Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-02 / 51. szám
Szerda, 196G. március 2. ÜSZAKMAr.TAHfU!S7,AG 3 Űj irodaház a miskolci József Attila utcában Foto: Szabados György Nem okét illeti a szó... Adalékok a golopi tss sárssámadásákos Piciny is, sötét is a golopi kultúrterem. Éppen olyan, amilyennek ma már nem szabad lennie. A tanácselnök meg is jegyzi: — Ma még olyan benyomást kelt mindez, mint ahonnan hiányzik a gazda. De még ez évben tető alá kerülnek a szemben levő új épület falai. Addig ide, a régibe kell beszorulnunk. S beszorulunk. Azaz, nem is kell annyira szorongani. Nem veti szét a termet a nép. A oiiii, ami me« csa\ k 7 C7 papíron johl»! No, persze, csak várni kell, mert néhány ember is csaphat olyan vitát, hogy csaknem szétveti a házat. S Go- lopon eddig még minden zárszámadáson csaptak. Érdekesen alakult az alig több mint ezer holdnyi területen gazdálkodó közösség 1965. évi gazdálkodása. Különösen, ha a korábbi évekhez viszonyítjuk. A korábbi éveket ugyanis az jellemezte, hogy egyre nőtt az adósság, mérleghiány mérleghiányt, ezzel párhuzamosan tsz-elnök tsz-elnököt követett. Most meg először is az derült ki a vezetőség beszámolójából, hogy ez se, az se sikerült úgy, ahogy tervezték, viszont mérleghiány nincs, sőt, ami volt, azt is eltüntették. Hozzá kell persze tenni, hogy ebben éppen az állam nyújtotta dotáció is közte játszott. — Igaz — sorolja Kiss István, a termelőszövetkezet elnöke —, hogy ez az eredmény még nem mutatkozik meg a tagság zsebében. Alig több mint 11 forintot fizethettünk egy-egy munkaegységre, ha a természetbenit is számoljuk, tizenkilencet. — S ez az a pont, ahol néhá- nyan felfortyannak: — No, és érjük be ennyivel?! Mi az? Meg lehet ebből élni? — Emberek! A hozzászólást majd később. Mert van itt még mondanivaló. Az a visszafizetett mérleghiány is eredmény! Hát még, ha nem kellene azt mondani, hogy a növénytermelés éppen 292 ezer forinttal termelt kevesebbet a tervezettnél, az állattenyésztés is ugyanennyivel. Traktoros üzemünk is csak 49 ezer forintot kereJOOOOOOOOOOOOOOOOQOOŰOC Művezetői tanfolyam Ózdion ség javítás nők, a technikai haladásnak az Ózdi Kohászati Üzemekben is függvénye a vezetés színvonalának emelése. v Faludi Sándor sett, pedig kétszázezret vártunk. Nem az időjárás miatt nem sikerült az elmúlt év, hanem a munkaerőhiány miatt. Amiatt, hogy százki- lencvenból csak 123 tag dolgozott, s a százhúszon háromból csak negyvenhatan érték ,el a kötelező munkaegységet... Néhányan nyomban felugrálnak: — Úgy! Nincs elegendő munkaegységünk. Hát majd, ha sokat ér az az egység, nem megyünk Tállyára szőlőt kapálni napi száz forintért, meg fél liter borért. Akkor itthon dolgozunk — mondja Zilai bácsi. — Nemcsak azért veszett oda az a sok minden, mert nem dolgoztunk, hanem azért is, mert nem jó volt az irányítás. Ott rohadt meg a takarmány az esőben. — így egy asszony a sok közül, mert az asszonyok vannak többségben. S hosszúi perceken át az ilyen kijelentéseké a felszín. Addig, amíg fel nem áll Varga néni. — Emberek. Hát igazság ez? Álljunk a vezetőség mellé és dolgozzunk. Ha én öreg korommal megyek mindennap, mások is menjenek. Igaza van az elnöknek. Ha nincs, aki dolgozzék. hová leszünk. A mi szőlőnkben nem volt aki permetezzen. A traktorosokat kellett oda állítani. Tállyára meg mentek. S íme, e perctől megfordul a korábbi szó. Különösen, hogy Varga néni után még ketten ilyesformán pengetik a húrt: — Miért mindig az beszél, akinek csak négy-öt munkaegysége van, s aki a zárszámadásra csak azért jön el, mert ráér, meg hogy fújjon haragosan, mint az északi szél. Mi volt Golopon éveken át a baj, s hogyan lehet változtatni rajta? Mert a lehetőség megvan a változásokhoz. Ez azonban még nem egészen elegendő. Amit sürgősen pótolni keli! Tiszta lappal, adósság nélkül kezdeni az új gazdasági évet — ez is eredmény. S különösen az, ha hozzávesz,,Nálunk nem boldogul más,' Csak aki alkot, aki munkás.” Ifjúság és érvényesülés férszigorúan zárt klikkhez kőzni. Mills félreérthetetlenül kimondja: a nagy alkalmak kora Amerikában véget ért. Ma a vagyon kulcsa a másik pénzének kockáztatása. A nagy alkalom helyébe a nagyapák és a papák pozíciójára támaszkodó, vállalati kiváltságok halmozása lépett. Később érdekesen fejtegeti, hogy e társadalom eszményképe az üzleti siker maradt. Így érthető, hogy a tehetség fogalma, a kritériuma is a pénzzel, a pénzcsinálással fonódik össze. Magyarán szólva, akinek pénze van, az már eleve tehetséges. Különben hogyan tudott volna vagyont gyűjteni? Így kérdez önmagától a kapitalista társadalom polgára. Illetve, ha állítólag tehetséges, miért nem tudott kellő vagyonra szert tenni? Azután a íélresiklott. végkövetkeztetés: akinek több pénze van, az tehetségesebb és megfordítva. G ondolatébresztő mondatok. Az ember akaratlanul is visszakanyarodik a karrier szó fogalmához, az úgynevezett pénzcsináláshoz, s a mi értelmezésünk szerinti érvényesüléshez. Ankétünkön egyértelműen kitűnt, hogy az életben szükség van bizonyos anyagiakra. Senki sem tagadja, hogy a szép és tartalmas élethez megfelelő anyagi javak szükségesek. Az ifjúkori szerelmek nagy részéből házasság, családalapítás lesz. A fiatal párnak E lakásra,’ bútorra és egy sor olyan tárgyra van szüksége, amit pénzért lehet megszerezni. Ezért hangoztatjuk az anyagi érdekeltség elvét. Őszintén valljuk, hogy oki többet ad a társadalomnak, az többet is kapjon. De hangsúlyozzuk, hogy a pénz nem minden! gy fiatal értelmiségi azt mondta az érvényesülésről: „Én ezen, és gondolom, velem együtt sok fiatal mérnök, pedagógus, nem csupán az anyagi érvényesülést értem. Fontosnak tartom az anyagiakat is, hiszen a gazdasági életben reálisan tükröződnie kell az elosztás szocialista elvének. Az érvényesülés lényegének azonban választott hivatásom és szakmám jó elsajátítási, érvényesítési és továbbfejlesztési lehetőségét tartom.” No, persze nem mindenki vélekedik így. Hallani diplomás emberek szájából: „Se pénzem, se időm a szórakozásra. A szakmunkás három évig tanul, húsz éves korában kereső férfi. Kulturálódhat, szórakozhat, lányok után járhat. Alacsony a diplomások kezdő fizetése. Amikor mi kezdünk, a szakmunkás előttünk áll fizetésben.” Éne egy szakmunkás a következőt válaszolta: „Ha nem is tizenhét évig, de mi is tanulunk. Igaz, a diplomásnak alacsony a kezdő fizetése, de később „behozza.” A fizikai munka általában nehezebb, kényelmetlenebb és bizony, sokszor piszkosabb is. A diplomásoknál van külön kereset, mellékes, prémium. Sajnos, mindkét vélemény. a végletekben jár, 'úgyszólván csak az anyagi oldaláról, a „pénzcsinálás” szemszögéből vizsgálja az érvényesülést. Elhalványodik e vélemények mögött, hogy sok minden szép, szemet és szívet gyönyörködtető van az életben, de az embernek az alkotó munka, az alkotás szépsége, a jól végzett munka gyönyöre adja a legszebb érzéseket. Keresetlen szavakkal valahogy így fogalmazta meg egy vízvezetékszerelő: „Amikor egy szereléssel kész vagyok, és megindul a víz, tudom, hogy előttem már sokan megcsinálták és utánam is meg fogják csinálni. Mégis, egy pillanatra a feltaláló nagyszerű érzése van bennem. Megint nyújtottam valamit a közösségnek.” A z érvényesülést boncolgató ankétünkön megyénk ifjúságának szinte minden rétege képviseltette magát. Véleményükből keresztmetszetet kaptunk sok ezer fiatal gondolkodásáról. S a kép, amely megrajzolódott, az anyagiasságot és az alkotást illetően, mindenképpen az utóbbit tükrözte határozottabb vonalakkal, kontrasztosabban. Czövek István elmondta, hogy azon a szemináriumon, amelyet vezet, az átlag életkor 19 év. Gyakran beszél a fiataloknak arról, hogy mindenki képessége és végzett munkája alapján részesül a társadalmi javakból. Legutóbb az egyik hallgató kifejtette, hogy ő havonta 800 forintot keres. Lényegesen alacsonyabb a bére, mert fiatal. Tehát helyes lenne, ha egyenlő munkáért egyenlő bért kapnának, így nem húzódoznának ifjú korban az esztergályos, vagy a lakatos szakmátok Bártfai Ferenc a kazincbarcikai Vegyipari Technikumból jött ankétunkra. ű is azt fejtegette, hogy egy technikumban végzett barátja úgy tudja: az íróasztalnál jobb fizetéshez, biztosabb pénzhez lehet jutni, mint a munkapadnál. Ezért van, hogy némely technikus húzódozik a fizikai munkátóL És ezért van az is, hogy technikumi oklevéllel rendelkezők elkerülik a vegyipari kombinátokat, és inkább a nagy jövedelmet biztosító falusi pálinkafözdékben keresik az „érvényesülés” útját. Előfordul az is, hogy a nagy fizetést biztosító fizikai munkáról valakit íróasztalhoz helyeznek, alacsonyabb bérért. Erről beszélt Molnár Géza. Bányaipari technikumot végzett, a jó kereset és a gyors elhelyezkedés egy dunántúli bányába vitte. Fizikai állományba vették, és havonta 4—5 ezer forintot keresett Aztán átkerült műszakinak — 1600 forinttal. énzcsinál&s. vagy alkotó munka? Keresve e kérdésekre a választ, nagyjából ilyen kép bontakozott ki a vitaindító beszéd és tizenhat hozzászólás kapcsán. Jó érzés volt hallani, hogy a holnap ifjú műszakijai és szakmunkásai nemcsak forintokban, hanem sokkal inkább az alkotó munka örömeiben gondolkoznak. Elítélik azokat, akik száz forintért állást változtatnak, 200—300 forintért „eladják” szakmájukat és elvüket. A »pénzcsinálás” pillanatnyi örömét semmiképpen sem cserélik el az alkotó munka, tisztaságával, az igazi érvényesüléssel. Pauiovits Ágoston Következik: . EGYENJOGÚSÁG ELVBEN ÉS GYAKORLATBAN P : vábbképző Intézetre bízták.' Ezen gyárrészlegvezetők és főmérnökök vesznek részt. MINDEN bizonnyal érdeklődés kíséri majd ezt a tan- folyamot is, hiszen a minő! 3. „Pénzcsiiiíílók“ | és alkotok I C ' Wirght Mills Az uralkodó elit c. könyvében érdekes fejtege- i " tés található róla, ho- igyan lehet Amerikában „szé- \düleies karriert” befutni, mi- i ként lehet gyorsan nagy [pénzt „csinálni”. A neves i amerikai szociológus igen [reálisan, s meglehetősen i őszintén ír. Többek között •egyértelműen kijelenti: nem [tud senkiről, aki egyszerűen rügy emelkedett volna az amerikai dúsgazdagok közé, hogy i félretette fizetésének, vagy [munkabérének feleslegét. Szá- i íratásokkal, tényekkel bizo- ! nyitja, mennyire képtelenség iazt hinni, hogy valaki akar • egy életen át is megteremtheti [tisztes munkabéréből a „nagy i ugrás” anyagi alapját. XVirght [Miils még annak lehetőségét lis kizárja, hogy valaki a részvénytársaságok és a nagyvál- )lalatok bürokratikus szamárlétráján kapaszkodott volna a \nagy vagyonnal rendelkezők ) közé. S ha egy-egy ember a [vállalati igazgatásból emclke- >dik fel, az sem annyira szak- [ mai tudásának, vezetői képességeinek köszönhető, sokkal [inkább annak, hogy érti a > „grundolást”, a spekuláció >módszereit, s azt: miként használhatja fel politikai posztját > vagyona gyarapítására, ho- [gyan lehet a vagyoni emel- ) kedés, a politikai karrier [csúcsán álló szűk, és nagyon AZ ELMÚLT ÉVBEN az Ózdi Kohászati Üzemekben csaknem háromszáz főművezető és művezető részére továbbképző tanfolyamot szerveztek az MSZMP városi- üzemi bizottságának kezdeményezésére. Az OKU műszaki, gazdasági és jogi szak-, emberei által összeállított két1 kézikönyv anyagát tanulmá-| nyozták a tanfolyam részve-( vői. ] Az egyik Idád vány A mű-[ vezetőket érintő jogszabá-j lyok kézikönyve címet viseli,] melyben a művezetők jogai-( föl és kötelességeiről, vala-j mint a módosított Munka [ Törvénykönyv munkaviszony-] föl, bér- és munkaügyi/ munkásvédelmi, fegyelmi ésj anyagi felelősségről szóló fe-j jezetek jogszabályairól kap-j talc megfelelő tájékoztatást. ] A másik kézikönyv címe:] Gyakorlati üzemgazdasági is-< meretanyag. Ebben pedig aj számviteli és ügyviteli, vala-] mint a munka- és üzemszser- < vezési kérdések szerepeltek < elsősorban. j A TANFOLYAM már be-j fejeződött, s márciusban aj vizsgák lebonyolítására is sor< kerül. Pázmándi Gáspár, azj OKU szakoktatási osztálya-1 nak vezetője így értékelte aj tanfolyamot: < — Művezetőink nagy részei megértette a tanfolyam cél-] iát, jelentőségét. Sajnos,! akadtak olyanok is, akik el-] hanyagol Iáik a foglal lcozáso-j kát. Pedig ma már egy mű-i vezetőnek sem elég csupán [ üzemrésze szűkebb feladatait! ismerni. Szükséges, hogy át-] tekintésük legyen a vállalati egész tevékenységéről, an-j hak népgazdasági jelentősé- ( Béről. Ez volt tanfolyamunk1 célja, amit a többségnél si-[ került is elérni. • t v Á közeljövőben magasabb [ szintű vezetők részére is (elveznek tanfolyamot, melynek lebonyolítását a Mérnöki löszük, hogy jóval több, mint félmillió forintot tartalékolt is a Hegyalja közössége. Hát még, ha nemcsak alig több, mint ötven százalékban termelik meg, amit év elején terveztek?! Egy bizonyos, az 1965-ös terv eleve nem volt reális. Többet kívánt, núnt az adottságok megengedték. Miért nem látták ezt a szerencsi járás szakemberei? A másik „téma” néhány alapvető mulasztás. Még a zárszámadás előtti napokban beszélgettem az állatorvossal. Kijelentette, hogy az a tömérdek kár, ami a tsz állattenyésztését érte, elsősorban két dologgal magyarázható. Az egyik, hogy a tsz majorjában nincs víz. Évek óta hordókkal szállítják oda, a patakból. S hol sikerül a szállítás, hol nem. Ha nem, nem isznak az állatok. A másik, hogy mind a sertésíiaztató- ban, mind a süldöszálláson hiányzik a padozat, azaz nyakig ér a sár. így azután sorra betegszenek meg, hullanak el a malacok, a süldők. Vajon nem érdemelte volna meg a golopi termelőszövetkezet, hogy az elmúlt évék során, ha nem is egyszerre, de fokozatosan pótolják, ami hiányzik? Ha ez megtörténik, ma nem tizenkilenc forintot ér egy-egy munkaegység, s 1965-ben nem feleannyi árut termelnek meg, mint tervezték! Jobb közreműködést Nos, e bajokon segíteni csakis a járás vezetőinek; szakembereinek az eddiginél jobb közreműködésével lehet. A tervéle szerint 1967-ben kap vizet a tsz majorja. Nem lehetne ezt már ez évben megoldani? Természetesen mindehhez az is szükséges, hogy a néhány nappal ezelőtti zárszámadáson megfordult „szél” uralkodóvá váljék. Hogy elsősorban azok szóljanak, akiknek joguk van hozzá; akik érdemesek rá. S akik eddig, bizony, csak „mandátum” nélkül beszéltek, azok szerezzék meg a szóláshoz szükséges „mandátumot”; Dolgozzanak. Barcsa Sándor
