Észak-Magyarország, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-30 / 75. szám

2 ßSZAKMAGYAROKSZAG Szerda, 1966. március 50. Megkezdődött az SZKP XXIII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) A kapitalisták azonban soha nem mondanak le önként az uralomról. A munkásosztály és a dol­gozó tömegek csak elkese­redett osztályharcban vív­hatják ki a győzelmet. Szerte a világban nyolcvan­nyolc kommunista párt csak­nem ötvenmillió harcost tömö­rít — közölte a szónok; Leonyid Brezsnyev megálla­pította, hogy az utóbbi időben bizonyos sikereket értek el a munkásosztály egységéért ví­vott harcban, jóllehet, e tekin­tetben még nagy nehézségek mutatkoznak. Ezért mindenek­előtt a jobboldali szociálde­mokrata vezetőket terheli a fe­lelősség. De nem ezek a ve­zetők fejezik ki a munkásmoz­galom igazi érdekeit. A szónok hangoztatta: meg­győződése, hogy a munkásosz­tály végül is helyreállítja so­rainak egységét. A szónok elítélte azt a kom­munista-ellenes terrort, amely több országban uralkodik. Követeljük, vessenek véget az indonéz nemzeti független­ségért, a dolgozók érdekeiért hősies harcot vívó indonéz kommunisták bűnös lemészár­lásának — jelentette ki Brezs­nyev. kél meg azzal, hogy a nyu­gatnémet militaristáknak atomfegyvereket adjanak. Leonyid Brezsnyev nagyra értékelte az NDK békeszerető politikáját, rámutatott, hogy a szocialista közösség hadállásai Európában szilárdak. Mélységes meggyőződésünk A béke védelméről Síi*rászól!unit a marxisía-Ieninisfa tanítás alkotó fejlesztéséért A szónok ezután azzal fog­lalkozott, hogy a kommunis­táknak a legkülönbözőbb fel­tételek között kell harcol- niok. Majd így folytatta: A forradalmi mozgalomnál; az utóbbi években szerzett ta­pasztalatai újra bebizonyítot­ták, hogy azok a pártok érnek cl, si­kereket, amelyeket a gya­korlatban kipróbált és el­lenőrzött lenini stratégiai, taktikai elvek vezérelnek, azok a pártok, amelyek számolnak a reális hely­zettel. 'Az élet arra tanít bennünket, hogy a marxista-leninista Irányvonaltól való eltérés akár jobbra, akár pedig balra tör­ténjék, különösen veszélyessé vá­lik, ha párosul a naciona­lizmus, a nagyhatalmi so­vinizmus, a hegemón tö­rekvések megnyilvánulásá­val. Á kommunistáknak feltétlenül le kell vonniuk ebből a meg­felelő következtetéseket. Leonyid Brezsnyev ezután a kommunista mozgalom egysé­ge erősítésének konkrét útjait taglalta. A testvérpártok 1957-es és 1960-as tanácskozásain kidol­gozott fő irányvonal iránti hű­ség a forradalmi mozgalom egységének és újabb sikerei­nek jelentős biztosítéka. Az egység csak úgy erősöd­het, lia megtartjuk a pártok közötti kölcsönös viszony kollektíván kidolgozott szabályait: a teljes egyen­jogúságot és önállóságot, az egymás belügyeibe való be nem avatkozást, a köl­csönös támogatást és az internacionalista szolida­ritást. Az SZKP ellenez minden he- gemonizmust a kommunista mozgalomban, sürgeti az in­ternacionalista egyenjogúságot a pártközi, kapcsolatokban — jelentette ki Brezsnyev. A beszámoló megemlíti, hogy a kommunista pártok túlnyo­mó többsége határozottan vé­delmezi a nemzetközi mun­kásosztály forradalmi élcsa­patának internacionalista ösz- szeforrottságát. Az SZKP Központi Bizottsá­ga tökéletesen egyetért más kommunista pártoknak azzal a véleményével, hogy a kom­munisták internacionalista egy­ségének, az élet által felvetett új problémák kollektív vizsgá- lásának fontos és bevált for­mája a kommunista pártok nemzetközi tanácskozása. Mi — jelentette ki Leonyid Brezs­nyev — az újabb tanácskozás mellett vagyunk, amikor erre megérnek a feltételek; Továbbra is kérlelhetetlenül harcolunk a revizionizmus, a dogmatizmus ellen, a nacio­nalista megnyilvánulások el­len, síkraszállunk a marxista- leninista tanítás alkotó fejlesz­téséért. A béke védelmében külön szerepet kell betölteniük a szo­cialista országoknak. Az SZKP tehát szüntelenül gondoskodik az ország védelmi erejének szilárdításáról, a szocialista országokkal való harci szövet­ség erősítéséről. Leleplezve az imperializmus agresszív politikáját — jelen­tette ki Brezsnyev .—, ugyan­akkor következetesen és vál­tozatlanul követjük a külön­böző társadalmi rendszerű ál­lamok békés együttélésének irányvonalát. Természetesen nem lehet békés együttélés a tőkés, vagy gyarmattartó országban, ha az osztályharc és a nemzeti fel­szabadító harc belső folyama­tairól van szó. A békés együttélés elveit Az új (Heves terv fontos szakaszt jelent a szöv et nép életében A Szovjetunió követeli a Vietnam elleni amerikai agresszió megszüntetését Az elmúlt években a nem­zeti felszabadítás, a gyarmati elnyomás elleni népi harc je­lentősen előrehaladt — jelen­tette ki az SZKP Központi Bi­zottságának első titkára. Azoknak a népeknek, ame­lyek még harcban állnak a külföldi hódítókkal, szabadsá­gukért és függetlenségükért küzdenek. az SZKP és a szovjet nép a jövőben is aktív támoga­tást és reális segítséget nyújt. A beszámolóban Brezsnyev megelégedéssel állapította meg a Szovjetunió és a független ázsiai, afrikai országok döntő többsége közötti kapcsolatok sikeres fejlődését. Az utóbbi évek fontos ese­ménye volt, hogy egy sor fia­tal, felszabadult ország a ha­ladó társadalmi fejlődés útjá­ra lépett. Gyakorlatilag meg­erősítette ez az 1960-as moszk­vai tanácskozás egyik megálla­pítását, amely szerint megvan rá a lehetőség, hogy' a felsza­badult népek a fejlődés nem kapitalista útján haladjanak. Nagy társadalmi átalakulá­sokat valósítottak meg az olyan országokban, mint az Egyesült Arab Köztársaság, Algéria, Mali, Guinea, Brazzaville-i Kongó, Burma.- Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára korunk lé­nyeges tényezőjének nevezte az ázsiai, afrikai és latin­amerikai népek összefogásá­nak erősödését. Leonyid Brezsnyev, miután ismét megerősítette, hogy a szovjet állam békepolitikája változatlan, kijelentette: az Imperialisták, minde­nekelőtt az Amerikai Egyesült Államok imperia­listáinak agresszív cselek­ményei miatt fokozódott a háborús veszély. Ilyen körülmények között a Szovjetunió politikája arra Irányul, hogy határozottan visszavágjon az agresszív erőknek, ellene szegüljön a nemzetközi helyzet további ki­élezésének, harcoljon a világ­háború kirobbanásának veszé­lye ellen. A szónok a továbbiakban az amerikai imperializmus viet­nami agressziójával foglalko­zott. Washington felelőtlenül azzal fenyegetőzik, hogy még jobban kiterjeszti a hadműve­leteket — mondotta Brezs­nyev. /v Szovjetunió a világ béke­szerető népeivel együtt erélye­sen követeli a Vietnam elleni amerikai agresszió megszünte­tését; Határozottan kijelentjük: az agresszorok, amikor megvaló­sítják a vietnami nép elleni szégyenletes háború „eszkalá­cióját”, szembe találják magukat azzal az egyre növekvő tá­mogatással, amelyet a Szovjetunió cs Vietnam más. szocialista barátai, testvérei a vietnami nép­nek nyújtanak. Vietnam népe úr lesz saját hazájában és soha senki nem olthatja ki a szocializmus fák­lyáját. amelyet magasra tart a Vietnami Demokratikus Köztársaság. A Szovjetunió síkraszáll a vietnami probléma rendezésé­ért azoknak az elveknek alap­ján, amelyeket a VDK kormá­nya és a Dél-vietnami Nemze­ti Felszabadítás: Front fejtett ki. Leonyid Brezsnyev hangsú­lyozta, hogy a Szovjetuniónak érdeke fűződik az európai biz­tonság garantálásához. Kijelen­tette, hogy napjainkban a bé­kére nézve egyik legveszélye­sebb tényező az a sajátságos kétoldalú katonai szövetség, amely az Egyesült Államok és az NSZK kormánykörei között kialakul. Ez a két partner igyekszik fokozni a nemzetkö­zi feszültséget Európában. A Szovjetunió sohasem egyezik bele, sohasem bé­Áz SZKP Központi Bizott­ságának első titkára ezután a hétéves terv (1959—1965) ered­ményeivel foglalkozott. Rámu­tatott, hogy ezekben az évek­ben a Szovjetunióban 58 szá­zalékkal emelkedett a társa­dalmi össztermelés és 84 száza­lékkal az ipari termelés. A népgazdaság termelési álló alapjai 92 százalékkal növe­kedtek. Lényegesen megváltozott a szovjet társadalom szociális struktúrája. A munkások lét­száma hét esztendő alatt 14 millióval, a szakembereké és a hivatalnokoké pedig 7 mil­lióval növekedett. A Szovjetunió részaránya a világ ipari termelésében állandóan emelkedik (1965-ben csaknem 20 százalék volt. a második világháború küszöbén pedig még 10 száza­léknál is kevesebb). — Követ­kezetesen megoldjuk a párt által kitűzött feladatot: az egy lakóra jutó termelésben felül­múlni a legfejlettebb kapita­lista országokat — jelentette ki Brezsnyev; Brezsnyev a hibákat bírálva hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság lemaradá­sa észlelhetően fékezni kezdte haladásunkat, negatívan befolyásolta a könnyű- és élelmiszeripar fej­lődésének ütemét; nem tette lehetővé, hogy teljes mérték­ben megvalósítsuk a nép élet- színvonalának emelésére meg­jelölt intézkedéseket — álla­pította meg Brezsnyev; Az utóbbi években bizo­nyos összhang-Iiiány mu­tatkozott a nehézipar egyes ágazatainak fejlődésében, észlelhetővé vált a termelés fejlődési ütemének és a mun­ka termelékenységének lassúb­bodása, a hatékonyság csökke­nése a termelési alapok és a beruházások kiaknázásában.- A szónok megjegyezte, hogy a hétéves terv kidolgozásánál szubjektivista okokból bizo­nyos számítási hibák, előrefu­tások történtek; Az új tervezési és gazdasági ösztönzési rendszert barátaink helyesen értelmezték, és — ahogy ez már lenni szokott — ellenségeink igyekeztek elfer­díteni. Leonyid Brezsnyev ele­jétől végig nevetséges kohol­mánynak nevezte a reakciós sajtónak azt az állítását, ho* a szovjet gazdaság — úgymond — „válságban van", és hogy „letér a szocializmus útjáról”; Ha a központosított tervsze­rű népgazdasági irányítás erő­sítését országunkban összekap­csoljuk a vállalati kezdemé­nyezés és önállóság további fejlesztésével, ez azt bizo­nyítja. hogy a szocialista gaz­dálkodás elveit egyre helye­sebben, egyre hatékonyabban alkalmazzuk; Az új ötéves terv új, fontos szakaszt jelent a szovjet népnek a kommunizmus anyagi-műszaki bázisa megteremtéséért folyó har­cában — mondotta a szónok. Az új ötéves időszakra vo­natkozó fő feladatok meghatá­rozásánál azt is figyelembe vettük, hogy tovább kell erő­sítenünk gazdasági kapcsola­tainkat a testvéri szocialista országokkal és a fejlődő álla- molckal. A társadalmi termelés és a nemzeti jövedelem gyors nö­vekedési üteme, továbbá a termelőeszközök gyártási növe­kedési ütemének (49—52 szá­zalék) és a fogyasztási cikkek A tudomány és a kultúra tévesztéséről Beszámolójának az élet- színvonal emelésével, a tu­domány és a kultúra fejlesz­tésével, foglalkozó fejezeté­ben Leonyid Brezsnyev hang- súlyozta, hogy a Szovjetunió nemzeti jö­vedelme — amely a vilá­gon egyike a legnagyob­baknak — az elmúlt évben meghaladta a 190 milliárd rubelt. Lakásépítkezésekre öt év alatt 35 milliárd rubelt költöttek. Az új ötéves tervben tíz milli- árddal többet költenek erre a célra. A lakosság reáljövedelme az ötéves tervidőszak alatt körül­belül 1.3-szeresen növekszik. Az SZKP Központi Bizottsá­gának az a véleménye, hogy a dolgozók jövedelmének növe­lését főképp a munkások és az alkalmazottak bérének emelésével, a kolhozokban végzett közösségi munka ma­gasabb bérezésével kell bizto­sítani. Az ötéves terv előirá­nyozza, hogy a kiskereskedel­mi árakat bizonyos áruknál termelésük és a munkaterme­lékenység növekedésének mér­tékében csökkentsék. Az ötéves terv előírja: fokozatosan mindenütt áll­janak át az ötnapos mun­kahétre azzal, hogy ebből haszna legyen a dolgozó­nak is és az államnak is. Az ötéves terv időszakában tovább javítják a nyugdíjasok helyzetét, felemelik a legala­csonyabb nyugdíjakat, a nyugdíjellátást a munkások és alkalmazottak nyugellátási szintjén kiterjesztik a kolhoz­tagokra, javítják a rokkant­sági ellátást. Leonyid Brezsnyev, miután megemlítette, hogy a Szovjet­unióban 660 000 tudományos dolgozó, vagyis a világ tudo­mányos dolgozóinak egyne­gyede tevékenykedik — szólt az irodalmi és a művészeti sze­mélyiségek szerepéről, Megjegyezte, hogy a párt ellenzi az adminisztrációs és önkényes döntéseket művé­szeti és irodalmi kérdésekben, majd így folytatta: változatlanul szem előtt tartjuk a művészet pártos­ságának, a kultúra terüle­tén az osztályszcmpont- ból történő értékelés elvét. A szocialista művészet mély­ségesen optimista és életigen­lő. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy csak a jóról lehet írni Ismeretes, hogy ná­lunk igen sok a nehézség, a fogyatékosság. Ezek igazsá­gos bírálata a művészeti alko­tásokban hasznos és szükséges, mert ez lehetővé teszi a szov­jet emberek számára, hogy le­küzdjék a fogyatékosságokat. Sajnos, akadnak a művészet­nek olyan kontárai is, akik a nép seg' íse helyett szak­májukká kiáltják ki rendsze­rünk bemocskolását, hős né­pünk rágalmazását. Termé­szetesen, ilyen emberek ná­lunk kevesen vannak. Ezek egyáltalán nem képviselik al­kotó értelmiségünk érzéseit és gondolatait, amelyek elvá­laszthatatlanul egybekapcso­lódnak a néppel, a párttal. Ezeknek a kontároknak még a szocialista haza érdekei sem drágák, ami pedig minden szovjet ember számára szent dolog. Tökéletesen érthető, hogy a szovjet nép nem huny­hat szemet az ilyen emberek szégyenteljes tevékenysége fe­lett. Ügy bánik el velük, ahogy megérdemlik — hangoztatja a beszámoló. Hangsúlyozva a párt figyel­mét az értelmiség Igényei iránt, Leonyid Brezsnyev ki­jelentette, hogy az alkotó szervezetekben és intézmé­nyekben meg kell teremteni a művészi igényesség, az eiv- hűség és a néppel szembeni állampolgári felelősség légkö­rét. Beszámolójának befejező ré­szében Leonyid Brezsnyev foglalkozott az SZKP szere­pének növekedésével a szovjet társadalom életében, sorainak erősödésével, a tömegekhez fű­ződő kapcsolatainak szilárdu- lásával, munkája formálnak és módszereinek tökéletesítésével. Az SZKP Központi Bizott­ságának októberi pléoo- ma (1964) — jegyezte meg Brezsnyev — kifejezte a partnak azt a megmásíthatatlan akara­tát, hogy fejleszti és szi­gorú an betartja a párt­életnek és a vezetés elvei­nek lenini normáit. Az októberi plénum határo­zatai alapján a gazdasági és a nártélelben megszűntetik azokat a fogyatékosságokat és hibákat, amelyek kapcsolato­sak voltak a párt-, a tanácst- és a gazdasági szervek indo­kolatlan átszervezésével. A plénum pozitív erőként ha­tott a párt, a szocialista ál­lam, az egész szovjet, társada­lom életének és tevékenységé­nek minden területére. A ple­num ragyogó tanúbizonyság* volt a párt tömör összeforrott- ságának, egységének, politikai érettségének, ama képességé­nek, hogy bátran és határo­zottan el tudja hárítani mind­azt, ami gátolja haladásun­kat. Az SZKP-nak ma 12 mil­lió 471 ezer tagja és tac- jclöltje van (a beszámolá­si időszakban 2 millió 755 ezerrel emelkedett a lét­szám). Á párt minőségi összetétele jól tükrözi a régi cs a fiatal kommunisták társítását (a pártban a tagoknak több mint fele -10 évesnél fiatalabb). Ma minden belépővei szem­ben magas követelményeké.) támaszt az az óriási felelős­ség, amelyet a lenini párt visel a szovjet nép előtt. A tanácsok tevékenységé­nek megjavítását — hangzik a beszámoló — további demok­ratizálásuk alapján kell meg­valósítani. Javasoljuk, vezes­sék be, hogy a Miniszterta­nács beszámoljon a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán, a legfontosabb törvényjavaslatokat bocsássák össznépi vitára, a gazdasági, társadalmi, kulturális és ál­lamépítési kérdések zömét szintén vitassák meg a Leg­felsőbb Tanács ülésszakain. A párt, fejlesztve az állam- építés demokratikus elvét, ab­ból az elvből indul ki, hogy a szovjet szervek egész tevé­kenységének, az állampolgá­rok széleskörű alkotó részvé­telének az ország ügyeinek irányításában a . szocialista törvényesség legszigorúbb be­tartásán kell alapulnia —=• mondotta Brezsnyev. Brezsnyev jellemezte, ho­gyan gondoskodik az SZKP a Szovjetunió honvédelmének megszilárdításáról. Kijelentet­te: A gazdaság, a tudomány és a technika területén elért, sikerek lehetővé tették, hogy a hadsereget és a flottát a legmodernebb nukleáris raké­tafegyverekkel és a haditech­nika más, legújabb gyártmá­nyaival lássuk el. A szovjet fegyveres erők felszerelése megfelel a korszerű követelmények­nek, a fegyveres erők egy­re növekvő ütőképessége és tűzereje teljes mérték­ben elegendő ahhoz, hogy megsemmisítsünk bármi­lyen agresszort. Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió biztonsága meg­követeli a hadiipar további fejlesztését, a nukleáris ráké- tafegyver és a technika összes többi ágának további tökéle­tesítését. A szónok, miután aláhúzta a szovjet szakszervezetek nagy szerepét a kommunizmus épí­tése feladatainak megvalósítá­sában, megemlítette, hogy a szovjet társadalom aktív alkotóereje a Lenini Kom- szomol, amely 23 millió fiatalt tömörít és a szov­jet ifjúság vezetője. — mondotta —, hogy továbbra is érvényes a nemzetközi kom­munista mozgalomnak az a következtetése: meg lehet fékezni az ag­resszort, el lehet hárítani az új világháborút. De csak valamennyi békesze­rető erő aktivitása válthatja valóra ezt a lehetőséget; az elnyomó és az elnyo­mott, a gyarmatosító és a gyarmati uralom áldozata viszonyában nem alkal­mazzuk. Brezsnyev, miután foglalko­zott a Szovjetunió és egyes kapitalista országok közötti kapcsolatokkal, kitért a még megoldatlan, fontosabb nem­zetközi kérdésekre, Kijelentet­te. meg kell szüntetni a kül­földi liaditámaszpontokat idegen területeken, meg kell fékezni és meg kell szüntetni az imperialisták ál­tal kirobbantott fegyverkezési hajszát, gyakorlati lépéseket kell tenni az általános és tel­jes leszerelésért. Említést tett más szovjet békejavaslatok időszerűségéről; gyártása növekedési ütemének (43—46 százalék) lényeges közeledése jellemzi az 1968— 1970 közötti időszakra szóló új ötéves tervet Amint a felsorolt számada­tokból is kitűnik a párt a jövőben is a ne­hézipar elsődleges fejlesz­tésének, a termelőeszközö­ket gyártó népgazdasági ágak gyorsabb ütemű fej­lesztésének politikáját folytatja — mondotta a szónok, majd megállapította, hogy a szovjet ipar, műszaki fejlettségi szint­jét, a munkások és a szakem­berek képzettséget tekintve vi­lágviszonylatban is élre került; A mezőgazdaság fejlesztésé­ben továbbra is a szemester­mények hozamának növelése a legfőbb feladatunk. A mezőgazdaság termelő­erőinek fejlesztése megkö­veteli a falusi termelési vi­szonyok további tökélete­sítését. A sok éves tapasztalatok meg­győzően bebizonyították a társadalmi termelés mindkét szervezeti formájának —. a kolhozoknak és a szovhozok- nak — életképességét Ugyan­akkor azonban az utóbbi évek­ben kísérletek történtek rá, hogy indokolatlanul szov- hozzá szervezzenek át sok kol­hozt. Az 1965. márciusában tartott plénum kijavította ezeket a hibákat — állapította meg a szónok, majd felvetet­te azt a kérdést, nem kellene-e választott kolhoz-szövetkezeti szerveket létesíteni kerületi, területi, köztársasági és or­szágos szinten. Az irányítás­nak ez a demokratikus formá­ja lehetővé tenné, hogy alapo­sabban kihasználjuk a szövet­kezeti gazdálkodás előnyeit a mezőgazdasági termelés to­vábbi fejlesztése céljából — jelentette ki Bi'ezsnyev. Módosítások és kiegészítések a szervezeti szabályzatban Az ifjúság körében végzett eszmei nevelőmunkának meg­vannak a fogyatékosságai. — jegyzi meg beszámolójában Brezsnyev. — Egyes párt- és komszomolszervezetek időn­ként nem számolnak azzal, hogy az ifjak és a lányok mai nemzedéke nem járta meg a forradalmi harc és edzés azon kemény iskoláját, amely az idősebb nemzedéknek osztály­részül jutott. Egyes fiatalem­berek kívül akarnak maradni a jelenlegi életen, élősdi be­állítottságúak — mondotta, majd kijelentette: az égési: pártnak becsületbeli ügye, hogy a fiatalságot forradalmi korunkhoz méltóan nevelje. Az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára a kong­resszus elé terjesztett néhány módosítást és kiegészítést az SZKP szervezeti szabályzatá­hoz. E módosítások értelmében k szervezeti szabályzat kimon­daná. hogy a (Folytatás a 3. oliaXort)

Next

/
Oldalképek
Tartalom