Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-06 / 31. szám
Vasárnap, 1066. február 6. ÉSZAKMAGVAKOnSZÁG 9 Féltett kincseink érdekében: Borsodi Candide avagy az Optimizmus Hasznos és kellemes '— .Miért ilyen izgatott, Candide? — Képzelje, egy remek TIT-clöadásról jövök. ,— Ex bosszankodott, hogy unalmas volt? — Ellenkezőleg, olyan izgalmas volt, mint egy... mint egy... mondjon már valamit, ami maguknál izgalmas! Bikaviadal? — Nem. Candidc. Mi nem élünk ilyen véres szórakozásokkal. — Ja, — tudom már. Mint egy nemzetközi futbatl-meccs, amin fogták a Belét. — Az igen, látja, az már mindenki szerint izgalmas. De ne akarja ezt nekem egy előadással. összéha son Illan i. — Miért? Egy szellemi torna nem lehel épp olyan izgalmas? — Nehezen tudom elképzelni. Először Is ott ki mérkőzik, kivel? — As előadó a témával és a hallgatókkal. — Egy kapura Játszik, az unalmas. — Nem. Hozzászólás is van, Vita, s akkor már kél kapum megy a játék. Az előadó is kaphat gólt. — De hol ebben a labda?. — Á téma. Olyan izgalmasan pereg, hol itt van, hol ott, az emberek nem győzik figyelni. — Mondja, Candide, miért akar maga mindenáron olyan agytölcséreket kitalálni, amivel az emberek fejéhez férkőzhet. Hol tréfa, hol kabaré, hol tévé-játék, hol ulti, — most meg ez a futball-meces? Miért nem hagyja az embert nyugton. Éljünk, dolgozzunk, szórakozzunk, ahogy akarunk, ne erö- szakoljon ránk mindig Valami „témát”. — Nem erőszakolom, maga kérdezte miért vagyok izgatott. Én izgatott vagyok, mert. egy Jó ismeretterjesztő előadást hallottam, ami szerintem olyan izgalmas volt, mint egy bikaviadal. — Méccs! Eutball-meccs! Nem bikaviadal! — Jó. Jó, — az egyre megy. Egy izgalmas sportesemény. — Dúlja, — ez az. Ezért szerelik az emberek a sportot. Ha a középcsatár például egy adott pillanatban lestoppolná a labdái a sloplljával x elkezdene szónokolni a modern regényről, olyan fújozá'st, „civil le a pályáróV’-l hallana, hogy zengene a füle. Ne akarja maga Összekeverni a szórakozást az ismeretszerzéssel. Ezzel becsapná a közönségei. — Nem csapnám be. Megmondanám tisztességesen: itt ismeretet lehet szerezni. — Akkor nem sok hallgatója lenne. — De azt is hozzátenném: ilt ÉLVEZETESEN lehet isnlerclet szerezni. • — így Sem jó. Nincs elég hitele a szónak. — Hol veszett cl? — Valahol a XIX. században. Azt biztosan tudom, hogy á reneszánszban még meg volt. — Honnan tudja? — A kis Lorenzú-tól? —- Az újságos fiútól? — Nem. A Medici unokától. Az oil téb- lábolt a nagyapja házában festők, szobrászok, írók, görög-latin szövegmagyarázók közt. — Es nem szökött le focizni egy kicsit az Ujjtzi elé? — Nem mindig. Legtöbbször maradt. És élvezetesen füleli, hallgatott, figyelt. A szobrászokra, festőkre, vitatkozó irodalmárokra. — Összekeverte a hasznost a kellemessel. Miséére Utile dulci — ahogy a latin mondja. — Látja, már megint vét a főszabály ellen. — Miért? Mi az a főszabály? — Nem szabad tógát ölteni. — Meg van maga örülve? Hol van énraj- tam tóga? — Éppen most öltötte fel! — Ember. Maga nem lát. Éppen most gomboltam ki a leértékelt spenceremet.. — De lelkileg tógát öltött. Elkezd itt nekem nagyon okos lenni, fitogtatja a műveltségét, x erre én unom az egészet, s már fordítok iS ál a sportrovaiba. Általában igen sokat idézget olyan dolgokat, amiket nem nagyon ismerek. — Hogy megismerje. Lehel, hogy abban igaza feli!,' hogy nem szabad tógát ölteni — ahogy maga mondja —, de egy kis műveltséget nem árt az olvasókba belelopni. ■— Na, ne folytassa, mert akkor minden műhely-titkát leleplezi, s az olvasó, ha. kiváncsi is ezekre. — nem igen szereti, ha a kulisszák fonákját mutogatják neki. — Nem. Valóban nem. Meg kell hagyni az illúziói. De tóga nélkül. * — Ügy, hogy ne legyünk nagyon okosak? — Ügy, hogy na pózoljunk. Es találjuk cl az érdeklődési kört, a szórakoztatást. Ne akarjunk mindig tanítani. Az a pedagógusok dolga. — 6' akkor hogy képzel egy TIT-clöadást. Egy ismeretiuéjcsztcst? — Nem mindig az ismeretterjesztés terjeszti az ismeretet. Különösen nem, — ha mint mondtam — valahol a XIX. században elvesztettük áz érdeklődési emeltyűt. —\Hál, akkor mi terjeszti? — A megismerés vágya. Különösen a fiatalokban. — Ne bántsa mindig az öregeket. — Nem a kortól függő fiatalokról beszélek. — Es hogy találjuk meg az emeltyűt? — Ha „existenciális” kérdésekről beszélünk érdekesen. — A foci is existenciális kérdés? — Nem. Ez szenvedély dolga. S részben existenciális is. Hagy mutatkozunk meg a „nemzetközi fórumokon”. — Es mik azok az „existenciális” kérdések? — Félek a tógától. Hogy megint úagyképil- nek mond. — Ne féljen, — most már izgat. — Hogy a hasznosat kellemesen, szórakoztatóan mondjuk. — Minden erőfeszítés nélkül? — Nem. De átértett erőfeszítéssel. Akkor érdemes beleadni „apait anyait — És mik azok az „existenciális” kérdések? — Amelyek hasznosak és kellemesek. — Most már igazán kiváncsivá ® lesz. Mondjon ilyet? — Majd legközelebb. TÁTRÁT BARNA Gyermekéielek és étlapok J A társadalmi fejlődés során • egyre nagyobb tőrt hódít az a • törekvés, amely a szocialista • és egyes tőkés országokban a • gyermekn eveiéire, á polásra, • oktatásra, sportra és a gyer• mekek táplálkozására különös Jgondot fordít. Amíg az évszá• zad elején a gyermek könnyen 2elhanyagolható téma fogalmát •képezte, addig ma sok esetben 2már kultuszt jelent. 2 Ilyen új légkörben készülőnek a gastronómia mesterei is 2arra a szép feladatra, hogy a • legifjabb nemzedék szellemi °képzésével összhangba hozzák 2 a helyes táplálkozást. Megfi• gyelik, hogy melyek azok az 2 ételek, amelyek a fejlődő • gyermek életének különböző 2szakaszaiban a legmegfelelőbb. • Jelszavuk: egészséges táplál- 2kozós — egészséges élei. Nem • akarják a gyermeket egy-egv •ételfajta él fogyasztására rá• kén.vSzPriteni, vitamindús ételiekből sort állítanak össze úgy, 2hogy ízléses alapon kínálva. • ötletes rajzokkal kedvehessék 2 meg azokal Ma már a nagyabb • vendéglátó helyeken, mind 2 külföldön, mind hazai viszonylatban — szép, ízléses gyfer- 2 mek-ét lupoknl készítenék, t amelyeken a különböző élél• fajtákat csoportosan mutatják 2 be, nem feledkezve meg a mangas tápértékűi vitamindús. 2szeszmentes italok kínálásáról • sem. • A Szovjetunió és Csehszlo- 2vákia nagyobb gyermek-étter• meket is létesített, ahol az • automata játékszobák igénvbe- 2vétele után a gyermekek elfo• gynszthatják a kimondottan 2 számukra készített ételeket. Itt •»ízléses gyermekmintás bútorok o és evőeszközük színes, bő Váltasz téka köti le figyelmüket •Rajzos étlapok beiktatásával 2 hívják fel a figyelmet a sok* • szor nem közkedvelt ételek fo- 2gyasztására is. 2 Az egyik cseh étteremben • a galuska fogyasztását az asztalra helyezett galuskás tál Egy holland gyérmekétlap fedőlapja. Kellett 2 m Egy francia turista a SZ.aVOjai hegyekben apró eldugott falura bukkan. Megkérdez ott egy öreg embert: — Mondja, bácsikám, ezen a vidéken nincs semmiféle gyúr? — Nihes, kérem szépen. — Hát akkor miből élnek itt az emberek? — Télen a juhokból és disznókból, nyáron pedig minthogy más állat errefelé nincs, a nyaralókból. Derűs morzsák Töredék Jancsi kérdezi a mamájától: — A statisztikai évkönyvben olvastam, hogy az átlagos család 4,1 főből áll. Mondd, mit tejez ki az a kis töredék? — A családfőt! Művészet Két színikritikus a színházból kilépve, az cgyik^müvcsznőről be— Nagyszerű színésznő! — Mire alapozza e véleményét? — Lättäm, amint a premier után gratulált riválisa sikeréhez. Hol a hiba? Barátnő a barátnőjéről: — Érdekes dolog. Olyanok a lábai, mintha a csík a harisnyán görbe lenne, pedig Csík- nélküli harisnyát visel. Fogorvosi tanács A fogorvos a kis páciens anyjához: — Betettem a tömést, kél óráig senkit nem haraphat meg. Diplomácia Tálléymndiiak Jelentést kelleti kiszlti'tUp a Spanyolországgal vae 10 diplomáciai kapcsolat felvételéről. Mimin elkészült vele, beam- tattá t ItkárAmvk. — véleményem szerint, remeit fogalmazvány, de bevallom, néni értem, hogy» javasolja, Vagy elutasítja a Spanyolországgal Vali diplomáciai kapcsolat felvételét. — Köszönöm — válaszolta elégedetten Talleyrand — tulajdonképpen erre voltam kiváncsi, Elválaszthatatlanok — Hallottad, hogy András meg Henrik tegnap összeverekedett az utcán? — Mit bczélsz! Hiszen két elválaszthatatlan barát. Másodperc , Nagy fnnacsko/As volt arról, llogy minden másodperccel tál,a- lékoskodnt kell. Elsőnek az Ev MölkU fel. tlehatoan foglalkozóit az ide általános problémáival. tins- s7CliasunIitotta az. időt az cjrtuíll idővel és a ml időnk időjével, s befejezésül, amikor Ideje letett, megállapította, bogy mindén másodperecéi takarékoskodni kell. Nyomban utána felszólalt a Nap. ItBvidm megismételte az Ev fő téziseit, s mivel semmi egyébre nem maradt ideje, bozzászrtlftsíl azzal a megállapítással fejezte be. bogy takarókor,kodul kell minden másodperccel. Az Óra mindenben egyetértett az előző felszólalókkal, időhiány miau azonban egyetértését a legtakarékosabb formában kellcU ki- féjeanlc. A Perc már csak megjegyezhette, hogy takarékoskodni kcU minden másodperccel, A tanácskozás legvégén szót kapott a Másodpere. ■.Takarékoskodni kell •..** — mondotta a Másodpere — és vege hozzászólásának. ( Nem. nem sikerült még takarítaná agy másodpercet.,. • DUtobrak-ból túrd.; Saabó látszáó Egyenlő mértékkel Amint tudomására hozták a súlyos mulasztást, Mancsa András hivatalfőnök haladéktalanul hozzálátott a felelösíég megái lápítusához és kiderítette, hogy két beosztottja, Péter és Pál részéről hatásköri felelőtlenség történt és hogy mindketten hajszálnyira ugyanazt a hibát követték el. Kirívóan tisztességes ember lévén, akit háztömbsZerte csuk úgy emlegettek, mint az „Igazság Mancsát”, habozás nélkül úgy döntött, hogy az elkövetett mulasztás arányában, tehát egyenlő mértékkel bünteti meg Pétert és Pált. Személyes utasítására n karbantartó műhely soron kívül elkészítette az egyenlő mértéket, és amint behozták a szobájába, a hivatalfőnök maga elé rendelte két megszeppent munkatársát. * Már mérni akarta őket az egyenlő mértékkel, amikor megcsörrent a telefon. — Itt Pattantyús beszél a központból, örömmel tudatlak, hogy kiverekedtem a beruházási keretek bővítését. További jó munkát, szervusz, öregem! Hálás köszönet — sóhajtott fel Mancsa, mert nagy kő esett le a szívéről. Miközben azonban helyére tette a kagylót, eszébe jutott, hogy Péter ka-társat meleg szavak kíséretében éopen Pattantyús ajánlotta be a vállalathoz. Ez bizony elég kellemetlen, de hát első az igazság! Péter Ugyanúgy hibás, mint Pál, gyerünk azzal az egyenlő mértékkel! Mielőtt azonban használhatta Volna az egyenlő mértéket, újból megszólalt a telefon. A vonal túlsó végén egy másik központból Talabér jelentkezett ugyancsak kedvező, hírrel. Szigorú titoktartás mellett közölte, hogy öt, mármint Mancsa Andrási kitüntetésre terjesztették fel, ami némi készpénzzel is jár, és hogy ő, mármint Talabér, örül. hogy elsőnek és őszintén gratulálhat, minthogy valami része neki is volt mindebben. — Kimondhatatlanul boldog vagyok! rebegte a hivatalfőnök meghalottan, és csak egy icipicit rezzent össze, mert fel- rémlett előtte, hogy ezt a Talabcrt gyermekkori barátság fűzi Péter apjához, össze is jár a két család, micsoda pech, hogy most kell büntetnie ezt a két mihasznát. Becsületére legyen mondva, rendíthetetlen lélekkel lépett közelebb Péterhez és Pálhoz, kezében az egyenlő mértékkel. Harmadszor is csörrent azonban a telefon. A harmadik, főközpontból Pon- gorácz kai társ hozta az ámuldozó Mancsa tudomására, hogy öt szemelték ki a féléves külföldi tanulmányúira. Az a Pongofácz, áld állítólag Péter mamájának első, leánykori szerelme volt és meg mostanában is mindig tin szál piros rózsát küld a születésnapjára. — Pattantyús után Talabér, Talabér Után Pongorácz! — merült el gondolataiba Mancsa. — Ilyen központ, olyan központ, amolyan központ! Ez már több, mint Véletlen! Ezek tudják, hogy én tudom. hogy ők és Péter ... Hét ebből nem esznek! Győzzön az igazság. Egyformán bűnhődjék Péter és Pál! Magasra emelve az egyenlő mértéket, megingathatatlan léptekkel közeledett az ítéletre várókhoz és elhatározta, hogyha ismét csengetne a telefon, fel sem veszi a kagylót. * A telefon néma maradt, de valahonnan, nagyon-nagyon magasról, felzengett egy csodálatos zengésű basszus, — Bizony, mondom néked, Mancsa András, ha kedvemre cselekszel, tárva lesznek előtted a mennyek kapui! Mint Villám cikázott át a hivatalíőnök agyán, hogy hiszen Péter egyik nagybácsija hittérítő volt a Tűzföldön, mártí- romságot is Szenvedett... — Begyen meg a te akaratod! — suttogta megtörtén és az egyenlő mértéket bevágta íróasztala legalsó fiókjába. i. i... i-,- i Kü r ti Aadtásj Igazad van! Négy ember álig tudta őket elválasztani egymástól! Figyelmeztetés Az egyik fiatal kislány itgo- tottan magyarázza barátnőjének: — Richard megkérte a kezem, s én beleegyeztem. — Gondold meg alaposan á dolgot, mert a házasság hosszú hónapokig' tartó kapcsolat kockázatának veszélyével jár} Nyilatkozat Az ií.isiv;író a kővetkezőt kérdezi a többször férjhez ment filmesül lagtöl: — Boldog voll a Művésznő? — Igen. a házasságok közötti időszakokban. A védelem eszköze A vendég borotválkozás cél iából betép a fodrászüzletbe'. Borotválás közben hirtelen borotvát kér. — Miért van szüksége borotvára? •— Néni sportszerű, hogy ved3 délen vasútok. _ A gyermeknevelés keretében kitűnő szolgálatot teljesített Zela Inövecka. amikor Csehszlovákiában kiadta Vidám főzőiskola című munkáját, amely kedvelted velük az ételeket, s egyben megpróbálja a dolgozó édesanya válláról is kicsit levenni a háztartás tér* hét. Drégely Vilmos , mellett élló kerek arcú, mosolygó fiúcska kínálja. A sárgarépafőzeléket pedig a hóember, akinek orra helyét hatalmas sárgarépa díszíti. már a hazai könyvpiacon ma* gvar nyelven is kapható. A 128 oldalas munka gyermekeJ két tanít meg egyszerű ételek elkészítésére úgy, hogy meg is
