Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-17 / 40. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAG Csütörtök, 1966. február ti. A ma^ar-íanzániai közös közlemény (Folytatás az 1. oldalról.) Hatlak és megállapodást írtak alá a műszaki-tudományos, valamint kulturális együttmű­ködésről. A két vezető február 15-én áz elnöki' palotában hivatalos tárgyalásiakat folytatott és vé­leményt cserélt a Magyar Népköztársaságot és a Tanzá­nia Egyesült Köztársaságot kölcsönösen érintő különböző kérdésekben. Megtárgyalásra kerültek a többi között a kul­turális, a műszaki-tudományos és gazdasági együttműködés, valamint a kereskedelemfej­lesztés kérdései. A magyar miniszterelnök és Nyerere elnök újólag hangsú­lyozta annak szükségességét, hogy a Magyarország és Tan­zánia közötti kereskedelmet a fennálló kereskedelmi egyez­mény' keretei, között növelni kell. Ennek érdekében a kö­zeljövőben a magyar fél szak­delegációt küld Tanzániába. Abban is . megállapodtak, Hogy megfelelő előkészítés alapján érvénybe léptetik a műszaki-tudományos, vala­mint a kulturális együttműkö­désről szóló megállapodásokat, amelyeket a mostani látogatás során írtak alá. Ezzel kapcso­latban a magyar fél kifejezte készségét, hogy tanzániai ál­lampolgárokat tudományos, műszaki és kulturális képzés­ben részesít. .1 , A tárgyaló felek újólag hangsúlyozták, hogy támogat­ják az Egyesült Nemzetek Szervezetét és az ENSZ alap­okmányában lefektetett célo­kat és elveket. Teljesen egyet­értenek abban, hogy meg kell erősíteni az Egyesült Nemze­tek Szervezetét és azt gyak­rabban kell felhasználni a mai nemzetközi problémák megol­dására. A két fél különösen fontosnak tekinti, hogy a nem­zetközi vitákat békés úton kell megoldani. Ennek megfelelő­en az India és Pakisztán kö­zötti taskenti megállapodást kiváló eredményként értékelik. A különböző társadalmi rend­szerű országok kapcsolatai te­kintetében Kállai Gyula mi­niszterelnök és Nyerere elnök újólag kifejezték a békés egy­más mellett élés elveibe ve­tett bizalmukat. A felek további véleményt cseréltek a különböző nemzet­közi kérdésekről is. A rhodé- siai és a vietnami válság be­ható elemzése után nézetazo­nosságukat nyilvánították mindkét kérdésben. Elítélték a rhodesiai fajüldöző, fehér kisebbségi Smith-kormány ha­talomátvételét és hangsúlyoz­ták a brit kormány felelőssé­gét az ott kialakult helyzetért. A vietnami válságot illető­en a felek sajnálkozásukat fe­jezték ki, hogy a karácsonyi és újévi tűzszünet után felújul­tak a bombázások és fólytató- dik a katonai konfliktus. Mindkét fél egyetértett abban, hogy a bombázásokat azonnal abba kell hagyni és a problé­mát a vietnami nép kívánsága és érdekei alapján az 1954. évi genfi megállapodással össz­hangban kell megoldani. Nyerere elnök és Kállai mi­niszterelnök véleményt cse­rélt az afrikai dekolonizációs folyamatról és elsősorban Dél- Afrika, valamint a portugál gyarmatok helyzetéről. Felhív­ják a gyarmatosító hatalma­kat az Egyesült Nemzetek Szervezete határozatának vég­rehajtására és ismételten ki­nyilvánítják eltökéltségüket, hogy támogatják valamennyi elnyomott népnek a gyarma­tosítás, az apartheid és a társadalmi megkülönböztetés elleni harcát. Látogatásának végén a magyar miniszterelnök meg­köszönte Tanzánia kormányá­nak és népének azt a meleg és baráti fogadtatást, amelyben kíséretével együtt részesült, és a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, va­lamint a kormány nevében meghívta Nyerere elnököt, hogy tegyen hivatalos látoga­tást Magyarországon mind­két ország szempontjából egy­aránt megfelelő időpontban. Nyerere elnök a meghívást el­fogadta. Dar-es-Salaam, 19G6. febr. 15. Kállai