Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-06 / 55. szám
Kedd, 1968. március 8. ßSZAKMAGYAUOKSZAG 3 rületi MNDSZ-ben, s párt- szervezetben is. Népi ülnök tizenöt éve, s nyolc esztendőEgymillió féle termék a kirakatban Megnyílt a Lipcsei Tavaszi Fdsár je tanácstag. A nőtanácsnak évele óta ő a titkára Diósgyőrben. A mozgalomból még nem ment nyugdíjba. ötvenkét esztendejét meghazudtoló fürgeséggel, lelkesedéssel tevékenykedik most is. Szemináriumokat szervez a pártszervezetben, aláírásokat gyűjtött a vietnami háború elleni tiltakozásul, ünnepségeket, teadélutánokat rendez társaival együtt. Mint tanácstag és mint népi ülnök nemcsak híven ellátja e társadalmi tisztségeit, hanem ezzel kapcsolatos tanfolyamokra is jár, képezi magát. Nem küldi cl sóira jó szó, segítségadós nélkül a hozzá fordulókat. Soli éves tevékenységéért, példaadó életéért tegnap a Parlamentben Viktor József- né kormánykitüntetést kapott Őszinte tisztelettel és szeretettel gratulálunk neki mi is. Gyárfás Katalin FérfimuÉa - asszonykézben A szekér bakján erős, bátor, de lágy tekintetű asz- szony ült. Lábán csizma, fejét kendővel kötötte be. Kissé harciasán nézett a lovakra, s keményen markolva, feszesre fogta a hajtószárat — Elragadják azt az asz- szonyt a lovak! — kiáltott egy városi férfi, természetesen olyan, aki aligha látott még asszonyt lovakat hajtani. — Magdát? Azt. ugyan soha! Különb kocsis, mint bármelyik férfi! — Molnár Károly, az elnök mondta ezt Mosolyogva nézett Kiss Mi- hálynéra, aki rántott egyet a hajtószáron, s a lovak már röppenteik is. 32 embert irányít A sertéstelepre hajtott, takarmányt vitt az állatoknak, mert éppen nem volt kéznél fogatos. Jó félóra múltán vissza is tért, kifogta a lovakat, jászolhoz kötötte ókét, azután bejött az irodába. Nem magas, de erős asz- szony. Negyvenhárom éves, két gyermek édesanyja, a mezőnyárádi Uj Élet Termelőszövetkezet állattenyésztési brigádvezetője, fáradhatatlan és mindenki által tisztelt. Beszélgetni kezdtem vele. Az tűnt fel először, hogy hangja halk, szavai viszont határozottak, tisztán, igen érthetően csengenek. — Az emberekkel is ilyen halkan beszél? — kérdeztem tőle. — Talán kiabáljak velük? — kérdezte ő. — Minek? Az emberek jobban értenek a hallt, de határozott beszédből. Akivel kiabálni kell — azt már viheti az ördög. Közvetlenül harminckét embert irányít, ezek többsége férfi, mert csak a sertéstelepen dolgoznak asszonyok és lányok. Az elmúlt évben több mint egymillió forint értéket termelt az állattenyésztés, a szaporítást és a foga- tosok munkáját nem számítva. A szövetkezet nein túlságosan nagy, 1070 hold a közös szántó, és az állattenyésztés igazi fejlesztése ezután következik. — Hogyan lett brigádvezető? — kérdeztem, mert termelőszövetkezeteinkben kevés nőt találunk vezető poszton. — Megválasztottak — válaszolt mosolyogva. — Az elnök engem javasolt, és az emberek helyeselték. Kissé most vissza kell kanyarodni időben. Kissné Me- zőnyárádon született. Szülei summások voltak. Abban a korban a zsellérembe!- nem tudott megélni keresetéből. Korán munkába fogta gyermekeit is. Férje bognár, iparos ember. 1960-ban léptek be a termelőszövetkezetbe. Férje a műhelybe leér ült, feleségét viszont kinevezték növénytermesztési csapatvezetőnek. 1962-ben átment a sertéstelepre gondozónak, kora reggeltől késő estig dolgozott. A szövetkezet gyenge volt, keveset űzetett, de Kissné nem hagyta el a közöst. „Hsked már az asszony parancsol?“ 1962 nyarán kezdődött Me- zőnyárádon a nagy fordulat. Molnár Károlyt akkor választottál! meg elnöknek. Uj brigád vezetőket válogatott az elnök. Felkereste Kissnét. — Magda, vállald el az állattenyésztést — mondta neki. — Félek én attól, Károly. Hiszen, ha férfi lennél!. — Ne félj. Eleinte majd segítek neked, később csinálod magad is. ebben én biztos vagyok. Evállalta. Amikor az embereknek szavazniuk kellett, egy férfi ezt kérdezte: — Miért éppen asszonyt? Nem kerül férfi? — Kerülne — mondta Molnár Károly —, de majd meglátjátok, hogy ez az asszony többet ér a férfinél... Azóta brigádvezető. Szerény és csendes. Olykor előfordul, hogy férje, a bognármester is neki dolgozik. Mármint az állattenyésztő brigádnak. Persze, hogy hecce- lik, az ilyesmit nem lehet kihagyni. — Ejnye Mihály, neked már az asszony is parancsol? Kiss Mihály csak mosolyog. — Itt ő nekem is brigádvezető ... csak otthon asz- szony, feleség — szokta mondani. Kezdetben azonban nem túlságosan tetszett a férfiaknál!, hogy nő adja az utasításokat. Morogtak, de azért végrehajtották. Magda nem kiabált, mindig halkan beszélt. Megállt a fogatos, vagy állatgondozó mellett és türelmesen elmagyarázta, miért kell valamit másként csinálni, mint ahogyan az illető férfi gondolta. És megértették. — Ma már semmi bajom sincs a férfiakkal — mondotta Kissné. — Valamennyien segítenek és megbecsülnek. Hinni se mertem volna, hogy ilyen megbecsülésben lesz részem. A brigád vezető minden reggel korán kel. Négy órakor már indul a majorokba, öt órakor fejnek. Jelen van. Irányít, intézkedik. Az esti fejőst is végignézi. Csak azután indul haza. De előbb még be kell menni az irodába, ahol minden este megbeszélik a másnapi feladatokat. A munka sok, kemény, férfias, de a szövetkezet igen jól gazdálkodik. Szcndrei József A rózsaszínű, anyjukat körül- bégető bárányokat hagyja az udvaron a vendég kedvéért. — Éppen az imént ment el az uram. A bányába jár, tán még találkoztak is vele az úton ... Tessék beljebb, fel a házba. Ahogy belépünk az új ház ajtaján, kicsit meglepődöm. Széles kőlépcső vezet fel egy kisebb teraszra, onnan nyílik az előszoba, amely olyan tágas, hogy akár halinak is nevezhetnénk, ha ez az elnevezés szokásos lenne itt, Csokvaományban. — Szép ház, városon tán félmilliót is megérne. Az udvari munkában kipirult kezét köténye alá rejti, s szerény, de elégedett mosollyal nyugtázza a dicséretet. — Itt is van értéke. A tanács kétszázötven ezret kínált érte. Orvosi lakásnak kellene. — No és? — Óh, dehogy adjuk. Nagyon sok munka, nélkülözés van benne. Tán nem is lehet pénzzel megfizetni. Az uram fizetését többször úgy adtuk a kőműveseknek, ahogy hazahozta. Lestem a tyúk alatt a tojást, hogy vihessen eladni. Ha orvoslakás nem is, de agronómuslakás még lehet belőle. Ezen összemosolygunl!, mert már tudom, hogy a fia. ifjú Papp Imre agronómus az Üj Élet Tsz-ben. Pappné, ez a szorgalmas, dolgos asszonyka nemcsak a maga fészkével törődik. Tagja a tsz vezetőségnek, s a községi tanács végrehajtó bizottságának is. A gyerekre, Imrére terelődik a szó. — A mai fiatalok mind olyan igényesek. Annak idején én se bántam •volna, ha fiam is nagyobb álmokkal áll elém. Az általános iskolában dolgozatot írtak, hogy ki mi akar lenni. Imre azt írta, hogy paraszt, lovakkal, sertéstenyésztéssel akar foglalkozni. • No, ki is nevették érte. Ö kitartott mellette. Beiratkozott a mezőgazda- sági technikumba. létén elmondja, de most nem a vezetőségi tag, hanem az anya szól belőle. Az anya, aki megfontoltan irányítja gyermekét azon az úton, amelyre saját akaratából lépett. Ebben a kitartásban pedig szavak nélkül is benne van a közös dicsérete. — A technikumi évek alatt egyszer azt mondta a gyerek, otthagyom én ezt, megyek inkább másfelé. No. ha elkezdted, már nem hagyod ott — mondtam neki. — Fejezd be. aztán majd meglátjuk. iiiiiiiiniiimiiiimiiiiimimiiiiiuiiiimmimiiimmmiiiiciiiiiiiiiiHiiiiiimiimiimuiiiiimmmiiimiimiummuuimiimnmimmmimimuiHmiiHiimiiim AZ ANYA muiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiMiiimiimiiismmniimmiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiimiiiiiiiiiimiimiiiniiMiiiiiiiHmiiiiiiimiiiiimiiiiiiiniiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimuin — Miért ellenezte fia választását? Kerek, mindig derűs arca elkomolyodott. Két kezével egyszerre simítja hátra homlokába 1: un korodó barna fürtjeit. — Parasztember volt nz apám. s fiatal éveimben nekem is kijutott a mezőgazdasági munkából. Míg más lányok bálba mentek, én korán lefeküdtem, mert hajnalban már kapanyél mellé kellett állni. Nem éreztem én a mezőgazdasági munka szépségét, csak a robotját. A fiamnak valami jobbat akartam. Egy szóval se mondja, hogy tévedett, mert ma már a tsz-ben így meg úgy, más a munka, hogy gépek segítenek, meg a többi. Lehet, hogy mint tsz vezetőségi tag egy-cgy értekezígy lett mezőgazdász Papo Imréből. Ezután következett az elhelyezkedés gondja. Hová? — En csak azon voltam, hogy itthon maradjon. Fiatal még — folytatja az anya —, a jó és a rossz hatására egyaránt fogékony ez a korosztály. Elakad a szó. mert Imre lép be a szobába. Magas, barna fiatalember, halk beszédű. Közli a mamával, hogy mindjárt kezdődik a tsz-ben a vezetőségi ülés. Le se ül, csak éppen beszólt. Nem is sejti, hogy éppen ő a téma. — Elmentem a járási tanácsra, s beszéltem az elvtársakkal — folytatja Pappné, mikor Imre után bezárult az ajtó. — Azt mondták, senki sem lehet próféta saját hazájában. Jobb lesz a fiúnak idegenben. No. már én csak jobban tudom, hol jobb, hol nem. Ha itthon, mellettem nem állja meg a helyét, akkor sehol sem. Szó szóra ment. Ide került. — Mi lett a tekintéllyel? — kérdem. összefonja karját szürke mellénye fölött, s okos, nyílt tekintettel néz rám. — Nem attól függ az, ki hová való. Attól függ, mit tud. Azt pedig be kell bizonyítani. A falubeliek arról már gyerekkora óta ismerték Imrét, hogy szereti az állatokat. Az elmúlt néhány év alatt pedig az is kitűnt, hogy éppen ahhoz van a legtöbb hajlandósága. Szerény óvatossággal így fogalmaz, ahelyett, hogy azt mondaná, ahhoz ért a legjobban. zek szerint Papp Imrének £ fiatal kora ellenére sikerült tekintélyt szereznie saját falujában is. Igen ám, de egy másik, igen lényeges oldala is van a dolognak! Erről így beszél az anya: — Figyelemmel kísérem a munkáját. de viselkedését is. Megkérdem olykor-olykor az emberektől, a hozzáértő régi gazdáktól, hogy viselkedik a gyerek, mi a véleményük róla. Azt hiszem, ezzel nem ártok a mezőgazdásznak, sőt. segítek neki, hogy rendes, a tagság véleményét figyelembe vevő, embersége szakvezető váljék majd belőle^ A. K Legszebb emlékeként talán mégis azt őrzi meg, amikor — [férjével egy napon — tagja ■ lett a kommunista pártnak. [1945-öt írtaik akkor. Kilenc, ■esztendős volt a lányuk. [ És múlt nz idő. Kezdetben [a pályaudvarra jártak az asz- ■szonyok. Virággal, jó szóval [fogadták a háborúból végre ■hazatérő férfiakat, kakaós [uzsonnán vendégelték meg a ■ nehéz években sokat nélkülöző munkásgyerekeket. [ — Milyen sápadtak, ron■ gyosak voltak a gyerekek! És [milyen mohón itták azt a [csészényi meleg folyadékot! •Hol van már az az idő... I [ Messze, nagyon messze • tűnt ’ Vilrtorné dolgozott, szervc- [zett fáradhatatlanul. Dolgo- ■zott a tanácson, a munkaerö- [ gazdálkodási hivatalban, az ■ utóbbi időben az öregek napközijének volt a gondnoka. [ Onnan ment nyugdíjba. ■ És mennyi annak a munkának értéke, amelyet nem [fizetésért, hanem önzetlenül, ’meggyőződésből végzett a két [évtized alatt? Gadasági vezető volt a kcgépek, automatikus vasalógép, ] új típusú televíziós készülék,! textilkonfekció, játékok, élei- ■ mlszerek és gyógyszerek sze-[ rendnek egyebek között a Iip- ■ csei „nagy kirakatban” bemu-[ tatott magyar áruk listáján . Jelszavaink: információ, kap-[ csoiat, üzletkötés. Ennek elő-, mozdítására 50 műszaki szak-- emberünk és 50 külkereske-[ dónk tartózkodik Lipcsében. ■ Honfitársaink ott lesznek! majd a vásár alkalmával ren-. dezett műszaki és tudományos [ kongresszusokon, liollokviu-i mokon, no meg az elmaradha-1 tatlan divatbemutatókon. Szí-! vés vendéglátásra számíthat az1 a kélezernyi magyar is, akik., az IBUSZ segítségével ezekben [ [ a napokban látogatják meg a[[ 800 éves vásárvárost. ■ ■ Kelet és Nyugat üzlelembeÍ íinek gigantikus találkozó- elye vasárnap ismét megnyitotta kapuit. A jelent figyelő és a jövőt kutató szakemberek, kereskedők tízezrei jó tapasztalatok megismerésének és jó üzletek megkötésének reményében kereshetik fel az idén is Lipcsét. A március 6 és 15 között nyitvatartó vásár mottója: „A szabad világkereskedelemért és a műszaki haladásért”. Ennek szellemében vonultatja fel iparának legszebb cs lejobb termékeit a Német Demokratikus Köztársaság, dokumentálva ezzel is, hogy méltán foglal el előkelő helyet a világ vezető ipari országai között. A vendéglátó ország kiállítói a több ezer újdonságon kívül mindenekelőtt a vegyipar, az elektrotechnikai, a nehéz- és szállítóeszköz ipar termékeinek bemutatására helyezik a hangsúlyt. Jelentős terület jutott természetesen a vendégeknek is, akik hatvan országból érkezve a kiállítási terület egyharma- dát foglalják el. A baráti, szocialista országok vállalatai mellett olt találjuk a francia, nyugatnémet, a nyugat-berlini, az amerikai, az indiai cégeket is. Képviseltetik magukat a japán üzletemberek csakúgy, mint az Egyesült Arab Köztársaság ipari körei. A realitások iránti érzék fejlődésére vall, hogy az ölvén legnagyobb nyugat-európai konszern közül az idén már 27 jelen van Lipcsében. Hiába: „az üzlet, az üzlet” ... A kiállításon bemutatott több mint egymillió tennék között 300 magyar vállalat 1200 terméke található, amelyek közül huszonkettővel a vásár aranyérmeire is pályázunk. Remélhetőleg nem alap nélkül. A jelek szerint hazai iuarunk és külkereskedelmünk eddig még egyetlen külföldi vásáron som vonultatott fel olyan nagy erőket, mint most Lipcsében, önálló magyar pavilon ugyan nincs, de a 18 legfontosabb szakcsarnokban ott láthatók iparunk reprezentánsai. Komplett kórházi műtő, röntgenautóbusz, ipari varrógépek, ;crősárnmú berendezések, 1úr- müvek, szerszám- és vegyipari [ 1944-ben egy kis diósgyőri [ fodrászüzletben rendszeresen • találkozott a környék néhány [asszonya. A hallgatag tük■ rök, búrák és hajcsattok társaságában csendesen beszél- [ gettek. Nem a szokásos, ap- | ró-cseprő női gondol!, nem is [kicsinyes pletykák jöttek • szóba ilyenkor. Ez a néhány [asszony tervezgetett. Egy .szebb jövőről, boldogabb [ életről álmodoztak. [ Nem kellett sokáig vámi- .uk. Hamarosan nemcsak t.i- [ tokban, frizura-csináltatás ■ ürügyén találkozhattak,- ha- 1 nem bármikor. i [ Ott, abban a kas fodrá- , szálban alakult ki a diósgyőri nömozgalom magva. És ott ’jegyezte el magát vele Viktor [József né. [ Több mint két évtized múlt ■el azóta. A hajdan egyszerű [háziasszony, családanya ma >a harmadik kerületi nőtanács [titkára, az ottani nömozga- ■lom lelke. I ■ Húsz esztendő tengernyi [élményét, küzdelmeit, derűs [vagy nehéz pillanatait gyak- ■ran idézi fel a családi köriben, az asszonyok között, ’elvtársai társaságában Viktor [Józsefné, vagy ahogy évek ■ óta titulálják fiatalok és a [nála idősebbek is: Margit né- .ni. Hogyan is felejthetné a [felszabadulás utáni újjászü- [letés, a nehéz és szép küzdel■ mek napjait? Hiszen önzet***.>.1. len és tevékeny részese volt ö is az elmúlt két évtizednek. Arcok a nőmozgalomból C7 V/ űdráizüzléltél a (J)aitlam£ntiq, Vegyszerrel védik ! a liaial érdélét ; A Zemplcnhcgységi Erdő-[ gazdaságban néhány évvel ez-* előtt jelentős károkat okoztak; a vadak. A vadkárok ellen ke-' illéssel próbáltak védekezni.[ Ez a munka igen költséges! volt, ennek ellenére a nagyobb' Vadak könnyűszerrel átsza-! kilőttük a kerítéseket. ■ • A gazdaság vezetői kísérlet-' fcéppen 1963-ban alkalmaztál^ először a véralbuminos vegy-' szerezést. Ezzel az oldattal be-[ kenték a fák gyenge hajtásait, ■ és a vegyszer kellemetlen il-[ latától a vadak messzire el-! kerülték az új erdőrészeket.1 Ezért az idén már egyetlen! méter kerítést sem építenek,' hanem a fiatal fák védelmére! csak vegyszert használnak. • "" " ' "• I • Kutatófúrások : INógrádban— ■ 15 millió Ionná szén ' Hosszabb ideje sürgette már. a Nógrádi Szénbányászati j tröszt a dél-nógrádi bányavi-! tlókkel szomszédos területek • felderítő kutatását. A program [ tizenkét fúrólyuk telepítését ■ tartalmazta. Eddig hat fúrás- [ sál végeztek, s tizenötmillió' tonna szenet találtak egybe- [ függő szénmezőben. A széntc- • lep vastagsága és minősége is' kedvezőbb a vártnál. A szén-! minták elemzési adatai szerint [ a szén háromezerszáz—három- [ ezerhatszáz kalória fűtőértékű. • Ez nyolcszáz—kilencszáz káló-- riával jobb a jelenleg bányá-! szott nógrádi szeneknél. [----------------- ^