Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-10 / 85. szám

tem. ijhuíii iá. Breajebiaotarorotaö Tóth Imre metszete. Az idén megkezdik a termelést 1 a miskolci December 4. Dróíművek| új acélhuzalgyártó csarnokában | A miskolci December 4. Drótművek több éves bővítési programja során befejezés előtt áll a beruházás legna­gyobb létesítményének, az acélhuzalgyárló csarnoknak az építése. A száz méter széles, kétszáz méter hosszú, húszezer négyzetméter alapterületű, két labdarúgópálya játékterével felérő, óriás vasszerkezetű üzemcsarnokban már készül­nek a gépek alapjai, s ezzel egy időben hozzáfogtak a technológiai berendezések sze­reléséhez is. Négy sorozaton huszonnégy hazai gyártmányú gépegységet már beépítettek. Az üzemcsarnokban együtte­Nem elveszett Elrettentő példa voll, most példakép Á Cserehát környéke még héhány esztendeje elrettentő Példája volt az erózió pusztí­tásának. A tudósok, a kutatók itt szinte halmozva megtalál­ták mindazt, ami az egykor erdő borította, majd mezőgaz­dasági művelésbe vont hegy­vidéken a termőtalajt pusztít­ja, a termést megtizedeli, s végül a környéket szinte ki­halásra ítélh Alig néhány esztendeje ala­kult meg, s látott munkához ezen a vidéken a talajvédelem­re és az eddig pusztító víz későbbi hasznosítására is szö­vetkezett társulat. Ennek a Bélus-völgyi társulatnak, amely az elmúlt két évben főbb mint 35 milliós, s az idén is hasonló támogatást kap az államtól, ma már or­szágos híre van. A látogatók ma már nem az erózió pusztí­tásait, a domboldalakat csúfí­tó vízmosásokat, a nagyobb esőzések után szinte letarolt domboldalakat, a sovány talajt jönnek tanulmányozni. A Bé- lus-völgye és környéke ma már példaképe lett annak, ho- Cyan kell felvenni a harcot az erózió ellen, hogyan kell meg­javítani meszezéssel, altalaj- lazítással a domboldalakat. Az idén májusban várják az első hagyobb csoportokat, s több hagy országos tapasztalatcse­rét is terveznek ezen a vidé­ken. Intézeti Napok Sárospatakon sen tizenhét húzósoron több™ mint száz, zömében angol ésE svéd, kisebb részben pedig ha-= zai gyártmányú gépegységet^ szerelnek fel. E A termelést az új üzemrész-E ben az idén, előreláthatólag“ októberben, illetve november-™ ben megkezdik. A próbaüze-E melés során már ebben az év-— ben több mint ezer tonna acél-E huzal készül majd. Jövőre pe-EI dig a berendezések kapacitó-jfj sának fokozatos kihasználásá-E val mintegy harmincezer ton-™ na nagy szilárdságú előfeszí-E tett és vegyes acélhuzalt gyár-:: tanak az üzemben, részben a~ korszerű építkezések előre-E gyártott betonelemeihez, rész-™ ben a különböző iparágak“ szükségleteinek kielégítésére." gyér Zsuzsi április 1-én múlt hétéves. Szerinte ez csúnya tévedés, mert március 31-én éjjel született, de csak más­nap jelentették be az eseményt. No, de ez nem is fon­tos, mert Zsuzsi biztosan kiharcolja, hogy személyazo­nossági igazolványában már így szerepeljen. Mindezt a következő kis történetre alapozom. Zsuzsi most nagynéniénél tölti első tavaszi szünide­jét. Büszkén újságolta, hogy „félosztályos” korára már mindent tud írni. Sőt, nemcsak írni, hanem, fogalmazni is tud. — Hát írjál csak valamit. Zsuzsika — biztatta a. nagynéni, akit teljesen lefoglalt a nagytakarítás. — Ke­ress valami papirt és írjál, majd ha ráérek, megnézem. Zsuzsi már aludt, mire a nagynéni ráért. Helyére tette a nagy, asztali naptárt, melyet a kislány aznap mindenhová magával hordott. Meglepődve látta, hogy saját feljegyzései mellett egy csomó helyen nagy ákom- bákom belükkel írt szöveg is van. .4 „mosatás”, „jön az ablaktisztító”, „nagymama születésnapja” mellett például ilyeneket, augusztus 11-én: „Zsuzsi névnapja, ajándékot kell venni,” December 6-án pedig a követ­kező: „Zsuzsit meglepni valamivel.” Nem is szólva a karácsonyt megelőző hét napjairól, amelyeket teljesen kitöltött Zsuzsi kívánságlistája, azaz: „Zsuzsi kéri ka­rácsonyra..." s cgy egész sor óhaj felsorolása. Igaz, üt­ött egy kis hiba, a „z” betűk például fordítottak, de azért a nagynéni biztosan megérti. (p. s.) A Sárospataki Tanítóképző Intézet április 15—16-án Inté­zeti Napokat rendez. A két nap alatt számos szakelőadás hangzik el a tanítóképzés kü­lönböző elméleti kérdéseiről. Érdekesnek ígérkezik a ver­sekből. előadásokból, énekszá­mokból összeállított Fazekas Mihály est is. Az Intézeti Napok idején Debreczeni Zoltán tanár, festő és tanítványai kiállítást rendez­nek az első emeleti folyosón. Nádi Művelődési Hetek Salinger, akinek a Zabhe­gyező című könyve nagy ér­deklődést keltett megjelenése­kor, új novelláskötettel jelent­kezett. Kilenc történet című könyve clbeszélésgyűjlemény. Üj könyvsorozat indult Zseb­könyvek címmel és első kötete a valaha sikert aratott Col- ding-mű, A legyek ura. Az esz­tétika iránt érdeklődőknek ajánlhatjuk Diószegi András kis kötetét Gábor Andorról és az angol marxista irodalom- történész, Ralph Fox tanulmá­nyát, amely A regény és a nép címet viseli. Az idegen nyelven is olva­sóknak először a német új­donságokról számolunk be. A nagy múltú Ullstein kiadóválla­lat jelentette meg Erich Käst­ner 30 évvel ezelőtt Magyar- országon is kiadott világsikerű Száz mázsa hali vadéli a «eleji tárolóban Dél-Borsod nagy mestersé­ges tavát, a geleji víztárolót eddig nem hasznosították tel­jes mértékben. Segíti a belvi­zek folyamatos levezetésének szabályozását, nagy területet lát el öntözővízzel, de halállo­mánya eddig alig volt a nagy állóvíznek. Pedig a nagy víz­tükörről évente jó néhány tíz­ezer adag halászlére valót is le lehetne halászni. Most ösz- szeíogott a geleji Petőfi Ter­melőszövetkezet és a mező- csáti Szőke Tisza Halászati Tsz a tároló közös hasznosí­tására. Száz mázsa halivadé­kot már el is helyeztek a tó­ban. Már az idén ősszel if ie főként jövőre kezdődhet a 1 halászás. MURA PÉTER Liszt Fercnc-díjas karmester Alihoz a művészgenerációhoz tartozik, amely már a felszabadulás után kezdte pályá­ját. Ferencsik János mellett tanulta a kar­mester-művészetet, a felszabadulást követő években a világhírű mester irányította első lépéseit, majd korrepetitor lett az Állami Operaházban. így kezdte pályáját. Először éppen Miskolcon dirigált operaelő­adást. 1948. november 4-én a Miskolci Nem­zeti Színházban az Operaház vendégegyüttese, miskolci zenészek kíséretével, Donizetti L;im- mermoori Luciáját mutatta be. Röviddel utána, életében először, az Állami Operaház előadását is dirigálta: 1948 végén Milhaud énekes balettjét, a Francia salátá-t, majd a Don Pasquale következett. A Gördülő Opera karmestereként járta ezután az országot, hogy az operaművészet eljusson a magyar vidék olyan helyeire is, ahol a felszabadulás előtt e művészeti ágazatnak legfeljebb hírét hall­hatták. Amikor művelődési életünk legfelsőbb irá­nyításában úgy látták, hogy vidéken is szük­séges operákat teremteni. Mura Péter vállalta a vidéket. Miskolcra költözött és megszer­vezte a színház operatársulatát. 1953-tól a színház zeneigazgatója volt. Irányításával Miskolcon is kezdett gyökeret ereszteni az opera-művészet, a társulatnál több, azóta igen sikeres utat megtett művész kezdte meg pá­lyáját. Itt kezdte például Pálos Imre, az Ál­lami Operaház magánénekese, akit most tün­tettek ki a Liszt Ferenc-díjjai, és Horváth Zoltán operarendező, akit ugyancsak most tüntettek ki Erkcl-díjjal. A színház zenei vezetése mellett, Mura Péter rövid ideig (1954—55) igazgatója is volt a színháznak, azonban ez a rákényszerített elfoglaltság egy év leteltével véget ért, s ismét csak a zenei vezetés töltötte ki munkásságát. Sajnos; rövid ideig. A színházon is végigsöprő ellenforra­dalmi hullám 1956 őszén elűzte Miskolcról Mura Pétert. A baráti Lengyelország adott számára pódiumot. Előbb a varsói, majd a Sziléziai Állami Operának lett a karmestere és egyben a Katowicze-i Zeneművészeti Fő­iskola tanára. Négy év után, 1961 őszén tért haza, hogy a miskolci filharmonikusokat irá­nyítsa. Ettől kezdve legfőbb szervezője, moz­gatója lett az önálló miskolci szimfonikus együttes megteremtésének. A Miskolci Szim­fonikus Zenekar megteremtésétől, 1963 no­vemberétől annak igazgató-karmestere, s hogy ezt a munkát milyen eredményességgel végzi, bizonyítja a zenekar fejlődése, a sok sikeres koncert, a már kivívott országos elismerés, és nem utolsó sorban a most kapott Liszt Ferenc- díj. Mura Péter eddig mintegy harminc operát vezényelt, s több ízben hívták meg külorszá­gokba, neves zenekarok hangversenyeinek dirigálására. Ennyi dióhéjban az életpályája. Napjaink­ban folytatott munkásságáról szinte szükség­telen Miskolcon írni. A szimfonikusok élén igen sokszor szerepel a megye és Miskolc közönsége előtt, Járja az együttessel a megye művelődési házait, sorra látogatják a szak- szervezeti művelődési intézményeket. Nem­régen Budapesten is igen nagy sikerrel szere­peltek. — Mit csinál napjainkban? — Készülök a legközelebbi koncertünkre, meg az évad még hátralevő szerepléseire — hangzik a tájékoztatás. — Készítjük a szak­szervezetekkel közös koncertsorozat további tervét, és tervezgetünk a jövő évadra. — A várható színházi átszervezés és az ab­ból adódó zenekari elfoglaltság mennyire érinti a hangversenyeket, az önálló zenekari munkát? Erre még nem tud válaszolni. Pedig nem lenne rossz egy szépen induló zenekar jövő­jéről is tudni, s a következő évadot nemcsak nyitott kérdésként emlegetni. A Liszt Ferenc-díj, még ha talán kicsit késve is érkezett, megérdemelten jutott Mura Péterhez, s a díjban az egyéni megbecsülés mellett, a Miskolci Szimfonikus Zenekar mun­kájának legmagasabb szintű elismerése is tükröződik. Benedek Miklós Az idén harmadszor rende­zik meg, ezúttal május első felében, a Mádi Művelődési Heteket. A mádi művelődési otthon 13 szakköre tevékenyen kiveszi részét a község és a környék jelentős művelődési eseményének előkészítéséből. A művelődési hetek idején minden estére gondoskodnak műsorról, s egymást váltják majd a szórakoztató és isme­retterjesztő előadások. Több kiállítás és bemutató is nyílik, így többek között vadászati és díszítőművészeti, valamint képzőművészeti kiállítást is rendeznek. Utóbbin a tokaji művésztelepen alkotott fest­ményeket és grafikákat mu­tatják be. A földművesszövet­kezettel karöltve lakberende­zési kiállítást is nyitnak; Űj könyvek a miskolci könyvesboltokban munkáját, a Fábián-t. Most német eredetiben olvashatják Küstner nem csekély számú kedvelői. Ugyancsak Kästner írta a Die Konferenz der Tie­ren című művet. Remarque, a Nyugaton a helyzet változat­lan világhírű szerzője Der funcke Leben című munkájá­val szerepel az újdonságok kö­zött és megjelent egy művé­szettörténeti munka első kö­tete is német nyelven, a Re­naissance—Barock—Rokoko. A franciául Is olvasók egy Livre de poche (zsebkönyvek) soro­zattal találkoznak most. Ebben a sorozatban a nálunk jól is­mert Cocteau könyve, a Les enfants terribles, a világhírű bestseller, a Bonjour tristesse, amelynek szerzője Francoise Sagan és Sartre feleségének, Simone de Beauvoir-nak re­génye, a L’invitée jelent meg. Ugyancsak ebben a sorozat­ban található Marcel Aymé néhány évvel ezelőtt nálunk is játszott kitűnő színdarabja, a La tété des autres. (Nálunk Nem az én fejem címmel ad­ták elő.) Végül két szép albu­mot is láthatunk Franciaor­szágról, az egyik Paris, que j'aime, a másik a La France, que j’aime. A kitüntetett karmester * — — Nem tudom '. ? ; Talán ”. E talán többen lennének, mints az élők s azt mondanák: elégE volt a háborúból! — Azt gondolod, a ma élők­között több a háborút akaró, E mint az ellene szegülő? E — Dehogy. Kinek jó a há-E boré?! = — Na látod! Pontosan ez az:E kinek? Aki azt tanítja: haljE meg dicsőséggel, hogy majdanE idvezülve feltámadhass, ma-E ga nem viszi vásárra a bőrét E Ezek a gazdagok, a fasiszták, E meg akik úgy akarnak él ni. z hogy másokat elnyomnak. Ve-E lük kell szembeszállni! Hi-E szén kevesebben vannak, mintE azok, akik élni akarnak, ésE nem idvezülve feltámadni. s Egészen tűzbe jött, úgy be- = 6zélt. Még soha sem láttam E ilyen izgatottnak. Fekete hajaE szemébe hullott és ökölbe szo-E rított kézzel hadonászott. Ké-E sőbb felállt és elindultunk. = Amikor messze jártunk a fa- = lutól, megkérdeztem: § — Legátus úr, meddig lesz E még háború? E Hátra se fordult, úgy felelt: E — Először is: mondtam már, E ne ura zz. Másodszor: ne be-E szélj hangosan, zavarod a cin-E kéket. Hallöd. milyen szépen E mondják: nyitni kék, nyitni - kék... ~ T alpunk alatt huppant a = por. Húsvét volt. DeE nem olyan vidám, E mint tegnap, amikor aE gyomromra gondoltam és- a zsebemre. Most össze-s vissza gondolatok kavarogtak= a fejemben, el-elmara- E doztarn s azzal se törődtem, E ha Füle Mihály rámszól: szedd" a lábad, micsoda nyimnvám.E katona lesz belőled.. Mcg~ biztosan nem is mondja töb- — bet. E rám morduljon. S ahogy erre gondoltam, újabb kérdésem támadt. — Ha érettségi után kiküldik Füle urat a frontra, őszre hazaengedik, hogy be­iratkozhasson- az egyetemre, hogy történelem tanár legyen? Kifordult az út szélére és le­ült a kilométerkőre. — Ide figyelj, Jóska — mondta komolyan és megfog­ta a csuklómat. — Hiszed-e, bogy ezerkilencszáznegyvon- három évvel ezelőtt, ezen a napon feltámadt az isten fia? Furcsa kérdés volt és várat­lanul ért. — így tanultam 1.; — S azt hogy tanultad: mi­ért támadt fel? — Mert az emberiség vét­kéért halt meg. s Isten, mint fiát, feltámasztotta, hirdetvén ezáltal a bocsánatot. — Mit gondolsz, feltámad­hatnak a fronton elpusztult katonák? K épeslapokban láttottak jutottak eszembe. — Á... hogy’ tá­madhatna fel az. akinek fe­jét vitte el a gránát... — Ha apád haláláról érte­sülnél, meg'bocsájtanád-e? Megborzongtam. — Kinek? — Aid a háborúba küldte. — Nem! Megölném! — Mit gondolsz, ha mind­egyik katona, aki a fronton meghalt, feltámadna, mit ten­ne? — Nem tudora... De úgyse támadhatnak fel... Mindig csak meghalnak. A háborúba halni mennek és nem fei tá­madni. — De ha mégis, mindenki feltámadna, aki az emberiség története során háborúban halt-meg. mit gondolsz, mit tennének? Te okos gyerek vagy, mit gondolsz? illő beszéd volt. Ilyenért köny- nyen büntető-századdal küldik frontra az embert. Artii biony héha nem is árt... S zót se szólt a legátus úr. Nem nyúlt a po­hár után se. Komo­ran maga elé nézett. Fekete szemében apró parazsak izzat­tak. — Ügy vélem — mondta a tiszieletes úr — keveset for­gatja a bibliát, legátus úr... Arra gondoltam, még soha nem is láttam nála. — Talán annál inkább mást *— toldotta meg a jegyző úr. — Bevallom — szólt arcrez­dülés nélkül a legátus úr —, ■nostanában inkább a Magyar Futárból tájékozódom. Persze, ha Tacitus, Goethe, Moliere, Ady és a többiek, akik szerin­tem nem rendelkeznek kisebb érdemekkel, mint az említett lap szerkesztője, nem veszik túlságosan igénybe az időmet. Meg a könyv! — akartam mondani meggondolatlanul, de még mielőtt az ösztönös megérzés rémülete úrrá lett Volna rajtam, a jegyző úr az asztalra csapott, hogy a po­harakból kilöttyent a bor: — Pimasz! Kifelé! Már nem is tudom, hogy Kotródtunlk ki a házból. Azt sem tudtam: mért? Mindén esetre, most fordított sorrend­ben mentünk, mint mikor jöt­tünk.'Csak akkor nyugodtam meg kissé, amikor a tegnapi úton járva, megint a legátus úr mögé kerültem s szuszogva Próbáltam vele lépést tartani. ■— Legátus úr — kérdeztem miért haragudtak meg ránk? — Nem válaszolt. Bele­túrta fejét a tavaszi levegőbe * nagyokat lépett. — Legátus úr. most fuccs a mendikáció- nak? Hallgatott. Én még Iparkodtam mögötte, nehogy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom