Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-15 / 88. szám

I Péntek, 13SS. április IS. BssarmagyaborszAg 3 Sátortábor -> az SZMT-székházban Öröm a Tiszai Yegyikombinátban A Miskolci Kiskereskedelmi Vállalat rendezésében műanyag- és campingkiállítás nyílt az SZMT székház előcsarnokában. A műanyag háztartási eszközöktől a táboro­záshoz szükséges kellékekig minden megtalálható ezen a bemutatón. Nagy sikert arat­tak a különböző sátrak, többek között a 4 személyes, lakókonyhás családi sátor. Foto: Szabados György Less jó ivóvizük, hsi a mezőesáíiak is úgy akarják Kétmillió forintos állami támogatást is biztosítottak A cím egy kicsit furán hang­zik, pedig valóban arról van kzó, hogy Dél-Borsod legna­gyobb községe, Mezőcsát ha­marosan egészséges ivóvízhez, saját kis törpevízműhöz jut­hat, ha a lakosság, a község­ben levő különböző intézmé­nyek is úgy akarják. Az Eszak- huigyarországi Vízügyi Igaz­gatóság ugyanis már régebben hozzáfogott a mezöesáti ivó- ^izes társulat szervezéséhez. Felmérték az igényeket, meg­vizsgálták a lehetőségeket, s elkészült az előzetes terv is. Eszerint 9.5 millió forintos költséggel a község több mint 1600 családja és 39 különböző intézménye két-három éven belül egészséges ivóvízzel lát­ható el. Mintegy félmillió fo­rintos közsógfejlesztési hozzá­járulásból már fúrják is a kis Vízmű alapját képező kutat. Ennek vizét szivattyúznák egy 200 köbméteres hidroglóbusz- ba, majd abból tovább jutna a csőhálózaton a közkifolyók­hoz és a lakásokba. Valóságos áldás lenne a me- zőcsátiaknak az egészséges ivóvíz, hiszen az ásott kutak vízhozama az év nagy részé­ben igen kevés, ráadásul egész­ségtelen is. Kétmillió forintos állami tá­mogatást is biztosítottak a mezőcsáti törpevízmű felépíté­séhez. Ezt azonban csak akkor kaphatja meg a község, ha a vizet igénylők társulatba tö­mörülnek. És bár a mezőcsá- tiak kérik, igénylik a vizet, a társulat megalakulása egyre húzódik. Már két esetben hívták ösz- sze a mezőcsáti ivóvizes tár­sulat alakuló gyűlését. Sajnos, az érdekelteknek csak igen kis százaléka jelent meg, így egyik esetben sem alakulhatott meg a társulat. Emiatt az 1966-ra tervezett munkák va­lószínűleg el is maradnak. Pe­dig mar az idén lefektethették volna a község központját ké­pező, vízben legszegényebb hat utcában a csővezetékeket, s megépülhetett volna az alap- vízmű is. Ha a mezőcsátiák valóban szeretnék, hogy egészséges ivó­vizük legyen, akkor az ivó­vizes társulat legközelebbi, alakuló gyűlése nem lesz Ismét sikertelen az érdektelenség miatt. Ha pedig úgy gondolják, hogy nincs szükség jó vízre és ivóvizes társulatra a köz­ségnek, éri is közölni kell ide­jében. Az állam két millióját bizonyára szívesen fogadják más községben, ahol ugyan­csak vízgondokkal küzdenek. tP- sj Kinevezés „tétlenségre” Az üzemben haragszanak a fiúra. ■— Mégiscsak szemtelenség, amit ez 6 gyerek csinál! — Azért tekintettel lehetne másokra fc... — Nem mindenki olyan nagy lu­ftén, mint ö. — Még ha „csak” lumen lenne! Rá­adásul született kézügyessége van. Ilyen boszorkányossággal nem lehet fölvenni « versenyt... — És főleg: ezt nem szabad alapul ‘bonni a normarendezésnél! — Pedig, ha a srác továbbra is így 'tojt, annak, mi isszuk meg a levét. Mégpedig azt hiszem, hamarosan. Már jó féléve így pusmognak körü­lötte a munkatársak. Karcsinak per­sze nem mondják ugyanígy szemébe, legfeljebb csak célozgatva: — Ne törjed már magad, annyira! — Karcsiba, többször is tarthatsz óigarettaszünetet! A fiú többnyire nem is hallja ezeket tt megjegyzéseket. Ha elkezd dolgozni, annyira bele tud merülni a munkába, bogy szinte se lát, se hall. Azt mondja, nem „hajtja” ő magát különösképpen, és esküszik rá, hogy eszébe sincs „rá- Verni” a többiekre, „kitolni” velük. Egyszerűen: szereti munkáját. Nagyon. Teljes figyelmét leköti. Mindig fölfe­dez benne új és új érdekességet, sőt örömet is. Nem hiszi, hogy különösebb, született kézügyessége lenne hozzá. A gyorsaság csak úgy jön, magától. Ha e0V-cgy új fogást kitalál, megmutatja ö ínásnak is szívesen, akárhányszor. Hogy Viásnali mégsem megy úgy? Erről már U/azán nem tehet. Máskülönben Karcsi Mindössze öt éve szerezte meg a szakr munkás oklevelet. Az őt évből- kettőt a katonaságnál töltött el, kettői pedig egy fővárosi üzemben. Alig egy éve jött haza szüleihez, s keresett itt állást szakmájában. Alig egy éve csend, rend, békesség uralta ezt az üzemet. Mindenki elége­dett volt munkájával és fizetésével egy­aránt. Aztán, hogy Karcsi „berobbant”, felborult minden. Még az üzemvezető is háborgott: — Hogyan fizessünk lei ennek a gye­reknek majdnem dupla annyi bért., mint egy régi, átlagos képességű szakmun­kásnak? ... Persze, csak ki kellett fizetniük. Kar­csi ugyan láthatóan nem sokat törő­dött a pénzzel (csaknem mind haza­adta szüleinek — mert azért ilyen fia­talok is vannak!), s ez még jobban bosz- szantotta munkatársait. Sőt, főnökeit is. Egy napon aztán a vezetőség összedug­ta fejét. — Karcsival valamit csinálnunk kell. Az egyik vidéki kirendeltségünktől el­ment a vezető ... Karcsit hamarosan a titkárságra hí­vatták. — Mondja, ismeri maga M. falut? — kérdezte a főnök. — Ö. hogyne — így Karcsi. — És mondja, hogy tetszik magá­nak? — Az egyik tanuló onnan jár be. Tő­le tudom, hogy jó kis hely ... — Mit szólna hozzá, ha kineveznénk oda kirendeltség vezetőnek? Karcsi percekig nem jutott szóhoz. — Engem? — kérdezte végül. — Igen — válaszolt higgadtan a fö­vök. — Elvégre példamutatóan jő mun­kaerő. Érti a szakma minden csínját-. binját. Aztán mag, maga fiatal, tele ambícióval. M.-be pedig éppen ilyen ember kellene, hogy felrázza kicsit a kirendeltséget. Úgyis mindig miattuk maradunk le a túlteljesítésben... — No, de mit kellene ott nekem csi­nálnom? — vágott közbe Karcsi. — Dolgozhatnék továbbra is a termelés­ben? — Hát — Közvetlenül nem. Irányí­taná a munkát, felügyelne, és természe­tesen havonta rendszeresen beszámol­na nekünk. Gondolja csak meg: ilyen fiatalon és ilyen felelős beosztásban ... Kész karrier. Hány és hány idős szak­munkás kapva-katfna rajta! A fiú néhány nap haladékot kért a döntéshez. Meggondolta a dolgot. Va­jon találna-e ő annyi örömet abban a munkában, mint ebben — a kétkezi­ben? Vajon van-e annyi tehetsége, kép­zettsége az irányításhoz is, mint ehhez? És úgy döntött: nem.. Félreértés ve essék: nem a vidék riasztotta el, még- csak nem is a kevesebb pénzre gondolt (ő ugyanis teljesítménybérben többet tud megkeresni, mint egy kirendcltség- vezetö), hiszen a pénz, amint említet­tem, nála nem annyira létkérdés, mint egy családos embernél. — Nézze, Novak elvtárs —■ mondta Karcsi főnökének — én nem tudom tétlenséggel eltölteni munkaidőmet. Már olyan értelemben tétlenséggel, hegy amihez kedvem és tehetségem van, olyan munkát nem csinálhatok. A bizalmat és a megtiszteltetést köszö­nöm, de nem fogadhatom cl. Én nem vágyom pozícióra. Úgy érzem, abban a munkában, amit most végzek, több értéket tudok adni az üzemnek, a vál­lalatnak ... Ez idő óta az üzemben meg jobban haragszanak a fiúra. — Mégiscsak szemtelenség, amit ez a merek csinál!... RuUhay Anns Sokan nem is gondolják, hogy a modern, szép, új ál­lami áruház, annak ízléses ki­rakatai, ötletes propagandája milyen jelentősen hozzájárul az esztétikai ízlés fejlesztésé­hez. Igényeket ébreszt a vá­sárlókban, fejleszti az öltöz­ködési kultúrát Szinte semmiből sincs hiány Dómján József, ez állami áruiház helyettes vezetője, mint ózdi lakos büszke a szép épületre. — Azt hiszem, egyelőre nincs másik ilyen a megyében sem. Ezután az ellátásról beszél­gettünk. — Az orkánkabát kivételé­vel semmiből sincs hiányunk. Valószínű, hogy ez sem lesz tartósan hiánycikk. Elmondta, hogy minden hó­napban rendeznek a szezon­nak megfelelően különféle áru­bemutatókat. Ezek máris nép­szerűek Özdon. Legutóbb pél­dául műszaki, illetve jármű- bemutatót tartottak. Ebben a hónapban cipőki állításra kerül Sor. Mintegy két és félmillió forint értékű készletük van cipőből. Vásárló is akad bő- :ven, amit néhány számadat 'bizonyít a legjobban: az egyik |nap 540 pár cipő és több mint Százezer forint értékű lakás­textil talált gazdára. Az év első három hónapjában mint­egy 16 milliós forgalmat bo­nyolítottak le. |Bőtü1 a cíkkllsfa : A Béke-telepi ABC áruház­iban is sok a vevő. Tízezerre itehetö Ózd új városrészének ilétszáma. Igaz, nemcsak ez az iegy „mindenes”, nagy for­galmi kapacitású kiskereske­delmi bolt működik ezen a ré­szén sem a városnak. Van még néhány kisebb, szűk profilú [egység is. „Fénypontja” azon- íban ez a Béke-telep kereske­dői mének. i « Naponta körtdbetiil há­romezer vásárló fordul mejj nálunk. Mintegy 70—80 ezef forint forgalmat bonyolítunk le — mondta Petrus István* a bolt vezetője. Érdekes dologról tett emlí­tést: A néhány hónappal ez­előtt megnyitott, önkiszolgáló rendszerben működő üzletbe eleinte ^megtévedt” néhány gyerkőc, s a csoki a kosár he­lyett a zsebbe csúszott. Ma már nagyon ritka ez, sajnála­tos azonban, hogy újabban né­hány felnőtt feledkezik meg magáról, ami igazán furcsa és megvetendő. — öröm számunkra — foly­tatja —, hogy szívesen jönnek hozzánk vásárlóink, s ez a jö­vőben csak fokozódni fog, mert jelentősen bővül majd cikk- listánk új árukkal: iparcikkek­kel és hidegkonyhai ételek­kel. Nem kapnak megfelelő támogatást A bútorboltban Ferenc Gézá boltvezető már nem olyan op­timista, mint kollégái. — Kicsi az eladó, illetve be­mutató terünk. A raktár se megfelelő méretű: egymás he- gyén-hátán vannak az értékes bútorok. Elmondta még, hogy szeret­nének a Béke-telepen éven­ként egyszer, az épülő új la­kásokban egy-cgy lakberende­zési bemutatót tartani. Sajnos; ehhez, a folyamatos ígérgeté­seken kívül nem kapnak meg­felelő támogatást. Probléma az is, hogy a csehszlovák kom­binált szobabútorból kevés van, a magyar (A 65-jelü) garnitúrához pedig nem gyár­tanak étkezőasztalt és széke­ket Jó lenne, ha a gyártó ktsz-ek ezt az igényt is figye­lembe vennék — fejezte be Ferenc Géza. Jogos kívánság, s hasznos lenne a lakberendezési bemu­tatók megrendezése is. Ari hi­szem, az új Béke-telep új la­kói is hálásak lennének érbe; Faludé Sándor A meglátogatott három ózdi üzlet közül az állami áruház és a Béke-telepi ABC áruház a közelmúltban épült. Még egy éve sincs, hogy átadták ren­deltetésének. A harmadik már régebb idő óta működik. Gond­jaik és eredményeik iránt ér­deklődtünk. Eredmények, gondok az ózdi kereskedelemben Nagyobb ? hatásfokú S kemencék I A különböző ipari üzemek-> ben használatos, régebbi típusú? kemencék általában nem felel-> nek meg a korszerű követel-'' menyeknek. A miskolci Tüze­léstechnikai Kutató Intézet tu­dományos munkatársai ezért a célnak megfelelőbb, új konst­rukciójú, úgynevezett sugárzó " falú kemencetípust kísérletez-^ tek ki. Ennek lényege, hogy a ; kemence munkaterét határoló j falazatot sok nyílású, hézagos ; anyagból képezik ki. így a > hőáramlás, a hőhatás az eddi- ^ ginéi lényegesen nagyobb,' kedvezőbb. Ilyen sugárzó fa-1 lú, módosított kontsrukciójúf kemencét már megépítettek és' üzemeltetnek a Lenin Kohá­szati Művek csavargyárában, a Diósgyőri Gépgyár kovácsoló üzemében, a Budapesti Acél­árugyárban, valamint Csepe­len is. Az üzemi tapasztalatok I igen kedvező eredményeket • mutattak. ( Több mini l ötvenmillió forint ? a falusi bankokban \ Megyénkben az elmúlt: években 21 takarékszövetke- - zet alakult, s ezek 12 község­ben kirendeltséget is létesítet- , tek. A falusi bankokban már < 50 millió forint felett jár a la- J kosság betétállománya. Az el- < múlt évben több mint 8 mil- 5 lió forinttal növekedett a be- c tétállomány. Igen sokan vál- J tottak a falvakban autónyerc-1 mény-be tétkönyvet. J A falusi bankok 38 ezer; esetben csaknem 158 millió fo- J rint értékű kölcsönt nyújtottak < az elmúlt esztendőkben tag-1 ! jaiknak. Az elmúlt évben a! ] takarékszövetkezetek tiszta j • nyeresége meghaladta az 1.11 ; millió forintot. , < í -—------ ■ E lárulok egy szerkesztősé- i gén belüli „titkot”: az újság­írók szívesen mennek a Tiszai Vegyi kombinátba, mert min­dig találnak ott úgynevezett hálás témákat, mindig halla­nak valamilyen örömhírt. A minap is, íme ezekkel a sza­vakkal fogadott bennünket Kovács Miklós, a városi-üzemi pártbizottság titkára: — Nagy az öröm most a gyárban. A tavalyi munka alapján 26 nap nyereségrésze­sedést kaptak az emberek. Ez a maximum, amelyet nyere­ségrészesedésként kifizethet­nek a vállalatok. És tudomá­sunk szerint sehol az ország­ban nem fizettek ennyit..; Ha valaki most azt gondol­ja, hogy csupán a pénznek .örülnek itt az emberek, nos, az téved. Ennyire nem anya- 1 giasak a tiszaszederkényiek, akiknek új városában mind 1 terebélyesebb tévé-antenna er- | dőn táncol a napsugár, s a 1 házak közötti utak szűkülnek ; a gyarapodó személygépkocsi i forgalomtól. > Nem csupán a 36 napi i „plusz fizetésről” van most szó. Az öröm, a jól végzett [munka öröme, egy sikeresen zárt évé. A nyereségrészese- ‘ dést a szorgos hétköznapok 'megérdemelt anyagi elismené- ! sének tártjain Helyesen. Az \ erkölcsi elismerés eddig se £ maradt cl, s most se fog elina- ;radni. A vegyikombinát, egész •éven át élüzem szinten dolgo- ' zott, s április 28-án szép ün- ; népség lesz a gyárban* a Ammóniából 14 500 tonnával í többet termelteti, mint ameny- ^ nyit a tavalyi évi terv előírt; ez 117,4 százalékos tervtel- £ j esi lésnek számít. Műtrágyá­ja ból (20,5 százalékos alapegy- l^VVVWVOAf'VVAA/VWt'VVVWV' ségnek megfelelően) 332 ezer tonnát állítottak elő, 32 ezer tonnával többet az évi .elő­irányzatnál. A festékgyár 170 millió forint érték helyett, 190 millió forintot produkáld Hogy csak a vegyikombinát fő termékeit említsük . ;; — A TVK 1965. évi termelé­si értéke csaknem 810 millió forint volt, s ez 115 százalékos teljesítményt jelent — mon­dotta Huszár Andor vezérigaz­gató azon az idei műszaki kon­ferencián, amelyen a gyár ta­valyi munkáját mérlegelték. — 1965-ben nálunk a jóváha­gyott munkás-órabérátlag 7,61 forint volt. Ezzel szemben, lét­számmegtakarítás révén 7,79 forintot fizettünk ki. Ez idén tovább javul a helyzet. A jó­váhagyott béralapon felül 120 ezer forintot kaptunk a mun­kásak és a művezetők bérének rendezésére; Végeredményben olyan kedvezően alakult a helyzet, hogy az idén a mun­kások átlagórabére már eléri a 8,20 forintot. Az elmúlt év derekán egy alkalommal arról beszélget­tünk Szénási Tibor főmérnök­kel, hogy az ilyen jellegű új gyárak, mint a Tiszai Vegyi- kombinát, az indulás után ál­talában hány év múlva érik el a tervezett termelési szintet. A főmérnök szakkönyveket, kül­földi szakkiadványokat muta­tott; Ezek dokumentálják: ál­talában 2—3 év úgynevezett felfutási idő kell a tervezett termelés eléréséhez. A TVK! ebből a szempontból nemzet­közileg is a rekordot elérők között van; Indulása első évé­ben ilyen eredményt produ­kált. Az öröm nemcsak dolgo­zóié, hanem az egész országé* (ltuttkay)

Next

/
Oldalképek
Tartalom