Gyula, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke R. M. Kawawa Tanzánia Egyesült Köztársaság második alelnöke Nem felelős az Indonéz KP az október 1-i eseményekért Az Indonéz Kommunista Párt néhány vezetőjének, il­letve tagjának perét tárgyaló rendkívüli katonai bíróság kedd esti ülésén Njono. az IKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja ismét visszautasította, hogy a párt lenne a fe­lelős az október I-i eseményekért. A traktorok, az ekék, a vclöqőpclt többsébe már munkára kész Mis*© várnak a késlekedők?! Njono kijelentette: Aidit, az IKP elnöke figyelmeztette Sukamo elnököt a tá­bornokok tanácsa tervezett puccskísérletére, azt azonban nem tudja, hogyan reagált e bejelentésre az elnök. A Reuter jólértesült forrá­sokra hivatkozva közli, hogy a szerdai napon Projitno, az IKP egyik funkcionáriusa, ta­núvallomása során megerősí­tette a Njono által mondotta­kat. A bírósági' tárgyalást ma folytatják. Azzal összefüggésben, hogy a dj akartai rendkívüli kato­nai (bíróság a politikai terror és a kommun ista ellenes hisz­téria légkörében megkezdte az IKP vezetői elleni pert. a Pravda szerkesztőségi cikk­ben hangoztatja: a hivatalos indonéz közleményekből kitű­nik, hogy a szeptember 30-a mozgalomban csak nagyon kisszámú csoportok vettek részt, következésképp a kom­munisták, valamint más de­mokratikus és haladó szerve­zeteit széles tömegeinek ezzel a mozgalommal nem ' volt semmi kapcsolatuk. A február az idén szokat­lanul korán „kicsalta” a trak­torokat és a traktorosokat kényszerű téli re j lékükből. Nem tudni pontosan, meddig tart, végleges miracle a kel­lemes, meglepetésszerűen jött tavasz, egy azonban bizonyos, hogy mindenként jó szolgá­latot tesz. Mindenkinek, de elsősorban a mezőgazdaság­nak. „Mintha megérezte vol­na, hogy az őszön sok szán- tanivaló maradt tavaszra”, mondogatják a termelőszövet­kezetekben. S ha lesz is még néhány, amolyan futó téli nap, az enyhe február min­denként jó szolgálatot tett. Napok óta népes a határ. Igaz, itt-ott a hirtelen olvadás miatt összegyűlt belvíz elve­zetése ad. munkát, számos helyen azonban már a trak­toroké, az ekéké a szó. S egyre fogy a korai ősz, a ko­rai tél miatt alaposan meg­késett tennivaló. „Szerenrs^rs jobban felkészültünk!“ A váratlanul kedvezőre fordult időjárás persze nem egyedüli feltétele a munká­nak. A korábbi munkához üzembiztos génekre van szük­ség. Az elmúlt nyár és ősz kedvezőtlen körülményei mi­att, bizony, nagyon sok trak­tor és munkagép javításra szorult. Az átlagosnál, a ter­vezettnél jóval több munka várt a szerelőkre, elsősorban a gépjavító állomások műhe­lyeire, szakembereire. Dicsé­retükre legyen mondva, an­nak ellenére, hogy még csak február közepét írjuk, több erő- és munkagép áll „beve­tésre” készen, mint az elmúlt évek hasonló időszakában. Mintha megérezték volna a megyei igazgatóságon, és a javító állomásokon, hogy az idén korábban érkezik a ta­vasz. Persze, a valóságban nem a megérzés, hanem na­gyon is tervszerű előkészítés következménye ez a gyor­sabb, sikeresebb munka. Bár ördögh József, a gépállomá­sok megyei igazgatóságának főmérnöke is így fogalmazza, meg először: — Szerencsére sikerült jobban felkészülnünk a téli javításokra, mint korábban. — Azonban a részletezésnél kiderül, hogy nem a szeren­csén múlt a felkészülés sem. — Elsősorban, mert láttuk, tapasztaltuk, hogy a tél fo­lyamán több lesz a javítani­való, mint általában.' jó elő­re gondoskodtunk róla: lehe­tőleg minél több alkatrész kerüljön a javító állomások raktáraiba. Másodsorban, mert az állomások vezetőivel, mérnökeivel egyetemben úgy határoztunk, hogy szorosabb kapcsolatot kell. tartanunk a termelőszövetkezetekkel, s így minél reálisabban fel­mérnünk, milyen javításokra, megrendelésekre kell számí­tanunk. Mindenekelőtt a megyei igazgatóságon is ezzel magya­rázzák, a szerelők valóban odaadó munkáján kívül, hogy mind decemberben, mind ja­nuárban sikerült „tartani” a havi ütemtervet. Sőt, bár egy-egy helyen volt elmara­dás, — januárban például többet végeztele, mint tervez­ték. ElsondoUfOzIaló késlekedés — Nemcsak a traktorok Javításával haladunk korábbi elképzelésünk ' szerint — mondják a megyei igazgató­ság szakemberei — hanem a termelőszövetkezetek is időben beszállították a hibás munkagépeket, elsősorban az ekéket, a vetőgépeket, a mű­trágyaszórókat. így azután a legtöbb i termelőszövetkezet­ben, ha szükséges, akár már holnap is dolgozhatnak, vet­De Gaulle a Ben Barlía-ügyről De Gaulle ismét fogadta Robert államügyészt, hogy tájékozódjék a nyomozás eredményéről. A köztársasá­gi elnök hétfői sajtóértekez­letén a Ben Barka-ügyről is beszélni fog. A Svéd Kommunista Párt és az Izlandi Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottságá­nak meghívására dr. Korom Mihálynak, a Magyar Szocia­Magyar pártkiildöltség utazóit Svédországba és !z!andba lista Munkáspárt Központi Bizottsága titkárának vezeté­sével szerdán pártküldöttség utazott Svédországba és Iz- landba. hetnek. Sajnos, még TOanaü kivételes körzetek, s es az, ami elgondolkoztató. Az igazgatóságon sem ba- merik még pontosan a jekMV ség okát, azonban tény, hogy a Putnoki és a Szendröi Gép­javító Állomás nem teljesí­tette januári tervét. S nem alkatrészhiány, még csak nem is a szerelők lassú, tervsze­rűtlen munkája miatt, hanem azért mert a termo! '«szövet­kezetek nem szállították be o javításra kijelölt, jó előre jelzett gépeket. Igaz, Január elején a hófúvások, a hóaka­dályok járhatatlanná tették az utakat, azonban ez csak. néhány napig tartott PecKg nem közömbös, hogy koráb­ban, vagy később kezdhetnek munkához, hiszen mind Put­ri ok, mind Szendrő környé­kén jelentős terület maradt ősszel szántaöanul. A tények alapján azt lehetne monda­ni, hogy a tértnél őszövetkeze­tek hibáztat hatók, mert kés­lekednek a gépek szállításá­val, azonban a gépállomások' megyei igazgatóságán önkriti­kusan megjegyzik: — Lehet, hogy a Javító ál­lomások vezetői, szakemberei nem keresik fel rendszeresen a termelőszövetkezeteket — S már mondják is: — Ezt per­sze megnézzük, és mindent megteszünk, hogy az elkövet­kezendő napokban gyorsab­ban dolgozzanak. Mert sze­retnénk, ha a február még eredményesebb hónap lenne, mint a január volt. Ez külö­nösen szükséges, ha valóban tartóssá válik a tavaszias idő­járás. Alkatrészben nincs ielenlosebb hiány S az időjárás valószínűleg gyorsabb cselekvésre készteti a késedelmeskedő termelő­szövetkezeteket is. Szerencsé­re, alkatrészeikben sincs Je­lentősebb hiány. (Kivéve a magyar gyártmányú U 29-as erőgépet.) Ez persze annak is köszönhető, hogy igen sok alkatrészt sikeresen újítanak fel a gépjavító állomások, no, meg az üzemek, a munkások is sokat segítenek. így, ha a néhány indoko­latlan késlekedést nem szá­mítjuk, illetve, ha azok meg­szűnnek, minden lehetőség megvan rá hogy bármilyen korán jön is a tavasz, a gé­pek dolgozhatnak! Barcsa Sándor fájdalom, amift nem érzihuk lennek érzem magam, sőt, olykor haszontalannak. A bőr nem érzi a selymességet, a hideget, a meleget, — rok­kant, béna az ujj, elsalnyul rajta a derma. Megloptam magam mindörökre sok-sok érzéssel. Nem érinthetem meg észrevétlenül a fiamat, nem nyújthatom neki job­bom legkisebb ujjút, pedig ők hasonlóak egymáshoz. Nem nyújthatom, mert a kisujj te­hetetlen, nem kapaszkodik a nekem nyújtott parányi kéz köré. Bénán, idegenül csüng társával, a gyűrűs újammal. Néha jelzik már az idő vál­tozásai. — A két béna ujjam* szegények! Sajog, zsibog — nem, ez még nem fájdalom. Nem ez a fájdalom. Ősi hi­temnek nem tudok hódolni, el- gyámolodtam, meglopattam —* magam által önmagam. Hely­rehozni? Reménytelennek lát­szik. Elfelejteni pedig lehetet­len. Lehetetlen.'hiszen nem pusz­tán két ujjat, de ma is, em­beri testeket roncsolnak szét bombákkal és fegyverekkel a világban. S egy ember ezret lop meg az élettől, a testvér­től, az apától, kéztől, kartól* lábtól, s még mi mindentől... Fájdalmat okoznak, amit nem érzünk hasító fájdalommal — de éppen ezért, a legnagyobb fájdalmakat éljük át. «• nmagunk, és az cm- /ff'% bér történetének le?«- £r nagyobb szégyeneit viseljük bélyegként a fájdalmak nyomán. Baráth Lajos véremtől sem. nem csalat­kozhatott senki bátorságom­ban sem, önmagámmal együtt — s amikor az orvos összevarrta a sebet, csak a gyógyszerek szaga rémitett. Még nem tudtam, mit tet­tem! seb nem volt mély, 4 de inat vágott. Külö­nös, fontos inat, mert amikor a seb behe­gedt, s csak egy keskeny, fe­hér forradás jelezte elvakult- ságomat, tettemet, nem moz­dult gyűrűsujjam sem. Hiá­ba parancsoltam az idegek révén — nem volt egészsé­ges az ín, hogy a karbuszokat munkára ösztönözze. Izülése­ket csak a másik kéz segítsé­gével erőszakolhattam ki ez­után két ujjaniból, s kiesik belőle a kalapács, a véső, a kés •— és a toll is nehéz, sza­bálytalan betűket ró a fehér lapra. ösztönzöm magam megfeszítésig, hogy mind az öt ujj ölelje át a puha agyag­tömeget. Csak három enge­delmeskedik. Középu Íjam­mal segítek a gyámoltalan kettőnek, ha ökölbe akarom szorítani jobbomat haragom­ban — kipattan és mereven, bénán rámutatnak a világra 1 már az első mozdulatra is. 1 Hogyan védjem -magam? — - jut eszembe. Gyámoltalan va- i gvok. Miként formázzam az < ngvngot? — nem érzem pu­haságát, engedelmességét. Becsapottnak érzem magam. Emelnék terhet, kubikot. vagy ládát. Flgvengül hamar három n i iám, hiszen két test- . vére bénán, s fáiéul másán csüng a semmibe. Tchetct­csodabogár. Akkor még nem tudtam, hogy mindehhez szükséges az ujjak és a csuk­lók harmonikus artikulációja. Mert minden ízülésnek fon­tos szerepe van. Még kisújjani­nak is szerep jut: éppen az­zal, hogy leheletnyi finom­sággal tartja a büröksz/trat. Minden csontdarab illeszke­dése, az idegek valahány utasítása fontos volt: sikert vagy sikertelenséget jelentett. A nervuszt megfeszített kon­centrálásra kényszerítette az alkotási szándék, és már azt sem tudom, hogy e. feszült idegállapotot az elkészült „mű” gyönyörűsége oldotla-e fel, vagy mindmáig úgy ma­radtam, ebben a kényszeredett, serkentő koncentrációban: láz­ban — a munka lázában. És egyszer, hetvenkedő fia­talon kést emeltem magamra. Játékból, dühödt kivagyiság­ból belevágtam az éles. hideg acélt a jobb kezem kisújjába. Mutatni akartam, hogy bátor vagyok, hogy nem riadok meg a kibuggyanó vértől, sem n fájdalom nem riaszt cl — megtettem. Sok minden bán- nivaló akad az ember életé­ben t— nekem ez lesz a legna­gyobb, talán halálomig. Egyszerű mozdulat volt. Az agy elvétett utasítása a bal kéznek, a marokra fogott te­nyérnek, Inaknak, idegeknek, csontoknak, mind a nyolcnak — és azok cselekedtek ... Fáj­dalmat nem éreztem, nem szédültem meg kibuggyanó toztatott. Kezemmel akartam tenni. ezem munkáját — és BjA mások keze munkáját «T& is — milliószorta na- w gyobb szenvedéllyel szerettem, s becsültem, mint minden mást. Van abban va­lami lenyűgöző, hogy tíz ujj úgy mozdítja a szerszámot, olyan erővel, irányban, ami­lyen formát, mélyedést, vá­gást, rovátkát, fugát és erei­két, tükörsimaságot vagy ér­det az emberi agy beleálmod a fába, az agyagba, a fémda­rabba, a szövetbe, a bőrbe. Még a kisújjban is elgyönyör- lcödtem: mily gondos szorga­lommal tartotta a bürökszá­rat, amíg a kést. jobb kezem hüvelyk-, mutató- és középső ujja irányította, ösztökélte, és óvta is egyszersmind gyű­rűsujjamat — tenni, teremteni, amit elképzeltem. Nem lehe­tett hiba egyetlen mozdulat­ban sem, hiszen nem hibáz­hattam el egyetlen vágást sem. Kézfejem mind a nyolc tő- csorítja csak annyi erőt vitt át az idegek és az inak uta­sítására és irányítására a késnyélre, amennyi szükségel­tetett. Mily együttes volt min­den különálló csont és ideg, hogy’ igyekezett'ezt az össz­hangot fenntartani az oszlu- nátum, és az oszhanátum, a major és a minor. Számat is ellátottam gyönyörömben, amint lassan kiformálódott a síp, vagy a gerely, a madár­etető, vagy a repülőnek szánt » ülönös, bálványimádó | ISA őseimtől örökölt ösztö- » on nők dolgoznak ben­• ^ nem: szeretem a fá­! bői faragott szobrocskákat • megcsodálni, dédelgetni, éle- J tét képzelni beléjük. S szere­ltem a puha agyagot gyúrni, [sodorni, alakba kényszeríteni !— bar tudom, semmi tehetsé­gem hozzá, hogy egyszer is [művészet kerekedjék kedvte­lesemből, szenvedélyem nyo- [mán. Hiszen iskolás korom­ban ugyanazzal a lelkese­• déssel farigcsáltam kicsiny [ székeket, szekrényeket, asz­talkákat, repülőgépet s még [ ezer mást. És még szerettem az • ollót és a tűt, beléje fűzött •cérnával, a körbe nyírt s ösz- [szevarrt formákat; a magam • pénzén vettem az első — s [talán utolsó — kesztyűmet is, >mert a vasúti töltést kísérő [ trrakadámon fagyokban is öt | kilométert gyalogoltam az is­• kóláig, s a kesztyűt magamnak | szabtam-varrtam. Kellett a • kezet, az arcot, a fület véde- ’ni a hidegtől. Később szoktam’ hozzá a hidegekhez. Szabó, majd asztalos szerettem volna lenni, vésni, faragni, szabni — ó, nem volt ennél csodálatosabb gyermckálmomban. Később megrontottak a könyvel;, és in­diánok közé vágytam, Verne révén pedig a Holdra, dán par­tokra, ahol Hamlet élt és meg­halt —, de mindezek ábrán­dok voltak, álmaim mögött is tudtam ezt. Szenvedélyemen ez sem vál­/ Nem ritka jelenség, hogy a miskolci Bajcsy-Zsilinszky ut­cának a Kun Béla utcától az • Augusztus 20. strandfürdőig terjedő szakaszán a gépjármű­• vek 90 kilométeres sebességgel közlekednek. Némely vezető versenypályának képzeli ezt s területet, és semmibe veszi a KRESZ által előírt utasításo-i ■ kát. A selyemreti toronyházak-] nál/ levő kereszteződésben az * iskolás gyerekek százai közle-' kednek. Hajmeresztő nézni,, hogy az apróságok milyen' ijedten bukdácsolnak keresztül! a járművek forgatagán. Példa-' ul a minap is úgy „repesztett” J köztük egy dömperes, hogy < még a járda .szélén állókat is] leszórta sóderral. A figyelmez-i tető tábla messziről látható,! hogy ift iskolás gyerekek köz-< lékednek, lassítani kell, de jó- J formán senki se veszi fi gye- * lembe. A környékbeli .szülök! szorongva, 'aggódra engedik* útjukra gyermekeiket, és lé- J lelmük nem _ alaptalan. Sok ! esetben csak a szerencsés vé-' letlennek' köszönhető, hogy l nem történik végzetes baleset.« A, Selyemréten lakó sok-sok J <----------------- < * E llimiví i E,scher Károly ; Íoíonní vész I Életének 76. évében, súlyos» betegség után szerdán elhunyt® Escher Károly fotóművész, aj Magyar Népköztársaság érdé-« mcs művésze, a magyar foto-» zás doyenje. Személyében aj Magyar Fotóművészek Szövet-J sége egyik alapítóját, a Kép-J zőművészeti Alap pedig tévé-« kény munkását, nagytudású, tagját veszítette el. * család nyugalmát szolgálná, ha az illetékesek figyelmeztetnék a gyerekek biztonságát veszé­lyeztető „autós versenyzőket" a KRESZ előírásaira. A selyemréti szülők nevében: Nagy György Figyelmeztessék a veszélyes 99versenyzőket66

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom