Észak-Magyarország, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-20 / 92. szám

ßSZAKMAGYARORSZÄG Szerda, 1966. április **>■ TŰZ ÉS KOROM Barátit Lajos új regénye Immár harmadik regényét olvashattuk — czút_ tál még nem könyvalakban, hanem az Uj írás című irodal­mi íolyóirat ez évi első négy számában, folytatásokban. Szerzője is, témája 6s váro­sunkhoz köti ezt az alkotást. Novellái után néhány éve egy kisregénye (Házak tábla nélkül) emelte a beérkezett írók közé. A Kortárs közölte, majd kötet lett belőle, sőt, a Rádió is dramatizálta. Követ­kező regényét, a Díszhalat (bár ma ezt kevésbé szereti szerző­je) szintén siker követte. Az tíj regény, a Tűz és korom pedig már a kiforrott, gyakor­lott író teljesítménye. Ezután az írása után kimondhatjuk: Baráth Lajos vitaihatatlanul író. Es hogy ezt elérte, azt tokban Miskolcnak köszönheti, ez a Miskolc formálta íróvá és ilyen íróvá Baráthot. Itt él együtt ismerőseivel és olvasói­val, akik nem egyszer írásai szereplőivé válnak. A miskol­ci, diósgyőri emberek kelnek életre írásaiban, tájunk az ő segítségével verekedte be ma­gát az irodalmi érdeklődés mindinkább becsült helyére. Uj regényében is közéjük Vezet az író: egy elavult, lak­hatatlan kolónia felszámolásá­nak drámai útját olvassuk. A gyár igazgatójának és kiváló, segítőkész, örökmozgó párttit­kárának javaslatára összeáll­nak a lakók egy új villa-telep építésére. Szinte emberfeletti terheket vesznek magukra ez­zel, de megéri, mert az új kör­nyezet átalakítja őket új, a boldogságukat maguknak ki­harcolni tudó emberekké. Eddigi írásaiban mindig volt égy adott szituáció, melyben emberei alakulni kényszerül­tek, vagy vegetáltak, így volt ez a Házak tábla nélkül eseté­ben is. A véletlen, a százados munkás sors összesodorta ko­lónia emberei ott éltek egymás mellett, a reggeli munkába- menet, a kártya, a gomba, ahol ittak, a búcsú, amely hitük múltával is megmaradt ünne­pi alkalomnak, mind csak rövid találkozások, melyek nem ké­pesek megszüntetni a sorsok össze nem találkozó párhuza­mosságát. Igazi emberi kapcso. latok csak néha születtek, ak­kor is inkább szöktek onnan, hogy szét ne marja a pletyka és a nyirok szebbre vágyó ál­maik virágját. Vártak, csak vártak. Mire? Egészségesebb életkörülményekre, de ezért szinte semmit nem tettek. ma/juk az em­Tárlat a tanítóképző folyosóján A tásra, családi ház építésre gyűlnek össze, határozzák el nehezen, de végül annál szívó­sáéban magukat. Mégis többet, sokkal többet nyernek, mint emberhez méltó lakásokat, megismerik az élet alakításá­nak súlyos örömét: az épülő környezet sokszor robbanásig feszülőén türelmetlen, izgatott tervezésében, az emberi teher­bírás és akarat szinte végtelen kiterjedésében, szóval az alko­tás tragikus nagyszerűségé­ben. A különböző szereplők történetének mozaikjai egy­másba kapcsolódnak. Bár feje­zetenként változik a szín, más- más lakásba lépünk, de a sor­sok már összefonódnak. Nem­csak azért, mert újabb és újabb szerelmi (vagy csak ér­zéki) szálak szövődnek és bom­lanak, hanem főleg azért, mert az egészet összeköti a közben épülő mű. Minden fejezet egy­úttal egy-egy új állomását is adja az alakuló lakótelepnek. Együtt fejlődnek vele az embe­rek, a jelenetek szereplői egy­úttal az építés azon fázisának főszereplői is. Ebben