Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-30 / 101. szám

Bzomfc&i, 1966. április 30.

ESZ AKM AGY AROKSZÁG

3

JEgáriam Toronyát—Boronyáf*

A Tenkes kapitányának otthonában

I Átadták a üulsztertanócs és a SZOT

iris váüÉrzÉsziaját az III dilgozéiaak

(Befejező rész)

Pécsről délnek indulunk. Ä Tenkes-völgybe. Ez ismert név. A Tenkes kapitánya tv-siker volt. A völgy tehát ismerős. Sőt, Siklós vára is, ahol a film készült és Siklósi kapitány élt.

— Tudjuk, hogy sok kifogásolni valót hagyott maga után A Tenkes kapitánya — mondja megértőén kísérőnk, a megyei tanács munkatársa. — De kérem, utána 40 ezerrel többen látogatták meg ezt a tájat. Tavaly 120 ezren... És ez szüntelen növekszik.

Kiváló „matematikusok” élnek Baranyában. Tanulhatnánk tőlük számolni...!

Az új kapitány kíséretében

Széles völgy közepén ül Siklós vára, mely a XIII. században épült. Az első okmány szerint Siklósi Gyula baranyai és tolnai ispán a gazdája. Az Árpád-ház kihalása után az új királyok változásaiban játszott nagy szerepet. Garaiak, Perényiek uralták, majd 143 évig a törökök. Hatalmas történelme szinte még feldolgozatlan. Pedig ez is szükséges hozzá, hogy a látogató valóban pór-ban érezze magát. Az új „kapitány”, Farkas István érzi is hiányát.

A Tenkes kapitányának történetén kívül alig tud valamit erről a szép fekvésű várról, városodó községéről az idegen. Pedig a látvány szép. Délről közel van ide a jugoszláv határ — mezőség kíséri a tekintetet a baráti országig. Északnak fordulva, a Tenkes hegylánc vonulása indul félkaréjban keletnek. A dombokon szőlők, távolabb egy sátorhegy: kőbánya marja az oldalát. A vokányi szoroson át látszik a Mecsek erdőrengetege.

Ha egy év alatt negyvenezerrel növekedett a látogatók száma, akkor a baranyaiak elgondolkoznak és terveznek- tesznek.

A megyei tanács munkatársa mondja: — Szállodát, tú- ristaliázat építünk a várban. Egy kongresszusi termet is. (Jgy tervezzük, hogy nemzetközi találkozókra sor kerülhessen. Tolmácsgéppel együtt építjük fel. Aztán múzeumot rendezünk be a Zsolnay kerámiának. Mellette a világ porcelánjaiból is ízelítőt kap a

látogató. És egy üzletet is építünk, hogy a megtekintett tárgyakból vásárolhasson a vendég... — s mellékesen megjegyzi. — Az a baj, hogy a látogatók nem tudnak itt költekezni. Majd gondoskodunk róla, hogy tudjanak ...

Csalódás néSkiil búcsúzimk

Jobbnál jobb ötletekkel találkozunk. A várkápolnában gregorián dallam fogad. Misztikus atmoszféra. Mintha önsanyargatott szerzetesek szelleme panaszos, istenimádó éneke hangzana ide, a XX. századba vissza századokkal élőbbről. A kínzókamrában eredeti eszközökön borzadhatunk — metszetek mutatják, hogyan „használták” a kurtavasat, a kalodát, stb. Az egykori várbörtön celláiban félhomály s titokzatosan surrogófütyülő léghuzat. Itt raboskodott volna Zsigmond király? Vagy a kastély ablakai mögött élvezte Garai Miklós vendégszeretetét? A vár új tulajdonosainak ez oly mindegy. A turisták nem érzik vissza azokat a fájdalmakat, melyeket Járó Péter paraszlvezér harkányi jobbágyai szenvedtek el 176ü-ban, amikor az új urbárium életbelépése után fejszékkel, botokkal megostromollák a várat, s felfegyverzett katonák támadtak rájuk. (A krónikás szerint „Sírva menekültek Pécsig”, kétszázan elestek, sokan megsebesüllek.)

Siklós várához mindössze 4 kilométerre találni a reumások Mekkáját. A siklósi—villányi hegyvonulat szélvédett előterében húzódik meg Har- kány-fürdő. Egy gyüdi paraszt- ember, bizonyos Pogány János fedezte fel a badeni gyógyvíznél is jobb melegvizet. (Batthyány Antal gróf csatornát ásatott jobbágyaival, s Pogány Jánosnak a mocsarakban dolgozva megszűntek reuma-fájdalmai.) Másfélszáz év telt el azóta, s ma korszerűen, kényelmesen felszerelt gyógyfürdőt, vendéglátóipari egységeket találhat itt az érdeklődő. Siklóssal együtt ezen a vidéken 1957-ben 250 ezer embert láttak vendégül. 19G5-bcn 600 ezret. A kettő közötti különbség önmagáért beszél.

Magunk is „megkóstoltuk” a harkányi strand vizét. Búcsú-^ zóul pedig két deci villányi) ) vöröset ittunk vendéglátóink« • egészségére.

Százados különbségek::

Ütban hazafelé Fejér me-| gyének tériünk. Dunaújvárost sem kerültük el. A kétezer éves város után egy „gyer- mek”-várossal találkoztunk. Pest megyei kollégánk meghatódva állt meg a nyílegyenes, széles utcán. J

— Tizenöt éve... Itt voltamX az első kapavágáskor! És néz-í zétek, milyen nagyra nőtt. ♦

Vajon kétezer évvel ezelőtt, 5 amikor a Mecsek oldalánál le-o telepedett az első római légió,❖ gondoltak-e rá, hogy az év-J századok nemhogy elmossák, < hanem erősítik városalapító ) munkájukat? S bár úgy mond- < ják, hogy a világ egyre racionálisabb, mi mégis erre gon-) dőlünk.

A Duna-parlról nézzük a« folyót, a várost, az újváros < szigetét. A partoldalon gyere- < kék játszanak. Katonásdit, J ugyanúgy fapuskákkal, mint) mi tettük annak idején gyér- ■ mekkorunkban.

Két „harcost” találomra1 megszólítok. )

— Hányadikosok vagytok? <

— Hatodikosok.

— Édesapád hol dolgozik? .

Szőke, nyúlánk gyerek felel)

elsőnek. <

— Az acélműben. Egy nagy)

ollón. <

— És a tiéd? — Ez meg zö-J mök, barna, néhány, mosolyt« keltő szeplő virít pisze orrán,« a tisztán fénylő szeme alatt.)

— Az enyém is. De ő a)

koksznál. i

... Százhalombattánál meg- < csodáltuk a 200 méter magas) kéményt. A Pest megyei kol-) léga elmondta, hogy fo tori por-) terük felmászott a tetejére, és« onnan fényképezte le a tájat.)

Szédítő! )

Hát még megépíteni? S tud-< ni azt, hogy ebben, alkotá-< sunkban megmaradunk, és) kétezer év múlva emlegetnek) bennünket! Ez még szédítőbb,) mint a 200 méter magasság.) Mert ez az időtlenség, amely) a maradandóságot asszociálja.j Barátli Lajos <

Ssurdi István elrtársnak, as MSZMP Központi Bizottsága

iitliárának felszólalása

Ünnepi díszbe öltözött tegnap, április 29-én, pénteken délután a miskolci Bartók Béla Művelődési Ház színházterme. A gyár fúvószenekara pattogó indulókkal, majd a Himnusz ünnepélyes akkordjaival köszöntötte & Lenin Kohászati Művek sok száz dolgozóját, vezetőjét, akik zsúfomondotla. — Az MSZMP Központi Bizottságának az a véleménye, hogy a Lenin Kohászati Művek munkásai, a műszakiak és alkalmazottak az elmúlt évben kiemelkedően dolgoztak, hozzájárullak a vaskohászat, ezen keresztül egész népgazdaságunk fejlődéséhez.

Szurdi elvtárs a vaskohászat

tol. A beruházásokra hatalmas összegeket fordítunk, 60—70 százaléka a minőség javítását és a választék bővítését szolgálja. A kohászat termelése mintegy 20 százalékkal növekszik. Mi nem akarunk megállni, hiszen minden belső feltételével rendelkezünk annak, hogy továbbfejlesszük népgazSzurili István elvtárs, az MSZMP Központi Rizof'^ágánMt titkára köszönti

Kohászati Művek dolgozóit.

a Lenin

dóságunkat, és ennek alapján tovább emeljük az életszínvonalat.

Az ünnepség befejezése és egyik legszebb aktusaként, dr. Kocsis József miniszterhelyettes átnyújtotta a gyár vezér- igazgatójának a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, sok sikert kívánva a kitüntetett gyár valamennyi dolgozójának, vezetőjének.

Száz vij Kiváló dolgozó a Miskolci PamuttoDÓban

Április 28-án, csütörtökön délután ünnepséget tartottak a Pamutfonó Ipari Vállalat miskolci gyárában. Megemlé- _ keztek május elsejéről, és kifosztották az 1965. évben pél- ídamutatóan munkálkodó fonó- fmunkásoknak a Kiváló dolgo- ♦zó kitüntetést. Száz új dolgozó férdemelte ki az elismerést.

