Észak-Magyarország, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 19. szám

Vasárnap, 1966. január 23.

északmagyakorszAg

7

A tánc története

Balettfilm készül A tánc története címmel a Magyar Állami Operaház művészeinek Közreműködésével. A film rendezője György István, operatőr Váncsa Lajos. Filmszalagra rögzítették többek között Csajkovszkij „Hattyúk tava” című balettjének részleteit.

KÖNYVEKRŐL

Maurice Thorez: BESZÉDEK ÉS CIKKEK

„Csaknem ötven esztendeje már, hogy tíz egynéhány kilométerre innen, Saint-Sulpice- Laurióre-ban, egy marhavagonokból álló vonaton voltam, amely katonákat szállított a frontra, visszafelé pedig polgári menekülteket hozott. A város pályaudvarán megállítottak, s mindszentek éjszakáján, halottak napja előestéjén Creuse megyébe irányítottak bennünket. És a megye egyik helységébe, egy néhány házból álló kis faluba, Clugnet-ba kerültem. így lettem gazdasági Uiscseléd. i

Nem sokkal halála előtt, egy ambazaci nagy parasztgyűlésen kezdte így beszédét Maurice Thorez, a nemrégiben elhunyt, kiváló francia kommunista vezető. Ugyanaz á tiszta pátosz, az a közösségi él zésben feloldott lírai közvetlenség sugárzik nemcsak az idézett mondatokból, hanem az

ténelmi jelentőségű kongresszus mai tanulságainak felvetése. És e megnyilatkozások, állásfoglalások, dokumentumok mögött mindenütt ott érezni azt a francia „népfit”, aki oly sokat tanult a marxizmus klasszikusaitól, s az olyan forradalmár értelmiségiektől, mint Cachin, Barbusse, Vaillant-Couturier, Georges Politzer, Joliot-Curie és aki mindig hajlandó volt mindent mérlegelni, tanulni a tények- bőh

A legújabbkori történelem és egy jó fegyverekkel küzdő harcos, értékes dokumentumai találhatók a Thorez élete, pályája utolsó szakaszának beszédeit, c:kkeit egybegyűjtö kötetben. Reális távlatokról és szívós küzdelemről, elvi megalapozottságról és fáradtságos „aprómunkáról” tudósít ez a kötet. (Kossuth Könyvkiadó.)

A. G.

Földünk legnagyobb összefüggő sivatagi területén jártam nemrégiben. A Karakum és Kizilkum sivatag Közép- Ázsia hatalmas részét foglalja magába. Ez a vízszegény táj a múltban szinte élettelen volt. A szovjet hatalom az itt élő népek vágyát teljesítette, amikor megépíttette a Nagy Fcrgánai Csatornát, — 270 kilométer hosszúságban. Ezt 1939-ben 65 ezer önként vállalkozó iizbég és tadzsik kolhozparaszt ásta ki 45 nap alatt.

A legnagyobb csatornaépítés Türkmenisztánban folyik. Itt már elkészült a 900 km. hosz- szú Karakum-csatorna, amely az Amu-Darja vizét az ember szolgálatába állította. A csatornaépítés tovább folyik. Ellátogattam a csatorna mentén működő „Szovjet Türkmenisztán” nevű kolhozba, ahol virágzó mezőgazdasági kultúrával, gazdag élettel találkoztam.

I evek

a vsainrnnntii

Ashabádból indultunk egyik estefelé a csatorna megtekintésére. A várost dél felől körülölelik az iráni határt övező kopár hegyek sziluettjei, északról pedig idáig hatol a Karakum-sivatag. Mégis, a türkmén főváros körül gazdag kert-kultúra alakult ki. Mindenhol szőlő, paradicsom és dinnyeszüret volt ottjártam- kor. Gépkocsinkkal a sivatagi úton hamarosan elérkeztünk a híres Karakum-csatornához. Meglepett, hogy olyan széles, mint a Tisza. Rajta egy híd vezetett át.

Már lebukóban volt a nap, aranysugarai csillogtak a vízben és a homokon. Ekkor több tucatnyi teve érkezett méltóságteljes lassúsággal a vízhez, hátukon kötegekben lucernát cipeltek, s a lucerna- kötegek tetején fürge türkmén fiúcskák ültek. Villámgyorsan leugráltak és vidáman itatták a jószágokat. Nekik teljesen természetes volt a víz jelenléte, amelyről nagyapáik csak álmodoztak.

