Észak-Magyarország, 1965. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-15 / 295. szám

SzereSa» 19C5. űecembcr 15

ÉSZAKIMAGYAROflSZAG

s

m

Akkor is, - ma még inkább...

Műanyag újdonságok

„EittsemélyíeJenpdnch^-e a betegek? Gondolkodtk-e helyetti Utak a gép? ifiig tanuljon a sebén»?

Egy SS<$ éves mű mai vitája orvosok sxemiseúrium á re

Miskolc 1965. december 8., SZMT-székház. Dr. Várhelyi Zoltánnak, az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet megyei titkárának tágas, barátságos szoüája a XV. emeleten. Jelen van 15 különböző, általában vezető beosztásban dolgozó orvos, többségükben Miskolcról, méhanyán vidékről. És itt van természetesen a klasszikus műveket önállóan tanulmányozók eme csoportjának konfe- tenciavezetője is, Bogár Károly elvtárs, a megyei pártbizottság munkatársa, (öt hasonló csoportot szerveztek pártbizottságaink Borsod megyében a Központi Bizottság útmutatása alapján. — Az „Ideológiai irányelvek”-ben egyebek köpött ezt olvashatjuk: „Az alapos marxista képzés szükségessé teszi a tudományos szocializmus klasszikus műveinek Marx, Engels, Lenin írásainak felmélyült tanulmányozását”.)

Ez az első konferencia. A téma Engels: A természet dialektikája. A konferencia vezetője a mű megírásának történelmi körülményeire és tanulságaira hívja, fel a jelenlevők figyelmét. Dr. Darázs Dezső adjunktus, a Semmelweis kórház párttitkára kér elsőnek szót:

9,4 ti ermesset «Hah kukája“

—- Engels kéziratban hátrahagyott műve. 1873—1886-ban készült gazdag jegyzetányag, amely a természet dialektikájának legfontosabb kérdéseivel foglalkozik. Engels azt vallotta, hogy a dialektikus materializmus filozófiájának a természettudományok beható ismeretén kell alapulnia, s hogy a természettudományok Is csak a dialektikus materializmus alapján fejlődhetnek eredményesen. A kötet anyagában Engels mélyreható filozófiai vizsgálat tárgyává teszi a természettudomány történetét és legfontosabb kérdéseit. Bírálja a mechanikus materializmust, a metafizikus módszert, valamint a természettudományokban elterjedt idealista koncepciókat. Kora tudoarra, hogy a metafizikus gondolkodásról a dialektikus gondolkodásra térjenek át. Engels azt is kimutatja, hogy ez a folyamat milyen termékeny hatással van magára a természettudományra.

Analógia és kövei kent étén eh

A fejtegetés természetesen folyik tovább. A XVIII. és a XIX. század nagy természet- tudományos felfedezéseiről, a szaktudományok korabeli problémáiról és ezek filozófiai összefüggéseiről, Engels zseniális, ma is tanulságos megállapításairól, következtetéseiről. Dr. Oszlánszki Ottó, dr. Várhelyi Zoltán, majd újra Oszlánszki, Darázs és Várhelyi dr. kér szót. Némely kérdésben egészen heves szellemi párbaj alakul ki a különböző vélemények között, a konstruktív vitának teljesen szabad légkörében. Az élvezetes, magas színvonalú elvi vita szinte mindenkit mozgásba hoz, gondolkodásra késztet. Újabb partnerek kapcsolódnak be a folyamatos eszmecserébe: dr. Kardos Kálmán, dr. Hofmann Ferenc és mások, a korábbi vitázók is. Aztán szinte észre sem vesszük, hogy a 79 éve írt (és először Í925-ben, a Szovjetunióban kiadott) klasszikus mű ma is élő tanulságai alapján, egy kis analógia segítségével, máris a XX. század második felében, vagyis a korunkban rohamosan fejlődő természettudományok (közte az orvostudományt is közelről érintő), filozófiai problémáiról folyik a szó. És nem valamiféle öncélú, elvont el- méletieskedés formájában, hanem társadalmi életünk valóságos problémáival való ösz- szefüggéseiben. Természetesen vulgarizálás és erőltetett aktualizálás nélkül. Feltétlenül igaza van Darázs doktornak, aki egyebek között így érvel:

— Engels könyvének egyikmásik része, amely a természettudomány speciális kérdéseivel foglalkozik, a tudomány

fantasztikus fejlődése következtében szükségképpen elavult, de a természettudomány kérdéseinek elemzésében és filozófiai általánosításában alkalmazott dialektikus materialista módszere mindmáig megőrizte jelentőségét. Sok tétele ma is mintaképe a bonyolult természettudományos problémák dialektikus vizsgálatának.

A legissgaímasabb kérdések

Természetesen azok voltak, amelyek társadalmi életünk mai problémáit közelebbről érintették. Tessék csak megfigyelni néhány ilyen, a vitában felmerült kérdést:

— Találkozunk-e még az orvostudomány gyakorlatában mechanikus, metafizikus, vagy idealista gondolkodással?

(Élénk derültség fogadta, amint az egyik felszólaló példával is illusztrálta, hogy. sajnos, igen. Például van olyan orvos is, aki kijelenti: „nem érdekel más, csak az uterus...”. Olyan is van, aki, ha már sikertelen a gyógyításban, legalább imádkozik egyik-másik betegéért...)

— Képesek leszünk-e a megismerés szakadatlan előrehaladásával szert tenni a különböző általános és specifikus ismeretekre? Lehetővé teszi-e az emberi agy fizikai teljesítő- képessége? Elképzelhető-e, hogy a kibernetika segítségünkre lesz? Vagy megállapítható-e olyan optimális arány, amely majd útbaigazít, hogy milyen általános és specifikus ismeretet lesz célszerű megismerni, mondjuk egy sebésznek, vagy egy egészség- ügyi osztályvezetőnek? Az orvosok jelenlegi leterheltsége nem rejti-e magában azt a veszélyt, hogy — elegendő idő híján, a beteg egyszerűen elszemélytelenedik? Boldogulhatnak-e ma a különböző szakemberek megfelelő társadalomtudományi, például filozófiai ismeretek nélkül, közelebbről a dialektikus materializmus ismerete nélkül, amely helyes módszert és materialista szemléletet nyújt szakmai tudományuk gyakorlásához? — Egyöntetű volt a megállapítás: nem, vagyis nehezebben, mint azok, akik e fontos szellemi iránytű birtokában vannak.

Csépányi Lajos

1966ra

A Hungária Műanyag- és Gumigyár évente egy tucatnyi újdonsággal lepi meg a háziasszonyokat, amelyeket a kereskedelem igényeinek megfelelően 1966-ban gyártanak.

Üjdonság lesz & műanyag edenyszáríté.

mányának kiváló ismerőjekénti» kimutatta, hogyan omlik ősz-;; sze a metafizikus természet-,. szemlélet éppen a tudomány;" fejlődése folytán, átengedve) ] helyét a dialektikus módszer- • nek, hogy kényszerülnek rá a) ' természettudósok egyre inkább,.

feieíés és szervezés

Szakmai „veszélyek66

zetőnek kell rendelkeznie! De más az igény a művezetővel, az üzemvezetővel és a gyáregység-vezetővel szemben. S ezek a szervezési szintek általában koordináltak, arányosak az alapképzettségi szintekkel. Vannak olyan szervezési munkakörök a vállalatoknál aE üzemszervezési osztályon kívül is, amelyek szervező tevékenységet látnak el. És mégis ismeretes, hogy sok embernek megvan a szak- képzettsége, de hiányzik a szervezési felkészültsége. És a fordítottja is előfordul.

Helytelen lenne tehát, ha egyoldalú szervezés-oktatással próbálnánk helyettesíteni a szakképzettségi hiányokat. Óvakodjunk az olyan felkészültségű emberek „gyártásától”, akik se nem mérnökök, se nem közgazdászok. Ilyenfajta „fellazított” ismeret- anyaggal aligha lehet eredményesen dolgozni.

H

ogy ez mennyire így van, azt ankétünk több felszólalója is bizonygatta. Szepessy Pál igazgató gyakorlati példákkal illusztrálta, hogy a ma szervezője előtt oly nagy feladatok állnak, amelyeket csak műszaki és szakmai ismeretekkel rendelkező emberek képesek ellátni. A jó szervező ismérveinél ezen kívül hangsúlyozta a rátermettséget és a széleskörű gyakorlati ismereteket is. Helytelen az, ha olyan embereket küldenek szervezési tanfolyamra, akiket másutt nem tudnak használni. Még elgondolni is nehéz, hogy egy kevésbé rátermett ember jól készítsen el egy szervezetet, amihez nem ért, és ez a szervezet, aminek az alapja is rossz, holnap jól működjék.

Vincze Géza igazgató arról beszélt, hogy az egy-kéthetes tanfolyamok arra ugyan jók, hogy gondolatokat ébresszenek, de nem oldják mest a szervezőképzés nagy gondját

Pedig, mini mondotta, ennek „leerésztjét’ az építőipar is keservesen hordozza.

A szervezési tevékenységekkel kapcsolatban igen jő példákat hallhattunk Lostof- fer Rezsőtől, a Borsodi Szén- bányászati Tröszttől. Igaz, hogy csak táviratai stílusban ’ mondta el tapasztalataikat; szó volt arról, hogy náluk egy szűkebb körű zsűriben vetik fel a problémákat, azután jelentőségük szerint osztályozzák és megállapítják a megoldásokhoz szükséges

kooperációkat, osztályok és üzemek közötti kapcsolatokat' Elmondta azt is, hogy náluk nehezebbek a lehetőségek! mint más iparágban, hiszen itt a természeti tényezők egyik pillanatról a másikra megváltozhatnak. Mégis az osztályon belül hónapról hónapra dokumentálják, gazdasági számításokkal kísérik a. szervezési munkát és az eredményekről, vagy fogyatékosságokról tud a tröszt igazgatója, meg a főmérnöke is. S az ilyenfajta munkákról szinte minden esetben leszűrik a tudományos tapasztalatokat, amelyeket azután as illetékes osztályok a jövőben hasznosíthatnak.

K

étségtelen, a szervező tevékenységnek is megvannak a maga „szakmai veszélyei”. Azonban e fogyatékosságok nagyjából ismertek és lehetőség van azok felszámolására. És egy kicsit e gondok, nehézségek is igazolják, hogy mennyire nehéz magasfokú, szakmai és szervezéstudományi ismereteket igénylő tevékenység az, amivel köny- nyebbé, jobbá és eredményesebbé tehetjük mindennap! munkánkat.

Csak tudjuk kiszűrni ás felszámolni a „szakmai veszélyeket”.

Fodor László Paulovits Ágost«« (Folytatjukji

IIUUOOUIV '-fa./ J--*Nyngdíjas

újító kohászok Ö/.íIoj

Az Ózdi Kohászati Üze tnekben évről évre egyik biz tos és jelentős tétel a válla lati költségek csökkentéséné az újításokból származó ha szón. A dolgozók ötletessége leleményessége ebben az év ben is, az idén bevezetett csak nem ezerkilencszáz újítási ja vaslat révén, eddig már töbí mint tizennyolc millió forin megtakarítást eredményezett.

Az újítói munka hatékony Hágának növelésére most ér dekes kezdeményezést valósi tanak meg az ózdi gyárban, i sorra kerülő feladatok megöl dásába szervezetten és terv szerűen bekapcsolják a nag; tapasztalattal rendelkező nyug díjas kohász újítókat. Sol arany-, illetve ezüstérmes többszörös újító ugyanis a: évek során bár nyugdíjb; ment, még szívesen venné_ k részét, hasznosítaná tudását szakmai tapasztalatát a moz galomban. Velük az újítás iroda felvette a kapcsolatot Részükre rendszeresen még küldik az Újítók Lapját, : ugyancsak eljuttatják hozzá juk a gyár jövő évi újítási fel adatterveit is. Ezen kívül pe dig személyes megbeszélése ken is tájékoztatják őket a: üzemi, gyári problémákról igényelve, kérve javaslatai kát, támogatásukat egy-eg; feladat megoldásához. A kéz deményezéstől, amelybe mint egy ötven nyúgdíjas kohász vontak be, hasznos eredmé nyéket, várnak a gyárban.

nek' tapasztalatait gazdagor lehet gyümölcsöztetni akái egy kohó- és gépipari vállalatnál is. Elképzelhető az is hogy a TMK megszervezése ismét más vállalatoknál nyújthat nagy segítséget.

E mindennapi szervezi munkával kapcsolatos fogyatékosságok, „veszélyek” mögött fellelhető az, hogy nem rendelkezünk megfelelő számú és képzettségű szervezővel. Köztudott az is, hogj pillanatnyilag sem az alapképzésben, sem a szakosítotl képzésben nem mondható kielégítőnek a szervezéselméleti oktatás. Igaz, az utóbbi időben jelentős fejlődés tapasztalható, ami azonban a mérnökképzés, a közgazdász, a közgazdász-mérnök alapképzésben még mindig megközelítőleg sem kielégítő. A szakosított szervezőképzés pedig, ha lehet mondani, méginkább gyermekcipőben jár. Pedig valamennyi tárca szervezési intézetének feladatkörébe tartozik a szervezők rendszeres képzése és továbbképzése.

Szó esett ankétünkön arról is: a jelenlegi képzésnek egy másik hibája az, hogy kizárólag szűk területre ad sajátos felkészültségű szakembereket. Gondolunk itt ügyvitel-szervezőkre, normásokra, stb. Azonban amiben a legnagyobb hiány van, általános szervezéselméleti tudással és szemléletmóddal rendelkezőket ma sem képzünk.

S

zorosan összefügg e tevékenységgel az a követelmény is, hogy a szervezési felkészültséggel kerüljön szinkronba a szakképzettség. Az igaz, hogy szervezési szakismerettel szinte minden szintű ve;

vitából számos; a szervező munkával kapcsolatos „szakmai veszély” is kitűnt. Ilyen többek között az is, hogy szervező munkánk legnagyobb részének hiányos a dokumentációja, elmarad az esetek kimerítő feldolgozása. Ennek azután az a következménye, hogy nagyon sokszor „találunk ki” olyan dolgokat, amelyeket már egyszer megoldottunk. Ezzel együtt jár az is, hogy bizonyos feladatok megoldása közben elfeledjük, hogy amit csinálunk, rossz, és így megismételjük a hibát.

E-rdekes volt hallani, hogy vállalatok,

nagyüzemek 15 év alatt háromszor-négy- szer is elkövették ugyanazokat a hibákat. Ez volna az egyik veszély. A másik pedig az, hogy a jó kezdeményezéseket, a hasznos dolgokat, egyszerűen elfelejtették, „el- hulla jtották” az évek rostáján.

Dr. Szabó László szavaiból kitűnt az is, hogy nem lehet gátlástalanul átvenni, általánosítani más területeken alkalmazott módszereket, eredményeket. Ezeket alaposan meg kell vizsgálni a kritikus szemével. Azonos típusú vállalatok szervezési tapasztalat- cseréjét helyes, ha szorosra fűzzük, de a legkülönbözőbb típusú vállalatok, üzemek általános szervezési tapasztalatait is ajánlatos megismertetni más területeken dolgozó szervezőkkel. Az általános tapasztalatok néha jól hasznosíthatók a különféle szervezeti egységeknél. Hogy mást ne említsünk, egy építőipari szállító vállalatnak a fuvarlevelek adminisztációjában sok éves gyakorlata van. Ea;

; irt:

■ na kt os£ a szervezéstudo- • |W| mány lett a „divat”,

! Ilii Tavaly mindenki u . vezetés színvonaláról

] beszélt, az idén meg a szer- ! nézésről hallani rengeteget. '•Mintha ezekkel meg lehetne í* váltani a világot. — így :■ mondta a minap az egyik r) borsodi üzemben a műszaki '.vezető, miközben néhány £ üzemszervezéssel kapcsolatos £konkrét fogyatékosságról be- Lszélgeítünk.

f) Nyilvánvaló lett, hogy a [. hatáskörébe tartozó üzemek- [ben bizony előfordul anyagja’hiány, technológiai fogyaté- i'kosság, hóvégi hajrázás, hó- [keleji csúsztatás és így tovább. [.Pedig, mint ott többen is P mondták, jobb szervezéssel jfel lehene számolni az imént [említett hibákat. íme mégis f, divatnak, múló hóbortnak, í" valamifajta szükséges rosszának tekintik pont ilyen hegyen a szervezéstudományt, í; No, persze azért nem ez a tipikus, hanem az olyan esettek a gyakoriak, amilyenekéről néhány napja dr. Énekes ?Sándor, a Lenin Kohászati S) Művek vezérigazgatója bokszéit, s amit — dicséretükre [legyen mondva — szinte [“példásan megoldottak a gyáriban, amikor a szervezési folk osztályt létrehozták. Azóta eredmények, számottevő sike- í rek fémjelzik elgondolásaik lés a szervező tevékenység i életrevalóságát.

£ A Lenin Kohászati Művekében ma szinte gyakorlati példa az, amiről ankétünkön idr. Szabó László beszélt: a [szervezés összetett folyamat, E tehát primitív eszközökkel j'ncm lehet megközelíteni, e Ezen a tanácskozáson mind *ax előadásból,, mind pedig a,