♦ Százháromezer forint pénzjutalmat is szétosztottak ezen a

♦ napon a legjobbak között. A J Pamutfonó Ipari Vállalathoz ♦Magyarország összes fonodái Jhozzá tartoznak. A gyárak vetélkedésében 1965-ben a Miskolci Pamutfonó lett az első. Csepregi Győző, a vállalat igazgató főmérnöke nyújtotta át Molnár József igazgatónak az erről szóló oklevelet Fontos eseménye volt még a napnak, hogy megkezdődött a kör- pályás gépesített szállítás, mely nagyban megkönnyíti a munkát, és több százezer forint megtakarítást eredményez. Ezt a Miskolci Pamutfonó egyik újító brigádja kezdeményezte.

i Tenkes kapitánya ma a turisták autóbuszát szemlél- lé a várból, akik baráti szándékkal közelednek Sik♦ Misííofe legjobb tanácsi üzentet

♦ a Vasipari és Gyermekltocsigyártó

Vállalat

lósra

Harkány-fiirdö — mediterrán éghajlat. Ez egyenlő az érdeklődéssel.

♦

♦

5 Két esztendővel ezelőtt a ♦városi tanács és a HVDSZ ván- ♦dorserleget alapított a legsi- ♦keresebben dolgozó tanácsi

♦üzem jutalmazására. Első al- fkálómmal a miskolci Finom♦ mechanikai Javító Vállalat

♦ nyerte el a serleget. Elmúl évi ♦munkájuk alapján a Vasipari Jós Gyermekkocsigyártó Vállalat dolgozói elhódították ezt a ♦kitüntetést az eddigi védőktől.

♦ Ennek megünneplésére gyűlt

♦ össze a napokban a kis üzem ♦kollektívája. Eljöttek a győz♦ tesek köszöntésére a kooperá- Jciós vállalatok képviselői is.

♦ — Szép eredményeinket kobzosén értük el. Rászolgált az ««elismerésre vállalatunk vala- ) )mennyi dolgozója — állapította ««meg beszédében Sipos Ferenc, )[a gyermekkocsigyár párttit- ♦kára. A továbbiakban utalt

♦ rá, hogy az üzem dolgozóinak ),kilencven százaléka vett részt «•1965-ben a munkaversenyben.

J | A tizenegy brigád, melyek kö- ««ZÜ1 néhány már többszörös ♦tulajdonosa a megtisztelő szocialista címnek, nagyszerű munkasikereket ért el.

A végrehajtó bizottság dicséretét ifj. Benyák Béla, a városi tanács ipari osztályának vezetője tolmácsolta az ünnepségen, majd átnyújtotta a vándorserleget. Köszöntő szavaiban jellemezte azt a fejlődést, amelyet az elmúlt években ért el ez a kis üzem. Nagyszerű sikerek születtek a termelésben, a gyártmányfejlesztésben. a munkaversenyben. Mindezek alapján döntött a városi tanács végrehajtó bizottsága a serleg odaítéléséről.

Galló Ferenc, a vállalat igazgatója mondott ezután köszönetét a dolgozók 1965-ös munkájáért, s arra kérte őket, hogy ez évben hasonló buzgalommal munkálkodjanak az üzem feladatainak végrehajtásán.

Az ünnepségen ezután megjutalmazták az arra érdemes brigádokat, dolgozókat.

lásig megtöltötték a színház- termet, az udvart és az előcsarnokot. Az ünnepség, amelyen részt vett Szurdi István, pártunk Központi Bizottságának titkára, Dojcsák János, a megyei pártbizottság titkára, Havasi Béla, a városi pártbizottság első titkára, Ocsenás Tibor, a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének központi titkára, dr. Kocsis József kohó- és gépipari miniszterhelyettes, Solti Andrásnak, az szb titkárának megnyitójával vette kezdetét.

A Lenin Kohászati Müvek elmúlt évi eredményeiről dr. Énekes Sándor vezérigazgató számolt be.

Az ünnepségen felszólalt Szurdi István elvtárs, aki többek között a következőket

fejlődéséről szólva elmondotta, hogy 1948-tól 1965-ig az iparág termelése több mint négyszeresére emelkedett. Jelentősen javultak a kohás~ati dolgozók munkakörülményei. A kohászat mintegy 15 ezer munkása csökkentett munkaidőben dolgozik.

— A harmadik ötéves terv időszakában — mondotta — tovább fejlesztjük a kohásza-