Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

2 ESZ AK1W AG V A KOKSZ AG Vasárnap, 1966. február 21. Befejeződött a vizsgálat a Baradia-bariangban történt halálos kimenetelő tóra ügyében Á Borsod megyei Rendőr­főkapitányság befejezte a nyo­mozást az aggteleki Barad la- Ibarlangban 1965. december 31-én az éjjeli órákban be­következett három haláleset körülményeinek tisztázására. A nyomozás adatai és a szak­értői vélemények alapján megállapították, hogy Pász­tori György Walter, a pannon­halmi Szent Benedek rendi Gimnázium tanára december 23-án 10 főből álló csoportot vezetett a barlangba, hétnapos túrával egybekötött földalatti tartózkodásra. A csoport öt gimnazista, ' egy egyetemista hallgató fiúból, egy tanárnőből és három diáklányból állt. A csoport tagjai naponta túráztak a barlangban, ahol december 31-cn a kora délutáni órákig ösz- szesen 35 kilométer utat tettek meg, részben sáros, vizes, nehéz terepen. December 31-én közvetlenül egy hosszabb vizestúra befeje­zése után, félórás pihenővel, a három diáklány nélkül el­indultak a végzetes túrára. A Stix-barlangpatak vizében két kilométeres utat kellett meg­tenniük, egyes helyeken a vízben való teljes merüléssel. E túra közben Brückner Ernőd 17 éves. Wettslein Antal 17 éves és Haadcr Pál 18 éves diákok rosszul leitek, esz­méletüket vesztették, majd rövid időn belül meghal­tak. A túravezető, a csoport moz­gásképes tagjainak segítségé­vel a szerencsétlen diákokat ítélet az államosllolt ingatlant visszakövetelő volt töidbirtokos ügyében A balassagyarmati megyei Síróság ítéletet hozott Pillér Jenőt bűnügyében. Pillér a Aáború alatt gazdag családba nősült, több mint hétszáz hol­das birtoka volt. Az 1945-ös földreform után 100 holdat hagytak meg Pillémének. 1945. decemberében Pillér a feleségétől megvásárolt 35 holdat, a rajta levő lakó- és gazdasági épületekkel, a töb­bit az asszony felajánlotta az államnak. Pillér földjén 1950- ig apja gazdálkodott Ekkor Pillér Jenő az ingatlant — Hét hold és a rajta levő épü­ltek kivételével — az állam­nak ajánlotta fel, s egyidejű­leg a megmaradt ingatlant is ,elhagyták. 1952-ben az ingat­lant államosították, s az erről szóló, határozatot Pillér Jenő Is megkapta. A határozat az épület telekkönyvi számát te­rvedéiből nem jelölte meg, üzért az a telekkönyvben to­vábbra is Pillér nevén ma­radt. Az ingatlant azóta is a magyarnándori Állami Gaz­daság használja, a lakóépüle­tet termelőszövetkezeti tagok bérlik. Pillér 1965 októberé- ,ben megtudta, hogy az álla­mosítás ellenére tévedésből még most is a nevén áll az in­gatlan, s ezt akarta felhasz- , nálni visszaszerzésére. Meg­jelent az épületben lakóknál, közölte, hogy az ő tulajdoná­ban laknak, azt az állami gazdaság jogtalanul bitorolja, s a lakbért a jövőben neki fizessék. Az ingatlan vissza­szerzése céljából különböző állami szerveknél is eljárt, a községben pedig elhíresztelte, hogy az ingatlant el akarja adni. Fellépése — amely azt a látszatot keltette, hogy a volt földbirtokosok visszasze­rezhetik ingatlanaikat. — a környékbeli dolgozó parasztok körében nyugtalanságot, nagy felháborodást váltott ki. A bíróság Pillér Jenőt bű­nösnek mondta ki a de*mokra- tikus államrend elleni izga­tásban, s ezért egyévi és két- hónapi szabadságvesztésre ítélte, a közügyek gyakorlásá­tól pedig három évre eltiltot­ta. ítéletében megállapította, hogy Pillér Jenő szocialista államrendünk egyik alapin­tézménye, a társadalmi tulaj­don szilárdsága ellen izga­tott. Az ítélet nem jogerős. a vizes partra vonszolta. A kialakult veszélyes helyzetben a túravezető az eszméletlen