Assasony a bothoz étén

A gyapotföldeken, a szőlőben és a kolhozfaluban egy érdekes asszony kalauzolt nagy figyelmességgel. Ahmedova Jazsdzsamel elnökhelyettes- nő szegődött mellénk és szí- |ves szóval tájékoztatott a i gazdaság helyzetéről. Tudtam [arról, hogy nem is olyan ré> gén errefelé a nők a muzul- [ mán vallás barbár tilalmait (szenvedték. El voltak zárva az [idegenek elől, sorsuk szörnyű (Volt. Ha például egy család- [ban kislány született, ez átkot (jelentett rájuk, mert a lány •számára nem járt víz. Adtók> vették a nőket. Most pedig ez ' a fiatalasszony egy nagy kol- [ hoz legfelsőbb vezetéséből ve- f szi ki részét. Nemzeti jellegű, [bokáig érő, bő piros ruhát vi- i seit, de agrármérnöki diplo- [mája van. Jártunkban-kel- (tünkben a férfiak hatalmas [ szőrkucsmájukat készségesen (emelgették előtte.

[ A sivatagi földön az öntö- 1 zés a munka legfontosabb ré- [ sze. 2300 hektárnyi területet 'árasztanak cl mérnöki tervek [ alapján vízzel kertészet céljá- 1 ra. Paradicsom, dinnye és különféle gyümölcsök teremnek ' itt bőven. Háromezer hektárt [gabonafélékkel vetnek be, ötezer hektárt tesz ki a sivatagi [legelőjük, amelyen negyven- ' ezer bárány, 3100 disznó legel [ és itt terem a több mint háromszáz teve és száz ló takar- [ rnánya is.

A gasdasrxőjz oka: a vis én munka

i

’ Ez a kolhoz elsősorban a mesterségesen odavezetett víznek, a sok napfénynek köszönheti gazdagságát, de ez önmagától még nem hozna [eredményt. Nagyszerűen szervezik itt a munkát. A hatszáz csalódból 980 ember rendszeresen dolgozik, átlagban egy emberre 350 munkaegység jut.. De a pásztorok és az öntözők 600 munkaegységre is szert tesznek. Egy munkaegység értéke magyar pénzbe ótszámítK

oclcás dunyha alatt feküdt az öreg erdész. Nem. betegség gyötörte, soha sem volt beteg. A kor pedig nem betegség. A fa kérge alatt szaporodnak az évgyűrűk, s a legerősebb tölgy is megadja magát az emésztő időnek, öreg Máté nem hagyta el magát. Annyi ereje volt még, hogy fát készítsen a dobkályha elé, de csak ritkán gyújtotta meg a tüzet. Legfeljebb akkor, ha meleg ételt kívánt. A hideg elöl dunyhája alá fészkelte magát.

A tanár lépett be előbb. Az erdész nem kérdezte, miért jött. Mögötte meglátta a levélhordót, rácsillant szeme. Felkönyökölt és élénken kérdezte:

— A levél?

— Az.

öreg Máté utána kapott. Szorongatta görcsös ujjal között, izgatottan szuszogott. Aztán, mintha virágot nyújtana kedvesének, mint régen, nagyon régen, átadta a levélhordónak. „Olvasd!” A levélhordó letelepedett a lócára, kihúzta magát, torkát köszörülte, mint ünnepi beszéd előtt a szónok. Most különösen ki akart tenni magáért, hadd lássa a tudós tanár, hogy nem utolsó ember ö sem. Megnyálazott két ujja közé fogta a levelet s maga elé tartotta.

— Címzése a szokásos. Csak a koperla más, meg több rajta az idegen szó. — Aztán zsebébe nyúlt, előkotorta bicskáját, vigyázva felvágta a borítékot, majd kiemelte belőle a levelet.

— Azt mondja, hogy... — kezdte, de azonnyomban elhallgatott. Értetlenül meredt a sorokra. — Hm... Ez nem a Jani írása. Nem is magyar szó... Hm... — Szégyenkezve a tanárhoz fordult. — Maga tán, tanár úr, meg tudná mondani, miféléül íródott? — Felé nyújtotta a levelet, de nem adta ki a kezéből. A tanár egyetlen pillantást vetett a lapra.

— Angol.

— Angol... — ismételte a levélhordó, s még mindig szorongatta a levelet. íme, oda az ő dicsősége, öreg Máté türelmetlenül szólt:

—Mit írt?

A levélhordó vállat vont és átadta a levelet a tanárnak.

— Nem ö írt — mondta a tanár. — Átfutotta az írást. Kezében megremegett a levél. „Mister Máté! Értesítjük, hogy fia, John Mate, az ausztrál hadsereg önkéntes katonája, Vietnamban, szóigálatteljesítés közben

va kb. 70 forintot ér. Beszéltem a tevék főgondozójával, ö naponta három munkaegységet is teljesít. Szépen gépesítették ezt a kolhozt: 60 traktoruk, 50 teherautójuk van többele között. A kereset a terméstől függ. Itt megteremtették a tagok helyes anyagi érdekeltségét, amely jól szolgálja az egyén és az egész társadalom értékét. Ottjártamkor éppen szedték az óriási fehér hagymát. Az egyik kolhozpa- raszt elmondotta nekem, hogy a norma 250 kg hagyma volt, de ők 500 kg-ot termeltek. A plusztermelés felének pénzbeli értékét megkapja a brigád. Ezt a közgyűlés határozta így el. A jó termésért igen sokat dolgoznak, magukat nem kímélve. Az is előfordult már, hogy az eredeti norma az időjárási viszonyok miatt ném volt reális. Ekkor a 15-tagú vezetőség ezt módosította, nehogy csökkenjen a dolgozók termelési kedve.

Földkunyhók

hét, én

új téglaháxak

Valamikor ezen a tájon nyomorúságos földkunyhókban élt a nép. Most 3—4 szobás téglaházakat építenek maguknak. Bementünk az egyik portára. A háziasszony betessékelt a szobákba. amelyekben nem volt bútor, de a falakon és a padlón gyönyörű szőnyegek hevertek. Csupán a vendégszobában láttam ágyat és asztalt. Itt az a szokás, hogy a szőnyegen ülve társalognak és alacsony heverőkön alszanak. A háziasszony tevetejjcl és gyümölccsel kínált bennünket. Udvarukon a teve-szín mellett állt a gépkocsigarázs. Elmondták, hogy 30 kolhozistának van saját gépkocsija, 200-nak viszont motorkerékpárja. Minden család rendelkezik tv-vel, rádióval és sok könyvet vásárolnak maguknak.

A háztájinak itt is van szerepe. Minden családnak 1600 négyzetméter földet mérnek és ehhez vizet is adnak öntözés végett. Tarthatnak a portájukon egy tehenet, egy tevét, csirkét amennyit akarnak, valamint 25 birkát.

A lakásépítkezéshez a közösség segítséget nyújt, hitelt ad, anyagot szállít a kolhoz, és csak az év végén kell visszafizetni mindezért. A kolhozistáknak saját üdülőjük is van a Kaukázus hegyeiben, ahová évente 100—120 embert utalnak be, és az üdülés alatt átlag-munkaegységet adnak a pihenőnek.

A lakodalomba mindenki leiratain»

A lakodalom az egész kolhoz ünnepe. Ma szerelemből házasodnak errefelé is, nem úgy mint a múltban. A fiatalok maguk választják élettár- sukat. Esküvőkor 25—30 taxival kísérik a menyasszonyt. Üstökben főzik a surpalevest, óriási kondorokban a birkahű- sos rizst; a piláfot, nyílt tűzön sütik a saslikot és sok-sok zöld teát isznak az öregek, 8 fiatalok már mitsem törődV« Mohamed parancsával vodkát is iszogatnak, és szól a nóta, ropják a táncot.

Nagyon szép élmény volt számomra a bölcsőde és óvoda meglátogatása. Itt 180 ferdeszemű apróságnak teremtet-; tek sok játékkal második otthont. Eszembe jutott az óvodában, hogy nem is túl mesz- sze, Iránban rettenetesen éheznek a gyerekek, ENSZ-jelen- tés szerint kínjukban még 8 füvet is megeszik.

♦

Ezek az emberek szép erecN menyeket értek el a hajdan holt földön, a sivatagban, mégsem elégedettek. Most újabb 500 kilométeren csatornát ásnak, amely Ashabádot összeköti a Káspi-tengerrel. írj kolhozok, szovhozok létesülnek majd az új csatorna mentém a kommunizmust építő Ember úrrá lesz a rideg sivatagi tájon.

Szebelkó Imre

f

Kobulctlben, a szubtrópikus Fekete tengeri városban található a Gyógy- és Aromatikus Növények Országos Tudományos Kutató- intézete, a Kaukázusontúli Övezeti Kísérleti Állomás. Itt megta- látható a földkerekség összes forróégövi növénye. A kísérleti parcellákon kb. 500 féle növényt gyűjtöttek össze, a gyógynövények legritkább fajtáit. Ezekből különféle értékes gyógyszereket készítenek«

Holt föld helyén gazdag élet

egész beszédből, mint nálunk is jólismcrt önéletrajzából;

Olyan beszédek és cikkek sorakoznak a most megjelent kötetében, amelyeket Thorez 1950. és 1964. tavasza között mondott, illetve írt. Köztük a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzetközi politikai élet fontos, jellemző, nem múló érvényű dokumentumai: De Gaulle elnökségének beható elemzése, harcos kiállás a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. és XXII. kongresz- szusán leszögezett irányvonal mellett, a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésének és az imperializmus elleni hatékonyabb küzdelemnek dialektikus ösz- szekapcsolása különböző konkrét világpolitikai kérdések és helyzetek vizsgálatakor. Maradandó dokumentum — többek között — a Kommunista In- ternacionálé VII. kongresszusára való emlékezés és a törTiősi halált halt. Fogadja őszinte részvétünket.” Aztán leírták a tragikus esemény körülményeit, elsorolták az önkéntes érdemeit és így tovább. i

1— Nem ő írt?. Ki írt? — nyöszörgőit az öreg.

A tanár nem nézett rá. Töprengett. Feje és szive között sajgó érzések rezzentek.

— Egy barátja, öt kérte, írjon helyette,

mert munka közben megsérült a jobb keze, de csak jelentéktelen sérülés, ■ írni azonban nem tud. Legközelebb majd ő ír, ha meggyógyul a keze. Azt üzeni, ne tessék most türelmetlenkedni. [

— Várni, mindig várni... Azt mondja,

csak kicsit sérült meg? Hála istennek. Várok. Majd ír. Csak gyógyuljon meg. •

E

lvette a levelet a tanártól. Nézte, for-' gáttá, majd párnája alá dugta, a többiek közé. Aztán, mintha a másik kettő ott se volna, a fal felé

fordult.

Odakint így szólt a levélhordó:

— Ismertem Janit, Mindig olyan hebehurgya volt. Most aztán várakozhat megint[ szegény apja. Hogy odavan érte! Hál persze, i egyetlen gyereke. Már biztosan nem láthatja' az életben, hát a levele is öröm neki... Most aztán várhat megint, [

A tanár nem szólt. Komoran haladt mai-, lelte. Gondolkozott, vajon helyesen cseleke-' detl-c? Megbocsájtható-e ez a hazugság? [ — Csak ne sokáig gyógyulhasson az a Ja-1 ni — mondta a levélhordó. — Ha sokáig t’á-] ratja az apját, a temetőbe címezheti a le- < velet... [

A tanár megállt, levette szemüvegét, hogyt letörölje róla a házban rája rakódott párát. ] — El ne veszítse, tanár úr — ugratta at levélhordó. — Még úgy jár megint, mint az\ a Heine. ■ <

Kesernyés mosoly inbrált a tanár arcán. [ — Talán jó is, ha néha nem lát az ember, — mondta csendesen és előre indult. A le-] vélhordó nem értette ezt a furcsa logikát., Nevethetnélcje támadt, mert eszébe jutott, mi-' lyen esetlenül csetlett-bótlott a tanár szem-', üveg nélkül. Vállát vonta. Neki mindegy.< Bogaras emberek ezek a tudósfélék. Mint az] a Heine is, akiről a tanár mesélt. <

— Tanár úr — szólt, miután a nyomába] szegődött. — Azt ígérte, majd folytatja, aholi abbahagyta... |

A tanár bólintott és hallgatagon ballagott. tovább. Csala László '