Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
▼asSmap, TOCS, február ML ESZ AKMAGY ARORSZÄG 9 Borsodi Candid® awagy 1 az optimizmus Pályaválasztás: Pesten vagy vidéken? — Gondterheltnek látszik, Candidc. — Igen. Most kell jelentkeznem valamilyen egyetemre, főiskolára. — Magának? Hiszen már kijárta kétszáz éve az élet és Pangloss mester iskoláját. •— Mégsem tudok eleget. Pláne ebben a modern világban. De nemcsak nekem kell jelentkezni. Sok fiatalnak is. — Ja, pardon. Tudom, hogy magának hobbyja a „fiatalok". — Mit tegyek, ha már kétszáz éve fiatal maradtam. — örüljön. — De amellett valamit tanulni is kell. Látja most voltam Pesten. A Váci utca, a Vörösmarty cukrászda, a Műszaki Egyetem, a Köz- gazdasági Egyetem. El vagyok ragadtatva. Látta a tévében is, milyen oktatógépeik van- nak? Itt aztán könnyű tanulni. — De nehéz bejutni. — Hát éppen ez a baj. — De Candida, maga, aki szereti művelni a kertjét, miért nem gondol más oktatási formákra is. Tudja, milyen jövő előtt áll a mező- gazdaság? — Tudom. De nem mindenkinek van erre hajlama és képessége. — Mindenesetre többnek, mint ahányan mennek. — Ebben sok igazság van. Majd mondogatom az ismerős ifjaknak. A mezőgazdasági főiskolákat végzettek kitűnően is keresnek. Csak hát tudja. Pest, az Pest. — Ez igaz, de ezen is lehet vitatkozni. Ha valakinek jó szakmája van vidéken, akkor is elérheti Pestet. A pesti embernek nincs ideje Pest szépségeit élvezni. — Igaz. A Tónika sem élvezi. Azt mondja „gürizik", — mi az? — Dolgozik. Sokat. És nem ér rá Pestet élvezni. — Akkor hát tanuljak tovább „vidéken" ? — Miért teszi idézőjelbe? És miért hangsúlyozza? Pesten kívül „non est vita"? — Megint tógát ölt és latinul beszél! — Szóval nem Pesten fogunk tovább tanulni. Miskolcon. — Mondok magának valami érdekeset. Maga már jól ismeri Miskolcot, de biztosan annyit sem tud, mint a maga atyafia, a Combat cirnü párizsi lap szerkesztője? — Miért? Az mit tudott? — 2965 decemberében a következőket írta miskolci útja után a Combatban: „Létezik Kazincbarcikán egy felsőfokú technikum, ahol fiatalok ismerkednek az automatikával, s a világ nagy kérdéseivel. Meg kellene őket látogatni." — Ne mondja, ezt írta? — Komolyan. Meg is van a. lapkivágás. — És mi a neve ennek a felsőfokú technikumnak ? — Vegyipari Gépészeti Felsőfokú Technikum. Mérés és szabályozás-szak. — Nem értem. — Mit nem ért? — A nevét. — Maga nem nézte a tévében a korcsolyabajnokságot? — Mi köze ennek a korcsolyabajnoksághoz? — Az, hogy ott is az egyik német versenyző mérés- és szabályozás-technikumot látogat a bemondó szerint, s ő is megjegyezte: milyen különös szak. — Tényleg, mi ez a szak? — Ha alzarja „magyarul": automatika. Mérik a gyári folyamatokat, műszerezik és aztán be is avatkoznak ott, ahol kell. — Mibe avatkoznak bele? — A gyártási folyamatokba. És szabályozzák azokat. — Akkor ez egy roppantul modern dolog lehet. — Na hallja, új, modern, szocialista városban csak nem fognak valami ócskaságot csinálni. — És milyen az a felsőfokú technikum? — Jöjjön ki, és nézze meg. Nagyon szép, modern épület, tavaly lelt készen. Rengeteg a műszer, amit a maga fiataljai nagyon szeret- nck. — De a fiatalok nemcsak a műszereket szeretik. Szórakozni majd feljárnak Pestre? — Azt sem tiltják meg nekik, tanulási időn kívül. De közben szórakozhatnak ott is. — Na, na, — most egy kis propagandát csinál! — Igen. De igaz propagandái. Van egy kitűnő tánczenekaruk is. — És hol játszanak? — Kapnak helyiséget öt órai teákra, bálokra, összejövetelekre. — S ha kulturális kérdésekre kíváncsiak, menjenek be Miskolcra! — Nem. Kihozzuk nekik Miskolcot, meg egy kicsit Pestet is. — Nem hiszem. — Higgye cl. Sok érdekes ember vitázott már velük. — És mi lesz belőlük, ha végeznek? — Műszaki ügyintéző, termelésirányító, műszerezési felelős és sok más. — Mérnök vagy technikus? — A kettő között. De fejlődésképes ez a szak. — És mondja meg őszintén: most miért beszél róla? — Maga vetette fel: Pesten tanulni, vagy vidéken. Itt, a megyében sok felsőfokú technikumi lehetőség van, most ezt ragadtam ki, mert a többielcről már so Icán mások is írnak. Sárospatakról, Putnokról... még az Ifjúsági Magazin is ír. Mert itt „ősi hagyományok” alapján állanak. — S maga nem barátja az ősi hagyományoknak? — Igen. De a helyes és érdekes lehetőségeket nyújtó újnak is. Fel kell ismerni a lehetőségeket, hagyományokká kell fejleszteni őket. — És akkor mi lesz a Váci utcával, meg a Műszaki Egyetemmel? — Így kerül egységbe a vidékkel. Ha ez is kap tehetséges fiatalokat. — És jó ez a fiataloknak is? — Már bizonyítgattam. — Nem olyan provinciális dolog ez, mondja? — Csak addig, amíg provinciálisán csinálnák. De ha világszínvonalon végzik, ha. egészen modern a környezet, munka- és életstílus, miért fél tőle? — Mert nem tudok megszabadulni a „vidéki" szó ízétől. — Az sem jobb, ha a körülmények kényszerítik erre. Mennyivel kevésbé lesz vidéki, ha nem érzi magát annak, ha olyan környezetet teremt ott is magának, mely ismeretben, tudásban, életstílusban versenyez a világgal. — Igaza van. Akkor hát hol találkozunk? — A belső igényből Jakadó világszínvonalon. — Mikor? — Legközelebb. TÁTRAY BARNA I KÖNYVEKRŐL Az újra felfedezett fekete anya ,Ez _ a Szaharáéi könyv tól délTC cl_ terülő Afrikáról és az itt élő afrikaiakról szól; felöleli a gyarmati korszakot megelőző másfél évezredet" — így ír Basil Davidson Az újra felfedezett ősi Afrika című könyvében. „A fekete anya a XV. századtól a XIX. századig fennálló tartós európai—afrikai kapcsolatoknak az alakulásáról és következményeiről szól" — Ezt meg A fekete anya című mű előszavában olvashatjuk. A londoni Gol- lanz cég kiadásában két egymásutáni évben megjelentetett két mű most egy kötetben jelent meg magyarul a Gondolat Könyvkiadó gondozásában, és egymást kiegészítve tárja elénk mindazt, amit a fekete Afrika 2 évezredéről napjainkig megállapítottak. Kultúrtörténet, história, néprajz és politikai állásfoglalás egyszerre ez az alapos munka. amely „Afrika múltját kívánja felmérni, hogy ezzel hozzájáruljon a mai független Afrika jobb megértéséhez.” Vitathatatlan, hogy Basil Davidson ezt a célját kitűnően valósítja meg. Ahogy írja. megkísérelte, hogy hajóját „az előítéletek zátonya és a romantika örvénye között" kormánvozza és a hajó valóban célhoz is ért. Nekünk magyaroknak melegen dobogtatja meg szívünket, hogy könyvét az 50 évvel ezelőtt Afrikában járt Torday Emil afrikn- kutatásával kezdi. Ennek a belga gyarmatügyi minisztérium és a Belga Bank megbízásából Afrikában járt hazánkfiának felfedezéséből kiindulva veti fel az afrikai történelem lehetőségének gondolatát. majd az i. e. 5000 utáni évektől vezeti le az afrikai néger őslakosságra vonatkozó kutatásokat. Megállapítja, hogy a legutóbbi kutatások eredményeképpen ..a busman, a néger és valószínűleg a ha- mita keveredése hozta létre a nagyon távoli múltban a modern afrikaiak többségének őseit". Ezután a Szahara sivataggá változása következtében előállt szakadásra tér át. Észak- és Közép-Afrika elszakadására, és az északról, valamint északkeletről délre történő nagy afrikai népvándorlásra. Ezt a népvándorlást követte azután a „legutóbbi tizenöt—húsz évszázadra terjedő afrikai fémkor", aminek során „alakult ki a modern Afrika." Ezután a ködös múltból táplálkozó leírás után kezdődik az elmúlt 2 évezred története, amelynek során egyre-másra vonulnak fel az ősi afrikai kultúrák, az egyiptomit délre közvetítő ősi Meroe, a kusita civilizáció csodálatos városa, a perikleszi Athénnek afrikai mása, a kusita birodalmat felváltó Akszum és az innen kisugárzó műveltség hatása Nyugat-Afrikára, a noki, berlini és ifei csodálatos leletek egymásutánja. Sorra olvashatunk a mai Ghana és Mali ősi másairól, Timbuktu, Djenné és Gao városairól, amelyek a szerző szerint „középkori Szudán Milánói és Nürnbergei" voltak. Aztán a déli vidék története következik, majd az indiai és kínai kereskedelem segítségével meggazdagodó v keleti part története. Egymás után elevenedik meg Zami- bár, Sofala és Mombassa kikötője, amelyet a XV. század portugál felfedezői még megcsodáltak. aztán az akszumi kultúrát követő és ma is létező Ethiopia következik. Az a csodálatos ország, amely az afrikai néger és mohamedán kultúrák között megőrizte bizánci papoktól nyert kereszténységét. A mai Rhodesia területén találkozunk az utazók által megcsodált ősi Zimbcbwéval. amelynek kőromjai hatalmas, XITI. századi afrikai kultúra emlékét őrzik. Hasonló kép tárul elénk Mapungubwe temetkezési helyein is. Mindezek az ősi afrikai kultúra bizonyítékai. olyan időkből, amikor európai még be se tc'.'.e a 1’- bát oda. És csak akkor kezdtek hanyatlani. amikor az európaiak megjelentek. Hogyan pusztultak el ezek ö/ az ősi civilizációk, miért nevezhették a múlt század európai imperialistái „barbárnak” az ittlakókat, akiket a hódítással akartak „felemelni”? Ezt kutatja Davidson A fekete anya című könyvében és megállapítja* hogy ezeknek a középkori fe- ídális államoknak belső inga- tagságát először a portugál hódítók használták fel hódító céljaik megvalósítására, majd amikor kifosztották a gazdag városokat, lehetővé tették a barbár törzsek könnyű betörését egy-egy valaha virágzó ország romjai közé. A nagy- törést azután az európai rabszolgakereskedelem meghonosodása okozta. Ez tulajdonképpen a XVII. században kezdődött, addig főleg árut vittek áruért az európaiak. Amikor azonban Amerika felfedezése után, ott munkaerőre volt szükségük az európai telepeseknek, megkezdődött Afrika elnéptelenedése. Az európaiak rájöttek, hogy egy-egy afrikai fejedelem szívesen fogad el tőlük puskát, mert ezzel legyőzheti ellenfeleit, akiknél; még nincs puskájuk. A puskáért azonban rabszolgát kellett adni és a fejedelmek — adtak. így kerültek az európaiak karmai közé. Az európaiak az egymással szembenálló fejedelmek mindegyikének szállítottak fegyvert, ezzel zsarolták őket. így érték el, hogy az afrikai uralkodók kénytelenek voltak egyre jobban belebonyolódni a robszolgakerdske- delem hínárjába, ha hatalmuk: fenntartására fegyverre volt szükségük. Az Ameri kába hurcolt rabszolgák száma hatalmas méreteket öltött, és az elnéptelenedett, hatalmi harcokban tönkrement afrikai államokat a XIX. században könnyűszerrel hódították meg a gyarmatosítók. í cry lpt1 ,assan európai gyarmat a tönkretett fekete' Afrika és ezek a területek szabadultai; fel e legutóbbi évtizedben, hogy újra kezdjék történelmüket. Nem kezdjék — újrakezdjék. Máté Iván ÁRVA A HÁZ N emrégiben olvastam az újságban egy apróhirdetést: „Garantáltan teljesen árva tengeri herkentyű szakembert sürgősen felvesz a Tehertyü Vállalat. Jelentkezés levélben: ,árva gyerek’ jeligére a kiadóba.” Mivel abban az időben munka nélkül voltam és garantáltan teljesen árva, herkentyű szakember is vagyok, levélben jelentkeztem „árva gyerek” jeligére. Nem akarok nagyképűsködni, de megnyertem a Tehertyü tetszését és rövidesen behívtak a személyzeti osztályra. A személyzeti osztály veAforizmák / Ami ismert, még nem elismert. Art mondod, magasan fölöttem állsz? — Igen, de csak azért, mert a vállaimra emeltelek! A dilettáns költő az eredetiség hiányáért az olvasót okolja. Semmi sem olyan kicsi, hogy ne képviselhetné a legnagyobbat. Amíg az ember mesét hallgat, nem öregszik. Ha a vallásos ember bajban van, az ördög segítségét is szívesen veszi. Az epigon tükörből festi a valóságot. Sok szerző így kezdi írását: „Nem törekszem teljességre.” Ezt így is írhatná: „Hiányosságokra törekedtem.” Erre viszont nem is kellett volna törekednie. <T. , Az emberi tragédiákat fülünkkel halljuk, de a szívünkkel értjük. Az ártatlanság mindig elárulja magát, ha vétkezik. Aki negyvenkét éves fejjel azt mondja, hogy tizenkilenc éves korában mindent másképpen csinált, volna, az azt szégyell i, hogy tizenkilenc éves korában még nem volt negyvenkét éves. A bátor csak egyszer hal még, de. ágyává minden percben. Dr. Gutter József Duus mazsoláit VÁLÁS Az ügyvéd megkérdezi a klienst. — Es milyen kívánságai vannak asszonyom a válással kapcsolatban? — Szeretném, lia elérné, hogy az autó maradjon nálam, a gyerekek a férjemnél. A NAGYOBB CSAPÁS I Egy kis városban gyenge földrengés Volt és az aggódó szülök vásott fiukat egy Időre fővárosi rokonukhoz küldték. A rokon két nap múlva vissza- irányHolta a fiút a következő szavak kíséretében: „inkább küldjétek ide a földrengést". pályaudvari vendéglő lonesc.ij kiabál a pályaudvari étteremben. — Ez a hús olyan kemény, hogy már tíz perce rágom és nem tudom lenyelni. — Csak rágja nyugodtan, — feleli a pincér — nem kell sietnie, az ön vonata húsz percet késik. • ✓ MAZSOLÁK Pópescu haragosan hívja a cukrászda vezetőjét: — Ebben a kalácsban van. A vezető alaposan megszemléli a kalácsot: — Ez csakugyan légy. f>e a többi mazsola. bYÖGYKEZELES f Egy páciens fájó lábát mutatja az orvosnak és kérdezi, milyen orvosságot ajánl. — Nincs szükség gyógyszerre. Amikor nekem ilyen fájdalmaim vannak, feleségem megmasszírozza a lábamat és fájdalmaim nyomban megszűnnek. — Es mikor van a kedves feleségének ideje, hogy én is kipróbáljam ezt a gyógymódot? KULTÚRA hölgy bemegy és megkérdezi a kön.wes- az elárustegy lé»: Egy boltba tót: — Van önöknek valamilyen könyvük Anatole Francétól kék kötésben? Érdemes? Egy ember este betoppan a rendőrőrsre: — Eltűnt a feleségem. Itt a fényképe, kérem, kutassanak utána. A rendőr megtekinti a fényképet és megkérderi: — Tényleg akarja? A ZONGORA Egyik lakás ajtaján a követkeró hirdetést ragssrtották W: „Egy zongora riadó.” Másnap a hirdetés alá a következő cédulát ragasztótta: ..Köerönjük (szépen.zetőjében meglepetésemre egyik gyerekkori barátomat, Csipák Lacit ismertem fel. Valamikor Óbudán egy árva- házban együtt árvagyerekes- kedtünk. Keblére ölelt és hátbavere- getett — Ömlők, hogy te jelentkeztél. Fel vagy véve. Tudom, hogy a herkentyű a kis- ujjadban van, de azért egykét formalitáson tűi kell esni. — Ahogy gondolod — mondtam. — Kérdezz — felelek. — Rokonaid élnek? — Ne bolondozz, Lacikám* Tudod jól, hogy éppen olyan árva vagyok, mint te. — Azt tudom, hogy a szüleid nem élnek, de arra vagyok kíváncsi, hogy rokonaid, nagynénéd, unokaöcséd él-e? — Egy nagybátyám és egy unokahúgom él még* Ők ketten az én összes rokonságom. — Hát ez nagy hiba — mondta csendesen. — Nagyon nagy hiba; És hol élnek? — Ez a hiba, hogy hol élnék — válaszoltam. — Nézd, személyzeti vezetőnek ilyet nem illik elmondani, de neked, a barátomnak elmondhatom, a nagybátyám Becsben fegyvercsempész, azuno- kahúgom pedig Chicagóban sztriptíztáncosnő. — Akkor nincs semmi baj — .sóhajtott fel Csipák; — Ha Nyugaton vannak, az baj. Már attól féltem* itt élnek Magyarorszánem hogy gon. Miért féltél? kérdeztem. — Azért, mert mi csak olyan embert veszünk fel, akinek rokonai egyáltalán nincsenek. — Sem utóda, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse nem vagyok senkinek* nem vagyok senkinek — mondtam mosolyogva. — Akkor fél vagy véve* Holnaptól kezdve te vagy nálunk a herkentyű előadó. — És ha lenne egy, egyetlen egy rokonom Magyarországon, akkor nem vennétek fel? — Természetesen nem; Nekünk ugyanis elveink vannak. A mi vállalatunk öt alkalommal nyerte el az élüzem címet, a szakma kiemelkedően legjobb vállalata vagyunk, és mi herkentyűben már elértük, sőt túl is haladtuk a világszínvonalat. És tudod miért? Mert mi csak garantáltan teljesen árva gyerekekkel dolgozunk. — Az árva gyerekek jobban dolgoznak, mint a többiek? — összehasonlíthatatlanul* Egy garantáltan árva gyerek dolgozik* mert tudja* hogy az ő háta mögött nem áll rokon, tehát az 6 érdeké-: ben nem szól le senki a minisztériumból* a központból* a tanácstól, a megyétől és a sajtótól* A garantáltan árva gyerek nekünk garancia arra, hogy a munkát vagy elvégzi, vágj’ ha nem, elküldjük, és ebben az atyaúristen sem akadályoz meg bennünket. Árva e ház, van kacagás; — És honnan szeditek ezt a sok árva gyereket? — Három árvaházat patronálunk, de sajnos* nincs elég utánpótlásunk* mert nem minden árva jön el herkentyűt gyártani; Pedig óriási külföldi, megrendeléseink vannak, és a régi szakemberek már lassan kiöregednek és nyugdíjba mennek. — Az én elődömet is nyug* díjaztátok? — Dehogy nyugdíjaztuk* Égj' 18 eves kislány volt. Ki- tfinö munkaerő, nagy ígéret* De sajnos, fel kellett neki mondani; — Miéri? Nem volt árva* —• Dehogynem. Garantál-* tan árva volt, de a múlt hónapban egy főosztályvezető e=! örökbefogadta. Miklósi Ottó