és a még eszméletnél levő, de teljesen elgyengült fiúkat ma­gukra hagyta és a tanárnő­vel együtt a barlangot elhagy­ta. A szerencsétlenség színhe­lyén az aggteleki turistaszál­lóban tartózkodó határőrök a barlangba siettek, és há­rom fiút már holtan, három fiút pedig eszméletlen álla­potban a felszínre hoztak. Az igazságügyi orvosszakértők egybehangzó megállapítása szerint a hét napra tervezett nehéz, vizes túrákkal egybekötött barlangi táborozás negye­dik napján beállt halálese­tek és cszmclctclvcszlc- ■ sek a fiatal szervezetek tartós lehűlése és túlcről- tetése miatt következtek be. A vizsgálat adatai alapján Pásztori György Waltcrt, a pannonhalmi Szent Benedek rendi Gim­názium tanárát súlyos fe­lelősség terheli, Brückner Ernőd, Wcttstein Antal és Haader Pál diákok elhalálozásáért, valamint a csoport többi tagja testi épsé­gének veszélyeztetéséért. Ezért a bűnügy iratait vád­emelési javaslattal átadták az ügyészségnek. Heti külpolitikai A háború „második froutja“ Wilson Moszkvában Felmondás a NATO-nak? Puecsok futószalagon Az eseménytelenséget kife­jező Uborkaszezonnak nincs ennyire találó ellentétpárja. Pedig ha lenne ilyen kifeje­zés, azzal jellemeznénk a he­tet. Az elmúlt napok során ugyanis valósággal egymást kergették a fontos történé­sek. A világsajtónak igazán nem lehetett oka panaszra. Bőven akadt nagybetűvel szedhető, szenzáci ószámba menő jelentés az első olda­lakra. Kezdjük talán a heti kró­nikát a vietnami kérdés új fejleményeivel. Valóságos ha­gyomány lett ez a kezdet, hiszen a délkelet-ázsiai vihar jóideje ott van a válságlista élén. E napokban mégis új sajátossága akadt. Jóllehet Vietnam déli részén folyta­tódnak a véres harcok, mind nagyobb figyelem irányult a háború „második frontja” fe­lé. Ez a front pedig Washing­tonban, az amerikai politi­kában kezd kialakulni. John- sont egyre hevesebb bírála­tok érik, az elnök mind ne­hezebben tucjja bizonyítvá­nyát magyarázni. Anélkül, hogy túlbecsülnénk az Egye­sült Államokban megnyilvá­nuló elégedetlenséget és bel­ső feszültséget, megállapít­hatjuk: ilyen méretű hábo­rúellenes - mozgalomra még nem volt példa Amerikában. A szenátus külügyi bizottsá­gának vitáját 22 millió em­ber nézte végig a maratoni televíziós közvetítés során. Amikor Johnson villámláto­gatást tett New Yorkban, az utolsó percben megváltoz­tatták az előre bejelentett útvonalat, mert a tüntetők ez­rei sorakoztak fel. Az amerikai közhangulat­nak ezek a hullámai elérték már a Capitóliumot, a kong­resszus épületét is. . Az év végén részleges választások lesznek, a képviselőknek ez­Az Oppenheimer ügy Ez alkalommal Kippbardt: Az Oppenheimer ügy című művét mutatják be. A Korunk Színhaza második előadására február 28-án, hét­főn este 7 órakor kerül sor a Megyei Művelődési Házban. Németh László Miskolcon ért különösen érzékenyék * műszereik. Eddig csaknem száz szenátor és más tör­vényihozó bírálta a kormány politikáját. Ha nem is alap­vető változásokat követel­nek, de a vietnami háború korlátozását szerelnék. Jel­lemző közjáték volt Róbert. Kennedyiuek, a néhai elnök öccsének fellépése, aki a Dél-vietnami Felszabadítani Front bizonysofokű elismeré­séről beszélt, s egy koalíciós kormány lehetőségét mérle­gelte. Igaz. később, kölcsönös kimagyarázkódások után, el­csendesült a vita. Nem ti­tok azonban, hogy Robert Kennedy félszemmel már a kö vetkl-’ZŐ ein ok vá la sztások- ra tekint, s valószínűleg az­ért lett egyszerre kezdemé­nyező. . A hivatalos amerikai po­litika azonban változatlanul merev, s a hét derekán el­hangzott Johnson-bcszéd egy­értelműen a háború mellett tört lándzsát. Ez eleve meg­torpedózta Wilson brit mi­niszterelnök moszkvai láto­gatásának esetleges vietna­mi puhatolózásait. Anglia, jóllehet a genfi értekezlet társelnökeként felelősség ter­heli Délkelet-Ázsia ügyeiben — megelégszik Washington politikájának szinte szolgai támogatásával. Ezért ered­ménytelenségre van kárhoz­tatva állítólagos vietnami „közvetítése”. A liazatérő niiniszterelnököt meg ostro­molták az újságírók.: lesz. nek-e. választások tavasszal Angliában? \ öl A nyugati tábori, legjob­ban a francia elnök sajtóér­tekezlete rázta meg a héten. De Gaulle majdhogynem fel­mondott a NATO-nak- Kife­jezte szándékát, hogy I960- lói. az eredeti Atlanti Szer­ződés lejártától számítva, csupán egy lazább együtt­működésben vállalna részt Három esztendő tennészetc- sen nagy idő, s csak a jövő adja még a választ, hogyan realizálódik az elnök szán­déka. A francia bejelentés azonban nagy hatást gyako­rolhat a kisebb atlanti tag­államokra, Dániára, Norvé­giára, s másokra, amelyek [Ugyancsak szeretnék a NA- [TO bizonyos felülvizsgála- Jtát. Egy brit. publicista írin i nemrégen az atlanti szerve- Jzetről, hogy olyan, mint a (hidegháborús jégkorszak J visszamaradt politikai ősié- >nye. Lehet, hogy a De Gaul- J le-sajtóértelfiezlet érdemben j is megindítja majd a NATO1 ) hosszan (ártó agóniáját.*, __ég akkor történt, amikor vfl- jfc'P lányt vezettek a faluba ifi Sánta Rostás Ádám nagy dérrel-durral nyitott a ta­nácselnök szobájába, s eme szavak­kal ostromolta meg az államhata­lom fiatal helyi képviselőjét: . — Hallod-e, elnök elvtárs, meny­nyivel rangosabb ember nálam Kö­kény Illés?! — Mondtam én, hogy rangosabb? —r hüledezett az elnök. Mire aztán S. Rostás Adám fél­retette a hivatalos hangot, nehogy csak a. hatalom embere értse el, amit el kell értenie, hanem Veréb Andris is. Hiszen szegről-végről rokona volna, s amit megtagad az elnök, azt nem tagadhatja meg a vérségi kötelék. ; — Azt kérdezem, Andris, de igaz íelkedre felelj: különb ember-e ná­lam Kökény IJlés? __ Nem mondom én, hogy különb,- dehogy mondom... — Hát akkor meg mire jó ez a kivételezés! S hogy az olvasó is megértse Ros­tás Ádám mérhetetlen szívfájdal­mát, elmesélem tü?.es vassal égetett önérzetének törvény és rokoni ke­bel elé citált, s harc árán is igaz­ságot kereső óhaját. Vagyis azt: milyen lesújtó megaláztatás érte Rostás Adámot a Jfn!u előtt, s he­lyezte a község társadalmi ranglét­ráján legalább két fokkal lejjebb. Ha így kívánja a demokrácia érde­ké, ám legyen, tűnődött éjek éjje­lén Rostás Ádám. De az árgyélusát, Hzl már a demokrácia se kívánhat­ja, hogy éppen Kökény Illés kere­kedjék fölébe! Pontosan az a Kö­kény Illés, aki neki örök ellenlába­sa/ s marad is, amíg kettejük kö­zül valamelyik föld alá nem kerül! A szóban levő ügy vonatkozá­sában nem lényeges, milyen formák, változatok, okok, okozatok, tények, ferdíté­sek táplálták a haragszom rád rej­tett és nyílt érzésének külső és bel­ső indítékait. Tény az, hogy ember- emlékezet óta kutya-macska barát­ságban éltek. Ha az egyik karmolt olyképpen, hogy esti pincézésből Csak azé fi is/ hazafelé tartván megeresztette hang­ját, miszerint „Kék a kökény, re- cece..másnap, a tsz határában dolgozván, eme harapással adta tud­tára a sértett fél égieknek és földi­eknek: „Sánta a lovam, rostás a patkója...” Sánta is, meg rozsdás helyett rostás is — hát ez már sok! Erre újabb kontra kell! Mondom, nem a legjobb barátság­ban éltek egymással. Mind ez ideig azonban nem volt rá szükség, hogy a hatalom testületé, és a testület ha­talma osszon igazságot. így aztán nagy-nagy oka volt, ha Sánta Ros­tás Ádám egyenest a tanács elnöké­hez fordult baját orvoslandó. Afféle modern fülemüle-história költözött búbánat képében és formájában S. Rostás Ádám bensejébe. Történt egy napon, hogy villany- szerelők telepedtek le a faluban. Kábeleket húztak, oszlopokat állí­tottak. Jutott a szép, karcsú oszlo­pokból Rostás Ádám és Kökény Il­lés háza elé is. Kökény egy sarki házban lakott, két utca találkozásá­nál, Rostás meg mellette, éppen csak a kert és a tüskés sövénykerités ál­lított közéjük mezsgyét. Nosza, lett is egyszerre leryezgetés! Kö­kény jó előre rádiót vásárolt. Ros­tás pedig, mikor ezt megtudta, a rádió mellé televíziót is vett. Erre Kökény villanydarálóval kontrázott. Hanem a mélységes konfliktus egészen más miatt keletkezett. Egy nyavalyás’ kis villanyégő okozta a bajt. A Kökény Illés háza elé ál­lított oszlopra ugyanis felszerelték az égőt, gyönyörű fényt árasztod maga körül a kis körte formájú üveg, beragyogta Kökényék házát portáját, fényesre fürösztötte az ut­cai front ablakait, még fényesebbre az esténként a kapu előtti kispadon ücsörgő Kökény Illés arcát, mely­ről ráadásul gőgös elZonU^ttsétr is tükröződött... A Rostás háza előtti oszlopra nem jutott égő. No, bizto­san kifogyott éppen, vagy előbb va­lahol máshol fejezik be munkáju­kat a szerelők, aztán majd csak jön­nek ide is. Várt egy napig, kettőig, háromig — egy hétig. Akkor aztán nem győzte tovább türelemmel. El­csípte az egyik szerelőt: mondana meg, szaktárs, mikor teszik már fel azt az égőt! „Oda nem teszünk, oda nem kell.” H ogy-hogy nem kell?! De a kirelejzumát, már hogyne kéne! Még hogy kell! De merre találhatná meg igazát!... Fúrta, emésztette a gond. Esténként irigykedve leste a fényár­ban úszó szomszédházat. No, igaz, ami igaz: jut neki is a fényből, el­világít idáig a lámpa. De nem itt van! S ez lényeges különbség. Pe­dig mennyire inkább ide illene! Hát hol van Kökénynek olyan szép há­za, mint neki! Faragott terméskő a lábazata, fröcskölt sárga a fala, fé­nyes-bádog az eresze — itt még a fecskék is szívesebben raknak fész­ket. Ennek a háznak kell a fény, mint a reflektor, amelyik vakító sugarakat sző valamelyik műemlék köré. Hát igazság ez? Neki csak a maradók fény jut. Inkább árnyék, mint fény. Micsoda?! Hogy. 6 Kö­kény Illés árnyékában éljen! Azt nemi Ilyen rettentő előzmények után ostromolta mee néhány nappal ké­sőbb a tanácselnököt. — Szóval, Andris, dukál nekem az égő, vagy nem? — mérte végig ön­tudattól feszítve a tanácselnököt. — Dukálni dukál, azt én nem tagadom. Csakhogy másképp áll a dolog. A közvilágítás közcélokat szolgál. Kökény Illés előtt ezért ég, mert ott a sarkon jobb helye van, meg szükségesebb, mintha maguk elé tettük volna. — Tegyetek nekem is, fizetem! — húzta ki magát Rostás. — Azt nem fizetheti. Az áramat a tanács fizeti a szolgáltató válla­latnak. Az utca állami terület, ma­gánember nem közösködhet. — Ez az utolsó szavad, Andris? — Mást nem mondhatok. — Semmi megoldás nincs, elnök eivtárs? Dupla bért fizetek! — Nem lehet. Rostás valósággal remegett az In­dulattól. Ha arra gondolt, hogy ve­reséget szenved Kökénnyel szem­ben, még a szívverése is elállt. — Azt mondod — mondta keser­ves szünet után —, hogy az utca állami terület. Akkor az én por­tán? micsoda? Az, ugye, magánte­rület. Szóval az. Az utcán azt csi­nál az állam, amit akar. ßn az én portámon csinálhatok-e azt, amit akarok? — Ha törvénybe nem ütköző, mi­ért ne? — mondta az elnök. — Ki mondja meg nekem, hogy mit csinálhatok ott? Ügyvéd meg­mondja-e? — Meg. Persze. — felelte az elnök és mosolygott befelé. Akkor jó. Akkor isten áldjon, elnök elvtársi jOgy azután hol járt, mit ügy­ködött, kivel tárgyalt, mennyit áldozott Sánta Ros­tás Ádám a következő na­pokban, azt seriki sem tudja. Tény az, hogy egy jó hét múltán a kerí­tésén belül oszlopot állíttatott fel, magasabbat a kintinél, dróttal köt­tette össze a konyhai résszel, s olyan búrál vett a vakító erejű fénnyel sugárzó égő kalapjául, hogy megbá­multa, aki arra járt. Fényben für­dőit a faragott terméskő-talpazat, a fröcskölt fal, a bádogeresz, az ablak is mind, sőt, bőven jutott fény ki az utcára, amelyen Sánta Rostás Adam megnyúlt árnyéka büszkélke­dett, hadd lássa őt az utca egyszerre bent is, kint is. ahogy sétál a' lámpa alatt meg előtt, egyenes derékkal és gőgös elégedettséggel. Hadd tudja meg Kökény Illés is, hogy semmivel se alávalóbb ember nála Sánta Ros­tás Ádám, még akkor sem. ha a ma­ca nénzén vásárolja a megbecsü­lését. H § A leglátványosabb tnények a harmadik világban § viharzottak. Indonéziában véget ért a Njono-per és a QVilág felháborodássál értesült Oarról, hogy halálra ítélték a ^kommunista párt kipróbált Ö vezetőjét A reakció az íté­lettel immár legalizálni sze­gre Iné az antikommunista Ohullámot. Gátat akar-e és n tud-e vetni Sukarno elnök a O további jöbbratolódás elé? 3 Vajon * Nasution hadügymi- Qnisztcmek. a reakció közis- Őniert vezéralakjának a levál- O tása ennek jegyében állt-c, )vagy a volt miniszter esetleg jelnökhelyettesként tér visz- )sza? A kérdőjeles mondatok j mutathatják, hogy az indo- jnéz eseményekre még mln- § dig nincs megnyugtató vá- . q (asz, Amint korai lenne még Ö végleges értékelést mondani gaz egymást követő negyven- O nyolc óra két váratlan ál­§ lamcsínyéről, a Szíriáiról és a ghanairól. Az első víasz- 3 hangok arra utalnak, hogy a Ohaladó afrikai, ázsiai országok Oéber aggodalommal, a nyu- pgati imperialista körök tob- 3 bc-kcvésbé leplezett öröm­§ mel fogadták a változásokat Ám itt sem maradnak el a O kérdőjelek: még nincs rá vá­ci (asz, vajon szilárdak lesz- 3 nek-e az új rezsimek és mi 3 lesz pontos irányuk? ö Réti Ervin , Kossuth-díjas íróval;/ A rég várt alkalomra az írp drámái­ból és regényeiből részleteket mutat be Némethy Ferenc, Vargha Irén, Sallós Gábor, Zoltán Sára és Dobránszky Zoltán, a Miskolci Nemzeti Színház tagjai. A bevezetőt Lendvay Ferenc Jászay-díjas színházigazgató tartja. Az ösz- szekötő szöveget dr. Ivabdebó Lóránt tanár mondja el. A tiszteletre méltó jubileum s a személyes találkozás al­kalmával őszinte szeretettel köszöntjük városunkban Né­meth Lászlót* mában üzenetet küldött. Mis­kolcra, amelyben hálásan kö­szöni azt az ügyszeretetét, amelyet a színház igazgatója és városunk egyik kiváló ké­pességű tanára életművének megismertetésére szántak* Az üzenet mellé Németh László párosította új darabjának, a Csapdának egy jelenetét, an­nak bizonyítékául, hogy az író mentegetőzése mennyire jogo­sult Ma, vasárnap, a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társu­lat Értelmiségi Klubjában tisztelői személyesen talál­kozhatnak Németh László Németh László negyven éves írói jubileumát Miskolc néhány szellemi vezetője sze­retettel gondozza. Annak ide­jén, amikor a Földes Ferenc Gimnáziumban külön estet szántak Németh Lászlónak, s jubilánsi székbe várták kivá­ló írónkat, a részvevők, s a Miskolci Nemzeti {színház fel­készüli szereplői néni talál­kozhattak az íróval. Ellenben hallhatták Németh László kedves hangú levelét, s indo­kolt mentegetőzését, távolma­radása miatt* Köztiszteletben álló írónk most a Kortárs legutóbbi szá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom