Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-14 / 11. szám

esZAKM AOY MtnnsrAO S •n**. A főmérnök bizakodik te az árvíz. Felajánlásaikat teljesítették, de ha jól utána számolunk, ezzel csak annyit értek el, hogy a vállalat szál­lítani tudta a tervben előírt mennyiséget. Ha a nyerstégla gyártás százalékát vennénk denütt megfelelő színeket építsünk. Tisztában vannak ezzel az illetékesek is, csak­hogy a rekontsrukció, a felújí­tás nem ilyen egyszerű. Még azzal is számolva, hogy az esős, fagyos napok kárt °dakint mínusz tíz fokos hideg, Idebent kellemes a meleg, még akkor Is, amikor a téglagyári munkások szerint már „kihűlt” az égető kemence... alapul, szép summa jönne ki. De a tizenkét millió darab tönkrement tégla lerontja az eredményt. Az elemi kár vé­gül azokat is sújtotta, akik ko­rábban egy másik elemi kár­nál. a szorongatott helyzetben levő emberek segítségére siet­tek. Számolgatjuk a szétázott, megfagyott nyers téglák ér­tékét. Vajon mennyibe ke­rült volna, ha megfelelő tá­roló színeket, szárító helyisé­geket építünk. De ez nagyon sok pénzt emésztene fel. A régi, s ma már meglehetősen korszerűtlen téglagyárak tel­okozhalnak, a téglagyártás ütemét kellett fokozni min­den lehetséges módon, hogy az építőipar elegendő anyagot kapjon. Jövőre mintegy 10 szá­zalékkal magasabb tervet kell az iparágnak teljesítenie, s a folyamatban levő beruházások ellenére, még mindig sok tég­lát tárolnak majd a szabad­ban. A főmérnök azonban bí­zik: — Kétszer egymás után ilyen rossz év nem jöhet. Tizenhárom éve vagyok az iparban, de a téglagyártás szempontjából ilyen rossz esz­tendőre nem emlékszem — mondja. — Bízom benne, hogy jövőre, a nagyobb tervet is teljesíteni tudjuk, mire a fa­gyos napok beköszön lenek. S bíznak a munkások is. Minden üzemben töretlen lel­kesedéssel láttak munkához. Amennyire az időjárási viszo­nyok engedik, igyekeznek mi­nél többet termelni. A válla­lat két „erősségében”, Mályi- ban és Mátraderecskén kor­szerű körülmények között termelnek, nagy beruházás­ba kezdenek Kistcrenyén, felújítják a gyöngyösi, a put- noki üzemet is, mert azt sze­retnék, ha az idén már egyet­len téglát se orozna el előlük az eső és a fagy. O. M. Foto: Szabados György Őszintén a sárospataki Kossuth Tsz-ről IIL Nézzük az 1905-ös évet. Már elmondtam, hogy a csaknem hatmillió forint kiesés ellené­re is több értéket termelt ez évben a sárospataki Kossuth, mint amennyit 1961-re összesen terveztek. (1934-ben 20 730 093 forint volt a terv, 1935-ben 22 millió forint a tény.) Mégis hi­ánnyal zártak. Mi ennek az oka? Eny példa ns árarányokról Vaskó Imre elnök hosszas gondolkodás után így válaszolt a kérdésre: — 1905. nehéz esztendő volt. Minden elképzelést felülmúló­an megnövekedtek a termelési költségek. A gépesítés sok előnnyel jár: gyorsabbak, biz­tonságosabbak a munkák, de megnövekednek a terme’ési költségek, a gépek üzemelte­tési költségei különösen. Ennek oka, hogy drágák az alkatré­szek, nem is mindig lehet meg­felelőeket kapni, ezek gyorsan kopnak, törnek és gyakori az alkatrészek cseréje. Drága a ja­vítás is. Mindegy, hogvan ja­víttatunk. Saját műhelyben éppen olyan drága a munka, mint a gépjavító állomáson. Márpedig nekünk sok gépről kell gondoskodnunk. Jelenleg 43 traktoregységünk van és öt teherautónk, a gazdálkodáshoz szükséges egyéb gépekről nem is beszélve, •— Ugyanakkor a mezőgazda- sági termékek állami felvásár­lási ára aránytalanul alacsony, tavaly még különösen az volt. Az idén javul a helyzet. Mon­dok egy példát. Egy üveg Hü- sinek nevezett ital étteremben ülve 2 forint és 50 fillér. Kö­rülbelül két és fél deciliter. Egy liter Hűsít tehát tíz forintért kapunk. Ezzel szemben 1905- ben a legjobb mustért is csak nyolc forint és hetvenöt fil­lért kaptunk. A gyengébb mustért még ennyit sem, csu­pán öt forint és ötvenöt fillért. Márpedig 1905-ben a must zö­me gyenge volt. Erről ugyan nem tehet az állam, de mi sem. Csupán az árak közötti aránytalanságokat kívánom ér­zékeltetni. Hasonlítsuk össze a tejjel is. Egy liter tejért 1C65- ben három forintot kaptunk, azzal senki sem törődött, hogy ez a tsz-n'-k húsz fillérrel töb­be kerül. Hát ml ér többet: egy liter Hüsi, vagy egy liter tej? — A mi bajunk, hogy a ter­melőszövetkezet területe tagolt. Egyrészt a Bodrog két oldalán terül el. Másrészt, a két legtá­volabbi határrész között több mint húsz kilométer a távol­ság. Emiatt jelentősen megnőt­tek a szállítási költségek. /In H96S-ős év 1905-ben egy igen kicsi sze­rencsével a pataki Kossuth po­zitív mérleggel zárhatta volna az esztendőt. Még az ár- és a belvizek ellenére is. Mert néz­zük csak. A szőlő bevételéből 640 000 forint hiányzik a mi­nőség miatt. A munkákat ugyanis el kellett végezni, töb­bet, mint bármikor, más esz­tendőben. A sok esőzés miatt megrohadt a magra termesztett uborka. (Nemcsak itt, hanem az egész Bodrogközben.) Ki­esés: 554 000 forint. Megrohadt a burgonya — 420 003 forint. Nem lehetett lucerna és vörös- heremagot fogni — 247 000 fo­rint. Az időjárás kedvezőtle­nül hatott a szőlővessző neve­lő anya telepre. A kiesés: 200 000 forint. Termeltek édes­köményt, paprikát és késői vetésű csemegeuborkát. Októ­ber végén kellett volna beta­karítani. Október első felében megjöttek a hideg éjszakák és minden megfagyott. Csupán az édeskömény egymillió forintot ért. A paprika 364 000, a cse­megeuborka 200 0O0 forintot. Ha a szőlő, illetve a must mi­nőségi árveszteségét kivonjuk — akkor is ötmillió forintot ra­bolt el a természet, csupán az őszi időszakban. — Ha nekünk ez a pénz be­jön, most belenevetnénk a vi­lágba — mondotta Vaskó Imre elnök. — Eltüntetnénk a mér­leghiányt, kétmillió maradna tartó'ékben és tíz forinttal töb­bet érne a munkaegység. A szakvezetők véleménye Beszélgettem a szakemberek­kel, köztük Szaniszló Sándor főagronómussal. Nyugodt, meg­fontolt fiatalember. Tőle kér­deztem meg: nem lehetett vol­na a megfagyott növényeket korábban, még a fagyok előtt betakarítani? — Minek? — kérdezte. — Zöld volt minden, mert a sok eső miatt a tenyészidő bele­nyúlt az őszbe. A paprikát és a cscmeeenborkát meg eleve úgv vetettük, hogy októberben adiuk el. Nem sikerült. E^ért viszont, hangsúlyozottan kije­lenthetem, senki sem felelős* Azt is megkérdeztem a fő- agronómustól, hogyan látja ő a termelőszövetkezet helyzetét? Véleménye szerint negatív* vagy pozitív irányba fejlődik ez a gazdaság? — Aki azt mondja, hogy ez a gazdaság negatív irányba fejlődik, az vagy nem ismeri termelőszövetkezetünket, vagy egyáltalán nem ért a mezőgaz­dasági termeléshez és az agrára közgazdaságtanhoz. Nálunk ba­jok, problémák vannak a ter­melés szerkezetében csakúgy* mint a vezetésben, de vissza­fejlődés nincs. A főagronómus nem elfogult ember. Az elnököt sem védi* hiszen vannak olyan észrevé­telek is az elnökről, hogy nem szereti a szakembereket, min­denkit elmar maga mellől és mindent egyedül akar csinálni* Erről is beszélgettem. Főleg az érdekeltekkel. Elsősorban a fő- agronómussal és Mohácsi Já­nos párttitkárral, aki egyben elnökhelyettes is. Állítólag nem tudnak kijönni az elnök­kel, vita, ellentét van köztük* — Igaz ez? — kérdeztem a főagronómustól, — Én nagyon jól kijövök az elnök elvtárssal — válaszolta Szaniszló Sándor. — Vélemé­nyem szerint nem szakember­ellenes. Igaz, hogy nem elég­szik meg akármilyen szakem­berrel, csak a jó szakembere­ket szereti. — Elmarja maga mellől a fiatalokat — mondtam. — Ez sem igaz — mondta a főagronómus. — Én is gyakor­nokként kezdtem itt, s most főagronómus vagyok. De van itt egy fiatal állattenyésztő, Danyi László. Öt is meg lehei kérdezni... Danyi I.ászló alig egy esz­tendeje dolgozik a pataki Kos­suthban. Fiatal ember. Ezt mondta: — Nekem nagyon sokat se­gített az elnök elvtárs. Hám bízta az egész állattenyésztést Az első hónapokban segítség nélkül aligha bírtam volna feladataimmal. De az elnök se­gített. Ma már önállóan dolgo­zom, és örülök, hogy ebbe & termelőszövetkezetbe kerül­tem , ■ 8 Szendre! József (Folytatjuk.) Ce'ejezöil! a lerma’ösiSve'íeieli le’tározás A termelőszövetkezetek zö­mében befejeződött a zárszám­adás első szakasza: a leltáro­zás. Ennek során számbavették a közös gazdaságok álló- és forgóeszközeit, elszámolták a beruházások és az állatállo­mány értéknövekedése után já­ró kedvezményeket, valamint kötelezettségeiket. A leltáro­zással párhuzamosan kezdték meg n szövetkezetekben az ál­lóeszközök első csoportjának, a gépeknek, járműveknek, fel­szereléseknek az újraértékelé­sét. A forgóalap, azaz a vetőmag- és takarmánykészletek, a me­zei leltár, a hízóállntok és más forgóeszközök felmérésének eddigi tapasztalatai azt tükrö­zik, hogy a termelőszövetkeze­tek növekvő mértékben képe­sek saját erejükből biztosítani a folyamatos termeléshez szük­séges eszközöket. A mérlegké­szítéssel párhuzamosan több mint 2000 termelőszövetkezet­ben a főbb üzemágak önkölt­ségét és jövedelmezőségét is kimutatják. A termelőszövetkezetek egy részében, elsősorban a jól gaz­dálkodókban, s ahol jól elő­készítették múlt évi munkájuk értékelését, már be is fejezték a zárszámadást, s ennek felül­vizsgálata után a közgyűlést is megtartják. Ssénragyom a Ságé áfáit A Borsodi Szénbányászati Tröszt nagyszabású szénfeltá- ráshoz fogott hozzá a Szeles­akna körzetében. A geológusok Jég alatt a tokaji A kemény, hideg időjárás to­vább hizlalja a Tisza és a Bod­rog jégpáncélját, emiatt az új esztendőben a halászok még nem tudtak vízreszállni. A tokaji Tiszavirág Halásza­ti Termelőszövetkezet tagsá­gának egv része azonban nem tétlenkedik, és a fagyos napo­kon is talál magának elfoglalt­ságot Közülük többen érdekes munkára jelentkeztek. A kez­deményezők a zalkodi brigád tagjai voltak: a Bodroezug be­fagyott kiöntéseiben és a Bod­rog holtágaiban a vizeket borí­tó 10—15 centiméter vas'aa jégpáncélban fejszékkel széles lékeket vágtak — miközben állandóan ügvelniük kellett, nehogy beszakadjon alattuk a jég. A lékekbe varsákat he­lyeztek. Az elmúlt héten 120 liven varsát raktak ki. A jé*, alatti varsázás, smelv nehéz fizikai munkát igényel, ered­Tarsá/muk Ii al ászok jményesnek bizonyult. A zalko- ; diák például az utóbbi négy ' napon mintegy másfél mázsa halat, többségükben kilón fe­lülit fogtak így. Ezért példáju­kat társaik is követik, és csü­törtökön már a Tiszán és a Bodrogon is megkezdték a var­sák jég alá helyezését. itt jelentős szénvagyont talál­tak. A mintegy tíz évi Inten­zív bányászkodásra elegendő szén vagyon kitermelését az akadályozta, hogy az értékes lelet a Sajó hullámtere alatt terül el. Most egy 250 méteres átmetszéssel lerövidítik a Sa­jó útját, és a folyó átvágott ka­nyarulata alatt lehetőség nyí­lik a zavartalan bárp’ászko- dásra. M'ntcgv másfél kilomé­ter hosszú gátat is építenek a felszínen a széntelen fölé, ne­hogy áradások esetén veszély fenyegesse az úi bánvaré^zh A Snió alatti szén „megközelíté­se”. illetve a viTves-élv elhá­rítása mintegy ötmúliós költ­ségbe kerül. A i-óc'bhiek so­rán azonban megtérül ez a ki­adás. Gázszolgáltatási szünet Mís1to!con A MisKblci Gázművek na­gyobb átkapcsolás! munkák miatt ma, pénteken este 10 órá­tól, január 15-én, szombaton reggel 5 óráig a váios jelentős részén szünetelteti a gázszol­gáltatást. Nem lesz gázszol­gáltatás ebben az időszakban az egész helváros területén, to­vábbá ft Bajcsy-Zsilinszky rá ft Széchenyi utcától délre levő városrészben, a Felszabadítók útján, a Dcsscvvffy utcában, & Petneházl utcai bérházakban, a Kont-Kinizsi lakásokban és környékükön. A Gázművek kéri » gázfogyasztókat, hogy a jelzett időpontban kapcsol­ják ki gás-beremdezéeeikcfc * elmúlt év nem kedvezett ’ IfS'agyúrtásnak. Bob or Jenő, Cserépipari Válla- tomérnoKS'priTiiTSSzal varr ;?«kóM A szeszélyes időjárást főttek ^ovemberben hirtelen [flál *** a fagyos napok: a sza­téSz/^..tárolt nyers tégla nagy tönkrement, szétmúllott. bnertC ls nagy veszteség ez, telki, 92 emberek mindvégig «olJm?rctesen dolgoztak, az klc övnegyedben igyekez- h°g„ thég többet nyújtani, égií e‘őteremtsék a hiányzó iek mcnnyiségct, de ekkor jöt- /agyők, majd az esős klat úira a fagyok. A vál- fcil tizenhárom üzemében 12 lzett°, ^arab nyers tégla ve­ils ,rba, ami, bizony, nem tervi i :fékben befolyásolja a élesítés mutatóit. *Uinuanasz érthető. Temérdek Ka, sok költség fekszik a'-“”' * W*n a tizenkét millió téglá- , alapanyagot, az „-állít ^ kellett bányászni, , ,ar]i> feldolgozni. A ,.?ZiSnÄ,Sla az utolsó munka- v’nkjn ’..az égetés előtt ment k^atác, ,rintl ez zsebüket, s iöya„f,/i van építőiparunk ^lk UÓtáSára is‘ Jtirét °r. * hagy dunai árvíz fittek ~,e.tták, felajánlásokat ‘ í/pi ‘ /öhbletmunkát, vasár­ig* eiÜUsza,t°kat vállaltak, jusson ®fenúő tégla és cserép t,?i,ndGnkinek> újra épít- Hsá* "Janak azok, akiknek Megrongálta, vagy elvit­jes rekonstrukcióját egyelőre nem bírja népgazdaságunk. Meg azzal se nagyon számol­tak, hiszen erre ritkán van példa, hogy novemberben hir­telen téliesre forduljon az idő­járás, egymást váltogassák az esős, fagyos napok. A legtöbb kár a Nógrád megyei üzemek­ben, Ludányhalásziban, Ipoly- tarnócon, Szécsényben érte a vállalatot, de Igen erős hideg­gócnak számít Putnok is .., A nyers téglának a szabad­ban való tárolása, szárítása ezzel a veszéllyel jár, az volna hát a legfontosabb, hogy min­tartozó mályl gyár a rendkívüli Időjárás Cre Is teljesítette tervét. Gépek könnyítik meg az ... ®Syik legnehezebb fizikai munkát, a szállítást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom