Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-16 / 13. szám

^asSraap, tose, Jamrär 18.' ßSZAKMAGYARORSZÄGl 9 —■ Miért olyan levert ma, Candide? — Az jut eszembe, hogy senki sem olvassa a cikkeimet. — És ezt miből gondolja? — Abból, ha odaadom valakinek az Észa­kot, annak a tekintete rögtön a lapok jobb felső sarkára esik, s ha véletlenül a cikkem a bal sarokban van, senki sem olvassa el. — És azt képzeli, hogy a maga apukájá­nak, a Voltaire-nek a cikkeit egész Párizs olvasta? — Nem. De az írók és a Rohan herceg például olvasták. — Ez utóbbi be is záratta érte a Baslille-ba. — De most nincs Bastille, és mi már Bastille-cllenesen írunk. — Azt gondolja, hogy a múltkor emlege­tett atyjafiát, a Sartrc-t például mindenki olvassa a Boulevard Saint Germain-en? Kér­dezze meg a miskolci írókat, őket sem ol­vassa mindenki az Avas alján! — Erről jut eszembe! Mit is olvasnak az emberek az Avas alján? — Ami érdekli őket. Unalmas könyveket maga sem szeret. Látja, például a könyvtá­rosok és a tanárok szerint Bcrkesi könyveit „eszik” az olvasók. — Akkor a Berkest biztosan nagy író. — Nézze, Candide, nagy író — nem nagy író — ez a kritikusok dolga. Most mi csak arról beszélgetünk, kit olvasnak. Voltam pél­dául. a múltkor egy irodalmi törvényszéken, ahol a Bcrkesi Húsz evesek című könyve volt a vádlott. ' / — Miért vádolták? — Azért, amiért a kritikusok bírálják. Hogy sok új kérdést vet fel, de nem oldja meg, hogy az if jakról, beszél, de nem ad egyér­telmű útbaigazítást nekik, hogy alakjai nem mindig tipikusak és reálisak és így tovább. — És elítélték? — Mit szól hozzá, nem. Nagyon okosak voltak az ifjak, mint sokszor. Azt mondták: ha már beszélünk ezekről a kérdésekről, ha már állást, foglalunk, akkor Berkcsi, mint mai író elérte a célját. Az ifjúság keresi saját megoldásait a problémákra, és ez a mai író feladata. Kész recepteket nem adhat. — Valóban, okosak voltak. De mondja, egyik legnagyobb mai írójuk Németh László. Külföldön is nagy sikere van a könyveinek, gondolja, hogy Borsodban sokan olvassák? — Akik olvasnak, azok bizonyára Németh Lászlót is olvassák. De nemcsak az olvasás az egyetlen terjesztője az írók müveinek. Most 'filmre is vitték egyik regényét. így is sokan fognak megismerkedni ezzel a könyv­vel, Például lefogadnám, hogy Sániha Fe­renc Húsz óráját többen látták, mint an/eny- nyien olvasták. — Nekem is így mondták. De ezzel kap­csolatban van egy „kontra-élményem”. Én is megnéztem. Egy idősebb, tanító néni ki­nézésű hölgy ült mellettem. Az első húsz porc leteltével megkérdezte: „Mondja, ké­rem érti maga ezt a filmet?” Mire én: „Kez­dem érteni.” Mire ő: „Én nem!” És nagy székcsattoglatással eltávozott. Később, mi­után az a végzetes géppisztoly-sorozat is be­lemegy az ajtóba, a mozi húsz éves körüli közönségének több mint a fele elment. Lőt­tek, ez nekik elég volt — a többi már nem érdekes. —• Vannak ilyen fiatalok is. De a köz­tudatba mégis átment a film és a könyv, mint művészi élmény, mint kultúránk egy része. — Na látja, itt kezd a dolog lényegére tapintani. — Hogy-hogy? — Ügy, hogy vannak bizonyos kérdések, amelyeknélc művészi feldolgozása része kall, hogy legyen kulturális tudatunknak. — De mit csináljunk azokkal, akik még ma sem olvasnak? J— Lassan ők is bekerülnek az olvasók tá­borába, Nézze meg a statisztikákat, vagy ha ezt nem szereli, nézzen körül a vonatban. — Csak a piszkos ablakokról ve kezdjen megint beszélni. Szovjet folyóiratok példányszáma Mint" a TASZSZ hírügynök­ség jelentette, a szovjet folyó­iratok összpéldányszáma a kö­vetkező évben 17 százalékkal emelkedik és eléri a 181 millió példányt. A nagy példányszámú lapok közó tartozik a hetente kétszer megjelenő „Úttörő Pravda”, amely 8 300 000 példányban fogy el. A „Kabotnyica” nevű női magazin tartja a rekordot: 10 millió példányban fogy. Egyre nagyobb sikerük van a népszerű tudományos folyóira­toknak is. A „Naukq i Zsizny” (Tudomány és Elet) 3 100 000, a „Vokrug Szvela” (A világ körül) 1 500 COO példányban je­lenik meg. Karmesterek versenye A New York-i Carnegie Hall­ban 20 ország 38 karmestere vesz részt a karmesterek nem­zetközi „Dimitri Mitropoulos” versenyén. A négy első díj nyertese aranyérmet, 5000 dol­lárt és segédkannesteri alkal­maztatást kap a New York-i filharmonikusoknál, vagy a National Symphony Zenekar­ban. Mind a négy nyertes di­rigálni fogja a New York-i fil­harmonikusokat a verseny utolsó napján a díszhangverse­nyen. Az első hét helyezett egyenként 20 perces koncertet adott a zsűri előtt. A zsűriben Leonard Bernstein, Frank Brieff, Richard Bürgin, Carlos Chavez, Faysto Cleva, Thor Johnson, Fritz Mahler, Gian- carlo Menotti és Howard Mi­tchell foglal helyet. A dirigen­sek közölt mindössze két nő szerepel. OllOSZLANOK A PÁLYÁN A Tanzánia fővárosából, Dar '"esz-Szalami, ól Tanga városba vonat fi órát vesztésit n nyílt pályán. A késést oroszlánok okoz­ták. A mozdony rcllcktcr- fényébe “kerülve, az orosz­lánok megálltak a síneken. A mozdonyvezető nem tu­dott idejében fékezni, s a csapat vezetője a kerekek alá került. A társuk pusz­tulása miatt háborgó orosz­lánok folyton a közelben kószáltak, s nem engedték a javítómunkásokat a ki­siklott kocsikhoz. Az utóbbi időben ez már a második eset, hogy az oroszlánok beleavatkoznak Tanzánia vasúti közlekedé­sébe, Nemrég egy szolgálati kocsit állított le a síneken fekvő nőstényoroszlán. Mindaddig nem volt haj­landó utat engedni, amíg a bokrok közül elő nem Jött három kölyke. Ezután az egész csapat odébbállt. Müllernc —, de nekem van is vasakaratom. » « — Professzor úr — mondja a fiatal asszisztensnő a híres sebésznek — minden kész van a műtéthez, de a beteget nem találjuk sehol. — Nem tesz semmit — fe­leli a szórakozott professzor — kezdjünk hozzá nélküle. # — Vádlott, milyen enyhítő körülményeket tud felhozni? — Azt bíró úr — feleli mo­solyogva az öreg csavargó —, hogy már tizenkétszer ítéltek cl teljesen hasztalanul. (A „Magazin” c. lapból. Fok!.: Hegedűs Nándor) — isem. mosi arroi ueszeieK, nogy meny­nyien olvasnak a vonatban. — És maga szerint melyek azok a kérdé­sek, amelyek, hogy is mondta? „Benne kell, hogy legyenek a kulturális tudatunkban?” — Hát a kort érintő kérdések. Ne várjon most tőlem precíz felsorolást arról, melyek azok a könyvek, amelyekkel ma műveit embernek tekinthető valaki. De azért van­nak bizonyos irányok. Olvasta például Graham Green: A csendes amerikai című könyvét? — Hogy maga milyen okos ember. Persze, hogy olvastam. A kis vietnami kislány, a Phuong. Hogy szerette az a könyv íróját, s az a hülye kis amerikai csak beugrasztotta a házassági ígéretével. — Látja — amikor én az ottani életre, harcokra gondolok —, mindig ez a bölcs, finom kis nő jut az eszembe, s egészen más­ként látom a dolgokat. Mondja Candide, a Kunigunda óta volt maga már szerelmes? — Hogy miket tud kérdezni? És mi köze ennek az olvasáshoz? — Mert az egyik legújabb, legszebb sze­relmes verset akarom magának ajánlani. — No, igazán kíváncsivá lesz! — Jevtusenko: Gondolj reám című versét. Tudja azt, amelyik így kezdődik: Tavaszi éjszakán gondolj ream fis nyári éjszakán gondolj ream Es őszi éjsz.akán gondolj reám Es téli éjszakán gondolj reám. — Ézl a tévében is adták. A fiatal szovjet költők. Tudja, milyen kitűnő műsor volt az. — No látja, még egy érv amellett, hogy a tévé is fejleszti „kulturális tudatunkat". — A jó műsorokkal. De nem a közhelyes könyvismertetéssel. Írja meg nekik, hogy ezek nagyon unalmasak. — Candidc-om, ez „nem az én asztalom”. — Jó, jó, de azért csak beszélhet róla. No, látom nem akar, de az olvasókról akar. Meg a nem olvasókról. És mi van azokkal, akik mindig csak ultiznak? — Most miért fáj magának egy jó ulti 'parti? — Mert ilyenkor, mikor van egy-két ün­nep, szabad nap, az emberek nem tudnak mit kezdeni vele. Esznek, isznak, meg ultiz­nak. — És maga szerint ez nem kell? — Kell. De nem kizárólag. És valahogy azzal a bizonyos „kulturális tudattal” a hát­térben. — Ügy érti, hogy egy jó kontra-partihoz még egy Moravia-könyvcímet is be kellene mondani? — Hát majdnem. Miért nem lehet a fel­üdülést, ultit beszélgetéssel is fűszerezni. v— Kérdezze meg a játékosokat. Azok úgyis mindig azt mondják: „No, mi az, játszunk, vagy beszélgetünk?” De abban igaza van, hogy a könyvek csak akkor élnek, csak akkor kerülnek be „kulturális tudatunkba”, ha beszélünk róluk. — Mivel bizonyítja ezt? — Azzal, amit a maga atyjafia, a francia Thibaudet mondott egy irodalom-történet bevezetésében: A jó könyv olyan, mint a jó bor. — No, most meg az alkoholnak csinál itt propagandát. , — Engedje, hogy befejezzem. Szóval olyan a jó könyv, mint a jó'bor. Az ember először megnézi, azután megszagolja, azután meg­issza, és azután ... beszél róla. — Társaságban és ulti közben is? — Persze. Például egyszer a Jerevánban, hajnali háromkor, két tánc közt is ... — No képzelem, mit mondtak magának. — Azt már azért sem írom le.' De ha az ember korának a társa, ha érteni akarja és érdekli mi van a világban és hazájában, ha benne él az úgynevezett kulturális tudatban, akkor ulti, bor és tánc közben is szeret be­szélni róla. Sokszor kérdezik az ifjak, mi az, hogy modern ember. Hát ez. TATRAY BARNA — nenry Keavescm, — mondja a szemérmes fiatalusz- szony, mikor kiszálltak az autóból abban a városkában, ahol mézesheteiket akarják el­tölteni — úgy viselkedjünk, mintha már régen házasok len­nénk; — Helyes aranyvirágom — feleli Henry —, de gondolod, hogy elbírod egyedül az összes bőröndöket? • — Férjem abbahagyta a do­hányzást — mondja Müllerné büszkén a barátnőjének. — Gratulálok, drágám, ehhez igazán vasakarat kell. — Meghiszem azt — nevei > ■— Valahányszor találkozunk, ( Kovalski jut az eszembe. < — Ezen csodálkozom, hiszen í egyáltalán nem hasonlítunk > egymáshoz. í — Ez igaz, de ő is tartozik í nekem 500 zlotyval. S * ■; A lift ajtaján kis táblán ez ; a felírás: ) — A lift nem működik, a > legközelebbi lift a szomszédos 5 lümbházban. < • ] A borbélymester utolsó uta­> sítást ad a tanoncnak, aki most fog először egy vendéget meg- borotválni. 1 ! — Arra vigyázz Francis, el­I; Fősorban, hogy meg ne vágd ►. magad! 1 Jókedvűen lépték ki a gyór- ' kapun. Egyik-másik sűrűn rácsa- 1 pott a zsebére, \ — Mindjárt jobban érzi így ma­gát az ember! Fizetésnap volt. János is együtt hangoskodott, t tréfálkozott a többiekkel. Ami- , kor pedig a presszó elé érlelt, ő , volt az, aki elsőnek rátette kezét . a kilincsre. . — Ki jön be egy kávéra? i A többiek harsányan felnevet­i tek. 1 '— Kávéra? Haha! Ez jó. Persze így is nevezhetjük. Hej Jani, ezt 1 a szellemességet irigylem tőled 1 — veregette meg János vállát 1 egv barnaképű fickó. \ János szelíden mosolygott. Csak a presszóban szólalt meg újra: ! — Kisasszony, kérek hat dup­! lát! , — Dupla konyakot gondoltál, i igaz? . . . llát miről is Tenne másról szó! . . . János rendelt! —- vágtak egymás szavába öten. i János clkomolyodott. — Nem, Feketekávét kértem! 1 Hirtelen csend lett az asztalnál. 1 Az arcokon egyforma csodálko­zás. Aztán: — Ne bolondozz már. Jani. , — Mi az, talán antialkoholista , lettél? — Ugyan gyerekek, biztosan fél már az asszonytól! — No, jól van öreg fiú. akkor most én rendelek. Kartársnő! , Hat konyakot, meg két üveg , abasárit! 1 — Csak öt poharat — szólt, 1 most kimondottan erélyesen Já- 1 nos. Es mintha egy kicsit rös- tellkcdne, lehajtotta fejét. — | Fiúk, én nem iszom. Azok öten összenéztek. Aztán i egyikük előrehajolt az asztalon, i János arcába vigyorgott és szem­telenül megfricskázta az orrát. | — Ps mióta, drága barátom? A többiek kontráztak: i — Hát kinek a kedvenc nó­tája az, hogy „pedig csak a jó bort szeretem nagyon!”? — Ne játszd már meg magad, te Kis antik alkoholista! —■ Csak nem azt akarod hemc- fcélni, hogy a decemberi üdülése­den leszoktál a szeszről? _ — Hiába, régen jöttünk már így össze, és a fiúnak gátlásai van­nak ... A pincérnő hozta a hat kávét. — Máris itt lesz a konyak és a i bor is, csak nem tudtam egy- i szerre — mentegetőzött, j János közbe vágóit; | — Én nem kérek mást. Fizetek. — Kérem. Hat dupla .. . Az asztalnál ismét csend lett, — Ez megbolondult mor­mogta a barna képű. — Ilát ide figyeljetek — hajolt most János előre az asztalnál, amikor a pincérnő elment. — Nem bolondultam meg és nincs nekem semmi bajom. Csak rá­jöttem valamire. Nem most, vagy másfél hónapnál ezelőtt. Amikor elmentem „üdülni”. Az utóbbi szót különös nyoma­tékkai mondta. — Ami igaz, igaz, nem volt könnyű dolog és igen nehéz volt túltenni magam a szégyenkezé­sen. De megérte. Most tudom csak igazán, hogy mennyire megérte... Ti ismertek engem. Régóta dolgozunk együtt. Tud­játok, hogy ha az üzemben húzni kellett, én benne voltam. De másban is. Es volt, hogy erre az egész fizetésem ráment. Pedig szépen keresünk, igaz? Es mire vittük eddig? Jó, hogy egyikünk­nél se nyomorog a család, mert az asszonyok is dolgoznak. De az ennivaló, meg a ruha még nem minden. Az ember többre is vágyik. En is szerettem volna i egy televíziót, vagy elmenni egy- i egy külföldi útra, világot i látni. . . Nem, kisasszony, köszö­nöm, nekem ne töltsön ... Igen fiuk, amikor észnél voltam, én világosan tudtam, hogy minden*« nekem is volna módom. Nektek is jutna ilyesmire. Es sokszor nagyon szégyellem magam. Saj­náltam az asszonyt, hogy annyit sir, meg *'t gyereket is, akinek bizony gyakran odacsaptam olyankor . .. Százszor is elhatá­roztam, hogy ennek vége lesz. De hiába. Például elmentem be­dobni a lottót, aztán csak a hajnal vetett haza ... — Jól van Jánoska, azért egy pohárral nem árthat meg! — Nem lehet, fiúk. Még egy korttyal sem! — Tényleg, csak nem az „üdü­lés” az oka? — Hát, nevessetek ki! Nem üdülni voltam, hanem Sátoralja­újhelyen, a kórházban! Köhögés. Az egyik férfi félre­húzta a száját. A többiek íész- kelödni kezdtek. Egy hirtelen- szőke, piros képű csendesen meg­jegyezte: — Szóval, izé ... elvonókúra? — Az! — és János hátradőlt a széken. Sokkal nagyobbnak Ját­szott most, mint társai. — Isten bizony nem tudom elmondani nektek, hogy miféle erő szállt meg, amikor bementem az Üzem­orvoshoz és kértem, hogy segít­sen. Külön hangsúlyoztam, hogy nem akarom a kezelést Miskol­con, mert itt sokan ismernek. Az orvos nagyon kedves volt, min­dent elintézett. így kerültem tJj hely re. Mondhatom nektek, ott is a legnagyobb udvariasság­gal, gondossággal bántak velem, nem vettem észre semmiféle le­nézést, megvetést. Sőt! Hiába vigyorogtok, úgy érzem, hogy újjászüjettem .. ­— Drága Jánoskáin, akkor ezt megünnepeljük! János megfogta a borosüvegert nyúló kezet. — Az én kezemet nem fogta meg senki. Nekem ezért volt nehezebb. — No és hogy ünnepelted a Szilvesztert? — a hirteienszőke fiú arckifejezése olyan volt, mint amikor azt mondja valaki: „most pedig megfogtalak kis- komám J” A kérdezett most már bátran szembenézett a társasággal: Őszintén szólva az volt az. én „krízisem”. Es képzeljétek: túléltem! Pedig előző nap azt mondtam: ha szilveszterkor meg tudom állni, hogy ne Igyák, ak­kor már meg tudom lenni ezt máskor is. A presszó asztalán a két üveg­ből valahogy lassan fogyott a bor. öt férfi általában gyorsab­ban szokott „végezni” ennyi itallal, János az órájára nézett. — Fel hat. G3'erckek, mennem kell. Várnak. Nem jön még va­laki? A barna arcú megvakarta • tarkóját. — Ami azt. illeti, nekem <! lenne egy sürgős ügyem — é* mintegy mentegetőzésképpen gyorsan hozzátette: — Egy kis. fusi-mclódia... A szomszédban elromlott a mosógép ... Az utcai lámpák fehér fényé­ben hópelvhek fürödtek. A két férfi sokáig szótlanul " lépkedett. Egy helyen a járdát jégpályává sinkózták a gyerekek. A barna képű majdnem elcsúszott. A má­sik megkapta, összenevettek. — Te Jani, aztán az asszony vár mosf téged? — kezdte az ismert élcelődést az egyik. — No hallod! — így a másik.' — Színházba megyünk! Kuftkay Anna : E&y dupla — és semmi más — Nyugi fiam. Sí igazga­tóságon ő u legfiatalabb. Krem« perkel a múlt évben kilencven- két napol volt távol, tehát aa ő életkora minimum száznyolc­van év, de inkább több. Verebí csak minden második hónap­ban dolgozik. Beszélik is, hogy korban Verebi hamarosan ve­ri Nóót, pedig az sem csecse-, mő korában hunyt el; — Nahát ezws — akartam mondani Strambicsáknak, do úgy látszik erősebben elkapta a frontátvonulás, mert közben szó nélkül távozott. Én viszont ettől kezdve figyelni kezdtem az embereket. Strambicsáknak volt igaza. Kiderült, hogy egyik-másik íiatalabbnak tet­sző ismerősöm sorra fölül van a száz esztendőn. Csak az öreg Krcntercsák, a főkönyvelőhe- lyeltes zavart meg egy kicsit* mert egész évben nem vett ki egy nap szabadságot se. s ezek szerint még a bölcsődében kellene naponként cucliznia. No de megnyugtatott, hogy mindig, s minden alól lehet­nek. s vannak kivételek* SAJNOS, jómagam még erősen koron belül vagyok* semmiség tizennyolc nap sza­badsággal. De nekem vigasz az, hogy hiába erősödik nálunk évről-évre az SZTK orvosi el­látás, mindennek fittyet hány­va az emberi életkor egyre te­rebélyesedik. S méginkébb büszkévé tesz, bogy ebben mi magyarok legalább két fej- hosszal vezetünk! Barcsa Sándor szagon . *. Legalábbis a mi cé­günknél ez így van* — Óriási, hiszen altkor t • i — Gyorsan elővettem jegyzet- füzetemet, de Strambicsák le­intett. — Egyelőre még hagyd. Esetleg te is folytass kutatá­sokat és megfigyeléseket. Hát először is- -Ott van nálunk a Svizsák, a főosztályvezető. — De hiszen ő még negy­ven sincs! — Pszt! Százhuszonöt! — Az lehetetlen, hiszen .; ? — Ne vágj közbe. Én nem néztem a Svizsák születési anyakönyvi kivonatát, de az : szerintem nem is lehet mérv­adó. A matematika, az a xnérv- . adó. Idefigyelj. A Svizsák ez év februárjában két hetet töltött turistaúton Olaszországban. Áprilisban három hetet a fran­cia Riviérán. Májusban a csa­láddal együtt három hetet a Balatonnál, s most készül két hétre Bulgáriába. Már lekötöt­te az utat. Ha ezt munkana­pokban számolod, összesen hat­vankét nap. Hatvankét nap szabadság a tizenkét nap alap- i szabadságon felül. Svizsák hu­szonöt éves kora óta dolgozik rendületlen szorgalommal, ezt megnéztem a személyzetisnél. A dolgozó ember alapszabad- • sáfja tizenkét nap lévén, ez a ■ Svizsák pontosan százhuszonöt i éves kell legyen a hatvankét nap szabadsághoz. Mert ugye minden két évben egy nap a plusz. — Óriási Strambicsák::. BECSÜLETSZAVAMRA ki­jelentem, hogy eszemben sincs holmi tudományos értekezést közölni az emberi korról, vagy korokról. Annál inkább szeret­ném egészen közelről bebizo­nyítani, hogy napjainkban egy­re inkább terebélyesedik az emberi életkor. Sőt azt is be akarom .bizonyítani, hogy ná­lunk terebélyesedik a legjob­ban. Strambicsák nyitotta ki első­nek az egyik szememet. — Hallod Strambicsák? — böktem oldalba a múlt nyár egyik frontátvonulásos napján a presszó asztalánál újságla­pozgatás közben. — A nehu- budin törzs legidősebb embere tavaly töltötte be a száznegy- venhetet. Az egyik unokája bagatell százkettő. — Humbug, öregem, humbug! — No de, csak nem taga­dod. hogy manapság az emberi életkor.. — Ne folytasd. Ennek a tu­domány fejlettségi fokával kell párhuzamosnak lennie. S hogy jön ide a mezítlábas nehubudin törzs a perzsa sivatag kellős déli szélén? — Na jó, ez az őserő. De s mi statisztikai zsebkönyvünk viszont... — IDEFIGYELJ. Én eláru­lom neked, hoev a mi statisz­tikánk téved. Véleményem'sze­rint ugyanis nálunk ma már nem hatvanöt, hanem legalább száztizenkettő az emberek átla­gos életkora. — Nájunk?! — Igenis, nálunk, Magyaror­Emberi kor B<űurs®di avagy az optiwaizwiMS Olvasókról és ucm olvasókról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom