Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-12 / 60. szám

Vast map, március TS. RSZAKMAGYATtOTtSEÄO 5 Sútoruljwújhely — HatÁrvúvo'8 Egyszerű munka ­Szemernyi kétség sem fér­het hozzá, hogy a mezőgazda­ság dolgozóinak az elmúlt évek során az építkezések, a beru­házások okozták a legtöbb gon­dot. S tegyük hozzá, hogy az egész ország területét figye­lembe véve, éppen a mi me­gyénkben, Borsodban került a legnagyobb megerőltetésbe leg­alább részben hiba nélkül meg­építeni azt, amit a tsz-ek ter­veztek. Mert eddig egyetlen év­ben sem sikerült a rendelke­zésre álló pénzösszeget „elköl­teni”, az elképzeléseket való­sággá érlelni. Nem is sikerül­hetett. Elsősorban a mindeddig igen bonyolult tervkészítés, az épü­let- és beruházási tervek meg­szervezése, a terület igen bü­rokratikus kijelölése, az en­gedély megszerzése nehezítet­te a munkát. De nagy gondo­kat:. pazarlást, kárt okozott az is, hogy egy-egy típusterv, bi­zony, szentírás volt. A mező­gazdaság nem egy gazdasági épület, egy tehénistálló meg­építésére kapott engedélyt, ha­nem — mondjuk — a 103-as XBY épületterv realizálásá­hoz. Megfelelt, nem felelt meg, ez volt! Az annyira várt, helyes változtatások Ezzel azonban még nem ért véget a beruházási bonyoda­lom-komplexum. A terv, a pénz, az engedély nem elegen­dő az építéshez. Szükség van szakemberekre, akik' építenek. szokást, <5 még fiatal, azzal a ' | hatvan évével... \ * — TöltöttkápöMta! Ez Igen • *— hangzik innen-onnan az ] elismerés. • Jönnek, jönnek az új tá- • lak, tele töltelékkel. Nincs ' abban egy szál metélt kd- • poszta sem. Ez kell (állítólag) | a magyar gyomornak. Zsír- . ban úszó, jó fűszeres hússal ] töltött káposzta. , < A járási tanács elnöke ke- ■ délyeson mesél szomszédja- ' naki • —- ...mikor meglátom ott őket az országúton, megáilí- \ tom. a kocsit, kiszállok, s oda- . mrgyclc. Nagyban beszélget- ‘ nek. Termésről, betakarítás- . ról, szóval mindenről, ami a • gazdasághoz tartozik. Az } öreg meg elmondja, hogy i fogott el embereket, hátukon [ a kukoricás ponyussal, s « hogy kísérte őket a tsz-iro- ! dóra. \ — Derék, nagyon derék — ! mondja a barátom —, úgy is ‘ kell, védeni a közös r>agyont, • hiszen a magáé is. ! — Ügy-a, az enyém is. Ha i lopnak, az én munkaegysé- gém értékét is kisebbítik — J bizonykodik az öreg. j — No, végre elköszönnek, ] a kerülő tovább ballag, mi- j után katonásan lekezeltek. • Kérdem a barátomtól, akt\ , nemrég került a járási párt- . bizottságra, hogy tudod-e ki- [ vei beszéltél? [ — A tsz-kcriilőjével. LA- tóm derék ember, tud ui- \ gyúzni a közös vagyonára. • — De név szerint ki ez az\ ember7 • — Azt honnan tudnám, nem ] igazoltattam én le — vála- • szol tiirelmctleiUil, hogy mit < faggatom ilyen apróságon. ! « — No. ha nem tudod, én . megmondom. Ez a Selymessy gróf. Ezé volt ez a terület, ] meg még több is. Szóval... | Nem folytathatja tovább. ; mert kitör a nevetés. Egy • fiatal agronómus felugrik '. mondván: ] — Én vagyok a legfiata- ! labb, hadd töltsék ... [ Koccannak a poharak, az J elmúlt gazdasági év sikerére, • s a jövőre. Adamovics Ilona • mert több itt a házigazda mint a vendég, hiszen zár­számadó közgyűlés után va­gyunk. Értik a módját, hogy illik a közös pohárral bánni. Nem szorítják ajkukhoz a szélét, nem szürcsölnek bele, csak úgy, kicsit távolról löttyen- tík torkukra az italt. * A terem felső végétől kezd­ve fokozatosan csitul a mo­raj. Megjött az első tál. Fen­séges illatok törnek át a füs­tös levegőn. Gulyásleves. De nem akármilyen lim! Olyan, hogy szinte megáll a kanál a sűrűjében. A szomszéd község tiszte- letese belemeri a kanalat a bíborosán csillogó lébe. ■— Gábor! — szól át a szomszéd asztalnál ülő helyi ' paphoz. — Parancsolj. — Gábor, hogy lehet az, ‘ hogy a mi földünk arany­1 korona értéke jóval maga- . sabb mint a Heteké, s ná- [ lünk mégis kevesebb lett a ‘ munkaegység érlék? ; — Ja-ha! — nevel jóízűen • a másik, s huncutkásan fe- ■ lel. — Nem elég dolgozni, '. kérlek szépen, a gazdálko­dóshoz érteni is kell... ’ — Ügy ám!... Jól tetszik • mondani... — kontráznak a gazdák. Dolgozni is tübb- féleképpen lehet... ) A magabiztos tisztcletes ; különben szakember. Ügy, lebb lehet a nyolcvanhoz mint a hetvenhez. Ilyen ké­nyelmetlenül, ilyen félénken kulcsol már csaknem egy órája, amióta letelepedett. Már kikanalazta a kevéske levest, amit kimert. Két ke­zét ölében nyugtatva, össze­húzott nyaklcal nézegeti az abroszt. — Egészségére, Rózái néni — köszöntik rá a poharak — Adja isten — motyogja fogatlan szájával, s kicsit, tisztességből belenyal a bor­ba. Az elnök nem ül le, sorra- jár az asztalok között. — Hogy ízlik a vacsora, Rózái néni? — Jó fiam. Igen jó ... Pedig most nem mondott igazat. Nem esik jól neki semmi. Ilyenkor már nem lehet megszokni, hogy ün­nepi társaságban az asztal- főre ültessék az öregasszonyt. Sok csigát megsodort már éleiében, sok esküvőre, ke­resztelőre, de még halotti torra is főzött, de maga sóira nem ült az asztalhoz. Vagy a konyhában evett, vagy a fal- mellclii padkán, az ölébe fo­gott tányérból. Ilyen volt a módja, igy szokta meg. A cigány húzza a színpa­don. Űj nóták ezek is, még ez sem szórakoztatja. Bézzco Erzsi néni könnyedén tere­ferél még a férfiakkal is. Könnyű neki felvenni az új bonyodálmakkal gyobb építési munkákat is vál­lalhatnak, Azonban a szüksé­ges építőipari gépelt beszerzé­séhez csak okkor kapnak álla­mi segítséget, ha a költségek ötvon százalékát saját erőből fedezik. És ez pillanatnyilag elképzelhetetlen! Avagy: az állami építőipari vállalatok ezután nem konkrét feladatot kapnak a központtól, hanem engedélyt, hogy kapacitásuk bizonyos részét, százalékát „le­kössék'* a mezőgazdaság számára. S Itt kérdés, vajbn a megye vezető szakemberei­nek rendelkezésére állnak-e a tervek, a lehetőségek ahhoz, hdgy a vállalatok munkáját igénybe vegyék?! Mielőbb határozni kell! íme néhány „plusz munka”, s csak előlegként. Hiszen a „java” még hátra van. így pél­dául időben biztosítani kell a kiviteli terveket. Ami me­gyénk mezőgazdaságát illeti; Jónéhány pénzügyileg már fe­dezett építkezés tervei még nem készültek el. Pedig hama­rosan túl leszünk az év első negyedén. Hadd fűzzük még hozzá, hogy ezeket a beruhá­zásokat másfél évvel ezelőtt megtervezték, tudták, hogy építkezni kell! Még mindig gond tehát a tervdokumentá­ció előteremtése, s a helyek kijelölése. Ha viszont mind­ezek hiányoznak, hogyan le­het például időben beszerezni az építkezési anyagokat, sőt, mindent a helyszínre szállíta­ni?! S hogyan lehetséges idő­ben szerződést kötni az épí­tésre az építőipari-, a tanácsi-, vagy a tsz-ek közös építkezési vállalataival?! Mindezekhez még szükséges a munka, az építkezések pénz­ügyi fedezetének rendezése, amelyet jelenleg a bank bo­nyolít. A bank viszont Csák jóváhagyott, elfogadott tervek, az építkezések tárgyi feltéte­leinek biztosítása esetében in­tézkedhet. — Tehát az egyszerűbb csöppgt sem könnyebb, sót — mondta dr. Pusztai Béla, s mondják más szakemberek is. Az elkövetkezendő napokban összeülnek az illetékesek, meg­beszélni, mire, milyen intéz­kedésekre van szükség, hogy a kötetlenebb feltételek bir­tokában valóban gyorsabban lehessen építeni, dolgozni. Egy azonban bizonyos, lehetőséget kell biztosítani a tsz építő vál­lalkozások technikai felké­szültségének növeléséhez, ez­zel párhuzamosan biztosítani kell, hogy az adott gazdasági évben tervezett beruházások­hoz már január hónapban kéz­nél legyenek a tervek. Sőt, nemcsak a tervek, hanem a té­li hónapok során a helyszínre szállítsák az építési anyagok túlnyomó részét Is. Eredmé­nyesen, gyorsabban dolgozni, késedelem nélkül építeni a jö­vőben is, a kötetlenebb körül­mények között, is csak így le­het. Az 196G-OS évben az öröm­mel fogadott és helyes változ­tatások ellenére is sok lesz a gond. s számolni kell bizonfv* mértékű lemaradással is. Az természetes, hogy mind a megye vezetői, mind a beruhá­zási iroda és a termelőszö­vetkezetek mindent elkövetnek n jobb munkáért. Mindezeken kívül a holnap, a következő évi feladatok előkészítését már most meg kel! kezdeni, hogy. 1967-ben immár valóban za­var, késedelem nélkül építkez­hessünk a mezőgazdaságban is. aicsa Sándor ' Csakhogy az ipari jellegű be- : ruházások annyi munkát ad- ' tak építőipari vállalatainknak, ■ hogy a mezőgazdaság a végére 1 maradt. Ez december, január ■ hónapra esett, s ilyenkor nem ' lehel építeni! De mondjuk, ' akadt vállalat, amelyik vállal­ta az építést, szaknyelven szólva adoptálta a tervet. El is kezdte a munkát, s folytatta, amíg cl nem akadt. Például a villanyszerelésnél, vagy víz- vezetékSzcrelésnél. Mert az egy munka több vállalat közötti egyeztetéséhez valóságos mű­vészet, éjjel-nappali utána­járás, más megyékkel történő kooperáció, Vagy éppen jó ösz- szeköttetés kellett. Ha sikerült építőket is sze­rezni, a kooperációt is meg­szervezni, még mindig igen sokszor előfordult, hogy ilyen vagy olyan, a kiviteli terv* sze­rint előírt anyag hiányzott. Megállt a munka, mert azt mással pótolni még akkor sem lehetett, ha az megfelelt volna. Ha nem volt „szabvány”, nem volt épület Ilyen, s hasonló gondok-ba- jok között tántorogtak terme­lőszövetkezeteink, a járások, a megye szakemberei éveken át, míg végre, számos jelzés hatására sor került a mezőgaz­dasági beruházások egyszerű­sítésére. Ez év első napjától kezdve, más módon, sokkal ésszerűbb szervezéssel építkez­het a mezőgazdaság. Az első és igen fontos válto­zás, hogy n termelőszövetkeze­tek nem néhány, hanem szá­mos típusterv közül választ­hatják ki az adottságaiknak leginkább megfelelő épülettí­pust. A másik, hogy az állami építőipari vállalatok helyett, kötetlenül dolgozhatnak n ta­nácsi építőipari üzemek és a tsz-ek közös építőbrigádjai, tehát lesz „kivitelező!” A har­madik, hogy az egyes terüle­tek, elsősorban a megyék ve­zető szakemberei valóban kéz­ben tarthatják a mezőgazdasá­gi beruházásokat, az adottsá­goknak megfelelően szervez­hetik a munkát. Ami nehezebb, mint volt! ! Végeredményében tehát egy- 1 szerűbb lett a mezőgazdasági í beruházások korábban igen ■ bonyolult rendszere. Egysze- \ rűbb, ugyanakkor éppen a me- . gye vezető szakemberei és a [ termelőszövetkezetek részé- , ról mégis több munkát kíván. \ Dr. Pusztai Bélával, a mc- I gyei tanács végrehajtó bizott- ; ságának elnökhelyettesével be­• szélgetlünk néhány nappal a ! termelőszövetkezeti elnökök \ abaújszántói tanácskozása ; után a megye mezőgazdasági ■ beruházásainak idei helyzeté- ’ ről. Már a tanácskozáson is ; sok szó esett róla, milyen nagy I szükség volt a beruházások ! egyszerűsítésére. Ki-ki öröm- ; mel nyugtázta a változtatáso­■ kát. Azt, hogy megyei szinten • a beruházási, irodák fogják \ majd össze az építkezések ; szakmai szervezését, irányítá- ! sát, azt, hogy lehetőség van a ! tanácsi vállalatok és a tsz-ek ; közös építő vállalkozásainak ■ fejlesztésére, s azt is, hogy a ■ tsz-ek nincsenek néhány köz- \ ponti cpiileltípushoz „kötve”. ■ Mindez együttesen valóban \ egyszerűbbé, gördülékenyebbé \ teszi a mezőgazdasági beruhá- ’ zásokat. Legalábbis cl 5 meg- ! ítélésre. Mert a valóságban, ■ amennyivel egyszerűbb lesz \ majd az ügyintézés, a tervezés, ■ n helyek, a típusok kiválasztá- [ sa. kijelölése, annyival több • feladat, gond, hárul majd ép- [ pen a szakemberekre, a ter- i inelőszövclkezetek vezetőire. ■ A termelőszövetkezetek kö- j zös építő vállalatainak crősí­• tése sem egyszerű dolog. A liü- [ lönbözö és illetékes tárcák kö- ! zött valóban megtörtént az el­vi megegyezés. Ennek értelmé­ben a tsz-ek építő brigádjai, a ■ közös vállalkozások immár na­ahogy mondom. Elvégezte a mezőgazdasági technikumot. Mellékesen MSK-átvevő. Vagy nem is mellékesen? Már szinte maga sem tudja melyik a fő állása, mert hogy u munkakönyvé a MÉK-nél van, s ugyebár hivatalosan az számít,.. • Lassan ürülnek a tálak. A baloldali asztalsor végén há­rom öregasszony ül. A fiata­labb, úgy hatvan év körül lehet, feláll, hogy megtöltse a poharalcat. ö és a mellette ülő már magabiztosan ren­dezkedik az asztalon a tá­nyérok, evőeszközök és po­harak között. Nem úgy a legidősebb. Az asztalfőn ka­pott helyet, de csak óvato­san, félig ül a széken. Közé­rt» fLU&tMCp'i VÍZCSŐ rá 3$ n. Egykoron a városon keresz­tül vezetett az az út, amelyen a krakkói kereskedők a Toknj- vidéki borokat eljuttatták Európa minden országába, sőt a tengeren túlra is. líififi és 1001 között Tokaj-Hegyalján tizennégyezer holdnyi szőlőt pusztított el a filoxera — Sá­toraljaújhelyen és vidékén 4 év múlva 0000 holdat újratele­pítettek. Szívós, munkaszerető nép lakik ‘erre. A város lakói­nak száma a századfordulót követő években közel 17 ezer. Az idő nem tudta elpusztí­tani a vulkán hegyek lábánál meghúzódó várost. Ma is sokan (egyre többen!) keresik fel, hi­szen levegője pormentes, gyó­gyító hatású, borát nemcsak jókedvet, de egészséget adnak. Az emberek is barátságosak. Utcák és ká/ak Egy európai hírű tudós így nyilatkozott Sátoraljaújhely­ről: „A pompás vulkánromok­hoz olyan szépen illik a kedves kis város, ez a legszebb vidéki városaink közé sorolható igazi magyar otthon. Sehol olyan vendégszeretettel, olyan szívé­lyesen nem látják az emberi, mint itt. A csinos házak között mindenhol fák, kertek, virá­gok, kedvesen mosolygó gyer- melcarcok s vendégszeretőén kitárt Icapuk. Az ember egy félóra alatt otthon érzi magciU" Valóban, az újhelyi emberek kedvesek, előzékenyek s ven­dégszeretők. Am ez mit sem változtat azon, hogy a város utcái, házal öregszenek, az idő vasfoga belemar a kedves há­zakba, kerítésekbe, utcákba. Pár számadat bizonyítja, hogy milyen nehéz a helyzetük. A lakóépületek száma Sá­torai jaúj helyen összesen 2447. Ebből állami 375, magán 2072! Ha e fölöttébb furcsa szám­adatot „lebontjuk" lakásokra, okkor a következő helyzet tá­rul az érdeklődő elé: lakások száma összesen 4723, — ebből állami 1250, — magán 3405. Azaz: egy állami lakásban 6,1 személy lakik, míg a magán­lakásban 3,4 ... Ebben van némi természetesség is, hiszen Sátoraljaújhely a kereskedőké és a kisiparosoké volt — ezek a családok pedig kisebb-na- gyobb kertes házat, villát épí­tettek maguknak s családjuk­nak. A nehéz helyzetet tovább fo­kozza, hogy a lakások, épüle­tek 45,1 százaléka 1900 előtt épült, 47,5 százaléka pedig 1900 után, 1919-lg bezárólag. 1949— 60 között a lakások 3,2- száza­lékát építik fel, majd újra fej­lődésnek indul a város, bizo­nyítja ezt az is, hogy a lakó­házak 4,2 százalékát 1961 után építették. Az arány még min­dig gyenge, különösen, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a meg­levő lakások 61 százaléka egy­szobás, 32 százaléka kettő- és mindössze 7 százaiéira három, vagy annál több szobás. A lehetőségek variálása... Az állami lakásokkal általá­ban a városi tanács rendelke­zik. Am ezeknek a lakásoknak a 90 százaléka felújításra szo­rul, 70 százaléka pedig „kia­bál” a gyógyító mesterkezekért. Az összesen 125Ö lakásból 1190-ben van villanyvilágítás, 715-ben víz, s mindössze 352- ben íüi’dőszoba. Ez annyiból természetes, hogy az össz-laká- sokból (továbbra is államink­ról van szó) 758 egy-, 440 ket­tő-. 68 három-, vagy annál több szobás. Am a helyzet még így sem megnyugtató. A legsürgősebb, hogy a meg­lévő lakásokat felújítsák, kar­bantartsák. Talán ennek tud­ható be. hogy 160 darab állami lakást eladásra kínál a tanács (86 darabot már el is adtak). i Viszont a korábbi szándékot megváltoztatva: 15 eladott ál­lami lakást visszavásároltak. Városrendezési érdekből 1903— 64-bep több mint 1200 négy­szögöl területet kisajátítottak és 4000 négyszögöl területet tilalom alá vontak (a Fém­lemezipari Művek bővítése miatt). A magánépítőket továbbra is secítik. Az OTP hitelt nyújt mindazoknak, akik lakást akarnak építeni. 1963—G5 kö­zött 57 lakásra több mint 3,7 millió forint hitelt utalt ki az OTP. 118 lakás felújítására és árvízkárra közel kétmilliót költött a tanács. Fény az utcákon... Nappal is, este is kellemes a séta az újhelyi utcákon. A hangulat „városias”. A városba vezető út baloldalán látni a század elején épült hí­res Borpincét, mely 15 000 hektoliter bor tárolására alkal­mas. Az épület külső falát, Zsolnai-mozaikok díszítik, szí­nes címerekkel kirajzolva. Itt találni Teitelbaum Mózes fő­rabbi sírját, szemben vele a dohánygyár. Hatalmas ércszo­borral emlékezik a város Kos­suth Lajosra. Megtekinthető az 1754-ben épült városháza, melyben jelenleg szlováknyel- vú iskola van, e régi város­házán dolgozott „városi ügy- védő”-ként Kossuth, aki egyik turini levelében büszkén vallja magát újhelyi magyarnak. A Justus utca 4. szám alatt őriz­ték annak idején Kazinczy Fe­rencet s innen hurcolták Kuf­steinbe a poroszlók. Nyomát hagyta a városban a kalapos király, II. József — itt őrizték a magyar koronát 1805 decem­ber 6-án éjjel, amikor Napo­leon hadai Bécs ellen indultak. I,,-» jf í,” *V‘a V *£­I Kevés a pálinkáspohár. . Azt mondják, a szesz fertőt- | lenit. A bor biztosan nem I annyira, mert mindenki előtt ■ éli egy borospohár. — Hajtsa fel, Sándor — ící­■ nálja szíves szóval, a házi- \ asszony magabiztosságával a , menyecske az idős paraszt- \ embert. ! — Tölthetck-e még7 • — Ha jut.., ha elbírja a közös ... 1 — Az bírja, s majd meg­látja, mit bír még ... • Ezzel a vacsorát akarja M- j* váncsiság-fclkcliőcn beaján­4. lani a tsz-asszony a vendég­je ként itt ülő egyéni gazdák- X nalc. Vándorol az a tíz pá- >|* linkáspohár, a száznál is na- Ä {jyobb számú vendégsereg f között. Nem is jól mondom, »t V , - ■■ ■ || ..... | I ----------| ­R égi gót szerkezetű templo­mok, pincesorok, iskolák, kol­légiumok, hidak — mind-mind nagyszerű látványt nyújtanak. S az idegenek is szívesen jön­nek ide. A várost behálózó járdák hossza kozol 37 ezer folyómé­ter. Ennek 14 százaléka beton, 31 százaléka aszfalt, a többi kőlap és salak. Az elmúlt két év alatt 2 mil­lió forintot fordított a tanács a közvilágításra. Tizenegy utca neonban fürdik, s még a peri­fériára is jutóit; 50 darab hi­ganygőz (TIBA) lámpa világit. Tavaly 53 kis- és nagykande­lábert korszerűsítettek a vá­rosban. Ám ez a közvilágítás drága dolog. Egyetlen, úgyne­vezett „ostornyél” 20—30 ezer forintba kerül. Maguknak a város lakóinak kell a közvilá­gításra is vigyázni! Üjhely tiszta város. Bár mindössze egyetlen locsoló- és egy pormentes szemétgyűjtő gépkocsija van, az utcákon nagy a rend. Talán esőzések idején a sarat lehetne kifogá­solni. De ennek egyik oka, hogy több utcát most csator­náznak, közművesítettek. A több mint 700 éves város korszerűsödik — külsőleg is. De kultúrában és közoktatás­ban sem „állóvíz” Pcrilla tün­dér egykori otthona... Barátli Lajos (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom