Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-05 / 54. szám
I,' w» riW» *. ÉSZAKMAGTARORSZAG '7 CKXXXXyOOOOCXXJCKXXXXXXl Film Derkovils ^ Gyuláról A mozivásznon a messze tűnt ellenforradalmi korszak és a még távolabbi múlt egyes mozzanatai villannak fel. Erős állkap- tsú, brutalitást tükröző iscndörprofllok. tüntető munkások, kaszát egyenesítő parasztok, Dózsa György katonái, olvasó munkás, egy másik, aki már a veráztatta kockaköveken fekszik, melleiül vérrel szennyezett kenyérdarabka, és az egész fölött puskalus, csizma. Színes festmények és kemény vonalú metszetek, rajzok. Vádoltak ezek az alkotások évtizedekkel ezelőtt is, és vádolnak ma, intelemmel fordulnak az utókorhoz. „A nagy proletár-festő életművéhez méltó, az életművet szinte költői módon bemutató, amellett Derkovits alkotásait megértető művészi magyar film” — így szö- vegezi meg a tizenhat perces filmről, Czigány Tamás nagyon szép alkotásáról, a Derkovits Gyuláról mondanivalóját a MOKÉP propaganda-irata. A propaganda ez alkalommal nem túlzott, sőt nagyon szerény, tartózkodó volt. A film Derkovits életművének művészi átfogalmazása, átlcöltésc egy másik művészet kifejezési formáiba. Filmköltemény egy halhatatlan művész életművéről, Így fogalmazhatnánk meg talán leginkább Czigány Tamás alkotásának valódi hovatartozását. Egyetlen szó nélkül, pusztán Derkovits műveinek felmutatásával, részleteinek, egészüknek jól komponált váltakozásaival és a képek jobb megértéséhez alkalmas kontrasztos zenével nemcsak a művész alkotásait hozza közelebb a képzőművészetben kevésbé járatos mozilálogatóhoz, hanem igen plasztikusan meg is festi azt a kort, amelyben e müvek fogantak. E film méltó témájához. 4 (bm) ban is. A túlzásokat azonban, nihil a falu lakója, s egyben a közös tanács végrehajtó bizottságának tagja, visszautasítom. S amíg sorra vezetett a levélben említett „keserűségek” színhelyére, éppoly szenvedéllyel beszélt, mint az, aki a levelet fogalmazta. Csakhogy, amíg az utóbbi a megalapozatlan követelés szenvedélyének színezetét adta, addig a tanító a bölcs számvetés, a megértés szenvedélyével ecsetelte faluja helyzetét. A nagy esőzések idején valóban felszivárgott a viz a bolt. raktárának alapzatára. Az építők elkövették azt a hibát, hogy a régi épület felújításakor hatvan centire le- Syalulták az alapzatot, ahelyett, hogy inkább feltöltötték volna. A baj észlelése után másik helyiségbe költöztették a raktárt. A levél írójának ebben igaza volt. De erről is a szakszerűtlen munka tehet, senki más. Miként arról sem tehet senki, hogy ez ideig nem épült a községben új iskola. A tanács vett egy házat, abból Vakították a tudás hajlékát. A célnak tökéletesen megfelel. Sem ennek, sem az épület «Adalékaként álló művelődési háznak nem akar leszakadni a mennyezete, felesleges a szülök rettegése —, ha egyáltalán valakinek is eszébe jut a rettegés. Ami pedig a járdaépítést Illeti . . . — ... abban végképp nincs ■gaza a levélírónak. Honr.-m Vegyen rá pénzt a község? öt Cr"'endeje fizeti a villamosítást, amit az OTP-kölcsöri„Rókavadászok" Gerencsér Miklós: Tilalomfa A Miskolci 'Úttörőház rádiós szakkörének tagjai „edzés” közben. Foto: Szabados György AZ NDK ÉLETÉBŐL Az utolsó kötélverő (Tudósitónktól.) Azok a magyar turisták, akik a dómjáról világhírű ősi német várost, Naumburgot felkeresik — és ezeknek száma nem is kevés — nyilván nem tudják, hogy ebben a városban nemcsak a dóm az egyetlen „antikvitás”. Dolgozik itt egy ősi kisipari munkát odahaza végző mester is. Egyetlen ma már, aki ezt csinálja: Erich Otto, a kötél- verő mester. 1039-ben még 21 kötélverő működött itt, aztán a fejlődő gyáripar lassan félreállította őket, de Otto mester megmaradt késői utódnak és egyedül űzi odahaza ezt a mesterségek Persze ő is modernizálta már üzemét, de a tradicionális háziipari módszerein nem változtatott. Otto mester kiváló képességeit bizonyítja, hogy állandó megrendelője egy lipcsei gyapotszövő üzem, amelynek hulladékjából készíti köteleit. Munkájának minőségét a cég elsőrendűnek találja. Aki megnézi Naumburg ősi dómját, gondoljon arra. hogy itt él egy ősi iparág egyetlen kismestere is. E. Peter Trog Lám, igazuk van mindazoknak az egyszerű kétkezi embereknek, akik ha megismerkednek egy íróval, felajánlják életüket regénynek. Valóban minden egyszerű élet regénybe való? Ez persze túlzás. De ha emberi sorsokhoz író nyúl hozzá, abból feltétlenül regény kerekedik. Szép, izgalmas regény. S itt kell keresnünk Gerencsér Tilalomfá-jának vonzó egyszerűségét. A szépségben és az izgalomban. S ha ehhez tudjuk még. hogy az említett kisregény az utóbbi húsz évből szakít ki egy marék igazságot, akkor elmondhatjuk: ismerőseinkről, korunkról — önmagáról beszél az író. S ez nem lehet érdektelen. A sorok írója ismeri a Kincses Klárikat, az apjukat is. akik ősi nyugalmukkal is forradalmárok, kommunisták. Ki ne találkozott volna az életben Pásztor Antalokkal, ezekkel a kamaszkort éppen elhagyó ..koraöreg” párttitkárokkal, akiknek hajlott., vékony hátukra oly sok terhet rótt a történelem, s még mennyi emberi szenvedést, megnróbál tatást. Hogy sikerrel vitték (s ha szükséges viszik) a terhet, s csak kevesen roskadtak bele, azt zsellérőseiknek köszönhetik, akiktől a szívósságot örökölték. És Kustán Dani? És Cigié Mihály? Micsoda végletek társadalmi elhelyezkedésben, s a történelem mennyire közel sodorta, sőt összepréselte sor- sukat-érdeküket. Ha nem tehetséges író írja meg ennek a néhány embernek a történetét, akkor köny- nven idillikus. sematikus könyvvel találkozhatunk. De nem! Ez esetben egyszuszra olvassuk el a művet, nem csupán a barátnak kijáró tiszteletből, hanen) mert a könyv érdekes és szép! S ebben rejlik a nagy értéke. A szépségében. Mert egyszerű sorsok bomlanak ki az olvasó előtt, amikor a fazekasok messiása, az ősz meg- jöitével ét fiatal elindul országot járni egy szekéren. Ahogyan a sorsok, hősök „bemutatkoznak” az olvasónak az első oldalakon, úgy ismerkedünk meg a regény segítségével a szép Dunántúllal, a pannóniai tájakkal. És a történelemmel. Mert egy ország, egy nép is akkor indul el új útra a Duna-mcdencében. Kustán Dani kulák fia — Kincses Klári szegény lány. Am az igazi szerelem nem ismeri a kasztokat, a bugyel- lárist sem tapogatja. A szerelem tárgyat keres. A szerelemnek viszonzásra van szüksége, hogy a kellő, de nem mérhető hőfokon kihajtsa csiráját, sőt, hogy később gyümölcsöt érleljen. A regényben a szerelem beteljesülése nem várat magára sokáig. Ez nem poén Gerencsérnél, hanem ürügy. Egy gyorsan beteljesült szerelemmel hétköznapok sora indul el, és ezek a hétköznapok mái- a mi hétköznapjaink. Hibáival, hősi íet>- niakarásaival, botlásaival, egymásra találásaival együtt. Még arról az időről van szó, amikor az osztályharcot mesterségesen is szítani „kellett”, amikor az ember olykor már- már csak egy aktának, egy- egy káderlapnak számított. Szándéka? Mit sem ért, ha olyan volt az osztályhelyzete. Tettei az új rendért? Látószögön kívül esett, ha segítő kezet nyújtott egy másik embernek, akit éppen a szektás idő kiközösített. Kustán Dani és Kincses Klári nyugalmat talál a regény végére. Ez nem heppy end, hanem történelmi tény. Mert a nyugtalanságukat a forrongó, ismeretlen utak kátyúja okozta. Hogy kijutottunk a kátyúból, az nem írói fondorlat, hanem törvényszerűség. Mert ezek az egyszerű sorsok együtt hány- torogtak az országgal, a néppel, amikor nagy léptekben megindult előre a történelem új útján. S ez az út nem volt olyan egyszerű, mint Kustán Dani és Kincses Klára útja a cserépedényekkel, ezt persze mindenki tudja. írói műhelymunkát dicsér, hogy ez a művileg veszélyes, de hatásos lehetőség nem csábította el a könyv íróját. Az igazi tilalomfát nem ide állítja fel az író. S amikor tiltakozik, akkor tilalomfát állít, akkor az elmúlt szektás időknek állítja azt: vissza ne térhessen az embert aktákká egyszerűsítő „világ”. A könyv szépségéről többször is szó esik. Igen, a varázsa itt van. Fegyelmezett, a magyar nyelv gazdag forrásából bőven merít az író. A stílusa megteremti azt a miliőt, amely a szőlödombos Pannóniát elénk varázsolja. Baráth Lajos Voronyezsi exkavátorok pénzből csináltattak. Száz- nyolcvan ember után nincs és nem is lehet akkora köz- ségfejlesztési alap, melyből futná erre is, arra is, mintegy nagyobb faluban. Ellenben hogy állunk a társadalmi munkával? Néhány lelkes ember korábban elhatározta, hogy a maguk fáradságával utat is, járdát is építenek. Ott építették meg, ahol több kéz kínálkozott a munkához. — A levél aláírója, valamint fogalmazója tett-e valaha is egyetlen lépést a közös munka érdekében? Soha! — mondta a tanító. így azután joggal kérdezhetjük: elég-e a szándék magam ajánlotta segítség nélkül? Irhatok, panaszkodhatom soksok szervnek, abból még nem lesz „de adj uram máris!” se járda, 'se más. Irhatok róla, hogy ilyen, meg olyan a termelőszövetkezet vezetősége, ha egyszer az a vezetőség nem tud többet fizetni annál, mint amennyit a tagság produkál. Hogy azután azt a keveset is igazságosan osztják-e el, azt szemtől-szembe is megkérdezhetem, de még inkább a közgyűlés előtt! Miként a falu tanítója mondta: nekem sincs jogom a kételkedésre. Feltételezem, hogy a jó szándék adta az ötletet a levélíráshoz. De úgy vagyok vele, jobban szeretem, ha a témát az írja meg. akinek eszébe jutott, s ha ákom-bá- kom betűiekéi is. de úgy fogalmaz, ahogy egyszerű szive diktálja. Mondjuk, abban som kételkedem, hogy a levél fogalmazója — hangsúlyozom, mindegy, ki volt! — szintén a jó szándéktól indíttatva segített a fogalmazásban. Csakhogy ez a fogalmazás inkább szemrehányás és indokolatlan követelőzés, mintsem tanácsadás ahhoz, hogy amit tenni kellene, hogyan tegyük! Ezért a hogyanért senki sem zúg, senki sem elégedetlenkedik a faluban? Emiatt senkit sem hagy el az életkedve? Enyhébben fogalmazok, mint a levél megírója, ha azt mondom: túlzást?) ilyen következtetés. Ez nem is következtetés, inkább nevezném borúlátásnak. Ha a falufejlesztő igyekezet idézi elő — bocsánatos tévedés. Ha azonban csak a lehető alkalom a „beolvasásra”, az más. Ami megszívlelendő a levélből — azt köszönjük. Ami viszont nem helytálló, arra csak akkor felelhetünk, ha személyesen megismerjük a levél választékos nyelvű és igazi íróját. De azt hozzáfűzzük; még ha teljesen és mindenben igaza volna is a gondos mondatok szerkesztőjének, akkor sem hisszük el, hogy Tornabara- konyban „bárki is el fogja veszíteni életkedvét”. A jóslatoknak nem hiszünk. A fejlődésnek igen. Mert a fejlődés, ha néha lassú is megállíthatatlan Ez az élet törvénye. S nem a dekadencia, amit egy vagy két ember a maga nézőpontjából hinni vél, talán jóindulatból, talán másból... Az OSZSZSZK-ban levő voronyezsi Komintern-üzem exkavátorai ásták ki azokat a csatornákat, amelyek a Volgát, a nagy orosz folyót összekötik a Balti- és a Fekete-tengerrel; ezek az óriásgépek építették meg az Éhség-sztyeppe öntöző- rendszerét; ezek ásták meg a Szovjetunió csaknem valamennyi nagy vízierőművének alapárkát. Ezek rakták le Indiában a bhilai kohók alapját; eze*k alapozták meg az EAK hatalmas töltéseit; ezek építettek utakat Szudánban és Vietnamban. A voronyezsi gyár gépei hírnevet szereztek maguknak 41 országban. Az elmúlt évben egyedülálló gépek sorozatgyártását kezdték meg: két emelet magasságú, hatalmas földgyaluk készítésébe kezdtek. Egy-egy ilyen talajgyalu szezononként mintegy egymillió köbméter földet mozgat meg az Irtis— Karaganda csatorna építésénél. A tervezők most fejezik be az elvileg teljesen új, megszakítás nélkül működő roto- ros exkavátor megszerkesztését. Csata László