a regényében is a ré­gebbi mozaik-technikáját fej­leszti tovább. Nem egy közpon­ti hős körül formálódnak az események, hanem sok, egy­mással regény-szerkezetileg egyenrangú epizódszereplő tör­ténetéből szövi a közösség ala­kulásának útját. Kegyetlen, vagy épp szeretnivaló asszo­nyok, borról munkára szokott emberek, törődött öregek, csa­ládok, gyerekek, idősek, fiata­lok, már régen élők, újonnan szétnézők, párjukat únók, és páx-keresők, szóval mind olyan tulajdonsággal elénk lépők, akik között mi is éljük életün­ket. £s e sok alak mozgatásá­nál, cselekvésük, életük össze­fonódásának és kibomlásának rajzánál látjuk, hogy Baráth Lajos mennyire ismeri tulaj­donságaikat, és milyen bizton­sággal jellemzi őket. Nemcsak megfigyelt modelleket mozgat, hanem sokrétű tapasztalatából adja át a legfontosabbakat, az egyedi esetre leginkább jellem, zőt, egy-egy alakja esetében. Ebből következik a regény nagy eredménye is: nemcsak színvonalas munkás témájú írás, hanem egyúttal az em­berről alkotott képünket is tel­jesebbé tevő, az egyedi mun- kássorsban is általánosítható emberi problémákat megfogal­mazó. Természetesen |a reC|fs”y menete nemcsak diadalmenet. A szereplők el is keserednek időnként: a munka nehézségei, akadályai, eilankadása kétség- beesett tettekre is hangolja őket. De mindez átmenet. A jókor belépő emberi segítség ellensúlyozza az egyedi jelle­gű akadékoskodás ütötte sebe­ket. A majdnem tragikussá vá­ló konfliktus nem a rendszer ellentmondása, csak emberi hibák, túlzások nem mindig időben történő közömbösítésé­Az úi regényben berek teremtik meg, vállalják azt a szituációt, amelyikben közösséggé, szabad idejükben, létkörülményeikben is céllal teljes emberré emelkednek. Itt nem várnak, nem állóképek­ben tengenek, hanem egy, az állam által megadott és meg­mutatott lehetőség kihasználá­sában fonódnak össze a sorsok. Egyéni érdeknek látszó alko­A Miskolci Memzeti Színház műsora 20, szerda. Bérletszünct. MAYA 19 óra. ZL, csütörtök. A pécsi balett ven­dégjátéka. 19 óra. 22, péntek. Bérletszünet. MY FAIR LADY. 19 óra. S3, szombat. Arany J. lfj. MY FAIR I.ADY. 15,00 óra. Berletszünet. EGY POHÄR Víz. 19,30 óra. Sí, vasárnap. Bérletszünet. EGY POHÁR VÍZ. 13 óra. Bérletszünet. MAYA. 19,30 óra. tS. bét 16. A Filharmónia hangver­senye. 19,30 óra. 2é, kedd. Gárdonyi i/j. EGY PO­HÁR VÍZ. 17,30 óra. 27, szerda. Csehov. MY FAIR LADY. 19 óra. A Magyar Rádió miskolci stúdiójának műsora (a ifi8 méteres hullámhosszon ifi—lí óráig.) A riportereké a sr.ó. Brigádnapló. E^y ünnepségről. 5 zó 16 bsLOgi' l tr: a górd« • Szennyezett a levegő .. . taknyok, a^ronyok. t, Szépek zenéjn. 6 b&GCtélCitŐOŐL Kiosztották az idei Oscar-díjakat Hollywoodban fényes ün­nepségen osztották ki hétfőn este az amerikai filmakadémia ez évi díjait — az Oscar-díja­kat. Ez volt az akadémia im­máron 38. „Oscar-ünnepségc”. A múlt év legjobb színész­nőjének, az angol Julié Chris- tie-t, legjobb színészének pe­dig az amerikai Lee Marvint minősítették a Darling, illetve a Cat ballou című filmekben nyújtott alakításukért. A leg­jobb rendezőnek kijáró díjat Robert Wise-nak adományoz­ták a The sound of music című filmért. Ezt a filmet tüntették ki ezen kívül az év legjobb filmjének kijáró díjjal is. A külföldi filmek Oscar- díját a hazánkban most bemu­tatásra kerülő Üzlet a korzón című csehszlovák filmalkotás nyerte el. A moszkvai rádió magyar osztályának pályázata Tíznapos turistaút a Szovjet­unióba, tranzisztoros rádióvevő készülék, fényképező- és film­felvevő gépek szerepelnek a nyereményei között annak a pályázatnak, amelyet a moszk­vai rádió magyar osztálya áp­rilis 21-én indít öt napon át a moszkvai rá­dió mindkét magyar nyelvű adásában elhangzanak az SZKP XXIII. kongresszusával kapcsolatos pályázati kérdések, amelyekre a pályázóknak a vá­laszokat. legkésőbb április 30- ig kell postára adniok. Sárospatakl Tanító­képző Intézet eme­leti folyosóján képző­művészeti kiállítás nyílt az intézeti napok rendezvénye­ként. Debrcczeni Zoltán fes­tőművész, az intézet tanára és a képzőművészeti szakkör néhány tagja állította ki itt alkotásait, illetve azok egy részét, mintegy ízelítőt nyújt­va részben a művész-tanár tevékenységéből, részben ' a szakkör munkájáról. Pro Humano. Ez olvasható vastag, komor betűkkel egy táblán, amely Dcbreczeni Zoltán lino-metszet soroza­tának elején áll. Az ember­ségért. Jelmondat és tar­talom ez Dcbreczeni Zoltán itt látott munkái előtt. Tizen­hat lapból álló sorozatán a rabszolgaságból a szabadság­ra, egyenlőségre vágyó né­gerek élete elevenedik meg. Az ősi háborítatlanságban élő négerek életét látjuk az első öt képen. Közülük az Elhagyatva című, sajátos szögből láttatott emberalak érdemli a legtöbb figyelmei. A hatodik metszeten már ki­zökkenünk a nyugalomból. A kép címe: Megjelent a fehér ember. Karcsú testű benn­szülött lányok gyümölccsel áldoznak a hódítónak. Rop­pant kifejező kép, az egész tárlat egyik legjobban sike­rült darabja- Az ezt követő műveknél bizonyos temati­kai sablon jelentkezik, s ez az ábrázolásmódra is átter­jed. Közülük legjobban a Menekülés című, a rémüle­tet igen plasztikusan érzé­keltető emberpár ragad meg. Még két képet kell külön ki­emelnünk, a Vágyálom cí­műt, amely a civilizált élet utáni vágyódás nagyszerű kifejeződése és a sorozatot záró, S a valóság című, meg­gyötört, összetört négerarcot ábrázoló metszetet Lehetne esetleg vitázni rif Debreczenl Zoltánnal, vajo* metszet-sorozata, a mell' nek tisztaságában, W, csületcsscgében egy pillán^ tig sem kételkedhetünk, tefflSI tikailag nem túlhaladott-*; nem volt-e készen a műves*' nek néhány olyan más művé amely változatosabban, sok rétűbben adhatott volna kf, pet művészi tevékenység« ről. Valaki, akivel együj) szemléltük a tárlatot, sek« telyünket említettük, mondta: Sárospatakon kán adódik lehetőség tárlaf ra, nem baj hát, hogy a Wj lőtt művek tematikája tw; haladott, hiszen korábba*, nem volt mód bemutaw sukra. Szó sincs róla, bőgj baj lenne, de a sokszoros»', grafika igen könnyen alkat mazkodhat. témáival a ko« hoz, amelyben keletkezel* s bár a négerkérdés korán1' sem nyert megoldást viláffi szerte, az a szelesen hidal ív, amely Debreczeni metsz« teiben átöleli az afrikai gerek életet a csendes béke5': ségtől a lincselésig, már s*f helyen megtöredezett. A rozatot így is érdeklődj néztük és örömmel fogadjuk de a művész tematika1 előbbrelépcse végett szüks« gesnek tartottuk mindég elmondani. Debreczeni táj hetséges művész, metsz«; tein az emberalakok ißf; kiíejezőek, a fekele-fehkj foltokkal nagyon sokat tuí, mondani. I A mester után érdek“ lődve néztük a t* nitványok alkotásai*1 A válogatás a műhelymunka' ról, a gondos szakköri st« diumokról ad képet. Az *** látott vázlatok, krokik, fcé«* rajzok természetesen nagy0*1 széles érték-skálán mozog' nak, de összességükben h«' lyes törekvésű tanítás & tanulás bizonyítékai. rtm?) Mensáros László estje A minap megyénk egyik gyönyörű vi­dékén, az Aranyos patak kacskaringós völgyében jártam. A völgy kiszélesedő aljában, ahol az eddig rohanó patak már lelassul, s lerakja hordalékát, ott tör­tént az eset Utítársam, aki a környék alapos isme_ rője, arról beszélt, milyen nagyszerű kirándulóhely az Aranyos völgy, s mennyivel vonzóbb lenne, ha egyszer a fürdőt is helyreállítanák, valami kis turistaházat, x>agy nyári vendéglőt lé­tesítenének. — Nagyszerű lusly ez — lelkesedett —, talán még arany is található itt, a völgyben. — Arany??? — Igen, arany... Persze, csak úgy gondolom. Talán azért is kapta a patak az Aranyos nevet, mert valamikor ara­nyat moshattak fövenyéből. Nem is olyan elképzelhetetlen. Annyi kincset rejtenek ezek a zempléni hegyek. Mindezt ott mesélte, a patak partján, ahol néhány szál ibolyát szedtünk. Az eddiginél sokkal nagyobb érdek­lődéssel fordultam a vidáman csobo­gó, köveken szökdécselő, talán aranyat is görgető Aranyos felé. Milyen érdekes formájú kavicsok. És a színük is különböző. A partmenti fö­venyben pedig mintha csülarma is va­lami. Aranyláz Gyermekhangokra lettem figyelmes. Kissé lejjebb, egy bokorcsoporton túl, három fiúgyerek hajladozott, keresgélt valamit a víz partján. Kíváncsian mentem közelebb. Nem vettek észre. A legnagyobb valamit szo­rongatott markában. Néha óvatosan szétnyitotta ujjait, s hosszasan, szinte áhitatos arccal nézte azt a valamit. — Nézd csak... — szólt fél fejjel ala­csonyabb társához, de az csak meg­vonta vállát, s úgy Joghegyről vetette oda, majd lesz nekem is, s azzal tovább keresgélt a patak partján. — Mutasd meg... — somfordáit oda a legkisebb. Akkor vettem észre, hogy arcát maszatosra sírta, s még szepeg is. Belepillantott a kis résre nyitott ma­rokba, aztán, amolyan önmagát is vi­gasztaló hangon megjegyezte: — De nem arany, csak ezüst..'. — Nem baj, majd lesz arany is .. í Melegem lett. XJgy éreztem, elfogott az aranyláz. Kiléptem a bokrok mögül. A nagyfiú vett először észre, s markát azonnal zsebbe süllyesztette. —- Mit találtál? — kérdeztem tette­tett közömbösséggel, de úgy látszik, a gyerek észrevette az aranylázai. — Seeemmit, bácsi ■.. — Hát akkor mit dugtál a zsebedbe? Lehajtotta rövidre nyírt kobakját, ki­húzta öklét a zsebéből, szétnyitotta uj­jait. Hüvelyknyi, ezüstösen csillogó, döglött pisztrángocska volt benne. — Csak kézzel fogtam... Nem horog­gal ... Az iskolába viszem megmutatni, mert tanuljuk... — mentegetödzött. Egy pillanat alatt elmúlt az aranyláz. Már csak a fülem égett. Igyekeztem úgy tovább sétálni, mint aki mindent megértett. A legénykére még cinkosan vissza is nevettem. Néhány lépés után azonban megtor­pantam. Visszanéztem a három fiúra. Azok tovább keresgéltek a fövenyben. — Hohól — szólalt meg ismét az aranyláz. Visszaindultam, s nagyon ha­tározott hangon megkérdeztem: —- De altkor ml a csodát keresgéltek itt a. patait partján?! — A Pistinek — mutatott a pisztráng- tulajdonos a kisirt szemű kicsire — amikor átugráltuk a patakot, leszakadt a nadrággombja. Fél, hogy megveri a mamája, azért kell megkeresni a gombot építkezési metodikával. Mens^1 ros „stílusa” (ha egyáltalán he­lyénvaló a fogalom) nem hf vesebb, s nem több, mint tH kéletes azonosulás a költővé* Hallatlanul nagyra becsüli er a stílust a közönség, mert napjainkban sem ritka a r«« dem költői gondolat és a tol' mácsolás avatag módszeréne' éles különválása, vagy éppé»' seggel a gondolat belegyömó" szölése egy régj-r;égi stíl1*1 zsákjába. Mensáros' soha ne*1 akart a vers fölé kerekedni.J pillanatnyi hatás kedvéé» nem áldozta fel a vers egészé* s most már tudjuk, csak if sikerülhetett neki a teljes é? tékű, igazi halás kiváltás« így sikerülhetett a szinpf széles tengerében cgycdüláfíf egy szem előadóművészi magához ragadni a hallgatóság figyelmét, így vált lehets* gessé a közönség meghódítás« Jól tudjuk: a költői „dörgede*' mek” kora lejárt. Ha a költő « háború veszélyeire, borzalma*' ra Int, nem zakatolja ideges«* az agyat, hanem megkörnyék*' zi az érzelmet, hogy aztán az a<*' ja ki tettekre serkentő párául csat az értelemnek. Hánysz** és hányszor kaptunk üyf, impulzusokat ezen az esté« Hiszen Mensáros műsorán3* sikere egy másik ágon, épp«: a szerkesztés ökonómiájába* tökéletességéből ereződik. « XX. század költészetét állító« ta műsora középpontjába, nemcsak úgy általánosságba« hanem a kor legfontosabb go«! dolatát, a lét és nemlét köl«* megfogalmazását fogta léik«' réjba. A versek köze beikt«' tolt kemény hangú üzleti lev« leket, kérvényeket, apróhircK test, a kor atmoszférájánf mind tökéletesebb bemutat« sára szánta. Ezek a prózai rri' niatúrák és a versek kontrázz*' ja még tökéletesebben érzék«! tette a kort, amelynek tóim«' esolására az est művésze vá*' lalkozott a p I. hát a „titka” “ tüZ VOlt története annak ' 120 percnek, amely zsöllyóh láncolt sok száz versszer«*/ embert. Egész estet betöm műsor — mondták csodálat!« a részvevők. Bizony, az egész esténket betöltötte, o* én hiszem, hogy nemcsak Pe­ténket, hanem az utána kővé*“ kező hétköznapjainkat ie. A S Jehet-e dicsérőbbet, több# mondani egy előadói estről?] ] Párkány hújsA ‘ bői, késleltetett legyőzéséből fakad. Hisz ezek az emberek emberfeletti erővel akarnak j megvalósítani valamit, amit1 rendszerünk javasolt nekik, j Akik őket akadályozták, álda­nak a rendszernek is. Hogy az ebből fakadó elkeseredésnek áldozata az lesz, aki a legjob­bat akarja? ö maga érti meg leginkább a tragikus tévedést: az emberfeletti munka idegiz­galmát. És ő látja már a kez­detkor ez alkotás jelentőségét is, a benne rejlő közösségi tet­tet: ha sikerül a vállalkozás, ezek az emberek másként fog­nak élni, gondolkozni, dolgoz­ni, ezzel találják meg végre honjukat a hazában. Az össze­ütközések, a néha robbanásig elkeseredő emberek, sőt, kö­zösségi hangulat szerepeltetése ellenére ezért sokkal optimis­tább, maibb, emberibb ez a re­gény az előbbinél. Ennek a megoldásnak gaz­dagsága a regény ellentéteiben mutatkozik meg. A vallási szektásoknak ezért van fontos, a kompozíción is túl emelkedő szerepük. Öle is közösséget je­lentenek, de a pusztulás, a te­hetetlenség, a sültgalamb-várás közösségét adják. A szegény­ség egyik útja ez is. Nem sok­kal alacsonyabbrendű, mint az előző regény gomba előtt ré­szegen tengődő, várakozó em­bereinek élete. De itt sokkal többet jelent, veszélye általá­nosabb megfogalmazása és cse„ lekménybe állítása minden ér­telmetlen, a cselekvésről le­mondó emberi útnak (sőt, talán filozófiának is). Az egyik ol­dalon ők, a másik oldalon a szintén embertelenül akadé­koskodó bürokraták példáza­tot adnak nekünk, hogyan nem \ szabad élni. Mert az életet nemcsak elfogadni, hanem meg is kell hódítani saját számunk­ra. Aki kilép az alkotó élet valóságából, az előbb-utóbb kártékonnyá válik, mert máso_ kát is elnyugtat, vagy tehetet­lenségre késztet ahelyett, hogy alkotásra serkentene. ~Z T a regény túllép saját «•zze történetén. Kétféle szemlélet összecsapását mutat­ja, melynek tanulsága, hogy nálunk a tengődésnek, a csak a szükségesben részvevőnek már tragédiája sincs. Az életül mi_nd£D-_xieliézségÉYfil_élő_Mn_- berek hordozzák az élet^lüzéU Érdekeset csak ők élnek. Még magánéletükben is csak itt történik említésre érdemes. Akik kiléptek az emberi célok világából, a díszletekkel hiába akarják tragikusra felfokozni életüket A nem alkotó ember élete színtelen, unalmas. így válik ez a szinte naturalistán vérbő eseménysorozat egyúttal általános érvényű vallomássá az alkotással értelmet kapó emberi élet mellett, az alkotó ember polémiájává minden, alkotásra képtelen, vagy túl­zottan elkényelmesedő, ellustu­ló magatartással. Kabdebó Lóránt . -7 legördült a füg­A miROr göny, valaki azt mondta: „százhúsz perc tiszta idő” — ennyit volt színpadon Mensáros László. Vagyis, Icát órán át mondott verseket. Látszatra hosszúnak tűnik, de már fogalmazzuk is ma­gunkban ellenérvünket: a pó­diumon három perc is végtelen hosszúnak tűnhet, ha nincs ki­töltve élményszerűséggel. A Mensáros-est varázsának egyik eredője a percről-pcrcre foko­zódó élmény prezentálása. Zelk Zoltán egyik kétsoros verse időben alig néhány má­sodperc volt pusztán, a Fellini Nyolc és fél című filmjéből származó monológ bizonyára öt-hat percig is eltartott. De ki figyelt az időre? Kinek volt erre ideje? A nagyerejű tol­mácsolás egyik ámulatból a másikba sodorta a hallgatósá­got. Mindannyiunkban felöt­lött a suta hivatkozás otthoni vendégmarasztaló fotelekre, ezek vélt kényelmére. A sza­vak szemtől szemben történő izzása, az élő művészet nyo­mon követhető születése min­denkor kimozdítja otthonából a szépre vágyó embert. Milyen jóleső érzéssel néz­tük a benépesedő villamoso­kat! Zömében fiatalok siettek a Bartók Béla Művelődési Házba, az előadás szír helyére. A Mensáros-est ^őímfk mintegy hatvan százaléka fia­talokból tevődik ki. Szűkös zsebpénzből vásárolt jegyekkel jöttek el a kitűnő előadómű­vész estjére, hogy a „forrás­nál” kortyoljanak gondolatot, ritmust, harmóniát, nemes pá­toszt és igazságot. Mensáros László kivételes előadói képessége csak rövid ideje ismert. A budapesti ön­álló előadói est híre, s egy há­romnegyed órára elegendő mustra a tv képernyőjén meg­győzte a vers barátait: Mensá- rost meg kell hallgatni! Az esten aztán kiderült: az előadóművész sajátos vers­mondása azért ragadta magá­val a jelenlevőket, mert nagy ívben elkerült minden hamis hangot, nem hagyott űrt a mű és a tolmácsolás között. A költőt adta korszerűen, nagy önfegyelemmel, példamutató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom