Észak-Magyarország, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-20 / 43. szám

r CftBAKMAGTARORSZÁO T vm. feferwSr ea Tíz év - 200. szára Egy lap életében tíz eszten­dő elég nagy idő, hogy meg­emlékezzünk róla. 1957-ben jelent meg az első Szovjet Híradó. Azóta minden hónapban kétszer jut el az ol­vasókhoz. Az idén január első Itteni, hogy csupán előfizetés­ben több mint 20 ezer Szovjet Híradó talál gazdára, a többi pedig az újságárusok, az MSZBT propagandistái útján jut el az olvasókhoz. A sta­tisztikák szerint különösen az szerkesztő már magyarul vá­laszol, hiszen a folyóirat egyik alapító tagja, esztendők óta Budapesten dolgozik. Munka­társai: Sárközi Gyula felelős szerkesztő és Kovács László olvasószerkesztő már az első lapnál is bábáskodtak. 2Í! oldalon helyet kap min­den érdekes esemény, ami összefügg a szovjet emberek életével. Rendszeresen beszá­molnak a szovjet technika, tu­domány fejlődéséről, eredmé­nyeiről, a kutatásokról. Ger­man Tyitov űrhajós teljesít­ményéről rendkívüli kiadás is készült. A magyar turisták, hivatalos személyiségek a Szovjetunióba tett látogatásaik után élménybeszámolóikkal gyakran jelentkeznek a Szov­jet Híradó hasábjain. Széles­körű levelezésük segítségével már több kolhoz kötött barát­ságot magyar tsz-ekkel, szov­jet üzem dolgozói magyar munkásokkal. Az APN hírügynökség moszkvai szerkesztőségéből érkezik az anyagok nagy ré­sze; jelentős emberek nyilat­kozatai és újságírók riportjai teszik érdekessé a lapot. Nép­szerű a színes, reprodukciós melléklet, amivel minden számban az olvasóknak ked­veskednek. Most, a 200. szám megjele­nése alkalmából mi is, az ol­vasók, s a magunk nevében, szeretettel köszöntjük laptár­sunkat, Lukovszky László rajza Egy»taf" kerület Indulási gondjai A régi II. és III. kerület egyesüléséből megszületett III. kerület, Miskolc „új" kerülete, megalakuló tanácsülése óta most tartotta meg Maiiák Ist­ván elnökletével végrehajtó bizottsági ülését. Az ötéves községfejlesztési tervet vitat­ták meg a végrehajtó bizott­ság tagjai. Az ülésen megje­lent és felszólalt Fekete Lász­ló, a Miskolc városi Tanács végrehajtó bizottságának el­nöke is. Az új tanácsháza és az úi vásárcsarnok Az egyesített tanács első számú feladata új tanácsháza építéséről gondoskodni. Jelen­leg a két régi kerület mind­két tanácsházán helyezkednek el ügyosztályok. Ez a megosz­tottság természetesen gondot okoz az ügyek intézésében mind a tisztviselőknek, mind az ügyfeleknek. Már ki is je­lölték az új épület helyét. A Miskolci Pamutfonő új iroda­házához hasonló épületet a stadionnal szemben építik fel a III. ötéves terv első felében. Az új épületben kényelmesen dolgozhat maid az egyesített tanács mind í do’ ízója. Az apparátus munkájában egyéb­ként nem okozott különösebb zökkenést az átszervezés, az egyes osztályok helyét még az összevonás előtt kijelölték, így a munka zavartalanul folyta­tódott az új munkahelyen is. A községfejlesztési terveket is sikeresen egyesítették a két tanács előzetesen kidolgozott tervei alapján; A jogos igé­................................ mm v asárnapján került az újság­árusok polcaira a tizedik év­folyam első példánya. Február 20-án lát napvilágot a szer­kesztők gondos munkája nyo­mán a 200. szám. A szerkesztőségben talán a megszokott „slussz”-hahgulat- nál is nagyobb az izgalom. Hiába, a születésnap még egy képeslap életében is jelentős esemény. A mélynyomásos, színes, szép kiállítású Szovjet. Hiradó fejlődésén keresztül is lemér­hető egy kicsit a szovjet és a magyar nép barátságának fej­lődése, elmélyülése. A lap a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság orgánuma. 1957-ben mindössze ötezer példányban jelentek meg, ma már szilár­dan tartják a százezres pél­dányszámot. Érdemes megem­Kísértei a és a mozivászonról is bizonyára tet­szenek ismerni Münchhausen urat, a néhai bárót, aki hajdanában — leg­alább is a képzelet szárnyán — az ágyúgolyóbist meglovagolva csodála­tos dolgokat élt át és vitt végbe, Hát persze, könnyű volt neki! De azt már nem igen tetszenek is­merni, hogy Münchhausen úrnak volt egy, ugyancsak hajdanában csi­nos felesége is, aki az öreg halála után olyan bánatnak adta fejét, hogy nem sokkal később maga is követte megboldogult élete párját a végtelenbe tűnő nagy országúton; Vagyis meghalt. Ebben persze nincs semmi külö­nös. Nagy rendje az életnek, hogy aki él, az egyszer meg is hal. Min­denki meghal egyszer. De az ugye mar izgalmasabb dolog, hogy ha va­laki tényleg meghalt, egyszer csak hosszú-hosszú évek múltán kedélye­sen ránk köszön. Hát kérem, a minap én pontosan így jártam. Pesten, u Keletiben, indulásra vár­va ülök a miskolci gyors egyik pár- nás fülkéjében, amikor nyílik , az ajtó, s egy szelíd mosolyú, kissé már szikkadó képű, tiszteletreméltó, bun­dád hölgy rámköszön. — Jó reggelt, uram!-—Jó reggelt, kezét csókolom, asszonyom! Parancsoljon. — Nem ismer? — Nem — mondom kissé této­vázva —, de nem fontos. Parancsol­jon. — Van még itt egy szabad hely? — kérdi egy kicsit ő is elbizonyta- ’ankodva. — Hogyne. Kettő is van, sőt há­rom is — mondorm — Nőm biztos, hogy itt maradok, de ha megengedné, itt hagyom a táskámat, mert leugrok még egy feketekávét főzetni. Lesz szíves vi­gyázni rá? — Mármint a táskájára. . — Hát persze, természetesen — ajánlottam fel a szóra sem érdemes aprócska szívességet. Miért ne. Bárki megtenné. Nem igaz? A hölgy távozott, közben mások is jöttek, egy fiatal házaspár, akikről később megtudtam, hogy ózdiak és gépkocsira fizettek elő Pesten, meg egy vasutas, aki Hatvanban leszállt. Aztán indulás előtt néhány perccel megjött Ö is, az is­meretien hölgy, akit, emlékeim közt matatván, míg oda volt „egy fekete­kávét főzetni”, sehogyan sem talál­tam. Csak nagyon halvány, inkább csak sejtelmes árnyékkép-félére, vagy hozzá kicsit hasonló másra lel­tem, de esküdni rá nem mertem volna. Szóval visszajött és maradt. Ké­nyelmesen elhelyezkedett mellettem. Fecskét vett elő és rágyújtott. Ér­dekesen csücsöritve vastagon rúzsos ajkát, karikákat próbált engedni, kékes színű füstkarikákat, de az va­lahogy sohsom sikerült. Láthatóan unta magát, mert nem sokáig bírta szótlanul. — A minisztériumban voltam — szól oda hozzám, mintha kérdeztem volna, vagy csak egy kicsit is kí­váncsi lettem volna iá. A fiatal há­zaspárt, s a vasutast se igen érde­kelhette, de útitársunk nem zavar­tatta magát. — Unipresszt vittem és darálót hozók a hivatalba; Unipresszt Pes­ten nem lehet kapni, csak Miskol­con, hát vittem és kávédarálót ho­zok, mert az meg Miskolcon nincs; — Igen? — vetem oda udvarias­ságból, de egykedvűen. — Hát persze. Maga nem is híd­ja? — folytatja nokibátorodva. — Nem lehet kapni. Nálunk meg, a hivatalban, a főnököm él-hal a jó feketéért, de nem volt darálónk, így megkért, hogy ugorjak fel a minisz­tériumba. No, ott főztek aztán ne­kem igazi feketekávét! Mert a Mu­cus, a barátnőm, tudja, hogy én is imádom a feketekávét! Hagytam, hadd beszéljen. Csak nagy ritkán bólintottam, amikor már úgy éreztem, illik, ö, az ismeretlen hölgy pedig minden bólintásért lát­hatóan külön hálás volt, és témáiból kifogyhatatlan egészen Miskolcig. Hát biccentettem olykor, vagy éppen mímelve a kíváncsiságot, de leg­alább is az érdeklődést, néha közbe­vetettem: Ne mondja. Tényleg? És ő folytatta. — Az uram is hivatalban dolgo­zik, de ő ki nem állhatja a feketét. Az ő istene a kocsi. Nem is igaz, hogy bele van bolondulva! Istenem, — sóhajtott fel — bár csalt velem törődne annyit, mint a kocsival! — Miért? Hanyagolja magát a kocsi miatt? Igazán nem szép tőle! — fűztem hozzá halvány iróniával a sebtében kikivánkozö részvétek — Hajaj! — sóhajtott újra, s mert úgy ítélte meg, hogy a kocsi érdekel­het, a kávéiéi a kocsira váltott át. — Tudja, a mi kocsink, a Wart­burg, két éves. Sokat csavarog vele a csibész! Igaz, voltunk már vele együtt is Csehszlovákiában, az uram­nak egy ezredes barátjánál. Olyan ajándékot vittünk nekik, hogy a fe­lesége nem akart hinni a szemének. Az uram Becsből hozott egy olyan háztartási gépet, amelyik önműkö­dően egyszerre tud padlót kefélni, burgonyát hámozni, habot verni, sőt még mást is. Hát nekik adtuk, mert egy külföldi ezredesnek mégse illik más ajándékot adni. Nem igaz? — De igaz, — hagytuk rá, gondol­ván, hogy a helyesléssel pontot te­hetünk a képtelennek és végtelen­nek tűnő história végére. Tévedtünk. Füzesabonynál a hölgy újabb ciga­rettára gyújtott és folytatta. — Hanem egyszer, amikor kem- pingezni mentünk a Balatonra, Szé­kesfehérvár előtt megjártuk. El­akadtunk. Az uram már másfél órája kínlódott vele — mármint a kocsi­val — amikor szerencsére jött eg?’ orvos, egy másik Wartburggal, és képzelje, rögtön kitalálta, hogy el­romlott az ácé.;. Egyszer meg, egy mérnök lakása előtt, felforrt a vi­zünk. Ha a mérnök észre nem veszi, biztosan felrobbantunk volna... De észrevette... Kar, fordult meg fejemben a gon­dolat, hogy észrevette ... Mert, hogy már abból se sok hiányzott, hogy mi, a fülke jobb sorsra érdemes utasai felrobbanjunk. Ezt viszont a hölgy nőm vette észre, de mi azért, az ózdi házaspárral együtt szerencsére kibír­tuk, mert vonatunk közben megér­kezett a Tiszaira. Csacsogó utitáfsunk kedélyesen ellibegett. A házaspár tovább utazott, én pedig a hölgy tá­vozása után kezdtem cihelődni, mi­közben útitársaim egyike, szánalmot sejtetve érdeklődött, — Ismerte? — Igen — válaszoltam illendőség­gel. — Münchhausenné lehetett. A megboldogult báró néhai neje. Pe- chünkre! Ugv látszik, feltámadt. De legalább jól elszórakoztunk, és arány­lag hamar Miskolcra értünk. Csépányi Lajos nyék kielégítésének menet­rendjén az összevonás sem változtatott. A városi tanács hathatós segítséget ígért az új kerületnek. A községfejlesztés során a közművesítés fejlesz­tése elsőrendű fontosságú, va­lamint az LKM és a Diósgyőri Gépgyár közötti területen fel­építésre kerülő új vásárcsar­nok. Van olyan elgondolás, hogy ez az új egység közvetle­nül a tsz-ektől kapná a friss árut. Új lakótelepek és a társadalmi szervek segítsége Miután a kerület hatalmas üzemeivel elsősorban a város ipari munkásainak lakótelepe, a III. ötéves tervben két. nagy­arányú lakótelepet építenek itt. Még az idén megkezdik az úgynevezett bolgár-földeken eg?' új lakótelep építését. Ezt előreláthatólag 1968. végére, vagy 1969. elejére fejezik be, 1967-ben pedig a Győri-kapu­nál kezdenek hozzá egy új la­kótelephez. Az utóbbit való­színűleg 1970-re fejezik be; Az évtized végén látnának hozzá — a tervek szerint — a követke­ző ötéves terv feladatába tar­tozó munkához, a diósgyőri lakótelep építéséhez. Az új építkezések közleke­dési és kulturális igények ki­elégítését teszik szükségessé. Ezt szolgálja többek között a Lillafüredre vezető autóbusz állomásainak korszerűsítése. A meglevőket javítják, és több új megállót szeretnének az útvonalon közbeiktatni. Az új lakótelepeken új szolgáltató egységeket is felállítanak. A tanácsi munkának termé­szetesen támaszkodnia kell a társadalmi szervei? munkájá­ra; az új vezetőség erre is gondol. A népfront aktívái már felmérték társadalmi munká­ban a volt II; kerület közmű- vesítési helyzetét, ezt most a volt III. kerület területén is megcsinálnák. Segítséget ad­nak a kertgazdaságok kialakí­tásához is. Mintegy 100 hold- nyi területet biztosítanának kisparcellákon történő zöld­ségtermelésre. Ugyanekkor fel szeretnék mérni a kerület szo­ciális helyzetét is; a társadal­mi szervek ebben is segítenék a tanácsi munkát. A nőtanács támogatását is igényli a tanács vezetősége. Elsősorban azt szeretnék, ha a lakáskérelmek elbírálásánál, a jogos igények felmérésénél nyújtana segít­séget a nőtanács. Ehhez egyéb­ként a tanács dolgozói is fel­ajánlották segítségüké társa­dalmi munkában. (máié) Kórusmuzsika Kupán daltanitással is élénkítették a művelődési otthont zsúfolásig megtöltő közönség érdeklődé­sét. Az est második felében a jól felkészült együttes orosz, lengyel, román, francia, angol és olasz szerzők kórusmuzsi­káját szólaltatta meg. A sok eredetiséggel összeál­lított műsort élvező közönség a hazainduló kórustagokat és vezetőjüket, dr. Bubnó Lászlói az autóbuszmegállóig kisérve ünnepelte. Horváth Géza műv. a igazgató A homrogdi Dj Élet Tsz ve- gycskórusa évi munkatervében elhatározta, hogy a szomszédos községek kulturális rendezvé­nyeit népdalainkat népszerűsí­tő cs o baráti népek kórusmu­zsikáját ismertető műsorral fogja gazdagítani. Az aranyérmes homrogdi tsz-kórus újszerű vállalkozásá­val október 17-én Abaújszol- nokon, november 6-án Lében, legutóbb, február 13-án pedig 'Kupán adott kétórás műsort. Fellépésük alkalmával nem­csak a népdalok gyöngyeiből és feldolgozásaiból adtak kó­rus- és szólószámokat, de nép­üzemekben és vidéken jelen tős az olvasótáboruk. Alekszej Korzin elvtárs, fc * * " Termelési • gyakorlat • külföldön c A miskolci Nehézipa- “ ri Műszaki Egyetem ne- « gyedéves hallgatói a ° nyári szünidőben ter- £ mclcsl gyakorlaton vesz- o nek részt. Az idén a gc- ® pész-. a bánya- és a Uo- « hőmérnöki karról mint- B egy százötvenen a baráti e országok iparával is- o incrkcdnck majd. <)

Next

/
Oldalképek
Tartalom