Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
r CftBAKMAGTARORSZÁO T vm. feferwSr ea Tíz év - 200. szára Egy lap életében tíz esztendő elég nagy idő, hogy megemlékezzünk róla. 1957-ben jelent meg az első Szovjet Híradó. Azóta minden hónapban kétszer jut el az olvasókhoz. Az idén január első Itteni, hogy csupán előfizetésben több mint 20 ezer Szovjet Híradó talál gazdára, a többi pedig az újságárusok, az MSZBT propagandistái útján jut el az olvasókhoz. A statisztikák szerint különösen az szerkesztő már magyarul válaszol, hiszen a folyóirat egyik alapító tagja, esztendők óta Budapesten dolgozik. Munkatársai: Sárközi Gyula felelős szerkesztő és Kovács László olvasószerkesztő már az első lapnál is bábáskodtak. 2Í! oldalon helyet kap minden érdekes esemény, ami összefügg a szovjet emberek életével. Rendszeresen beszámolnak a szovjet technika, tudomány fejlődéséről, eredményeiről, a kutatásokról. German Tyitov űrhajós teljesítményéről rendkívüli kiadás is készült. A magyar turisták, hivatalos személyiségek a Szovjetunióba tett látogatásaik után élménybeszámolóikkal gyakran jelentkeznek a Szovjet Híradó hasábjain. Széleskörű levelezésük segítségével már több kolhoz kötött barátságot magyar tsz-ekkel, szovjet üzem dolgozói magyar munkásokkal. Az APN hírügynökség moszkvai szerkesztőségéből érkezik az anyagok nagy része; jelentős emberek nyilatkozatai és újságírók riportjai teszik érdekessé a lapot. Népszerű a színes, reprodukciós melléklet, amivel minden számban az olvasóknak kedveskednek. Most, a 200. szám megjelenése alkalmából mi is, az olvasók, s a magunk nevében, szeretettel köszöntjük laptársunkat, Lukovszky László rajza Egy»taf" kerület Indulási gondjai A régi II. és III. kerület egyesüléséből megszületett III. kerület, Miskolc „új" kerülete, megalakuló tanácsülése óta most tartotta meg Maiiák István elnökletével végrehajtó bizottsági ülését. Az ötéves községfejlesztési tervet vitatták meg a végrehajtó bizottság tagjai. Az ülésen megjelent és felszólalt Fekete László, a Miskolc városi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke is. Az új tanácsháza és az úi vásárcsarnok Az egyesített tanács első számú feladata új tanácsháza építéséről gondoskodni. Jelenleg a két régi kerület mindkét tanácsházán helyezkednek el ügyosztályok. Ez a megosztottság természetesen gondot okoz az ügyek intézésében mind a tisztviselőknek, mind az ügyfeleknek. Már ki is jelölték az új épület helyét. A Miskolci Pamutfonő új irodaházához hasonló épületet a stadionnal szemben építik fel a III. ötéves terv első felében. Az új épületben kényelmesen dolgozhat maid az egyesített tanács mind í do’ ízója. Az apparátus munkájában egyébként nem okozott különösebb zökkenést az átszervezés, az egyes osztályok helyét még az összevonás előtt kijelölték, így a munka zavartalanul folytatódott az új munkahelyen is. A községfejlesztési terveket is sikeresen egyesítették a két tanács előzetesen kidolgozott tervei alapján; A jogos igé................................ mm v asárnapján került az újságárusok polcaira a tizedik évfolyam első példánya. Február 20-án lát napvilágot a szerkesztők gondos munkája nyomán a 200. szám. A szerkesztőségben talán a megszokott „slussz”-hahgulat- nál is nagyobb az izgalom. Hiába, a születésnap még egy képeslap életében is jelentős esemény. A mélynyomásos, színes, szép kiállítású Szovjet. Hiradó fejlődésén keresztül is lemérhető egy kicsit a szovjet és a magyar nép barátságának fejlődése, elmélyülése. A lap a Szovjet—Magyar Baráti Társaság orgánuma. 1957-ben mindössze ötezer példányban jelentek meg, ma már szilárdan tartják a százezres példányszámot. Érdemes megemKísértei a és a mozivászonról is bizonyára tetszenek ismerni Münchhausen urat, a néhai bárót, aki hajdanában — legalább is a képzelet szárnyán — az ágyúgolyóbist meglovagolva csodálatos dolgokat élt át és vitt végbe, Hát persze, könnyű volt neki! De azt már nem igen tetszenek ismerni, hogy Münchhausen úrnak volt egy, ugyancsak hajdanában csinos felesége is, aki az öreg halála után olyan bánatnak adta fejét, hogy nem sokkal később maga is követte megboldogult élete párját a végtelenbe tűnő nagy országúton; Vagyis meghalt. Ebben persze nincs semmi különös. Nagy rendje az életnek, hogy aki él, az egyszer meg is hal. Mindenki meghal egyszer. De az ugye mar izgalmasabb dolog, hogy ha valaki tényleg meghalt, egyszer csak hosszú-hosszú évek múltán kedélyesen ránk köszön. Hát kérem, a minap én pontosan így jártam. Pesten, u Keletiben, indulásra várva ülök a miskolci gyors egyik pár- nás fülkéjében, amikor nyílik , az ajtó, s egy szelíd mosolyú, kissé már szikkadó képű, tiszteletreméltó, bundád hölgy rámköszön. — Jó reggelt, uram!-—Jó reggelt, kezét csókolom, asszonyom! Parancsoljon. — Nem ismer? — Nem — mondom kissé tétovázva —, de nem fontos. Parancsoljon. — Van még itt egy szabad hely? — kérdi egy kicsit ő is elbizonyta- ’ankodva. — Hogyne. Kettő is van, sőt három is — mondorm — Nőm biztos, hogy itt maradok, de ha megengedné, itt hagyom a táskámat, mert leugrok még egy feketekávét főzetni. Lesz szíves vigyázni rá? — Mármint a táskájára. . — Hát persze, természetesen — ajánlottam fel a szóra sem érdemes aprócska szívességet. Miért ne. Bárki megtenné. Nem igaz? A hölgy távozott, közben mások is jöttek, egy fiatal házaspár, akikről később megtudtam, hogy ózdiak és gépkocsira fizettek elő Pesten, meg egy vasutas, aki Hatvanban leszállt. Aztán indulás előtt néhány perccel megjött Ö is, az ismeretien hölgy, akit, emlékeim közt matatván, míg oda volt „egy feketekávét főzetni”, sehogyan sem találtam. Csak nagyon halvány, inkább csak sejtelmes árnyékkép-félére, vagy hozzá kicsit hasonló másra leltem, de esküdni rá nem mertem volna. Szóval visszajött és maradt. Kényelmesen elhelyezkedett mellettem. Fecskét vett elő és rágyújtott. Érdekesen csücsöritve vastagon rúzsos ajkát, karikákat próbált engedni, kékes színű füstkarikákat, de az valahogy sohsom sikerült. Láthatóan unta magát, mert nem sokáig bírta szótlanul. — A minisztériumban voltam — szól oda hozzám, mintha kérdeztem volna, vagy csak egy kicsit is kíváncsi lettem volna iá. A fiatal házaspárt, s a vasutast se igen érdekelhette, de útitársunk nem zavartatta magát. — Unipresszt vittem és darálót hozók a hivatalba; Unipresszt Pesten nem lehet kapni, csak Miskolcon, hát vittem és kávédarálót hozok, mert az meg Miskolcon nincs; — Igen? — vetem oda udvariasságból, de egykedvűen. — Hát persze. Maga nem is hídja? — folytatja nokibátorodva. — Nem lehet kapni. Nálunk meg, a hivatalban, a főnököm él-hal a jó feketéért, de nem volt darálónk, így megkért, hogy ugorjak fel a minisztériumba. No, ott főztek aztán nekem igazi feketekávét! Mert a Mucus, a barátnőm, tudja, hogy én is imádom a feketekávét! Hagytam, hadd beszéljen. Csak nagy ritkán bólintottam, amikor már úgy éreztem, illik, ö, az ismeretlen hölgy pedig minden bólintásért láthatóan külön hálás volt, és témáiból kifogyhatatlan egészen Miskolcig. Hát biccentettem olykor, vagy éppen mímelve a kíváncsiságot, de legalább is az érdeklődést, néha közbevetettem: Ne mondja. Tényleg? És ő folytatta. — Az uram is hivatalban dolgozik, de ő ki nem állhatja a feketét. Az ő istene a kocsi. Nem is igaz, hogy bele van bolondulva! Istenem, — sóhajtott fel — bár csalt velem törődne annyit, mint a kocsival! — Miért? Hanyagolja magát a kocsi miatt? Igazán nem szép tőle! — fűztem hozzá halvány iróniával a sebtében kikivánkozö részvétek — Hajaj! — sóhajtott újra, s mert úgy ítélte meg, hogy a kocsi érdekelhet, a kávéiéi a kocsira váltott át. — Tudja, a mi kocsink, a Wartburg, két éves. Sokat csavarog vele a csibész! Igaz, voltunk már vele együtt is Csehszlovákiában, az uramnak egy ezredes barátjánál. Olyan ajándékot vittünk nekik, hogy a felesége nem akart hinni a szemének. Az uram Becsből hozott egy olyan háztartási gépet, amelyik önműködően egyszerre tud padlót kefélni, burgonyát hámozni, habot verni, sőt még mást is. Hát nekik adtuk, mert egy külföldi ezredesnek mégse illik más ajándékot adni. Nem igaz? — De igaz, — hagytuk rá, gondolván, hogy a helyesléssel pontot tehetünk a képtelennek és végtelennek tűnő história végére. Tévedtünk. Füzesabonynál a hölgy újabb cigarettára gyújtott és folytatta. — Hanem egyszer, amikor kem- pingezni mentünk a Balatonra, Székesfehérvár előtt megjártuk. Elakadtunk. Az uram már másfél órája kínlódott vele — mármint a kocsival — amikor szerencsére jött eg?’ orvos, egy másik Wartburggal, és képzelje, rögtön kitalálta, hogy elromlott az ácé.;. Egyszer meg, egy mérnök lakása előtt, felforrt a vizünk. Ha a mérnök észre nem veszi, biztosan felrobbantunk volna... De észrevette... Kar, fordult meg fejemben a gondolat, hogy észrevette ... Mert, hogy már abból se sok hiányzott, hogy mi, a fülke jobb sorsra érdemes utasai felrobbanjunk. Ezt viszont a hölgy nőm vette észre, de mi azért, az ózdi házaspárral együtt szerencsére kibírtuk, mert vonatunk közben megérkezett a Tiszaira. Csacsogó utitáfsunk kedélyesen ellibegett. A házaspár tovább utazott, én pedig a hölgy távozása után kezdtem cihelődni, miközben útitársaim egyike, szánalmot sejtetve érdeklődött, — Ismerte? — Igen — válaszoltam illendőséggel. — Münchhausenné lehetett. A megboldogult báró néhai neje. Pe- chünkre! Ugv látszik, feltámadt. De legalább jól elszórakoztunk, és aránylag hamar Miskolcra értünk. Csépányi Lajos nyék kielégítésének menetrendjén az összevonás sem változtatott. A városi tanács hathatós segítséget ígért az új kerületnek. A községfejlesztés során a közművesítés fejlesztése elsőrendű fontosságú, valamint az LKM és a Diósgyőri Gépgyár közötti területen felépítésre kerülő új vásárcsarnok. Van olyan elgondolás, hogy ez az új egység közvetlenül a tsz-ektől kapná a friss árut. Új lakótelepek és a társadalmi szervek segítsége Miután a kerület hatalmas üzemeivel elsősorban a város ipari munkásainak lakótelepe, a III. ötéves tervben két. nagyarányú lakótelepet építenek itt. Még az idén megkezdik az úgynevezett bolgár-földeken eg?' új lakótelep építését. Ezt előreláthatólag 1968. végére, vagy 1969. elejére fejezik be, 1967-ben pedig a Győri-kapunál kezdenek hozzá egy új lakótelephez. Az utóbbit valószínűleg 1970-re fejezik be; Az évtized végén látnának hozzá — a tervek szerint — a következő ötéves terv feladatába tartozó munkához, a diósgyőri lakótelep építéséhez. Az új építkezések közlekedési és kulturális igények kielégítését teszik szükségessé. Ezt szolgálja többek között a Lillafüredre vezető autóbusz állomásainak korszerűsítése. A meglevőket javítják, és több új megállót szeretnének az útvonalon közbeiktatni. Az új lakótelepeken új szolgáltató egységeket is felállítanak. A tanácsi munkának természetesen támaszkodnia kell a társadalmi szervei? munkájára; az új vezetőség erre is gondol. A népfront aktívái már felmérték társadalmi munkában a volt II; kerület közmű- vesítési helyzetét, ezt most a volt III. kerület területén is megcsinálnák. Segítséget adnak a kertgazdaságok kialakításához is. Mintegy 100 hold- nyi területet biztosítanának kisparcellákon történő zöldségtermelésre. Ugyanekkor fel szeretnék mérni a kerület szociális helyzetét is; a társadalmi szervek ebben is segítenék a tanácsi munkát. A nőtanács támogatását is igényli a tanács vezetősége. Elsősorban azt szeretnék, ha a lakáskérelmek elbírálásánál, a jogos igények felmérésénél nyújtana segítséget a nőtanács. Ehhez egyébként a tanács dolgozói is felajánlották segítségüké társadalmi munkában. (máié) Kórusmuzsika Kupán daltanitással is élénkítették a művelődési otthont zsúfolásig megtöltő közönség érdeklődését. Az est második felében a jól felkészült együttes orosz, lengyel, román, francia, angol és olasz szerzők kórusmuzsikáját szólaltatta meg. A sok eredetiséggel összeállított műsort élvező közönség a hazainduló kórustagokat és vezetőjüket, dr. Bubnó Lászlói az autóbuszmegállóig kisérve ünnepelte. Horváth Géza műv. a igazgató A homrogdi Dj Élet Tsz ve- gycskórusa évi munkatervében elhatározta, hogy a szomszédos községek kulturális rendezvényeit népdalainkat népszerűsítő cs o baráti népek kórusmuzsikáját ismertető műsorral fogja gazdagítani. Az aranyérmes homrogdi tsz-kórus újszerű vállalkozásával október 17-én Abaújszol- nokon, november 6-án Lében, legutóbb, február 13-án pedig 'Kupán adott kétórás műsort. Fellépésük alkalmával nemcsak a népdalok gyöngyeiből és feldolgozásaiból adtak kórus- és szólószámokat, de népüzemekben és vidéken jelen tős az olvasótáboruk. Alekszej Korzin elvtárs, fc * * " Termelési • gyakorlat • külföldön c A miskolci Nehézipa- “ ri Műszaki Egyetem ne- « gyedéves hallgatói a ° nyári szünidőben ter- £ mclcsl gyakorlaton vesz- o nek részt. Az idén a gc- ® pész-. a bánya- és a Uo- « hőmérnöki karról mint- B egy százötvenen a baráti e országok iparával is- o incrkcdnck majd. <)
