Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-14 / 87. szám

Ti

u

A G« látoííi a t öl

itákiií Ogy' Cl ügymi

>rm4í átrcjá ily esc ika 1>: ; nici t er$ yfcaitaf gratnj róni* naá? iyt #

sclésCÍ

k md| d. Sfl é>ei leszf

Csütörtök, 1966. április 14.

ßSZAKMAGYARORSZÄG

étkei1 l szél t pél ngioP Tem; ri J „naß!

tdezé anbei’ Ő fi Ltliat1' mali' búk ■»apír «j-, íj yipa1!

i" *

mbc1 rked' js/ri nuia lerrí a kü lete?

lékeS

i levág.1'

gom

azílf

á'ieK

( >

c őze- ikek

böz^

> hean U' 3

leire 'aló' tetőt . éli' sár’olt'

:ilés

sza- ionic! colban '.öltje r éí i/aá itő- iér- orr- •nk OV' int őrein a? í zjl ; EZ' j

f\

I

a U lóf is: 5t- n? gr iy

‘C;

k'

* ; íp p- ri.

Papírok

és konzultánsok

E

gy népi ellenőr mondta el az alábbi történetet: — Közérdekű bejelentés alapján vizsgálatot folytattunk egy ügyben. Építkezésről volt szó, önmagában nem is különösebben nagy jelentőségű, még a feltárt hibák cam számottevőek; Amolyan átlag ügy, évente több tucat Van belőle. Hogy, hogy nem, mégis éppen ennek az ügynek kapcsán figyeltem fel olyan jelenségre, amellyel vizsgálataink közben mind gyakrabban találkozunk. Ebben a mi átlag ügyünkben is rábukkantunk: kerestük a felelőst, helyette Papírbástyát és konzultánshadat láttunk magunk előtt, •amelynek védelmében meg lehet húzódni, amely „megóv” a felelősség terhétől, a vele já- l'ó kockázattól, az igen vagy a nem határozott kimondásától; Esetünkben pontosan ez történt: ismertük a hibát, kerestük elkövetőjét, de nem találtuk, á felelős személytelenné Vált a papírok roppant halmazában, az oda- és visszaigazolásokban, az értekezleti jegyzőkönyvekben ..

Pontos politikai fogalom, amelyről sokszor és sokat beszélünk: a demokrácia, a demokratizmus. S ezen belül is közéletünk egyik legfontosabb normájának a kollektív vezetést, a közös gondolkodást tartjuk. Kétségtelen: helyes, jó ez, hiszen sok fej, sok tapasztalat, sok tudás együtt mindig hasznosabb, mint az egy. Bizonyos, hogy egyetlen ember soha nem sűríthet össze önmagában annyit, amennyi felett mindebből egész közösség rendelkezik. Feltétlenül igaz az is, hogy fejlődésünk, előbbre tépésünk számottevő tartaléka mindaz a roppant hozzáértés és ismeretanyag, amely megosztódik a tíz- és százezrek között; S ha kollektív módon ügyesül, ha a vezető gyakran hívja segítségül a döntés előtt munkatársait, ha figyelembe Veszi észrevételeiket, Javaslataikat, ha ilyen módon meg- .oszljg velük a vezetés gondját, öz jo, értékes, gyümölcsöző.

I

gen ám, csak vannak ésszerű határok is, amelyeken túl ez a gond-megosztás már sokkal több, s előjele is megváltozik: ami eddig a rubikonig a társadalom szempontjából pozitív volt, itt eltorzul, negatív értelmet kap. Nem közös munka többé, hanem — nevezzük

nevén — felelősség-áthárítás, kockázat-kikerülés, végső fokon; tehetetlenség. Mennyire igaz a régiek bölcsessége: jóból is megárt a sok! De menynyi ez a sok?

Eléggé pontosan meghatározhatjuk, a pozitív és a negatív választó vonala világosan felrajzolható. Amíg előkészületekről, tervekről, a legjobb lehetőség kutatásáról van szó, helyénvaló a vita, az értekezlet, a tanácsadók, a konzultánsok meghallgatása. De aztán dönteni kell, s a döntés után megkezdődhet a végrehajtás. Ebben pedig nincs helye tovább a vitának: már tenni kell, cselekedni és intézkedni minden fokon.

V

alljuk meg: szánalmas jelenség a papírokkal körülbástyázott, a konzultánsok mögé húzódó vezető. Olyan ember már, aki felett átlépett nagylendületű korunk, s aki akarva-akaratlanul hibát hibára halmoz. S az ilyen munkastílust holnap még jobban fenyegeti az elmaradás kikerülhetetlen veszélye, mint ma. Gazdaságirányításunk űj rendszerében, ezzel együtt egész közéletünkben, egyszerűen lehetetlenné válik majd az ilyen típusú vezető, álljon bár a munka bármely posztján, legyen tapasztalata bármily régi, vagy bármilyen magas iskolai végzettsége.

Maibb, korszerűbb és tartalmában izig-vérig szocialista szemléletmódnak kell győznie az elavult felett. S ez a szemléletmód nem is bonyolult, nem kíván rendkívüli embereket; Sőt: meg is fordíthatjuk ezt a tételt. Vajon nem az az ember különleges, aki vezető létére a felelősséget értekezleteiére próbálja áthárítani, s aki inkább levelek tömegét írja, mintsem határozottan cselekednék? S ha azt mondjuk, hogy nagy tartalékaink rejlenek még ma is a kollektív vezetés kiaknázatlan lehetőségeiben, nyomban hozzátehetjük: még nagyobb társadalmi értékele rejlenek a határozott, önálló, felelős vezetői stílus térhódításában! ,

V

ele roppant hasznos energiákat szabadíthatunk fel, sok-sok időt és pénzt nyerünk. És még beruházás se kell hozzá, még törvény, rendelet sem. Csak törekvés és akarat, csak el kell kezdeni, a többi már úgyszólván magától jön. (la

St év alatt több mint 180 bolt a borsodi falvakban

A MÉSZÖV elkészítette a falusi bolthálózat fejlesztési tervéi. Az elkövetkező öt esztendőben több mint 180 különböző üzletet létesítenek a borsodi falvakban. Több helyen új szaküzletek, sok élelmiszer- cs. vegyesbolt, új italboltok, cukrászdák, presszók építését tervezik. Ezekre a beruházásokra a tervek szerint mintegy 65 millió forintot költenek. Ezenkívül a helyi földművesszövetkezetek évente mintegy 30 millió forintot költenek a meglevő bolthálózat korszerűsítésére, a berendezések felújítására.

Új vízmű társiilafobat szerveznek a melyében

Megyénkben igen jó tapasztalatok vannak arra vonatkozóan, hogyan lehet a lakosság összefogásával, társulás útján megoldani egy-egy község vízellátását. Az első ilyen társulat Tarcalon alakult meg, s ma a község lakossága már egészséges ivóvizet fogyaszthat. Sárospatak vizgondjait is így oldják meg.

Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság az idén újabb vízmű társulatokat hoz létre. így kívánják többek között megoldani Tállya, György- tarló, Ernőd és Ny ékiád háza vízellátását is.Áprilisi délelőtt

iSl

Foío: Ágoiha Tibor

Fel a fejjel, bécsi!...

JA ét kis barátra tettem szart a minap a kórház folyosóján. Reggel nyolcra voltam berendelve, de már jóval előbb ott búslakodtam a rendelő ajtaja előtt, nyugtalankodva a várható fejlemények miatt. Ekkor perdült hozzám Pisti, aki, mint kiderült, Sajó- szentpéterre való és Jancsi, ö pedig sajóecsegi. Mindketten nyolcévesek, másodikosok az általános báni Pöttömnyi szőke legények, csíkos pizsamában. Még az ágy melege is ott langyosodon körülöttük. Amint mondták, unják már a fekvést, hát kiszöktek a kórteremből a folyosóra. Különben sincs semmi bajuk, mandulájukat egy hete kivették, s holnapután mennek is haza.

— Es a bácsinak mi a panasza? — fordult felém, szakszerű kérdésével az örökké izgő-mozgó Pisti.

— A mandulám — mondtam a páciens kényszeredett mosolyával a kis kíváncsiskodónak.

— A, semmi az, ne tessék félni. Most megvizsgálja a doktor bácsi, azután a nővérke befekteti az osztályra, s holnap már mehet is a műtőbe...

Olyan határozottan, meggyőzően beszélt, hogy valósággal bátorságra kaptam tőle. Eszembe jutott, odahaza is mindenki azzal próbált erőt önteni belém, hogy a mandulaműtét nem is olyan veszedelmes. Úgy kell lenni, h's■ cn imc, új l( nsült barátom, Pisti is ezen a véleményen van. ö már csak autentikus ebben, alig egy

hete vették ki manduláját. Így töprengtem magamban, belekapaszkodva a kis lurkó vigasztaló szavaiba.

— Csak az a fontos — folytatta Pisti —, hogy a száját tessék látva hagyni. Amikor én műtőbe kerültem, valamit biztosan az arcomra hintettek, de nem mondták meg, mit. A nővérke pedig közben mindig azt mondta: Fel a fejjel, Pisti! Nézd csak, ott repül egy kismadár... És mutatott összc-vissza a levegőbe, mintha tényleg kismadár lett volna, a műtőben. Én meg addig-addig figyeltem a nővérke mutató kezére, míg látva maradt a szám, és szépen elaludtam. Aztán a doktor bácsi nyisszantott vagy kettőt a torkomban, s volt mandula, nincs mandula. ..

Beszélt volna még megállás nélkül tovább, de hirtelen abbahagyta, mert a folyosó üvegajtaja mögött váratlanul megjelent a fehér bóbitás nővérke.

— Pisti, Jancsi, mit kereslek itt! Mentek gyorsan vissza az ágyatokba...? No, nézze meg az ember a kis csavargóit.

T fedtem kapták össze magukon a pizsama- nadrágot s már indultak is a. kórterembe. Pisti az ajtóból még egyszer vissza-• fordult:

— Fel a fejjel, bácsi, nem

vészes az egész... Csak a kismadarat tessék nézni és a száját látva hagyni... Aztán nyissz és volt mandula, nincs mandula...

(hej)

Javult a társadalombiztosítási és egészségügyi ellátottság Borsodban

Ä SzaJösaervczeiefc Borisod Megyei Tanácsa, Stricz Jánosnak, a Vasas Szakszervezet megyei titkárának elnökletével szerdán ülést tartott Miskolcon. Az ülésen egyebek között megtárgyalták a szakszervezetek társadalombiztosítási és egészségvédelmi tevékenységét, valamint az ezekkel kapcsolatos tennivalókat. A beszámoló megállapítása szerint n kormányhatározat alapjain ez évben Borsodban több mint 61 ezer dolgozó részesült béremelésben. Ennek összege havonta mintegy 11 millió többlet keresetet jelent.

Az utóbbi időben jelentősen javult a rászorulók orvosi, egészségügyi ellátottsága. Most már tízezer lakosra több, mint

tizenhárom orvos jut. az igénybe vehető kórházi ágvak szúrna az utóbbi évek során több mint ezerhatszázzal szaporodott A betegbiztos)tollak ellátására az elmúlt évben csaknem 500 millió forintot használtak fel, táppénzek kifizetésére pedig több, mint 180 millió forintot költöttek. A lakosság egészségvédelme, nemkülönben a megelőzés céljából szélesedett az egészség- ügyi felvilágosító munka. A megyei KÖJÁL szervezésében több mint négyezer szakelőadást tartottak tavaly, s egy' körzeti orvos átlagosan tizennyolc előadással vett részt a felvilágosító tevékenységben. Ez az átlag országosan is a legjobbnak számit

Hatalmas létesítmény

Szalmiákszeszből — tej

Több tejet adnak a tehenek, ha szalmiákszeszt kevernek takarmányukba — állapították •meg az Agrártudományi Egyetemen; A módszer hasonló elgondoláson alapul, mint a már régebben ismert karba- mid-etetés, de annál sokkal egyszerűbb. A karbamidos takarmányozás ugyanis nagy szakértelmet és gyakorlatot kíván, emiatt nem is terjeszthető még el általánosan, a szalmiákszesz alkalmazása viszont minden gazdaságban könnyen bevezethető.

A szalmiákszeszt a savanyíDczső. mint mindáa. most is nyugodtan ült a volán mögött. Mereven figyelt valamit, azt hittem, az országutat. Már elhagytuk Perkupát, jó tempóval robogtunk Szin felé. Az út meglehetősen gödrös és kanyargós volt. Hirtelen fékezett. A kocsi megállt. Dezső csak nézeti, mereven tovább. Azt hittem, rosszul lett.

— Mi az, mi történt? — kérdeztem ijedten.

Rámnézett és mosolygott. Szemei külön neveltek.

— Nem látja? — mondta. — Százötvenezcrl Kereken!

— Micsoda?

— A kilométer.

— No és? Ezért kellett ilyen hirtelen megállni?

— Ezért bizony — válaszolt Dezső. — Most egy kicsit ünnepelünk. Fclköszön- töm a kocsit.

Kiszállt a volán mögül., és előre ment. a motorház elé. Ott megállt katonásan, előbb tisztelgett, azután meghajlott. Megcsókolta a kocsi elejét. Azután körös-körül megsimogatta.

— Drága kis masinám — mondta neki. — Tudtam én, hogy nem hagysz cserben. Tudtam. Megmondtam én...

A kocsi szép, galambszürke Volga- Százötvenezer kilo-.

Ünnep az országúton

métert futott. En nem csodálkoztam. Ismerem Dezsőt.

— Minek ilyen nagy cécót csinálni — mondtam neki. — Szép teljesítmény az a száz- ötvenezer kilométer, de azért ez túlzás...

Dezső szemrehányóan nézett rám, és meg is dorgált.

— Az elvtársból se lenne jó sofőr — mondta.

— Már miért ne lenne? —< ellenkeztem.

— Mert nem szereti a kocsit. Sofőr viszont csak az legyen, aki szereti a kocsit.

— Ez igaz — mondtam.

— Ha nem szerelném, ex se ment volna százötvenezer kilométert... De ment... És megy is még vagy öive- net Ha nem többet... Jó kocsi ez... Én mondom ... Volga, de nem adnám oda, nem én ... no, mindegy, semmilyen kocsiért se adnám oda ... Tudja, mit mondtak erre száztízezernél?

— Mit?

— Hogy vége '.Legfeljebb még húszezer kilométert jósoltak neki... Húszai... Haha... De én tud, tßm, boon megfutja a százsötvenezret'.l! sőt, most már megfutja a kétszázezret is.

Ekkor eszembe jutott egy történet. Abaújszántón voltunk. Dezsővel, természetesen. Befejeztük a napi munkát, és meghívtak bennünket egy pohár borra ... Mit kerteljek? Több lett belőle. Közben az idő múlt. Tudtuk, hogy menni kellene haza, hiszen az idővel is el kell számolni, nemcsak a kilométerrel.

— Maradhatunk még? —*

kérdeztem Dezsőtől, elvégre köztünk mindig ó a vezető beosztású ember.

— En nem bánom —- mondta Dezső.

— De mit hazudjunk, insert maradtunk el?

— Én nem hazudok? — jelentette ki Dezső.

Kérlelni kezdtem.

— Hazudjuk azt, hogy elromlott a kocsi.

Ekkor rámnézett. Szeme villogott. Pulykamérges leit.

— Ez a kocsi? Hogy ez a kocsi romlik el? No, abból maga nem eszik. Vegye tudomásul. hogy ez a kocsi nem

_romolhat el! Ezt mindenki

táti. siló laka rmányokra locsolva használják. A vegyületben levő ammónia — bonyolult biokémiai folyamatok útján — lehetővé teszi, hogy a szarvas- marhák bendőjében levő baktériumok több fehérjét tudjanak felépíteni a takarmányból;

Az Agrártudományi Egyetem kísérlete szerint egy mázsa, szalmiákszesszel kiegészített silótakarmány' átlagosan legalább 10 liter tej többletet eredményez; A mezőgazdasági üzemekben évente körülbelül a) millió mázsa szilázs készül;

tudja.! És amíg én vezetem',

addig nem is fog elromlani! Se igazán, se hazugságból. A két szemem sülne ki, ha ez a kocsi az én kezem alatt elromlana. Mondjon le az ilyen ötletről!

Lemondtam. Haza is mentünk hamarosan, mert Dezsővel nem lehet pazarolni se az időt, se a kilométert. Dezső mindenben pontos és szabályos. A gépkocsivezetésben és a karbartartásban is. Az ő kocsija szúz kilométeren két literrel kevesebbel fogyaszt, mint a többi Volga. Dezső sohasem használja el a megengedett kilométernormát. Az elmúlt negyedévben is négyezer kilométert takarított meg. És a kocsija sohasem rossz. Való igaz. Még sohasem álltunk meg műszaki hiba miatt. Legfeljebb egy defekt miatt Ez a kocsi mindig jó.

Mentünk tovább. A jősva- föi állomásnál megálltunk. Dezső bement a vendéglőbe és kihozott egy pohár sört. Friss, habos sört Odaállt a kocsi elé, és rálocsolta.

— Egészségedre! — kiáltotta. — Szaladj még így , vagy százezer kilométert!

üzemire! József

A miskolci December 4. Drótmüvek több éves bővítési programja során befejezés előtt áll a beruházás legnagyobb létesítménye, az acélhuzalgyártó csarnok építése.

Két labdarúgópálya nagyságú óriás vasszerkezetű csarnokban már készülnek a gépek alapjai. A termelést előreláthatóan. október végén megkezdik.