejlesz­tésére félretett anyagi fedezet­ből mit vásárolnak, mely üzemágat bővítik. A legfontosabb a tudás, a hozzáértés ! A vezetés, az irányítás ezen új vonása lehetővé teszi, hogy valamennyi közösségben a ter­mészeti, a munkaerő, és más adottságok valóban reális is­merete alapján határozzanak, tervezzenek, gazdálkodjanak. Ezekhez igazítsák a termelési struktúrát. Mert megfelelő jö­vedelemre szert tenni, ered­ményesen gazdálkodni, évről évre folyamatosan alapot te­remteni a gazdaság fejleszté­séhez, a bővített újratermelés­hez csak ezen az úton lehet. Mindebből azonban az. követ­kezik, hogy ha az elmúlt évek­ben is nagy szükség volt a bol­doguláshoz a termelőszövet­kezeti vezetők, szakemberek hozzáértésére, a munka, a ter­melés ésszerű szervezésére, akkor most, az önálló gazdál­kodás időszakában a tudás, a hozzáértés szerepe megkét­szereződött. Eddig, a termelőszövetkezeti gazdálkodás kezdete, s meg­erősödése időszakában, éppen, mert a központi jellegű irá­nyítás és a korábbi, a mező- gazdasági üzenek szempontjá­ból hátrányos felvásárlási ár­arányok szükségessé tették, ha kevésnek bizonyult a termelő­szövetkezet anyagi ereje, a népgazdaság azonnal segített, pénzt adott, biztosította a tsz- tagság jövedelmét. Ez a segít­ség, kivéve a valóban mosto­ha adottságokkal rendelkező területeket, s ez természetes is. a jövőben már nem történik, nem történhet a korábbi mó­don. A termelőszövetkezeti tagságnak önállóan kell ter­melnie, gazdálkodnia. S úgy gazdálkodnia, hogy biztosítsa a tagság megélhetését, életszín­vonala emelését, s a gazdaság egészséges fejlődését. Ez vi­szont csak úgy képzelhető cl, ha a termelést, a fejlődést olyan szakemberek vezetik, szervezik, akik valóban érié­nek a nagyüzemi gazdálkodás­hoz, akik képesek felismerni a lehelő legjobb utat, módot a jövedelmező termeléshez, s akik képesek úgy szervezni a tagság munkáját is, ahogy azt a közösség és az egyes tagok érdeke megköveteli. S ez nem könnyű feladni, elképzelhetet­len az egész tagság megfelelő segítsége, sót, hozzáértése nél­kül! I esetés — demokrácia — bizalom Bizonyos, hogy a termelőszö­vetkezetek önálló gazdálkodá­sa, a gazdálkodás irányítása egy sor, az eddigitől külön­böző módszerbeni, szubjektív, illetve közösségi jellegű válto­zást követel. S ezekre a vál­tozásokra elsősorban a terme­lőszövetkezeti vezetésnek, a szakembereknek van 1 szüksé­gük. Nem lehet ugyanis vi­tás, hogy az önálló gazdálko­dás elsősorban a termelőszö­vetkezeti vezetők felelősségét növelte meg. A felelősségét a tagsággal, a társadalommal s önmagukkal szemben, Hiszen ha ezután valami nem szem­betűnő, objektív jellegű hiba, természeti csapás, hanem hibás koncepció, elképzelés követ­keztében nem sikerül, a tagság elsősorban a vezetőket, a szak­embereket vonja felelősségre, a termelőszövetkezeti demok­rácia jogos érvényesítésével. S a vezetőknek, a szakemberek­nek vállalniuk is kell ezt a felelősséget. Ezt a felelősséget viszont csak úgy vállalhatják, Igazgatója tájékoztatott ben­nünket. Az új zagy-telepet, amely mintegy tíz évre megoldja a problémát, a Tisza bal part­ján, a polgári híd mellett je­lölték ki. Mintegy száznegyven hektárnyi területet a folyó árteréből kerítenek el, magas védőgátakkal vesznek körül, fásítják, zöld övezettel borít­ják be a gátakat, ahová át­emelő szivattyúkkal, csőveze­tékeken keresztül juttatják el ezt a maga nemében egyedül­álló tulajdonságú égési mellék- terméket. A munka mintegy ötvenmillió forintba kerül, s már a közeljövőben hozzákez­denek. Ebből az ötvenmillióból korszerűsítik, újabb védőgá­takkal és zöldövezettel látják cl a jelenlegi telepet is, hogy a porzást minimálisra csök­kentsék. Roppant nagy tömep, több mint kilencmillió köbmé­ter pernye gyűlt össze már eddig is a gátak között, az új telep befogadóképessége pedig tízmillió köbméter lesz. Egy ilyen nagy üzem távlati tervé­ben az az előrelátható tíz év se jelent nagy időt. Továbbra is a kutatóké, a kísérletezőké tehát a gond, hogy ezt a köny- nyű, mikronagyságú anyagot munkába fogják, felhasználá­sának módját megtalálják. Onodvári Miklós más az egészségre, a növény­zetre. A különböző kutatóintézetek úgyszólván mindent elkövettek már, hogy megkeressék a zagy felhasználásának módját. Si­kertelenül. Nem köt semmihez és semmivel. Akadt egy önte­vékeny kutató, oki például mézzel keverte össze, de még az sem ragasztotta egymáshoz az apró porszemcséket. Vittek mintát belőle hazai intézetek­hez, megpróbálták útépítésnél, hézagtöltő anyagként felhasz­nálni, vegyelemczték, kever- ték-kavarták egy varsói tudo­mányos intézetben, de min­denhonnan az a válasz jött vissza Tiszapalkonyára. hogy a zagyot ez idő szerint semmire se lehet felhasználni. Közben évről évre magasodott a ha­talmas telep, a romantikus, szép Tisza-parti táj állandóan porfelhőben úszott egészen a legutóbbi időkig. „ igazgatója oRvik HZ erőmű szervtől a má­sikig kilincselt, területei kért az új telep kijelölésére, de ez a különböző szerveknél min­dig elakadt, nem engedtek felhasználni további, mezőgaz­dasági művelésre alkalmas te­rületet. így jutottak cl aztán hosszas vita és töprengés után ahhoz a megoldáshoz, amelyről a napokban Zagyva! Béla. a Tiszapalkonvai Erőmű Vállalat Tiszapalkonyán Oldó­dik végre' a „zagy-ügy”. Az annyi fórumot, megyei taná­csot, minisztériumot, erdészeti, halászati, vadászati szerveket vízügyi igazgatóságokat foglal­koztató aktahalmaz végre az irattárba kerül, pontot tesznek a sok éve húzódó vita végére Igaz, ez az utolsó pont csak­nem ötven milliójába kerül a népgazdaságnak, azonban elke­rülhetetlenül szükségessé vált a költséges munka, mert a? égési melléit termék h óva to­vább akadályozná a Tisznpal- konyai Erőmű tervszerű mű­ködését. De ml is az a zagy? Az erő­művet főleg borsot!i és nógrádi porszénnel fűtik. Évente egy­millió köbméter pernye — apró, szemcsés, háromezred milliméter átmérőjű égési mel­léktermék, más nevén zagy — hagyja el a beépített csőveze­tékeken a kazánokat. Ezt ed­dig az erőműhöz közeli zagy­téren tárolták. Mikroszkóp alatt jól megfigyelhető, hogy minden egyes porszemcsében levegöbuborék van, miáltal e; a melléktermék rendkívül könnyűvé válik, és az erőmű környékén már a legkisebb széljárás esetén is fehér por­felhőben úszik minden. Be­lepi a fák, a bokrok leveleit fehér lesz tőle a házak teteje I Ez a sűrű, tej fehér por ártal­Mi legyen a szcnílclclíi (úri sí a házzal? • • i cirándulóhely. Jó időben Tiindig tömve van. Itt meleg Heit és mindenféle italt lehet kapni. Van olyan vasárnap, Hogy ötszáz ember fordul meg a házban. És ha már újat akarnak építeni, miért éppen a régi helyére? Ez a ház a hegy északkeleti oldalára épült ealaha. Szembein, a másik hegy déli oldalán sokkal jobb :i hely. Oda kellene az új házat építeni. Az rendben ran, hogy új házat akarnak, ennek igazán örülnének a turisták, mert a mostani meglehetősen szűk. De addig, amíg nincs másik, ez is jobb a semminél. Sőt, még a má­sik mellett is érdemes lenne meghagyni mindaddig, amíg használható. Ezzel a házzal a további évek során meg lehetne keresni az új árát... Mindezt az „öreg turisták” mondták el, védelmezve a légi házat. Olyasmit is em­legettek, hogy valaki ismét^ ész nélkül gondolkozik. An­nak az illetőnek szólt ez a nem éppen dicsérő mondat, aki előbb le akarja bontani a légi házat, és csak azután, a helyére akar újat építeni. Amikor a légi ház megszol­gál. E ’ zen igazán érdemes len- • ne elgondolkozni. Ez ugyanis meglehetősen köz­ügy. A lurtstaház sok-sok emberé, mindazoké, akik a Bükköt járják és szerelik. Érdemes lenne meghallgatni és figyelembe venni vélemé­nyüket. («—j) A szakadó eső elvette kedvünket a további túrótól, és ugyancsak megáz­va tértünk be a szentlélek! öreg turistaházba. Az ebédlő hlár majdnerrr'tele volt. mert htlndenki Ide menekült az eső elől. Melegedtünk, szárít* gattuk ruháinkat és elővet­tük az elemózsiát is. Az egyik asztalnál Idősebb fér­fiak, „öreg turisták” ültek, olyanok, akik régóta lamérik ezt a házat. Fából építették, üreg is már. sok-sok turista htegpihent benne, de még szolgál kifogástalanul. Az „öreg turisták” és Man- zinl Tibor, a turistához veze­tője arról beszélgettek, hogy a házat le akarják bontani. Lebontják és újat építenek helyére. Valóságos tanácsko­zás alakult, ki a ház védel- hiében. Mert igaz, hogy a szentlélek! turistaház már üreg. De mennyi idő alatt építenek fel egy újat? Az asztaltársaság tagjai nem sok keménnyel nyilatkoztak a le­hetőségekről. Még ha teljes erővel nekikezdene is vala­melyik építő vállalat... úgy eltartana legalább egy évig ... Do ezek rózsás remé­nyek ... Ahogy hírlik, az új turistaház kétszáz férőhelyes tenne, szép, nagy ebédlővel és konyhával. Meg minden felszereléssel, ami ilyen ház­hoz kell. Mindez rendben is lenne. Le minek a légi házat addig lebontani, amíg az új cl nem készül? Hová menjenek ad­dig a turisták? Szentlélek - igazán kedvelt és jól ismert * ségfejlesztési állandó bizottság kezdeményezésére, javaslatára 1907. év tavaszán kezdik meg mintegy 0 millió forintos beru­házással a községen átvezető országút korszerűsítését, por­talanítását. A gyermek- cs ifjúságvédel­mi albizottság három kiskorú gyermek érdekében lett konk­rét intézkedést, megszüntette a szülők között fennálló konf­liktust. Ezenkívül két kiskorú gyermek gondozása. ruházta- tása céljából tett ugyancsak eredményes intézkedést. . Hűnél löhí) ember vegyen részt n ni tan búban E néhány, csak igen vázla­tosan említett feladat végre­hajtásából is láthatjuk, hogy szükség van az állundó és al­bizottságok rendszeres, aktív működésére. A csak vázlato­san említett követelményekből viszont arra következtethe­tünk, hogy az állandó és albi­zottságok eredményes műkö­dése a társadalmasításhoz ve­zető út. A társadalmasítás szervezé­se azonban jelentős munkát igényel. Kezdetben a ráfordí­tott energiával arányosan nem mindig jelentkezik az ered­mény. Látni kell, hogy a köz­ségekben is állandóan csökken a hatósági tevékenység, ezzel együtt a hivatásos igazgatási apparátus tevékenységébe fo­kozatosan társadalmi szerve­zetek és társadalmi munkások kapcsolódnak be. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk gyorsítani, az állami munkában jártas, jól képzett emberek sokaságára van szükség. Erősíteni kell az államhata­lom helyi szervei, a tanácsok testületi jellegét. Fokozni kell a tanácstagok tevékenységét a testületi szervekben és .válasz­tóik körében. Fokozatosan nö­velni kell a tanácsok testületi szerveinek, a tanácsok bizott­ságainak és a lakosságnak az ellenőrző szerepét az appará­tus munkája felett, ezzel egy időben Javítani kell az állam­apparátusban, a tanácsokban a vezetést és a munkastílust. A szocializmus teljes felépí­tésének programja azt követe­li meg tőlünk, hogy n taná­csok testületi munkájában erő­södjék az össznépi szemlélet, de a tanácsok munkájában — a sajátos helyi tennivalók mel­lett — előtérbe kerüljön a központi feladatok végrehajtá­sa. Szocialista céljaink azt kí­vánják, hogy az emberek több­sége ismerje meg és vegyen is i reszt az állami, a tanácsi mun­kában, s a tanácsot valóban saját szervének is tekintse. Szegcdy Barna vb-titkár Tárd .F községekben működő állandó és albizottságok tevékenységé­re a gyakorlatiasság legyen a jellemző. Sok esetben a bizott­ságok működését a formalitás, az üres papírmunka jellemez­te. Éppen ezért, sokun véleked­nek úgy. hogy nincs sok értel­me az állandó és albizottságok működésének, nincs létjogo­sultságuk. Való igaz. hogy né­hány állandó bizottság műkö­désében a formalitás volt do­mináló. Természetesen, ez nem jelenti azt, hogy le kell mon­danunk az állandó bizottságok létezéséről, sőt, ellenkezőleg, erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy az állandó bizott­ság és albizottságok működése rendszeres, aktív legyen. Ne elvi földeket d<>l;'or,znnn!i ki! Elsődleges követelmény, hogy a bizottságok adminiszt­rációs munkáját a minimális­ra csökkentsük. Arra kell bátorítani a köz­ségi állandó és albizottságo­kat. hogv munkatervük célki­tűzéseinek zöme gyakorlati fel­adatok megvalósítására irá­nyuljon, ne pedig elvi tételek , kimunkálására. A községek­ben a feladatok tényleges el­végzése jellemezze az állandó és albizottságok munkamód­szerét. Az állandó bizottságok mellett működő albizottságok­nak igen jelentős szerep jut a gyakorlati feladatok megvaló­sításában. mert az albizottsá­gokban jól képzett szakembe­rek is tevékenykednek. Az állandó bizottságok kí­sérjék rendszeres figyelemmel a községekben működő szervek munkáját. Például a mezőgaz­dasági állandó bizottság: a) Helyszínen ellenőrizze a talajelőkészítési munkák szak- szerűségét ; b) Nyújtson segítséget egyes növényféleségek termesztésé­re alkalmas területek kiválasz­tásában; ■ c) Vizsgálja meg a műtrá­gya felhasználásának szüksé­gességét; d) Helyszínen ellenőrizze a trágyakezelési módokat; c) Vizsgálja meg az állatok elhelyezésének helyzetét stb. Községünkben, Tardon, szá­mos példa van az állandó és al­bizottságok eredményes műkö­désére. A községfejlesztési ál­landó bizottság kezdeménye­zésére, javaslatára került sor községfejlesztési alapból kor­szerű eszpresszó megépítésére. A bizottság kezdeményezésére megkezdték a községen áthú­zódó patak rendezését. A köz­a ±3: ■■■ tűz A tanácsdemokrácia fejlesztésének útján A tanácsdemokrácia tovább­fejlesztésének egyik kulcskér­dése az államhatalmi képvise­leti szervek irányító szerepé­nek megerősítése. Köztudott, hogy a tanácsok az állam he­lyi szerveinek rendszerében a munkásosztály vezetésével ki­alakuló szocialista nemzeti egység kifejezői. Éppen ebből eredően c testületek feladata nem korlátozódhat az ülések megtartására, hanem tagjaik bizottságokban és választóke­rületükben részt vesznek a Ro­zsén hozott határozatok vég- óhajtásának szervezésében is. A tanácsok az igazgatási ap Parátus irányítását csak akkor láthatják el eredményesen, ha megvalósítják azt a lenini út­mutatást. hogy valódi dolgozó testületekké válnak, amelyek nemcsak határozatokat hoz­nék, hanem részt vesznek azok v'égrchajtásában is. IMmiiIiú jnk rcndazcrcs, níiíir legyei» A tanácsi demokrácia fej- lesztésébcn nélkülözhetetlen állandó és albizottságok (ese­tenként ideiglenes bizottságok) jelentőséget nehéz lenne tul-( értékelni. Ellenőrzéseik, véle­ményalkotásuk, javaslataik tnind a plenáris ülésen, mind a Végrehajtó bizottság és a szakigazgatási szervek munká­jában nélkülöző elei lenek. A bizottságik kötelező mcghnll- Satása különösen a méltányos­ság alkalmazásával, a viszony­tag tágabb mérlegelési jogkör gyakorlásával eldönthető ható­sági ügyekben indokolt. Nemcsak, hogy nem szabad lemondani, de netn is lehet nélkülözni a jól bevált állandó és albizottságok rendszeres, aktív működéséi. Társadalmunk fejlődése, szo­cialista céljaink azt kívánják, bogy az emberek többsége is­merje meg és vegyen is részt az állami, a tanácsi munkában, bogy a tanácsokat ne a dolgo­zók felett álló, hanem saját szervének tekintse. Érthető tehát, hogy az álla­mi munka demokratizmusának szélesítése többek között fel­tételezi a tömegek szelesebb körű bevonását a tanácsi ügy- mtézésbe. Az elmúlt évek során a ta­nácsok állandó és albizottsá­gaiban széleskörű társadalmi tevékenység alakult ki. Na­gyon örvendetes, hogy a ta­nácstagokon kívül, az albizott­ságokban sok szakember is te­vékenykedik. Mind ez ideig azonban még nem sikerült elérni, hogy a fi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom