Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-13 / 37. szám

Vasárnap, 1966. február 13. ESZAKMAGYARORSZÄG 9 Borsodi Candide avagy az Optimizmus A legnagyobb ajándékról — Mí az, Candide, nincs új naptára? • — Valóban nincs. Tavaly vettem egyet 1965-rc, aztán kaptam is egyet ajándékba. Az idén nem vettem, gondoltam, úgy is ka­pok. Hát nem kaptam. — tálszik. — Miért? — Mert az ajándékozások ideje letelt. Maga mégis az ajándékokról akar beszélni. — De nem az időszaki ajándékokról. Egy állandóról. — Olyan is van? — Erre volna a legnagyobb szükség. — Tudja, hogy nem szeretem az ilyen szuperlativuszokat. — De bizonyos viszonylatokban el kell fogadnia. Tehát a legnagyobb ajándékról akarok magával beszélni. — Most ne akarjon, nincs pénzem. — Nem kell pénz hozzá. — Az valami smucig dolog lehet. — Nem smucig. Mondtam, hogy a l c g- nagyobb. — Mondja már ki! — Tud figyelni? — Attól függ. kire. — Látja, erről van szó. A legnagyobb ajándék, hogy tudjunk embertársainkra fi­gyelni. — Érdekes. De majdnem lehetetlen. — Miért? — Mert megvan nekem a gondom. Még a másokéra is figyeljek? — A lehető legtöbbször. Nézze, a múltkor orvosnál voltam. Elmondtam neki, hogy ét­vágytalan vagyok, néha szédülök is, reggel elég kábán ébredek. —- Es mit csinált az orvos? — Kopogtatott, vérnyomást mért, s elkül­dött ÉKG-ra. — Es ez magának nem elég? — De. Csak éppen nem figyelt rám. — Nézze, maga túl érzékeny. Nem az a fontos, hogy a maga szubjektív érzéseit az orvos meghallgassa, hanem hogy meggyó­gyítsa. — De én job' an meggyógyulok, ha meg­hallgatnak, mintha mindenféle elektródot csavargatnak a karomra, lábamra. — Az kell a diagnózishoz. — Pszichikai diagnózis nincs? — Van. De akkor pszichiáterhez menjen. — De nemcsak az orvossal jártam így. Mesélem a barátomnak, milyen érdekes Ko­lozsvári Grandpierre Emil új regénye, s ö 'azt kérdi: mennyi zsírt adott a hízó? — Van, aki hízóban gondolkozik, van aki regényekben. — Persze. Az is kell, sót nagyon. De nemcsak az. Hát mindig csak a hízóról fo­gunk beszélni? — Nézze, legyen türelmes. Az emberek­nek megvan a napi gondjuk, persze, hogy arról beszélnek, nem a maga elvont regény- témáiról. — De ezek a regénytémák nem elvontak. Rólunk szól a mese, mint ahogy Acsopus mondta. — Azt még nem veszik észre általában. A betűnek nincs olyan bűvös hatása, mint ahogy azt a maga apukája, Voltaire is kép­zelte. — A képnek sem? — Milyen képnek? — Hál a mai képzőművészet alkotásai­nak. — Annak sincs egyértelmű hatása: Van, aki allergiás a modern festészettel szemben. Kiütéseket kap tőle, mint nagyanyáink a petúniától. — Es ez viszket is? — De még mennyire. Olyan dühös vaka­rózások támadnak cgy-egy mai képzőművé­szeti alkotás körül, hogy néha egy egész város twistclni látszik tőle. — A hódmezővásárhelyi szoborra gondol? A Szántó Kovács kubikos szobrára? — Arra is. Meg sok másra. Mit gondol, a művésznek nem esett rosszul, hogy őrá se úgy figyeltek, ahogy akarta, nem értették meg? — De akkor miért alkotta? A műalkotás­nak ma a tömegekhez kell szólnia. — Vagy a tömegeket kell kifejeznie. S ha a művész ezt újszerű eszközökkel teszi, ki­fejezi a tömegek érzését, világát, de azok még nem ismerik fel ezeket az újszerű esz­közökét? , — Most kezdem már érteni. Azért kassza­darab a Lili bárónő, a Viktória, mert ott nem kell az „újszerűn” fejet törni. — Valahogy így van. De a fiatalokat már nem elégíti ki. — Es mi az, ami a fiatalokat kielégíti? — Ezen sokan törik a fejüket. Maguk a fiatalok is. A tévében is új és új formákon, megoldásokon törik a fejüket. Az útkeresés helyes, csak a mozdulatlan merevség nem jó. — Akkor milyennek kellene lennie .,an­nak az új műfajnak”, ami mindenkihez szól? — Ha van egyáltalán ilyen, azt valóban a szinház körül, vagy általában a „meg­jelenítés” (tévé, film) műfajában kell ke­resni. — És mi lesz, ha nem egyértelműen' értik ezeket a műfajokat? — Kérdésre kérdéssel válaszolok. Magá­nak tetszene, ha a Széchenyi utcán csupa húszéves, csinos, szőke nő szaladgálna? — De még mennyire! — Várjon csak. Már látom, hogy egyszer bemenekülnc a presszóba, és a fejet fogva panaszkodna nekem: rémes. Mintha szala­gon gyártották volna őket. Mind egyforma szőke, egyforma pisze, egyformán beszél, egyformán nevet, egyformán... — Ne folytassa. — Meggyőződött róla. hogy a túlzott egy­formaság milyen kétségbeejtően unalmas. — De talán jobban megértenénk egymást? — Talán a nyúl érti a mókust? Vagy a lepke a vakondot, vagy a csiga az osztrigát? Pedig még csak azt sem mondtam, hogy az oroszlán a bárányt. — Mit akar ezekkel az állattani példák­kal? — Nagy olt sincs egyformaság. A termé­szet hallatlan bőségben hozza létre a sok­féleséget. — Hát akkor nem tudunk megegyezni. — Hogy-hogy? — Ilyen tarka-barka összevisszaságban soha nem fogunk tudni egymásra figyelni. — Téved. A sokféleség még nem össze­visszaság. Törvényszerűség is van. — Es gondolja: vannak olyan egyértelmű törvények, amelyek a természetben és az emberek viszonylataiban is hatnak? — Bizonyára. De én nem vagyok ilyen okos. Én csak azt mondom: figyelmes- nek kell lenni. Az a régi jó kifejezés, ami kihalófélben van. — Nem elég magának, hogy azt mondjuk valakiről: nagyon „rendes ember”? — Nem. Inkább gyüjteném. hobbyként a FIGYELMES EMBEREKET. Olyan figyel­mes. — Mit jelent ez? — Tud figyelni a másikra. — Es ez a legnagyobb ajándék? — Ez! TÁfRAY barna 4 miniszternek nincs íicko ti ti It frakkja 1 rjunk önmagunkról. — Ki érdekes való­ban? Ezzel a cím­mel közöl fényképeket a nyugatnémet Quick című ké­peslap, és először is Lübke nyugatnémet köztársasági elnök képét közli. Aztán megjegyzi, hogy az államfő­ről alkotott vélemény még nem egységes. Vajon miért? Talán azért, mert éppen most leplezték le az NDK- ban az elnök úr náci múlt­ját? Talán azért, mert Albert Norden professzor mondta el ezt a róla megcáfolhatatlan adatokkal? A Quick mindezt elintézi azzal, hogy a „vélemény nem egységes.” Sokkal egységesebb vi­szont a vélemény Holzschu- her bárónőről, a szép Rená­táról. akit ezzel a sokatmon­dó címmel mutat'be a lap: Hogyan lehet sikere valaki­nek a partyn? Aki nem tudná, a party előkelőségek összejövetelét jelenti a nyugati világban. Olyan összejöveteleket érte­nek ezen, amelyeken a báró­nő például Thum-Taxis her­ceggel találkozik, vagy Pappa konzul úrral, a bécsi millio­mossal. Mégpedig olyan mé­lyen dekoltált hátú estélyi ruhában, amely semmit sem takar el belőle, amíg csak a kép mutatja. És elég sokáig mutatja. A bárónő valóban „érde­keset” mesél ezekről a par- tykról. Elmondja például azt is, hogy élete legmulatságo­sabb partyja az volt Firen­zében, amikor többek között öt is bedobták szép estélyi ruhájában a társaság férfi tagjai a házigazda elegáns úszómedencéjébe. '„Azt ín- szem, ez érdekesebb volt tzz urak, mint a hölgyek szá­mára” — csevegte a szép Re­náta — „mert hát a vizes ruha olyan volt, mintha a bőrünket fogták volna, és ez, úgy látszik, tetszett nekikP, M ég szerencse, hogy a bárónő mélyen dc- koltált estélyi ruhája nem sokat fedett, így csak a bőre lett vizes a legtöbb helyen. Persze nem mindenki sze­reti az ilyen vidám partykat annyira, mint a bárónő. Egy nyugatnémet minisz­ter például nem szereti. Ezt meg is mondta kere­ken a lap munkatársának. Lehet, hogy talán azért; mert ő nem hordhat olyan mélyen dekoltált frakkot; mint a bárónő. (máié) A KGST személy autó iparáról A modern életforma egyik legjellegzete­sebb jelensége a gépkocsi. Het- venhetedik születésnapján kö­zel 150 millió darab rója a vi­lág országútjalt. és autó nélkül ma szinte az élet is elképzel­hetetlen. Terhet. embereket szállít, összeköti a kilométerek sok ezres távolságait, eldugott helyeket kapcsol be a társadal­mi élet lüktetésébe. És még kö­zelébe se értünk a gépkocsi el­terjedésének. telítettségi ál­lapotának, hiszen a föld há- rommilliárd lakosára jutó, nem is egészen 150 millió személy­kocsi elenyészően csekély szá­zalékos arányt jelez. Pedig még tekintetbe kell vennünk, hogy az évszázad végére mintegy megkétszereződik az emberiség lélekszámn. Így a világ autó- termelése szinte korlátok nél­küli iparággá lett, és emberek millióinak vált kenyéradó gaz­dájává. Az utóbbi évek autótermelé­si világstatisztikáinak legfigye­lemreméltóbb jellemzője az európai gépjárműgyártás elő­retörése és egyenletes fejlődé­se. Ezen belül is a legmagasabb fejlődési arányszámok a szo­cialista országok immár kifej­lődött, és izmos autóiparát jel­zik, melynek termékei egyenlő versenytársakként jelennek meg a legfejlettebb autógyár­tással rendelkező kapitalista or­szágok autópiacain is. A KGST autóiparának jellemzője az egyszerűségre és a praktikum­ra való törekvés. E célok meg­valósításának biztosítására lét­rehozták a KGST Gépipari Ál­landó Bizottságának hetes szá­mú Autóipari Szekcióját, mely a szocialista országok autóter­melésének összehangolásával, a típusszámok csökkentésével máris megemelte az egyes gyá­rak termelékenységét. Az elő­állító és kooperáló üzemek kö­zötti szorosabb tervezői és gaz­dasági együttműködés lehető­vé tette az olcsóbb és eredmé­nyesebb technológiai eljárások munkamegosztásos kidolgozá­sát és bevezetését, valamint az üzemek gyors és olcsó felszer- számozását. E e ti mai Gyakorlati lé­Ij-K ti UHU nyel. A ter_ vek azonban még messzebbre vezetnek. Még 1963-ban egv autótervező mérnökökből álló kollektíva kidolgozta a szocia­lista államok gépkocsi-gyártó ipara egységesítésének menet­rendjét és teljes típusprogram­ját. Ez arra a meggondolásra épült fel. hogy egységesített alkatrészekből és fődarabokból kell felépíteni a szerkezetileg egyébként egymástól eltérő ko­csitípusokat. és így — az előál­lítási költségek erős leszorítá­sa mellett — 600 kem-es kis­kocsitól a nagy, reprezentációs gépkocsik g öt kategóriában kell hatalmas szériákat kibo­csátani. Ez az avatatlanoknak első pillantásra uniformizálás­nak tűnő terv valójában a vá­laszték megsokszorozódását fogja jelenteni, amire igen jó példa a British Motor Corpo­ration gyártásrendszer-politi- kája. A BMC Anglia legna­gyobb autószindikátusa, mely magában foglalja az ' Austin, Morris. MG, Riley, Wolseley, Van den Plas személyautó- gyárakat. Ezek saját emblémá­jukkal márkázott, de lényegé­ben azonos kocsikat állítanak elő valamennyi kategóriában, melyek egymástól csupán ap­róságokban, esetleges luxusfel- szerelésükben különböznek. Így a szindikátushoz tartozó üzemek gyártási és eladási sta­tisztikái rohamos emelkedést mutatnak. Az ilyen nagyszériás előállí­tás lényege természetszerűleg a jól eltalált alaptípus. Ennek megalkotásánál számtalan, egymástól sok esetben lényege­sen eltérő követelményt kell tekintetbe venni. És hogy még­is van sikeres megoldási mód, illetve lehetőség, arra igen jó példa az NDK-ban előállított, és ma világszerte ismert és nagyrabecsült Wartburg kocsi. A kétütemű, háromhengeres, igénytelen motort keretalvázba építették, és minden módosítás nélkül, 11 karosszéria változat­tal hozzák forgalomba, kétülé­ses, nyitott sportcabriótél az áruszállító változatig. úon pedig SS““ » KGST személyautó-iparát gép­osztályonként. A legkisebb kategóriát a 600 kem-es elsőkerék-mégha jthsos, NDK-beli Trabantok képvise­lik. Kétütemű, kéthengeres, léghűtéses motorjuk jelenleg 23 lóerőt teljesít. Tartós és Igénytelen szerkezetüket kör-y- nyen javítható és szerelhető műanyag karosszéria burkolja. Négy személy részére kényel­mes utazást és tág poegyász- teret biztosít­Syrena: 750 kcm-cs két-, il­letve 1000 kem-es háromhenge­res. vízhűtéses kétütemű mo­torral szerelt, strapabíró len- gyei kiskocsi, negyezemclyes kivitelben. Jói gyorsul és az igen tekintélyes 125 km,órád végsebességet is eléri. Zaporozsec: 750 és 850, majd 996 kem-es. V—J hengeres lég-; hűtéses motorral bemutatott; farmotoros, négyszemélyes szovjet kiskocsi. Konstrukciós érdekességeiről e sorok írójá­nak is módja volt meggyőződ­ni tavaly, az első Magyar- országra került bemutató da­rab kipróbálása során. Külön érdekessége az utastér fűtőbe­rendezése, mely a motor álló- helyzetében is korlátlan ideig működtethető. Skoda: az 1000 kcm-eS MB jelzésű, négyajtós, farmotorod a KGST típuscsaládjának egyik legfiatalabb tagja. Európa- szerte nagy feltűnést keltett modern vonalával és megoldá­saival, — újabb elismerési szerzett nagy múltú gyáránál?. Felváltotta az Octávia típus-, családot. Wartburg: az 1000 Jaan-cs közismert, gyors kiskocsi ép­pen a közelmúltban eseti át felfrissítésen. Mind a négy ke­rekénél korszerű spirálrugózást és az eddiginél kisebb átmérő­jű, 13 colos kerekeket kapott. Moszkvics: a KGST autóipa­rának legjelentősebb produk­tuma. Űj, 408-as jelzésű, 55 ló­erős típusa küllemében is a leg­modernebb irányzatokat tük­rözi. Előállító üzeme a Moszk­vai Kisautógyár Belgiumban is rendelkezik összeszerelő üzem­mel. A nyugati piacokon Scal- dia néven hozzák forgrlmnba, kívánságra 1621 kcm-cs ngol Perkins-Diescl motorral is sze­relik. Warszava: az 1949-ben meg­jelent szovjet Pobeda lengyel licensz változata, melyet az idők folyamán szisztematiku­san modernizáltak. 1964-ben felülszelepelt, nagy teljesítmé­nyű motorral és pannrámikuá hátsó ablakkal is ellátták. Volga: legújabb változata 90 lóerős az igen népszerű és jó menettulajdonságokkal bíró szovjet középkocsinak. Kíván­ságra automatikus sebességvál­tóval és Rover gyártmányú Diesel-motorral is szállítják. Tatra 603/2: az automobiliz­mus gyermekkoréiban létrejött világhírű, csehszlovák gyén-kü­lönleges, V—8 hengeres, két és fél literes, léghűtéses, farmoto­rosa. Jellegénél fogva a vilá­gon úgyszólván egyedülálló úttörő konstrukció. Sirály: a KGST egyik repre­zentációs gépkocsija. 5500 kem- es, V—8 hengeres, vízhűtéses motorral, automatikus erőátvi­tellel. ZIL—111 csZIL— 111/G: 6000 kem-es, V—8 hengeres, telje­sen automatikus, kormány- és államfők részére készített nagykocsik, felszerelve a mo­dern autótechnika minden vív­mányával. A G-jelzésű típus ikerfényszórós. 4 felsorolt KC;ST sze~ mélygepko- csi típusok kiforrott, eayre na­gyobb számban előállított konstrukciók, melyek minden­ben megfelelnek a világszerte meghonosodott 1 ípusnormák­nak. Tartósságukkal és igény«' telenségükkel máris elismerést és piacot vívtak ki magúknak a világ minden táján. Martinccz György M&b'Z&álc ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Bölcsesség Washingtonban hivatalos fogadáson ketten közös kalo- naismerősükről beszélgetnek. — Honnan van annyi kitün­tetése? Hiszen nem is volt a fronton ... — Azért, mivel mindig ott tartózkodik, ahol a frontot ki­\ tervezik és nem ott, ahol a csatát vívjál?. 'Kalkuláció Tlómában egy turista így szól a templom előtt kéregető fiatalhoz: — Miért koldul? — Mert fáj a lábam. — De hiszen a kezének nincs «pemmt baja, így dolgozhatna. — Igen, de így egy fájós lábam­mal többet keresek, mint munká­val mindkét kezemmel. Késés A főnök a beosztotthoz, aki­vel a hivatal kapujában ta­lálkozik: — ön most jön a munká­t? Tudja., hány óra van? — Igaza van. Mindkattan egy kicsit elkéstünk. Tendencia. Az egyik költő, aki egyfor­mán szereti, a költészetet és az alkoholt, egy alkalommal így szólt a barátjához; — Szörnyű, de innom kell, hogy elviselhessem az embe­reket. Csupán az a baj, hogy ha az ember iszik, az embe­rek azt nem tudják elviselni. indok Az á.llatkcreskedésben a vá­sárló az eladóhoz: — Biztosít ön engem arról, hogy ez a papagáj sokat be­szél? — Garantálom, hölgyem. Előző tulajdonosa azért adta el, mivel nem jutott tőle szó­hoz. * Válasz A tanuló vezető a követke­zőket kérdezi a szerelőtől: — Ha óránként 100 kilomé­teres sebességgel haladok, vehetek 180 fokos kanyart? — Semmi akadálya, uram, de csak egyetlenegyszer életé­ben. Óvatosság A feleség közű férjével, hogy délutánra vendégeket vár: erre a férj a könyvespolcról leemel egy könyvet, és átmegy a másUc szo­bába. — Mit es-inálíra? MR géndolsv.. hogy vendégeim ellopjak a köny­veket? — Nem. csupán «»tói tviefc. hogy fettapftertk. Nagy teljesítményű csipkc-kötogcp A korszerűen felszerelt Habselyem Kötöttárugyárban ízlé­ses női, férfi műselyem és nylon fehérnemű készül, amely­nek S0 százalékát a belföldi szakilzletekbe szállítják, 20 százalékát exportálják. A termelést nagymértékben fo­kozza. a nemrég üzembe helyezett csipke-kötőgép.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom