Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-24 / 96. szám

▼ftsimap, 1966. április 2t, fiSZ AKMAG* ARORSZÄG * onnmmmniumiuiiiiiiuiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiimiiiiiniimimiiiiiin’^ | Borsodi CaI | avagy I I az Optimizmus Közöny és barátság —■ Nem szerelem az ilyen címeket, Candide. — Miért? — Mert azt még elfogadom, hogy barát­ság, — de mi az, hogy közöny? — Például: kineveznek egy fiatal agronú- must a megyébe. Munkakörébe bevezetik, aztán — ahogy a tévében is hallottuk, ha nem is Borsodról, de lehel, hogy itt is — magára marad. — Hát kézenfogva kell vezetni egy vég­zett fiatalembert? Belépés csak az olvasónak Aki előtt semmi sem maradhat rejtve, az írásszakértő — Szép, de nehezen valósítható meg. Hol van akkor az éberség? S a kritikai szellem? — Nem az ember ellen, a dolgozó társ ellen. Nem ellene haragszom, nem ellene beszélek, — hanem érette. — Már megint elveti, holmi költői hason­latokért az élet realitását. — Nem. Csak a közönyt velem meg. „Ami mindnyájunkra tartozik, azt csak mindnyá­jan oldhatjuk meg.'’ És nem egymás ellen, hanem egymásért. — Mondja ezt a Lasáknak, az üzemben. = 1963. tavaszán egy jászberé­Snyi fiatalember, P. József je- Elentkezett a rendőrségen. 5 — Megöltem a menyasszo­^nyomat, agyonszúrtam a va- í-dászkésemmel... Nem, nem = gyilkosság ... Én is meg akar- Stam halni, megbeszéltük, hogy ^öngyilkosok leszünk, öt meg­sültem, de magammal már nem 5tudtam végezni... Nem volt Eeröm... = A perdöntő búcsúlevél •= A nyomozás első óráiban súgy tűnt: P. József igazat Smond. Annál is inkább, mert sfelmutatta megölt menyasszo­nnyá búcsúlevelét. A levél így shangzott: = „Inkább öngyilkos leszek, ta, hogy a szerencsétlen em­ber kapujába valaki egy kis üveg kisüsti vegyes pálinkát tett a következő szövegű cédu­lával: „ Mivel nagyon szépen megsüte a kenyeremet, fogyasz- sza egészséggel, egy asszony.” A pálinka mérgezett volt, s a gyanútlan embert megölte. A nyomozásnak mindenekelőtt azt kellett megállapítania, ki írta a levelet. Az írásszakér­tők több, mint négyszáz sze­mély több ezer spontán és próbaírásait hasonlították ösz- sze a cédulán levő kézírással, amíg kijelentették: „A levelet N. János írta”. N. János aztán elmondta, őt Tussor János kér­te meg, hogy írja le ezt a né­hány szót, Tussor pedig beis­az ember íráskőzben nem a be­tűk formáira, hanem a gon­dolati tartalomra figyel. Ez azonban csak akkor lehetsé­ges, ha a betűk papírra vetésé­hez szükséges mozgások elég­gé beidegződtek. Ez a beideg­ződés tulajdonképpen feltéte­les reflexek rendszere, ame­lyeket Pavlov dinamikus szte­reotipiának nevezett. Nos, ez­zel a pavlovi tanítással magya­rázhatók az emberi írás bizo­nyos sajátosságai és ezeknek a sajátosságoknak viszonylagos állandóságuk. Ilyen sajátosság az írásmozgás iránya — aho­gyan a betűk egymást köve­tik — és az írás arányai: a kü­-f«. A. (U, ' v.h’;. .■ifH.UXJU*'} i t AZ ÍRÁSSZAKÉRTŐ MEGÁLL A pjlÁSA SZERINT A BÚCSÚIÉ VELET NEM AZ ELHALT ÍRTA. — Légkört, a munkához szükséges bizalom légkörét kell neki adni. — Adják. — Látja, itt lép be a másik fogalom: a közöny. Sokszor. Vannak kialakult baráti körök. Az új munkatárs néha idegennek érzi magát az új környezetben. Itt kell át­segíteni. — Barátsággal? Az nem alakul ki köny- nyen. Az meg kell, hogy érjen, ki kell érde­melni. — Előlegezni nem lehet? — Nem. — Miért? — Mert sokszor csalódik az ember. — „S ha százszor is becsapnak és ezerszer csalódom abban, kiknek szívemet, mint álmából a rózsát, kitakartam. akkor se mondom, hogy nem érdemes hinni az emberben, akkor se mondom, hogy megélek magam is, néptclen magányban, mert irgalmatlan az élet.'* — Mi lett magával, most már szaval is? — A költészet napja volt, Garai Gábor­nak ez a nagyon szép verse megérdemli, hogy idézzük. Terjesszük. Kulturális köz­kincsünkké tegyük. — De versek szép lírai elveivel nem lehet a hétköznapi életet befolyásolni. — Miért nem? A mérnököknek is jó. — Miért éppen a mérnököknek? — Mert a költők a „lélek mérnökei?, — ahogy József Attila óla számolják. S a köl­tészet napja éppen ezt célozta: a hétköz­napok közkincsévé tenni, amit az érzékeny radar-figyelő költők az emberi és társadalmi viszonylatokban meglátnak. — Valahogy úgy, hogy „emeljük föl a sziveket az üzemek fölé”? — És minden hétköznapi emberi kapcso­latba is be vigyük. _ És mi lesz, ha az előlegezett bizalom­mal visszaélnek? — „Bizalmam sarkig kitárult kapu, nem verhet rá lakatot a gyanú, ki-be jár rajta bárki szabadon, ligy besurrant csaló tiszteletére nem állítok őrséget tíz igaznak’.” — Ha jól eltréfál vele, ö is megérti. — Nem lehet mindent eltréfálni. — De igaz barátsággal, bániás nélkül le­hel bírálni. Érette és az ügyért. — Tolongott már maga csúcsforgalomban? — Az is könnyebb, ha az utasok szövet­ségesek. Az objektív nehézségek ellen. — Sok víz folyik le addig a Sajón. — Csak annyi ideig tart, mint egy vonat­fülkébe a beülés. — Ezt hogy érti? — A bennülök már szövetségesek. Csak az újonnan jövőket nézik idegenül. De aztán befogadják. És mind szövetségesekké vál­nak. — De ismét csak az újonnan jövők ellen! — Azt a kis sündisznóbőrt kell megborot- válgalni. Mindenkinek van jó barátja, ha­verja. Miért kell az újat, az ismeretlent olyan idegenül, ellenségesen nézni. — Nem ellenségesen, — csak közömbösen. — Na látja, most már érti a cím másik szavát is. De egy célért dolgozók nem le­hetnek egymás iránt közönyösek. — Nem vehetem mindenki baját a nya­kamba. Van nekem úgyis elég. — Csak figyeljen egy kicsit rá, '■— ha szüksége volna egy mosolyra, egy segítő kézre. — Azt mindig talál as ember. A gyen­gébbnek, idősebbnek segítenek a vonaton, buszon, villamoson. — Akkor miért beszélt az elején közöny­ről? — Mert egyesek azt hiszik, hogy ez olyan modern, jellemző dolog korunkra. Szaval- gatják is, hogy „elidegenednek” egymástól az emberek. — És nem igaz? — Nem. Az emberek szeretik a barátságot cs a humort. — „Porlad a gyűlölet és a gyanakvás: dühünk lehűl, csak szerelmünk örök. S halandó gyarlóságai között Csupán maga az ember halhatatlan.” (Garat G.: Bizalom.) TÁTRAYBARNA = hamisított búcsúlevél. (Nvilak Jelölik a ,.k”, a „b" és az „s” bétiik sajátosságai!, amelyek végül is bebizonyították, hogy a levelet nem a megölt lány irta.) Piszíráucjíelcpílés a bányavizekbe A tavaszi időjárás állandósu­lásával egyre mozgalmasabb az élet a borsodi horgászkö­rökben. Az Északmagyaror- szági Horgász Egyesületben már csaknem kétezerötszázan váltották ki, illetve újították meg horgászjegyüket, hogy hó­dolhassanak kedvelt sportjuk­nak. A hétvégi napokon mór 2oo—300-as csoportokban in­dulnak a Huniadra, a nyéki tavakhoz, hogy kipróbálják szerencséjüket, előkészítsék portyázásukat. Az egyesület vezetősége most is gondoskodott a hal után­pótlásról. Az elmúlt év őszén ütvén mázsa kétnyaras ponty­ivadékot, több millió ikrát tar­talmazó száz süllőfészket tele­pített vizeibe. Nemrégiben pe­dig tíz mázsa, átlagosan 30 centiméter hosszúságú csukát helyezett a nyéki tavakba, a Herpádba és más vizekbe. Sor került az idén pisztráng tele­pítésére is. A hősszerelmes r> 0*44$ (A Quick lniflntirtiQ ;minthogy anyuék között ma- ; rád jak, mert én téged nagyon E szeretlek, de inkább te ölj :meg. Közös beleegyezéssel ha­llok meg” : A levélen két aláírás volt: ■a lányé és P. Józsefé. [ A vizsgálatba bekapcsoló­idon a Belügyminisztérium ■Bűnügyi Technikai Osztályá­énak írásszakértő csoportja. Az ; írásszakértők megkapták a jlány néhány korábbi levelét, [közöttük egy névnapi képes [üdvözlőlapot, amelyet egyik [rokonának küldött. Az írás­iszakértőknek nem volt nehéz idolguk: az összehasonlítás ialapján kétséget kizáróan be- íbizonyították, hogy a búcsú­levelet nem a menyasszony sírta. ; A szakértők most már be­sszerezték P. József és a lány sismerőseinek, rokonainak, ba- i rátainak kézírásos leveleit, és i kiválasztottak közülük néhá­nyat: valamennyi P. Jánosné- tól, P. József sógornőjétől származott és megegyezett a búcsúlevélen talált írással. Az asszony megértette, a tagadás­nak semmi értelme nincs és bevallotta, hogy a búcsúlevelet ó írta. A nyomozás aztán ki­derítette az igazságot. P. Jó­zsef előre megfontolt szándék­kal — megölte menyasszonyát. A közösen elhatározott ön- gyilkosság meséjével a szándé­kos emberölés vádja és követ­kezménye alól akart kibújni. Sikertelenül. A búcsúlevél, amelyet mentségül szánt, végül áfulója lelt. A beszelő betűk A laikus, aki egy másik ember írását olvassa, csak a szövegre, az írás tartalmára figyel, neki csak a szöveg mond valamit. A szakember­nek, az írásszakértőnek vi­szont minden betű, minden írásjel külön-külön és együtt magnetofon, amely órákig be­szél. Csak érteni kell. A „hatvani ügy“ 1964. május 6-án reggel hir­telen rosszul lett és meghalt Bodor János hatvani pékmes­ter. A vizsgálat megallapitot­inerte: bosszúból mérgezte meg Bodor Jánost... A cédu­lával áldozata gyanakvását akarta elaltatni, azt viszont nem akarta, hogy az ő kézírá­sát találják meg, ezért íratta N. Jánossal. Az áruló sajátosság Hogyan dolgozik az írásszak­értő? Mi az eredményes, gyak­ran bravúrosan gyors vizsgá­latok titka? — kérdeztük Me­rényi Béla századost és dr. Kiss Lajos főhadnagy írásszakértő­ket. Az írás — bizonyos értelem­ben automatizált tevékenység: lönböző betűelemek magas­sága, a szögek egymáshoz való viszonya, az írás folyamatossá­ga, megszakítása és így tovább. Ez a sajátosság minden írás­nál más és más. A szakértő elsősorban ezeket tanulmá­nyozza — különböző módsze­rekkel. Az egyik legismertebb írásvizsgálati módszer a grafo- metriai, amely a sajátosságok mérésével analizál. Más mód­szerek is vannak, a lényeg azonban az: senki sem képes arra, hogy eltüntesse vagy akár szándékosan eltorzítsa kézírásának sajátosságait, amelyekről gyakran nem is tud. Balogh László Dr Kiss I.ajos főhadnagy? „X beidegződés tulajdonképpen m feltételes indexek rendszere, amelyet Pavlov dinamikus tx’ereo- tip kutak neveaett”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom